Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-17 / 141. szám, péntek

ÚJ szú 3 983. VI. 17. A CSKP KB Elnökségének beszámolója a tudomány és technika eredményei gyakorlati érvényesítésének meggyorsításáról A CSKP KB 8. ülésén, 1983. június 15-én előterjesztette Miloš Jakeš elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára Tisztelt elvtársak, a Központi Bizottság mai ülésén azt akarjuk értékelni, milyen eredményeket értünk el és milyen tapasztalatokat sze­reztünk a CSKP XVI. kongresszusa hatá­rozatainak megvalósítása során a tudo­mányos-műszaki fejlesztésben. Különös figyelmet kívánunk fordítani annak elbírá­lására, miként tökéletesíthetnénk e tevé­kenység irányításának eddigi formáit és módszereit, hogy ezek összhangban le­gyenek társadalmunk fejlesztésének szükségleteivel. Mozgósítani akarjuk az egész pártot, az összes dolgozót a tudo­mány és a technika gyakorlati érvényesí­tésének meggyorsítására a népgazda­ság hatékonyságának növelése és inten­zívebb fejlesztése érdekében. Azoknak az eredményeknek az össze­gezéséből indulunk ki, amelyeket a gaz­dasági és szociális fejlesztésben a párt XIV. kongresszusa óta elértünk. A gya­korlat bebizonyította, hogy a párt mind a gazdasági és szociális fejlesztésben, mind a tudomány és technika fejlesztésé­ben helyes célokat és feladatokat tűzött ki. Ezek végrehajtása eredményeként tovább fejlődött a csehszlovák népgaz­daság és egész társadalmunk. Az 1971-1980-as időszakban csak­nem 1,3 billió korona értékű beruházást realizáltunk. A gép- és berendezés-állo­mány értéke csaknem megkétszerező­dött, az ipar gép- és berendezés-ellátott­sága 90 százalékkal, az építőiparé 136 százalékkal, a mezőgazdaságé pedig 160 százalékkal növekedett. A gazdasági fejlődés 90 százalékban a munkaterme­lékenység növelésének köszönhető. A munkatermelékenység növekedése döntő mértékben a tudományos-műszaki haladás eredménye. Bővítettük együtt­működésünket a Szovjetunióval, fokozot­tabban bekapcsolódtunk a szocialista gazdasági integrációba. A népgazdaság­ban folytatódtak a szerkezeti változások, növekedett a progresszív termelési ága­zatok, különösen a gépipar, a vegyipar és részben az elektronika szerepe. Számos termelési szakágazatban előrehaladt a műszaki színvonal fejlesztése, emellett a termelés gépesítettségének és auto­matizáltságának színvonala. Jelentős előrehaladás történt az építőipar és a mezőgazdaság iparszerüvé tételében. Tovább növekedett hazánk tudományos­kutatási potenciálja. A kutatásban és fej­lesztésben működő alkotók számos tech­nológiai innovációval és új termékkel gazdagították a gyakorlatot. Az új termé­kek némelyike világszínvonalú. További pozitív változásokra került sor a munka jellegében, gyarapodott a dolgozók mű­veltsége, szakképzettsége és alkotó akti­vitása. Mindez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a hetvenes években a nemzeti jövedelem 58 százalékkal, az ipari terme­lés 74 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 22 százalékkal, az építőipari termelés pedig 87 százalékkal növeke­dett. Ennek alapján lényegesen emelke­dett népünk életszínvonala. A 6. ötéves tervidőszakban ki kellett védenünk annak kedvezőtlen következményeit, hogy erő­teljesen romlott a világgazdaság fejlődé­se. Annak érdekében, hogy gondoskod­junk népgazdaságunk fejlesztéséről, illet­ve hogy ezek a kedvezőtlen hatások ne rontsák a lakosság életszínvonalát, ne veszélyeztessék a szociális biztonságát, bizonyos mértékben külső erőforrások felhasználása is szükségessé vált. NÉPGAZDASÁGUNK EGÉSZÉBEN VÉVE POZITÍVAN FEJLŐDÖTT A CSKP XVI. kongresszusa óta eltelt időszakban úgy teljesítettük feladatain­kat, hogy - noha bizonyos mértékben, különösen a gazdasági növekedés üte­mét illetően eltértünk szándékainktól- népgazdaságunk egészében véve po­zitívan fejlődött. A nyolcvanas évek eddi­gi időszakában, ahogy azt a párt XVI. kongresszusa is előrejelezte, több prob­léma és kockázat is felmerült. A párt­állami, gazdasági és társadalmi szervek, illetve szervezetek nagy erőfeszítést fej­lettek ki a célból, hogy folyamatosan működjék a népgazdaság, hogy fokoza­tosan csökkenthessük a tüzelőanyag- és energiafogyasztást, különösképpen pe­dig az üzemanyag-fogyasztást, hogy job­ban hasznosíthassuk a nyersanyagot és anyagot, feloldhassuk a növénytermesz­tés és állattenyésztés közötti aránytalan­ságot, a beruházási szférában pedig csök­kenteni tudjuk a befejezetlen beruházások aránytalanul magas számát. Mind gazdasági, mind politikai szempontból rendkívül fontos feladattá vált a csehszlo­vák népgazdaság külső egyensúlyi kér­déseinek megoldása és az eladósodott­ság mértékének csökkentése. Egészé­ben véve eredményesen teljesítjük eze­ket a feladatokat. Hozzájárult ehhez az erőforrások keretek közé szorítása, a tervszerű irányítási rendszer tökéletesí­tése és az összes további intézkedés, amelyet az irányítás valamennyi szintjén hoztunk. És hozzájárult ehhez a dolgo­zók kezdeményezésének kibontakozása. A központilag tervezett iparban az öt­éves tervidőszak első két esztendejében 3,4 százalékkal növekedett a termelés. A hathatós szerkezeti változások végre­hajtására hatékony célprogramokat való­sítottunk meg. Csökkent az energia- és anyagigényes ágazatok, elsősorban a kohó- és vegyipar népgazdasági össz­termeléshez viszonyított részaránya. A mezőgazdasági termelés 1982-ben, 1981 -hez viszonyítva 4,4 százalékkal nö­vekedett, ezen belül a növénytermesztés növekedése 13,8 százalékot tett ki. Sike­rült egészében véve biztosítanunk a bel­ső piac folyamatos élelmiszerellátását, és- noha egyes területeken gondot okozott a választék néhány fogyatékossága - lé­nyegében azokat a nehézségeket is sike­rült leküzdenünk, amelyek a kiskereske­delmi árak rendezése után a lakossági kereslet módosulásában merültek fel. Ezeket a változásokat nagyrészt képesek voltunk ellensúlyozni. A beruházási szférában, mivel korlá­toztuk az újonnan megkezdett építkezé­sek számát, részben javult a helyzet az elvégzett munka mennyiségét és a kivite­lezéseket illetően. Ez abban nyilvánul meg, hogy részben csökkent a befejezet­len építkezések aránytalanul magas szá­ma. Azonban még nem mindig sikerül határidőre üzembe helyezni az új létesít­ményeket, és nem sikerül kezdettől fogva a tervezett paraméterek szerint termelni. Az idén, terveinkkel összhangban, tovább növekszik a termelés dinamikája. Az iparban túlteljesítik a tervet. Az év első öt hónapjában - 1982 hasonló időszaká­hoz viszonyítva - 3,2 százalékkal növe­kedett a termelés. Az építőiparban 4,2 százalékos növekedést értünk el. Az ál­lattenyésztésben túlteljesítik a tervet. A szocialista országokba irányuló export terén is 100 százalékon felüli a tervtelje­sítés. Ugyanakkor azonban nem teljesít­jük a nem szocialista országokba irányuló kivitel terveit, miközben tovább romlanak a cserearányok. Mindez megköveteli a termelés és a külkereskedelmi tevé­kenység tökéletesítését. A kapitalista ál­lamok komoly nehézségeket gördítenek elénk. Ez részint válságos fejlődésükkel, részint pedig diszkriminációs politikájuk­kal függ össze. Az ötéves tervidőszak kezdete óta elért eredményeink azt bizo­nyítják, hogy elegendő erőnk, eszközünk és tartalékunk van ahhoz, hogy tovább folytassuk a gazdaságfejlesztés dinami­kája felújításának már megkezdett folya­matát. Eredményeink azonban attól füg­genek, hogy a gazdaságpolitikai felada­tok végrehajtásába miként tudjuk bevon­ni az egész pártot és a dolgozók széles rétegeit. Hogy a kommunistáknak eltökélt szán­déka e feladatok végrehajtása, az a kö­zelmúltban megtartott évzáró párttaggyü- léseken és pártkonferenciákon is kifeje­zésre jutott. E fórumok azt értékelték, milyen eredményeket értünk el a XVI. kongresszus óta, illetve miként teljesítjük az 1983-as tervfeladatokat. A tanácsko­zásokon különösen nagy figyelmet fordí­tottak a népgazdaság további fejleszté­sére, a meglévő problémák és fogyaté­kosságok leküzdésére, a termelés minő­ségének javítására, a gazdaságosság szorgalmazására, a párt-, állami, terv- és termelési fegyelem megszilárdítására és a komplex intézkedések következete­sebb gyakorlati érvényesítésére. Az év­záró taggyűlések és konferenciák a párt egységét, politikájának teljes mértékű tá­mogatását fejezték ki. Az eddigi fejlődés értékelése azt mu­tatja, hogy noha több területen pozitív eredmények születtek, a jövőben sokkal erőteljesebben kell törekednünk a CSKP XVI. kongresszusa stratégiai irányvona­lának biztosítására. E irányvonal lénye­ge: a népgazdaság intenzív fejlesztése is hatékonyságának növelése. Ennek iegfontosabb előfeltétele: a tudományos és műszaki vívmányok minél gyorsabb érvényesítése a termelésben. Nem első ízben foglalkozunk a tudo- mányos-műszaki fejlesztés kérdéseivel. Ennek szerepe főleg a XIV. kongresszus után került az egész párt érdeklődésének előterébe. E kongresszus a tudományos- műszaki fejlesztést mint a fejlett szocia­lizmus gazdasági fejlesztésének alapve­tő tényezőjét emelte ki. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága 1974 májusi ülésén foglalkozott e kérdéssel. Ez hozzájárult az állami, gazdasági, párt- és társadalmi szervek és szervezetek aktivitásának növelésé­hez a tudomány és technika területein. A párt XIV. kongresszusa óta központi bizottságunk minden ülésén figyelmet fordítottunk a tudományos-műszaki fej­lesztés kérdéseire. A XVI. kongresszus rendkívüli figyel­met fordított a tudomány és a technika fejlesztésére. E pártkongresszus a nép­gazdaság intenzív fejlesztésével kapcso­latban hangsúlyozottan magállapította, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés megvalósítása: egész társadalmunk for­radalmi feladata. Számottevő eredményeket értünk el az utóbbi időszakban a tudományos-mű- szaki fejlesztésben. Ez abban is kifeje­zésre jut, hogy számos termelési szak­ágazatunk - összehasonlítva a világszín­vonallal - a szolid középmezőnyben he­lyezkedik el, egyes termékek vonatkozá­sában pedig világviszonylatban is az élenjárók közé tartozunk. Ugyanakkor azonban még vannak kiaknázatlan tarta­lékaink és lehetőségeink, és különböző fogyatékosságok hátráltatják a tudomá- nyos-kutatási bázis munkáját és a terme­lést. Akárcsak minden más területen, itt is érvényes az az alapelv, hogy ami tegnap még elegendő volt, azzal ma már nem elégedhetünk meg, holnap pedig már távolról sem lehetünk elégedettek. Az elemzések és a tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a kulcsproblémát a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés eredményei gyakorlati érvényesítésének nem kielé­gítő üteme és lassú érvényesítése jelenti. A gyártmány- és a termelésiprogram­fejlesztés, vállalatainknál és termelési gazdasági egységeinkben az egész ter­melés és a technológiák fejlesztése el­marad gazdasági fejlődésünk szükségle­tei mögött. Egyelőre még kevéssé aknáz­zuk ki a tudományos-műszaki vívmányok gyakorlati évényesítésének meggyorsítá­sa során a belső tartalékokat. Nem sike­rült még erőteljesebben lerövidíteni a tu- domány-technika-termelés-felhaszná- lás ciklust. A tudomány és a kutatás irányzata, teljesítőképessége és aktivitá­sa, a dolgozók szakképzettségének összetétele, a tudományos-kutatási bá­zis, illetve az anyagi és pénzügyi erőfor­rásainak megoszlása még mindig nincs összhangban a kulcsfontosságú ágaza­tok és szakágazatok fejlesztésének szük­ségleteivel. Az is előfordul, hogy a tudo- mányos-kutatási feladatok megoldása során kétszeres megoldásokat alkalmaz­nak. A szocialista országokkal való tudo­mányos-műszaki együttműködés fejlesz­tésében és a világ tudományos és mű­szaki életében elért eredmények kiakná­zásában is vannak még kihasználatlan lehetőségek. A fogyatékosságok egyik fő oka, ahogy erre a CSKP XVI. kongresszusa is rámutatott, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés mindeddig még nem vált a ter­vezés és irányítás tengelyévé, hogy a tu­dományos-műszaki fejlesztés eredmé­nyeinek széles körű és következetes ér­vényesítéséért folyó küzdelem minded­dig még nem vált az egész irányítási, tervező és szervező tevékenység fő tar­talmává. Az irányításban és a döntések­ben még mindig nagy mértékben érvé­nyesül az extenzív szemlélet. A jelenlegi irányítási gépezet nem gyakorol elég ha­tékony nyomást, nem idéz elő a szó szoros értelmében éhséget és valóban létérdeklődést a termelés és a termelési programok innoválása, a minőség javítá­sa, végső soron pedig a termelés haté­konyságának növelése iránt. AZ INTENZIFIKÁLÁS DÖNTŐ TÉNYEZŐJE A 7. ötéves tervidőszak félidejében vagyunk, és a jövőben még igényesebb feladatokat kell végrehajtanunk az inten­zív fejlesztéssel kapcsolatos célok eléré­se érdekében. E feladatokat az állami, gazdasági, párt és társadalmi szervek, illetve szervezetek, az egész Nemzeti Front határozott felsorakozása nélkül nem tudnánk teljesíteni. Ezért feltétlenül szükséges a párt XVI. kongresszusa által kitűzött szociális és gazdasági feladatok végrehajtása során az erőfeszítés foko­zása, a tudományos-műszaki haladás döntő intenzifikálási tényezőként való kö­vetkezetes hasznosítása. A társadalmi munkatermelékenység növelésének fő erőforrásáról van szó. Közben abból in­dulnak ki, hogy a tudomány és a termelés szerves egységben érvényesüljön. Csak­is a sokrétű és dinamikus áramlat meg­ismerése, az új ismeretek megszerzése és elsajátítása, az új technika fejlesztése és alkalmazása, új technológiák és anya­gok alkalmazása, új termelőeszközök és szervezési formák tökéletesítése, rugal­mas és energikus gyakorlati érvényesíté­se alapján fejleszthető és szilárdítható meg sokoldalúan a szocializmus, és csak így válik lehetővé az ember igényeinek jobb kielégítése, életének gazdagítása. Olyan feladat előtt állunk, amelynek végrehajtása továbbhaladásunk döntő fel­tételei közé tartozik. Egész tevékenysé­günket át kell hatnia annak a törekvés­nek, amelynek célja a tudományos-mü- szaki fejlesztési feladatok végrehajtása. Ennek sürgető szükségességére figyel­meztetett Husák elvtárs, amikor Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának XVI. kongresszusán a következőket hangsú­lyozta: „Ideje már tudatosítani, hogy a tu­domány és a termelés lehető legszoro­sabb integrációja korunk egyik legfőbb követelménye. Fel kell számolni azt az állapotot, amikor is a minisztériumok és a termelési-gazdasági egységek eltűrik, hogy számos vállalatunknál nem vezetik be rugalmasan a termelésbe a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés eredményeit, habár ennek népgazdasági haszna bizo­nyítható. Gondoskodni kell arról, hogy az újonnan kifejlesztett termékeket, amelyek kielégítik az alacsony fokú alapanyag- és energiaigényesség követelményeit, s nagy a használati értékük, gyorsan és elegendő mennyiségben gyártsák a bél­és a külkereskedelem számára. El kell érni, hogy a tudományos-műszaki fej­lesztés a népgazdasági tervek tengelyé­vé váljon. A tudomány és a technika alkotó dolgozóinak, valamint a fejlesztési eredmények alkalmazóinak anyagi érde­keltségét következetesen egybe kell kap­csolni a magas fokú erkölcsi elismerés­sel, támogatni és népszerűsíteni kell azo­kat, akik munkájukkal nagy társadalmi hasznot hoznak létre.“ Ezek a következtetések irányvonalat jelentenek az egész párt, az állami, gaz­dasági és társadalmi szervekben, illetve szervezetekben működő kommunisták számára. A Központi Bizottság súlyt he­lyezett arra, hogy a 7. ötéves tervbe belefoglalják a hatékonyság- és minő­ségfejlesztés igényes feladatait, amelyek szorosan kapcsolódnak a szocialista gazdasági integráció elmélyítéséhez, szervesen összefüggenek a műszaki ha­ladás megtestesítését jelentő progresz- szív termelési ágazatok fejlesztésével. Az állami célprogramok - azt követően, hogy ezeket a CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány megvitatta - a 7. ötéves terv részévé váltak. Itt főleg a tü­zelőanyag és energia fogysztásának és felhasználásának ésszerűsítését, a fé­mek hasznosításának racionalizálását, a kiemelt vegyipari és gépipari szakága­zatok fejlesztését, illetve a népgazdaság elektronizálásának kibontakoztatását cél­zó állami célprogramokra gondolunk. E feladatok végrehajtásához a komplex intézkedések érvényesülésének is hozzá kell járulnia. A feladat végrehajtásának elmélyítése végett további intézkedése­ket készítünk elő, illetve - kísérleti szin­ten - valósítunk meg a tudományos­műszaki fejlesztés meggyorsítására és a beruházási tevékenység tökéletesíté­(Folytatás a 4. oldalon) i EGÉSZ TÁRSADALMUNK FORRADALMI FELADATA

Next

/
Thumbnails
Contents