Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-16 / 140. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1983. VI. 16. JURIJ ANDROPOV ELVTÁRS BESZÉDE Gyorsabban alkalmazzuk a tudomány és a technika vívmányait (Folytatás a 2. oldalról) most pedig az emberi civilizáció fennmaradásáért, az ember békés életre való jogáért harcolnak. En­nek feltétlenül tükröződnie kell programunkban. A tartós béke biztosításának legfontosabb tényezői napjaink­ban a szocialista országok és azok politikája. Úgy mondanám, hogy az SZKP és a szovjet állam nemzetközi tevékenységének fő irányvonala az említett országok együttműködésének és összefor- rottságának megszilárdítása. Az SZKP programjában szó van a szocialista országok közötti új típusú kapcsolatokról. A leg­utóbbi két évtized gazdagította a szocializmus világáról alkotott elképzeléseinket, és szemlélete­sen beigazolódott, hogy mennyire sokféle és bonyolult. Az egyes szocialista országok között na­gyok a különbségek gazdasági és kulturális téren, valamint a szocia­lista fejlődés feladatai megoldásá­nak módszereiben is. Ez termé­szetes, jóllehet korábban úgy tűnt számunkra, hogy a fejlődés egy­ségesebb lesz. A szocializmus történelme azt igazolja, hogy a szocialista rend megteremti a társadalom meggyőző előreha­ladásának és az országok közötti harmonikus kapcsolatoknak a le­hetőségeit. Számos példa akad erre, a tapasztalatok azonban azt igazolják, hogy mindez nem ma­gától történik. Helyes politikai irányvonalra van szükség ah­hoz, hogy az említett lehetőségek a gyakorlatban is érvényesüljenek. A politikában elkövetett hibákért meg kell fizetni az árat. Ha gyen­gül a kommunista párt vezető sze­repe, fennáll annak a veszélye, hogy a párt a burzsoá reformiz­mus útjára téved. A nacionalista hangulatokkal keletkeznek, és az országok között ellentétek jönnek létre, amelyeknek a szocialista vi­lágban nem lenne helyük. Rendkí­vül fontos, hogy a meglévő eltéré­sek ne akadályozzák az együtt­működés fejlődését. Ennek bizto­sítása a kommunisták és a kor­mányzó kommunista pártok leg­sürgetőbb kötelessége. Végső so­ron összehasonlíthatatlanul ki­sebb az, ami elválaszthat, mint az, ami összeköt bennünket az új tár­sadalom építésében. A szocialista országok közötti barátságért szállunk síkra. Baráta­inkkal és szövetségeseinkkel azo­nos álláspontot vallunk a tekintet­ben, hogy az élet nemcsak az együttműködés bővítését, hanem annak jobb minőségét és nagyobb hatékonyságát követeli meg. Ez elsősorban a kölcsönös poli­tikai együttműködés további töké­letesítését teszi szükségessé, melynek legfontosabb eszköze a Varsói Szerződés szervezete. Elképzeléseink szerint a mi együttműködésünk e tekintetben tovább szilárdul, természetesen továbbra is a helyzet jellegzetes­ségére, az egyes országok speci­fikus érdekeire való tekintettel. Ugyanakkor azonban közösen tűzzük ki az egységes irányvona­lat, a testvérpártok nézeteinek és álláspontjainak szilárdabb össze­hangolásával. Másodsorban a gazdasági integráció minőségi­leg magasabb szintjére törek­szünk. E nélkül már elképzelhetet­len a szocialista közösség orszá­gainak élete. Távlatilag ez az in­tegráció még mélyebb, komple­xebb és hatékonyabb lesz, és megbízhatóan garantálja a tagor­szágok népgazdaságainak erősö­dését. Közös törekvéseink erre irányulnak. Az eszmei elméleti szférában feltételezzük a testvéri nemzetek további eszmei közeledését, az egység elmélyítését, a közös tör­ténelmi utat és a kulturális értékek cseréjének a bővítését. Ezek természetesen hosszútá­vú folyamatok, de meggyőződé­sünk, hogy a szocialista országok­ban minél magasabb szintet ér el a társadalmi fejlődés és minél kö­zelebb kerülnek egymáshoz, an­nál nagyobb lesz a kölcsönös megértés, annál szervesebb, gaz­dagabb és mélyebb lesz együtt­működésük. Nemzetközi vonatko­zásban a párt legfontosabb fel­adatainak egyike azon ellentétek lényegének objektív, tudományos elemzése, amelyek egyes kérdé­sekben egyes szocialista orszá­gok és némely testvérpártok kö­zött keletkeznek. Keresni kell ezek marxista-leninista alapokon törté­nő leküzdésének módjait, a kom­munisták összeforrottságának erősítéséhez vezető utat. A prog­ram ez elöl nem térhet ki, ha a realitás talaján akarunk maradni. A világban tapasztalható jelen­legi fejlődés egyik alapvető voná­sa, amelyet rögzíteni kell a prog­ram új feldolgozásában, az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok fokozódó szerepe, melyek meg­szabadultak a gyarmati, vagy fél­gyarmati függőségtől. Ezen országok némelyikében a kapitalista rend jutott érvényre. Ezen országok objektív érdekei­nek ellent mond az imperialista nagyhatalmak önkényre és diktá­tumra épülő agresszív politikája. Ezeknek a gazdasági elmaradott­ság felszámolására törekvő orszá­goknak egyenjogú nemzetközi együttműködésre és tartós békére van szükségük. Közülük sokan a szocialista országokkal fenntar­tott kapcsolatokban látják függet­lenségük megszilárdításának esz­közét. Érthető, hogy továbbra is a kölcsönösen előnyös együttmű­ködésre törekszünk ezekkel az or­szágokkal, szuverenitásuk tiszte­letben tartása és a belügyeikbe való be nem avatkozás maradék­talan tiszteletben tartása mellett. Az egykori gyarmati világban közelebb állnak hozzánk a szocia­lista orientációt választott orszá­gok. Nemcsak közös imperialista­ellenes és békeszerető külpolitikai céljaink kapcsolnak bennünket egybe, hanem a szociális igaz­ságosság és a haladás közös esz­méi is. Tudatosítjuk természetesen helyzetük bonyolultságát és forra­dalmi fejlődésük nehézségeit is. Egészen más dolog meghirdetni a szocializmust mint célt és egé­szen más dolog építeni azt. Ehhez szükséges a termelőerők, a kultú­ra és a társadalmi tudat bizonyos szintje, illetve foka. A szocialista országok szolidárisak ezekkel a haladó államokkal, A kapitalista világot illetően ta­núi vagyunk e társadalmi rend ál­talános válsága jelentős mértékű elmélyülésének. Egyre kevésbé hatékonyak azok a módszerek, amelyekkel a háború utáni idő­szakban sikerült biztosítani a vi­szonylag stabil fejlődést. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az imperializ­mus képtelen felszámolni a pél­dátlanul mély és széles körű tudo­mányos-technikai forradalom szo­ciális következményeit, azt, hogy a dolgozók milliói ítéltetnek mun­kanélküliségre és nyomorra. Az imperializmust megrázták a belső, és az államok közötti ellentmon­dások és konfliktusok. A tőkés országok politikáját ez mélyreha­tóan, de eltérően befolyásolja. Rendkívül felerősödött az ultra­reakciós erők agresszivitása, melyben az amerikai imperializ­mus jár az élen. Kísérletek történ­nek a helyzet minden áron való visszafordítására. Az ilyen politika természetesen nem hoz sikert az imperialistáknak, de kalandorjelle­gét tekintve rendkívül veszélyes az emberiségre nézve. Éppen ezért a népek erőteljes ellenállá­sába ütközik, amely kétségtelenül tovább fokozódik. A jelenlegi tőkés világban azon­ban más irányzatok is tapasztal­hatók, más politikusok is vannak, olyanok akik reálisabban ítélik meg a világban kialakult helyzetet. Tudatosítják, hogy a világban visszafordíthatatlan folyamatok játszódtak le, tisztában vannak a különböző társadalmi rendszerű országok közötti hosszú távú bé­kés egymás mellett élés kölcsö­nös előnyeivel és szükségszerű­ségével. Már számtalanszor kije­lentettük és most megismétlem, hogy mi erre készek vagyunk. Meggyőződésünk, hogy ez a vilá­got megosztó társadalmi barikád mindkét oldalán élő népek érdeke­it szolgálja. A kommunistáknak az a meg­győződésük, hogy a szocializmu­sé a jövő. Ilyen a történelem ala­kulásának folyamata. Ez azonban nem jelent egyet azzal, hogy „ex­portálni akarjuk a forradalmat“ és be kívánunk avatkozni más orszá­gok ügyeibe. A „forradalom ex­portja“ teljes mértékben lehetet­len. A szocializmus minden adott országban kizárólag a társadalmi fejlődés objektív szükségletei tala­ján jön létre. Szilárd meggyőződé­sünk, hogy a szocializmus végül is bebizonyítja saját előnyeit épp a kapitalizmussal folytatott békés versengés feltételei közepette. Ugyanakkor viszont egyáltalán nem vagyunk a katonai versengés hívei, amelyet az imperializmus kényszerít ránk. A békés egymás mellett élés­hez objektiven hozzájárul a szocializmus és az imperializ­mus között létező katonai straté­giai egyensúly. A mi népünktől és a szocialista közösség többi or­szágainak nemzeteitől is sok erő­feszítést és eszközt követelt en­nek elérése, éppen ezért nem en­gedjük, hogy az egyensúlyt bárki is felborítsa. Továbbra is mindent megteszünk országunk, barátaink és szövetségeseink biztonságá­nak szavatolása érdekében, fo­kozzuk a szovjet fegyveres erők harci erejét, amely az imperialista reakció agresszív törekvései fel­tartóztatásának fontos tényezője. Ha sikerülne a fegyverzetek szint­jének és a katonai kiadások köl­csönös csökkentése és megkez­dődne a leszerelés, amire mi aktí­van törekszünk, ez minden ország és nemzet javára válna. A mi célunk azonban nemcsak a háborús veszély elhárítása. A nemzetközi kapcsolatok lénye­ges javítására, e kapcsolatokban a pozitív elemek erősítésére és továbbfejlesztésére törekszünk. Tömören szólva, korszakunk­ban épp a szocializmus a nemzet­közi kapcsolatokban az egészsé­ges alapelvek legkövetkezetesebb védelmezője, az enyhülés és a béke, minden nemzet és az egész emberiség érdekeinek a vé­delmezője. Mindezt nyilvánvalóan szükséges lesz világosan leszö­gezni az SZKP programjának új feldolgozásában. Az országunk előtt álló hatal­mas feladatok teljesítése megkö­veteli a párt vezető szerepének további erősítését. Ezért a pártnak szüntelenül tökéletesítenie kell munkájának formáit és módszere­it. E tekintetben az SZKP prog­ramjában több olyan tézis szere­pel, amely még megvalósításra vár. Új kérdések is felmerülnek. Például rendkívül fontos feladat a párt- és állami szervek közötti helyes funkciómegosztás megva­lósítása a gyakorlatban. Nemegy­szer elhangzott már, hogy a párt­szervek nem helyettesíthetik az állami szerveket, azonban nem mindig sikerül ezt elkerülni. A párt nagy tartaléka a párton belüli demokrácia továbbfejleszté­se, az alkotó aktivitás, a kommu­nisták kezdeményezésének és fe­lelősségének a növelése. Minél merészebben és konkrétabban vi­szonyulnak a kommunisták a párt életének és az ország időszerű kérdéseinek a megítéléséhez, mi­nél aktívabban veszik ki részüket az elfogadott határozatok teljesí­téséből, pártunk annál sikereseb­ben teljesítheti történelmi külde­tését. A párt programjának új feldol­gozása segít mindannyiunknak abban, hogy erőinket a párt és. a nép kulcsfontosságú feladatai­nak a teljesítésére fordítsuk. Ha jól megbirkózunk ezekkel, akkor ez új, hatalmas előrelépést jelent or­szágunk fejlesztésében, a nép életének javításában. Szocialista rendszerünk ezzel még meggyő­zőbben szemlélteti a világ előtt ■saját előnyeit. Nemcsak arra van szükség, hogy világos és átgondolt irány­adó pontokat tűzzünk ki a jövőre nézve, hanem arra is, hogy azokat beoltsuk a kommunisták és pár- tonkívüliek millióinak tudatába, hogy még aktívabban bekapcso­lódjanak a ránk váró munkába. Éppen ez az ideológiai front tagjai­nak egyik legfontosabb feladata. Az ideológiai és nevelő munka mindenekelőtt a párt és a nép kapcsolatának kérdése. Ebben rejlik jelentősége. Meg vagyok győződve arról, hogy mostani ülé­sünk jelentős segítséget nyújt pár­tunknak további munkájához. (Folytatás az 1. oldalról) XVI. kongresszusán is rámutatott - elsősorban az, hogy a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés minded­dig nem vált a tervezés és az irányítás súlypontjává, hogy a tu- dományos-műszaki fejlesztés eredményeinek széles körű és kö­vetkezetes alkalmazásáért folyta­tott küzdelem mindeddig nem ké­pezi a tervező, az irányító és a szervező munka fő tartalmát. A gyakorlatban nagymértékben érvényesülnek az extenzív eljárá­sok. Az irányítás jelenlegi mecha­nizmusa nem gyakorolt eléggé ha­tékony nyomást a termelés és a gyártási program innovációjára, a minőség javítására, s ezzel kap­csolatban a termelés hatékonysá­gának növelésére. A XVI. pártkongresszus határo­zatainak végrehajtása során a tu­domány és a technika területén abból kell kiindulni - mondotta Jakeš elvtárs -, hogy a tudomá­nyos-műszaki haladás bonyolult folyamat. Alkalmazása terén foko­zatosan kell kitűznünk a célokat, figyelembe kell venni lehetősége­inket és azt a tényt, hogy mindent nem lehet egyszerre megoldani. Egyúttal látni kell a fő láncszeme­ket és olyan feladatokat kell kitűz­ni, amelyeket közvetlenül lehet tel­jesíteni. A CSKP KB Elnökségének je­lentése részletesen jellemezte azokat az alapvető feladatokat, amelyeket a tudományos és a mű­szaki eredmények gyorsabb alkal­mazása érdekében főként a ter­melési gazdasági egyesülésekben és a vállalatoknál kell teljesíteni. Jakeš elvtárs a továbbiakban konkrétan foglalkozott a tudomá­nyos kutatás alapmunkájával, e munka helyes orientálásával és káderellátásával, a termelés előtti szakaszokban végzett munka ha­tékonyságának növelésével. A je­lentés végén hangsúlyozta, hogy a CSKP KB ülésén megvitatásra kerülő feladatokat nem lehet átte­kinteni a külpolitikai kapcsolatok, a bonyolult nemzetközi helyzet fi­Tisztelt Főtitkár Úr! Annak a hatvanhat csehszlovák állampolgárnak legközelebbi roko­naiként fordulunk önhöz, akik már három hónapja elrablóik kezei kö­zött szenvednek. Az Alto Catum- bela-i ipari komplexumban végzett békés munka, az Angolai Népi Köztársaság békés fejlesztése közben az UNITA terrorcsoportja által végrehajtott támadás áldoza­taivá váltak. Kérjük önt, a legfon­tosabb nemzetközi szervezetnek, az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének főtitkárát, segítsen! Hasz­nálja fel befolyását arra, hogy hozzátartozóink kiszabaduljanak a terroristák kezéből. Meggyőződésünk, hogy a nem­zetközi közösség nyomatékos és igazságos akarata hozzájárulhat az elrablottak kiszabadításához. Nagyra értékeljük köztársaságunk elnökének és a csehszlovák kor­mánynak azon kitartó sokoldalú és határozott erőfeszítéseit, amelye­ket minden nemzetközi szervezet­nél, a baráti országok államfőinél és számos külföldi kormánynál tesznek 66 állampolgárunk meg­mentésére. A csehszlovák kor­mány minden akciója és lépése, amelyekről tájékoztatnak bennün­ket, új reményeket kelt bennünk. Úgy érezzük, hogy a nemzetközi közvélemény kollektív erőfeszíté­seivel létre lehet és kell hozni a nemzetközi terrorizmus elleni harc határozott frontját, mert a ter­rorizmus kivétel nélkül minden olyan becsületes embert fenyeget, akinek az a célja, hogy békében és másokkal megértésben éljen. Nagyon aggódunk. Az UNITA kormányellenes szervezet eddig tudtunkkal senkinek sem tette le­hetővé - a Nemzetközi Vöröske­gyelem bevétele nélkül. Tudatosí­tani kell, hogy a tudományos-mű­szaki haladás része a nemzetközi osztályharcnak, s a szocializ­musban a munkatermelékenység tartós növekedését és a nép élet- színvonalának emelését szolgálja. A tanácskozás további részét, amelyben vitafelszólalások hang­zottak el, Josef Korčák elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja vezette. A Csehszlovák Tudományos Akadémia alapkutatási feladatairól Bohumil Kvasil elvtárs beszélt. Foglalkozott az alapkutatás hoz­zájárulásával a társadalom hosz- szú távú tudományos-műszaki, gazdasági és szociális prognózi­sának kidolgozásához. Ladislav Luhový elvtárs a kö­zép-szlovákiai kerület több üze­mének néhány példájával szem­léltette, hogyan sikerült bevezetni a műszakilag igényes termelési módszereket. Egyúttal figyelmez­tetett arra, hogy a tudományos­műszaki haladás vívmányait nem érvényesítik a kellő ütemben a ter­melésben. A nyugat-csehországi kerület pártszerveinek és -szervezeteinek a tudományos-műszaki fejlesztés­sel kapcsolatos tevékenységéről Josef Mevald elvtárs beszélt. Ezekre a kérdésekre nemcsak a kerületi pártbizottság fordít nagy gondot, hanem az üzemi pártbi­zottságok is rendszeresen foglal­koznak velük. Vladimír Hajko elvtárs konkrét példák segítségével ismertette a Csehszlovák Tudományos Aka­démia alapkutatási célterveinek hasznosságát, amely tervek vég­rehajtása során a tudományos akadémia együttműködik a felső- oktatási intézményekkel és a ter­melő szervezetekkel a kutatás meggyorsítása és eredményeinek gyakorlati alkalmazása érdeké­ben. Szólt arról is, hogyan járul hozzá a Szlovák Tudományos Akadémia a jelentős kutatási programok megvalósításához. A CSKP Központi Bizottságá­nak 8. ülése ma folytatódik. reszt képviselőinek sem - hogy kapcsolatba lépjen az elrablottak egész csoportjával, akiket állítólag támaszpontjain őriz. ígéretei és nyilvános kijelentései ellenére sem tette lehetővé a sorsukról szóló jelentések megvizsgálását. Jogos aggodalommal tölt el ben­nünket, hozzátartozókat és Cseh­szlovákia egész népét, - amely­nek szolidaritása és rokonszenve ezekben a nehéz percekben nagy támasz számunkra, - az elrablot­tak egészsége és élete. Nagy nyomatékkai hangsúlyoz­zuk, hogy az elrablottak között 17 nő és 21 gyermek van! Már ez a tény is leleplezi azoknak a kö­nyörtelenségét, akik a leggyen­gébbeket is kitették a barátságta­lan tájon való csaknem 2000 km- es menetelés rendkívüli megpró­báltatásainak. Annak ellenére, hogy az UNITA képviselői több­ször nyilvánosan kijelentették: a nőket és a gyermekeket (a tá­maszpontra való megérkezésük után) azonnal szabadon bocsát­ják, mindmáig nem teljesítették ezeket az ígéreteiket, amit a leg­nagyobb érzéketlenség megnyil­vánulásának és a humanizmus minden elve kigúnyolásának te­kintünk. Követeljük valamennyi túsz ha­ladéktalan szabadon bocsátását és hazatérését! Segítsen, hogy visszatérhessenek lányaik és fiaik, unokáik, rokonaik körébe! Az ENSZ főtitkárának küldött levelet Véra Kozlanská, a Studík házaspár, Viera Navrátilová, a Hudeček házaspár, Ester Gre- gorová és az elrabolt csehszlovák állampolgárok további rokonai ír­ták alá. LEVÉL AZ ENSZ FŐTITKÁRÁHOZ Bocsássák szabadon az elrabolt csehszlovák állampolgárokat (ČSTK) - Az Angolai Népi Köztársaságban az idén márciusban az UNITA kormányellenes szervezet által elrabolt csehszlovák állam­polgárok rokonai levélben fordultak Javier Pérez de Cuellarhoz, az ENSZ főtitkárához. A levél szövege a következő:

Next

/
Thumbnails
Contents