Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)
1983-06-16 / 140. szám, csütörtök
JURIJ ANDROPOV ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) eszközöket helyesen, aktívabban és alkotó módon használjuk ki, s hogy eközben a szovjet emberek műveltségének jóval magasabb színvonalát is figyelembe vegyük. E téren sokat kell még tanulnunk, s ezen az úton a legfőbb ellenségeink a formalizmus, a sematizmus, a bátortalanság és néha a kényelmesség a gondolkodásban. Azt is alapul kell venni, hogy a kommunisták és a szocialista társadalom valamennyi állampolgára tudatának formálása nem kizárólag a hivatásos ideológusok, propagandisták a sajtó munkatársainak a dolga. Ez az egész párt ügye. HARMADSZOR. A káderek kérdése. A pártbizottságok minden szinten kell hogy rendelkezzenek olyan káderekkel, akik képesek helyesen szervezni az ideológiai munkát a lakosság különböző csoportjaival - a munkásokkal, a kolhozparasztokkal, az értelmiséggel és az ifjúsággal, s képesek felelni ezért a munkáért. Müveit embereknek kell lenniük, s kell hogy tekintélyük legyen. Tevékenységük értékelésének egyetlen kritériuma a tömegek politikai tudatának és munkaaktivitásának a színvonala. NEGYEDSZER. A társadalom- tudományok és mindenekelőtt a gazdasági tudományok területén biztosítani kell az ideológ iai-elmé- leti munka új, jóval magasabb szintjét. Határozott fordulatot kell venni azon reális és konkrét feladatok irányában, amelyek elé társadalmunkat az élet állítja. A társadalomtudományoknak hatékonyan kell segíteniük a pártot és a népet e feladatok megoldása során, s ugyanez vonatkozik a ter- mészettudomá nyokra. ÖTÖDSZÖR. Nagy szerepet kell játszania a politikai népművelés és a tömeges politikai oktatás stílusa megváltozásának. Elsősorban a formalizmust, a különböző általános tézisek gépies tanulását kell felszámolni. A politikai oktatás értelme az, hogy mindenki mélyebben értse meg a párt politikáját a jelenlegi feltételek között, érvényesíteni tudja szerzett ismereteit a gyakorlatban, s világosabban tudatosítsa és teljesítse saját kötelességeit. HATODSZOR. A párt nevelő és propagandamunkája során szüntelenül szem előtt kell tartani az emberiség fejlődése jelenlegi történelmi időszakának sajátosságait. Erre az időszakra két politikai irányzat - a szocializmus és az imperializmus - konfrontációja a jellemző, olyan konfrontáció, amelynek intenzitása és éle példa nélküli a háború utáni időszakban. Az egész világon több milliárd ember gondolkodásáért és szívéért folyik a harc. Az emberiség jövője nagymértékben ettől az ideológiai harctól függ. Ebből világosan kitűnik, mennyire fontos közérthető és meggyőző formában elmondani az igazságot a szocialista társadalomról, előnyeiről, békepolitikájáról. Nem kevésbé fontos helyesen leleplezni az imperializmus hazug, felforgató propagandáját. Az ellenpropaganda helyesen átgondolt, egységes, dinamikus és hatékony rendszerére van szükségünk. Az ideológiai fronton egyszóval sok munka vár ránk, s feladataink halaszthatatlanok. Ám a legjobb és legérdekesebb propaganda, a legötletesebb oktatás, a legtehetségesebb művészet sem éri el célját, ha nem tükröződik benne a mai élet realitásaival szorosan összefonódó eszme, amely a további előrehaladás útját mutatja. Ebben az értelemben az ideológiai munka és általában a párt munkája számára rendkívül fontos szerepet kell hogy játsszon az SZKP programjának új kiadása, amely a XXVI. kongresszus határozatainak alapján van előkészületben. A párt jelenlegi programja, amint azt a kongresszusi határozat leszögezi, egészében véve helyesen mutat rá az egyetemes társadalmi fejlődés törvényszerűségeire, a párt és a szovjet nép kommunizmusért vívott harcának céljaira és fő feladataira. Elvi téziseit maga az élet erősítette meg. Sok minden, amit a program magában foglal, már teljesült. Ugyanakkor néhány pontja, s ezt egyenesen meg kell mondani, nem állta ki teljes mértékben az idő próbáját, mert a valóságtól elszakadó elemeket tartalmazott. Két évtized alatt természetesen a szovjet társadalom életében is, valamint a többi szocialista ország életében és az egész világ fejlődésében sok jelentős változás történt. Mindez mélyreható elméleti magyarázatot kíván, s ebből kell kiindulni a párt hosszú távú bel- és külpolitikai stratégiájának kidolgozása során. A jelenlegi helyzet realista elemzése, az élettapasztalatokat és kommunista pártunk végső céljait összekapcsoló világos irányelvek a jövőre nézve - épp ez az, amit az SZKP programjának új feldolgozásában látni szeretnénk. Annak érdekében, hogy helyesen értsük meg a távlatokat mind a gazdaság, mind a politika és az ideológia területén, mindenekelőtt világos képet kell alkotnunk a társadalmi fejlődés azon szakaszának jellegéről, amelyben jelenleg élünk. A párt ezt a szakaszt fejlett szocializmusnak nevezte el. Ez olyan társadalom, ahol már teljes mértékben létrejött a szocialista elveknek megfelelő gazdasági bázis, szociális struktúra és politikai rendszer, amelyben a szocializmus, mint mondani szoktuk, saját kollektív alapjain fejlődik. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy társadalmunkat tökéletesnek tarthatjuk. Több olyan objektív nehézséggel találkozhatunk, amelyek a fejlődés jelenlegi szintjén természetesek. Nem kevés az olyan hiányosság, amelynek okai szubjektív eredetűek. A párt programjának ma mindenekelőtt a fejlett szocializmus tervszerű és sokoldalú tökéletesítése programjának, vagyis a kommunizmus felé tartó előrehaladás programjának kell lennie. A program szövegének nyilvánvalóan tartalmaznia kell a fejlett szocializmus szakaszának részletes jellemzését. Közismert, hogy minden társadalom jellegét végeredményben termelőerőinek fejlettségi szintje, a termelési viszonyok jellege és állapota határozza meg. Mi társadalmi fejlődésünkben most történelmi határkőhöz érkeztünk, amikor már nemcsak megértek, hanem elengedhetetlenné váltak a mélyreható minőségi változások a termelőerők területén, s ennek megfelelően a termelési viszonyok tökéletesítése is. Ez nem a mi puszta kívánságunk, hanem objektív szükségszerűség, amelyet nem kerülhetünk meg. Ezzel szoros összefüggésben változás kell hogy végbemenjen az emberek tudatában, a társadalom életének minden olyan formájában, amelyet felépítménynek nevezünk. A gazdasági szférában kulcs- fontosságú a munkatermelékenység következetes növelése. Arra kell törekednünk, hogy elérjük a magas világszínvonalat. Nem véletlenül tartotta ezt Lenin az új társadalmi rend győzelme szempontjából a legfontosabbnak. Milyen irányban fognak fejlődni belátható időn belül országunkban a termelőerők? A legközelebbi cél világos - mindenekelőtt rendet kell teremteni abban, amit már elértünk, biztosítani kell az ország termelő és tudományos-technikai potenciáljának maximálisan ésszerű kihasználását, tehát be kell hozni a lemaradást az olyan ágazatokban, mint a mezőgazdaság, a közlekedés és a szolgáltatások. A jelenkor követelménye és a jövő programfeladata az egész gazdasági mechanizmus folyamatos munkájának biztosítása. Ez része társadalmi rendszerünk tökéletesítése folyamatának. A termelőerők minőségi javításának legfőbb módja az intenzív fejlődésre való áttérés, valamint szocialista társadalmunk előnyeinek a tydományos-műszaki forradalom eredményeivel való gyakorlati összekapcsolása. Úgy vélem, hogy a párt és a nép tevékenységének ezt az irányát megfelelően kell tükröznie az új, módosított pártprogramnak. Döntő jelentősége van az egységes tudományos-műszaki politikának. Rendkívül nagy munka vár ránk a gépek, mechanizmusok és technológiák gyártásában, automatizálnunk kell a termelést, a lehető legszélesebb körben kell kihasználnunk a számítógépeket és robotokat, rugalmas technológiákat kell bevezetnünk. Energetikánk jövőjét elsősorban a korszerű atomreaktorok kihasználásában látjuk. Napirenden szerepelnek olyan feladatok, mint az előre meghatározott tulajdonsággal rendelkező alapanyagok beszerzése, a biotechnológia fejlesztése, a hulladékmentes és nem energia- igényes ipari technológiák kihasználása. Mindez valódi forradalmat fog jelenteni népgazdaságunkban. A tudomány és a technika eredményeinek gyakorlati alkalmazása terén, mint önök is tudják, nem állunk a legjobban. Feladatunk, hogy szervezeti, gazdasági és erkölcsi intézkedések olyan rendszerét dolgozzuk ki, amely a technika felújításában érdekeltté tenné mind a vezető beosztású dolgozókat, mind a munkásokat és természetesen a tudósokat és a tervezőket, s amely hátrányossá tenné a régi munkamódszereket. A termelés hatékonyságának növelése érdekében természetesen lényegesen csökkenteni kell a manuális munka arányát, mégpedig mindenekelőtt az átfogó gépesítés útján. Ez különösen fontos, ugyanis lehetővé teszi, hogy közel kerüljünk a kommunista építés egyik fő feladatának megoldásához: a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbségek felszámolásához. Áttérve a termelési viszonyok tökéletesítésének kérdésére, leszögezhetjük: e viszonyok alapja a termelőeszközök közös tulajdona. Mint ismeretes, nálunk ennek két formája létezik: az állami és a szövetkezeti (kolhoz-) tulajdon. Célunk, hogy távlatilag ezt a két tulajdonformát összeolvasszuk, össznépivé alakítsuk át. Természetesen nem arról van szó, hogy a kolhozokat automatikusan szov- hozokká változtatjuk. A gyakorlat azt mutatja, hogy ennek más módja is van, például a mezógazdasá- gi-ipari integráció, a kolhozok, illetve a kolhozok és a szovhozok egyesítésének fejlesztése. A programnak ezt az egész problémát mélyrehatóan és egyértelműen meg kell világítania. Még egy fontos momentumra kell felhívni a figyelmet. Nem feledkezhetünk meg róla, hogy szocialista társadalomban élünk, amelynek fejlődését a szocializmus alapelvei szerint kell szabályozni, tehát természetesen a munka alapján történő elosztás elve szerint is. A kommunizmushoz, vagyis az anyagi javak egyenlő elosztásához még hosszú utat kell megtennünk. Ma nálunk minden állampolgárnak csak olyan anyagi színvonalra van joga, amely megfelel az általa elvégzett társadalmilag hasznos munka mennyiségének és minőségének. Igen fontos, hogy ezt az elvet szigorúan betartsuk. A termelesi viszonyok tökéletesítése megköveteli a tervező és irányító munka alapvető javítását is. Egységes népgazdasági komplexumot dolgoztunk ki, s vannak bizonyos tapasztalataink az ágazatok és a gazdasági kulcsproblémák szerinti komplex tervezésben. A legutóbbi példa erre az élelmiszerprogram és az energiaprogram, amely a maga nemében a mai GOELRO. Jól ismertek azonban a tervezésünkben mutatkozó hiányosságok: a források megalapozatlan szétszórása, a terv kiegyensúlyozatlansága, az árumennyiség és a lakosság jövedelme közötti összhang hiánya. A XXVI. kongresszuson világosan elmondtuk, hogy elengedhetetlen a gazdaság- és a szociális politika szoros kapcsolatának biztosítása. Ez érthető, hiszen gazdasági erőfeszítéseink végső célja a lakosság életfeltételeinek javítása. A párt abból indul ki, hogy a következő évek és évtizedek jelentős változásokat hoznak a politikai és ideológiai felépítményben, a társadalom szellemi életében. Elsősorban politikai rendszerünk fejlesztéséről, a szovjet államiság tökéletesítéséről és a szocialista demokrácia bővítéséről szólnék. Vajon nem segítené-e elő azt, hogy a párt- és állami szervek tevékenységét a nép szükségleteihez és érdekeihez közelítsük, ha ez a munka nyilvános jellegű lenne és a vezető beosztású dolgozók rendszeresen számot adnának munkájukról a lakosságnak? A párt programja magában foglalja az irányító apparátus csökkentésének és egyszerűsítésének feladatát. Meggyőződésem, hogy ez továbbra is időszerű. Ez konkrét és elvi politikai kérdés és már Lenin is egyértelműen kitűzte ezt. E tekintetben nálunk sok minden történik, de nem elégséges módon. Úgy vélem, hogy a szisztemi- zált helyek számát számos helyen csökkenteni lehetne anélkül, hogy az illető intézmény vagy szervezet ezt megérezné. A párt programjának új feldolgozásában fontos szerepet tölt be a termelés irányításában a demokratikus elemek bővítésének kérdése. A Legfelsőbb Tanács ma kezdődő ülésszakán megvitatják a munkakollektívákra vonatkozó első törvénytervezetet, ami államunk történelmében egyedülálló és nagy politikai jelentőségű. Helyénvaló és jó dolog, hogy a törvényt alapos, valóban össznépi vita után hagyják jóvá. De nagyon fontos, hogy azt teljes mértékben megvalósítsák a gyakorlatban. Társadalmi előrehaladásunk zavartalan menete elképzelhetetlen a társadalom érdekeit és az állampolgárok jogait védelmező törvények legszigorúbb megtartása nélkül. Teljesen fel kell számolni az clyan jelenségeket, mint az állami társadalmi tulajdon és a szolgálati beosztás személyes meggazdagodásra való kihasználása. Hiszen, ha belegondolunk, ez nem más, mint rendszerünk tulajdonképpeni alapjainak az alá- ásása. Itt a törvényi kérlelhetetlenül és feltétlenül meg kell tartani. A nép érdekeinek védelme szocialista demokráciánk egyik pillére. És még valamit. Valóságos hadüzenetet kell hirdetni az olyan gyakorlat ellen, amikor a mi demokratikus normáink és elveink nincsenek tettekkel alátámasztva, amikor megelégszenek csak a formális oldallal, a látszattal. Mi a haszna például az olyan gyűlésnek, amely lényegében előre elkészített forgatókönyv szerint zajlik, ha a résztvevők felszólalásait előre megszerkesztik, a kezdeményezést és legfőképpen a bírálatot elfojtják vagy irányítják? És mi értelme van az olyan szakszervezet tevékenységének, amely nem mer a dolgozók érdekeinek védelmére kelni, fellépni a termelésben mutatkozó különféle visszásságok ellen. Rendkívül fontos azt elérnünk, hogy a szavak és a tettek között ne legyen eltérés, hogy a dolgok lényegét ne azok formájával helyettesítsék. Ez az állami és társadalmi élet minden területén a szocialista demokrácia tökéletesítésének egyik legfontosabb tartaléka. Mi kommunisták, a távolabbi perspektívát illetően azt a szovjet államiságnak a társadalmi önigazgatásba való fokozatos átmenetében látjuk. Úgy véljük, hogy az össznépi állam továbbfejlesztésével, a legszélesebb tömegeknek a társadalom irányításába való bevonásával érhető ez el. Az SZKP programjának új feldolgozásában megfelelő helyet foglalnak el a párt nemzetiségi politikájának kérdései. A Lenintől származó alapelvekből indulunk ki: az ország nemzeteinek és nemzetiségeinek teljes egyenjogúsága, szabad fejlődésük, a testvéri szövetség keretében és közeledésük következetes irányvonalának megvalósítása. A fejlett szocializmus tökéletesítése nem képzelhető el az emberek szellemi továbbfejlődése nélkül. Az ember formálódása már életének első éveiben megkezdődik. Én egyet szeretnék hangsúlyozni: a párt arra törekszik, hogy az embert ne csak úgy neveljük, mint bizonyos ismeretmennyiség hordozóját, hanem mindenekelőtt mint a szocialista társadalom tagját, a kommunizmus aktív építőjét, a rá jellemző eszmei koncepciókkal, erkölccsel és érdekekkel, nagyfokú munka- és viselkedési kultúrával. Jó nevelési eszköz az oktatás és a termelési gyakorlat összekapcsolása. Egyértelműen arra kell törekedni, hogy a diákokba beleoltsuk az eredményes munka iránti szeretetet, erre szoktassuk őket. Legyen szó akár fizikai, akár szellemi munkáról, annak valóságos, termelékeny, a társadalom szempontjából szükséges munkának kell lennie. ■ A fejlett szocializmus tökéletesítése során a párt stratégiájának szilárd marxista-leninista elméleti alapra kell támaszkodnia. De ha nyíltan kell beszélünk, akkor meg kell mondani, hogy eddig nem tanulmányoztuk kellőképpen azt a társadalmat, amelyben élünk és dolgozunk, nem tártuk fel teljes egészében mindenekelőtt gazdasági törvényszerűségeit. Ezért olykor úgymond empirikus módon vagyunk kénytelenek cselekedni, a kísérletezések és tévedések e rendkívül irracionális módszerével. A tudomány, sajnos, eddig nem bocsátotta a gyakorlat rendelkezésére a számos életbevágóan fontos probléma olyan megoldási módját, amely megfelelne a fejlett szocializmus elveinek és körülményeinek. Mit akarok ezzel mondani? Elsősorban arra gondolok, jobban meg kell választani a termelés hatékonysága és minősége fokozásának a módját, illetve az árképzés tudományosan alátámasztott elveit. De nemcsak ezf. Az élet állandóan újabb és újabb problémákat szül, amelyek elválaszthatatlanul összekapcsolódnak társadalmunk előrehaladásával. Annál is inkább, mert párhuzamosan számos más országban olyan tapasztalatokat szereznek a szocialista fejlődés során, amelyek figyelmes tanulmányozást, értékelést és általánosítást tesznek szükségessé. Röviden szólva az SZKP programjának új feldolgozásában feltétlen figyelmet kell szentelni a társadalomtudományok szerepének a jelenlegi helyzetben. Ez a program jól megmagyarázza az irodalomnak és a művészetnek a szocialista társadalmunkban betöltött szerepét. Egyes téziseket azonban még tovább kell fejleszteni. A párt támogatja mindazt, ami gazdaqítja a tudományt és a kultúrát, segít a dolgozóknak a fejlett társadalom normái és alapelvei szellemében történő nevelésében. A párt azonban nem lehet közömbös a művészet eszmei tartalma iránt. Mindig oly módon fogja irányítani a művészet fejlődését, hogy az a nép érdekeit szolgálja. A művészeti alkotásokra gyakorolt befolyás legfontosabb módszere a marxista-leninista kritika, amely aktív, pontos, figyelmes, de ugyanakkor az eszmeileg idegen és szakmailag gyenge művekkel engesztelhetetlen bírálat kell, hogy legyen. A legutóbbi negyedszázadban a világban végbemenő fejlődés tapasztalatai szükségessé teszik, hogy a nemzetközi problémákkal kapcsolatos programunk számos megállapítását pontosítsuk, tökéletesítsük. A világban alapvetően megváltoztak az erőviszonyok. Rendkívül kiéleződött a harc a két társadalmi világrend között. Az emberiség pusztulását jelentené, ha a két rendszer történelmi vitáit háborús összecsapással próbálnánk megoldani. Pártunk külpolitikájának alapvető problémája jelenleg és a jövőben is a két rendszer kölcsönös kapcsolatai alakulásának további jellege, tehát lényegében a béke megőrzésének a kérdése Földünkön. De ez nemcsak a mi pártunk feladata. A világot fenyegető atomháború veszélye arra késztet bennünket, hogy a kommunista mozgalom tevékenységének fő értelmét új módon értékeljük. A kommunisták mindig is az elnyomás és az ember ember általi kizsákmányolása ellen harcoltak, (Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZÚ 2 1983. VI. 16.
