Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)
1983-06-14 / 138. szám, kedd
Gyermekjátékok, mondókák - két kötetben GÁGYOR JÓZSEF: MEGY A GYŰRŰ VÁNDORÚTRA Különös gyógykezelés (jugoszláv) Szeretettel fogadtuk, nagy érdeklődéssel lapozgatjuk-olvassuk Gágyor József gyermekjátékgyűjteményét. A felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar könyvkiadás nem sok néprajzi tematikájú publikációval dicsekedhet. Az Édesanyám rózsafája (1974), a Rozmaringkoszorú (1979), a Vétessék ki szóló szívem (1980), a Mátyusföldi népi táncok (1981) és még egy-két hasonló munka megjelenése után gyermekjátékainknak olyan gyűjteménye látott napvilágot végre, amelyet pedagógusaink felhasználhatnak a nevelésben, ugyanakkor a tudományos igényeket is kielégíti. Az imént szándékosan nem írtam le a kötetek „szerzőinek“ - gyűjtőinek, közreadóinak - nevét. Ugyanis nálunk a gyűjtő neve nem kerül a kötet borítólapjára, a belsJfcldalon szerénykedik. Nem egészen érthető, miért van ez így, hisz egy-egy ilyen kötet anyagának a gyűjtője nemcsak hogy rengeteg időt szentelt magának a gyűjtésnek, de a közlésben, az összeállításban ő is ott van alkotóként. Gágyor József gyermekjátékgyűjteményében a galántai járás 35 helységében 1280 adatközlőtől gyűjtött játékokat. Tehát 1280 embert kérdezett meg. Ha minden adatközlővel átlagosan csak 15 percet beszélgetett és 15 perc alatt leírta a hallottakat, az már 640 óra. Ezután következett a feljegyzések letisztázása, a rendszerezés, válogatás, az énekelt játékok dallamainak kottázása, közös hangra transzponálása, majd az egész anyag letisztázása, gépelése. Közel tíz éve annak, hogy kezemben volt a Megy a gyűrű vándorútra kézirata, s a terjedelme már akkor meglepett. Aránylag kis területről ilyen mennyiségű anyagot felgyüjteni példátlan teljesítmény, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a Magyar Népzene Tára első kötetében, a Gyermekjátékok-ban az egész magyar nyelvterületről 1161 gyermekjáték dallamot közöltek. A gyermekjátékok, kiolvasók, mondókák gyűjtése, hasonlóképpen mint a népdaloké, már a múlt században megindult. Az első figyelemre méltó publikáció, Kiss Áron Magyar gyermekjáték gyűjteménye, 1891-ben jelent meg, ebben nagy költőnk, Arany János gyűjtését is megtaláljuk. E gyújMilyenek köztéri szobraink, az épületeken belül és kívül látható alkotások? Jók, rosszak? Ki így, ki úgy válaszol erre a kérdésre. Sokan mondják - rosszak. Én nem hiszem. Ha vesszük magunknak a fáradságot és körülnézünk, számba vesszük őket, elgondolkozunk fölöttük, máris másként látjuk ezeket a műveket. Persze, van közöttük, amely nem mindenben felel meg az eszmei-esztétikai követelményeknek, de azt mindenki elismeri, hogy a legjobb szándék nyomán születtek, s az állam sokat áldozott rájuk az elmúlt harmincöt évben. Lakótelepek, középületek, művelődési házak, esketótermek és ravatalozók százai épültek, s közülük nem egy építészeti szempontból és az őket díszítő képzőművészeti alkotások révén a világ bármely pontján megállnák helyüket. írom ezt annak a kiállításnak a kapcsán, amelyet Monumentális alkotások Szlovákiában címmel rendezett a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége. Volt miből válogatni; a kiállított művek bizonyító erejűek, átfogván harmincöt év termését, különösen az utolsó tíz évét. A bőségből eredően nem lehetett könnyű dolguk a rendezőknek, természetszerűleg nem teménynek egyik hiányossága, hogy nem minden játék dallamát közli és szerepelnek benne olyan játékok, melyeknek dallamait a mai napig nem találták meg. Népdalgyűjtőink csak alkalmilag gyűjtöttek gyermekjátékokat, s gyűjtésük többnyire zenei központú, ezért sok esetben nem figyelték meg, nem írták le részletesen a játékok menetét. Bartók Béla és Kodály Zoltán nagyszabású népzenei publikációja, a Magyar Népzene Tára sorozat (1951) a gyermekjátékokkal indult. A csehszlovákiai magyarság körében Bartókon, Kodályon és néhány tanítványukon kívül Manga János és Bakos József foglalkozott gyermekjátékok gyűjtésével. Bakos József az 1940-es évek elején tanítványait, az érsekújvári gimnázium diákjait is bekapcsolta a népi gyermekjátékok gyűjtésébe. Mátyusföldi gyermekjátékok című gyűjteménye 1953-ban jelent meg Budapesten. Sajnos ez a könyv ma már szinte hozzáférhetetlen. A felszabadulás után He- merka Olga és mások folytatták ezt a munkát, de érdemleges, nyomtatott publikáció nem látott napvilágot. Ma már egyre többen foglalkoznak ilyen gyűjtéssel, főleg azok, akik gyermek tánccsoportot, gyermek folklórcsoportot vezetnek és közvetlenül, tudatosan használják fel népi hagyományainkat. Gágyor József gyermekjáték- gyűjteménye szintén mátyusföldi falvakból „származik“, de meny- nyiségileg és minőségileg is többszörösen felülmúlja Bakos József említett publikációját. A gyűjtemény legfőbb pozitívumai: 1. Gágyor József főként gyermekek körében gyűjtött. Az 1280 adatközlő közül 815 húsz éven aluli. Az anyag tehát a gyűjtés idején élő hagyomány volt. A gyűjtemény keresztmetszetét adja a hatvanas-hetvenes évek élő játékkincsének. Akik gyermekjátékok után kutatnak, általában arról panaszkodnak, hogy gyermekektől már alig lehet gyűjteni, (ezért leggyakrabban az idősebb generációhoz fordulnak). Gágyor József gyűjteménye épp ezt a tévhitet cáfolja meg. Véleményem szerint ez az eredmény annak köszönhető, hogy a gyűjtő a játékokat gyermeki közösségben, játék közben rögzítette. Az idősebb adatközlőktől kaszerepeltethettek minden művészt, s van aki csak egy munkájával van jelen a tárlaton, amelyet én olyan szemmel is néztem, hogy jelen vannak-e azok, akiket különösen kedvelek, becsülök, akiknek izgat a szellemiségük. Nos, a rendezők a nagyok mellett - mint Rudolf Pribiš, Ján Kulich, Pataki Klára, Tibor Bártfay - nagyon jelentősnek találták, örömömre, Bartusz György, Karol Lacko, Vanek Imre, Arpád Račko munkáit többek között. Egy ilyen kiállítás természetesen arra is jó, hogy megnézzük, felmérjük, miként, milyen irányba befolyásolják a különböző művészeti bizottságok és a megrendelők a művészeket, segítik-e őket elképzeléseik megvalósításában, vagy visszafogják, gátolják őket például abban, hogy új formákkal jelentkezzenek köztereinken. A válasz nem egyöntetű. Bartusz György Krompachy emlékműve megrázó alkotás, a Gagarin izgalmasabb vázlat-változata vázlat maradt, robotemberre emlékeztető szobrot „állíttattak fel“ vele. Emil Venkovnak a Kosúti sortűz emlékére készült szobra végleges formájában, a községben, sokkal jobbnak mutatja magát, mint amit a vázlat ígért. Akadnak olyan pott anyag csak kiegészítője az élő játékoknak. 2. A gyűjtőt nem befolyásolták zenei szempontok. Gyűjtése a gyermekvilág játékainak minden területére egyformán kiterjedt. A kiolvasóknak, mondókáknak és játékoknak a legapróbb részleteit, töredékeit is pontosan lejegyezte. Az adatközlők általában a kiolvasók, mondókák gyűjtésekor azt vallják, hogy ezeknek nincs dallamuk, ezt csak úgy mondták. Pedig van. Ha természetes funkciójukban figyeljük meg ezeket, akkor észrevehetjük, hogy minden mondókának van dallama, ha ez csupán néhány hangon mozgó primitív dallam is. Ha mást nem, a beszéd dallamát és ritmusát is le lehet jegyezni. A mondókák szövege, ritmusa, dallama és kísérő mozdulatai szerves egységet alkotnak, bármelyiket hagyjuk el ezekből az összetevőkből, megcsonkítjuk a mondókát. A gyűjteményében mindezeket az összetevőket megtaláljuk, és bár Gágyor József nem zenész, az énekelt gyermekjátékok zenei részét sem hanyagolja el. 3. Minden játékról részletes leírást ad. A szájhagyományban élő költészet valóságos megjelenési formáit érzékeltetve, egyes játékok egész változatsorát adja közre. 4. A játékok, párbeszédek szövegének a lejegyzése hiteles, szigorúan követi a fonetikai szempontokat. Ez korántsem jelenti azt, hogy a gyújtó a lejegyzés során irodalmiasította volna a szöveget. A könyv bevezetőjében Gágyor József a következőket írja: „ Gyűjteményem célja: a Ma gyermekét felvidítani, megőrizni a Tegnapból azt, ami még megőrizhető, hagyományozható. A játékokat - mint kis virágokat - az adatközlőktől egyenként, szálanként gyűjtöttem össze, hogy most mindenkinek egy egész csokrot adhassak belőle“. Nos, ez a csodálatosan szép csokor, 1139 szálból, illetve játékból áll, amely egy nagyon szorgalmas, kitartó és következetes gyűjtő, rendszerező és feldolgozó munka eredménye. Reméljük, hogy ezt a hasznos gyűjteményt pedagógusaink és gyermekeink olyan szeretettel fogják használni, amilyen szeretettel azt Gágyor József összegyűjtötte és közreadta. (Madách) ÁG TIBOR szobrok is, amelyek tökéletesek, de megtörténik, hogy alkalmazásuk, „beépítésük“ során veszítenek értékükből, például Pataki Klára művei intimebbek, líraiabbak, amit nem minden esetben vettek, vesznek észre az építészek. Amikor igen, akkor a szemlélő számára felejthetetlen a hatásuk. Arpád Račko és Bartusz György elsősorban Kassán (Košice) tevékenykednek, sok szép és érdekes, sőt, izgalmas szobrot készítettek az elmúlt években. Kár, hogy az utóbb említettnek nem szerepel egyik legizgalmasabb és legtisztább alkotása, a Kozmikus kapu, amely korszerűségével hat mindenekelőtt. Tisztaság jellemzi Karol Lacko szobrait, obeliszkjeit, plakettjeit, s jó, hogy újabban egyre több és nagyobb feladattal bízzák meg. E kiállítás kapcsán is megemlíthetjük, hogy a szlovákiai szobrászat felnőtt a festészethez, maradandó alkotások sora született, örvendetes az is, hogy e téren nincs különbség főváros és vidék között, falvakon is egyre nagyobb számban találhatók remek köztéri alkotások, amelyeket meg kell becsülnünk, óvnunk gondolva a jövőre, és hát főként magunk miatt. NÉMETH ISTVÁN Gorán Paszkaljevics a fiatal jugoszláv filmművészek egyik legjelesebb képviselője. A Különös gyógykezelés a negyedik játékfilmje s forgatókönyve Dusán Ko- vacsevics sikeres színműve alapján készült. Témája rendkívül időszerű: az alkoholizmus és az ellene folytatott harc. A film első kockáin egy alkoholelvonó intézet s gyógykezeltjei láthatók. Lejtőre jutott, hajótörött, elesett egyének ezek, akik még egy utolsó próbát tesznek, hogy megszabaduljanak az alkoholtól, s visszatérjenek az életbe. Új, valóban különös gyógymódnak vetik alá magukat; ennek lényege a fegyelem, a szigor, torna, almadiéta, pszichoanalízis és Wagner zenéjének hallgatása. A gyógyterápiát egy zárkózott, szinte aszkéta, módszereit tekintve azonban despota orvos végzi. Módszereinek helyességéről és kizárólagosságáról meggyőződve, a már-már gyógyult betegekkel irodalmi színpadot alakít s eljátszatja velük a saját életüket, azt, hogyan lettek az alkohol rabjai, ördöngős ötlete támad: pártfogoltjait magával viszi a közeli sörgyárba, hogy az ottani alkalmazottaknak is elmeséljék sorsukat és gyógyulásuk történetét, s elrettentő példát mutatva figyelmeztessenek az alkohol veszélyére. Útközben az első adandó alkalommal azonban kiderül, hogy a betegek csöbörből vödörbe jutottak, s nem éppen önhibájukból. A kiránduláson ugyanis lehull az álarc s a tökéletesség, mértékNyár és szerelem. Röviden így foglalhatnánk össze Hermann Zschoche új filmjének történetét, hiszen a cselekmény egy diáktáborban játszódik, s itt szövődik a tizenévesek szerelme. A bonyodalmat a táborvezetö tanárnő okozza, aki óvja a fiatalok erényét s a Rómeó és Júlia tábortűz melletti bemutatóját helyteleníti, mert a darab a szerelemről szól, ami igazán nem 14-15 éveseknek való téma. A tanárnőnek pedig még lesz háborogni valója, mivel a „bujaság“ csakugyan felüti a fejét a táborban; két fiatal egy este tartás és erényesség megtestesítőjeként ismert orvos megmutatja valódi énjét: álhumánus, diktatórikus és szadista hajlamú zugivó, aki leplezett hatalomvágyát az akaratgyenge alkoholistákkal szemben érvényesíti, uralkodó hajlamait büntetlenül köztük éli ki. A tehetetlen, a mások kénye-ked- vének kiszolgáltatott betegek így válnak még kiszolgáltatottabbakká és süllyednek még mélyebbre, hiszen kegyetlen módszereivel elnyomta bennük a maradék jót, s kétségbeesett helyzetükben ismét az alkoholizmusba menekülnek. Gorán Paszkaljevics filmjében tragikus és komikus mozzanatok elegyednek s ebből a különös keverékből bontakozik ki - eléggé halványan - az alkotói szándék: az emberi jellemek felmutatása, pontosabban egy olyan egyén személyiségének vizsgálata, aki az emberbarát szerepében tetszelegve látszólag emberi életek megmentéséért küzd, valójában ezzel azonban beteges hiúságát, túlfűtött becsvágyát leplezi. S kiolvasható a történetből az alkotónak az alkoholizmus káros következményeire való figyelmeztetése is. Bár a film e komoly társadalmi problémával kapcsolatban számos kérdést vet fel, sokat megválaszolatlanul hagy is. Fogyatékosságai ellenére gondolatébresztő és tanulságos mű a Különös gyógykezelés. Ljuba Tadics (az orvos alakítója) személyében a nézők a jugoszláv film- és színházművészet egyik legjelentősebb egyéniségét ismerhetik meg. kimarad, a botrány óriási, a port természetesen a lányokon próbálják elverni, márcsak a fiú befolyásos papájára való tekintettel is. Egy megértő fiatal tanár a dolgokat a lehető legjobban elrendezi, a szerelmesek megmenekülnek és Shakespeare műkedvelő előadásával saját érzelmeiket mondhatják el. Hermann Zschoche az NDK egyik legjobb ifjúsági-filmrendező- je, most látható alkotása azonban nem a legsikeresebb. Figyelemre méltó alakítást nyújt viszont a szép Kareen Schröter. -ymA mozik nagy sikerrel játsszák az Üdvözlet a Földről című cseh vígjátékot, melyben ismert komikusokat láthatunk (Karéi Jesátko felvétele) Képzőművészet-köztereinken Ljuba Tadics a jugoszláv film főszerepében Hét szeplő (NDK-beli) ♦ ÚJ SZÚ 4 1983. VI. 14. ÚJ FILMEK
