Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)
1983-06-03 / 129. szám, péntek
Kiváló minőségben termelnek GONDOSKODNAK A SZAKMUNKÁS-UTÁNPÓTLÁSRÓL • A SZOCIALISTA MUNKABRIGÁDOK SEGÍTSÉGE • AKI 130 SZÁZALÉKON FELÜL TELJESÍTI NORMÁJÁT KOMMENTÁLJUK A Bánovce nad Bebravou-i Zornica vállalatnál már hagyományosan minden évben megtartják „A munkadicsőség napja“ néven ismertté vált rendezvényt, ilyenkor kitüntetik a legkiválóbb dolgozókat. Ez idén 68-an vehették át a vállalat legjobb dolgozóit megil* letö jelvényt és oklevelet. Egy héttel korábban a vállalat igazgatója a bánovcei üzemnek a legjobb eredményekért járó vándorzászlót adta át ünnepélyesen. A vállalatnak a bánovceivel együtt hét üzeme van: Bratislavában, Trnavá- ban, Pieštanyban, Nitrianské PrávnóbarT, Nitrianské Rudnóban és Tisovecben valamint egy termelési részlege Klenovecben, S hogy az egész vállalat nagyszerűen helytáll, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1982-ben a Slovakotex vezérigazgatósága alá tartozó vállalatok versenyében a második helyen végzett, s általában a legjobbak közé tartozik. A 4650 alkalmazottat foglalkoztató vállalat dolgozóinak 92 százaléka nő. A bánovcei üzemben (melyben 1650-en dolgoznak) ennél is magasabb a nők aránya: 98 százalék.- Én csak a legjobbakat mondhatom a nődolgozók munkájáról - szegezi le Emil Dúcky, az SZLKP KB tagja, a vállalat igazgatója, akinek tapasztalatait igazán megalapozottaknak tekinthetem, hiszen 32 éve dolgozik a vállalatnál, s az igazgatói tisztséget 26 esztendeje látja el. - Megbízható és pontos munkát végeznek. Öröm velük dolgozni. Elmondja, hogy évente 15 millió darab blúzt, pizsamát, inget készítenek. A bánovcei üzem termékeinek 40 százalékát a Szovjetunióba szállítják. Elégedettek a vásárlók a Bánovceban gyártott ingekkel, blúzokkal Svédországban, az NSZK-ban Franciaországban, hiszen sehonnan nem érkezett még reklamáció. Pedig naponta 22 ezer darab készül el belőle az üzemben.- Minek köszönhetik a kiváló minőséget?- Természetesen a technikának is - magyarázza az igazgató. Ahhoz, hogy megfelelően elvégezhessük az olyan igényes munkákat, mint például a gallér-, a zseb- és a mandzsettavarrás, megfelelő nagy teljesítményű gépekre van szükségünk. Az 5. ötéves tervidőszakban japán gépeket vásároltunk, s ezeket fokozatosan NDK- beliekkel töltjük fel. Fontosnak tartjuk a szakmunkás-utánpótlásról való gondoskodást is. Saját iparitanuló-intézetünkben 500 fiatal tanul. Ezek egy része a jövőben érettségizni is fog. Igen komoly szerepet játszanak a minőségi és mennyiségi követelmények teljesítésében egyaránt a szocialista munkabrigádok. Vállalatunknál 80 ilyen brigád alakult. Ezek egyike a bánovcei üzem varrónőinek 60 tagú kollektívája, mely 4 éve alakult meg. Ebben az üzemben 8 szocialista munkabrigád dolgozik, s már vannak aranyjelvényes brigádtagok is. A varrónők brigádjába tartozik a kommunista Emília Škultétyová is, aki 17 éve dolgozik az üzemben, s immár negyedik esztendeje 130 százalékon felül teljesíti normáját. Azt megelőzően harmadik gyermekével volt gyermek- gondozási szabadságon. Nemrég küldöttként vett részt a kommunista párt nyugat-szlovákiai kerületi konferenciáján.- Az üzem pártalapszervezeté- nek vagyok a tagja - mondja. - Pártfeladatom a faliújság gondozása a műhelyben, ahol csupa gyermekes anyák dolgoznak. Ezért mi mindig reggel járunk be. Ha egy-két asszony nem tud munkába jönni, mert mondjuk beteg a gyereke, akkor helyettesítjük. Műhelyünkben minden dolgozónak minden operációt kell tudni végeznie. Nehezebb a helyzet, ha egyszerre több asszony kénytelen otthon maradni. Ez év márciusában például, amikor náthaláz járvány volt, olyan nap is akadt, amikor vállalati méretben egyszerre 520 dolgozó nem érkezett meg a munkába. Ezért bizony (hogy a kiesést behozzák) szombatokon is kellett dolgozni. Ám, ha egy 60 tagú kollektívából 10, sőt ha csupán 5 nem jön el, akkor kár szombati műszakot szervezni, hiszen a munkafolyamatok szorosan kapcsolódnak egymáshoz.- Elsősorban a párttagoknak kell példát mutatniuk - vélekedik Emília Škultétyová -, de a többiek is megértik, ha szabad napon is be kell jönniük. A műhelyben öten Konštantín Čambal, a cíferi Béke Efsz műszaki-szolgáltatási részlegének vezetője az elmúlt két évben hét jelentős újítási javaslatot nyújtott be. Legutóbb megszerkesztette a Zk4-029 típusú kukoricadaráló gépet, amely egy év alatt 120 millió korona hasznot eredményezett. A 43 éves Konštantín Čambal már megkapta A mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést. A képen: Konštantín Čambal (középen) Jozef Őrihel (baloldalt) és František Kadáš a daráló gyártása első szakaszának tervét tanulmányozza. (Drahotín Šulla felvétele - ČSTK) vagyunk párttagok. A tervteljesítést a műhelyben elhelyezett tábláról bárki bármikor leolvashatja. A havi teljesítményt és a napit egyaránt. A kollektíváét meg az egyénekét is. Ha baj van a tervteljesítéssel, azt már a műhelyben igyekszünk megoldani. Ha valamilyen panaszunk van, azt a pártgyűlésen is elmondom. Škultétyová elvtársnő 15 éves korában kezdett el dolgozni. Az iparitanuló-iskolát munka mellett végezte el. Jelenleg a legnehezebb munkát végzi: gallérokat varr. Egy műszak alatt hatvanat, de (gallértól függően) olykor még 400-at is.- Amikor négy évvel ezelőtt a gallérok felvarrását bízták rám, azt hittem, soha életemben bele nem jövök ebbe a munkába, hisz egyetlen millimétert sem szabad tévedni. A minőségi ellenőrzés igen szigorú. Bizony könnyes szemmel dolgoztam, de ma már el nem mennék máshova. A keresetemmel is elégedett vagyok. Az igaz, hogy a varrónők minden munka végzését megtanulják, mégsem egyformán tudnak mindent csinálni. Az már a gyakorlattól függ, ki mit sajátít el a legjobban. Minden mozdulatunk ki van számítva. Örömmel végzem a munkámat, s mindig jóleső érzéssel megyek haza. Munkájáról és munkahelyéről egyaránt lelkesedéssel beszél. Ebben nyilván nagy része van annak is, hogy jó kolektívában dolgozik.- Szocialista munkabrigádunk júniusban másik három brigád tagjaival és azok hozzátartozóival közös estélyt rendez - újságolja. - Jól szoktak sikerülni az üzemi klubban megtartott nőnapi ünnepségeink is. Márciusban asztalitenisz-tornán vettünk részt. Rendszeresen benevezünk egy tagunkat a felszabadulási futóversenyre is. Tavaly októberben NDK-beli és prágai kiránduláson voltunk. Prágába (négy napra) ez idén is ellátogatunk. A kirándulásaink költségei pótlásához hozzájárulnak azok a pénzjutalmak, melyeket kollektívánk kap. Szavait hallgatva megértem, miért tulajdonít oly fontosságot a vállalat igazgatója az eredmények elérésben a szocialista munkabrigádoknak, a példásan helytálló kollektíváknak és egyéneknek. * w FÜLÖP IMRE Nyugdíjasok gondja és reménye Senki sem tagadja, s főleg a közvetlenül érdekeltek gyakorlatilag is tapasztalják, hogy a csak nyudíjból élők körülményei korábbi dolgos évtizedeikhez képest szerényebbekké, esetenként szűkösökké válnak. Még akkor is, ha elég sokan még a munkaviszonyban lehetőségeikhez mérten gondolnak a jövőre, meg aztán idősebb korban általában az igények is megcsappannak. A nyugdíjasnak körültekintőbben kell beosztania minden koronáját, noha az elmúlt tizenöt esztendőben több esetben olyan intézményes lépések történtek, amelyek tekintettel főleg a létfenntartási költségek alakulására - hivatottak voltak javítani a már nem dolgozó idős emberek anyagi helyzetét. Ezek az intézkedések tekintélyes anyagi eszközöket igényeltek. Elegendő megemlíteni egyetlen adatot. Míg 1965- ben Szlovákiában kereken egymilliárd koronát követeltek az öregségi nyugdíjak, addig 1982-ben ennek már a hétszeresét. Tavaly nálunk a nyugdíjak átlagos havi szintje elérte csaknem az 1300 koronát. Persze úgy igaz, hogy a folyamatos intézkedések ellenére a nyugdíjak nem emelkedtek és tulajdonképpen nem is emelkedhettek ugrásszerűen. A magyarázat egyszerű. A jelentős többletkiadások ugyanis szükségszerűen eléggé szétforgácsolódtak, noha az állami intézkedések mindig előnyben részesítették a legalacsonyabb nyugdíjas kategóriákat. Gondoljunk például csak arra, hogy Szlovákia népessége 1965 óta tizenöt százalékkal, a különféle járadékosok száma viszont mintegy ötven százalékkal növekedett. Szlovákia ötmillió főt meghaladó lakosságának ma nagyjából az egyötöde kap különféle járadékot, ebből hozzávetőleg félmillió a nyugdíjas. Az utóbbi esetben az ok egyrészt a folyamatosan hosszabbodó átlagos életkor, másrészt pedig a foglalkoztatottság növekedése. így azután, jóllehet a nyugdíjak többszöri rendezésére fordított összeg kétszer gyorsabban növekedett a nyugdíjasok számánál, néhány nyugdíjas kategóriában a nyugdíj emelkedése nem érhette el azt a szintet, amelyet eí szeretnénk érni. Hogy ez mikor válik lehetővé? Ez természetesen a körülményektől függ. Tisztában kell lennünk ugyanis azzal, hogy a munkaképes korunkban e célra hónapról hónapra levont összeg távolról sem fedezi államunk szociális kiadásait, amelyek jelenleg évente körülbelül hetvenmilliárd koronát tesznek ki. így jelentős terhek hárulnak nemcsak azokrá, akik ma még dolgoznak, hanem az állami költségvetésre is. S hogy ez az összeg a jövőben hogyan alakul, az gazdasági helyzetünknek, a nemzeti jövedelem alakulásának és felhasználásának a függvénye. Amennyiben gyarapítjukanyagi javainkat, ha többet, jobbat és olcsóbban termelünk, s - tegyük hozzá - a nemzetközi politikai és gazdasági helyzet is kedvezőbb lesz, mint az utóbbi években, akkor a szociális juttatások és ennek keretén belül a nyugdíjak is emelkedhetnek. A megoldás kulcsa nagyrészt a kezünkben van - jobban kell dolgoznunk, hogy több juthasson azoknak, akik segítségünkre rászorulnak. Egyben határozottabban kell érvelnünk az olyan önös és rövidlátásra valló nézeteket hangoztató emberek szemléletével szemben, akik furcsa módon nem akarják tudomásul venni, hogy egyszer ők is nyugdíjasok lesznek, rászorulhatnak valamiféle más járadékra, illetve már ma élveznek különféle szociális juttatásokat. S nem utolsósorban, éppen a jelenlegi, rózsásnak aligha mondható gazdasági körülmények között, amelyekre hatással van egyebek között egyes imperialista országok kormányzó köreinek tudatos szándéka, feszültséget fokozó politikájukkal apasztani a szocialista államok szociális célokra fordítható eszközeinek mennyiségét, törekednünk kell a családokon belüli, sokszor eléggé fellazult, összetartó erő, szolidaritás szilárdítására, elmélyítésére is. Mert az idősebbek számára a tisztességes életkörülményeknek, nyugodt életük feltételeinek biztosítása távolról sem csupán az állam feladata. GÁLY IVÁN ORVOSI TANÁCSADÓ A nyári szabadság Szabadságunk helyes tervezése és kihasználása nagyon fontos, úgy kell mindent elterveznünk, hogy testi és lelki felüdülésünket szolgálja. Szükséges ugyanis, hogy a mindennapi egyoldalú megterhelésünket, sokszor káros életmódunkat is ellensúlyozzuk. *Attól eltekintve, hogy szabadságunkat a hegyekben, vagy víznél, erdőben, vagy utazással töltjük, mindig iparkodjunk arra, hogy napi programunk változatos és élményekben gazdag legyen. Ha valóban fel akarunk üdülni szabadságunk alatt, függetlenítsük magunkat ez idő alatt minden gondtól. Szabadságunk módjának ter- vezgetésekor figyelembe kell vennünk életkorunkat, erőnlétünket, egészségi állapotunkat is. Ha kell, kérjünk tanácsot kezelő orvosunktól. Ha pedig szükségünk van rá, ne sajnáljuk szabadságunkat fürdői gyógykezelésre szentelni. Életmódunk a legtöbb esetben a testi mozgás csökkenéséhez vezet. Egyre többet autózunk, kevesebbet gyalogolunk, sétálunk, úszunk, tornázunk, több kényelmet engedünk meg magunknak. A nehéz testi munkákat többnyire gépek végzik, s szabad időnket a televíziónál ülve töltjük a leggyakrabban. Ezért, egészségünk érdekében szabadságunk alatt a lehető legtöbbet mozogjunk. A mozgás által javul lélegzésünk, a tüdőben az oxigéncsere. Jó hatással van a mozgás a szívre, a vérkeringésre, az emésztő szervekre és az idegrendszer működésére is. A legkiadósabb mozgást a különböző gyakorlatokkal, sportolással érhetjük el. Szinte ideális rekreációs sportnak nevezhetjük a nyári hónapokban az úszást, mivel minden korban biztosítja az egészséges testi aktivitást, legyen szó gyermekekről, vagy akár idősebekről. Ajánlatos azonban, hogy ne becsüljük túl képességeinket. Ne legyen az a célunk, hogy minél messzebbre és mélyebbre úsz- szunk. Törekedjünk felüdülést hozó mozgásra és nem a fáradságos, esetleg kockázatos teljesítményekre. Óvakodnunk kell, főleg a tengeri üdülések során, a napszúrástól. Sok nyaraló fizetett már erre rá. A fájdalmak, a rosszullét és sok más kockázat mellett megfosztotta magát az üdülés élvezetétől mindjárt a szabadsága elején. A napozásnál főleg a gyermekek és az idősebbek vigyázzanak, nem is beszélve azokról, akiknek magas a vérnyomásuk, szív, máj betegségben, vagy érelmeszesedésben szenvednek. Sokoldalú, jó hatású mozgást jelentenek a kirándulások, az erdei esetleg hegyi túrák. A túra elején kicsit felgyorsul a pulzus, gyorsabbá válik a lélegzés, de a szervezet rövid időn belül alkalmazkodik az új körülményekhez. Megteremtve az idegrendszer és az izomzat összhangját a pulzus egyenletes, nyugodt lesz és mélyül a lélegzés. A test vérellátása gazdaságosabbá válik, ezzel megjavul az anyagcsere nem kívánatos, ártalmas váladékainak kiválasztódása a szervezetből, s javul az oxigéncsere. Aludjunk eleget, használjuk ki az alvásnak a testi fáradtság kipihenésére, a testi és lelki épség felújítására gyakorolt jó hatását. Törekedjünk arra, hogy alvásunk rendszeres legyen, gyógyszerek nélkül aludjunk, nyitott ablaknál. Kerüljük az alvást zavaró tényezőket, így például az esti kávé, vagy tea fogyasztást. Ne olvassunk és ne nézzük a nyugodt alvást zavaró, izgató könyveket, illetve filmeket, ne dohányozzunk, ne együnk nehéz ételeket és lefekvés előtt ne igyunk sok folyadékot. Ha csak lehet, mellőzzük az alkoholt. Az a jó szabadság, amely megerősíti az egészségünket, lehetővé teszi az aktív pihenést, a rossz szokásainkról (dohányzás, alkoholfogyasztás, rendszertelen étkezés stb) való lemondást. Ezért, ha csak lehet, szabadságunk alatt változtassuk meg megszokott környezetünket és tevékenységünket. Használjuk ki a nap, a friss levegő és a testmozgás jó hatását egészségünk megszilárdítására DR. RÉPÁSSY BÉLA ÚJ szú 4 1983. VI. 3.
