Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)
1983-07-04 / 155. szám, hétfő
Júniusban volt látható a bratislavai Művészetek Házában az a könyvkiállítás, amelyen a Magyar Népköztársaságban az elmúlt öt esztendőben megjelent könyvekből mutattak be válogatást. A könyvek tartalmilag és formailag egyaránt a legjobbat képviselték mindabból, amit a szomszédos baráti országban az alkotók, a kiadók és a nyomdák létrehoztak. Különös jelentőséget kölcsönzött a bemutatónak, hogy az MNK és hazánk között harminc évvel ezelőtt aláírt közös könyvkiadási egyezmény jubilemának jegyében rendezték meg. Ebből az Prágában utoljára öt esztendeje volt retrospektív kiállításunk, Bratislavában már gyakrabban szerepelünk a nyilvánosság előtt. Ez indokolt, hiszen a közös könyvkiadási egyezmény keretében elsősorban szlovákiai könyvkiadókkal együtt tevékenykedünk.- Milyen újabb eredményeket hozott ez az együttműködés, és mi várható ezen a téren.- Az eredményekről könnyű meggyőződni, ha , végignézzük a könyvesboltok kirakatait. A legjobb bizonyíték maga a könyv, amely szlovák és cseh szerzőktől magyarul, illetve magyar szerzőktől szlovákul, csehül olvasható. Az együttműködés fejlesztésére az elvi lehetőségek adottak, s kölcsönösen igyekszünk ezeket gyarapítani. Évente felülvizsgáljuk és a lehetőségekhez képest gyarapítjuk az együttműködés gyakorlatát.- Magyarországon jelenleg milyen minőségi összetevői vannak a könyvkiadásnak?- Az elmúlt évtizedben gyökeresen megváltozott a könyvkiadás. Míg a hetvenes években egy tekintélyes extenzív növekedésEgy könyvkiállítás háttere alkalomból beszélgettünk Udvarhelyi Lászlóval, a Magyar Művelődési Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának főigazgatójával.- Mennyiben tükrözheti az ilyen könyvkiállítás egy ország kiadói politikáját, széliértii életét, könyvművészetét?-A több mint ezerötszáz mű, amelyet először Prágában, most pedig Bratislavában - a tervek szerint Szlovákia más városaiban is - láthatnak az érdeklődők, válogatás mindabból, ami az elmúlt öt évben kiadóinknál megjelent. Egy ilyen kiállítás nem lehet kereszt- metszet, hanem elsősorban a tendenciákat, a fejlődés hozta változásokat összegző tett. Ezenkívül a vendéglátók szemével nézve ismeretterjesztő funkciója is van, N s ugyanakkor számunkra a fogadtatásból ítélve, önmegnyugtató is lehet. Semmiképpen nem játszanak szerepet ebben üzleti kérdések, annál inkább sem, mivel két baráti ország könyvkiadási együttműködését is hivatott képviselni. nek lehettünk tanúi, addig a nyolcvanas években mind a kiadói gyakorlatban, mind az olvasói igények változásában a minőségi tényező a meghatározó. Ennek kézzelfogható társadalmi okai vannak. Az elmúlt évtized során a dinamikus életszínvonal-növekedés, a megvalósuló lakásprogram nyomán egyre több családi könyvtár, házi könyvtár teljesedett ki. Ugyanakkor a kiadóink által közreadott értékek skálája is szélesedett és színesedett. Olyan támakörök kaptak helyet a kiadói tervekben, amelyek iránt fokozott volt az érdeklődés, s akor még a gazdásági feltételek is ezt az extenzív fejlődést „segítették“. Ma már megváltozott a helyzet. Kiadóinkat, s természetesen olvasóinkat is befolyásolják az összetettebb gazdasági feltételek. A megnövekedett nyersanyag árak, a társadalom és az állam mecénási politikája is a gazdaság függvényeként alakul. Az olvasók igénye is a pénztárcájuk méretéhez igazoÚj könyvek LADISLAV FUKS: Martin Blaskowitz arcképe Az ismert cseh szerző legújabb, mélységesen humánus könyvében korábbi alkotásaihoz híven az emberi erósza és kiszolgáltatottság, gyűlölet, az emberi felelősség kérdését vizsgálja. Megrázóan hiteles kisregénye századunk történetének legsötétebb korszakát,, a fasizmus éveit eleveníti fel öt jóban-rosszban összetartó fiú sorsának tükrében. Az egyik barát értékelő-elemző visszaemlékezéséből bontakozik ki előttünk a három cseh gimnazista, Prokop, Jenda és Michal, s a Prágában élő német Blaskowitz fivérek, Martin és Romuald megbonthatatlannak látszó barátságának története, melybe tragikus végzetszerűséggel szólnak bele a müncheni események és a második világháború ... Ladislav Fuks kivételes lélekis- meretról és jellemábrázoló készségről tanúskodó kis remekműve filozofikus kicsengése ellenére is mindvégig megőrzi cselekményének fordulatosságát, és lélekbe markoló tragikumával mély nyomot hagy az olvasóban. MILOSLAV STINGL: Indián tűz A jeles cseh utazó, az indiánokról szóló több sikeres könyv szerzője az újvilág őslakosságának nyomait kutatva, bejárta úgyszólván az egész Közép- és Dél-Ame- rikát. Az egyes törzsekről, illetve az indián múlt vagy jelen egyes mozzanatairól készült könyveitől eltérően most összefoglaló művet írt az indiánok fél évezredes szabadságharcáról. Ez a szabadság- harc, melyet az indián törzsek vívtak a gyarmatosítók ellen, tulajdonképpen kisebb-nagyobb háborúk, véres csatározások sorozata. Az aránylag kis könyv rengeteg ismeretet sűrít össze, a szerző kerülve a mesét, csak a történelemre, a tényekre szorítkozott. így tette könyvét kortól függetlenül minden olvasója számára érdekfeszítővé. A történeti szemlélet mellett értéket jelent a néprajzilag is pontos adatokat közreadó szá- mrios leírás is. dott, pontosabban, jobban igyekszik szelektálni; igényeket támaszt, ami nemcsak az árak és a könyv formai minőségét érinti, hanem elsősorban a tartalmat. Egy mondatban: A jó könyv nemcsak olvasói, de kiadói érdek is lett, s mindenekelőtt gazdasági tekintetben. Egyre inkább megszűnik az a támogatási rendszer, amely a könyvek kilencven százalékát dotálta. A minőségi differenciálás ebben is meghatározó lesz, s érezhetően megkülönbözteti majd a jó, a közepes és a gyenge alkotásokat. Ehhez természetesen szelektívebb kiadói gyakorlat, mindenekelőtt pezsgő irodalmi élet és a marxista esztétikai elvek alapján mérlegelő kritika szükséges.- Ez tehát azt jelentené, hogy önöknél csökkenne az olvasási kedv?- Erről szó sincs. Amíg a hetvenes években az eladott könyvek értéke évente átlagban 3 milliárd forint volt, addig ez az összeg mára elérte a 3,5 millárdot. Ebben azonban nem csupán az érezhető árváltozások játszottak szerepet. Az olvasók tematikai érdeklődésének a megváltozása is hatott erre az adatra. A világban általánosan megnőtt az érdeklődés az ismeretterjesztő és a szakmai könyvek iránt, a szépirodalom rovására. Ennek társadalmi okai vannak. Egyik ilyen az olvasással töltött idő alatt szerzett ismeret, tudás gyakorlati hasznosítása. A szépirodalomról pedig köztudott, hogy élményt, örömet, feloldódást ad, de ismeretei nem segítenek a tapétázásban, a családi ház építésében, a gyermeknevelésben, Ez a mi kiadói politikánkban is bizonyos tendenciákat, irányokat jelöl meg. Ennek ellenére nem fogadhatjuk el ezt a kihívást, hiszen a szocialista társadalom nemcsak a szaktudást, hanem az emberi magatartást, erkölcsöt is meghatározónak tartja.- Ennek a kiadói politikának és gyakorlatnak az alakulásában nagy szerepet játszanak a könyv- kultúra, az olvasást népszerűsítő rendezvények is. Nagy hagyománya van önöknél az Ünnepi Könyvhétnek. Milyenek az idei rendezvény eredményei? Tükröz- te-e már a nyolcvanas években megvalósuló, ön által is vázolt kiadói reformokat?- Kétségtelenül. Elég végignézni a könyvhétre megjelent műveket, kevesebb mű jelent meg, mint az előző évben. Minőségileg viszont felülmúlt minden eddigit. Az olvasó is nyugodtabban vásárol, ha tudja, hogy a támogatási politikánk kulcsa alapján az eddi. gihez képest biztosabban kerül jó könyv a kezébe. Nem szólva arról, hogy a jó könyv magasabb példányszámot is jelent, ami az előállítási költségekre pozitívan is kihat. Azt hiszem, sikerült a reformnak elérnie, hogy azonos érdekeltségű lett a kiadó és az olvasó. Jó könyv kell mind a kettőnek. Az első, az állami támogatás erős differenciálása folytán kénytelenek biztosra menni, s az olvasó pedig hajlandó többet olvasni, ha az, amit kap, minőségi.- Köszönöm a beszélgetést. DUSZA ISTVÁN Az első szünidő (ČTK-felvétel) Fényes születésnap Nagy idők nagy embereket kívánnak, Vannak szerény, fel nem ismert hősök, akiket nem dicsőít a történelem, mint Napóleont. Jellemrajzuk elhomályosítaná még makedóniai Nagy Sándor dicsőségét is. Manapság a prágai utcákon járva találkozhattok egy ütött-kopott férfival, aki maga sem tudja, milyen jelentős szerepet játszott a mostani idők nagy történetében. Szerényen megy a dolga után, nem zaklat senkit és őt sem zaklatják interjúért az újságírók. Ha megkérdeznétek, hogy hívják, egyszerűen és szerényen így felelne: Švejk vagyok...“ A részlet Jaroslav Hašek regényének előszavából való, a Švejk- ből. Az író hazaérkezett. Mint általában a jubilánsok, ő sem kerülte el az ünneplést. • Életében nem, de később bőven mérték az elismerést. Századik születésnapjáról megemlékeznek: kiállítások, műveinek színpadi feldolgozásait és tévéváltozatait garmadával kínálják, de a túlkínálatban törvényszerűen silány is akad. A Hašek-túladagolás már-már mérgezési tünetekkel jár, és félő, hogy a jubileumi nekibuzdulás után ismét Hašek-mentes korszak következik. Az újságok tucatjával méltatták az író színes életét és tragikus végét, a derék katona háborús kalandjait szinte naponta közölték részletekben a lapok. Sót, a derék katona olykor új „köntöst“ is kapott - új kiadásokban jelentették meg. Előfordult, hogy új fordítással tisztelegtek Hašek emlékének. Lengyelre például ismét lefordították. Egyrészt, mert az első és egyetlen fordítás már elavult, másrészt, mert a régi fordítás az „erős“ kifejezéseket tompította, szalonképessé tette, megváltoztatva ezzel a regényt. Hašek azt írja egy helyen: ,,Azok az emberek, akik megbotránkoz- nak egy erős kifejezésen, gyáva kutyák, mert elképednek a való élettől, és éppen az ilyen gyönge emberek ártanak a legtöbbet a kultúrának és a jellemnek is... Az ilyen emberek nyilvánosan felháborodnak, de roppant előszeretettel járnak nyilvános árnyékszéA TEHER Először nem értettem. Hétéves gyermek telepedett mellém egy iskolaudvaron. Ránéztem. Visszanézett. Idegen világok találkoztak. Szótlanul ült mellettem, kavicsokat rugdalt. Vártam. Ö is várt valamire. Körülöttünk gyermekek nyüzsögtek. Ök az ismeretlent látták bennem. Ö ismerkedni akart. Megsimogattam a fejét. Kezemet simogatta meg. Bátortalanul, mintha bűnt követne el. Mozdultam. Szeme ijedten megrebbent. „Én is szeretek olvasni.“ A mondat után ránk települt a hallgatás. Egy órája könyvekről beszéltek társai. Az olvasás mérhetetlen öröméről. A tudás gyermeki fejekben kristályként növekvő értelméről. „De engem otthon nem hallgat meg senki.“ Mondta ki az elsőhöz látszólagos, összefüggéstelenséggel kapcsolódó második mondatot. S csak ült mellettem. Ismét megsimogattam a fejét. „Szeretlek téged.“ Kijelentése után láthatóan elpirult. Zavarában felállt, majd elfutott. Néztem utána, míg el nem tűnt az udvar bokrai mögött. Majd társait néztem. Játékukkal és önmagukkal jól megvoltak. „Elvesztettem zsebkendőmet, megver anyám érte Észre sem vettem, amikor visszajött és leült mellém. Szoknyáját gyűrögette. „Szeretek olvasni de engem otthon csak a babám hallgat meg mert apu részegen jár haza anyu meg mindig fáradt.“ Egyetlen lélegzetvétel nélkül mondta végig. Egy pillanatra megdöbbentett a vallomása, de ó folytatta. „Neked szívesen olvasnék, mert te meghallgatnád a mesét.“ A gyermeki őszinteség teherhordója vagyok azóta is. (d-n) kekre, hogy elolvassák a falakon látható illetlen feliratokat. Mikor néhány erős kifejezést használtam könyvemben, azt állapítottam meg, hogy az emberek hogyan beszélnek a valóságban. “ * A tévé Hašek-novellákat dramatizált (egyik-másik félresikerült), újabb Hašek-monográfiák jelentek meg (köztük néhány figyelemre méltó, új adatokat ismertet, például Ladislav Soldán és Zde- nék Horení monográfiája) a has- kológusok nemzetközi szimpoziont tartottak... Talán sok is egyszerre... valamit jövőre is hagyni kellene. Hašek megérkezett Prágába. Az E. F. Burian Színház a humoreszkjeiből írt darabot látszik. A Kopkán úr férjhez adja a lányát azonban nem lazán összefűzött epizódsor, hanem vérbeli vígjáték- E. F. Burian dramatizálta sok évvel ezelőtt. A Vinohrady Színház műsorra tűzte a Švejket, olyan sikerrel, hogy jegyet szerezni csak hónapokkal előre lehetett rá. Új Švejket avattak - nem a filmbeli változat Hrušinskýja játssza a derék katonát, hanem ugyancsak kitűnően - Václav Slup. Ám ne legyünk igazságtalanok- mert a tévének volt egy sikeres évfordulóműsora. Remek szórakozást nyújtott A nagy út című csehszlovák-szovjet film, amelyet hatvanháromban forgattak. Mégis éppoly friss, a komikum eszközeivel mutatja be Hašek bugúlmai működését, életének epizódjait, ügyesen kombinálva humoreszkjeinek és a švejknek egyes részleteit. A filmet Jurij Ozerov rendezte. Szólni kell a kiállításokról, melyek közül a Nemzeti Irodalom Emlékmúzeumában rendezett valóban átfogó képet ad Jaroslav Hašekrôl, a bohémről, a zseniről, a tréfamesterról, az íróról. A fényképek, a rendőrségi jegyzőkönyvek, az őt gyalázó és magasztaló újságcikkek az íróról vallanak, de vallanak az egykori barátok és mai tisztelők. Jirí Marek író eképpen: „Diákkorunkban összeverődtünk néhányan, és hangosan olvastuk a Švejket. Mindig csak egy rövid részt, aztán sokáig nevettünk, s boldogok voltunk, amikor már az egész bekezdést fejből tudtuk. ... a legértékesebb, amit nekem Hašek adott, a felismerés, hogy ha az ember írni akar, egy pillanatra sem adhatja fel humoros életszemléletét.“ A látogatók közül egy ötödikes fiú csak ennyit jegyzett be az emlékkönyvbe: ,,Jó volna mindig nevetni.“ Hašek után szabadon: Nagy idők nagy embereket kívánnak. Vannak szerény, fel nem ismert írók, akiket életükben ócsárolnak. Manapság a prágai utcákon járva találkozhattok egy negyvenes, boldog férfival, aki már tudja, milyen jelentős szerepet játszott a cseh és a világirodalomban. Szerényen megy a dolga után, nem zaklat senkit, de őt szüntelenül zaklatják, ha megkérdeznétek, hogy hívják, egyszerűen és szerényen így felelne: Hašek vagyok... de alázattal kérem önöket, ne feledkezzenek meg rólam egy év, két év, száz év múlva sem KOPASZ CSILLA ÚJ SZÚ 4 1983. VII. 4.
