Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)

1983-07-19 / 168. szám, kedd

A múzsák nincsenek szabadságon PRÁGAI KULTURÁLIS NYÁR Ennek a prágai rendezvényso­rozatnak nincs nagy múltja. A fő­város illetékes szervei - tapasztal­va a nyári hónapokban Prágába látogató tömegek kulturális és szórakozási igényeinek növeke­dését - hét évvel ezelőtt határoz­ták el, hogy ezt a vákuumot meg­szüntetik. Sokan emlékszünk még arra, hogy régebben Prágában, ebben a színházvárosban, a nyári hónapokban szinte egyedül a La­terna magika műsora jelentette a színházkultúrát. A fellendülő ide­genforgalom is sürgette a prágai nyár kulturális választékának bő­vítését. Az elmúlt évek tapasztalatai bi­zonyítják, hogy a főváros illetéke­sei okosan cselekedtek, amikor, képletesen szólva, a nyári hóna­pokban sem adtak szabadságot a múzsáknak. Az idei, immár hetedik prágai kulturális nyár eseménysorozata a cseh színház évének jegyében indult. Azonkívül, hogy a megnyitó ünnepségen a Nemzeti Színház operatársulata bemutatta a nyári hónapokra tervezett összeállítá­sát, számos prágai színház is te­vékenyen bekapcsolódik a prog­ramba. Például az S. K. Neumann Színház egész júliusban, az E. F. Burian Színház egész augusztus­ban „üzemel“. A két színház nemcsak saját hajlékában, de a Kultúrpalota színpadain, valamit szabadtéri színpadokon is tervez előadásokat. Nagyon vonzó környezetben, a Máltai lovagok kertjében ven­dégszerepeit a napokban a klad- nói Prúcha Színház. Műsorán Nezval Bújócska a lépcsőkön cí­mű zenés vígjátéka szerepelt. A nyári színházi programban az érdeklődök megtekinthetik a Na zábradlí Színház, a Wolker Szín­pad, a Realista Színház, a karlini Operettszínház nyári műsorait is. A Semafor, a Rokoko, a Vígszín­ház és az ABC Színház sem ma­rad távol a nyári kulturális esemé­nyektől, de a két világhírű cseh bábfigurával, Spejbllel és Hurví- nekkel is találkozhatunk a róluk elnevezett színházban. Megje­gyezzük, hogy ebben a bábszín­házban, a külfölddiek nagy érdek­lődésére való tekintettel, néhány előadást német nyelven is tar­tanak. Prága elválaszthatatlan a zené­től is, ami úgyszintén tükröződik a nyári kulturális programban. A főváros hangversenytermeiben, történelmi és műemléképületei­ben, palotakertjeiben közel kilenc­ven koncert hangzik fel a nyáron. Júliusban és augusztusban, min­den pénteken a zene szerelmesei a prágai vár zenei pavilonjában, a Szent György bazilikában, az Ágnes kolostor képtárában, a Valdštejn kertben orgona-hang­versenyeken tölthetik kellemesen idejüket. A rendezők a könnyűzene híve­iről sem feledkeztek meg. A Julius Fučík Parkban már hagyományo­sak a nyári programok. Az viszont újdonság, hogy a főváros szívé­ben, a Vencel téren a nyári hóna­pokban térzenében gyönyörköd­hetnek az emberek. A Lucerna nagytermében, a barrandovi tera­szokon zenés szórakoztató műso­rok, a Reprezentációs Házban a legismertebb táncdalénekesek műsora, a Mladá Strana-i művelő­dési központban jazz-fesztivál várja a közönséget. A Vasutasok Művelődési Házában megrende­zik a cseh népdalok fesztiválját. Prága 6. kerületében amatőr és hivatásos folkegyüttesek, össze­sen huszonhét hangversenyt adnak. A program szerves része a nyá­ri filmszemle, amelyen a moszkvai filmfesztivál műsorán levő alkotá­sok szerepelnek; és ismét meg­rendezik a szlovák film hetét. A főváros kiállítótermei is sok érdekeset ígérnek a közönségnek. A Fővárosi Múzeumban a 100 év­vel ezelőtti Prágát bemutató kiállí­tásra hívjuk fel a figyelmet. A Nemzeti Múzeumban és a Kul­túrpalotában is nagy, reprezenta­tív kiállítást terveznek a cseh Nemzeti Színház fennállásának 100. évfordulója alkalmából. De a többi múzeum és kiállítóterem sem zárja be a nyári hónapokban kapuit. A Prágába érkező turistacso­portok sokszor fél- vagy egészna­pos kiruccanásokat iktatnak prog­ramjukba, Prága környékére. Ellá­togatnak a közeli, történelmi és művészeti ritkaságokban gazdag helyekre, mint például Karlštejn várába, a Kutná Hora-i olasz ud­varba, a kladnói Munkásotthonba, Lidicére, Konopištéba. Nemrég újították fel Kokon'n várát, amely­ben többek között K. H. Mácha életét szemléltető kiállítást tekint­hetnek meg. A prágai kulturális nyár részle­tes műsoráról külön plakátokról és a cseh napi sajtóból, illetve a fővá­rosi műsorfüzetből és a jegyelővé­teli helyeken tájékozódhatunk pontosan. SOMOGYI MÁTYÁS Cha-cha-cha (magyar) EGY HÉT GITÁRZENE A hatvanas évek elején, 1962-1963-ban játszódik a törté­net. Egy középiskolai tanuló, Gru­ber Ernő a film hőse, az ő élmé­nyeit látjuk, éljük meg ebben az alkotásban, az ö férfiúvá érésének- s egyben első csalódásának- történetével ismerkedhetünk meg. Az a miliő, amelyben ez a fiatalember él, jellegzetesen kis­polgári világ, annak minden, a hat­vanas évek elejére jellezmő rekvi- zitumával. Ez a gátlásos és verselgető kamaszfiú lázadozik szülei kispol­gári életvitele ellen, s mint minden kortársa, ö is szerelmes. Remény­telenül. Álmainak asszonya ugyanis szebb, s nem hozzá való. Méltatlan is szerelmére. Mint ké­sőbb kiderül, Fekete Virág, az is­kola szőke szépsége a valóság­ban könnyen megkapható csiniba­ba, mindenki szórakoztatására al­kalmas „kedves“. Erre a táncisko­lában derül fény, egy estén, s az ezt követő éjszakán, mely a fiatal­ember megaláztatásával ér véget. És felnőtté válásával is, ami abban is megnyilvánul, hogy Gruber Ernő otthon megfogja apja pofonra emelt kezét. Egy kamasz kudarcának, kiáb­rándulásának, férfivé avatásának drámája a Cha-cha-cha. Kovácsi János forgatókönyvíró-rendezó pontos megfigyelőnek bizonyul. Zavarba ejtő felkészültséggel ké­pes megteremteni a hatvanas évek légkörét, korfestő jelenetso­rai igazán élvezetesek, s jól meg­rajzolt jellemeket vonultat föl. Ér­dekes az is, ahogyan kamasz hő­se megátalkodottan keresi életé­nek tartalmát a zűrös családon belül és érdekes, mulatságos a táncóra némely epizódja is. En­nek ellenére az elsőfilmes rende­ző nem sok újat ad a kamaszvilág megannyi számos, korábbi film­ben már látott értelmezéséhez, s alkotása egyetemes mondaniva­lót sem hordoz. A hol líraian, hol groteszk felhangokkal előadott történet így is kitűnő rendezői és színészi munka. A főszerepet Ru­dolf Péter alakítja, megkapó ka- maszos bájjal. Hollósi Frigyes tánctanára, Géczy Dorottya tanár­nője, Usztics Mátyás vagány, túl­koros diákja éppoly színészi telita­lálat, mint Várhegyi Teréz korán öregedő anyája és Kristóf Tibor furcsa-hűvös apája. Rudolf Péter és Eszenyi Enikő a magyar filmben A fehér rózsa (nyugatnémet) Széles körű antifasiszta mozga­lom kialakulásáról a náci Német­országban aligha beszélhetünk. S nagyobb méretű ellenállásról sem, különösen a második világ­háború kezdetén. Mégis, már 1942-ben a müncheni egyetemen Hitler-ellenes röplapokat találnak, Fehér rózsa aláírással. Ilyen röp­lapok aztán a város más részein is láthatók. A Gestapo eleinte ta­nácstalan, majd föld alatti szer­vezkedésre gyanakszik. A Fehér rózsa fedőnév mögött a müncheni egyetem hallgatóinak kis csoportja húzódott meg, Hans és Sophie - a Scholl testvérek -, akik három társukkal és filozófia­tanárukkal együtt megpróbálták a lehetetlent. Kellő tapasztalat hí­ján jobbára ösztönösen cseleked­tek, ezért Hitler-ellenes harcuk gyorsan kudarcba fulladt. Néhány hónap után lebuktak és a vésztör­vényszék azonnal halálra ítélte őket. A Scholl testvérek hiteles törté­netét Michael Verhoeven vitte filmre. A rendező a lehető leghű­vösebb tárgyilagossággal kíséri végig a testvérpár sorsát, nem háborodik fel, nem kommentál, nem szépít és nem torzít el sem­mit. Visszafogott képsorokban, korhű, nyomasztó légkörben ábrá­zolja a fiatalok tragikus bukását. Különösen meggyőző az egyete­men is tomboló fasizmus atmosz­férájának ábrázolása: félelem, bi­zalmatlanság, besúgás honol az intézmény falain belül is, de időn­ként heves vita is kialakul a hallga­tók és oktatók között a világról, a háborúról, az élet értelméről. Rokonszenves, tisztességes film A fehér rózsa. A rendező olyannyi­ra mértéktartásra, visszafogott­ságra törekedett, hogy egy-egy képsor a kelleténél hűvösebbre sikeredett, s ez a nézőt megaka­dályozza, hogy a történet fiatal szereplőihez közelebb férkőzhes­sen, s bensőségesebb kapcsolat alakuljon ki közöttük. Lena Stolze és Wulf Kessler a színészi eszkö­zök széles skáláján játszva for­málják meg a Scholl testvérek szerepét. -ym­Jelenet a nyugatnémet alkotásból; középen Wulf Kessler, a fősze­replő semplice című műnek az itteni volt az ősbemutatója. Rak a modern kifejező eszközök széles skáláját alkalmazta e szerzeményében. Az éjszakába nyúló koncert legérde­kesebb mozzanata a közönség ál­tal megadott témákra való rögtön­zés volt. Robert Brightmoore angol előadóművész játéka Gúlius 7-én) az előző esték színvonalához ké­pest lezserebb, kevésbé koncent­rált volt. A technikailag felkészült művész játékából a dinamikai ár­nyalatok hiányoztak legfőképp. Egy-egy darabban felvillanó muzi­kalitása és temperamentuma is megmutatkozott, a végeredmény így is átlagos maradt. Vladimír Tomčányi, a Bratisla­vai Konzervatórium diákja (Zsap- ka József tanítványa) nagy siker­rel debütált (július 8-án) a hazai közönség előtt. Több hazai ver­seny győztese. Legkiemelkedőbb sikereihez tartozik a Radio France nemzetközi gitárversenyén elnyert 2. díj. A műsorban magas színvo­nalon elhangzott müvek (M. M. Ponce, J. Burghauser, D. Martin- ček, H. Villa-Lobos, F. Just, F. Moreno-Torroba, A. Rawsthorne, M. Giuliani) olyan tehetségről ta­núskodnak, aki muzikális, techni­kailag felkészült egyéniség; fiata­los lendületű, de ugyanakkor alko­tó típus. A jövőben bizonyára so­kat hallunk még róla. A hét utolsó koncertjén az NSZK-beli Duó flamenco - Jore y Obo mutatkozott be nagy siker­rel. A két fiatal zenész - Georg Dili és Albrecht Pfohl - művé­szetével szinte bűvöletbe ejtette a közönséget. Temperamentum, ritmus, melódia, virtuozitás - ez jellemezte az andalúziai, latin­amerikai, kubai, spanyol, indián folklórkincsek előadását. Kelle­mes séta volt a flamenco muzsika hazájában. A hazai publikum vé­get érni nem akaró tapssal jutal­mazta játékukat. A gitármuzsika napjait a brati­slavai kulturális nyár keretében a Városi Művelődési Ház rendez­te, sikerrel. A szakemberek sok tapasztalattal, a gitárzene kedve­lői sok kellemes élménnyel gazda­godtak a valóban színvonalas hét folyamán. HORVÁTH KATALIN A bratislavai Egyetemi Könyvtár barokk udvara ez idén (július 4-től 9-ig) hatodszor nyújtott otthont a gitárzenei napoknak. A cseh­szlovákiai viszonylatban egyedül­álló ciklus keretében jeles hazai és külföldi művészek mutatkoztak be. A hét sikeréhez hozzájárult a kel­lemes nyári idő is, s így a szabad­téri koncertek zavartalanul, mind­végig nagy létszámú közönség előtt hangzottak el. Elsőként (július 4-én) Constan­tine Citsiolis görög gitárművész, több színvonalas nemzetközi ver­seny győztese lépett fel. 1979-ben a koncert előtt egy órával való érkezése, fáradtsága okozta. Július 5-én Zsapka József gi­tárművésznek, a Bratislavai Kon­zervatórium és Zeneművészeti Főiskola tanárának játékát hallhat­ta a publikum. Műsora első felé­ben a gitárirodalom jelentős müvei hangzottak el: A. Carlevaro, F. Sor, M. M. Ponce, F. Moreno- Torroba, J. Turina. Játékát ele­gáns felkészültség, nagyfokú mu­zikalitás jellemezte; zenei kifeje­zésmódjára legalább olyan súlyt helyezett, mint a virtuozitásra. Szép tónusú, stílusos játékát me­az athéni akadémia neki ítélte A legjobb görög zenész címet, s azonkívül nagy sikerrel szerepelt az akkori gitárnapokon. Ezt a si­kert nem feledve a közönség kí­váncsian várta a huszonhat éves művész produkcióját. Műsorában J. Dowland, S. Dodgson, N. Paga­nini, J. Cardoso, A. Barrios és I. Albéniz művei szerepeltek. A kez­deti bizonytalanságot feledtette Paganini eredetileg hegedűre írt op. 24-es Capriccioja, amelyet vir­tuóz tolmácsolásban hallhattunk. Színvonalas játékát bizonyította I. Albéniz Spanyol szv/fjében, ahol főleg a lassú részekben a lágy dallamívek kibontakozása volt ha­tásos. Cotsiolis muzikális, techni­kailag felkészült művész, a kezdeti kis szépséghibákat valószínűleg legen fogadta a hálás közönség. A műsor második részében kama­ramuzsika - Paganini gitárra, he­gedűre (Jozef Kopelman) és csel­lóra (Juraj Alexander) írt Triója első ízben hangzott el Szlovákiá­ban. A virtuóz, felszabadult muzsi­kálás felüdülésként hatott, és egy kis hangzásbeli diszproporció sem gátolta a közönséget abban, hogy tapsával ráadást vívjon ki. Štépán Rak prágai művész és zeneszerző (július 6-án) saját kompozícióinak előadását tűzte műsorra. Műveiben visszanyúl a régi korok zenéjéhez. Sajátos elemek felhasználásával s a mo­dern irányzatok kompozíciós tech­nikai eszközeivel alkotta például a Pavana és Reneszánsz kísértés című szerzeményét. A Partita ÚJ SZÓ 4 1983. VII. 1S Zsapka József (Archív-felvétel) ÚJ FILMEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents