Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)

1983-07-19 / 168. szám, kedd

Levelezőink írják Mesterséges csapadék A Galántai Járási Mezőgazda­sági Igazgatóság az öntözési le­hetőségek kihasználására a me­zőgazdasági üzemeknek kötelező útmutatást adott ki, melyeket a szövetkezetek és az állami gaz­daságok be is tartanak. A járás szlovákiai viszonylatban már ta­valy is a legjobbak közé tartozott az öntözési lehetőségek kihasz­nálásában. E téren nagyon jó eredményt ért el a Szenckirályfai (Králová pri Senci), a Hidaskürti (Mostová) és a Šoporňai Efsz, ahol a Fregatt öntözőberendezé­sek jó kihasználásával 2000 hek­tárt öntöznek. Nagy István Gondtalan szünidő Országszerte benépesültek a pionírtáborok. Afüleki (Fiľakovo) Béke bútorgyár Ragyolc (Radzov­ce) község közelében levő Abron- csos pusztai táborában az első turnusban a Csehszlovák Autó- közlekedési Vállalat közép-szlo­vákiai üzemei dolgozóinak gyer­mekei üdülnek. Tíz szovjet pionír is együtt élvezi 186 szlovákiai paj­tásával a szép környezetben a gondtalan szünidő örömeit. A tá­bor lakóinak különféle társasjáté­kok, sport- és játékszerek állnak rendelkezésére. Van fürdőmeden­ce, amelyben vidáman lubickol­hatnak a gyerekek. Csák István A csapadékhiányt a Stratovéi Efsz-ben is öntözéssel pótolják. (Miroslav Vodéra felvétele) Jó termést érlelt az idei nyár Nyugat-Szlovákia déli járásaiban a végéhez közeledik az aratás. Levelezőink arról számolnak be, hogy egyes mezőgazdasági üzemek­ben már magtárban van a jövő évi kenyérnek való. Bezárták az iskolák kapuit, megnyíltak a pionírtáborok. A rozs­nyói (Rožňava) járási szakszer­vezeti tanács szervezésében két­ezer pionír üdül, 60 százalékuk járáson túl vagy külföldön, Magyar- országon és a Szovjetunióban. A járásban nagy az érdeklődés az úszótanfolyamok iránt is. Nagyon érdekes és csábító a turisztikai­lovagló tábor a szilicei fennsíkon. Ebben a táborban 120 pionír tanul majd lovagolni. Tóth Rozália Betakarították a takarmányt A gömörmihályfalvi (Gemerské Mi­chalovce) Vályvölgyi Efsz-ben derekas munkát végeztek az első kaszálású takarmány betakarításakor. Korszerű gépekkel, fáradságot nem ismerve nyújtott műszakokban, szombaton és vasárnap is dolgoztak. Lekaszáltak 166 hektár lucernát, lóherét, továbbá 312 hektár rétet és legelőt. Száznegy­venkét tonna szenázst és 180 tonna szénát takarítottak be. E nagy mennyi­ségű, jó minőségű takarmány begyűj­tését Máté István agronómus szervez­te és irányította. Svaiko József Fáradságot nem ismertek Az idei nyáron kedvezett az időjárás a mezőgazdaságnak. A muzslai (Mužla) Béke Efsz-ben még júniusban betakarították 70 hektárról a repcét, s július elsejé­vel kezdték meg a gabonafélék betakarítását. A munkálatokat 11-12 napra tervezték, de rekord­idő alatt, július 10-re befejezték az aratást, fedél alá került az utolsó kalász termése is. 770 hektárról búzából 3946 tonnát (hektáron­ként átlag 5,12 tonna), 206 hektár­ról árpából 1098 tonnát (hektáron­ként átlag 5,33 tonna) takarítottak be. Hat saját és három vendég­kombájnnal dolgoztak, melyek júli­us 11-től más mezőgazdasági üzemekben segítenek. A muzslai kombájnosok, akik évről évre pél­dásan helytállnak a kenyércsatá­ban fáradságot nem ismerve re­kord teljesítményt nyújtottak. Fő­leg a Maricsek-Kiánek, Rab-Cser- nócky, Takács-Fehér és Kovács -Kucsera kettősök érdemelnek di­cséretet. Ulrich Gyuláné A vártnál nagyobb hektárhozam Tizenöt kombájn aratott a ga- ramkálnai (Kálna nad Hronom) Augusztus 29 Efsz határában. Kulcsár Tibor agronómus elmond­ta, hogy a szövetkezet 1677 hek­A Vasárnapi Új Szó július 1-i számában Dusza István Szembe­sítés című cikkének elolvasása adta kezembe a tollat. Engedjék meg, hogy ilyen formában reagál­jak a megjelent újságcikkre, és elmondjam a saját véleményemet. Én vagyok az a népművelő, aki a MATESZ kassai (Košice) Thália Színpadával szerződést kötött. Szeretném, ha tisztán látnánk mindannyian egy eléggé gyakran előforduló „jóakaratúlag“ elköve­tett hibát, amiről legtöbb esetben nem a népművelő tehet. Én és a színház közönségszer­vezője is, teljesen tisztában vol­tunk azzal, ugyanúgy mint Dusza István, hogy a darabnak mi a mon­danivalója, és hogy milyen korosz­tálynak felel meg. Az előadáson 380 gyermek vett részt, 3-tól 14 éves korig. Az óvo­dásgyermekeket nemhogy nem hívtuk, de egyenesen nem taná­csoltuk, hogy részt vegyenek az előadáson, ismerve a darabot. A tanító néniknek úgy látszik így volt kényelmesebb, és különben is gyermeknap lévén, mégsem küld­hettem őket vissza!? Talán ez lett volna a nagyobb baj hazai viszony­latban. Az előadás ingyenes volt, ez volt a mi ajándékunk vállala­tunk dolgozói iskolás gyermeke­inek. A színház dramaturgiájába saj­nos mi sem, de rajtunk kívül még sokan mások sem szólhatnak be­le, erre vannak hivatott egyének, akik ezért felelősek, és így bele kell nyugodnunk. Ez van, ezt kell szeretni. (A becsületes molnárle­gény című mesejátékot már ját­szották nálunk.) Vagy tán a jövő­ben ne kössünk szerződést, ezzel is elősegítve hazai magyar szín­házkultúránk hanyatlását? Nem tudom mi a jobb, csak azt tudom, hogy a megoldás kulcsa nem a mi kezünkben van. A mi művelődési házunk a MA­TESZ Thália Színpada előtt min­dig nyitva áll. Hol igazán óhajtva, hol ügyszeretetből, hol pedig ilyen esetben, mint ez utóbbi. Ennek a társulatnak az első bemutatója- Goldoni: Két úr szolgája- ugyanis községünkben volt, im­már tizenöt esztendeje. Én tisztelem Dusza István hoz­záértéssel és tudományosan megmagyarázott „szembesíté­sét“, de nem érzem magam vét­kesnek, mert örömet akartam sze­rezni az ajándékkal. Ö is, én is nagyon jól ismerjük a községet, éppen ezért szeretném, ha a jövő­ben nem egy ötéves gyermek unatkozása és ásítása döntené el ilyen és hasonló cikkek érvényes­ségét. Köszönöm a megértést. NAGY BÉLÁNÉ a gömörhorkai (Gemerská Hôrka) üzemi klub népművelője táron termelt gabonát: 1200 hektár búzát, 377 hektár tavaszi árpát és 100 hektár őszi árpát. Az aratást még július elején kezdték el. A 100 hektáros őszi árpát négy E 516-os kombájnnal egy nap alatt learat­ták, majd egy nap alatt végeztek 100 hektár őszi repce betakarítá­sával is. Az aratást teljes ütemben július hetedikén kezdték meg, s terv szerint július 15-re befejez­ték. A tervezett 5 tonnás hektárho­zamot búzából, és a 4,8 tonnásat árpából túlteljesítették. A legjobb eredményt a négy E 516-os kom- bájnosai - Garai János, Chovan János, Tanyasi István és Bogár István - érték el, akik több mint tíz éve vesznek részt a termés beta­karításában, s öt éve a legjobb eredményt érik el járási viszony­latban. A szövetkezet dolgozói nagy súlyt helyeznek a szalma betaka­rítására is. Az értékelt időszakig 600 hektárról rakták kazalba a szalmát, 550 hektárt felszántot­tak és 207 hektárt bevetettek nyári keverékkel, melyből 60 hektárt ön­töznek. Császár Ernő Derekasan helytálltak Jó ütemben folyt az ipolyszalkai (Salka) Új Élet Efsz-ben az aratás. A kánikula ellenére a hazai és a Karlovy Vary-i járásból érkezett kombájnosok derekasan helytáll­tak az idei kenyércsatában. Mun­kájukat becsületesen végezték, főleg Hornyák János, Dajcs Béla, Dajcs Gyula, Juhász László, Tóth István és Frastacki István érdemel dicséretet. A szövetkezetnek 746 hektár búza és 200 hektár árpa vetésterülete van. A, szövetkezet agronómusa, Szöcs Béla mérnök tájékoztatása szerint eladási ter­vüket július 10-ig teljesítették. Bú­zából 4,9 tonnát, árpából pedig 4,8 tonnát takarítottak be hektáron­ként. Majerszky Márton Fiatalok nyári aktivitása Mintegy 1700 fiatal vállal idény­munkát a nyári szünidő alatt a lé­vai (Levice) járásban. Mindenek­előtt a mezőgazdasági termények betakarításánál segítenek, de ta­lálkozhatunk velük áz üzemekben és a vállalatoknál is. Elősegítik a gazdasági tervfeladatok teljesí­tését. Több mint 500 tanuló tevé­kenykedik a pukaneci Gyümölcs- termesztő Állami Gazdaságban és a Lévai Magtermesztő Állami Gaz­daságban, további 300 fiatal pedig a szövetkezetek szőlészeteiben, kertészeteiben és gyümölcsösei­ben segít. A diákok társadalmi, munkát végeznek az oroszkai (Pohronský Ruskov) cukorgyár­ban, a lévai baromfifeldolgozó üzemben és a tlmačei Szlovák Energetikai Gépgyárban. Ábel Gábor n fj w ÍÍWl [Y-Li iii ill üuvJUa [Aj Hi =3 Apasági per 9 év után? P.P.: A férjem első házasságá­ból egy mozgásképtelen gyermek származik, aki a házassági bontó- ítélet alapján anyja gondozásában maradt. A férjemnek havi 800 korona tartásdíjat kell fizetnie. Most kaptuk az értesítést, hogy a gyermek állami gondozásban van. Megjegyzem, hogy a férjem a gyermeket kétéves kora óta nem láthatta. A volt felesége azt mond­ta neki, hogy a bíróság nem ítélke­zett arról, mikor és hogyan láthatja a gyermeket, s őt ez nem is érdek­li, csak fizessen a férjem. A férje­met nyugtalanítja az is, hogy volt felesége többször is kijelentette, a gyermek nem a férjemtől van. Az első kérdésem az, lehetséges-e a vérvizsgálat, ha a gyermek már intézetben van és szükséges-e az anya beleegyezése is? Továbbá, mindkettőjüknek kell-e fizetniük a gyermekre, aki most 9 éves. A családjogi törvény 57. §-ának 1. bekezdése alapján az a férj, akinek a felesége gyermeket szül, a gyermek születéséről szerzett értesülése időpontjától számított hat hónapon belül támadhatja meg a bíróságon azt a jogi feltéte­lezést, hogy a felesége által szült gyermeknek ő az apja (ez az úgy­nevezett apasági vélelem). A vércsoportvizsgálatot általá­ban a bíróság rendeli el az igaz­ság és származás megállapítása érdekében. Az említett határidőn már régen túl vannak. Jelenleg már csak a legfőbb ügyész adhat be a bíró­ságon keresetet az apasági véle­lem megszüntetése iránt, persze egy feltétellel: ha a kereset be­adását a társadalom érdekei indo­kolják. A szülők gyermektartási kötele­zettsége viszont nem szűnik meg, ha a gyermek intézetbe (állami gondozásba) kerül. Mindkét szülő köteles anyagi lehetőségeihez mérten hozzájárulni a gyermek el­tartásához. Egyébként nem igaz, hogy a bí­róság nem dönthetett volna arról, hogy a férje láthatja-e a gyerme­ket. Férje kérésére a bíróság sza­bályozta volna az ún. láthatást és kötelezte volna a gyermek anyját, a meghatározott időben tegye le­hetővé, hogy a gyermek találkoz­zon apjával. Szülés előtt G. J.: Mivel még csak négy éve dolgozom, kétheti szabadságra vagyok jogosult. Július 25-én kez­dem meg anyasági szabadságo­mat és júliusban jár le a munka­szerződésem is (két évig helyet­tesítettem). Előbb még viszont sze­retném kivenni az üdülési szabad­ságomat. Azt szeretném tudni, hogy hány napra vagyok jogosult. A munkáltatóm először ugyanis azt mondta, hogy két hétre, ké­sőbb ezt az állítását visszavonta. Kijelentették, arra sem vagyok jo­gosult, hogy foglalkoztassanak az anyasági szabadságom letelte után. Mivel határozott időre szóló munkaszerződést kötött, amely­nek lejártával munkaviszonya megszűnik, valóban nem követel­heti, hogy a munkáltatója alkal­mazza önt anyasági szabadsága után is. A vállalatnak csak az al­kalmazottaival szemben van alkal- maztatási kötelezettsége. A válla­lat arra sem kötelezhető, hogy új munkaszerződést kössön önnel. Munkaviszonya tehát júliusban megszűnik, de munkáltatója bele­egyezésével kiveheti még idei üdülési szabadságának arányos részét. Ez - mivel az év első hét hónapját ledolgozta - a teljes sza­badságának hét-tizenketted ré­sze, kb. hat nap. (Lásd a Munka Törvénykönyve 108. §-ának 1. bek. és a MT végrehajtására ki­adott 54/1975 számú kormány- rendelet 15. §-ának 1. bek.) Döntsön a bíróság! D. A.: 1979-ben váltam el a fér­jemtől, bár jelenleg is egy lakásban élünk még és a lakbért is én fize­tem. A bíróság havi 500 korona tartásdíj fizetésére kötelezte ót. A volt férjem az ítélet alapján még 1980-ban küldött is 3000 koronát, de azóta egy fillért sem láttam tőle. Szeretnék újra férjhez menni. A jö­vőbelim magyar állampolgár és én is szeretnék a kislányommal együtt Magyarországra költözni. A volt férjem kijelentette, ebbe nem egyezik bele. Azt szeretném tudni, jogában áll-e megakadá­lyoznia az áttelepülésünket, ha nem fizeti a tartásdíjat és nem köti a gyermekhez semmi sem. Szá­mít-e az valamit, hogy a leányom­nak ad olykor-olykor pénzt (ha­vonta legfeljebb 100-150 ko­ronát). A tartásdíj kérdésében ajánljuk forduljon a bíróság végrehajtási osztályához és kérje, hogy a tar­tásdíjat fogják le férje béréből a jog­erős bontóítélet alapján, amely meghatározta a tartásdíj összegét is. Érzésünk szerint ön némileg el­túlozza, hogy a volt férjét nem köti a gyermekhez semmi sem. Az, hogy megakadályozza gyermeke áttelepülését, szülői joga közé tar­tozik. Ezektől a jogoktól a család­jogi törvény 44. §-a alapján meg­fosztható, vagy szülői jogai korlá- tozhatóak, ha jogai gyakorlásában gátolja valamilyen lényeges aka­dály, ha nem gyakorolja rendesen szülői jogait és nem teljesíti köte­lességeit, vagy ha visszaél szülői jogaival, illetve más lényeges mó­don hanyagolja el kötelességeinek teljesítését. Mindaddig azonban, míg szülői jogait meg nem szüntetik (korlá­tozzák), az áttelepüléshez szüksé­ges az ő beleegyezése is. Az áttelepülésről az illetékes állam- igazgatási szerv dönt a benyújtott kérvény alapján. Lényegében csak a kérvény beadásához szük­séges a volt férje beleegyezése. Ha ezt megtagadja, a családjogi törvény 49. §-a alapján kérheti a bíróság döntését, amely helyet­tesítené férje beleegyezését. A to­vábbiakban a legfelsőbb bíróság 8/1971 számú döntéséből idé­zünk: ,,A kérvény beadására vo­natkozó eljárásban a bíróság a társadalom érdekeivel össz­hangban csupán azt értékeli, hogy az áttelepülés hogyan hatna a gyermek további fejlődésére, il­letve milyen következményekkel járna a szülői jogok és kötelessé­gek teljesítése és a szülök és gyermekeik közötti kapcsolatok szempontjából“. Amennnyiben a férje tehát nem járulna hozzá a gyermeke áttele­pülési kérvénye beadásához, for­duljon az illetékes járásbíróság­hoz. A bíróság természetesen csak a kérvény beadásánál he­lyettesítheti döntésével férje beler egyezését, míg az áttelepülést csak az erre hivatott államigazga­tási szerv engedélyezheti. Kié az árvajárädék? F. D.: A feleségem öt évvel ezelőtt meghalt. Azóta a 12 éves kislányomra árvajáradékot kapok. Szeretnék új házasságot j<ötni és szeretném tudni, hogy megvon­ják-e tőlem az esküvő után az árvajáradékot? Az árvajáradékot a Társada­lombiztosításról szóló 1975. évi 121. számú törvény 40. §-ának 5. bek. alapján akkor vonnák meg, ha a jövendőbeli házastársa örök­befogadná az Qn gyermekét. Ma­ga a házasságkötés nem vonja maga után az árvajáradékra vo­natkozó jogigény megszűnését, mivel „az elhunyt dolgozó (nyug­díjas) gyermekének (örökbefoga­dott gyermekének) árvajáradék jár“. (Lásd a 121/1975 számú tör­vény 40. §-ának első bekezdését). Ez a rendelkezés utal arra is, hogy az árvajáradékra nem önnek, a szülőnek van joga, hanem a gyermeknek. (m-n.) ÚJ SZÚ 6 1983. VII. 19.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents