Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1983-05-12 / 110. szám, csütörtök

San Lenphon! SZAKMÁT TANULNAK A LAOSZI FIATALOK Ma kezdődik a Prágai Tavasz Közép-Szlovákia mezőgazda- sági üzemeinek számos gépjaví­tója, s nem kevés középkáder a Bozitai (Buzitka) Mezőgazdasá­gi Szaktanintézetben sajátította el a szakma fortélyait.- Jelenleg tíz osztályban 233 szakmunkásjelölt szlovák és ma­gyar tanítási nyelven készül hiva­tására - tájékoztatott Zuzana Loš- fáková, az iskola igazgatóhelyet­tese. - A nappali tagozaton kívül harmincötén munka mellett tanul­nak. A közép-szlovákiai diákokon kívül másfél évvel ezelőtt 19 laoszi fiatal is érkezett hozzánk, hogy szaktanintézetünkben szerezzen képesítést a mezőgazdasági gép­javító szakmára. A szakmunkás- képző iskola elvégzése után ter­mészetesen lehetőség van az érettségi bizonyítvány megszerzé­sére is. Az oktatás nálunk komplex módon történik, azaz az elméleti foglalkozásokon kívül helyben ré­szesülnek diákjaink gyakorlati képzésben is. Tanműhelyeink fel­szereltsége megfelelő, s a tantes­tület is tapasztalt pedagógusokból áll. Egyetlen hátránya intézmé­nyünknek, hogy kissé távol esik a járási központtól, ami persze előny is. Tudomásunk szerint táv­latilag az iskola jelentős fejleszté­sével számolnak. A tapasztalt pedagógusok kö­zött a maga húszegynéhány esz­tendejével Nagy Ildikó, ma­gyar-szlovák szakos tanár még fiatal tanerőnek számít, hiszen csak másfél évvel ezelőtt került az iskolába, éppen a laoszi fiatalok nyelvi felkészítése miatt. Hogy a viszonylag rövid idő alatt remek munkát végzett, ezt alkalmunk volt tapasztalni az indokínai fiatalok egyik nyelvóráján is. A korábbi hónapok szigorú gya­korlása után ennek a negyvenöt percnek kötetlen, társalgási jelle­ge volt.- Tessék, kérdezzen csak tőlük bármit - bátorított a tanárnő, ám mielőtt megfogalmaztam volna az első kérdést, ő maga teremtett közöttünk kapcsolatot azáltal, hogy hétköznapjaik felől érdeklő­dött.- Mondjátok el, hogyan érzitek magatokat Csehszlovákiában?- Nagyon jól érezzük itt magun­kat - mondotta Phomuttama, min­den hangot szépen, gondosan ki­ejtve. - Csak az a baj, hogy a kö­zelben nincs egy nagyobb város, ahová eljárhatnánk szórakozni, nincs diszkó, nincsenek lányok... Az iménti mély csend utáni har­sány nevetés, spontán felmorajlás a hangulat oldódására utal...- Mindezek hiányában mégis mivel telnek itteni napjaitok? - kér­deztem a csillogó szemű fiúktól.- Eddig főként tanulással - vá­laszolt immár teljes komolysággal Sam Sytha bár lakóhelyünkön mód nyílik a kikapcsolódásra, spor­tolásra is. Szívesen nézünk televí­ziót, s egyre többet megértünk a szlovák újságokból is. Néhányan közülünk tűrhetően asztaliteni­szeznek, ketten pedig eljárnak az I. A osztályban szereplő helyi lab­darúgó-csapat edzéseire is. A hét­végeken általában saját problé­máinkkal vagyunk elfoglalva; ilyenkor levelet írunk hozzátarto­zóinknak, mosunk, főzünk, még­pedig a mi szokásaink, a hazai ízek szerint. Ezekre a napokra kapunk némi zsebpénzt, amelyből rizst, nyulat, csirkét vásárolunk, aztán jó nagyokat eszünk. Ettől függetlenül megszoktuk már az itteni kosztot is, de azért a hazai, az mégiscsak más... Voltunk már kirándulni a Magas-Tátrában és Banská Bystricában - folytatta. - Nagyon szeretnénk eljutni az ország fővárosába is. A nyári szün­időt sem szeretnénk tétlenül el­tölteni. Szívesen elmennénk vala­melyik közeli földművesszövetke­zetbe vagy állami gazdaságba dolgozni, csak az a gond, hogy még nincs járművezetői jogosítvá­nyunk. Zöldség vagy gyümölcs begyűjtésére azonban vállalko­zunk. ..- S mit tudtok majd hasznosíta­ni az itt elsajátítottakból odahaza, merőben más éghajlati és műsza­ki körülmények között?- Meggyőződésünk, hogy na­gyon sokat - válaszolt Champa Sak. - Az igaz, hogy a mi orszá­gunk éghajlata merőben más, s a rizsen és a nálunk is közked­velt kukoricán kívül főként banánt, ananászt, kókuszt, narancsot, dinnyét, kávét és teát termesz­tünk, ám a földek művelése már nálunk sem képzelhető el traktor, korszerű földművelő és betakarító gépek nélkül. Jelenleg a legtöbb traktor és gép amerikai és szovjet eredetű, de úgy értesültünk, hogy a jövőben sokkal több Zetor és egyéb csehszlovák mezőgép se­gíti majd népünk munkáját. A rendhagyó tanítási óra végén néhány percig a nyelvtanárnővel beszélgettünk.- Sajnos, az én megbízatásom már hamarosan lejár, amit nagyon sajnálok, mert az elmúlt másfél esztendő alatt nagyon a szíve­vemhez nőttek a laoszi diákok. Nemcsak a szlovák nyelvet sajátí­tották el kitünően, hanem - s ezt kollégáimtól tudom - a többi tan­tárgyból is meglepően jó eredmé­nyeket értek el. Kedvenc tantár­gyuk a matematika, s ezt a mieink­nél sokkal jobban megértették, persze az is igaz, hogy jó néhá­nyan közülük már laoszi érett­ségi bizonyítvánnyal a zsebük­ben kezdték meg nálunk tanulmá­nyaikat. Ami magaviselétükét illeti sem kívánhatok pedagógusnak jobb tanítványokat; csendesek, szolgálatkészek, s hihetetlenül fo­gékonyak minden iránt, ami új. Lelkiviláguk persze merőben eltér a miénktől, hangos szóval náluk nem sokra megy az ember, de erre nem is volt szükség. Ami az ő esetükben is megfigyelhető: a mentalitásbeli különbség a falu­siak és a városiak között. Az előb­biek zárkózottabbak, szorgalma­sabbak és dolgosabbak, az utób­biak viszont nagyon ügyesek, szemfülesek. Úgy tudom, a diákok többsége a szakmunkásképző el­végzése után visszatér hazájába, néhányan azonban már kifejezték továbbtanulási szándékukat. Mi mindent megteszünk eredményes felkészítésük érdekében, s remél­jük, a távoli földrészen öregbítik majd a csehszlovák szakmunkás- képzés jó hírét. Búcsúzóul a húszéves Villasittól kérdem, hogyan kell az ő nyelvü­kön sok sikert kívánni?- San Lenphon! - válaszolja mosolyogva. Ezzel búcsúzunk, ezt kívánjuk mi is. HACSI ATTILA Ha a tavaszi Prágáról esik szó, mindig Karéi Hynek Mácha, a nagy cseh romantikus költő Má­jus című elbeszélőkölteménye jut eszembe, melyben oly pompáza­tos színekben láttatja az újjáéle­dés évszakát, a tavaszt, a szerel­met és szerelmét - a tavaszi Prá­gát. Prága, annak ellenére, hogy nevét régmúlt idők óta kíséri az aranyépitheton ornans, természe­tesen nem csupán ezzel az egyet­len jelzővel illethető, hanem szám­talan mással is, hiszen - közis­merten - rendkívül sokarcú és sokszínű város. E színorgiának csak egyetlen színfoltja a Prágai Tavasz nemzetközi zenei feszti­vál, melyet minden évben meg­rendeznek. Az idei Prágai Tavaszon, me­lyet május 12-e és június 4-e kö­zött rendeznek meg, összesen 56 koncert hangzik el olyan kiváló akusztikájú hangversenytermek­ben, mint a híres Smetana- és Dvorák-terem, a Lovagterem, a Szent Vilmos székesegyház, a Szent György bazilika és a né­hány éve épült Kulturális Palota kongresszusi terme. Ezenfelül a prágai Nemzeti Színházat is be­kapcsolják a fesztivál „vérkeringé­sébe“, ugyanis a Smetana Szín­házban kilenc, és a Tyl Színház­ban egy opera hangzik majd el a fesztivál keretében (köztük olyan művek, mint például Mozart Va- rázsfuvolája és Don Giovannija, Smetana Eladott menyasszonya, Dvorák Ruszalká\a, Wagner Nürn­bergi mesterdalnokok, Ján Cikker Játék a szerelemről és a halálról című műve stb.). Ami a fesztivál műsorát illeti, felöleli a zeneirodalom szinte min­den fontos korszakát és stílus- irányzatát, a barokk zenétől a kasszicista és a romantikus zenén át napjaink modern zeneművésze­téig. Ilyformán megszólalnak majd a fesztiválon Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Liszt, Dvo­rák, Chopin, Wagner, Debussy, Csajkovszkij, a 20. századi zene­költők közül Bartók, Janáček, Mar- tinű, Sztravinszkij, Rahmanyinov, Prokofjev, Sosztakovics és mások művei. A mai szlovák zenét Cikke- ren kívül Eugen Suchoň, (Balladi- kus szvit zenekarra című szerze­ményével), Hja Zeljenka (Epilógus című művével) és mások képvi­selik. A fesztiválon külön koncertet szentelnek (május 18-án) a Cseh­szlovák Rádió megalakulása 60. évfordulójának. A hangversenyen a Csehszlovák Rádió prágai szim­fonikus zenekara és énekkara mű­ködik majd közre, František Vajnar vezényletével. (A műsorban a töb­bi között Ján Cikker Epitaf című szimfonikus képe is elhangzik majd.) A nemzetközi gyermeknap al­kalmából június 1-én a Cseh Fil­harmónia ad hangversenyt a Dvo- ŕák-teremben, Václav Neumann, a cseh zenei élet nagy öregje vezényletével. A műsorban a ne­ves Kühn gyermekkar is fellép. A fesztivál jelentős „előjátéka“ volt a gordonkaművészek május 2-10-e között lezajlott nemzetközi versenye, melyen 15 ország 32 muzsikusa vett részt. Az idei, sor­rendben már a hetedik versenyen ausztráliai, kínai, japán, francia, jugoszláv, NSZK- és NDK-beli, lengyel, osztrák, román, szovjet, svájci, angol és hazai gordonka- művészek vetélkedtek. A verseny eredményei már ismerték. A gor­donkaverseny eredményeit ma hirdetik ki a prágai Karolínumban. A díjazott művészek holnap hang­versenyt adnak a Smetana-te- remben. A Prágai Tavaszon a Cseh és a Szlovák Filharmónián kívül olyan kiváló együttesek adnak majd hangversenyt, mint a Moszk­vai Rádió és Televízió Nagy Szim­fonikus Zenekara, a Prágai Fővá­rosi Szimfonikus Zenekar, az Or­chestre de Lyon, az NHK Symphony Orchestra Tokyo, a ka­marazenekarok közül: a Moszkvai Virtuózegyüttes, a Budapesti Ka­marazenekar (Mihály András ve­zetésével), a Skót Barokk Együt­tes, a Deutsche Bachsolisten, az angol Amadeus Quartet stb. A világ élenjáró karmesterei kö­zül pl. a szovjet Dmitrij Kitajenko, Vlagyimir Fedoszejev, a japán Hi- royuki Iwaki, az olasz Alessandro Siciliani, az amerikai Efren Kurtz és mások vezényelnek majd, s olyan kitűnő előadóművészeket hallhat a közönség, mint á szovjet Jelena Obrazcova, a magyar Csengery Adrienne, az NDK-beli Peter Schreier, az olasz Mirella Freni, az NSZK-beli Luisa Bosa- balian (ének), a szovjet Vlagyimir Szpivakov, a cseh Josef Suk, a ja­pán Yuko Shiokawa (hegedű), a cseh Ivan Klanský, a szlovák Marian Lapšanský, a szovjet Tyi- hon Hrennyikov, az amerikai Gar­rick Ohlsson, az olasz Michelle Campanella (zongora), Zuzana Rúžičková, a világhírű prágai csembalóművész és mások. Ma (immár hagyományosan Bedŕich Smetana születésnapján) a művészvilág szeme Prágára fi­gyel. Este nyolc órakor a Kulturális Palota kongresszusi termében megszólalnak a harsonák és meg­kezdődik a Prágai Tavasz, hogy a zeneművészet által tovább erő­sítse a népek és nemzetek közötti megértés és barátság eszményét. A nyitókoncerten - a hagyomá­nyokhoz híven - Bedŕich Smetana Hazám című hatrészes szimfoni­kus költeménye hangzik el a Cseh Filharmónia előadásában. Vezé­nyel Jiri Bélohlávek. KÖVESDI JÁNOS Tanulás közben (A szerző felvétele) Kezet nyújtani E gyik pedagógus ismerősöm mesél­te a minap: - Húsz éve tanítok a gimnáziumban, de ilyen még nem for­dult elő velem. Ügyeletes voltam, s a nagy­szünetben odaszóltam az egyik diáknak: gyere ide, fiam. Mire ő flegmán odavetet­te, hogy nem megyek. Megismételtem a felszólítást, türelmet erőszakoltam ön- magamra. S ő nem rettent meg: mond­tam már, hogy nem megyek, felelte ismét foghegyről. Elindultam felé, elöntött az epe, s azt akartam tenni, amit két évtized alatt soha, de végül is uralkodni tudtam magamon. Mit érek el egy pofonnal, vil­lant át rajtam. A véletlen úgy hozta, hogy még aznap délután az óvó néni is kiöntötte a bánatát:- Idestova négy évtizede nevelem a gyerkőcöket, de ilyen agresszív, felese­lő óvodásokkal még nem találkoztam, mint az utóbbi években. S egyre rosz- szabb a helyzet. Komolyan mondom, néha már attól tartok, hogy valamelyik kispajtás nekem esik, ha valamit megtil­tok neki. S a végén mindketten ugyanazt a ref­rént mondták: mi lesz ezekkel a mai ' fiatalokkal? Legyinthetnénk egyet, hi­szen apáink, nagyapáink gyermek koruk­ban ugyanúgy hallották a rosszalló, ag­gódó mondatokat, mint a mai fiatalok. De azért inkább elgondolkoztunk, mert látjuk, tapasztaljuk, halljuk, hogy nem teljesen alaptalanok a gyermekekkel s a fiatalokkal kapcsolatos aggodalmaink. Napjainkban már nyilvánvalónak tet­szik, hogy megváltozott, stresszhelyzete­ket sem nélkülöző életvitelünk bizony elég gyakran károsan befolyásosa a gyermek lelkiállapotát. Kevés gyermek tudja megszokni a munkába, óvodába, iskolába indulás előtti hajcihőt, kapko­dást, nem egy esetben ideges jelenete­ket. S nehezen találja a helyét a túlzsúfolt osztályokban, ahol a pedagógus erejét megfeszítve nem tud harmincöt, olykor ennél is több gyermekkel kellőképpen foglalkozni. Helytelen és fárasztó sok gyermek napi időbeosztása is. Egyszerűen a nyolc-tízéves gyermek képtelen arra, hogy a tanuláson kívül három-négy szak­körbe járjon, vagy a napköziben az amú- gyis megerőltető tanítási órák után továb­bi három-négy órát üljön a padban. S nem kis gondot okoz az is, hogy a kisvárosi lakótelepeken, sőt több he­lyen már a falvakon is egyre kevesebb a játszótér, s ezért sok gyermek a napi egy-két óra szabad idejében nem tudja kielégíteni harmonikus fejlődéséhez oly fontos játék- és mozgásigényét. A következő gondolatmenetet egy anekdotával kezdem. Az orvosi rendelőben egy asszony arról panaszko­dik az ott) ülőknek, hogy vásott rossz kölyke van, már minden pszichológust végigjártak, mindent megpróbáltak, saj­nos eredmény nélkül. A gyerkőc továbbra is csintalankodik. Mire megszólal egy idős néni: - Próbáljon meg, kedveském, új anyát szerezni a gyereknek. Napjainkra különösen jellemzőnek ér­zem ezt a történetet. Mert mi, szülők továbbra is döntő tényezők vagyunk a gyermek nevelésében.- Manapság nincs ideje az embernek a gyermekére, ott az iskola, kora reggel­től késő délutánig úgyis ott vannak, ne­veljék őket a pedagógusok - hallani nem egy szülőtől. Kétségtelen, a helyzet megítélésében van némi igazság. A mai szülő naponta- statisztikai felmérések igazolják - alig három-négy órát tölt együtt a gyerme­kével.- A tanulók reggeltől késő délutánig parancsok, tilalomfák között élnek- mondta nemrég egy pedagógus a tévé­ben. Délelőtt tanítás, aztán sorakozó ebédhez, sorakozó a sétához, oda ne lépj, oda ne fuss, így megy ez fél ötig.- Futószalagon nevelünk otthon - foly­tatta egy szülő, aki foglalkozását tekintve pszichológus. - írd meg a leckét, fuss le az üzletbe, hagyj békén, látod, apu meg anyu milyen fáradt, csinálj amit akarsz, csak minket ne zaklass! - ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzanak el késő délután és kora este. Nem csoda, hogy a gyermekek többsége nem bírja ezt a túlzottan teljesítményközpontú szülői, pedagógusi szemléletet. Agresszív vagy félénk lesz, fáradékony, kedvetlen, olykor teljesen apatikus. Természetesen sorolhatnék pozitív példákat is jól működő szakkörökről, pio- nírszervezetekről, napköziről s olyan szü­lőkről akik naponta szakítanak arra időt, hogy foglalkozzanak a gyermekeikkel. Nemcsak kikérdezik a leckét, hanem ját­szanak is, beszélgetnek, mókáznak is velük, a hétvégeken pedig együtt barká­csolnak, foglalatoskodnak, egyszóval: nevelik őket. Pedagógusok, pszichológusok a meg­mondhatói, hogy napjainkban még ezek a szülők, a jól dolgozó intézmények van­nak kisebbségben. A neurotikus gyerme­kek egyre növekvő száma is ezt igazolja. Ú gy vélem, nem a kifogásokat, s az úgynevezett objektív okokat kell szüntelenül ismételgetni. Mert életünk tempója ezután sem lesz lassúbb, sőt. Ám időbeosztásunk, szabadidő-háztartá­sunk sokkal ésszerűbb, család-közpon- túbb lehet. Tény, hogy e rohanó életet legnehezebben a gyermekek szokják meg. Éppen ezért kell nekik kezet nyújta­nunk: szülőknek, iskoláknak és más ne­velő intézményeknek, ifjúsági szerveze­teknek. Közösen, a hivatás és a feladatok magaslatán állva kell a mostaninál sokkal felelősségteljesebben munkálkodnunk azért, hogy a jövő nemzedékét ne kora­vén, gépiesen cselekvő, zaklatott ideg­rendszerű egyének jellemezzék, hanem szellemileg nyitott, érzelmekben gazdag fiatalok, akik képesek lesznek a mind nagyobb, s igényesebb egyéni és társa­dalmi célok megvalósítására. SZILVÁSSY JÓZSEF DJ SZÓ 6 1983. V. 12.

Next

/
Thumbnails
Contents