Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)
1983-07-04 / 155. szám, hétfő
ÚJ szú 5 1353. VII. 4. VLAGYIMIR POLJAKOV 19 centiméterre a „kozmikus“ csúcstól Csak hat napig volt,,életképes“ a francia Thierry Vigneron 580 centiméteres rúdugró világcsúcsa. Az 1981-ben Tbilisziben rendezett Szovjetunió-NDK atlétikai viadalon az akkor huszonegy esztendős moszkvai Vlagyimir Poljakov egy centiméterrel túlszárnyalta a francia atlétát. Az 1960. április 17-én Alekszinóban született Poljakov az első szovjet világrekorder lett ebben a számban. Sport történelmi tettét sokan Jurij Sztyepanovéhoz hasonlították; Sztyepanov 1957-ben szintén egy centiméterrel toldotta meg az amerikai Dumas magasugrásban elért világrekordját. Sztyepanov 216 centimétere a szovjet magasugróiskola sikersorozatának kezdetét jelentette: utána Valerij Brumel három olimpiai aranyat nyert, majd 228-as teljesítményével kozmikus magasságba emelte a férfi magasugrás világcsúcsát. Aztán jött még egy szovjet fiú, Vlagyimir Jascsenko, akinek már a 234 cm sem volt elérhetetlen... Vlagyimir Poljakov jelenleg a moszkvai testnevelési főiskola hallgatója. A Szokolnyikiben lévő klubjában, a Szpartakban Viktor Oszipov edző irányításával dolgozik. Első nagyobb sikerét 1980 telén érte el, amikor a Szovjetunió Kupájáért rendezett versenyen 550 centiméterrel új egyéni csúcsot ért el. Aztán megpróbálkozott az Európa-csúccsal is... Ennek az a története, hogy a verseny akkori nagy esélyese, Konsztan- tyin Volkov 564 centiméterre emeltette a lécet (ez Európa- csúcsbeállítást jelentett), mire a szinte még ismeretlen Vologya még egy centimétert toldott hozzá. A kísérlet akkor nem sikerült... Szinte ismeretlen - mondtam az előbb. Ez a szinte annak szólt, hogy a benfentesek előtt már akkor jelentett valamit a Poljakov név. Előtte egy évvel Bydgoszcz- ban junior Európa-bajnokságot nyert, azt a Vigneront utasítva maga mögé a 3. helyre (a 2. Krupszkij lett), aki két évvel később Vologya előtt hat nappal állított fel világcsúcsot. Poljakov sikere a moszkvai olimpia évében váltakozó volt: a sindelfingeni fedettpályás EB-n ezüstérmet nyert, s aztán nem került be az olimpián induló csapatba, mert az 560 centiméter nem volt elég! Volkov, Prohorenko és Kulibaba kiszorította őt. A május végén Bratislavában edzőtáborozó szovjet atléták között ott volt a rúdugrás világrekordere is. Amikor felkerestem, a másik Vologya, azaz Vlagyimir Jascsenko társaságában találtam rá a Junior szálló halijában. Amellett a Jascsenko mellett, aki a magasugrásban történelmet írt. Csakúgy, mint Poljakov a rúdugrásban. Talán innen jutott eszembe az elején vont párhuzam. Aztán még sokszor találkoztunk, az ostravai és a bratislavai versenyen és utána is... Ekkor már hárman voltak, a másik magasugró, Valerij Szereda is csatlakozott hozzájuk. Az ostravai rendezvényen sokat találgattunk, mi lehetett az oka, hogy a világrekorder érvényes kísérlet nélkül búcsúzott... A hangosbemondó szerint a rúd nem érkezett meg. Az igazságot Volo- gyától tudtuk meg: - A rúd megjött, de este fél hétkor, amikor már folyt a verseny. Mivel ezzel az amerikai gyártmányú új, nagyon kemény rúddal eddig még nem ugrottam, alacsonyabb magasságon kellett volna kipróbálnom. De erre nem volt idő. Aztán a világcsúcs után eltelt időszakról folyt a szó. Tavaly ugyanis nagy csönd volt Vlagyimir Poljakov körül...-A rekord után 570-et ugrottam, megpróbáltam az 582-öt és az 583-at, de nem ment. EdzómGergely- felvétel mel rájöttünk, hogy a világcsúcs túl korán jött, a fizikai adottságok, a gyorsaság, az elrugaszkodás nem volt összhangban az eredménnyel. Ezért határoztunk úgy, hogy a rákövetkező évben ezeket az adottságokat kell továbbfejleszteni. Erre pedig a legalkalmasabb a hétpróba volt. Példaként: a világcsúcs évében 100 méteren 11,2-őt futottam, az idén 10,6-ot. Távolugrásban 692 centiméterről alaposan hét méter fölé jutottam. S így folytathatnám, minden számban rengeteget javultam. Szeptember óta azzal vagyunk elfoglalva, hogy ezeket az elemeket a technikában is kamatoztassam. Edzőm véleménye szerint a jelenlegi technikám alapján kitűnő eredményeket várhatunk, mindössze annyi kell, hogy megszokjam az új rudat. A rúdugrásban a 600 centiméter jelenti manapság a nagy álmot. Poljakovot tizenkilenc (19) centiméter választja el ettől a ,,kozmikus“ csúcstól...- A rúdugrásban, csakúgy mint a többi sportágban, nem lehet határokat szabni az emberi teljesítőképességnek. A hat métert nem lesz könnyű túlszárnyalni, de az is lehetséges, hogy a közeljövőben megugorja valaki. A szovjet, az amerikai és a francia ugrók is képesek rá. Szerintem két tényező fontos ehhez: elsőként a lélektani akadály legyőzését említeném, s csak aztán a fizikai és technikai adottságokat. Vlagyimir Poljakov világcsúcsa két éve van életben. De ő maga és társai is nagyon rohamoznak, ezért nem csodálkoznánk, ha rövidesen új bejegyzés kerülne a szám krónikájába. URBÁN KLÁRA Egy tehetség Gömörböl A gömöri atlétika maroknyi híve és szakértője egy rendkívül esztétikus mozgású, igen arányos testi felépítésű fiatalemberre figyelt fel tavaly tavasszal a Smena futóverseny járási fordulója alkalmávah Szabó Tibor azonban nemcsak szépen, hanem eredményesen is futott, hiszen megnyerte a versenyt, s később a kerületi és a szlovákiai fordulókban is diadalmaskodott, s igazolatlan versenyzőként az ötödik helyet szerezte meg az országos döntőn. Többek biztatására ezután kezdett rendszeres edzésmunkához a rimaszombati Lokomotíva fiatal szakemberének, K. Bofutának irányítása mellett. Hamarosan kitűnt, hogy a Mezőgazdasági Szaktanintézet első osztályos tanulója számára a 800 méteres távon kínálkoznak a legkedvezőbb lehetőségek az eredményes szerepléshez, e mellett azonban sokat ,,me- zeiztek“, s a gyorsaság fejlesztése érdekében 400, sőt 200 méterre is készültek. Az eredmények mindhárom távon ugrásszerűen javultak, s az őszi idény elején megtartott losonci kerületi fordulón hivatalos versenyen kívül 2.00,9 mp-el, közel nyolc másodpercet javítva egyéni legjobbján, kerületi rekordot javított. Saját bevallása szerint áprilistól szeptemberig 800 kilométert futott le az edzéseken, s e mellett még focizott is. E kettősség - sajnos - később megbosszulta magát, mert szülőfaluja, Almágy (Gem. Jablonec) futballcsapatában lábát törte, így hosszú hetekre kivált az edzésmunkából. A szabadtéri idény a mezei bajnoksággal kezdődött számára - igen jól. Ezúttal nemcsak a kerületi fordulóban diadalmaskodott, hanem a szlovákiai döntőn is a számára kissé szokatlan 4 kilométeres távon. Éppen az országos döntőre készült már, amikor az újságból értesült a hírről és az időközben lebonyolított verseny eredményeiről, amire „elfelejtették“ meghívni... A sajnálatos félreértés sem szegte azonban kedvét, s a Ružomberokon megrendezett kerületi középiskolás bajnokságban három számban is győzelemmel vigasztalódott, mégpedig újabb egyéni csúcsokkal. Néhány héttel ezelőtt meghívták az ostravai Arany futócipő elnevezésű versenyre, az az ifjúságiak kategóriájában az idősebbek között is hatodikként ért célba 1:58,9 perces remek egyéni csúccsal. Most újabb nagy versenysorozat előtt áll, s edzője szerint az ellenőrző futásokon mutatott eredményei alapján kedvező körülmények között akár 1:55 percen belüli eredményre is képes lehet. Persze nem mindenáron a nagy időeredmények hajszolását szolgálják a mostani edzések. Tibor ugyanis fejlettsége ellenére még mindig csak 16 esztendős, s ebben a korban még csínján kell bánni a terheléssel. Közös megegyezés szerint ezután csak évi 3-4 másodperces javulásra törekednek, s ezzel is ott lehet két-három év múlva a legeslegjobbak között a klasszikus 800 méteres távon. Tibor nem is titkolja, hogy ez a vágya. Egyszer ott lenni valamilyen nagy világversenyen a dobogón. A nagy cél érdekében sok mindenről lemond - még a fociról is... Személyes szerencséje, hogy az iskola vezetősége Marián Majer igazgatóval az élen nemcsak megérti, hanem támogatja is törekvéseiben. így aztán a csábító ajánlatok ellenére két évig mindenképpen Rimaszombatban marad, s a lehető legjobb eredményekkel igyekszik meghálálni a nevelők és a szakosztály támogatását. HACSI ATTILA Marita Koch az elmúlt év legjobb atlétanője. (Gergely Bálint felvétele) Helsinkiben találkoznak: Göhr, Ashford, Koch Az esemény, az atléták első világbajnoki küzdelemsorozata Helsinkiben még egy kicsit odébb van, de azt máris minden kockázat nélkül megjósolhatjuk, hogy nagyszerű döntők tanúi lehetünk majd. A sok kiemelkedő szám közül is megkülönböztetett érdeklődés előzi meg a 100 és a 200 méteres női síkfutás végküzdelmét, Evelyn Ashford?... Az NDK-beliek? És ha utóbbiak, akkor Marita Koch vagy a világcsúcstartó Marlies Göhr nyeri az aranyat?... A főszereplők iránti érdeklődést jól tükrözi a nemzetközi sajtóban velük foglalkozó írások egyre inkább emelkedő száma. A 100 m síkfutás fő esélyeseiről írt csaknem egyidőben a zürichi Sport és a francia L Equipe. Amikor a berlini Friedrich-Ludwig Jahn sportpályán a jénai Marlies Göhr 10,81 mp-re javította a női 100 m-es síkfutás - a női atlétika legrégibb - világcsúcsát, és ennél alig gyengébb idővel (10.83) Marita Koch második lett, sok férfi atléta ereiben megfagyott a vér. Az idei évad tizedik atlétikai világcsúcsa még jobban megközelítette a férfi százasok világcsúcsát. Az eddig érvényes világcsúcsot 1977. július 1-én ugyanő állította fel 10,88 mp-ces idejével. Előtte egy évvel, a montreali olimpián, még az NSZK-beli Annegret Richter tartotta a világcsúcsot, (11,01/s) Richter azt gondolta, ő lesz az első futóriő a világon, akinek 11 mp-en belül sikerül célba érkeznie. Nem így történt, mert Marlies Oelsner - akkor még leánykori nevén versenyzett - 1977- ben 10,88 mp-re javította a világcsúcsot. Marlies Göhr hat éve a világ leggyorsabb futónője, legnagyobb versenyein azonban nem tudott győzni. A Világ Kupán 1979-ben és 1981-ben is kikapott. Előbb nagy amerikai vetélytársnő- jétót, Evelyn Ashfordtól, majd 1981-ben a szovjet Ljudmila Kondratyevától. Senki sem csodálkozik azon, hogy Marlies Göhr most ég a vágytól, hogy a helsinki atlétikai világbajnokságon győzzön. Ha rajtja ugyanolyan jól sikerül, mint a világcsúcsjavító versenyen, akkor - Marlies Göhr biztos ebben megnyeri a világbajnokságot. A világrekordot hozó verseny után megkérdezték Ed Gordon amerikai atlétikai szakértőt, hogy Göhr jobb-e, mint Ashford. A szakember válasza így hangzott: „Ma igen, lehet. De Helsinkiben nem lesz jobb.“ Az amerikai Evelyn Ashford, az NDK-beli Marlies Göhr és Marita Koch mellett a világ leggyorsabb vágtázónóje. Edzőnóje, Pat Conolly, a francia sportláp munkatársának a következőképpen nyilatkozott Ashford felkészüléséről és világbajnoki esélyeiről:- Evelyn Ashford jó formában van, bár még nem érte el idei csúcsformáját. Az idényben eddig keveset versenyzett. Legutóbb elindult az amerikai bajnokságon és a 100, valamint a 200 m-es síkfutást is megnyerte, de az elég kellemetlen, hűvös időben nem is erőltette egyik távon sem a világraszóló eredmény elérését. Ashford idei felkészülésének középpontjában a helsinki atlétikai világbajnokság áll. Ott akar aranyérmet szerezni - mindkét versenyszámban. Őszinte csodálattal szólt arról a nagy versenyről, amelyet Marlies Göhr és Marita Koch vívott egymással, és amelynek eredményeként Marlies Göhr a 100 m-es síkfutásban új világcsúcsot állított fel. Lélektani szempontból Ashford jobban tart a 200 m-es versenytől, mint a 100 méterestől. A 100 m-en ugyanis Marlies Göhrt már több nagy viadalon legyőzte, míg Marita Kochnak nagyon fekszik a 200 m. Marita Koch különben is minden idők egyik legnagyobb atléta- nője, aki bámulatosan tud versenyezni. Ö képes arra is, hogy a 21,50 alatt fussa meg a 200 m-t... Sportolás - csökkenő munkakiesés A rimaszombati atléták egy csoportja. Az álló sorban balról az első Szabó Tibor. A jobb oldalon Boruta edző (Hacsi-felv.) (ČSTK) - A Szovjetunió többi szövetségi köztársaságához hasonlóan Üzbegisztánban is nagy gondot fordítanak a testnevelés és a tömegsport fejlesztésére. A köztársaságban csaknem hatmillió ember sportol, s számukra 174 stadion, 257 uszoda, 3300 korszerű tornaterem és több mint 28 000 különböző sportpálya áll rendelkezésre! Nemrégiben az Izvesztyija napilap hasábjain érdekes beszélgetés jelent meg. Inamzson Uszmanhodzsajev, az Üzbég SZSZK testnevelés és tömegsport bizottságának elnöke hangsúlyozta: „Az egészség minden nemzet, minden társadalom nagy kincse. Szövetségi köztársaságunkban már magától értetődővé vált, hogy a betegség megelőzésének legjobb eszköze a rendszeres sportolás. Sőt! Ott, ahol a dolgozók rendszeres testedzést végeznek, a megbetegedések miatti távolmaradás 8-10 százalékkal csökken. A legjobb példával ilyen tekintetben Navoi, Csircsik, Zaravsan, Fergona és Almaiik városa szolgál, amelyek az elnök szavai szerint megszámlálhatatlan sportversenyt és tornát rendeznek. Az elmúlt hetekben Üzbegisztán valamennyi városában, s minden faluban lezajlott a Szovjetunió népeinek spar- takiádja, amely újabb ösztönzőül szolgált az állampolgárok rendszeres sporttevékenységéhez.
