Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)
1983-06-15 / 139. szám, szerda
A brigádrendszerű munkaszervezés és a tudományos-műszaki fejlesztés KOMMENTÁLJUK A CSKP XVI. kongresszusán előirányzott feladatok elsősorban a gazdasági növekedés intenzív tényezőire, az egész népgazdaságban megvalósuló hatékony szerkezeti változásokra, a termelési potenciál ésszerű kihasználására, a források jobb hasznosítására, valamint a magas fokú gazdaságosságra helyezik a hangsúlyt. Ezekre a feladatokra hívta fel a kommunistáknak és a járás valamennyi dolgozójának a figyelmét a járási pártkonferencia is Považská Bystricában. Igényes feladatok várnak ránk. Habár a járás vállalatainak és üzemeinek a termelést „csak“ 36,8 százalékkal kell növelni a 7. ötéves tervidőszak éveiben, a nyereség előirányzott növekedése 92 százalékos, az első minőségi osztályba sorolt termékek részarányát 136 százalékkal, a megtakarított energia mennyiségét 417 százalékkal, a szürkefémek megtakarított mennyiségét pedig 260 százalékkal kell növelni. Mit jelentenek ezek és a további feladatok? Elsősorban arra utalnak, hogy meg kell változtatni a dolgozóknak, elsősorban a gazdasági vezetőknek a termelési feladatokhoz való viszonyulását. Biztosak vagyunk benne, hogy a jelenlegi helyzethez hasonlóan a jövőben is fontos szerepe lesz az emberekkel végzett konkrét munkának, a munkakezdeményezés és a szocialista munkaverseny fejlesztésének, valamint annak, hogy a dolgozók fokozottabb mértékben vegyenek részt a vezetésben. Előrehaladásunkat csupán a tudományos-műszaki fejlesztés helyes kihasználásával, s mint már mondottam, a dolgozóknak a vezetésben való aktívabb részvételével lehet meggyorsítani. Ezt a nemrég lezajlott járási pártkonferenciánk is bizonyította, amely e feladatokkal összefüggésben jóváhagyta a járási pártbizottság, az üzemi pártbizottságok és a párt- alapszervezetek eljárását az állami, a gazdasági, a szakszervezeti és az ifjúsági szervezetekben, valamint a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaságban a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás kísérleti alkalmazásával kapcsolatban. Járásunkban ezt az új munkaszervezési és javadalmazási formát 12 kollektíva vezette, illetve vezeti be. A járási pártkonferencia jóváhagyta azt a feladatot, hogy járásunk 34 ipari, építőipari, mezőgazdasági és helyi gazdálkodási szervezetében 1985-ig a dolgozóknak legalább 30 százaléka térjen át a brigádrendszerű munkaszervezés formáira. Mi a célunk ezzel? Erre a kérdésre példával válaszolok. Előbb azonban hangsúlyozni szeretném, hogy semmi esetre sem valamiféle dicsőség elérésére törekszünk, nem az új típusú brigádok létszámának formális növeléséről van szó. Erre a törekvésre az a szükségszerűség késztet minket, amiről a fentebbi sorokban volt szó - a munka hatékonyságának és minőségének elengedhetetlen javítása. Hiszen járásunkban az első új típusú brigádok tapasztalatai világosan bizonyítanak (habár azt is figyelembe kell venni, hogy e brigádok tevékenysége még csak a kezdeti szakaszában van): a Vágmenti Gépgyárban például a František Cibik által vezetett kollektíva az elmúlt év kilenc hónapja alatt 14,4 százalékkal növelte a munkatermelékenységet, s abban a brigádban, amelyet Anton Kočkár vezet a Dubnica nad Váhom-i Nehézgépgyárban, az 1983-as év első negyedében több mint 7 százalékkal növekedett a munkatermelékenység. Hogyan függ össze a brigád- rendszerű munkaszervezés a tu- dományos-múszaki haladás eredményeinek gyakorlati érvényesítésével? Úgy gondolom, hogy ezt az összefüggést még nem értékeljük kellő mértékben. Az az igazság, hogy ezek a brigádok egyelőre csak a jobb munkaszervezésből, az igazságosabb javadalmazásból „élnek“. Ezek a források azonban fokozatosan kimerülnek, és mi lesz később? Ezért már most el kell gondolkoznunk azon, hogy miként járunk el a jövőben. Erre már most kell gondolnunk, habár csak néhány brigádunk kezdte meg a működését, s a termelés hatékonyságának növelésében jelentős tartalékaink vannak. Itt sem kell messzire menni a példáért. A Vágmenti Gépgyárak gazdasági vezetése elsősorban azt garantálta a brigádoknak, hogy ha saját ötleteik, műszaki-újításaik alapján érnek el megtakarításokat, akkor az ebből származó haszon az övék marad. Úgy gondolom, hogy ehhez nem kell kommentár. A brigádtagoknak a műszaki kérdések megoldásában való érdekeltsége világos, és így joggal elvárható, hogy rövidesen meghozza a várt eredményeket. Másodszor, a František Cibík vezette brigád most azt kéri, hogy a gazdasági vezetés legkevesebb négy anyagtárolóról gondoskodjon, hogy így jobban ki tudják szolgálni a BEA-30-as gépeket. Ezen az alapon akarják bevezetni, hogy egy dolgozó több gépet kezeljen, s ezzel legalább két munkaerőt megtakarítanak... Meggyőződésem, hogy rövidesen a harmadik példát is felhozhatom, amely a legközvetlenebbül összefügg a tudományos-műszaki fejlesztéssel. A brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás bevezetésének szükségszerűsége ugyanis azt jelenti, hogy a kutatástól kezdve a fejlesztésen keresztül egészen a termelés műszaki előkészítéséig, illetve a termelésig minden területet kell hogy érintsen. A járási pártkonferencia ebben az értelemben határozta meg a Csehszlovák Tudományos- Műszaki Társaságban dolgozó kommunisták feladatait. A következő feladatokról van szó: • fejleszteni kell a mérnöki-műszaki és tudományos dolgozók együttműködését a brigádrendszerú munkaszervezés formáinak alkalmazásához szükséges műszaki-termelési feltételek megteremtésében; • konkrét feladatokat kell kitűzni a munkatermelékenység növelésével, az anyag-, tüzelőanyag és energia-megtakarítások növelésével kapcsolatos irányítási, műszaki, technológiai és szervezési kérdések megoldására; • a brigádrendszerű munkaszervezési forma alkalmazásának előkészítése és gyakorlati érvényesítése keretében a munkásokkal és a többi dolgozóval meg kell ismertetni a tudomány és technika legújabb ismereteit; • a gazdasági vezetés utasításainak értelmében konkrét feladatokat kell végrehajtani az előkészítési munkaszakaszokon dolgozó kollektíváknak az önelszámoló brigádok kategóriájába való besorolására. T ermészetesen arra törekszünk, hogy az új brigádok, melyek valószínűleg a jövő év elején kezdenek majd működni, elsősorban azokon a munkahelyeken dolgozzanak majd, amelyek kulcs- fontosságú kérdéseket oldanak meg. ŠTEFAN ZEMANČÍK, a Považská Bystrica-i járási pártbizottság titkára Ne maradjon az asztalfiókban Megtörténik, hogy egy-egy kutatási feladat eredményes megoldását a gyakorlati alkalmazás hazánkban csak öt esztendő múlva követi, ami megengedhetetlen luxus. Hiszen olyan feladatokról van szó, amelyek megoldására az állam vagy a vállalat ezreket, sőt milliókat fordított azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a gyors«gyakorlati kihasználása révén hamarosan megtérülnek e célú kiadásai. Miért van az, hogy bár minden gazdaságirányító, vagy tudományos-műszaki fejlesztési munkahelyen tisztában vannak e gyakorlat káros voltával, felszámolása nagyon lassan megy? A válasz szinte már közhelynek számít, annyiszor ismételték a különböző gazdaságirányítási fórumokon: nem eléggé szoros a tudományos-műszaki fejlesztési terv és a gazdasági tervek kapcsolata. Más szóval: bár a komplex intézkedések a tudományos-műszaki fejlesztési tervnek szánták az egyik „főszerepet“ a vállalati, illetve az ágazatai tevékenységek irányításában, a gyakorlatban ezt még nem mindenütt érvényesítik. Gyakran érvelünk tudományos-kutatási alapunk színvonalának fejlettségével, azzal, milyen hatalmas erőt képvisel több tízezer dolgozója. Érvünk viszont csak akkor lesz mindenki számára meggyőző, ha az általa elért eredmények is ezt tanúsítják. A CSKP XVI. kongresszusán és azóta is gyakran elhangzott, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés egész társadalmunk forradalmi feladata. Márpedig a forradalmi jelző megköveteli a feladathoz való forradalmi viszonyulást — vagyis az újszerű gondolkodásmódot is. A haladás nem tűri, hogy egy gazdasági vezető ne törődjön a tudományos-műszaki fejlesztéssel, s hogy kényelemszeretete miatt gátolja az új bevezetését, vagy ha nem is gátolja, nem tesz érte semmit. Az intenzív népgazdaságfejlesztéshez nincs sok köze annak, ha a kutatóintézet - legyen az állami vagy vállalati - nem sokat törődik a gyakorlati élet vele szembeni elvárásaival. A tudomány és a termelés lehető legszorosabb integrációja korunk egyik legfontosabb követelménye — hangsúlyozta egyebek között a XVI. pártkongresszus. Hiszen minden rövidebb-hosszabb időre az asztalfiókban maradt kutatási eredmény, amelynek érvényesítésével rövidebb-hoszabb távú terveinkben számoltunk, egyúttal gazdasági mérlegünket is rontja. Az ok pedig nagyon gyakran az, hogy jóllehet a kutatási programba beiktatnak egy bizonyos feladatot, de a gazdasági, a beruházási tervben már nem számolnak a kutatási eredmény gyakorlati hasznosításához szükséges feltételek megteremtésével, vagy ha igen, az esetek nem kis hányadában jelentős „fáziseltolódással“. E fáziseltolódás gazdasági következményei pedig az idő múlásával csak hatványozódnak, hiszen az asztalfiókban heverő találmány, tudományos megoldás nemcsak hogy hasznot nem hajt, hanem nagyon gyorsan el is évülhet. A múlt évi gazdasági fejlődésünkről kiadott statisztikai jelentésben szerepel, hogy a kutatási és fejlesztési feladatok esetének 97 százalékában a térv szerint haladt a megoldás, a gyakorlatban azonban a feltételezett mennyiségnek csak a 93 százalékát kezdték érvényesíteni. Az ilyen fáziseltolódás pedig sok-sok millió korona veszteséget von maga után a várt nyereség helyett. PÁKOZDI GERTRÚD Elgondolkodtató eset SZÁLLÍTMÁNYOK - CSAK PAPÍRON A prágai metró I B szakaszának eddigi végállomása a Smíchovi Pályaudvar. Az állomást a Vízmű- építő Vállalat Sezimovi Ústí-i üzemének dolgozói építik. A felvételen a betonacélszerelók láthatók munka közben. (Felvétel: ČTK - Petr Matička) A kertbarátok, a kistermelők egyre fontosabb szerepet töltenek be a lakosság ellátásában. Tavaly a piacra 67 800 tonna zöldséget és 48 300 tonna gyümölcsöt adtak, vagyis a Szlovákiában felvásárolt zöldség egyötödét és a gyümölcs 42,9 százalékát. A felvásárlás jelentős részét a Kertbarátok Szlovákiai Szövet-, sége bonyolítja le. Társadalmunk a kertek kiutalásával is támogatja a kertbarátokat, hozzájutnak a szükséges vegyszerekhez, szerszámokhoz, kisebb gépekhez stb. Az év elején Szlovákiában csaknem 76 000 hektárnyi háztáji kert és 824 kert-telep volt, összesen 3290 hektáron. A gyümölcs és zöldség rugalmas felvásárlása szükségessé teszi, hogy a kertbarátok szövetségének felvásárlói készpénzzel, nem egy esetben akár 200 000 koronával is rendelkezzenek. A felvásárlás, majd a gyümölcs elszállítása után a felvásárlók benyújtják a szövetségnek a szállítóleveleket (ezeket az átvevők igazolják), s ennek alapján állítják ki a számlákat, számolják el a készpénzben kifizetett összeget. Vannak, akik visszaélnek ezzel a módszerrel. így például Kelet-Szlovákiában Andrej Baňas, lipányi nyugdíjas (prešovi járás) vásárolta fel a gyümölcsöt a kistermelőktől. A szabályok szerint Baňas kötelességei közé tartozott, hogy nyomtatványon igazolja milyen mennyiségű, milyen fajta, milyen minőségű gyümölcsöt vásárolt, természetesen azt is, milyen áron. Sajnos, a kertbarátok szövetségének ellenőrei és a sabinovi Fru- cona illetékesei sem követelték meg a szabályok megtartását. Ez különböző visszaélésekre adott lehetőséget: meghamisították a szállítóleveleket, a másolatokon megmásították az adatokat stb. Az ilyen ügyletekkel, a fajtára, minőségre és árra vonatkozó adatok megváltoztatásával Banaš 22 948 koronához jutott - ezzel az összeggel a Fruconát károsította meg. A SEGÍTŐKÉSZ IGAZGATÓHELYETTES Baňas tovább tökéletesítette „módszerét“. Ján Horváthnak, a prešovi Frucona sabinovi üzeme volt igazgatóhelyettesének segítségével sokkal nagyobb összegekhez jutott. Horváth megállapította, hogy a sabinovi Fruconában egy bizonyos időszakban több gümölcs volt, mint amennyit nyilvántartottak. Mennyivel volt több? Állítólag mintegy két vagonnal. Ennek alapján támadt az ötlet, hogy az üzem névlegesen utólag átveszi és kifizeti ezt a mennyiséget. Csak meg kellett keresni a módját, hogyan juttathatják saját zsebükbe az így nyert összeget. A bíróság előtt Baňas így ismertette a történteket: régi ismerősként találkoztak az üzem közelében lévő egyik büfében. Horváth részletesen vázolta, hogyan valósítsák meg az üzletet. Nyomban munkához láttak, egy Červená Voda-i üdülőben Baňas azonnal kitöltötte az első tizenegy szállítólevelet, ami szerint a Fruconának 98 ezer korona értékű gyümölcsöt szállított. Horváth a szaktanácsadó szerepét töltötte be: ő diktálta a gyümölcs fajtájára, minőségére és árára vonatkozó adatokat, sót még annak a tehergépkocsinak a rendszámát is, amely állítólag a gyümölcsöt a gyárba szállította. Ezután Horváth a hamisított szállítólevelek másolatain igazolta a gyümölcs átvételét. Előzőleg gyakorolta az üzem felvásárlójának aláírását, majd az üzem pecsétjével látta el a szállítóleveleket. Úgy azonban, hogy a pecsét számát egy darab papírral letakarta, s így megakadályozta annak megállapítását, kinek a pecsétjével hitelesítették a nem létező gyümölcs átvételét. Bánást megnyugtatta, hogy teljesen biztos dologról van szó, senki sem derít fényt az üzelmekre, a Fruconának nem hiányzik majd a gyümölcs. Baňas elégedett volt, hiszen iratokat kapott csaknem 100 ezer korona értékű gyümölcs szállításáról és mindjárt a helyszínen 35 ezer koronát adott át Horváthnak, aki még aznap megkapta az előre megállapított összeg második részét is, 48 ezer koronát. Még két ízben hamisítottak szállítóleveleket, először Lipanyban, Baňas vejének lakásán és két héttel később Horváth irodájában. összesen 162 783 korona értékű gyümölcsöt számláztak ki a Fruconának, ebből 140 ezer koronát Horváth kapott, a többit Baňas. A két vádlott vallomása az üzérkedés módját illetően azonos volt. Horváth azonban azt állította, hogy ö nem hamisított oly sok szállítólevelet. Arról tudott, hogy többnyire szilva szállításáról hamisítottak okiratokat, de a szállítóleveleken még maradt hely, így szerinte Baňas más fajta gyümölcsöket is feltüntethetett. Azt is tagadta, hogy ó kezdeményezte volna az egész dolgot. Ezért további szállítóleveleket is megmutattak neki, végül kénytelen volt beismerni, hogy „azoknál is jelen volt“. Súlyos bűncselekményről van szó. Mindketten aránylag rövid idő alatt három ízben hamisítottak bizonylatokat, és így nagy kárt okoztak a vállalatnak és a népgazdaságnak. Visszaéltek beosztásukkal. Baňas a csalásban való bűnrészességen kívül saját szakállára is üzérkedett. A BÜNTETÉSEK A Kassai (Košice) Kerületi Bíróság után az SZSZK Legfelsőbb Bírósága is foglalkozott az üggyel. Az ítélet: Jan Baňast és Ján Horváthot kilencévi szabadságvesztésre ítélték. Mindkettőjüket öt évre eltiltották az anyagi felelősséggel járó beosztás gyakorlásától. Ezenkívül Baňast 104 339, Horváthot pedig 81 391 korona kártérítésre kötelezték. A bíróság lezárta az ügyet. Számos kérdés merül fel azonban vele kapcsolatban. Hogyan tartották nyilván a sabinovi Fruconában szállított gyümölcsöt? Vajon ebben az üzemben, de a hasonló munkahelyeken is hoztak-e megfelelő intézkedéseket az ilyen esetek megismétlődésének megakadályozására. Milyen tanulságot von le az esetből a kertbarátok szövetsége? Kétségtelenül egyre több terméket vásárolunk fel majd a jövőben a kistermelőktől. Nem szabad azonban megengedni, hogy ezt egyesek saját meggazdagodásukra használják fel. Ez különösen most időszerű, amikor a kertekben, gyümölcsösökben fokozatosan megérik a termés és a piac, valamint a konzervgyárak számára egyre nagyobb mennyiségben vásárolják fel a gyümölcsöt és a zöldséget. JAROSLAV MEŠKO ÚJ SZÚ 4 1983. VI. 15.
