Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)

1983-07-25 / 173. szám, hétfő

ÚJ szú 3 183. VII. 25. Osztálytársadalom-e a szocializmus? VILÁGNÉZETÜNK ALAPJAI A FEJLETT SZOCIALIZMUS marxista-leninista elméletét az SZKP és más kormányzó testvér­pártok közös erőfeszítéssel dol­gozták ki. Ez az elmélet most állja ki - sikeresen - a gyakorlat próbá­ját. A SZKP XXVI. kongresszusa- mint Jurij Andropov Marx Károly tanításai és a szocialista építő- munka néhány kérdése a Szovjet­unióban című cikkében emlékez­tetett rá - az utóbbi évek marxista -leninista elméleti kutatási ered­ményeiből épp e koncepció kimu­tatását emelte ki. Az SZKP e kon­cepcióra támaszkodva határozta meg stratégiáját és a taktikáját a legközelebbi évekre és hosz- szabb távra, s óva intett attól, hogy túlzásba essünk a kommunizmus legfelső szakaszához való közele­désünk mértékének értelmezésé­ben. Mindez lehetővé tette, hogy konkretizáljuk programcéljaink megvalósításának útjait és határ­időit. A fejlett szocializmus koncepci­ójának egyik legfontosabb eleme az a tétel, hogy a szocialista társa­dalmi rend egységes egésszé ala­kult át. Mit értünk ezen? A társadalomszervezet egysé­ges szocialista egésszé fejleszté­sének szükségessége már köz­vetlenül az októberi forradalom után, a kapitalizmusból a szocia­lizmusba való átmenet kezdeti időszakában felvetődött. Az idő tájt a gazdasági alépítményben öt társadalmi-gazdasági szektor mű­ködött és küzdött egymással, s ek­kor az új, szocialista szektor még nem volt túlsúlyban. A munkás- osztály, a dolgozó parasztság a bolsevik párt vezetésével ke­mény osztályharcot vívott a ki­zsákmányoló elemek ellen azért, hogy a szocializmus megragad­hassa a gazdasági élet kulcspozí­cióit, s ezáltal az egész gazdaság­ra kiterjeszthesse a befolyását. A cél az volt, hogy egyetlen, egy­séges szocialista szektor alakuljon ki, ami a Szovjetunióban a harmin­cas évek első felében meg is való­sult, mégpedig az egységes terv- gazdálkodás keretein belüli két formában: a termelőeszközök össznépi és szövetkezeti tulajdo­nában. A szocialista szektor ural­kodóvá és túlnyomóvá válása for­radalmi ugrás volt a társadalom­szervezet egységes szocialista egésszé formálásának útján. A tudományos tétel szavaival: a társadalmi tulajdon két formájá­nak közeledése és egy típusú szervezeti egységekké olvadása, a termelési viszonyok, az elosztás és az árucsere ezzel kapcsolatos „kettős jellegének“ fokozatos le­küzdése az egységes szocialista egész kialakulásának egyik alapve­tő tényezője. Ami a társadalmi szférát illeti, a szovjet társadalom egységes fejlődésének leginkább figyelemre méltó irányzata: a munkásság és a parasztság kö­zötti osztálykülönbségek megszű­nése, a dolgozó osztályok közötti társadalmi határok elmosódása és az értelmiség közeledése hoz­zájuk. A TULAJDON KÉT FORMÁ­JÁNAK jelenléte folytán a szocia­lista társadalom két osztályra- a munkásságra és a kolhozpa­rasztságra - tagolódik, ezek azon­ban korántsem állnak szemben egymással, hanem szoros, egyre erősödő szövetségben építik az új életet. így mind nyilvánvalóbbá válik a társadalom e „kettősségé­nek“ átmeneti volta. Ezt a hetvenes években egyes szerzők tévesen a kommunizmus első szakaszá­nak általános jellemvonásaként fogadták el, mégpedig e szakasz egész tartamára terjedő érvény­nyel. A történelmi folyamat azon­ban másként alakult, és ezt az SZKP XXVI. kongresszusa világo­san ki is mondta. „A jelenlegi körülmények között- mint A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége megala­kulásának 60. évfordulója című SZKP KB-határozat hangsúlyozta- folytatódik a szovjet társadalom valamennyi osztályának és társa­dalmi csoportjának közeledése, ami az érett szocializmus történel­mi kereteiben elvezet a lényegig és alapvetően osztály nélküli tár­sadalomszerkezet kialakulásá­hoz.“ Ez azt jelenti, hogy közvet­lenül a kommunizmus második szakasza előtt még létezni fog egy már nem osztályokra tagozódó, osztály nélküli szocialista társada­lom. Ez a fizakai és szellemi dol­gozók szabad társulása lesz, amely a munkásosztály szocialista érdekeire és kommunista eszmé­nyeire épül, s már puszta létével bizonyítja azt a régi marxista igaz­ságot, hogy korunk minden társa­dalmi mozgalmának tényleges alapja és kiindulópontja a munkás- osztály helyzete. Napjainkban, mindenekelőtt a társadalmi termelés rendszeré­ben betöltő szerepe folytán, a szovjet munkásosztályé a veze­tő hely a társadalomban; ez az osztály immár a dolgozó nép több­sége. Ez rendkívül fontos társa­dalmi tény, amelynek valóban tör­ténelmi lesz a hatása. A munká­sok családtagjaikkal 1959-ben még csupán 6 szövetségi köztár­saságban alkották a lakosság leg­nagyobb létszámú csoportját, 1970-ben már 13-ban. A hetvenes évek közepén az összes szovjet köztársaságban abszolút több­ségbe kerültek. Ez a változás egy­beesett azzal a történelmi folya­mattal, amelyben a szovjet társa­dalom belépett a fejlett szocializ­mus időszakába: ez az időszak új szakaszt nyit a munkásosztály tör­ténelmi szerepének teljesítésében is. A MUNKÁSOSZTÁLY, korunk legforradalmibb osztálya szavatol­ja az osztálynélküliségben egyne­mű társadalom kialakítását. Az el­ső ilyen társadalom úttörőjének küldetése a szovjet népre vár: az emberek új történelmi közösségé­re, amelyben mintegy összegező- dik a fejlett szocializmus szovjet­unióbeli felépítésének eredménye, testet ölt szervesen egységes egész volta. Ezért e szerves és egységes egész legfontosabb vo­násai alapjában azonosak az új történelmi közösség legfontosabb jellemző jegyeivel. Ez az új történelmi közösség elsősorban annak a terméke, hogy megszűnt az osztályok és ezáltal a nemzetiségek közötti antago- nisztikus ellentét, s mindenütt a ki­zsákmányolás alól felszabadult emberek együttmüködési kapcso­latai léptek a helyükbe. Ezért egyoldalú és elégtelen volna e kö­zösséget csupán a nemzetiségi kérdés megoldásának szemszö­géből vizsgálni. Nyilvánvaló, hogy ilyen közösséget csakis a gyöke­res társadalmi változások nyomán szabaddá és egyenjogúvá vált szocialista nemzetek alakíthattak ki. Itt mindjárt két tényezőre kell felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy a soknemzetiségű munkás- osztály vezető szerepével nem antagonisztikus társadalmi struk­túrák alakulnak ki az ország nem­zetiségei és népcsoportjai között. A másik az, hogy a nemzetiségi kérdés többé nem merül fel abban a formában, amelyben a magántu­lajdonon alapuló társadalomtól örökségül jutott. Mindkét esetben az osztályelv a döntő. Vagyis: egy új történelmi közösséget csakis olyan, egymás iránt baráti dolgozó osztályok és társadalmi rétegek hozhatnak létre, amelyek körében a nemzetiségi különbségek egyál­talán nem meghatározóak. Az új történelmi közösség tehát egy­szerre szövetsége a dolgozó nem­zetiségeknek és a dolgozó osztá­lyoknak, s e kettő egysége alapve­tő, amikor a szovjet társadalmi rend egysége egész voltáról be­szélünk. Jogos persze a kérdés, hogy milyen ellentmondásoktól mentes ez az egységes egészként felfogott szocialista társadalom, illetve, hogy milyen ellentmondások jel­lemzik. Említettük, hogy a szocia­lizmus teljes győzelmével a nem­zetiségi és osztályellentétek elhal­nak, a társadalmi fejlődés ellenté­tei pedig nem antagonisztikus jel­leget öltenek. De vajon az új társa­dalom már nem ismerne éles konfliktusokat és nyílt összeütkö­zéseket? Természetesen előfor­dulnak konfliktusok és összeütkö­zések, de ezekben már nem az egyik osztálynak a másik ellen vívott harca fejeződik ki, nem a munka és tőke, illetve a nemzeti­ségek közötti viszályból fakadnak, hanem rendszerint nézetkülönb­ségekből az egyéni vagy cso­portérdek és az össztársadalmi érdek szembeállításából. A szocialista társadalmi rend szerves egységének erősítésében elsőrendű fontosságú a munka és a fogyasztás mértékének ellenőr­zése, amiben részt kell venniük a dolgozók mind szélesebb rége- teinek. Semmiféle lehetőségeket nem szabad hagyni a naplopók- nak és selejtgyártóknak ahhoz, hogy - az SZKP XXVI. kongresz- szusán elhangzottak szerint - „hitvány munka mellett jól élje­nek“. A társadalom, a dolgozó kollektívák, a társadalmi szerve­zetek számára korántsem közöm­bös, hogy az állampolgárok mi módon jutnak anyagi jóléthet. Ha­tározott különbséget kell tenni a szocialista és a nem szocialista jövedelmi források között, és el kell érni, hogy a szovjet jogi és erkölcsi normák mindenkire egy­formán kötelezőek legyenek. A FEJLETT szocialista társa­dalom egysége korántsem egy­szer s mindenkorra van adva. Munkában és harcban alakult ki abban is fejlődiK, erősödik tovább. V. POPOV professzor Felelős önvizsgálat Jegyzetek az érsekújvári (Nové Zámky) járási pártbizottság plénumüléséről Néhány hónappal ezelőtt a já­rási pártkonferencia határozatá­nak elfogadásakor nem ok nélkül hangsúlyozták: a kitűzött célok re­álisak, de a feladatok megvalósí­tása a korábbinál nagyobb erőfe­szítést, tervszerűbb és fegyelme­zettebb munkát, szemléleti és cselekvési egységet követel az irányítás és a végrehajtás minden szintjén. Természetesen, távlati célokról, több évre, előre megha­tározott feladatokról volt szó. így tehát a mostani plénumülés be­számolója és vitája nem végleges eredményekről adott számot, ha­nem a végrehajtás eddigi meneté­ről, a szerzett tapasztalatokat összegezte, s felelős önvizsgálat nyomán határozott a gyakorlati pártmunka további feladatairól. Hangsúlyos szerepe a felelős ön­vizsgálatnak volt. x Mint maga az élet, oly rendkívül sokszínű, összetett a pártmunka. A legfontosabb mégis: a pártépí­tés. Fél év nem nagy idő ebben a munkában, azért örvendetes tény, hogy 257 új párttagot vettek fel, s azok 65 százaléka munkás. Egyenletes a pártépítés évi tervé­nek teljesítése a tagfelvétel terén, a naptári év első felében 51,4 százalékra teljesített. A megfon­tolt, céltudatos nevelőmunka jele ez. Persze, a járási pártbizottság elnökségének beszámolója figyel­meztet: foglalkozzanak gondo­sabban ezzel a munkával a SIG­MA, az ELEKTROSVIT, a VA- HOSTAV nemzeti vállalat kommu­nistái, s azok, akik megbízatást kaptak, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség üzemi szervezeteiben a munkásfiatalok társadalmi, köz­életi tevékenységét irányítsák. Külön említést érdemel a párt- szervezetek belső életével, a taggyűlések előkészítésével és megszervezésével kapcsolatosan a beszámoló konkrét esetekre hi­vatkozva megállapította: eseten­ként még mindig előfordul, hogy az üzemi, helyi pártbizottságok olyan általánosított módon foglal­koznak egyes jelenségekkel, amely elmossa a kommunisták személyes hozzájárulását és fele­lősségét, pedig a politikai meg­ítélésnél nem lehet a tényeket elvo­natkoztatni azoktól, akik döntő szerepet töltelnek be a tények ala­kulásában. Sürgető követelmény­ként hangzott el: tanuljon meg mindegyik kommunista irányítani, vezetni! x Részletekbe vesző adatok és számok, hosszú felsorolások nél­kül elemezte a beszámoló a járás ipari termelésének jelenlegi hely­zetét. Az életszerűség, a konkrét­ság abban nyilvánult meg, hogy röviden, tömören, a lényegest ki­Teljes ütemben folyik a munka ezekben a napokban a Közép-Szlovákiai Konzervipari Vállalat mind az öt üzemében. A losonci (Lučenec) üzemben jelenleg az uborkát és a paprikát dolgozzák fel. A jó minőségnek köszönhetően külföldön is nagy iránta a kereslet. A nyári idényben Losoncon 2500 tonna uborkát dolgoznak fel, ebből több mint 930 tonnát az NSZK-ba, Ausztriába, Hollandiába, Ausztráliába s a szocialista országok közül Lemgyelországoa, a Szovjetunióba, Magyarországra, Mongóliába és az NDK-ba exportálnak. A képen: poharakba töltik az uborkát. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) emelve foglalkozott egy-egy válla­lat, üzem aktuális problémájával. És csak a problémával! Ha vala­melyik vállalat, vagy üzem - mint a MILEX, a párkányi (Štúrovo) keményítőgyár - kommunistái a terv céljait minden korábbi idő­szakhoz képest tervszerűbben va­lósították meg, ilyen tárgyilagos elismerést kaptak: jól dolgoztak. Közben mégis szóba került né­hány olyan adat, szám, ami jelzi: a jól végzett munka haszna nyil­vánvalóan bizonyítja pártunk gaz­dasági politikájának helyességét. A Járási Építőipari Vállalat 102,04 százalékra teljesítette a lakások építésének tervét, az érsekújvári Konzervgyár a hiánycikként ismert gyermektápszerból 14 százalék­kal többet készített a tervezettnél, a járás tejüzemei 3 új termék elő­állításával bővítették a választé­kot, javult a közlekedés, mert a vá­rosi vonalakon közlekedő autóbu­szok száma öttel, a távolsági vo­nalakon közlekedő autóbuszok száma kettővel több, mint fél évvel ezelőtt. Általánosságban, de címre szólva is elhangzott a sürgetés: Több kezdeményezésre, nagyobb felelősségvállalásra van szükség, politikailag is jobban kell támogat­ni azokat az intézkedéseket, ame­lyek erősítik a szervezettséget, a fegyelmet, s mind a termelés­ben, mind az irányításban a fej­lesztés célját szolgálják. x A vita életteli volt. Akadt ugyan egy-két felszólaló, aki közhelyeket ismételt, érdemi észrevételt nem is említett, de a felszólalók többsé­ge a saját tevékenységével kap­csolatos politikai tapasztalatot a beszámolóban vázolt, általáno­sabb összefüggésbe helyezve ve­tette fel, mondta el. Rozália Fišanová, az ELITEX vál­lalat surányi (Šurany) üzemének pártelnöke néhány adat említésével előbb helyzetismertetést adott: az előző évhez viszonyítva a terme­lési terv 15 százalékkal nagyobb teljesítményt irányoz elő, ők azon­ban 102 százalékra tejesítik, az idei exportszállítás tervét az év első felében 52,1 százalékra telje­sítették, jelentős anyag- és ener­gia megtakarítást értek el. Azután beszámolt a komplex intézkedé­sek érvényesítése során szerzett tapasztalatokról, majd ismertette, hogy az 1984-es évre milyen kez­deményező tervet készítenek elő: robotok alkalmazásával két, telje­sen automatizált munkaszalagot szerveznek, a termelés tervét 8,1 millió koronával, a bevétel tervét 20 millió koronával kívánják növel­ni. Néhány, véleménye szerint na­gyon fontos és megoldásra váró problémáról is szólt: a gazdasági propaganda és agitáció korsze­rűbb módszereiről, az üzem dol­gozóinak politikai és szakmai kép­zésének tervéről. A plénumülés beszámolója és vitája alapján levonható a követ­keztetés: a járási pártkonferencia határozata nyomán jó irányú szemléletváltozás és kezdeménye- zés-sorozat bontakozott ki a párt­szervezetek többségében. Ám azt is látnunk kell, hogy ennek a ked­vező folyamatnak csak a kezdetén tartunk. A cselekvéshez megfelelő programokkal rendelkeznek a pártszervezetek. A végrehajtás politikai és gazdasági feltételei adottak. Jó ütemű a kibontakozott aktivitás is, de ügyelni kell: a kez­deményezés lendülete ne törjön meg. Változatlanul az a feladat, hogy anyagi és szellemi erőforrá­saink ésszerű, takarékos felhasz­nálásával a járási pártkonferencia határozatában foglalt fő követel­mények megvalósuljanak. Ennek szolgálatába kell állítani a párt gazdaságszervező, irányító és ellenőrző munkáját, a tömegpoliti­kai munkát, a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom, a SZISZ és más társadalmi szervezetek tevé­kenységét. A felelős önvizsgálat, a plénum­ülés ezért volt hasznos, előre­mutató, tettekre serkentő. HAJDÚ ANDRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents