Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)
1983-05-12 / 110. szám, csütörtök
San Lenphon! SZAKMÁT TANULNAK A LAOSZI FIATALOK Ma kezdődik a Prágai Tavasz Közép-Szlovákia mezőgazda- sági üzemeinek számos gépjavítója, s nem kevés középkáder a Bozitai (Buzitka) Mezőgazdasági Szaktanintézetben sajátította el a szakma fortélyait.- Jelenleg tíz osztályban 233 szakmunkásjelölt szlovák és magyar tanítási nyelven készül hivatására - tájékoztatott Zuzana Loš- fáková, az iskola igazgatóhelyettese. - A nappali tagozaton kívül harmincötén munka mellett tanulnak. A közép-szlovákiai diákokon kívül másfél évvel ezelőtt 19 laoszi fiatal is érkezett hozzánk, hogy szaktanintézetünkben szerezzen képesítést a mezőgazdasági gépjavító szakmára. A szakmunkás- képző iskola elvégzése után természetesen lehetőség van az érettségi bizonyítvány megszerzésére is. Az oktatás nálunk komplex módon történik, azaz az elméleti foglalkozásokon kívül helyben részesülnek diákjaink gyakorlati képzésben is. Tanműhelyeink felszereltsége megfelelő, s a tantestület is tapasztalt pedagógusokból áll. Egyetlen hátránya intézményünknek, hogy kissé távol esik a járási központtól, ami persze előny is. Tudomásunk szerint távlatilag az iskola jelentős fejlesztésével számolnak. A tapasztalt pedagógusok között a maga húszegynéhány esztendejével Nagy Ildikó, magyar-szlovák szakos tanár még fiatal tanerőnek számít, hiszen csak másfél évvel ezelőtt került az iskolába, éppen a laoszi fiatalok nyelvi felkészítése miatt. Hogy a viszonylag rövid idő alatt remek munkát végzett, ezt alkalmunk volt tapasztalni az indokínai fiatalok egyik nyelvóráján is. A korábbi hónapok szigorú gyakorlása után ennek a negyvenöt percnek kötetlen, társalgási jellege volt.- Tessék, kérdezzen csak tőlük bármit - bátorított a tanárnő, ám mielőtt megfogalmaztam volna az első kérdést, ő maga teremtett közöttünk kapcsolatot azáltal, hogy hétköznapjaik felől érdeklődött.- Mondjátok el, hogyan érzitek magatokat Csehszlovákiában?- Nagyon jól érezzük itt magunkat - mondotta Phomuttama, minden hangot szépen, gondosan kiejtve. - Csak az a baj, hogy a közelben nincs egy nagyobb város, ahová eljárhatnánk szórakozni, nincs diszkó, nincsenek lányok... Az iménti mély csend utáni harsány nevetés, spontán felmorajlás a hangulat oldódására utal...- Mindezek hiányában mégis mivel telnek itteni napjaitok? - kérdeztem a csillogó szemű fiúktól.- Eddig főként tanulással - válaszolt immár teljes komolysággal Sam Sytha bár lakóhelyünkön mód nyílik a kikapcsolódásra, sportolásra is. Szívesen nézünk televíziót, s egyre többet megértünk a szlovák újságokból is. Néhányan közülünk tűrhetően asztaliteniszeznek, ketten pedig eljárnak az I. A osztályban szereplő helyi labdarúgó-csapat edzéseire is. A hétvégeken általában saját problémáinkkal vagyunk elfoglalva; ilyenkor levelet írunk hozzátartozóinknak, mosunk, főzünk, mégpedig a mi szokásaink, a hazai ízek szerint. Ezekre a napokra kapunk némi zsebpénzt, amelyből rizst, nyulat, csirkét vásárolunk, aztán jó nagyokat eszünk. Ettől függetlenül megszoktuk már az itteni kosztot is, de azért a hazai, az mégiscsak más... Voltunk már kirándulni a Magas-Tátrában és Banská Bystricában - folytatta. - Nagyon szeretnénk eljutni az ország fővárosába is. A nyári szünidőt sem szeretnénk tétlenül eltölteni. Szívesen elmennénk valamelyik közeli földművesszövetkezetbe vagy állami gazdaságba dolgozni, csak az a gond, hogy még nincs járművezetői jogosítványunk. Zöldség vagy gyümölcs begyűjtésére azonban vállalkozunk. ..- S mit tudtok majd hasznosítani az itt elsajátítottakból odahaza, merőben más éghajlati és műszaki körülmények között?- Meggyőződésünk, hogy nagyon sokat - válaszolt Champa Sak. - Az igaz, hogy a mi országunk éghajlata merőben más, s a rizsen és a nálunk is közkedvelt kukoricán kívül főként banánt, ananászt, kókuszt, narancsot, dinnyét, kávét és teát termesztünk, ám a földek művelése már nálunk sem képzelhető el traktor, korszerű földművelő és betakarító gépek nélkül. Jelenleg a legtöbb traktor és gép amerikai és szovjet eredetű, de úgy értesültünk, hogy a jövőben sokkal több Zetor és egyéb csehszlovák mezőgép segíti majd népünk munkáját. A rendhagyó tanítási óra végén néhány percig a nyelvtanárnővel beszélgettünk.- Sajnos, az én megbízatásom már hamarosan lejár, amit nagyon sajnálok, mert az elmúlt másfél esztendő alatt nagyon a szívevemhez nőttek a laoszi diákok. Nemcsak a szlovák nyelvet sajátították el kitünően, hanem - s ezt kollégáimtól tudom - a többi tantárgyból is meglepően jó eredményeket értek el. Kedvenc tantárgyuk a matematika, s ezt a mieinknél sokkal jobban megértették, persze az is igaz, hogy jó néhányan közülük már laoszi érettségi bizonyítvánnyal a zsebükben kezdték meg nálunk tanulmányaikat. Ami magaviselétükét illeti sem kívánhatok pedagógusnak jobb tanítványokat; csendesek, szolgálatkészek, s hihetetlenül fogékonyak minden iránt, ami új. Lelkiviláguk persze merőben eltér a miénktől, hangos szóval náluk nem sokra megy az ember, de erre nem is volt szükség. Ami az ő esetükben is megfigyelhető: a mentalitásbeli különbség a falusiak és a városiak között. Az előbbiek zárkózottabbak, szorgalmasabbak és dolgosabbak, az utóbbiak viszont nagyon ügyesek, szemfülesek. Úgy tudom, a diákok többsége a szakmunkásképző elvégzése után visszatér hazájába, néhányan azonban már kifejezték továbbtanulási szándékukat. Mi mindent megteszünk eredményes felkészítésük érdekében, s reméljük, a távoli földrészen öregbítik majd a csehszlovák szakmunkás- képzés jó hírét. Búcsúzóul a húszéves Villasittól kérdem, hogyan kell az ő nyelvükön sok sikert kívánni?- San Lenphon! - válaszolja mosolyogva. Ezzel búcsúzunk, ezt kívánjuk mi is. HACSI ATTILA Ha a tavaszi Prágáról esik szó, mindig Karéi Hynek Mácha, a nagy cseh romantikus költő Május című elbeszélőkölteménye jut eszembe, melyben oly pompázatos színekben láttatja az újjáéledés évszakát, a tavaszt, a szerelmet és szerelmét - a tavaszi Prágát. Prága, annak ellenére, hogy nevét régmúlt idők óta kíséri az aranyépitheton ornans, természetesen nem csupán ezzel az egyetlen jelzővel illethető, hanem számtalan mással is, hiszen - közismerten - rendkívül sokarcú és sokszínű város. E színorgiának csak egyetlen színfoltja a Prágai Tavasz nemzetközi zenei fesztivál, melyet minden évben megrendeznek. Az idei Prágai Tavaszon, melyet május 12-e és június 4-e között rendeznek meg, összesen 56 koncert hangzik el olyan kiváló akusztikájú hangversenytermekben, mint a híres Smetana- és Dvorák-terem, a Lovagterem, a Szent Vilmos székesegyház, a Szent György bazilika és a néhány éve épült Kulturális Palota kongresszusi terme. Ezenfelül a prágai Nemzeti Színházat is bekapcsolják a fesztivál „vérkeringésébe“, ugyanis a Smetana Színházban kilenc, és a Tyl Színházban egy opera hangzik majd el a fesztivál keretében (köztük olyan művek, mint például Mozart Va- rázsfuvolája és Don Giovannija, Smetana Eladott menyasszonya, Dvorák Ruszalká\a, Wagner Nürnbergi mesterdalnokok, Ján Cikker Játék a szerelemről és a halálról című műve stb.). Ami a fesztivál műsorát illeti, felöleli a zeneirodalom szinte minden fontos korszakát és stílus- irányzatát, a barokk zenétől a kasszicista és a romantikus zenén át napjaink modern zeneművészetéig. Ilyformán megszólalnak majd a fesztiválon Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Liszt, Dvorák, Chopin, Wagner, Debussy, Csajkovszkij, a 20. századi zeneköltők közül Bartók, Janáček, Mar- tinű, Sztravinszkij, Rahmanyinov, Prokofjev, Sosztakovics és mások művei. A mai szlovák zenét Cikke- ren kívül Eugen Suchoň, (Balladi- kus szvit zenekarra című szerzeményével), Hja Zeljenka (Epilógus című művével) és mások képviselik. A fesztiválon külön koncertet szentelnek (május 18-án) a Csehszlovák Rádió megalakulása 60. évfordulójának. A hangversenyen a Csehszlovák Rádió prágai szimfonikus zenekara és énekkara működik majd közre, František Vajnar vezényletével. (A műsorban a többi között Ján Cikker Epitaf című szimfonikus képe is elhangzik majd.) A nemzetközi gyermeknap alkalmából június 1-én a Cseh Filharmónia ad hangversenyt a Dvo- ŕák-teremben, Václav Neumann, a cseh zenei élet nagy öregje vezényletével. A műsorban a neves Kühn gyermekkar is fellép. A fesztivál jelentős „előjátéka“ volt a gordonkaművészek május 2-10-e között lezajlott nemzetközi versenye, melyen 15 ország 32 muzsikusa vett részt. Az idei, sorrendben már a hetedik versenyen ausztráliai, kínai, japán, francia, jugoszláv, NSZK- és NDK-beli, lengyel, osztrák, román, szovjet, svájci, angol és hazai gordonka- művészek vetélkedtek. A verseny eredményei már ismerték. A gordonkaverseny eredményeit ma hirdetik ki a prágai Karolínumban. A díjazott művészek holnap hangversenyt adnak a Smetana-te- remben. A Prágai Tavaszon a Cseh és a Szlovák Filharmónián kívül olyan kiváló együttesek adnak majd hangversenyt, mint a Moszkvai Rádió és Televízió Nagy Szimfonikus Zenekara, a Prágai Fővárosi Szimfonikus Zenekar, az Orchestre de Lyon, az NHK Symphony Orchestra Tokyo, a kamarazenekarok közül: a Moszkvai Virtuózegyüttes, a Budapesti Kamarazenekar (Mihály András vezetésével), a Skót Barokk Együttes, a Deutsche Bachsolisten, az angol Amadeus Quartet stb. A világ élenjáró karmesterei közül pl. a szovjet Dmitrij Kitajenko, Vlagyimir Fedoszejev, a japán Hi- royuki Iwaki, az olasz Alessandro Siciliani, az amerikai Efren Kurtz és mások vezényelnek majd, s olyan kitűnő előadóművészeket hallhat a közönség, mint á szovjet Jelena Obrazcova, a magyar Csengery Adrienne, az NDK-beli Peter Schreier, az olasz Mirella Freni, az NSZK-beli Luisa Bosa- balian (ének), a szovjet Vlagyimir Szpivakov, a cseh Josef Suk, a japán Yuko Shiokawa (hegedű), a cseh Ivan Klanský, a szlovák Marian Lapšanský, a szovjet Tyi- hon Hrennyikov, az amerikai Garrick Ohlsson, az olasz Michelle Campanella (zongora), Zuzana Rúžičková, a világhírű prágai csembalóművész és mások. Ma (immár hagyományosan Bedŕich Smetana születésnapján) a művészvilág szeme Prágára figyel. Este nyolc órakor a Kulturális Palota kongresszusi termében megszólalnak a harsonák és megkezdődik a Prágai Tavasz, hogy a zeneművészet által tovább erősítse a népek és nemzetek közötti megértés és barátság eszményét. A nyitókoncerten - a hagyományokhoz híven - Bedŕich Smetana Hazám című hatrészes szimfonikus költeménye hangzik el a Cseh Filharmónia előadásában. Vezényel Jiri Bélohlávek. KÖVESDI JÁNOS Tanulás közben (A szerző felvétele) Kezet nyújtani E gyik pedagógus ismerősöm mesélte a minap: - Húsz éve tanítok a gimnáziumban, de ilyen még nem fordult elő velem. Ügyeletes voltam, s a nagyszünetben odaszóltam az egyik diáknak: gyere ide, fiam. Mire ő flegmán odavetette, hogy nem megyek. Megismételtem a felszólítást, türelmet erőszakoltam ön- magamra. S ő nem rettent meg: mondtam már, hogy nem megyek, felelte ismét foghegyről. Elindultam felé, elöntött az epe, s azt akartam tenni, amit két évtized alatt soha, de végül is uralkodni tudtam magamon. Mit érek el egy pofonnal, villant át rajtam. A véletlen úgy hozta, hogy még aznap délután az óvó néni is kiöntötte a bánatát:- Idestova négy évtizede nevelem a gyerkőcöket, de ilyen agresszív, feleselő óvodásokkal még nem találkoztam, mint az utóbbi években. S egyre rosz- szabb a helyzet. Komolyan mondom, néha már attól tartok, hogy valamelyik kispajtás nekem esik, ha valamit megtiltok neki. S a végén mindketten ugyanazt a refrént mondták: mi lesz ezekkel a mai ' fiatalokkal? Legyinthetnénk egyet, hiszen apáink, nagyapáink gyermek korukban ugyanúgy hallották a rosszalló, aggódó mondatokat, mint a mai fiatalok. De azért inkább elgondolkoztunk, mert látjuk, tapasztaljuk, halljuk, hogy nem teljesen alaptalanok a gyermekekkel s a fiatalokkal kapcsolatos aggodalmaink. Napjainkban már nyilvánvalónak tetszik, hogy megváltozott, stresszhelyzeteket sem nélkülöző életvitelünk bizony elég gyakran károsan befolyásosa a gyermek lelkiállapotát. Kevés gyermek tudja megszokni a munkába, óvodába, iskolába indulás előtti hajcihőt, kapkodást, nem egy esetben ideges jeleneteket. S nehezen találja a helyét a túlzsúfolt osztályokban, ahol a pedagógus erejét megfeszítve nem tud harmincöt, olykor ennél is több gyermekkel kellőképpen foglalkozni. Helytelen és fárasztó sok gyermek napi időbeosztása is. Egyszerűen a nyolc-tízéves gyermek képtelen arra, hogy a tanuláson kívül három-négy szakkörbe járjon, vagy a napköziben az amú- gyis megerőltető tanítási órák után további három-négy órát üljön a padban. S nem kis gondot okoz az is, hogy a kisvárosi lakótelepeken, sőt több helyen már a falvakon is egyre kevesebb a játszótér, s ezért sok gyermek a napi egy-két óra szabad idejében nem tudja kielégíteni harmonikus fejlődéséhez oly fontos játék- és mozgásigényét. A következő gondolatmenetet egy anekdotával kezdem. Az orvosi rendelőben egy asszony arról panaszkodik az ott) ülőknek, hogy vásott rossz kölyke van, már minden pszichológust végigjártak, mindent megpróbáltak, sajnos eredmény nélkül. A gyerkőc továbbra is csintalankodik. Mire megszólal egy idős néni: - Próbáljon meg, kedveském, új anyát szerezni a gyereknek. Napjainkra különösen jellemzőnek érzem ezt a történetet. Mert mi, szülők továbbra is döntő tényezők vagyunk a gyermek nevelésében.- Manapság nincs ideje az embernek a gyermekére, ott az iskola, kora reggeltől késő délutánig úgyis ott vannak, neveljék őket a pedagógusok - hallani nem egy szülőtől. Kétségtelen, a helyzet megítélésében van némi igazság. A mai szülő naponta- statisztikai felmérések igazolják - alig három-négy órát tölt együtt a gyermekével.- A tanulók reggeltől késő délutánig parancsok, tilalomfák között élnek- mondta nemrég egy pedagógus a tévében. Délelőtt tanítás, aztán sorakozó ebédhez, sorakozó a sétához, oda ne lépj, oda ne fuss, így megy ez fél ötig.- Futószalagon nevelünk otthon - folytatta egy szülő, aki foglalkozását tekintve pszichológus. - írd meg a leckét, fuss le az üzletbe, hagyj békén, látod, apu meg anyu milyen fáradt, csinálj amit akarsz, csak minket ne zaklass! - ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzanak el késő délután és kora este. Nem csoda, hogy a gyermekek többsége nem bírja ezt a túlzottan teljesítményközpontú szülői, pedagógusi szemléletet. Agresszív vagy félénk lesz, fáradékony, kedvetlen, olykor teljesen apatikus. Természetesen sorolhatnék pozitív példákat is jól működő szakkörökről, pio- nírszervezetekről, napköziről s olyan szülőkről akik naponta szakítanak arra időt, hogy foglalkozzanak a gyermekeikkel. Nemcsak kikérdezik a leckét, hanem játszanak is, beszélgetnek, mókáznak is velük, a hétvégeken pedig együtt barkácsolnak, foglalatoskodnak, egyszóval: nevelik őket. Pedagógusok, pszichológusok a megmondhatói, hogy napjainkban még ezek a szülők, a jól dolgozó intézmények vannak kisebbségben. A neurotikus gyermekek egyre növekvő száma is ezt igazolja. Ú gy vélem, nem a kifogásokat, s az úgynevezett objektív okokat kell szüntelenül ismételgetni. Mert életünk tempója ezután sem lesz lassúbb, sőt. Ám időbeosztásunk, szabadidő-háztartásunk sokkal ésszerűbb, család-közpon- túbb lehet. Tény, hogy e rohanó életet legnehezebben a gyermekek szokják meg. Éppen ezért kell nekik kezet nyújtanunk: szülőknek, iskoláknak és más nevelő intézményeknek, ifjúsági szervezeteknek. Közösen, a hivatás és a feladatok magaslatán állva kell a mostaninál sokkal felelősségteljesebben munkálkodnunk azért, hogy a jövő nemzedékét ne koravén, gépiesen cselekvő, zaklatott idegrendszerű egyének jellemezzék, hanem szellemileg nyitott, érzelmekben gazdag fiatalok, akik képesek lesznek a mind nagyobb, s igényesebb egyéni és társadalmi célok megvalósítására. SZILVÁSSY JÓZSEF DJ SZÓ 6 1983. V. 12.
