Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)
1983-07-15 / 165. szám, péntek
ÚJ szú ; 5 1983. VII. 15. ...és készült a bodrogközi új kenyér Munkája dicséri az embert Munkakezdés előtt, három munkatársával A szerző felvételei Ma már annyira közismert ember František Karlovský, a Szocialista Munka Hőse, a rudňanyi vasércbányaüzem egyik szocialista munkabrigádjának vezetője, újabban Zápotocký-díjas bányász, hogy jóformán szükségtelen bemutatni. Kiváló emberi jelleme, saját és kollektívája rekordokat döntő munkateljesítményeinek egész sora, a politikai és társadalmi életben kifejtett, kommunistához méltó, elkötelezett tevékenysége tette közismertté. A tömegtájékoztató eszközök számtalanszor megemlékeztek erről a nemes jellemű, a szocialista társadalom iránti őszinte hűséget nagyszerű munkateljesítményekkel bizonyító emberről. Ezért, ha neve bárhol az országban szóba kerül, tudják, ki az a František Karlovský. A közelmúltban tüntették ki az Antonín Zápotocký-díjjal, ebből az alkalomból kerestük fel. Kivételesen nem a föld mélyében, a tárnában - mint eddig több ízben is -, hanem otthonában, családja körében. Felesége, Margit asszony teát és világosbarnára sült lekváros „buktákat“ rakott elénk.- Fogyasszák jóízűen - kínált a háziasszony ez a Franto és a fiam egyik kedvenc süteménye. Még langyos és jó ropogós.- így finom - jegyezte meg Kar- lovsky elvtárs - a feleségem ebben remekel. Tessék, jó étvágyat. Valóban ízlett. Hörpintettünk a teából, majd elkezdtük a beszélgetést. Mindenekelőtt gratuláltunk a Zápotocký-díjhoz.- Nem minden esetben hálás dolog a népszerűség, gyakran tehertétel és néha veszélyes is - jegyezte meg Karlovský elvtárs. - Attól függ, hogyan reagál arra az, akit illet. A becsületesen végzett munka jó eredményeiért kijáró elismeréseket az ember köszönettel, jóleső érzéssel veszi tudomásul és dolgozik tovább, még nagyobb sikerek elérésén fáradozik. Akkor következik be a baj, ha valaki a dicsőség fényében akar sütkérezni, méghozzá sokáig, és elvakítja a fény, vagy a bőrét „perzseli“. Az ilyen ember képtelen újabb, az elértnél még jobb eredmények felmutatására... A brigádomat és engem is elég gyakran dicsérnek, sokan igyekeznek meggyőzni - néha érezhetően nem is őszinte szavakkal -, menynyire tökéletes, milyen nagy dolgokra képes a kollektívám. Én, igazán őszintén mondom, nem vagyok híve az ilyenfajta dicsekvéseknek. Az embert dicsérje a munkája, annak eredményessége. Ez az igazi érték. A házigazda iszik néhány korty teát, egy ropogós „buktát“ is elfogyaszt, majd elmondja, hogy tudja, tőlük mindig többet, nagyobb teljesítményt várnak. Bár ők sem „csodatevők“, nekik sem sikerül minden. - Átéltünk már mi is nagyon kellemetlen perceket és órákat a föld mélyében, bennünket is értek kudarcok a vasércjövesztés, vagy más munka közben - folytatta Karlovský elvtárs. - De van valami, ami „talpon tart“, hogy a váratlan eredménytelenség sem képes letörni, tétlenségre, siránkozásra késztetni. „Ha nem sikerült František Karlovský, Antonín Zápotocký-díjas bányász ma, holnap biztosan sikerülni fog“ - biztatgatjuk egymást társaimmal, a legnehezebb pillanatokban is. Kölcsönösen bízunk egymásban. Szerintem ez a bizakodás, derűlátás és töretlen tenniakarás segít bennünket kijutni a legkétségesebb helyzetekből is. Köztudott, mindig ki is jutnak, mert eddig még mindig célba értek. A Karlovský-brigád tagjai előtt ismeretlen fogalom a terv nem teljesítése. Inkább azt mondhatjuk, számukra a tervezett feladatok határidő előtti teljesítése az igazi, önként vállalt feladat. Rengeteg eredményt, munkasikert idézhetnénk fel. Szólhatnánk a brigád rekordjáról, amit vállalati viszonylatban először 1977 májusban, majd júniusában már mint a sajátjukat döntötték meg, s ezt 1978 márciusában újból megismételték. A Kärlovský-brigád a 6. ötéves tervidőszak feladatainak teljesítését május elsejére vállalta, amit már 1980. április 9-én elértek. A 7. ötéves tervidőszak minden évében 11 hónap alatt teljesíti éves tervét ez a kollektíva, mert vállalták, hogy az ötéves feladatokat a vasércjövesztésben 4,5 év alatt teljesítik. Az idén a Kar- lovský-brigád kezdeményezésére született az a vállalati felajánlás, amely szerint az árutermelés tervét 5 millió koronával, a tervezett nyereséget pedig 7 millió koronával teljesítik.- Karlovský elvtárs, miben rejlik a brigád eredményességének a titka?- Nincs itt szó semmilyen titokról, csupán arról, hogy az élet, a munka megtanított bennünket: használni kell az eszünket és megfontolt döntések alapján kell dolgoznunk. Lehet, sokan mondják rólam, elégedetlen, türelmetlen ember vagyok. Bizonyos értelemben valóban így van. Nem tudok megelégedni azzal, amit már elértünk. Ujabb lehetőségek, jobb eredmények elérésének reménye fűt, hajt, gondoskodásra, és cselekvésre sarkall. Karlovský elvtárs tudatosan nem beszélt arról, hogy emellett hány felelős tisztséget lát el. Tagja az SZLKP Központi Bizottságának, kerületi pártbizottságának, képviselője a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottságnak stb. Minden megbízatásnak becsülettel igyekszik eleget tenni és a munkahelyén is példásan teljesíti feladatát. Ebben is megmutatkozik Karlovský elvtárs szilárd jelleme, becsületessége, dolgos természete. KULIK GELLÉRT A Kaznaközben így rakják a kazlat inkább nem zavarom, nekivágok egyedül a határnak. - Csak egyenesen ezen az úton - mutat a rét felé a mázsaház dolgozónője s ott, a szőlődombok után, ahol azokat az égnek meredő jegenyefákat látni, megtalálja az aratókat. Május elején még gyalogszerrel is csak nehezen lehetett kijutni ezzen az úton a határba, most viszont olyan száraz, hogy bokáig ér rajta a por. A végtelen alföldön tekervénye- sen húzódó állóvizú Ticce (sokak szerint a Tisza ősi medre) egyik kanyarulatánál valóban ott dübörögnek a kombájnok. Nyugodt haladásukat a 35 hektáros Hosszak- dülő végéből egy kis embercsoport - amint később kiderül, Rácz Géza és Papp Mihály agronómu- sok, a segédkombájnosok és a kombájnok tartályürítéséról és a terményszállításról pontos kimutatást készítő írnoknő - figyeli.- A kombájnokkal egyelőre nincs komolyabb bajunk, s reméljük, később sem lesz..., ám a terméssel, a hektárhozamokkal kevésbé vagyunk elégedettek - áll össze válaszaikból a lényeget legjobban kifejező helyzetkép. - Május közepén ez a tábla rekordtermésigyekszik mindent beleadni, s az a végeredményen mégsem látható, akkor érthető, hogy bosszankodunk. De hát kire is legyünk mérgesek? - néz szét nyílt tekintettel. - Nézzék csak ezt a megrepedezett talajt. Ez a tavaszon egy jó ideig olyan volt, hogy rálépni sem lehetett, később pedig csaknem egy hónapig, nem kapott egy csepp esőt sem. Hát lehet így tőle jobbat várni?! A három E-512-es legénységével - Fekete Lászlóval, Mészáros Lászlóval, Leczo Péterrel, Német hy Lászlóval, Leczo Józseffel és Lipán Tiborral - is szót váltunk, méghozzá úgy, hogy nem is tartjuk fel őket a munkában. Nem, mert kombájnjaik magtartálya telve, a terményszállítás viszont egy kicsit akadozik - egyelőre csak egy traktor ingáz a mező és a gazdasági telep között. Fekete Lászlóéknak nincs különösebb panaszuk a gépekre. - Jól mennek és ez a lényeg! - mondják, mire az agronómusok egyike gyorsan megjegyzi, hogy azért mennek úgy, mint az óra, mert a tél folyamán a mostani kezelőik javították, készítették fel azokat a cséplésre. Amíg szórakozunk, megérkezik a búzaföldre a negyedik-kombájn is. Hegedűs János és Illés József reggeltől mostanáig megjavították A pólyányi aratók egy csoportja a tegnap elromlott gépet. Szerencsére nemcsak egy újabb cséplőgéppel bővül az aratók hada, hanem egy újabb terményszállító traktor is megjelenik a láthatáron. Rácz Gézával a kazalrakókat is megnézzük. - Az idén aránylag jól halad a szalma betakarítása - vázolja e munka menetét vendéglátón*, amikor a Kaznaközben épülő hatalmas kazal tövébe érünk.- Igen hasznos gép ez - mutat a vasúttól kölcsönzött emelőre, amit közelebbről is megnézünk. Tényleg jó munkát végez, ügyes szerkezet. Egyszerre egy fél pót- kocsinyi szalmát markol össze és emel a magasba. Gönczi Zoltán, Kopasz Miklós, Meggyest Balázs és Papp Dezső kazalmestereknek ott fenn így egyszerű a dolguk, s amellett szép, formás kazlat „építhetnek“. Persze, a szalmafelszedő kocsiknak így bőven akad dolguk, de ha egyszer itt ez a kazalrakó „csodagép", akkor vétek lenne tétlenségre ítélni. Délben Koleszár Gáborral, az elnökkel is sikerül szót váltanom. Amikor megemlítem, hogy a terményszállítás egy kicsit sántít, azonnal bólint a fejével, jelezvén, hogy tud róla. - Sajnos, a kőbányából éppen mára jelezték, hogy ott van a nagy teljesítményű kőfejtő gép, igy hát néhány tehergépkocsit váratlanul oda kellett küldeni. Ha történetesen ezt nem tesz- szük, akkor ki tudja, mikor kerül ránk ismét a sor, viszont a gazdasági utak építése már igencsak fontos számunkra. A terményszállításban jelentkező délelőtti kiesésről már tudok. Az előbb egy újabb traktort küldünk oda, holnaptól pedig a tehergépkocsik is terményt szállítanak. Az aratás menetével az elnök elégedett, a terméshozamokkal kevésbé. A Hosszak-dűlóból a szövetkezet terménytisztítójába megy a búza, majd a perbenyíki felvásárló üzembe (A szerző felvételei)- Aki nem ismeri ennek a vidéknek a talaját, az azt gondolja rólunk, hogy rossz gazdák vagyunk - jegyzi meg egy sóhaj után pedig higgye el, az idén is beleadtuk minden tudásunkat, igyekeztünk jól végezni feladatunkat. Sajnos, ez a különleges szerkezetű savanyú talaj egyelőre nem képes jobb teljesítményre. Ha sok az eső, akkor a vizet kevésbé áteresztő kötött réteg feletti keskeny termőtalaj túl nedves, ha viszont nagy a szárazság, akkor a növényzet gyökerei a vízzáró „függönyréteg“ alól nem kapnak nedvet. Ezen talán csak a rendszeres altalaj lazítás segíthetne. Mivel pedig az nagy területen igen költséges lenne, így nem igen tehetünk mást, minthogy mindig az időjárástól várjuk a segítséget, s egy- egy gyengébb év után abban reménykedünk, hogy a következő talán jobb lesz. Július eleje. A hőség délutáni a még fokozódik, ám a pólyányi aratókon ezúttal az időjárás nem fog ki. Jóízűen elfogyasztják az üzemi konyhán készült ebédjüket és folytatják a nagy munkát - készül a bodrogközi új kenyér. GAZDAG JÓZSEF sei kecsegtetett, s még két héttel ezelőtt is legalább négy tonnára saccoltuk a várható hozamot, ám most a három és fél is szinte lehetetlennek tűnik - panaszkodik Rácz Géza, a szövetkezet fiatal agronómusa, miközben tenyerében szétzúz egyet a besült szemű, sovány kalászok közül. - Többsége így néz ki - teszi közszemlére - pedig tőlünk, termesztőktől valóban mindent megkapott, s az egyedszám is megfelel a normának. Táblaszemlénk során kis csoportunk újabb fővel bővül: Molnár Lajos agronómussal. Rajta is látszik, hogy a „bizonyítvánnyal“ nincs megelégedve.- Ha felületesen végeztük volna a vetést, meg később a növény ápolását, akkor most ez a helyzet nem bántana, de amikor az ember Július eleje. Még jócskán odébb a dél, de a hőmérséklet már minden bizonnyal megközelíti a harminc fokot. Pólyán (Poľany) - vagy ahogy még erre nevezik ezt a Latorca menti községet, Bodrogmező - ékes virágerdővel övezett utcáin jóformán csak a tik- kadt meleg és egy-két napfürdözó gyermek lézeng. Ilyenkor aki csak teheti, a hűvösben keres magának menedéket. Nem úgy az aratók. Ők még csupán a nagy nyári idénymunka elején tartanak s ilyenkor - bárhogy is perzsel a nap - nem lazíthatnak. Az 1500 hektáron gazdálkodó helyi egységes földművesszövetkezet irodájában előbb az elnököt keresem, majd amikor kiderül, hogy ő most a vezetőség tanácskozásán fontos dolgokról tárgyal,
