Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)
1983-05-10 / 108. szám, kedd
A Nové slovo mellékletének 14. számában Miroslav Cipár, a neves szlovák könyvillusztrátor ír a szép könyvről. írása sok tekintetben új megközelítéseket is tartalmaz, ezért úgy véljük, néhány részletet érdemes idézni belőle. „A könyv nemcsak próza és költészet, hanem szakácskönyv, atlasz, tankönyv, szótár is. Ezek észlelhetően elmaradnak és világos, hogy miért. Hiányzanak az ilyen könyvek specialistái, hiszen ezek tervezése igényesebb és aprólékosabb munkát kíván. A tehetA továbbiakban kitér arra, hogy a hazai könyvművészek számtalan előírást, szabványt, olykor gazdasági mutatókat figyelembe- véve dolgoznak. Ez azonban nem megy munkájuk művészi értékének a rovására. Ugyanakkor általában a szakmai sajtó keveset foglalkozik az elért eredményekkel. ,,A könyvkultúra egésze nemcsak a reprezentatív (az ú. n. fesztivál könyvek) kiadványokból áll. Idetartozik a műszaki és tankönyvirodalom, a tudományos könyv, amely ennek a hétköznapi részét alkotja. Itt már rosszabb a helyzet, hiszen ezeket a könyveket, mint már említettem, specialisták tervezik, s ezekből igen kevés van. Egyszerűen azért, mert nincs olyan iskola, ahol ezt megtanulhatnák az erre elhivatottságot érzők. (Sajnos gyakran hallhatjuk, hogy tankönyveink grafikai színvonala gyenge, szakszerűtlen és gyakran átlagon aluli az illusztrálás, ráadásul olykor rosszul írták meg a könyvet.) Ha ezen a nyomon haladnánk tovább, eljutnánk az újságjaink és folyóirataink elég A könyv forrásvidéke ségesek viszont a szépirodalom és a képzőművészeti kiadványok tervezését vállalják legszívesebben. Mintegy felértékelve azt.“ Ilyen szavak után vizsgálja meg a hazai könyvművészet állapotát. ,,A lipcsei IBA ’82 hatalmas kiállításon, amelynek része a Figura 3 (ezen láttunk kiváló hazai alkotásokat) bizonyította, hogy ennek a művészetnek szabad teret kell adni. Ennek feltétele, hogy a szép- irodalmi szöveget szabadon értelmezhesse a grafikus. Ne csak illusztráljon. Meg kell jegyezni, hogy az illusztrátor sokszor a kiadó ellenállásába és az olvasó meg nem értésébe ütközik, ha ilyen módon cselekszik és a szöveget kiindulópontnak tekinti, amelyhez egyfajta művészi kommentárt készít. De ismerünk olyan olvasókat, akik egy műnek több kiadását is megvásárolják, csak azért, mert mindegyiket más-más művész illusztrálta.“ gyenge tipográfiájához, a feliratok és nyomtatott szövegek általánosan alacsony színvonalához. Hogy ne essünk önelégültségbe, amelybe a vállonveregetés juttathat, a közeljövőben meg kell teremteni a könyvművészek szakmai fórumát, amely a könyvkultúra sajátságos érdekeit képviseli majd.“ Miroslav Cipár ezek után példát említ arra, hogy hazánkban a külföldi megrendelőknek milyen magas színvonalon nyomtatott könyveket készítünk. Ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy nem elégedhetünk meg kiadványaink általános grafikai és nyomdai kivitelezésével. Kitér arra is, hogy a Szép Könyv című versenyt az idén sikerült a könyvhónapban megrendezni. Bár az idei könyvszemlén nem mindegyik versenyben részt vett könyvet láthatta az érdeklődő. Vagyis nem mindig a legszebb könyveket állítják ki. Dóra a kastélyban JOZEF KOT: Születésnap Kot novellájának hőse, Tomáš Hlavena a mai középnemzedékhez tartozó úgynevezett „sikeres ember“, ötvenedik születésnapját ünnepelve visszapillant az elmúlt évtizedekre, s megdöbben önmagán, vétkes felszínességén. Új utat keres, amelyen elindulvafeled- tethetné hibáit, tökéletlenségeit, erkölcsi hiányosságait, már-már elvtelen megalkuvását. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy az új viszonyok nem szülnek automatikusan új embereket, s szüntelenül és következetesen harcolni kell a szocialista ember erkölcsi arculatáért. >OIEf CKÖT SZÜLETÉSNAP Melyik gyerek ne szeretne eljutni egy igazi kastélyba, amely dombtetőn áll, s karcsú tornyai az égbe nyúlnak? Dóra, a prágai kislány, a nagy sikerű cseh gyermekregény főhőse is erről álmodik, amikor édesapjával elindul a Napsugár kastélyba, hogy ott töltsön néhány hónapot. Dóra sok-sok derűs és izgalmas, meglepő és borzongató kaland során ismerkedik meg a számára merőben új, emberi és természeti környezettel, s szerez tapasztalatokat a felnőttek különös, nem mindig érthető világában. ■ ,,A tanfolyamokon, az előadásokon és különböző beszélgetéseken hallhatjuk, hogy szükséges a művészetet mindenki számára elérhetővé tenni, elsősorban az ár tekintetében. A könyvtől csak egy lépésnyire van az eredeti grafika, és a bibliofil-kiadványok tartalmaznak is ilyet. De itt álljunk meg! Könyörtelen előírások érvényesülnek, amelyek elképzelhetetlennek tartják, hogy az eredeti grafikákat tartalmazó könyv - mondjuk 800 koronába kerülne... A már elkezdődött folyamat irányát jó értelemben befolyásolhatnák a művészet barátainak klubjai. Nem szabad meglepődnünk, hogy az olvasó ízlése a szüntelen befolyásolás és helyes orientálás ellenére is elferdülhet, hiszen naponta a tévé és az irodalom nem mindig értékes kínálatát kapja. Ugyanakkor tapasztalható a gyenge esztétikai nevelés, illetve a felnőttkori esztétikai passzivitás hatása is. Olykor az akadémikusán művelt ember is tanácstalan, tájékozatlan és segítségre szorul az esztétikai problémák megoldásában. Éppen ezért a könyvekben lehetnének kommentárok, rendszeresen előszók és útószók. A fülszövegeken kívül a könyvek borítóin olvashatnánk a szerzőről, de a könyv tervezőjéről szóló kisebb esszét is. Ezek az anyagok nagyobb hatást érhetnek el, mint egy önálló monográfia. Éppen ezért az újonnan kiadott könyvek sikeréről, értékeiről is említést tehetnének ezeken a helyeken." A Bratislavai Gyermekkönyv-il- lusztárciók Biennáléja jó alkalom arra, hogy a szakújságírók, a kiadói szakemberek és a művészet- teoretikusok odafigyeljenek erre a kérdéskörre. Miroslav Cipár sok tekintetben olyan problémákat említett meg, amelyek olykor alig észlelhető módon, mégis meghatározóan formálják a legszélesebb rétegek ízlését. A könyv, mint művészeti alkotás - olyan össztársadalmi hatást érhet el, amely más módon aligha lenne elérhető. Ezért is fontosak mindazok a szempontok, amelyeket a Nové slovo cikkírója felvetett. Történelmet - könyvekből is Nyilván sokan ismerik azt az érzést, amely egy-egy jó könyv elolvasása után keríti hatalmába az embert. Elolvassuk az utolsó oldalt is, s aztán legszívesebben körbehordoznánk a kiadványt barátainknak, ismerőseinknek, mindenkinek: olvassátok el ti is, épülni fogtok általa. E müvek közé tartozik Med- nyánszky Alajos Regék és mondák című munkája, amely a bratislavai Tatran és a budapesti Európa kiadó közös vállalkozásában induló Bibliotheca Saeculorum sorozat második köteteként most jelent meg. A magyar és szlovák nyelven napvilágot látott, eredetileg németül írott könyv minden bizonnyal hiányosságot pótol sokunk műveltségében. Mert bizony, valljuk meg, atiszteletet parancsoló kivételtől eltekintve meglehetősen keveset tudunk szükebb hazánk vagy éppenséggel a mai Szlovákia területének múltjáról, a regékben, mondákban is élő ismert és ismeretlen személyek életéről, cselekedeteiről. Igaz, főleg a fiatalabb nemzedék sokáig nem is olvashatott minderről, mert ilyen könyvek - ki tudja, miért? - nem jelentek meg. Néhány éve Szom- bathy Viktor kitűnő gyűjtése, a Száll a rege várról várra törte meg a csendet. A könyv viszonylag nagy példányszámban jutott a könyvesboltokba, s mégis hetek alatt elkapkodták. Nemrég adták ki második kiadásban, s már újra csak elvétve kapható. A listát most Mednyánszky munkája gazdagítja, s reméljük, ez a könyv is sok olvasóhoz eljut. Napjainkban ugyanis a feszített tanterv, a kevés óraszám és több más ok miatt a történelemórákon szinte gyorsvonati tempóban száguldanak végig egy-egy koron. A tanulók legtöbbször csak évszámokat, felszínes, közhely mondatokat tanulnak meg. Nem jut idő a helyes világnézeten alapuló történelemszemlélet formálására, egy-egy jelentős esemény hátterének megvilágítására, részletes elemzésére, holott a megfelelő világnézet és az értékrendszer kialakításában mindennek úgyszólván pótolhatatlan szerepe van. Ezért is fontosak a népzerűsítő, olvasmányos történelmi tematikájú müvek, amelyek gazdagítják szellemi horizontunkat és tudásunkat. Ilyen alkotás Mednyánszky Alajos könyve is. Lapjain érdekes történetek elevenednek föl a hricsói barátról, a szerelmesek kútjáról, a budatíni falüregről, a pőstyéni leányok kútjáról és a selmeci leányvárról. Emberséges és zsarnok várurak, furfangos fickók, szerelmes leányok és legények, bátor tutajosok: magyarok, szlovákok, németek, lengyelek, törökök sorjáznak előttünk felidézve egy-egy szikla, várrom távoli múltba vesző emlékét. S a mai ember miután elolvassa ezeket az érdekes, sok esetben elgondolkoztató, nem minden tanulság nélkül való történeteket, talán kissé másként tekint a világra, jobban becsüli majd azt a tájat, amelyen gépkocsival annyiszor végigszáguld, s egyszeriben beszédessé válnak a málladozó sziklák és várak is. Csak aláhúzni, hangsúlyozni tudjuk azt, amit a szép kiállítású könyv borítóján olvashatunk: „Jeten kötetünk olyan válogatás az eredeti műből, amely főleg az egykori Felföld, a mai Szlovákia hegyes-vő/gyes vidékein gýújtôtt regéket tartalmazza, s így jó példája a két nép egymásrautaltságának, történelmi együttélésének." Valóban. Ezért is kellene ezt az építő szellemű válogatást tőleg sok fiatalnak elolvasnia, hogy ilyen könyvekből tanuljanak történelem- szemléletet, s ilyen könyvek neveljék őket önismeretre és mások megbecsülésére. SZILVÁSSY JÓZSEF A madách-díjak átadása után A csehszlovákiai magyar irodalom egy esztendő alatt megjelent legjobb alkotásai közül választják ki a Madách-díjra legérdemesebbeket. Bár a napi sajtó évek óta minden alkalommal tudósít a díj átadásáról, úgy véljük nem elégedhetünk meg ennyivel. Társadalmunk értékrendjét erősítjük azzal is, ha a kritikák, a napi hírek után az értékes irodalom népszerűsítésének szándékával visszatérünk az egy hónappal ezelőtti eseményre. Mondhatná bárki, hogy „a jó könyvnek nem kell cégér....“ csakhogy egyetlen kötet sem mászik elő a raktárak mélyéről, nem kerül a kirakatba önmagától. Mindeddig nem sikerült követnie minden könyvkereskedőnek a megváltozott érdeklődést. Pedig az olvasók, a rendszeresen könyvet vásárlók többsége igényesebb, s ezzel együtt válogatósabb is lett. Soha nem volt nagyobb kereslete a jó könyvnek, s ugyanakkor ellentmondásokat is tapasztalhatunk a könyvkereskedelemben. Persze nemcsak a kereskedelemmel van baj. A magunk háza- táján sem tettünk meg mindent az értékes olvasnivaló terjesztéséért. Olykor azonban nem a saját hibánkból, hiszen például az utólagos, közvetett tájékoztatás a Ma- dách-díj átadásáról sem használ az irodalom népszerűsítésének. Aki időt nyer, ebben az esetben tudást, szépirodalmi élményt ad. Az újságírónak az szerzi a legnagyobb örömet, ha az események előtt, de legalább azzal együtt halad. Éppen ezért volt számunkra is meglepetés, amikor utólag szereztünk tudomást a művészeti díjak átadásáról. Nem tudjuk ebben az esetben kihez, milyen intézményekhez címezhetjük a kérésünket: szeretnénk legalább az eseményekkel együtt haladni, ha már előttük nem mindig járhatunk. (d-n) Duba Gyula Örvénylő idő MADACH Az eredeti alkotásért járó Madách-díjat idén Duba Gyula, érdemes művész kapta ÖRVÉNYLŐ IDŐ című regényéért, amely egy délszlovákiai falu, Füzesnyék drámaisággal teli hétköznapjait ábrázolja, mintegy a csehszlovákiai magyar nemzetiség történelmi életútjává lényegítve azt. JOZCr IMJKflJ ft NEQYEDIK DIMENZIÓ nflMcn A műfordítók közül Rácz Olivér érdemes művészt Jozef Puškáš, kortárs szlovák író A NEGYEDIK DIMENZIÓ című regényének magyarításáért jutalmazták Madách-díjjal. A műfordítónak olyan módon sikerült tolmácsolnia a sokszor rétegnyelvi frazeológiából építkező művet, hogy az nemcsak a társadalmi meghatározottságokat illetően, de a kommunikáció lélektani összetevőiben is közel kerül a csehszlovákiai magyar olvasóhoz. (Gyökeres György felvételei) ÚJ SZÚ 4 1983. V. 10 ÚJ KÖNYVEK HELENA ŠMAHELOVÁ:
