Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)

1983-07-20 / 169. szám, szerda

««■MT A tejtermelés növelésének megbízható alapja A szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztését - főleg a saját tömegta- karmány-bázis alapján - sürgető feladatként jelölte meg a CSKP KB 13. és az SZLKP KB ezt köve­tő ülése. A kelet-szlovákiai feltéte­lekre ezt a feladatot a kerületi pártbizottság 1980-as évi áprilisi és az 1981 évi novemberi ülése konkretizálta. A 7. ötéves tervidő­szakra, illetve az 1990-ig szóló szarvasmarha-tenyésztési kerületi programunk következetesen kötő­dik az SZSZK ez irányú komplex programjához, persze, néhány vo­natkozásában a kerület feltételeire konkretizálva. Az pedig köztudott, hogy a szlovákiai átlaghoz viszo­nyítva a kiindulási bázisunk e té­ren alacsonyabb színvonalú. A kelet-szlovákiai kerületi párt- bizottság és mezőgazdasági bi­zottságának ütésein elfogadott in­tézkedések meghatározták, hogy fokozatosan növeljék a tejterme­lést és az állami alapokba történő felvásárlását, javítsák a tej minő­ségét, lehetőleg számolják fel a tejtermelés és az ellések idény­jellegét azzal a céllal, hogy folya­matosabbá váljék a belkereskede­lem ellátása a kerület saját forrá­saiból, s hogy jobban kihasználják a feldolgozó kapacitásaikat. A tejfelvásárlásról készült sta­tisztikai kimutatások szerint az utóbbi nyolc évben az év első negyedében az éves mennyiség 16,6-17,5 százalékát vásárolták fel 1980 kivételével, amikor ez az arány 18,5 százalék volt. A máso­dik és a harmadik negyedévben a felvásárolt tej részaránya 31-33 százalékra növekedett, a negye­dik negyedévben pedig ismét 19,1-22 százalékra csökkent. A tejfelvásárlásról szóló adatok bi­zonyítják, hogy a takarmányalap múlt évi javulása, valamint az, hogy az 1981-1982-es időszak­ban az üszők megtermékenyítését főleg októberben és márciusban végeztük, mérsékelte a tejterme­lés idényjellegét. 1983 első ne­gyedében a múlt év azonos idő­szakához képest 1,5 százalékkal növekedett a felvásárolt tej meny- nyisége - az éves feladat 19 szá­zalékát vásárolták fel. 1982 első három hónapjához képest 6 535 000 literrel több tejet vásá­roltak fel, a tejgyárakba a tervezett 62 millió liter helyett 2 millió literrel több jutott. Az, hogy másfél száza­lékkal növekedett az állami tejfel­vásárlás, a mezőgazdasági válla­latok számára mintegy 2 millió koronával nagyobb hasznot ered­ményezett. Ez a fejlődés megmu­tatkozott abban is, hogy növeke­dett a naponként felvásárolt tej mennyisége, s kerületi viszonylat­ban elérte a 711 200 litert. Ez azt jelenti, hogy a kerület fokozatosan megközelíti a kitűzött célt, a na­ponkénti 720 000 liter tej felvásár­lását. Tavaly 1981-hez viszonyít­va 0,048 százalékkal növekedett a tej zsírtartalma, ami 10 millió korona gazdasági hasznot ered­ményezett a mezőgazdasági vál­lalatoknak, s növekedett a vajter­melés is (191 tonnával). Az első osztályú tej mennyisége tavaly 1980-hoz képest ugyancsak nö­vekedett, 57,5 százalékról 73,3 százalékra. A harmadosztályú tej mennyisége ugyanakkor 9,8 szá­zalékról 9,4 százalékra, a rossz minőségű tej részaránya pedig 1,3 százalékról 0,7 százalékra csök­kent. Noha az állami tejfelvásár­lásban kedvezően alakul a hely­zet, a feldolgozó kapacitások ki­használásában még problémák vannak, s egyenetlen a tejtermé­kek szállítása is a belkereskede­lembe. A belkereskedelem egyenlete­sebb ellátása tejjel és tejtermékek­kel megköveteli, hogy csökkent­sük az ellések idényjellegét az év első felében a jelenlegi 64,2 szá­zalékról 55 százalékra. E fejlődés alapvető feltétele az, hogy elegen­dő tömegtakarmány álljon a me­zőgazdasági vállalatok rendelke­zésére, a megfelelő minőségben és összetételben. Éppen ezért a kelet-szlovákiai kerületben fokozott figyelmet for­dítunk a tömegtakarmányok ter­melésére, főleg az alföldön gaz­dálkodó járásokban. Szinte vala­mennyi mezőgazdasági vállalatra érvényes a követelmény, hogy az eddiginél nagyobb mértékben ter­messzék a szántóföldi évelő ta­karmányokat, hogy ezek részará­nya kerületi viszonylatban az eddi­gi 13,9 százalékról 16,1 százalék­ra növekedjen az idén, 1985-ben pedig elérje a 18,8 százalékot. Az állattenyésztés fejlesztésével kap­csolatos feladatok teljesítése megköveteli továbbá, hogy növel­jék a másodvetemények termesz­tését, 34 500 hektáron termessze­nek tarlókeverékeket, káposztafé­léket. A takarmánybázis intenzifi- kálásával azt akarjuk elérni, hogy növekedjen a takarmányadagok biológiai és tápértéke. A tömegtakarmány termelésé­ben minden vállalatnál jelentős tartalékot jelent az állandó füfélék intenzívebb hasznosítása. Kerüle­tünkben 170 ezer hektár az állan­dó füfélék területe. A rétek és legelők nemcsak a legeltetés ide­jén gazdagítják a takarmányala­pot, hanem a téli takarmánykész­letek mégteremtésében is jelentős szerepet játszanak. A rétek és legelők kihasználása azonban megköveteli, hogy jól megszer­vezzék a legeltetést, és gondoz­zák ezeket a területeket. Kerületi viszonylatban a legeltetést céltu­datosan fejlesztjük. A takarmánytermesztés fejlesz­tésének, valamint a beruházások­nak a célja az, hogy megteremt­sük a feltételeit az ellések és a tej­termelés idényjellege mérséklésé­nek. Jobb feltételeket teremtünk az irányított reprodukció érvénye­sítéséhez is. Az eddigi fejlődés eredménye igazolja, hogy ezerf az úton kell tovább haladni az üszőnevelés­ben és a tehéntenyésztésben, ami megköveteli, hogy a tehenek meg­termékenyítését a téli hónapokra (októbertől márciusig) összponto­sítsuk. E program teljesítésének feltétele az egész évi teljes értékű takarmányozás, ami biztosítja az üszők megfelelő növekedését és fejlődését úgy, hogy 26-28 hóna­pos korukban ellhessenek. Az e téren végrehajtott őszi felmérés bizonyítja, hogy elegendő megter­mékenyítésre alkalmas üszőnk van. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a helytelenül nevelt üsző később hoz hasznot, idő előtt zárja a laktációt és növeli a tejtermelés idényjellegét. Az idényjelleg fel­számolása azonban hosszú folya­mat. A kiutat elsősorban az alapál­lomány takarmányozásának ki­egyensúlyozottságában látjuk, va­lamint abban, hogy emeljük a nö­vendékállatok nevelésének szín­vonalát. Intézkedéseket foganato­sítunk a szervezett legeltetés fej­lesztésére. VOJTECH MAJKÚT, a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság titkára kommentáljuk Még nem nyert ügy Az utóbbi évekkel ellentétben az idei év derekán szénbá­nyáinkból arról érkeznek hírek, hogy bányászaink jelentősen túlteljesítik a fejtési tervet, szénlerakatainkból azt jelentik, hogy elegendő a lakossági fogyasztásra szánt készletük, s hogy nem tudnak szállítmányokat fogadni, mert még az előző évek szintjén sem fogy árujuk. Úgy tűnik tehát, hogy az idén nem lesz baj a tüzelöanyagellátással, tüzelőanyag- és energetikai iparunkban minden rendben van és fölöslegesek a szigorú takarékossági intézkedések. Persze, ez korántsincs így, hiszen látni kell, hogy a CSKP KB Elnöksége múlt év júniusában és októberében a tüzelő­anyag-és energiagazdálkodással kapcsolatban hozott határo­zatának következetes lebontásán és végrehajtásán kívül sokat segítettek a termelési-gazdasági egységekben, a válla­latoknál és az üzemekben hozott műszaki-gazdasági intézke­dések, melyek nem utolsósorban a társadalmi ellenőrzés hatására születtek. És mindehhez hozzá kell számítani a legutóbbi enyhe telet, melynek idején az észak-csehországi külszíni bányákban lényegesen csökkenthették nem kis mér­tékű lemaradásukat, s most - hosszú idő óta először - innét is a fejtési terv jelentős túlteljesítéséről szólhatnak a jelen­tések. Az év első öt hónapjában a szénbányászatunkban elért eredmények jók, az éves állami terv időarányos feladatait e téren 101,7 százalékra teljesítettük, s a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 2655 ezer tonnával több szén került ki bányáinkból. A statisztikai jelentésben még folytatódnak a tüzelőanyag- és energiagazdálkodásban kialakult kedvező helyzetet bizonyító adatok, mindez azonban nem ad alapot ebben az ágazatban sem a lazításra, s továbbra is az intenzív megoldások érvényesítését kell szorgalmaznunk. Azokat a megoldásokat, melyekre a tüzelőanyagok, az energia és az üzemanyag fogyasztásával kapcsolatos országos társadalmi ellenőrzés mutatott rá, azoknak a tartalékoknak a kiaknázá­sát, melyekre ez a nagyszabású ellenőrzés derített fényt. Az ugyanis, hogy pillanatnyilag akár a hőerőművek szénkészle­teit, akár a gázellátási eredményeket vesszük nagyító alá, kedvező a kép, még nem jelenti azt, hogy az energetikában nem feszült a helyzet, hogy most már minden „simán“ halad majd. Látni kell, hogy főleg az energetikai beruházások kivitelezésében keletkező csúszások bonyolítják energiagaz­dálkodásunkat, hiszen az újonnan épülő, illetve felújítás alatt lévő kapacitások átadásának késése mindenképpen feszült­séget okoz, amit más eszközök segítségével kell enyhíte­nünk. A CSKP KB Elnöksége ez év áprilisában vitatta meg a következő télre való felkészülés feladatait. Hangsúlyozta ezekkel kapcsolatban, hogy az észak-csehországi barna­szénbányákban a következő időszakban sem csökkennek a tennivalók, hogy az itteni helyzet javításáért az illetékes gépipari vállalatoknak is mindent meg kell tenniük, mert az itt dolgozó bányászok igyekezete önmagában nem elég. És akkor lesz csak valójában nyert ügyünk a tüzelőanyag- és energiagazdálkodásban, ha a jövőben is szüntelen figyelmet szentelünk az ésszerűsítő intézkedéseknek, az energetikai beruházásoknak egyaránt. Hiszen míg az elmúlt ötéves tervidőszakban növekedtek elsődleges energetikai erőforrá­saink, most már nem ezzel számolhatunk, bár az igények növekednek. Az energetikai helyzet ügyének megnyerése tehát nagyon sok kézben van. PÁKOZDI GERTRÚD Foglalkoztatottság, munkatermelékenység és bérek írta: Krocsány Dezső, munkaügyi és szociális miniszter A CSKP XVI. kongresszusa feladatként tűzte ki a nemzeti jövedelem növelését, s ezzel párhuzamosan minden anyagi és emberi forrás magasabb szintű kihasználását, mindennemű munka hatékonyságának és minőségének javítását, valamint az egész népgazdaság tervszerű fejlesztését. A feladatok teljesítését befolyásoló fontos tényezők közé tartozik a foglalkoztatottság, a munkatermelékenység és a bérek alakulása. Milyen eredményeket értünk el ezen a téren az elmúlt két évben és a 7. ötéves terv harmadik évének első hónapjaiban? A FOGLALKOZTATOTTSÁG terén a munkaügyi és szociális minisztérium a munkaerőforrások hatékony kihasználására irányítot­ta a tárcák és a nemzeti bizottsá­gok figyelmét. A foglalkoztatottság ágazati struktúráját illetően teljesí­tettük a tervet. A döntő fontosságú ágazatokban a dolgozók száma megfelel a tervezettnek. 1982-ben a legfontosabb munkaerő-forrás a szakképzett fiatalok voltak. Szlo­vákiában összesen az iskolák és szaktanintézetek 75,5 ezer vég­zett diákja kapcsolódott be a mun­kafolyamatba. Ebből csaknem 12 ezren főiskolát végeztek. A minisztériumoknak továbbra is az a célja, hogy fiatal szakem­berekkel erősítse a népgazdaság legfontosabb ágazatait, a prog­resszív üzemágakat, $ termelést előkészítő ágazatokat és a szol­gáltatásokat. A tárcáknak, a vállalatoknak és a nemzeti bizottságoknak a szak- szervezetekkel együtt meg kell te­remteniük a feltételeket ahhoz, hogy a fiatal szakképzett munka­erők zökkenőmentesen bekap­csolódjanak a munkafolyamatba, a lehető leggyorsabban elsajátít­sák a gyakorlati ismereteket és teljes értékű, kiváló munkát vé­gezzenek. Míg tavaly 1981-hez viszonyít­va nőtt az ipari dolgozók száma, az építőipari alkalmazottak száma csökkent. A népgazdaság szocia­lista szektorában tovább növeke­dett a nők foglalkoztatottsága és elérte a 45,5 százalékos arányt. A dolgozók száma 1983 első ne­gyedévében is tovább nőtt, főleg a gépiparban, a tüzelőanyag- és energetikai iparban, a könnyűipar­ban és az élelmiszeriparban. A komplex intézkedések ered­ményeként tavaly és 1983 első hónapjaiban csökkent a dolgozók fluktuációja, főleg az iparban. A bányákban a dolgozók stabilizá­lásához hozzájárult a bányászok bérezése és szociális ellátása te­rén hozott szociális intézkedések megvalósítása. A munkaügyi és szociális mi­nisztérium rendkívüli figyelmet szentel a kiemelt ágazatoknak a tüzelőanyag- és energetikai ipar, az építőipar, a kohászat és a ne­hézgépipar területén. Tavaly a ter­vezettnél 30 százalékkal több dol­gozót sikerült toborozni ezekre a munkahelyekre. A CSKP KB 6. ÜLÉSÉN és az SZLKP KB ülésén kitűzött felada­tok teljesítésével kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy tavaly a nemzeti bizottságok csaknem 1000 kisebb üzemében 11 800 személy dolgozott, ami több, mint 1981-ben. A mai helyzettel, főleg a szolgáltatások minőségével azonban még nem lehetünk elé­gedettek. Ezért a nemzeti bizott­ságoknak értékelniük kell a lakos­sági szolgáltatásokat, gondoskod­niuk kell a szolgáltatások fejlesz­téséről, meg kell nyerniük a szak­embereket azokba a szakmákba, amelyekben munkaerőhiány mu­tatkozik. A foglalkoztatottság további kedvező alakulása megköveteli, hogy a tárcák, a termelési-gazda­sági egységek és a szervezetek megteremtsék a kedvező feltéte­leket a fiatalok szakmai felkészü­léséhez úgy, hogy tanulmányaik elvégzése után ki tudjuk elégíteni a termelés, a kutatás és fejlesztés igényeit. E cél elérése végett már a munkaerószükséglet tervezése során össze kell hangolni a tudo­mány és technika fejlesztését a szakképzettséggel szemben tá­masztott követelményekkel. A foglalkoztatottság irányítása során rugalmasan kell reagálni a munkaerószükséglet megválto­zására, s teljes mértékben támo­gatni kell minden olyan követel­ményt, amely hozzájárul az anyagi források kialakításához, és a nem­zeti jövedelem növekedéséhez. Fokozott figyelmet kell szentelni az új ágazatok szakemberei neve­lésének. A fiataloknak lehetővé kell tenni, hogy megbirkózzanak a komoly gazdasági feladatok megoldása során felmerülő prob­lémákkal. Fiataljainknak lehetővé tesszük az érvényesülést és az önmegvalósítást. Elsősorban azonban a társadalmi szükségle­teket kell szem előtt tartani. Az ipari termelésben és az épí­tőiparban tavaly nőtt a munkater­melékenység. Ez a növekedés azonban nem volt a termelés összes szakaszán azonos. Napja­ink fontos követelménye, hogy az egész népgazdaságban fokozzuk a befektetések hatékonyságát, csökkentsük a selejtet, a különbö­ző bírságok okozta kiadásokat. Következetesen ki kell küszöbölni az olyan fogyatékosságokat, ame­lyek az új kapacitások üzembehe­lyezése során a nyersanyag és alapanyagellátásban és az álló­eszközök karbantartásában for­dulnak elő. Növelni kell a műszak­számot és szigorúan ügyelni kell a munka- és technológiai fegye­lem megtartására. MÉG MINDIG sok élőmunkára van szükségünk - vagyis a terve­zettnél több dolgozóra. Több tár­ca, termelési-gazdasági egység és vállalat csak lassan csökkenti az élőmunka, fárasztó munkafo­lyamatok arányát. A korszerű technika, az automatizálás, a gé­pesítés bevezetése, a munkaszer­vezés javítása lehetővé teszi, hogy ezt a problémát rugalmasab­ban és hatékonyabban oldjuk meg. Egyúttal lehetővé teszi, hogy növeljük a munkatermelékenysé­get és a felszabaduló munkaerő­ket a kiemelt ágazatokban és a szolgáltatásokban helyezzük el. Nem lehetünk elégedettek a dolgozók részvételével az irá­nyításban, sem pedig kezdemé­nyezésük kihasználásával az újító és feltaláló mozgalomban. A mun­katermelékenység növelése e fon­tos tényezőnek a lebecsülése sú­lyos politikai hiba, amely messze­menő gazdasági következmé­nyekkel jár. Ezt tudatosítaniuk kell a gazdasági vezetőknek és az üzemi szakszervezeti bizottsá­goknak. Vitathatatlan, hogy az emberi tényező kihasználásában sokkal jobb eredményeket érhetnénk el, ha minden vezető naponta ellen­őrizné a helyzetet és ennek meg­felelően intézkedéseket hozna. Külön figyelmet kell fordítani a tudományos-műszaki fejlesztés­re, az állóalapok kihasználására, a munka tudományos szervezésé­re és minden összefüggésében magára az emberre. Ezen a téren a munkatermelékenység állandó növelése céljából a termelési-gaz­dasági egységeknek, a vállalatok­nak és üzemeknek egyre igénye­sebb feladatokat kell maguk elé állítaniuk. A 7. ötéves tervidőszak első felében a bérpolitika a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak megvalósítására irányult. A komp­lex intézkedésekkel összhangban kidolgozták a javadalmazás haté­konysága növelésének feladatait. A béreszközök kialakításának új rendszere a dolgozók kollektíváit az anyagi költségek csökkentésé­re, az állóeszközök jobb hasznosí­tására, a termékek múszaki-gaz- dasági színvonalának emelésére, a munkatermelékenység növelé­sére, az exportfeladatok jobb telje­sítésére ösztönzik. Fokozatosan megvalósítjuk a bérrendszer gazdasági haté­konysága növelésének program­ját. Ez a program a tárcák, a nem­ÚJSZÚ 4 1983. VII. 20.

Next

/
Thumbnails
Contents