Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1983-05-11 / 109. szám, szerda

Három évtized a lakosság szolgálatában SOKRÉTŰ TAKARÉKPÉNZTÁRI TEVÉKENYSÉG • NÖVEKVŐ BETÉT- ÁLLOMÁNY • BŐVÜL A KIRENDELTSÉGEK HÁLÓZATA Fennállásának 30. évfordulóját ünnepli a Szlovák Takarékpénztár, melynek szolgálatait csaknem naponta igénybe vesszük. A szóban forgó idő alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül. A takarékbetétek, a kölcsö­nök folyósítása ugyanúgy tevékenysége közé tartozik, mint a takarékbe­tétszámla kezelése. Szervezi az állami sorsjegyek árusítását, s az utóbbi években a szakszervezeti tagsági bélyegek elosztása is a fel­adatai közé tartozik. A több mint három ezer alkalmazottja - 85 százalékuk nő - igyekszik feladatának eleget tenni. A legtöbben akkor keressük fel a takarékpénztár kirendeltsé­geit, amikor a megtakarított pén­zünket betétkönyvre akarjuk elhe­lyezni. A három évtized statiszti­kája azt mutatja, hogy megnöve­kedett a lakosság bizalma. Míg például 1953-ban 630 ezer betét­könyvön 328 millió korona volt elhelyezve, addig a múlt év végén a betétek összege meghaladta az 54 milliárd 835 millió koronát. A szóban forgó időszakban az egy lakosra eső betét összege 91 ko­ronáról 10 767 koronára növeke­dett. A takarékossági formák közül népszerű az ifjúsági prémiumos takarékosság és a nagyobb ka­matlábbal járó betétek. Az előbbi jelentőségét növeli az a tény, hogy a havi betétek összegének felső határát 600 illetve 700 koronában határozták meg, ami azzal jár, hogy az ötéves ciklus végén a pré­mium 3000 illetve 3500 korona. Ide tartozik még egy másik takaré­kossági forma is, mégpedig az, amelyet az energetikában, bányá­szatban dolgozó szakmunkásta­nulók számára vezettek be. Az üzemek havonta kétszáz koronát helyeznek el a névre szóló betét­könyvre, s az ötéves ciklus végén 13 600 koronát kap kézhez a be­tétkönyv tulajdonosa. Nem nagy összeg ez, de mégis segít a pálya­kezdő fiataloknak. Az üzemi takarékosság is lé­nyeges fejlődésen ment keresztül. Míg 1953-ban 125 ezer betét­könyvre havonta átlagban 32 ko­ronát helyeztek el, addig a múlt évben már a 880 ezer betétköny­vön elhelyezett havi átlagösszeg meghaladta a 449 koronát. Az em­lített takarékossági formát egészíti ki a múlt évben beindult nyugdíjki­egészítő prémiumos takarékos­ság, amelynek összegét az üzem a fizetésből vonja le. Az első cik­lusba Szlovákiában 12 801 sze­mély kapcsolódott be. Nem elég népszerű azonban a takarékbetét­számla. Ezt bizonyítja az is, hogy a takarékossági formáknak mind­össze 0,7 százalékát teszik ki, bár a növekedés e téren is jelentős. Az 1958-as évben 1856-an, 1980- ban pedig már 131 205-en nyitot­tak takarékbetétszámlát, amely le­hetővé teszi a készpénz nélküli fizetést. A fejlődés lassúsága e té­ren annak tudható be, hogy még mindig kevés azon üzletek száma, amelyekben takarékcsekkel lehet fizetni, és hosszadalmas a taka­rékbetétszámla adatainak feldol­gozása. Kedvező változás e téren csakis úgy érhető el, ha meggyor­sítják illetve automatizálják az adatfeldolgozást. Természetesen szükség van a takarékpénztár szolgálataira ak­kor is, ha családi ház építésére, nagyobb értékű árucikk megvá­sárlására szánjuk el magunkat, de nincs elég megtakarított pénzünk. Az elmúlt három évtized alatt 6 598 849 kölcsönzőnek 60 191 millió koronát folyósítottak, ebből 11 896 milliót lakásépítésre, 15 050 milliót pedig autó, bútor és más ipari cikkek vásárlására. Je­lentős az 1973-ban bevezetett ifjú házasok kölcsöne is, amelyet azó­ta 453 648 ifjú pár vett igénybe, akiknek 11 305 millió koronát fo­lyósítottak. A múlt évben új köl- csönformákat vezettek be a törpe vízművek építéséhez és a kisállat­tenyésztök részére. Az említettek is azt bizonyítják, hogy a Szlovák Takarékpénztár lépést tart a társadalmi igények­kel. Ennek megfelelően igyekszik fejleszteni kirendeltségeinek háló­zatát. Az utóbbi évtizedekben szá­mos új járási takarékpénztár épült, s többet átépítéssel korszerűsítet­tek. Csupán az 5. és a 6. ötéves tervidőszakban 333 millió koronát fordítottak beruházásokra, 129 millió koronát számítógépek és más műszaki berendezések vá­sárlására. Szlovákiában ma a ta­karékpénztárnak 1281 kirendelt­sége van, ami 289-el több mint 1953-ban volt. A központi köz­ségek számának növekedését is figyelembe veszi a takarékpénz­tár, mindenütt kirendeltséget léte­sít, ahol arra szükség és lehető­ség van, hogy a lakosságot meg­kímélje a fölösleges utazástól és a pénzintézményekben is meg­gyorsuljon az ügyintézés. A jubileumi mérlegvonáskor nem szabad megfeledkezni a ta­karékpénztár dolgozóiról sem, akiknek az indulástól napjainkig lényegesen megváltoztak a mun­kafeltételei, de megnövekedtek a követelmények is. A szocialista munkaversenybe a dolgozók túl­nyomó többsége bekapcsolódik. Tavaly megoldottak 41 tematikus feladatot, s társadalmi munka ke­retében 45 ezer órát dolgoztak. Büszkén mondhatják el, hogy 175 munkakollektíva nyerte el a szo­cialista munkabrigád címet, 18 pe­dig elnyeréséért versenyez. Amint Jozef Laššák, a Szlovák takarékpénztár vezérigazgatója elmondta, tudatosítják, hogy az eredmények mellett vannak még fogyatékosságaik is. A mérlegvo­nás alkalmat ad a hiányok feltárá­sára, az eredmények összegezé­sére. Kijelentette, hogy a jövőben is mindent megtesznek azért, hogy teljes mértékben, az eddigi­nél még színvonalasabban kielé­gítsék a lakosság igényeit. NÉMETH JÁNOS A jelšovcei (nyitrai járás) kis vízerő­mű, amely a Nyitra felső folyásának vízi energiáját hasznosítja, évente mintegy 3700 megawattóra energiát termel. Ezzel a népgazdaságnak 3700 tonna fűtőanyagot takarít meg. Tízévi folyamatos üzemelést köve­tően jelenleg a ČKD blansko-rajeci üzemének dolgozói és a plzeňi Ško­da Művek szerelői az erőmű generál- javitását végzik. A képen a vietnami Tran Duc Hien (baloldalt) és Roman Randula, a blanskói ČKD dolgozói munka közben. (Amand Absolon felvétele - ČSTK) Az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelet kelet-szlovákiai kirendelt­ségének dqlgozói 1983. január 24-tól február 18-ig a Jednota fo­gyasztási szövetkezet tőketerebe- si (Trebišov) üzleteiben, a humen- néi éttermekben és az Interhotel tátrai üzemegységeiben végeztek ellenőrzést. A Szövetségi Pénz­ügyminisztérium 1975/154-es rendelete értelmében azt vizsgál­ták, hogy az említett kereskedelmi intézmények megfelelően végzik-e a vendégeknek, illetve a szocia­lista szervezeteknek nyújtott szol­gáltatásokat. A kereskedelmi felügyelet dol­gozói 21 vendéglátóipari létesít­ményben 42 ellenőrző fogyasztást tartottak. A fizetőpincérek 25 eset­ben pontosan számoltak, négyszer viszont már kisebb „elírások“ tör­téntek és 13 alkalommal a meg­rendelt ételek valós áránál többet számláztak. Az ellenőröket össze­sen 516,40 koronával akarták be­csapni. Száz korona fogyasztásra átlag 6,72 korona volt a túlszámlá­zás. Az ilyen jellegű visszaélések az Interhotel tátrai üzemeiben vol­tak a legsúlyosabbak: 100 korona értékű fogyasztásra 12,43 koroná­val „vágták meg“ a vendégeket. A kassai (Košice) Slovan szálló első osztályú kávéházában példá­ul két ellenőrző fogyasztásakor Anna Hudačková pincérnő 19,30 koronával többet számlázott, de a vendégek megkárosításában a kávéház más dolgozói is „luda­sak“ voltak. Peter Múčka azzal, hogy a megrendelt és számlázott grúz konyak helyett hazai borpár­latot szolgált fel. Ľubica Vajdová pedig a virsliért magasabb árat tüntetett fel a megrendelő lapon, amit a főpincérnő sem vett észre, sőt a virslihez rendelt savanyú uborkát és az elfogyasztott kenye­ret és kiflit is helytelenül számolta el. A bélyi (Biel) Tisza vendéglő­ben 2 ellenőrző fogyasztáskor 5,20 koronával akarták becsapni az ellenőröket. Itt a sör, a vodka és a borókapálinka esetében a csa­posnő - Pásztor Mária - nem tartotta meg az előírt mércét. Az említett munkanapi ellenőrzéskor azt is tapasztalták, hogy itt már reggel 7.30 órakor is adtak pálin­kát és 12 fokos sört, holott harmad- osztályú vendéglőről van szó. Hasonló gyakorlattal a terebesi já­rásban másutt is találkoztak. A To­kaj szálló igazgatóságához tartozó negyedosztályű Tölgyfa vendéglő­ben 9.30 órakor kértek és kaptak szeszes italt. Az alkoholról talán még annyit, hogy két vendéglátó­ipari létesítményben is adódtak ÚJ SZÚ 1983. V. 11. Mostanában, hogy a témá­val is többet foglalkozom, mintha egyre gyakrabban hallanék a kutató, a fejlesztő és a tervező szakemberek­nek címzett elmarasztaló vé­leményeket. A bírálók szerint nálunk fölöslegesen sok a tudományos kutatásra és fejlesztésre szakosodó in­tézmény. Megtiszteltetésnek veszem, hogy ez ügyben cí­memre is érkeztek levelek, amelyekben a tudományos­technikai forradalom jelenle­gi buktatóiról ejtenek szót, és osztják meg velem a ked­ves olvasók véleményüket. Többek között itt is nyomon követhetem azt az álláspon­tot, miszerint hazai kutató­bázisunk lélekszámban ma­gasan meghaladja az igé­nyeket, míg teljesítményben jóval elmarad az elvárások mögött. Próbáljuk meg tehát az alábbiakban egy kicsit „körüljárni“ a jelenséget. Tény és való, a termelést meg­előző s előkészítő szakasz renge­teg problémával küzd. A tisztánlá­tás érdekében viszont nézzük meg, mit mond minderről a statisz­tika. Álljon itt mint példa a gépipar. Azonnal meghökkentő adatot kell tudomásul vennünk. Az elmúlt öt­hat évben ugyanis a gépipari kuta­tó* és fejlesztő intézetek lélekszá- ma nem változott. S ha figyelembe vesszük, hogy eközben gép­iparunk termelési volumenje roha­mosan növekedett, akkor már az iparág fejlesztő bázisának vi­szonylagos gyöngüléséről beszél­hetünk. Mi másra következtethet­Sok vagy kevés? nénk egy olyan helyzetben, ami­kor a változatlan létszámú gár­dánknak egyre több feladattal kell megbirkóznia. Le kell szögezni, hogy az efféle tendencia a terme­lésben előrelépésnek számítana, hiszen az ottani folyamatokat a gépesítés fokozásával a munka­erőtől döntő mértékben függetle­níthetjük. Vagyis, a gép az ember helyére állhat, de csak ott, ahol nincs szükség szellemi alkotóké­pességre. Visszatérve eredeti témánkhoz, szerte a műszakilag fejlett világ­ban nem találunk példát arra, hogy valahol mostanában csökkentet­ték volna a kutató-fejlesztő szak­emberek számát. Sőt, története­sen mondjuk Svájc gépiparáról megállapítható, hogy 1969 és 1975 között kutató-fejlesztő bázi­sát 40 százalékkal növelte. A szakemberek tehetségük teljes bevetésével főleg az elektronika minél nagyobb mérvű alkalmazá­sán fáradoznak. Hazánkban jelenleg mintegy 75 ezer főnyi kutató-fejlesztő gárdá­val rendelkezünk. Csakhogy ez a szám megtévesztő, mert csak­nem 34 ezren tartoznak a kiszol­gáló apparátusba, tehát bizonyos értelemben improduktívak. Vagyis az összlétszám 40-45 százaléka kutatással csak közvetve foglalko­zik. Hasonló a helyzet a tervező- irodákban is. Nem egy vállalatnál a konstruktőröket csupán a terv teljesítésével kapcsolatban felme­rülő égető problémák azonnali megoldására használják. Gyakran hiányzik az előrelátás, szellemi tő­kénknek még mindig csupán ele­nyésző hányada foglalkozik tudo­mányos szinten a fejlődés várható alakulásával, és a belőle eredő feladatok megoldásával. E tekin­tetben nyilván a legfontosabb len­ne elmélkednünk a munkaszerve­zés ésszerűsítésén. Helytelen eljárásnak tekinthető az is, ha a trösztön, illetve a vállal­ton belül a tervező, a kutató- és a fejlesztő bázis költségvetésén takarékoskodnak. Ha egybevetjük a kutatás költségeit, ehhez hozzá­adjuk a szabadalmak vásárlására fordított pénzösszegeket, és mindezt átszámoljuk egy termék­fajtára, megállapíthatjuk, hogy Ja­pán, az NSZK, Nagy-Britannia és Franciaország csaknem négy és félszer többet áldoz gépiparának felvirágoztatására, mint mi. Óha­tatlanul rá kell mutatni azokra a különbségekre is, amelyek a ha­zai és a műszakilag fejlett tőkés országok kutatóbázisának szerve­zeti felépítésében tapasztalhatók. Kedvezőtlen jelenségnek tüntet­hető fel például gépiparunk széles termékskálája. Kutató és fejlesztő szakembereink képességeit ap­rózzuk fel a rengeteg termékfajta fejlesztésével. Külföldi példák bi­zonyítják, hogy a kevesebb itt töb­bet jelent. Kiderült, hogy az emlí­tett országokban egy termékfajta fejlesztésére átlag csaknem hét­szer annyi szakember jut, mint hazánkban. így jelentkeznek tehát a jól értelmezett szakosodás elő­nyei. Befejezésül röviden még egy összefüggésről. A legfrisebb fel­mérések azt bizonyítják, hogy a termelést előkészítő tervező, ku­tató és fejlesztő szakasz a majda­ni áru használati tulajdonságait teljes mértékben befolyásolja. A termék előállítására szükséges alapanyag-fogyasztást is hozzá­vetőleg 90 százalékban a konst­ruktőrök határozzák meg. A gyár­tás technológiája is elképzeléseik nyomán nyeri el végső formáját, s hogy milyen igényes lesz, az nagyjából 60 százalékban már az előkészítés alatt dől el. Végül, de nem utolsósorban, az előállítási költségek mintegy 30 százaléka függ a tervezők, a konstruktőrök, és a kutatók szakmai felkészültsé­gétől, tudásától. Itt meg kell je­gyezni, hogy a százalékarányok függnek a gyártandó termék tí­pusától, a termelőnél a munka- szervezés szintjétől, valamint a gépesítés fokától. Mindenesetre cáfolhatatlan tényként könyvelhetjük el, hogy a gyártást szakmai hozzáértésben magas szintű előkészítő munká­nak kell megelőznie. Ha ez elma­rad, rohamosan csökkennek az említett mutatók, és a termelés is erősen a veszteségesség irányá­ba orientálódik. Azt is mondhat­nánk, hogy csak a tudomány ma­gas fokú részvételével érhető el manapság előrelépés. Ez a felis­merés legyen tehát számunkra a mérvadó, amikor kutató, fejlesz­tő, valamint tervező szakembere­ink munkakörülményeiről dön­tunk KESZELI BÉLA problémák a szesztartalommal. A királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) Li­pa, a nagykaposi (Veľké Kapu­šany) Družba szállóban a vodkát, illetve a szepességi borókapálin­kát hígították. MINEK VAN A RECEPT? Egyszerű a válasz: azért, hogy aszerint készüljön el az étel. Per­sze nem mindig aszerint készül, legalábbis az éttermi ellenőrzések ezt bizonyítják. Visszaélések saj­nos még a diétás éttermekben is előfordulnak. Humennén a Zemp­lén diétás étteremben például a paradicsomlevesbe a tészta he­lyett rizs került. Ez is előíráselle­nes, jóllehet nem olyan felháborí­tó, mint az, hogy a húsleveshez, amely kelkáposztával és rizzsel készült, olyan csontokat használ­tak, amelyből egyszer már főztek levest. A királyhelmeci Lipa szálló éttermében felszolgált bableves­ből is hiányzott a recept szerinti tejfel. A számok és a számlák önma­gukért beszélnek, csak érteni kell a nyelvüket - mondják az üzletve­zetők. Azt viszont néha már elfe­lejtik, hogy ezt a nyelvet - szeren­csére - az ellenőrök is ismerik. Az Állami Kereskedelmi Felügyelet kelet-szlovákiai kirendeltségének dolgozói 16 üzemben 404 számlát ellenőriztek. Hogy mit állapítottak meg? Nos, teljesen szabályosan kiállított számlát 122-őt találtak. Ezeken a tételeket részletesen, áttekinthetően tüntették fel . Ugyan­ez 168 számlán már csak rész­ben felelt meg az előírásoknak 114 számla viszont csak egy bizo­nyos összegről adott számot, a termék pontos megjelölése nél­kül. Még nem mindenütt vált gya­korlattá a termékek egységes osz­tályozása sem. Adagonként nem jelölik meg az ételek árát, egyes helyeken azt sem, hogy hány étel­adagot adtak el. Előfordult, hogy olyan ételt is számláznak, amelyet az adott étteremben sohasem szolgáltak fel, mert nem is készíte­nek A szabálysértésekben tehát az ötletek skálája elég széles MIKOR FATÁNYÉROS A FATÁNYÉROS? A királyhelmeci Lipa szálló ét­termében például nem mindig. Ezt az ellenőrök már akkor sejtették, amikor a számlákat ellenőrizve észrevették, hogy az ágcsernyői (Čierna nad Tisou) Zdroj megren­delésére 51, a Nagygéresi (V. Ho- reš) Efsz-nek 70, a Királyhelmeci Állami Gazdaságnak viszont már 204 koronás áron számláztak egy adagot. Amint az kiderült, a meg­rendelők szeszes ital fogyasztásu­kat álcázták a fatányérossal. Úgy gondolták, ez a könyvelésben elvi­selhetőbb a szemnek, mintha be­váltanák, hogy ittak. Hasonló ügyeskedéssel a Starý Smoko- vec-i Interhotelban, a kassai Slo­van szállóban, a rozsnyói (Rožňa­va) Kras szállóban is találkoztak az ellenőrök. Az ellenőrzések természetesen nemcsak ténymegállapítások, ko­moly következményekkel is jár­nak. A büntetés ezekben az ese­tekben sem maradt el. Az állami Kereskedelmi Felügyelet kelet­szlovákiai kirendeltsége öt vétkest megrovásban részesített, 38-ra öszesen 28 300 korona pénzbír­ságot rótt ki, hármat elbocsátásra javasolt, két esetet pedig az ügyészségnek továbbított. SZASZÁK GYÖRGY FEJLETT BRIGÁDMOZGALOM A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Agrostav mezőgazdasági vállalatnál nagy figyelmet szentel­nek a szocialista munkabrigád-moz- galom fejlesztésének, tökéletesíté­sének. A vállalat 406 dolgozója kö­zül 326-an szocialista munkabrigád tagok. Huszonnyolc kollektíva ver­senyez a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyeréséért. Eddig 162-en szerezték meg a bronzjel­vényt, 14-en pedig az ezüstjelvényt. A vállalat vezetősége, az üzem párt- alapszervezet vezetősége és a szak- szervezet üzemi bizottsága legutóbb pozitívan értékelte a szocialista munkabrigádok szerepét az új mun­kamódszerek terjesztésében és a dolgozók munkakezdeményezésé­nek felkarolásában. LÁSZLÓ ÁRPÁD Fatányéros és egyebek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents