Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1983-05-11 / 109. szám, szerda

***** FELKÉSZÜLTÜNK A TÖMEGTAKARMÁNY-BETAKARÍTÁSRA KOMMENTÁLJUK A napokban a mezőgazdasági év egyik legfontosabb időszaka kezdődik, az amikor a téli tömeg- takarmány-készlet megteremté­sére törekszünk. A nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban nagy figyel­met fordítottunk a takarmánybeta­karítás előkészítésére. Úgy tűnik, az idén kedvezőbb lesz a helyzet mint tavaly, amikor a szárazság a szó szoros értelmében megtize­delte a szántóföldi takarmányfélé­ket és a rétek és legelők termését is. Célunk, hogy maradéktalanul és jó minőségben dolgozzunk fel minden megtermett zöldanyagot. Még élénken él emlékezetünkben a tavalyi rossz termés, ami nem­csak a szarvasmarha-állomány termelőképességének csökkené­sében csapódott le, hanem az ál­lati termékek előállításában is. A téli időszakra kénytelenek vol­tunk 4185 tonna szénát, 2655 ton­na burgonyát, 1598 tonna szi- lázst,178 tonna szenázst és 485 tonna szárított takarmányt vásá­rolni. Nagyon nehéz, de ugyanak­kor tanulságos év is volt számunk­ra 1982. Egyértelműen bebizo­nyosodott, hogy ott, ahol nem be­csülték le a takarmánybetakarítást és minden hozzáférhető lehetősé­get kihasználtak, könnyebben „át­vészelték“ a tavalyi kedvezőtlen feltételeket, és az állattenyésztés­ben kisebb veszteséggel zárták az évet, mint azokban a mezőgazda­sági vállalatokban, amelyekben a feladatnak nem szenteltek kellő figyelmet. Állattenyésztésünk szükségle­teire az idén 140 920 tonna tö­megtakarmányt kell biztosítanunk (szénaértékben számolva), ebből a téli időszakra 75 880 tonnát. Terveink értelmében e nagy mennyiségű tömegtakarmány 75 százaléka I. illetve II. osztályú kell hogy legyen, s e cél elérése meg­követeli, hogy úgy a gyepterülete­ken, mint a szántóföldi takarmány­félék esetében átlagon felüli ter­mést érjünk el. Ezért már ősszel rendkívüli figyelmet fordítottunk a rétek és legelők ápolására, s ha­sonlóan jártunk el tavasszal is. így például a tervezett 10 137 hektár helyett 14 211 hektáron juttattunk trágyát az állandó fűfélékre. Ha a tavaszi időszakban elegendő lesz a csapadék, akkor meglesz a biztosítéka annak, hogy az első kaszálásból - a tápanyagutánpót­lásnak köszönhetően - több ter­mést nyerünk, mint tavaly. A múlt év őszén növeltük az őszi takar­mánykeverékek vetésterületét is; 1375 hektáron termesztjük ezeket, s a tavaszi időszakban a tavaszi keverékek mellett 250 hektáron takarmányrépát is vetettünk. Ta­karmánytermesztési stratégiánk­ban fontos szerepet kapnak a má- sodvetemények is, ezeket a szán­tóterület 18 százalékán termeszt­jük. Mindez a legjárhatóbb útja annak, hogy megteremtsük a ter­vezett tömegtakarmány-készletet. Az első kaszálás idején 1691 hektárról kell betakarítani a tava­szi és őszi takarmánykeverékeket, a vörösherét 1387 hektárról, a lu­cernát 1757 hektárról, állandó fű- féléket pedig 5735 hektárról. Hogy minden megtermett takarmányt az optimális biológiai érés állapoté ban takaríthassunk be, a Banská Bystrica-i és a zvoleni járás mező- gazdasági vállalataival szerződést kötöttünk a kooperációs segítség- nyújtásra. Számításaink szerint a jelenlegi gépparkkal naponta 346 hektárról nyerünk anyagot szén és 343 hek­tárról szenázs előállítására. Per­sze, nem minden területen valósít­ható meg gépesített takarmánybe­takarítás. Járásunkban 535 hektár az olyan gyepterület, amelyen nem vethetünk be nagy teljesítmé­nyű gépeket. E területeket elosz­tottuk a Nemzeti Front szervezetei és a patronáló üzemek között. Ezek szerződésben kötelezték magukat, hogy kézi erővel takarít­ják be az állami gazdaságok és a földművesszövetkezetek szá­mára e területek fűtermését. A ké­rődzők takarmányozásával foglal­kozó központ dolgozói a tömegta- karmány-betakarítás időszakában ügyelnek a munkák idejében való elvégzésére, tartósítására és táro­lására, és összegezik az előállított takarmány minőségével kapcsola­tos eredményeket is. Az így nyert adatok jó szolgálatot tesznek a kü­lönböző kategóriákba tartozó álla­tok optimális takarmányadagjának összeállítására is. A múltban megtörtént, hogy több mezőgazdasági vállalatban elhúzódott a takarmánybetakarí­tás, mert nem tudták megszervez­ni a gépek csoportos bevetését. Az idén meghatároztuk az alapel­vet, hogy minden gép technológiai gépcsoport keretében dolgozhat, s a meghibásodás esetére rendel­keznie kell egy tartalék vágószer­kezettel. A felszecskázott takar­mányt szállító gépkocsikat maga­sítókkal látták el, megelőzve így a rakodási és szállítási vesztesé­geket. Egy sárlerázó szerkezettel mindenütt megoldották, hogy le­hetőleg ne kerüljön föld a takar­mány közé, mivel az rontja annak minőségét. A fentiek is bizonyítják, hogy az intézkedések zöme technológiai jellegű, s teljesítésük fegyelmezett munkát követel. E célnak rendel­jük alá a takarmánykészítők anya­gi ösztönzését is. Ebben döntő szerepet kap a célprémium. A tö- megtakarmány-betakarításra a já­rás földművesszövetkezetei és ál­lami gazdaságai részére 778 000 korona célprémiumot tűztünk ki. A kollektíváknak akkor fizetjük ki ezt a jutalmat, ha eleget tesznek az előírt paramétereknek idő és minőség szempontjából egyaránt. A szenázsolás során például a ta­karmánykészítő csoport 2000-5000 koronát nyerhet (a gö­dör nagyságától függően), ha öt napon belül megtelik a silógödör. A Szövetkezeti Földművesek Szö­vetségének járási bizottsága ugyan­akkor előnyösen támogatja a ta­karmánykészítők szocialista ver­senyét. A traktorosokat - a géptí­pusok szerint - néhány csoportba osztottuk. Az első öt, illetve nyolc helyezett részesül majd jutalom­ban. Szocialista versenyt hirdet­tünk meg a kézi erővel történő takarmánybetakarításra is a Nem­zeti Front szervezetei, illetve a patronáló vállalatok körében. A takarmánybetakarítás idején rendszeresen kiadjuk a takar­mánybetakarítási híradót, amely­ben folyamatosan közöljük a szo­cialista verseny eredményeit, nép­szerűsítjük a kiváló módszereket és bíráljuk a hanyag munkát Az első kaszálás jó ter­mést ígér. A takarmánybetaka­rítás politikai-szervezési tervében minden egyes csoport és egyén számára pontosan kijelöltük a fel­adatokat. A vállalatokban ezeket a feladatokat a pártalapszervezeti taggyűlés és a pártbizottság egy­aránt megvitatta, tanácskoztak a teendőkről a gazdasági vezető­ségekben és természetesen a ta­karmánybetakarító kollektívákban is. Most arról van szó, hogy az elképzelések konkrét testet öltse- nek. PAVOL PEKÁR, a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járási pártbizottság titkára Megoldást keresve... Ján Janovic, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere év eleji interjújában hangoztatta, hogy nagyobb következetességet kell érvényesíteni a zöldségtermesztési tervek teljesítésében. Keresni kell a legmegfelelőbb megol­dásokat az áru gyors elhelyezésére és a tárolással járó veszteségek csökkentésére. Olyan választékban kell szállí­tani az árut a piacra, ami megfelel a fogyasztók igényeinek. Egyszóval: meg kell teremteni a kereslet és a kínálat közötti összhangot. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a zöldségellátás alaku­lását, ellentmondásokkal találkozunk. A miniszter megemlí­tette, hogy 1982-ben megközelítőleg 29Ó ezer tonna zöldsé­get vásároltak fel az egyes vállalatok, s ez a mennyiség 42 ezer tonnával több, mint a hatodik ötéves tervidőszakban az éves átlag volt. Az adatok szerint azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a zöldségtermelésben és -ellátásban minden rendben van. Azonban maga a miniszter is felsorolta, hogy mennyi zöldségféle hiányzott a piacról, illetve miből nem volt elég. A fogyasztók csak sok utánjárással szerezhet­tek be fokhagymát, vöröshagymát, karfiolt, petrezselymet és sárgarépát. De hiánycikknek számított a káposzta, a.karalábé és más zöldségféle is. Ez a megállapítás is bizonyítja, hogy a zöldségtermelés nem igazodott teljesen a fogyasztók igé­nyeihez. A múlt évi nehézségekről az interjú óta is sok szó esett. A felsőbb gazdasági szervek számos értekezleten ígéretet tettek, hogy az idén jobban megszervezik a zöldség termesz­tését és felvásárlását. Az eddigi tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a múlt évben elkövetett hibák lényegében megismétlődnek. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz­térium növénytermesztését irányító bizottságának ülésén például bírálták, hogy a Bratislava-Ružinov-i Efsz a Szlová­kiai Kertbarátok Szövetsége gútai (Kolárovo) alapszervezete nem tudta eladni idejében a fejessaláta-termésének egy részét. A gútai körzetben mintegy 370 ezer darab saláta vár eladásra. Nehézségek voltak Szímőn (Zemné) is. A kertbará­tok közül többen kénytelenek voltak komposztot készíteni a hónapos retekből és a karalábéból. Az említett bizottság ülésén a Zelenina képviselője beje­lentette, a nehézségeken úgy próbáltak segíteni, hogy a tejes saláta egy részét elhelyezték a cseh országrészekben. Ezzel egyidöben rugalmasan lecsökkentették a saláta és a hóna­pos retek kiskereskedelmi árát, hogy Szlovákiában is gyor­sabban fogyjon el a fölösleg. Hasonló megoldást alkalmaz­nak majd az idény hátralevő részében is. Az első és ígéretes lépés tehát megtörtént a zöldség rugalmasabb és gyorsabb felvásárlására, értékesítésére. Ezzel is enyhíteni lehet a feszültséget a termelés és a felvá­sárlás között, de ezen a téren még sok a tennivaló. Nagyobb társadalmi összefogásra van szükség ahhoz, hogy ami meg­termett, az gyorsan, jó minőségben kerüljön a fogyasztók­hoz. A Szlovákiai Kertbarátok Szövetségének Központi Bizottsága és a Jednota fogyasztási szövetkezetek központi bizottsága, valamint a Belkereskedelmi Minisztérium közös beruházásokkal, klimatizációs berendezésekkel ellátott táro­lókat épít. Szó van arról is, hogy a zöldség egy részét hűtőberendezésekkel ellátott vagonokban szállítják. A fel­sőbb gazdasági szervek tehát mindent megtesznek azért, hogy a sok huzavona helyett meghatározzák a termelők és a felvásárlók közötti együttműködés lehető legmegfelelőbb formáit. BALLA JÓZSEF így érdemes A gyár felé menet azon töp­rengtem, mi lehet Potács Mária népszerűségének titka. Sőt mi több annak, hogy szükebb ha­zájában, Dunaszerdahelyen (Du­najská Streda) kimondottan karri­ert csinált. S nem holmi divatos szakmában, hanem a helybeli konzervgyárban, ahol részlegve­zetőként dolgozik. Beosztottjaitól tudom, hogy hivatásának szinte szerelmese, béketürő, senki prob­lémái iránt nem közömbös, közös­ségi ember, fontos döntések meg­hozatalában megfontolt... Jómagam évek óta ismerem, de hosszasan beszélgetni még nem volt alkalmunk. Vagy tizenöt éve kerestem fel először a munkahe­lyén, a városból kifelé vezető út menti gyárban. Akkor laboráns­ként dolgozott, a minőségellenőr­zés tartozott a hatáskörébe. Az egész gyárat bemutatta. Otthono­san mozgott a gyümölcs-, zöld­ség- és húsfeldolgozó részlege­ken, meg-megállva szót váltott az alkalmazottakkal, akiknek zömét is nők képezték. Megkérdezte tő­lük, hogyan képzelik el a nőnapot, a gyermeknapot, kit hívjanak meg író-olvasó találkozóra... Ezeknek az akcióknak akkor is és azóta is főleg ő a fő szervezője. Szinte gyermekfejjel lépte át először az üzem kapuját a háború utáni zűr­zavaros években, amikor inkább még az iskolapadban lett volna a helye, de az iskolarendszer kié- pítetlensége a lekvárgyár felé irá­nyította. Hamar felfedezték talpra­esettségét. A kezdeti évek után iskolába küldték, szerezzen szak- képesítést. Szakértelmét három gyermek anyjaként is példamuta­tóan kamatoztatta. Potács Mária irodájában Ülünk részlegvezetői irodájá­ban, s azon töpreng, hogyan is bírta a három csöppség nevelését, a háztartás vezetését, a munka­helyi teendőket és a társadalmi munkát... S hogy bírta most, ami­kor három évtized után is szinte ugyanannyit vállal magára? Szer­vezi a gyümölcs- és zöldségfeldol­gozó részlegen dolgozók munká­ját, kézimunka kiállításokat ren­dez, a gyár környékének csinosí­tására buzdít, kezdeményezte gyermekotthonok és nyugdíjas otthonok feletti védnökség válla­lását ... A három gyermek már felcse­peredett. Ősz hajszálak jelzik az idő múlását. Okos asszony, nem lázad ellene. Aki nem fogy ki a munkából, annak nincs ideje az ilyen dolgok fölött töprengeni. Sőt, nagymamaként is helyt kell már állnia, s az éppen családot alapító fiúnak, lánynak helyet szorítania a lakásban, bízva abban, hogy előbb-utóbb majd csak saját ott­honhoz jutnak. Az évek haladtával az élelmi­szeriparra is újabb és újabb és egyre bonyolultabb feladatok há­rulnak. Az egykori lekvárgyár a Slovlik 06-os üzeme lett. Hogy a megnövekedett mennyiségi ter­vet teljesítsék, bővítették az üze­met. Hogy a munka idényjellegét megszüntessék, húsfeldolgozó részleget létesítettek. S mire azt hitték révbe jutnak, a múlt század végén épült gyár falai omladozni kezdtek, a géppark elavult. Ugyanakkor olyan termékeket kell gyártaniuk, amelyek külföldi pia­con és a belkereskedelemben egyaránt kelendőek. Ha a megnövekedett igények­nek eleget akarnak tenni, az üzem felújítása sokáig nem oldható meg. Addig is, amig a huzat, a gu­micsizmás lábak alatt állandóan csörgedező víz kedvezőtlen mun­kakörülményeket teremt, javítani kell a dolgozókról való egészség- ügyi gondoskodást, s további, eh­hez hasonló hathatós intézkedé­sekre van szükség a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságában. Erre kötelezi őket az a tény is, hogy amit a szakszer­vezet a dolgozóktól elvár, ők annak maradéktalanul eleget tesznek. A gépkocsivezetők például az üzemanyagtakarékosság terén. Mégpedig olyan mértékben, hogy arra a felsőbb szervek is felfigyel­tek. Az üzemanyag- és energiata­karékosság terén Potács Mária annyi többletmunkát vállalt magá­ra, hogy - mint a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke - a he­lyi feltételeket figyelembe véve ó dolgozta ki a takarékoskodás alapelveit. A mostani átmeneti időszakban a vezetők példamutatását tartja a legfontosabbnak. Ez ad erőt a többieknek is a kitartásra, ez ösztönzi őket nehezebb körülmé­nyek között is a jó munkára. Beosztottjai, felettesei megbe­csülik. A város lakói ismerik, első­sorban a CSEMADOK városi szervezetében kifejtett tevékeny­ségét méltányolják. Főleg azóta, hogy nagy sikert aratott Örkény István Kulcskeresők című drámá­jában. A Szigeti László rendezte darabot a Jókai-napokon is bemu­tatták, ahol a főszerepet játszó Potács Mária a legjobb női alakí­tás díját nyerte el. A Kulcskeresők óta nem sze­reztek babérokat a szerdahelyiek, és ez őt nagyon bosszantja. Né- hanapjan Cséfalvi Erzsébettel, a Járási Mezőgazdasági Igazgató­ság személyzeti osztályának ve­zetőjével nyakukba veszik a vá­rost, hogy új tagokat toborozzanak a műkedvelő csoportba, lelkesít­senek. .. A kérdésre tehát választ kap­tam. Karriert sem lehet szívós, kitartó munka nélkül csinálni. S ebben mindenkinek része lehet. Ha van benne elég erő, elszánt­ság, megszállottság. Ezekre a jó tulajdonságokra pedig előbb- utóbb felfigyelnek, tudomásul ve­szik, elismerik. KOVÁCS ELVIRA A Slovlik dunaszerdahelyi üzemé­nek közkedvelt terméke a „máj­ka“ krém (Kanovits György és Gyökeres György felvételei) ÚJ SZÚ 1983. V. 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents