Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)
1983-07-26 / 174. szám, kedd
ÚJ szú 5 983. VII. 26. Tóth Béni, a lúcskai fogatos (Felvétel: archív) A Csermosnya Völgyének utolsó fogatosa A vasút nagy problémája: a vandalizmus Ha idegen ember a rozsnyói (Rožňava) járásbeli Lúcskára téved és két gyönyörű paripát lát, amint partról le, avagy hegynek fel egy kocsi előtt poroszkálnak, biztosra veheti, hogy a kocsin ülő 55-60 évesnek tetsző, mosolygós arcú ,,fogatós legény“ a Béni bácsi. • Tóth Béni, a Csermosnya Völgyének utolsó fogatosa úgy hozzá tartozik a táj képéhez, mint a piros kupolás templomtorony, vagy a Mái hegy szolid sziklái. Mellesleg azt is elárulom, hogy a kormegítélésnél a látszat igencsak megtréfálja s szemlélödőt, mert Béni bácsi nem 55-60 év körüli, hanem pontosan 74 éves. Kérdésemre, hogy : „Milyen orvosságot szed?“, jóízűen elkuncogja magát és mert a kuncogástól nem jut elegendő levegőhöz, csak a fejét rázza, hogy: „semmilyent!“...- Még, hogy én orvosságot! - taszajtja hátra később micisap- káját. - Soha életemben nem éltem vele, vénségemre meg már csak nem fogom magamat orvossággal csúfítani!- De mégis, mondja már, mitö' van ez az irigyésle méltó erőnléte? A közelmúltban Víg Lászlóval az Izsai Egységes Földműves Szövetkezet munkavédelmi előadójával beszélgettem a munkavédelmi hónap alatt szerzett tapasztalatokról és az egyre szaporodó balesetek okairól.- Szövetkezetünk - mondotta azok közé tartozik, ahol aránylag kevés üzemi baleset fordul elő, de azért tennivaló akad bőven. Rengeteg ellenőrzést végeztünk az állattenyésztési részlegen, a műhelyeinkben, az építőcsoportunkban, de kint a mezei munkát végző munkásaink között is.- Mit állapítottak meg? Melyek a legveszélyesebb részlegek?- A legveszélyesebb részleg az állattenyésztés. Itt történik az üzemi balesetek nagyobbik fele. Ennek az az oka, hogy ezen a részlegen élő állatokkal dolgoznak a gondozók, s az állatok kiszámíthatatlanok. Az istállók sem felelnek meg minden esetben a munkavédelmi előírásoknak. Az épületek nagy része elöregedett. Sok istállónak rossz a szellőztetése, az ammóniák szinte elhódítja az ott dolgozókat, csökkenti az éberségüket. Nagyon veszélyesek a nedves talajú istállók is, mert a megcsúszásnak nemcsak az állatok, hanem az emberek is ki vannak téve.- Mi a teendője a munkavédelmi előadónak, ha ilyen hibákat észlel?- Mitől?! - fancsalit rám kiokta- tóan, - hát az állandó melótól! Hogy a munkát ,,meló“-nak nevezi, abban valami új nemzedékhez igazuló készséget sejtek.- Mióta dolgozik? - teszem fel az újabb kérdést.- Amióta az eszemet tudom! Szóval, hogy mikor kezdtem el dolgozni, arra nem emlékszem, de hogy hatéves koromtól ápolom és hajtom a lovakat, arra igen!- Megszakítás nélkül?-Persze!... Azaz, hogy nem, mert a múlt republikában katona is voltam és a háború alatt a magyar hadseregben is lenyomtam jó pár hónapot. A háború említése izgalomba hozza és rendkívüli módon közlékennyé teszi. Hamarosan megtudom, hogy hova-merre sodorta öt a nagy vihar és, hogy jókora vargabetűket rajzolva, hogyan iszkolt haza a békésnek hitt lúcskai otthona felé, amikor itt, a rozsnyói járás egyik falujában - Lekényen (Bo- buiiovo) - elfogták öt a partizánok. Amikor megjegyzem, hogy tudomásom szerint a partizánoknak nem igen állott módjukban foglyot ejteni, szavamba vágva módosít: „Nem is fogoly lettem én, hanem- Minden esetben jegyzőkönyvbe kell foglalnia az észrevételeket, s azt a szövetkezet vezetőségének a legrövidebb időn belül meg kell vitatnia és a hibák eltávolítására intézkedéseket kell tennie, s az intézkedéseket természetesen tetteknek kell követniük.- Milyen hibákat észleltek a további részlegeken?-Amint már mondottam, nagyon balesetveszélyes a gépesítési részleg is, de itt többnyire az emberek nemtörődömsége, felületessége okozza a baleseteket. Nagyon gyakran tapasztalom, hogy a műhelyekben egyszerűen kiöntik az olajat a földre és senkinek sem jut eszébe, hogy azt fel is lehetne törölni. Vagy a nagyobb gépek javításakor nem az előírásoknak megfelelően vannak feltámasztva, vagy felfüggesztve az egyes gépelemek. Ilyenkor elég, ha valaki véletlenül meglöki a berendezést és már meg is van a baj. Az építő csoport esetében a baleseteket főleg az okozza, hogy a munkások nem használják a védőeszközöket. Védőkesztyűt, sisakot vagy szemüveget csak elvétve használnak a kőműveseink, pedig ezekből ma már van elég. Az idén is 100 ezer koronát költött szövetkezetünk ezeknek a védőeszközöknek a vásárlására. Sajnos, az az igazság, hogy az emberek nem szívesen használják ezeket. beálltam közéjük!“ Aztán megint pár hét múlva elfogtak a németek! Banská Bystricában akartak kivégezni, de mert hirtelen vissza kellett vonulniuk, ott hagytak bezárva egy börtönné avatott ház harmadik emeletén!... A jelenkor eseményeire, meg a munkájára igyekszem a szót terelni, de Béni bácsi ebben nem sok „fantáziát“ lát!.Dohog is fölötte:- Hát mi van azon érdekes?! Az csak természetes, hogy dolgozik az ember! Lúcskán olyan nincs, hogy valaki ne dolgozna! A munka úgy hozzá tartozik az ember életéhez, mint a levegővétel! Ilyen itt a filozófia!... Némileg már ismerem az itteni emberek mentalitását, így nem lepett meg, amikor Béni bácsi a falu világszemléletét „tolmácsolja“... Szerintem ő mégis más egy kicsikét! Olyan minden háznál számon tartott „bedolgozó“, megbízható jóember. Nincs is a faluban (de talán még a szomszéd faluban sem) olyan kert, amelyikben még ne dolgozott volna. Burgonyáját itt a faluban szinte mindenki az ő ekéje hasította barázdába ülteti. Fogasol, boronál, apró fuvarokat bonyolít le, termelésre vonatkozó hasznos tanácsokat ad, úgy tűnik, az egész falu gondját-baját sajátjának érzi. Hogy mindezekért mi a fizetsége?!... Jószerivel csak barátságból, emberségből segít... Kocsit, lovat, eszközt persze csak az állami gazdaságban elvégzett „szerződéses“ napi munkája után veszi (veheti) igénybe! Munkája a két ló rendbentartásá- ból és a marhaállománynak való takarmány előkészítéséből áll. Amikor aztán végképp beköszönt az este és Béni bácsi utána lesz a jó vacsorának - mert Margit néni, a gondos feleség, közismerten jól főz - nos, akkor leballag a partról a vendéglőbe egy pohár fröccsre. Nem, mintha otthon nem lenne állandóan egy kis tartalék, de nézete szerint: „az embernek társadalmi életet is kell élnie!“. Huszonöt esztendeje, hogy a közösben dolgozik. Először a szövetkezetben majd amikor azt felváltotta az állami gazdaság, azóta abban KOVÁCS JÓZSEF- A statisztikák az alkoholfogyasztást is a leggyakoribb okok között említik. A mezőgazdaságra is érvényes ez a megállapítás?- Sajnos, igen. Nagyon gyakran előfordult a múltban, hogy az egyes részlegek vezetői kihívtak bennünket, mert egyik-másik dolgozó ittas állapotban lépett munkába, vagy munka közben nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztott. Ilyen ebetekben a dolgozót hazaküldjük és vállalnia kell az ezzel járó következményeket.- Mit lehet tenni az ilyen esetek megelőzéséért?- Csakis meggyőzéssel lehet célt elérni. Ebben az évben is több tan folyamot tartunk az egyes részlegeken a munkavédelmi előírásokról. Jók ezek az előadások, de sajnos azt tapasztalom, hogy éppen az érintettek nem veszik elég komolyan, amíg a baj nem történik meg. Sajnos, utána már késő, illetve csak okulni lehet belőle.- A különböző büntetések mennyire hatékonyak a megelőző munkában?- A büntetésekkel kapcsolatban meg kell mondani, hogy nem szívesen nyúlunk hozzájuk. Minden esetben először figyelmeztetni szoktuk a dolgozóinkat. Ha ez nem segít, a büntetés nem maradhat el. A szövetkezet vezetőségének jogában áll ötszáz koronára is megbüntetni a kihágást elkövetőket, súlyosabb esetekben pedig három hónapon át akár tíz százalékot is levonhatunk a fizetésükből. nem vagyok híve az ilyen eszközöknek, de ha nem marad más hátra, hozzá kell nyúlnunk, mert itt mindannyiunk érdekéről van szó. KAMOCSAI IMRE Aki a repülés és az autóbuszjáratok helyett nálunk a vasutat részesíti előnyben, az a saját tapasztalatából is tudja, hogy a pályaudvarok és a vonatok tisztántartása - a kivételektől eltekintve- még mindig sok kívánnivalót hagy hátra. A földön heverő érvénytelen vasúti jegyek, cigarettacsutkák, a cseresznye- és barackmag és a szemétkosárba való egyéb hulladék ugyanis nem tartozik az épületes látványok közé. Ne csodálkozzunk tehát, hogy az ilyesmi nemcsak a rendszerető prágaiakat és vidékieket botránkoztatja meg, hanem a főváros külföldi vendégeit is.- Vasútjainkon miért nem vált még magától értetődővé a rend és a tisztaság? - ezzel a kérdéssel állítottam be a minap a prágai főpályaudvarra, Josef Svoboda, a vagonokat tisztító munkacsoport vezetője először a michlei déli pályaudvaron három évtizede épült „kozmetikai szalonba“ vezet. Van mit tenniük dolgozóinknak, hogy a naponta itt megforduló több mint 24 hazai és külföldi gyorsvonat mintegy 240 kocsiját az igényeknek megfelelően ellássák. Néhány szerelvénybe, például a Cheben és Frankfurton át Párizsba készülő nemzetközi gyorsba is beszálltam. Jó érzéssel állapítottam meg, hogy a rendetlenségnek, a piszoknak se híre, se hamva. A tisztaságtól ragyogó fülkék minden háziasszonynak a dicséretére válnának.- Ha nem részesítenénk előnyben a nemzetközi vonatok tisztaságát, az a veszély fenyegetne, hogy a külföldi vasutak nem fogadnák be őket. Ez pedig a szégyenen kívül,,drága mulatság“ is lenne - magyarázza kísérőm. Nem elégedtem meg a látottakkal s ezért két belföldön közlekedő szerelvényt is kiválasztottam. Megállapítottam: semmi ok a panaszra. Rendben találtam a kocsikat, a vécében az előírásos víz, szappan, papír, a kézmosásra pedig papírtörülköző várta az utasokat. A szerelvény állapota tehát nem kifogásolható, gondoltam. Közben figyelmemet a vakvágányon időző gyorsban Jaroslav Salda kocsimester hívja magára. Nagy munkában van, éppen azokat a fogyatékosságokat vizsgálja, amelyeknek megszüntetése a kocsik tisztítását és karbantartását végző komplex munkacsoport feladatai közé tartozik.- Ma két kocsi kivételével mindent rendben találtam - mondja.- A hétvégén, ünnepek után azonban nem hinne a szemének, mire képes az üdülésből hazatérő utasok egy része. Bejárják az országot, sokan féláron utaznak, a vasút előzékenységét azonban így viszonozzák - s végigvezet két vasúti kocsin. A látvány elrettentő. A beszennyezett vécét és mosdóhelyiséget jobb meg sem tekinteni. Az utasfülkékben poharak és félig telt palackok, a földön és az üléseken sörtócsák. A képet kiegészítik a leszakított függönyök, az erőszakkal megrongált ajtók és a belülről piszkos ablakok. Jaroslav Šalda véleménye szerint egy-egy kocsinak a rendbehozatala - eltekintve az igényes és kellemetlen munkától - legalább kétezer koronába kerül. A dolgozók munkája itt tehát nem egyszerű. A higiéniai berendezésekben éktelenkedő hulladékot, piszkot egy órán belül kell eltávolítaniuk. Ezután jut szóhoz a mosógép, amely egy-egy kocsit kívülről két perc alatt tisztít meg. A továbbiakban a mintegy 360 méter hosszú csarnok négy sínpárjának egyikén a padlózatot, az üléseket, majd kívülről az ablakokat veszik munkába. A komplex munkacsoport szakemberei kicserélik a hibás égőket, az eltulajdonított, vagy megrongált hamutartók, függönyök és tükrök helyébe újakat szerelnek fel. Ezen a takarításon és karbantartáson kívül azonban kéthetenként a kocsik falát, háromhetenként pedig a mennyezetét is meg kell tisztítaniuk. De térjünk vissza a pályaudvaron átfutó, illetve megforduló szerelvényekhez. Éjjel-nappal folyó tisztításukat 12 órás műszakokban négy csoportnak kellene végeznie. Mindegyikükben legalább 12 dolgozóra lenne szükség. Ehelyett ma két csoportban hatan, a továbbiban hárman, a leggyengébben pedig csupán ketten dolgoznak. - Valamennyien nyugdíjasok - magyarázza a kocsimester. - Erre a munkára csak nehezen kapható ember. A kocsik takarítása váltakozó műszakokban, havi kétezer koronáért minden bizonnyal kevésbé kifizetődő és sokkal fárasztóbb is - a munka zömét ugyanis kézzel végzik - mint például az irodahelyiségek rendbentartása. Ehhez járul, hogy néhány vonalon, például a Kassa (Košice) és Prága közt közlekedő gyorsvonaton, vagy a Budapestet Prágával összekötő Amicus expresszen különösen gyakori a vandalizmus.- Lényegesen kedvezőbb a helyzet azokon a szerelvényeken - mondja a kocsimester amelyekhez nem csatolunk étke- zókocsit, feltéve, hogy az utasok között nincsenek hazatérő leszerelő katonák. Ők ugyanis a sör hatására, fékeveszett jókedvükben rendszerint törnek-zúznak. Ne csodálkozzunk azon, hogy a vasút emberei és az utasok nem bírnak velük. Ám a vandalizmust hazánkban törvény bünteti. A nem kívánatos jelenségek tehát sürgős intézkedéseket igényelnek. Kétségtelenül több dolgozó és gépesített tisztítóeszköz szükséges. De nemcsak ez. A rendbontók és a károkozók kíméletlenségének és kulturálatlanságának szigorú megbüntetése is. Nemcsak azért, mert a vasút jó hírnevén ejtenek csorbát, hanem azért is, mert a közösség vagyonáról és nem utolsósorban a kulturált utazás alapvető feltételéről van szó. KARDOS MÁRTA A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat plzeňi műszaki és ellátóüzemének dolgozói az idén 25 Minitra típusú kerti traktort készítenek a kistermelők és a kiskertészek számára A prototípust tavaly készítették el. Jelenleg 5 ilyen traktort szerelnek össze. A Minitrába Jawa 250-559 típusú motort szerelnek, amelynek tiszta teljesítménye 9 kW, maximális forgási sebessége 400 fordulat percenként. A képen: Stanislav Volín (baloldalt) és Miroslav Kubik autómechanikusok szerelömunka közben. (Jiŕí Vlach felvétele - ČSTK) A balesetek megelőzhetők Jócskán mögöttünk van már a munkavédelmi hónap, amikor az illetékesek, a munkavédelmi előadók és csoportok, azok önkéntes segítői valóban mindent megtettek, hogy megállapítsák az egyre szaporodó üzemi balesetek okait. Statisztikák készültek, intézkedések születtek, hogy elejét vegyék ezeknek a sokszor nagyon szomorú következményekkel járó eseteknek. Jók és kellenek is ezek a kampányszerű akciók, de igazi értelmük és hatásuk csak akkor lesz, ha az észrevételeket tettek követik. Ráadásul mind a két félnek, a dolgozónak és a munkáltatónak is meg kell tennie a magáét, mert eredményt e téren is csak a közös akarás, az összefogás hozhat.
