Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)
1983-07-02 / 154. szám, szombat
ÚJ szú 3 1983. VII. 2. Honduras és az USA háborús konfliktust akar kiprovokálni Tomás Borge a Nicaragua elleni támadás tervéről (ČSTK) - Tomás Borge nicaraguai belügyminiszter managuai sajtóértekezletén a nicaraguai helyzet aláásására irányuló veszélyes amerikai és hondurasi törekvésekre hívta fel a figyelmet. A belügyminiszter kijelentette, hogy az Egyesült Államok és Honduras olyan tervet dolgozott ki, melynek célja Nicaragua jelenlegi törvényes kormányának a megdöntése, illetve az országgal egy háborús konfliktus kiprovokálása. A Nicaragua elleni összeesküvés tervéről a közelmúltban állapodtak meg hondurasi területen megtartott találkozójukon a nicaraguai ellenforradalmi bandák vezetői, hondurasi katonai vezetők és az amerikai titkosszolgálat ügynökei. Tomás Borge szerint a terv első lépésként azzal számol, hogy felségjel nélküli repülőgépek támadást intéznek nicaraguai területen levő katonai, gazdasági és polgári célpontok ellen. A második szakaszban a nicaraguai hadsereg egyenruháiba öltözött ellenforradalmi csoportok támadást intéznek egy előre meghatározott hondurasi város ellen, hogy ezzel ürügyet szolgáltassanak válaszként a légitámadásokra. Honduras ezután hadat üzen Nicaraguának, majd az Egyesült Államokhoz és a Washington befolyása alatt levő Amerikai Államok Szervezetéhez fordul segítségért. Ezután északról és délről, valamint a Csendesóceán és a Karib-tenger felől is megindul az invázió a latin-ameri- kai ország ellen. Az űrben folyik a munka (ČSTK) - Vlagyimir Ljahov és Alekszandr Alekszandrov már negyedik napja dolgozik az összekapcsolva keringő Szaljut-7 Szojuz T-9 - Kozmosz-1443 orbitális ürkomplexum fedélzetén. A koz- monauták folytatják az űrállomáson elhelyezett berendezések átrakását, és előkészítik a tudományos műszereket a soron következő kísérletekhez. Az űrhajósok tegnap ellenőrizték azt a berendezést, amely visz- szatér a Földre. A programnak megfelelően ezután testgyakorlatokat hajtottak végre, majd riportot sugároztak a Földre. A telemetrikus adatok azt igazolják, hogy az orbitális űrkomplexum repülési programja a terveknek megfelelően folyik, az űrhajósok egészségesek és közérzetük jóKinek van erre szüksége? (ČSTK) - A folytatódó francia neutronfegyverkísérletekről szóló párizsi hírekhez fűz kommentárt a tegnapi moszkvai Pravda. A lap megállapítja, a világ ahhoz szokott, hogy ilyen hírek Washingtonból érkeznek. De kinek van szüksége Párizs „neutronkezdeményezésére“ - teszi fel a kérdést a Pravda. Talán Francia- országnak? De ki fenyegeti őt? Talán szomszédai? Aligha. Washingtonban természetesen örülnek a franciák aktivitásának. így könnyebben helyezhetik el Nyugat-Európában az amerikai neutronfegyvereket, ugyanis „megfelelő légkör“ alakul ki ehhez. Európa nemzetei joggal várnak Párizstól más kezdeményezéseket. A nemzetközi helyzetből adódóan minden állam elsőrendű kötelessége a feszültség csökkentése, a katasztrófa elhárítása - írja a Pravda. Reagan agresszív hangvételű beszéde Az amerikai elnök a közép-amerikai rezsimek nagyobb támogatását sürgeti (ČSTK) - Ronald Reagan amerikai elnök rendkívül agresz- szív hangvételű beszédében a kaliforniai Long Beachben éles kirohanásokat intézett a Szovjetunió, Kuba és Nicaragua ellen, s azzal vádolta őket, hogy „kommunista eszméket terjesztenek Közép- Amerikában“. A támadás célja nyilvánvalóan az, hogy az elnök megindokolja a salvadori rezsimnek nyújtott katonai támogatás további növelését. Keddi sajtókonferenciája után ezen a héten Reagan elnök már másodízben igyekezett a maga oldalára állítani az amerikai törvényhozókat, s nagyobb katonai támogatást kikényszeríteni Salvador, valamint a nicaraguai ellenforradalmárok számára. Szavai szerint a több száz milliós összeg így is csak „alamizsna“. Reagan azt állította, hogy az Egyesült Államoknak azonnal cselekednie keli, máskülönben „az erőszak robbanását“ kockáztatja, s ez „rendkívüli veszélyt jelentene az USA számára“.1 Az amerikai elnök szerint az Egyesült Államok hivatott arra, hogy megvédje a térségben a demokráciát. A Salvadornak nyújtott támogatást azzal vette védelmébe, hogy nemcsak katonai segítségről, hanem gazdasági segélyekről is szó van, s hogy az USA nem fordíthat hátat a barátainak. A holland törvényhozás viharos vitája (ČSTK) - A holland parlament megvitatta a hágai kormánynak azt a váratlan döntését, hogy Woensdrecht légi támaszpont mellé kívánja telepíteni a 48 amerikai nukleáris rakétát. A viharos vitában ellenzéki képviselők arra figyelmeztettek, hogy a kormány Bush Helsinkiben WASHINGTON SZÁMÁRA LEZÁRT ÜGY A RAKÉTATELEPÍTÉS (ČSTK) - A nyugat-európai körúton tartózkodó George Bush amerikai alelnök norvégiai látogatását befejezve tegnap Finnországba érkezett. Oslói látogatásának utolsó napján Willoch norvég kormányfővel a két országnak a NATO keretében megvalósuló katonai együttműködése erősítéséről tárgyalt, beleértve az új típusú amerikai közöpes hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítését is. A tárgyalásokat követő sajtóértekezleten Bush nem támasztott kétséget afelől, hogy az említett rakéták telepítése Washington szempontjából már régen lezárt ügy és hangsúlyozta, hogy az atlanti tömb tagállamainak e kérdésben „szolidaritást és határozottsáSpanyol KP Kongresszusi előkészületek (ČSTK) - Madridban megtartották a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülését, melyen a december 14-18-ra összehívott XI. párt- kongresszus előkészületeiről tanácskoztak. A párt tevékenységének fő irányairól szóló beszámolót Gerardo Iglesias főtitkár terjesztette elő. A békéért és a leszerelésért, a katonai tömbök feloszlatásáért és az atomfegyverek betiltásáért vívott harcot olyan alapvetően fontos kérdéseknek minősítette, amelyeket magukban kell foglalniuk a kongresszusi tézisek tervezetének. A pártfótitkár szerint a KP legfontosabb feladata az ország komoly sociális-gazdasági nehézségeinek a megoldása. got“ kell tanúsítaniuk. Az amerikai alelnök a rakéták elhelyezésének szükségességét ismét az állítólagos „szovjet fenyegetéssel“ indokolta. A NATO északi szárnyának megerősítését sürgette, melyben szavai szerint Norvégia kulcsszerepet játszik. A sajtóértekezleten amerikai részről köszönetét mondott azért a megértésért, melyet a norvég konzervatív kormány tanúsít a rakétatelepítés kérdésében. Bush tárgyalópartnereinél ugyan megértésre talált, viszont a norvég főváros lakosai nagyszabású tüntetésen tiltakoztak látogatása és a NATO agresszív politikája ellen. veszélyes irányban tett lépést, méghozzá teljesen megalapozatlanul, hiszen a parlament eddig még nem adta beleegyezését az amerikai rakéták telepítéséhez. A jobboldali koalíciós kormány döntését bírálták a Holland Kommmunista Párt, a Munkapárt, a Pacifista Szocialista Párt és a Demokraták 1966 párt parlamenti képviselői. Arra figyelmeztettek, hogy a rakétatelepítés nem szavatolja az ország biztonságát, sőt épp ellenkezőleg, tovább fokozza a nemzetközi feszültséget. A csekély többséget élvező kereszténydemokratáknak és liberálisoknak azonban sikerült megszerezniük a parlament támogatását a kormány elöntéséhez. Athéni tüntetés (ČSTK) - Athénban a görög főváros lakossága nagyszabású tüntetésen követelte az ország területén levő amerikai támaszpontok felszámolását. A Görög Kommunista Párt, valamint több ifjúsági és békeszervezet által megrendezett antiimperialista megmozduláson 15 ezer ember vett részt. Az Athén főutcáin végigvonuló tömeg „Amerikaiak, menjetek haza!“, „Zárjátok be a halálbázisokat! “ és más hasonló jelszavakat kiáltozott. A menet élén haladt a prágai béke-világtalálko- zó több görög résztvevője. A spanyol fővárosban a napokban nagyszabású tüntetésre került sor, melynek mintegy 150 OOO résztvevője „Madrid a békéért“ jelszó jegyében a spanyol területen levő amerikai támaszpontok megszüntetését és Spanyolország NATO-ból való kilépését követelte. (ČSTK-felvétel) Fatah-viszály A _ elmúlt 35 évben nyolc r\Z- háború volt a Közel-Keleten. Bár több ország is részt vett bennük, valamennyi alapja az izraeli-palesztin szembenállás volt, s fő tétje a hazájából elüldözött palesztin nép nemzeti jogainak érvényesítése. A legsúlyosabb az Izrael által tavaly nyáron Libanon ellen végrehajtott agresszió volt az emberáldozatokat, az anyagi veszteségeket és a politikai-stratégiai következményeket tekintve egyaránt. Pedig Izrael nem érte el általa fő célkitűzéseit: elsősorban is nem sikerült megsemmisítenie a palesztin ellenállási mozgalmat, Libanon - a vitathatatlan engedmények ellenére - sem hódolt be teljesen Tel Avivnak, és Szíria sem mondott le állásnpontjáról. Sőt, az arabközi biztonsági erőkhöz- tartozó szíriai egységek még mindig Libanonban vannak, és az izraeli-amerikai közös célkitűzések megvalósításának legfőbb akadályozói. A libanoni háború következtében megváltoztak a stratégiai pozíciók, és a Tel Avivban kitervelt villámháború állóháborúvá változott. A libanoni-izraeli egyezmény csak a már korábban is szövetséges cionista és libanoni jobboldali erők közti viszonyt rendezte, a libanoni nemzeti és hazafias csoportosulások nem tették le a fegyvert: mind jobban kibontakozik harcuk a megszállók ellen, amely az ország déli részén partizánháborúvá erősödött. A helyzet veszélyességét fokozza, hogy az 1973-as háború óta első ízben ismét szembekerültek a szíriai és a izraeli katonák. Ezenkívül Észak-Libanonban és a Bekaa-völgyben palesztin egységek is állomásoznak, ami még a szíriai jelenlétnél is jobban bosz- szantja a Begin-kormányt. Ez a rendkívül kiélezett helyzet óriási józanságot követel, éppen ezért beláthatatlan következményekkel járhat a palesztin ellenállási mozgalom soraiban pontosabban a PFSZ legnagyobb tagszervezetében, az AI Fatahban most kirobbant belső viszály, amely a nevető harmadik irigylésre méltó helyzetébe hozta Izraelt. A paieszun ellenállás soraiban mindig is voltak bizonyos egyet nem értések, elsősorban a harc taktikáját illetően, de ezeket korábban józan kompromisszumokkal, kölcsönös engedményekkel még mindig sikerült áthidalni. Ilyen módon a jelenlegi viszály is elkerülhető lett volna, csakhogy a libanoni tragédia, a bejrúti trauma a végsőkig felfokozta a palesztin kedélyeket. Az ellenállási mozgalom katonai és politikai vezetése, de a palesztin tömegek is feltették a kérdést: elkerülhető lett volna-e mindez és megakadályozható-e egy újabb ilyen tragédia megismétlődése? Nem arról volt szó, hogy bűnbakot keressenek, egyszerűen szükségessé vált, hogy mérlegre kerüljön az eddigi politika. Ez meg is történt a Palesztinái Nemzeti Tanács algíri ülésszakán, ahol valóban pozitív határozatok születtek, amelyek figyelembe vették a kialakult helyzetet, felmérték az erőviszonyokat, meghatározták az ellenállási mozgalom taktikáját és stratégiáját. Azonban már akkor, a határozatok fe- . letti vitában kitűnt, hogy egyes csoportok nézetei ha nem is ellentétesek, de nem azonosak. A napjainkban viszállyá fajult vitákat az váltotta ki, hogy a PFSZ-en belül kialakult két irányzat: az egyik csoportosulás inkább a fegyveres harc, a másik elsősorban a diplomáciai erőfeszítések híve. Az algíri határozatok nem mondják ki egyértelműen, hogy a PFSZ és ezen belül az AI Fatah taktijájában és stratégiájában ezek közül melyik az elsődleges, vagy hogy ezeket együttesen alkalmazzák-e. Nem körvonalazták a parlamenti határozatok egyértelműen a PFSZ egyes arab országokkal, elsősorban Szíriával való viszonyát sem, habár világos, hogy a Szíriával való szövetség fellazulása súlyos következményekkel járhat. K omoly ellentéteket váltottak ki az AI Fatahon belül a vezetési módszerek megreformálását célzó követelések is. Arafat ellenzéke - Abu Mussza ezredes vezetésévvel - az „egyszemélyesnek“ mondott vezetést a de- mokratikusabbnak vélt kollektív vezetéssel szeretné felcserélni. A dolgok odáig fajultak, hogy Arafat személyét is támadások érték, habár ez súlyosan gyengítheti a palesztin mozgalom nemzetközi pozícióit, hiszen Arafat nagy tekintélynek örvend a nemzetközi politika szintéren. A WAFA palesztin hírügynökség az ellentétekkel kapcsolatos egyik kommentárjában meg is jegyezte, hogy ezek a vádak az „Arafat személyében megtestesülő palesztin jogfolytonosság hátbadöfését“ jelentik. Viták tárgyát képezi az is, hogy míg a fezi arab csúcskonferencia és a palesztin parlament 16. ülésszaka is egyértelműen elutasította a Rea- gan-tervet, és a rendezés alapjául a szovjet javaslatokat, az ún. Brezsnyev-tervet jelölte meg, a PFSZ Bejrút utáni diplomáciai . tevékenysége, elsősorban a Jordániával folytatott tárgyalások során mégis többször felmerült, hogy a Reagan-terv esetleg - bizonyos változtatások után - mégis a tárgyalások alapjául szolgálhatna. Az eddigi tapasztalatok azonban egyértelműen azt bizonyítják, az USA-tól nem lehet megértést várni. Bizonyíték erre az is, hogy kihasználva a PFSZ és Damaszkusz közti vitákat, Washington felfüggesztette Szíria fenyegetését és megpróbálja rávenni, hogy a palesztin érdekeket figyelmen kívül hagyva, a Golan-fennsík visszaadása és amerikai támogatás fejében egyezzen meg Izraellel. A damaszkuszi vezetés azonban reálisan ítéli meg a helyzetet, teljesen világos számára, mire megy ki a játék, és határozottan visszautasítja ezeket az ajánlatokat. Reménykeltő, hogy a viszály napjaiban az egyes PFSZ-tagcso- portok és a szervezet tekintélyes vezetői az egység helyreállítására és megőrzésére szólítottak fel. Az egység mellett szállt síkra a PFSZ végrehajtó bizottsága is Tuniszban tegnap befejeződött ülésén. A Szovjetunió is több ízben leszögezte, elengedhetetlen a PFSZ, ezen belül a Fatah egysege, valamint Szíria és a PFSZ stratégiai együttműködésének megőrzése. A Szovjetunió megengedhetetlennek tartja, hogy politikai kérdések megoldásában a fegyvereket használják eszközül. A Fatah-viszályban közvetíteni próbál Algéria is, és sem Szíria, sem a Bekaa-völgyi szakadárok nem zárkóznak el a tárgyalások elől. Ez mindenképpen jogos reményeket kelt az ellentétek mielőbbi rendezésére annál is inkább, mivel Arafat és hívei is hajlanak a reformtervek megvitatására. Mindkét csoport vezetői ismertek diplomáciai jártasságukról, a kérdés csak az, ki megy a hegyhez. GORFOL ZSUZSA Ki megy a hegyhez?
