Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-21 / 144. szám, kedd

A CSKP Központi Bizottsága 8. Ülésének vitája ÚJ szú 5 1983. VI. 21. MIROSLAV BAUER elvtársnak, a CSKP KB tagjának, az Észak-csehországi Barnaszénbányák vezérigazgatójának felszólalása A népgazdasági tervben megjelölt egyik legfontosabb nyersanyag a barna­szén, amelynek mennyiségét az észak­csehországi barnaszénmedence termeli. Nagyra értékeljük, hogy a párt központi bizottságának elnöksége igyekszik kö­vetkezetesen megteremteni a feltételeket a medence fejlesztéséhez. Munkánk szo­ros kapcsolatban áll a tudományos-mű­szaki fejlesztéssel. A geológiai és a bányászati feltételek miatt a fejlesztés koncepciója a külszíni szénfejtés progresszívabb és rentábili- sabb eljárásain alapul. 1945-ben a me­dencében a széntermelés 48 százalékát még a mélyfejtésü bányák adták, és 30 ilyen bányát üzemeltettek. Ma már csak hét mélyfejtésü bánya van üzemben, s 1985 után a mélyfejtés részaránya 4 százalékra csökken. 1945-höz képest az idén a medence termelése több mint a hatszorosára nőtt, a földmozgatás ter­jedelme pedig több mint tizenhétszeresé­re. A szénkitermelés nyolc nagy bánya­üzemben összpontosul. A nagy teljesítményű és megbízható technológiai egységek, a kiegészítő gé­pek és a szakképzett munkaerő, valamint a tudományos és a műszaki ismeretek hatékony és gyors alkalmazása az észak-csehországi barnaszénmedence továbbfejlesztésének, a növekvő barna­szénszükséglet kielégítésének meghatá­rozó feltétele. Az említett alapvető feladatokat és eljárásokat tartalmazza a medence fej­lesztésének programja, amelyre az észak-csehországi kerületi pártbizottság és a konszern gazdasági vezetősége állandóan nagy gondot fordít. A gépipari vállalatokkal együttműködve 1945 után viszonylag rövid idő alatt sikerült gépesí­teni a fejtést a középnagyságú bányák­ban, kotrógépek és más gépek segítsé­gével. A növekvő fejtés és földmozgatás azonban megkövetelte a nagy bányagé­pek további nemzedékének használatát. Az elmúlt években a barnaszénmeden­cében számos technológiai egységet ve­zettek be, ezek közé tartozik az óránkénti 2000-2500 köbméter teljesítményű TC-1, valamint a TC-2 egység, amely­nek teljesítménye az 5000 köbmétert is eléri. A TC-1 és TC-2 egységeket fokozato­san rekonstruálják, hogy megfeleljenek a szénmedence szükségleteinek. Erről a szállítókkal konkrét programot dolgoz­tunk ki. A nagyobb mélységekben vég­zett külszíni fejtés céljaira megszerkesz­tették a K-10 000 típusú exkavátor típu­sát. A terv szerint évente 19-21 millió köbméter földet képes megmozgatni. Próbáüzemelése 1978-ban a Makszim Gorkij Bányaüzemben kezdődött. Eddig nem sikerült elérni a tervezett teljesít­ményt, a legnagyobb mértékben tavaly A dél-morvaországi kerületben szá­mos pozitív eredmény született a köz­ponti bizottság 1974. évi, a tudományos- műszaki fejlesztéssel foglalkozó ülése határozatainak megvalósítása során. A kerületi, városi és járási pártbizottsá­gok nagy figyelmet fordítottak a kommu­nisták felkészítésére. Szemináriumokat rendeztek a tudományos-műszaki fej­lesztés kérdéseiről az alapszervezetek elnökei az aktivisták, a gazdasági veze­tők számára és foglalkoztak ezekkel a tagsági gyűléseken is. Céltudatosabb munkát fejtettünk ki az állami kitüntetet­tek, az újítók és feltalálók, a műszaki értelmiség és az élenjáró munkások kö­rében. Kerületi aktívát rendeztünk a tudo­mányos-műszaki fejlesztésről. Az egyes területek szakemberei külön szemináriu­mokon találkoztak. A közeljövőben ren­dezzük meg az ipar elektronizálásával foglalkozó aktivaértekezletet, amely re­mélhetőleg elősegíti a gyorsabb haladást ezen a téren. Megteremtettük a feltételeket a tudo­mányos és kutatási munkahelyek, vala­mint a gyakorlat szorosabb kapcsolatá­hoz. A kerületi pártbizottság tavaly június­ban értékelte, mennyiben befolyásolja a tudományos-műszaki fejlesztés a ter­melés hatékonyságának növelését a ke­rület vállalatainál. Az itt hozott határoza­tok megvalósítása pozitív eredmények­hez vezet. Az alapkutatás és a termelés együtt­működéséről pozitív példákat említhe­tünk kerületünkből. így a CSSZTA Szer­számtechnikai Kutató Intézete és a Tesla közelítették meg 7 800 000 köbméteres eredménnyel. A Műszaki-Fejlesztési és Beruházási Minisztériummal megálla­podtunk abban, hogy a K-10 000 típusú exkavátort és a ZP-10 000 típusú bánya­gépet a jövőben az eredeti kivitelezésben nem gyártják tovább, hanem innoválják. A bányaiparban meghatározó tényező az idő. Minden késlekedés megnehezíti a széntermelésnek és az egész ország fűtőanyag- és energiamérlegének hely­zetét. Ezért a tudomány és a technika felhasználásával a TC-3 egység fogya­tékosságainak mielőbbi felszámolására törekszünk. A külszíni bányák berende­zéseinek szállítóival, vagyis a Vítkovicei Konszernnel és az Erősáramú Technikai Vállalattal közösen számos kérdést meg­oldottunk és több intézkedést végrahaj- tottunk. Együttműködésünk nagyszabású és tovább mélyül. Ez kedvező alapot teremt a következő évekre. A szénterme­lés és a földmozgatás terjedelmét más úton is igyekszünk növelni, például az irányító munka további elmélyítésével és javításával, munkakezdeményezéssel és hatékony műszaki fejlesztéssel. Támo­gatjuk a kollektívák kezdeményezéseit, ismereteik és tapasztalataik hatékony fel- használását. A kommunisták különösen nagy figyelmet fordítanak a dolgozók kö­rében végzett politikai munka intenzíveb­bé tételére, az ellenőrzési jog hatéko­nyabb érvényesítésére és a műszaki- gazdasági dolgozók aktivitásának foko­zására. Arra törekszünk, hogy az egész konszernben egyre jobban érvényesüljön a bíráló igényesség, a kedvező és a ne­gatív tapasztalatok nyílt, objektív értéke­lése, s arra, hogy konkrét intézkedéseket fogadjanak el és hajtsanak végre. Nekünk és szállítóinknak további kö­zös feladatunk a feltételek megteremtése ahhoz, hogy a technológiai egységeket rövidebb határidőn belül működtessük. Ha a szállítások továbbra is annyit kés­nek, mint eddig, akkor veszélybe kerül a tervezett kitermelési kapacitások meg­nyitása. Az új kapacitások előkészítésére és megszervezésére nagyobb gondot kell fordítani, s ennek során a jó műszaki és technológiai megoldásokból kell kiin­dulni. Célszerűnek tartjuk e téren a külszíni bányák gépeinek kifejlesztése és gyártása terén a KGST keretében folyó nemzetközi munkamegosztás to­vábbi elmélyítését. Az észak-csehországi barnaszénme­dencében különösen a földmozgatás fel­adatai igényesek. 1970-ben 106 millió köbmétert kellett, az idén 177 millió köb­métert, 1990-ben pedig már 200 millió köbmétert kell megmozgatni. Ezekből a számokból is látható, hogy a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés és komplex al­kalmazása nélkül nem lehetne megbir­kózni az igényes feladatokkal. termelési-gazdasági egység együttmű­ködése eredményeként a Tesla Brno konszernvállalatnál és a Metra Blansko vállalatnál tudományos műszereket gyártó új, korszerű iparágat alakítottak ki. Különféle tárcák vállalatai hatékony együttműködését példázza az egyes rá­kos betegségek ellen használt új gyógy­szerek klinikai alkalmazása; a gyógyszert a Lachema vállalat fejlesztette és gyártot­ta és a brnói onkológiai intézet próbálta ki és használja a gyakorlatban. Húsz hónap telt el az új gyógyszer gondolatának fel­vetésétől a preparátum első regisztrálá­sáig. A programba a megnevezetteken kívül bekapcsolódott a CSSZTA, az SZTA, sót a gyógyszer további fejleszté­sében a szovjet tudományos akadémia is részt vesz. A gyógyszert ma már több szocialista és tőkés országba is szállítjuk. Az elektronika fejlődése megköveteli, hogy a vállalatoknál alkotó központokat létesítsenek, ahol tovább tudják majd fejleszteni az elektronika applikálását, el­készítik a szükséges berendezéseket és azok részeit és bevezetik a termelésbe az automatizált rendszereket. A kerületi konferencián példaként említettük a tre- biči Blitex konstruktőreit, akik egy mikro­elektronikával ellátott kötőgépet fejlesztet­tek. A fejlesztéstől a sorozatgyártásig két év telt csak el. A mezőgazdasági dolgozók sem ma­radnak le a tudományos ismeretek alkal­mazásában. Számos vállalat dolgozik a Hrušovanyi Agrotechnikai Kutató Inté­zetben kifejlesztett új technológia sze­rint, sokan együttműködnek a Šumperki Kutató és Magnemesító Intézettel. Az állattenyésztésben is több új módszert alkalmaznak. A szövetkezetekben bevált új módsze­rek azt mutatják, hogy a hozamok és a jövedelmezőség növelése csak az érem egyik oldala, ugyanilyen fontos, hogy teljes mértékben alkalmazzuk azt, ami bevált, amire képesek vagyunk. Erre kell irányítanunk a tudományos és a ku­tatási munkahelyek dolgozóinak figyel­mét. így például a későbbi feldolgozásig konzerválnunk kell azt a termést, amelyet a feldolgozó ipar nem képes azonnal feldolgozni. Ha a kerületben 10 százalék­kal sikerülne csökkenteni a burgonya tárolási veszteségét, több ezer hektáron termelhetnénk más fontos növényeket. A tudomány és a gyakorlat együttmű­ködésének pozitív eredményeit gyorsab­ban kellene alkalmazni az összes válla­latnál. Tapasztalataink szerint az élenjáró üzemek nagyobb érdeklődést tanúsíta­Kitűzött céljaink elérésében eddig a gazdasági szerkezetet alapvetően vál­toztató, nagyarányú beruházások, és a termelési kapacitások bővítése útján haladtunk. Ilyen jellegű volt a nagy pet­rolkémiai kombinátok építése is. Ezen az úton nem mehetünk tovább, s nemcsak a beruházási és a nyersanyagforrások korlátozott mennyisége miatt. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a termelőerők minő­ségi fejlesztéséhez nem elegendő az egyes kiemelt szakágazatok támogatása. A szükséges szerkezeti változásokkal együtt korszerűsíteni kell az összes ága­zat termelési alapját. Ebből a szempontból rendkívül fontos szerepe van a beruházási politikának. Nem nyugodhatunk bele, hogy a beruhá­zások csak kivételesen indulnak ki a tu- dományos-műszaki fejlesztés terveiből. Ugyanakkor jól tudjuk, hogy az intenzív gazdaságfejlesztés és a világpiaci ver­senyképesség nélkülözhetetlen feltétele, hogy a beruházási eszközök döntő há­nyada a kutatási eredmények realizálá­sára irányuljon. A költséges nagyberuházások során nem mindig értük el a feltételezett hasz­not. Ezek nem mindig vezettek a műszaki haladás meggyorsításához, s nem növel­ték eléggé a forrásokat, például az épít­kezési anyagok gyártásában. Elsősorban a nagy cementgyárak építésére és azok kihasználására gondolok. A kül- és a bel­kereskedelmi szükségletek folyamatos ellátása érdekében különösen fontos a beruházási és a nem beruházási jellegű innovációk megfontolt összekapcsolása, s a tervszerű gyártmányfejlesztés. A jövőben előnyben részesítjük a meg­levő berendezések korszerűsítését, fel­újítását. Azonban ezután sem nélkülöz­hetjük a nagy műszaki tervek megvalósí­tását, például az atomenergetika, a ro­bottechnika, a biotechnológiai eljárások területén, s más szakaszokon. Az ilyen esetekben az indokolt akciókat műszaki és gazdasági szempontból jól elő kell készíteni, s minden szinten támogatni kell a gyors megvalósításukat. Ilyen irányban már jó tapasztalatokat szereztünk a met­ró, a Paskovi Cellulóz- és Papíripari Kombinát, a Kultúrpalota építésénél, a prágai Nemzeti Színház felújításánál és máshol. Az is nagyon fontos, hogy mindent összehasonlítsunk a legfejlettebb orszá­gok eredményeivel, amit itthon fejlesztet­tünk ki, s kiváló minőségűnek tartunk. Kifejező példa erre a resistex tűzálló kerámiaszál esete. Ez a kifejlesztése ide­jén, hazai mércével mérve a tűzálló anyagok területén jelentős haladásnak számított, s energiamegtakarítást is eredményezett. Szerzőit megérdemelten állami díjjal tüntették ki. Az új gyártóüzem építésének előkészítése idején azonban kiderült, hogy közben külföldön még progresszívebb és gazdaságosabb tech­nológiát dolgoztak ki, s a gyártott termék­nek szélesebbek a felhasználási lehető­ségei. Az új kapacitások építésével kapcso­latban egy további tapasztalatot is szeret­nék említeni. A Moravský Beroun-i Grani- tol vállalatnál bevezették a mikrotén elne­vezésű új műanyag gyártását, amely fő­leg a csomagolástechnikában érvénye­sült. Ez egy korszerű termék, itthon és külföldön egyaránt értékesíthető. Csak­hogy külföldi értékesítés esetén nagyon alacsony árat érnek el érte, kedvezőtlen a devizamegtérülés aránya. Ilyen példát többet is említhetnénk a vegyipar és a könnyűipar területéről. Az okok első­sorban abban rejlenek, hogy a termelés­re fordított költségek nincsenek arányban a használati érték elért növekményével. Olyan tanulság származik ebből, hogy nak a progresszív módszerek iránt mint azok, ahol a gazdálkodás és az irányítás alacsonyabb szinten áll. Az utóbbi válla­latoknál még mindig magyarázkodnak ahelyett, hogy már a tervezés során megteremtenék a feltételeket a tudomá­nyos-műszaki fejlesztéshez. Nem szíve­sen hagyják ott a kitaposott utakat. A ke­rületben távolról sem tettünk meg min­dent, amit megtehettünk volna. Többet azonban csak olyan emberekkel tehe­tünk, akik akarnak és tudnak, akik vállal­ják a gondokat, a nagyobb megterhelést. Már nincs időnk arra, hogy valakit meg­próbáljunk meggyőzni a tudományos is­meretek kihasználásának fontosságáról. A kerületben elegendő olyan dolgozó van, aki szakmailag és politikailag is alkalmas arra, hogy a kollektívák élére álljon, alkalmazza az új ismereteket, vál­lalva az ezzel járó kockázatokat. A kerü­leti és járási pártbizottságok csak az ilyen vezetőket támogatják. csak az a termék nevezhető progressz ív­nek, amely nemcsak műszakilag fejlett, hanem társadalmi hasznot is eredmé­nyez. Az előbbiekkel összefüggésben sze­retnék rámutatni a helyi gazdálkodási vállalatok szerepére is a kisgépek és a háztartási kellékek gyártásában, a la­kások karbantartásában, s a belkereske­delmi választék bővítésében. Az utóbbi időben számos progresszív termékkel je­lentkeztek ezek a vállalatok. Ez is bizo­nyítja, hogy a vállalkozó szellemű, a mű­szaki haladásért lelkesedő kisebb közös­ségek nagyobb beruházások nélkül is rugalmasan tudnak reagálni a keresletre, s műszaki újdonságokat is képesek gyár­tani. Ezen az úton jól kiegészíthető a na­gyobb vállalatok termelési programja, s ez elősegíti a gazdaság jobb működé­sét, az emberek nagyobb fokú elégedett­ségét is. Ezek a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezekre a kisebb méretű üzemekre a szocialista gazdaságban is szükség van, s mint bárhol a világban, nálunk is jó és tartós távlataik vannak. A központi szervek, a kerületek és a járások részéről nagyobb támogatásban kellene részesí­teni ezeket, s gyorsan meg kellene vál­toztatni a kezdeményezést akadályozó, elavult előírásokat. A tervezés, az adó- és a pénzügyi politika területén is rugal­masabban kellene viszonyulni a válasz­ték bővüléséhez, beleértve az árak gyor­sabb jóváhagyását. Gyakran és jogosan beszélünk arról, hogy a tudomány és a technika napjaink­ban döntő termelőerőt képvisel. Ez azon­ban csak akkor érvényes, ha az emberek ezt elősegítik. Azonban nem egyedüli jelenség, hogy a dolgozók egy része elsősorban a tervteljesítés nehézségeit, a kockázatokat, az elért kereset veszé­lyeztetését látja a műszaki haladásban. Nagyon lassan sikerül a gyakorlatba átül­tetni azt a gondolkozást, hogy itt a jobb érvényesülésre és a nagyobb keresetre nyílik alkalom. Ezt azonban senkinek sem lehet előre garantálni. Ha határozot­tabban számoljuk fel a kezdeményezés és az alkotókészség akadályait, előbb- utóbb általánossá válik az a meggyőző­dés, hogy érdemes és hasznos dolog megküzdeni a haladásért. Az is fontos, hogy a vállalati vezetők figyelembe ve­gyék a dolgozók véleményét a technoló­giai és szervezési változásokkal kapcso­latban. Számos nyílt kérdés merül fel ugyanis a vállalati gyakorlatban, például az is, hogy a dolgozóknak legyen idejük és módjuk felkészülni a tudományos­műszaki haladás új követelményeinek vállalására. Azt is meg kell vizsgálni, hogy az eddigi tervmutatók támogatják-e a termelési programok szükségszerű vál­toztatásait, vagy pedig fékezik-e azokat. A jelenlegi időszakban a műszaki hala­dást nem lehet csupán a termelésre kí­vülről ható adminisztratív intézkedések segítségével, s a felülről előirányzott fel­adatok fegyelmezett teljesítésével biztosí­tani. Ebben pótolhatatlan szerepe van az anyagi érdekeltségnek, az erkölcsi-politi­kai öntudatnak, valamint a magas fokú felelősségérzetnek is. Az elavult gondol­kozás felszámolásának reális és haté­kony útja az irányítás állandó tökéletesíté­se. Ezért pártunk központi bizottsága indokoltan helyez nagy súlyt a komplex intézkedések végrehajtására, s alapelvei­nek továbbfejlesztésére. Ezzel össze­függésben előtérbe kerül a káderek politi­kai és szakmai nevelésének a kérdése. Az eddigi gyakorlat nem fejlesztette ki eléggé a haladás leglényegesebb forrá­sát, az alkotó gondolkozást, s a dolgozók céltudatos nevelésének a képességét. VLADIMÍR HERMAN elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a dél-morvaországi kerületi pártbizottság vezető titkárának felszólalása LADISLAV ADAMEC elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a CSSZK kormánya alelnökének felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents