Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)

1983-07-19 / 168. szám, kedd

ÚJ szú 5 1983. VII. 19. A haszon nemcsak milliókkal mérhető Nyurga fiú jön velünk szemben a rózsakert közepét kettéválasztó betonúton.- Végeztetek? - kérdezi tőle Kollár Zoltán, az üdülő vezetője.- Végeztünk - válaszol tömö­ren a fiatalember, s folytatja az útját a fürdőmedence felé. Kollár Zoltántól megtudom, hogy a kérdezettet Nagy Péter­nek hívják, a Komáromi (Komár­no) Gépipari Szakközépiskola ta­nulója, s harminc társával együtt kétheti munkára szerződött ide, a páti (patince) üdülőbe. Aznap a villanyhálózat ellenőrzését vég­ző szerelő mellé osztották be. A rózsakert, amelyen áthala­dunk, olyan pompás színfoltja az üdülőnek, hogy senki sem marad közömbös látványától. S mi több, ápoltsága, gondozottsága is felfi- gyeltetó. A mai ápolás nyomai is látható­ak. A diáklányok, akiknek a gond­jára bízták a kertet erre a két hétre, az előbb hagyták abba a sorközök kapálását, s a megfor­gatott föld fekete felületét még nem fakította szürkére a perzselő nap. Az üdülő területén végigjövet elnéztem a kékeszöld színű vízzel megtelt fürdőmedencékben önfe­ledten lubickoló, a fűre terített ta­karókon, törülközőkön ülve, fekve napozókat, kézimunkázókat, olva­sókat, az étterem teraszán sörö­zőket, a lángossütő házikója előtt álldogállókat. A felszabadultság, a gondtalanság, az édes semmite­vés irigylésre méltó állapotának voltam a szemtanúja. Az üdülő vezetőjétől azt is meg­tudtam, hogy jó időben napi 3000-3500 látogató élvezi Paton a Nyár örömeit. Ilyenkor a vendé­gekről gondoskodó személyzet tagjai minden reggel azzal a tudat­tal állnak munkába, hogy nehéz nap vár rájuk.- Munkájuk könnyítésére és egyik-másik új részlegünk - a te- nisz- és a golfpálya - üzemelteté­sére külső munkaerőket, diákokat alkalmazunk. Ók is szívesen jön­nek hozzánk dolgozni, és nagyon szorgalmasak. Valamennyien a komáromi középiskolák vagy szaktanintézetek tanulói. Simon Istvánt, a Magyar Tanítá­si Nyelvű Gimnázium diákját a mesterséges tó partján ülve ta­láljuk. Nem kell ugyan megerőltető munkát végeznie, de a felelőssé­ge nagy. A tavon a vízibiciklizókre ügyel, és az ö dolga kiadni az érdeklődőknek a „járművet“. Osztálytársai - Cibulka Gyöngyi és Barák Sylvia a tenisz- és a golf­pálya bejáratánál árulnak jegye­ket, adják ki a labdát, az ütőt. Cibulka Gyöngyi és Barák Sylvia a tenisz- és golfpálya bejáratánál teljesít szolgálatot Marosi Katalinnal pedig az étte­remben találkozunk. Az üres sö­röspoharakat szedi össze az asz­talokról, de ha kell, felszolgál, vagy a konyhában segít. Különben elárusítónónek készül. Heténybe (Chotín) menet, diá­kokkal teli autóbusszal találkoz­tunk.- Ha egy órával korábban jön­nek - fogad bennünket Nagy Ár­pád, az egységes földmúvesszö- vetkezet személyzeti osztályának vezetője - akkor még a szőlőtőkék között találták volna őket. Azokat kapálják. Nincs sok szólónk, mind­össze harminchárom hektár, de aratás idején nincs ki ápolja. A megművelését pedig nem halo­gathatjuk. Ezért örülünk a nehéz­Simon István, a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanulója, az idei nyáron úszómesteri felügyeletet tart az üdülőben (Gyökeres György felvételei)- Tíz éve szervezem ezt a mun­kát - mondja Keszán Ilona -, so­kat járok ki közéjük, látom, hogy napközben ásnak, lapátolnak, de egy-két óra pihenő után már újra frissek, üdék s hiányozna nekik, ha nem gondoskodnánk a szóra­kozásukról is. Tavaly a komáromi járás tanulói munkájának értéke 3 millió korona volt. Az érték azonban nemcsak milliókkal mérhető. Az is haszon, hogy az úgynevezett nyári aktivi­tásban való részvétel munkára ne­vel. A fiatalok megismerik a fizikai munkát, a felelősséget és egy ki­csit belekóstolnak a felnőttek éle­tébe is. KOVÁCS ELVIRA Előtérben a karbantartás és a korszerűsítés A LAKÁSSZÖVETKEZETEK TEVÉKENYSÉGÉRŐL Lakáskörülményeink nagyban befolyásolják elégedettségünket. A lakásszövetkezetek jelentős részt vállalnak abból, hogy az ál­lampolgárok megfelelő feltételek közt tölthessék otthonukban, csa­ládi körben munka után a pihenés óráit. Szlovákiában több mint 767 ezren élnek szövetkezeti la­kásban. Jövőre ünnepük megalakulásuk negyedszázados évfordulóját a szlovákiai lakásépítő szövetke­zetek. 1959-ben, amikor az elsők létrejöttek, csupán valamennyivel több mint 3 ezer volt a tagság száma. A hetvenes évek elejéig Szlovákia szerte 755 szövetkeze­tei alapítottak, majd 1973-ban megkezdődött a kis egységek összevonása, ami gazdaságilag erős, nagy szövetkezetek létreho­zását eredményezte. Fokozato­san emelkedett az irányítás és a szervezés színvonala és sikere­sen bővült a tagság száma is. Ma már meghaladja a 312 ezret, s ők a lakásszövetkezetek 5 különböző típusa valamelyikének tajgai. (Ezek a lakásépítő szövetkezetek, a családi házak építőinek szövet­kezetei, az önsegélyes garázsépí­tő szövetkezetek, a népi lakásszö­vetkezet és a járási lakásépítő szövetkezetek.) Látogatott turistahelyek Szlovákia területén jelenleg több mint 500 barlangot és szaka­dékot tartanak számon. Közülük mindössze 13-at nyitottak meg a nyilvánosság számára. Ezeknek több mint egyharmada Közép- Szlovákia területén található. Lá­togatottságuk jelentős, évente át­lagosan 565 ezren tekintik meg. (ČSTK) A lakásszövetkezetek 244 896 lakással és 11 154 garázzsal ren­delkeznek. Ebből az egyszoba- konyhás lakások száma 25 749, a kétszoba-konyhásoké 61 432, a három-, illetve a négy- és több szobásoké pedig 177 520 illetve 23 829. A lakásgazdálkodás keretében nagy figyelmet szentelnek a javí­tásoknak, a karbantartásnak és a korszerűsítésnek. Mindezt első­sorban saját karbantartóik, a nyit­rai Družbyt vállalat, valamint en­nek prešovi, kassai (Košice), nyit­rai és bratislavai üzemei közremű­ködésével végzik. A lakásszövetkezetek alapvető feladata az elkövetkező időszak­ban a szövetség elmúlt évben megtartott IV. kongresszusa hatá­rozatainak megvalósítása. A komplex lakásépítés terén első­sorban a lakások és a házak mi­nőségének javítása érdekében nagyobb részt vállalnak a szövet­kezetek az építkezések előkészí­téséből. Az önsegélyes építkezé­sek során figyelmüket a terv folya­matos és következetes teljesíté­sére összpontosítják. A meglévő lakások karbantartását rendszere­sítik, hogy így is hozzájárulnak a gazdaságosság elveinek meg­tartásához. A szövetségen belüli szervező és ellenőrző munka színvonalá­nak növelését és az egyéb határo­zatok megvalósítását főképp azok a tagok várják türelmetlenül, akik még nem rendelkeznek lakással. Számuk több mint 60 ezer. A kö­zép- és a kelet-szlovákiai kerület­ben viszont 802 kész lakás áll üresen, lakóra várva. Ezek a sta­bilizációs lakásépítés keretében épültek a kiválasztott szocialista szervezeteknek munkaerótoborzó és-állandósító céllal. D. T. Marosi Katalin az étteremben se­gít. Ha kell felszolgál, ha kell, az edényeket gyűjti össze gépgyár szaktanintézete negyven tanulója segítségének. Még akkor is jól jön ez nekünk, ha ilyenkor, két óra tájban, már visszamennek az internátusba. A fiatalok foglal­koztatására vonatkozó előírások szerint csak eddig dolgozhatnak. S hígyje el, ha fürdőruhára vetkőz­ve kapálnak is, reggel héttől fél kettőig bizony elfáradnak. Kora délután van, még men­nénk tovább a mezőgazdaságban dolgozó tanulók nyomában, de a Hetényben tapasztaltak alapján lemondunk az út folytatásáról, mert a fiatalok bizonyára a Bálvá- nyi (Balvany) Magtermesztó Álla­mi Gazdaságban is végeztek már a kukorica címervágásával. A SZISZ járási bizottságán Ke­szán Ilona politikai dolgozó el­mondja, hogy építkezéseken, szolgáltatóüzemekben, régészeti ásatásoknál, műemlékek rekonst­rukciójánál, konzervgyárakban és az ügykezelésben is dolgoznak fiatalok, összesen mintegy 1300- an. Azonban nem valamennyien a járás területén, több iskolának távolabb sikerült munkát szerezni. Az idei helyzetet kissé nehezí­tette az üzemekben a béralappal való takarékoskodás. Ezért több helyről elutasító választ kaptak, amikor afelől érdeklődtek, vajon az idén is nyújthatnak-e munkaal­kalmat a tanulóknak. S noha a ti- zenöt-tizennyolc évesek számára nem kötelező a nyári munka, a ta­nulók igénylik.- Már novemberben-decem- berben jönnek az iskolák ifjúsági szervezeteinek vezetői s bejelen­tik, hogy hányán óhajtanak a nyá­ron dolgozni. A munkahely biztosí­tása már a mi dolgunk. A jelentke­zők felét általában sikerül olyan munkahelyen foglalkoztatni, ahol azt gyakorolják, amit az iskolában tanulnak. De ehhez nem kell és nem is lehet minden áron ragasz­kodni. Szükség van ezekre a fiatalok­ra, társadalmilag fontos, nélkülöz­hetetlen munkát látnak el. Ezért rendeletek szabályozzák foglal­koztatásukat, ellátásukat, bérezé­süket, sót munka utáni tevékeny­ségüket is. A közösből ne szerezzék! O_erzo embernek nevezték az olyanokat, akik nem nagyon válogatták meg vagyon­gyűjtésük eszközeit, s mindenből igyekeztek hasznot húzni a maguk számára, miközben nem voltak te­kintettel arra, hogy ezzel másvala­kinek esetleg kárt okoznak. Ilyen típusú személyek ma sem men­nek ritkaságszámba. Az emberek gyakorta észreveszik, hogy egye­sek vagyoni helyzete, költekező életmódja nincs összhangban a rendes munkájukkal szerzett jö­vedelmükkel. Nyilvánvaló, hogy a kettő közti különbözeiét nem tisz­tességes módon szerezték meg. A kispolgári életszemléletnek napjainkban is tovább élő jelensé­gei, az önzés, a harácsolás, a minden áron való vagyonszer­zés nálunk a legtöbb esetben köz­vetlenül a társadalomnak, a szo­cialista tulajdonnak okoz kárt. Csakhogy nyilvánvaló az is, hogy a közös tulajdon megkárosítása hatással van gazdái - az állampol­gárok - életszínvonalára. Mert a szocialista tulajdon nem elvont fogalom, hanem egyszerűen szól­va ebből élünk, ezen alapul vala­mennyi állampolgár becsületes jö­vedelme, szociális juttatása, meg­élhetése. Vagyis a szerző embe­rek, az ügyeskedők törvényelle­nes cselekedeteikkel mindnyá­junknak kárt okoznak. Akármelyik járásbíróság tárgyalásainak nyil­vántartásába tekintünk bele, lát­juk, hogy napjainkban is elég so­kan vannak olyanok, akik hajlamo­sak összetéveszteni a közös tulaj­dont személyi tulajdonukkal, s ha tehetik, saját javukra eloroznak belőle, amennyit csak lehet. Sajnos, azok között is kerülköz- nek ilyen életszemléletű emberek, akiknek pedig elsőrendű köteles­ségük lenne a szocialista vagyon védelme, gazdaságos felhaszná­lásának biztosítása, akiket ezzel a feladattal bíztak meg, s ezért kapják a fizetésüket. A negyven­két éves J. H., a vágsellyei (Šaľa) Hydrostav mestere munkahelyén is, lakóhelyén is jó hírnévnek ör­vendett, rendes dolgozónak is­merték. Nemrégen bíróság elé ke­rült, s a büntetőtanács a szocialis­ta vagyon meglopásáért hathóna­pi szabadságvesztésre ítélte. Az történt, hogy J. H., aki munkasza­kaszán az építőanyagokkal való gazdálkodásért is felelős volt, a munkahelyre, a Jaslovské Bohu- nice-i Atomerőmű építkezésére téglát szállító egyik teherautó ve­zetőjének utasítást adott, hogy há­rom rakomány, vagyis hatezer téglát a mester lakóhelyére, házá­nak udvarára szállítson. A vállalat sofőrjének ezért a „szolgálatért“ fuvaronként ezer koronát adott. J . H. az ellopott téglát úgy könyvelte el, mintha azt az építkezésen használták volna fel. Kiderült, hogy nem egyedi esetről van szó. A mesterrel együtt a szocialista vagyon meglopásával vádolva a vádlottak padján ült az említett vállalat több szállítómunkása is. A huszonhat éves M. T. kocsikísé­rő tízhónapi szabadságvesztést kapott, a huszonkilenc éves J. B.-t félévi börtönre Ítélték, másik há­rom vádlottra pedig hat hónaptól tíz hónapig terjedő nevelő intézke­dést szabtak ki, mely idő alatt fizetésük tíz százalékát az állam javára levonják. Azért ítélték el őket, mert különféle építőanyago­kat, amelyeket a vágkirályfai (Krá- lövá nad Váhom) Vízmű és a Jas­lovské Bohunice-i Atomerőmű építkezésére kelett volna szállíta­niuk, a környékbeli községekben magánszemélyeknek adtak el. A gazdasági szervezetek, a közbiztonsági szervek fo­kozott igyekezettel törekszenek arra, hogy megakadályozzák az építőanyagok ellopását és kárba- veszését. Ebben az igyekezetük­ben nagy szükség van az alkalma­zottak becsületes hozzáállására és a társadalmi segítségre. Ne tekintsen el senki közömbösen afölött, ha észreveszi, hogy magán­építkezésre állami építőanyag kerül. A törvényt szegi meg az is, aki az anyag olcsóbb beszerzési lehetősége csábításának engedve orgazdává válik. Számottevő gazdasági károkat okoz a társadalomnak a vasuta­kon vagy a gépkocsikon szállított áruk megdézsmálása. Ebben is elég gyakran éppen azok a bűnö­sök, akiknek feladata a szállított áruk védelme lenne. A gáňi vasút­állomás két váltóőre, L. B. és ll. K. nemrégen bíróság előtt felelt ilyen bűntettekért. Az egyik vagonból közösen eltulajdonították egy Zsuk típusú gépkocsi négy kere­két és akkumulátorát, Ĺ K. ezen­kívül többször lopott a vagonok­ban szállított gyümölcsökből is. E. Sz. kocsikísérő és M. S. gépkocsi­vezető, a diószegi (Sládkovičovo) malom alkalmazottai Csáki szal­májaként bántak a malomból szál­lított liszttel. Mintegy ezernégy­száz kilóval többet raktak fel a gépkocsira, mint amennyire a megrendelés szólt, s ezt a mennyiséget különféle helyeken eladták. Bűntettükért ők is bíróság elé kerültek. K. Š.-t, a diószegi cukorgyár munkását százhetven kilogramm cukor ellopásáért állí­tották a bíróság elé. A vádlottak padjára került. K. M., a vágsellyei Duslo vállalat egyik osztályvezető­jének titkárnője, aki egy ezernégy­száz korona értékű porszívót vitt haza a munkahelyről azzal a cél­lal, hogy megtartsa magának, ezenkívül a vállalat pénzén egy hatszor négyméteres, négyezer korona értékű Kovral szőnyeget vásárolt, amelyet szintén hazavitt. A. K. egy vágsellyei boltból 3268 korona értékű szőnyeget elvitt anélkül, hogy az árát kifizette vol­na. A nem csekély értékű árut egy hét múlva a közbiztonsági szervek felszólítására szolgáltatta vissza. A szocialista tulajdon meglopása bűntettében marasztalta el ezért a bíróság. O—lovákiában tavaly az összes bűncselekmé­nyek 21,9 százalékát követték el a gazdaság rovására. Széles a skála a több százezer korona kárt okozó bűntettektől a kisebbe­kig. Eszerint változik a tettesek büntetésének mértéke is. A bűn- cselekmények indítéka azonban mindegyik esetben a társadalmi érdekek semmibevevése, a gát­lástalan harácsolás, a minden áron való vagyonszerzés vágya. A jövőben tegyünk többet az eddi­ginél annak érdekében, hogy a szerző életszemléletű emberek a közösből ne szerezhessenek jogtalanul semmit maguknak. Eh­hez nemcsak arra van szükség, hogy az állampolgárok őrködjenek éberebb szemmel, hanem arra is, hogy a gazdasági szervezetekben teljes mértékben érvényesítsék a szövetségi és a nemzeti kormá­nyoknak a gazdasági fegyelem megszilárdítására foganatosított intézkedéseit. GÁL LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents