Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1983-05-06 / 106. szám, péntek

Az előadóművészet magaslatán RÁNKI DEZSŐ ÉS LIBOR PEŠEK REMEKLÉSE A SZLOVÁK FILHARMÓNIA HANGVERSENYÉN APRÓHIRDETÉS ADÁSVÉTEL A Szlovák Filharmónia a legu­tóbbi hangversenyén melyet Libor Pešek vezényelt - dramaturgiai szempontból figyelemre méltó programmal lépett közönsége elé. A hangverseny szólistája Ránki Dezső neves magyar zongoramű­vész volt. A nagyszámú közönség Witold Lutoslawski Novelette-jét Mozart B-dur zongoraversenyét és Berlioz Fantasztikus szimfóniáját hallhatta. Lutoslawski már varsói konzer­vatorista korában élénken érdek­lődött a zeneszerzés legújabb technikai vívmányai iránt. Hírnevét a Gyászzene Bartók Béla emlékére című szerzeményével alapozta meg, amelyben eredeti módon al­kalmazta a szeriális technika kü­lönféle elemeit. Későbbi kompozí­ciói (Velencei játékok, Csellókon­cert stb.) nagy elismerést hoztak számára, tagja lett a modern zenét terjesztő nemzetközi társulatnak, több akadémiának, előadásokat tartott a világ számos egyetemén. A zenekar meggyőző plasztici- tással emelte ki a mű egyes része­inek erős kontrasztjait, ugyanak­kor azonban érzékenyen kirajzolta a törékeny vonalak hangszínben és ritmusban sokrétű gazdagságát is. Az előadást a kifejezés koncent­ráltsága, a felépítés logikus egy­sége és a hangzás tisztasága jel­lemezte. Ránki Dezső Mozart-tolmácso- lása romantikus allűrök nélküli stí­lustisztaságával vívta ki a közön­ség csodálatát. Szó sincs azon­ban arról, hogy az előadásmód­ban hiányzott volna a mély költői- ség és az alkotó képzelőerő. Első­sorban a dallamvonalak és a figu- ratív szólamok finom vezetését kell kiemelni, amelyet csak foko­Színházi témájú könyvekkel nem kényeztetnek el bennünket. Mindenesetre amatőrjeinknek számtalan előnye származhatna abból, hogy a cseh és a szlovák szakirodalmat közvetlenül is be­szerezhetik, nem is szólva a Ma­gyarországról behozott könyvek­ről. Igaz, hogy a Madách Kiadó termésében több éve színházzal foglalkozó kritikagyűjteményt sem találunk, nem mondhatjuk, hogy ilyen tekintetben teljesen ellátatla­nok lennének amatőr színjátszó­ink. A bratislavai Népművelési In­tézet kiadásában az évek folya­mán két tucatnyi jegyzetszerű ki­advány jelent meg, amely a dra­maturgia alapkérdéseitől, a rende­zésen, a színpadi beszéden át, a bábjáték alapjaiig tárta fel a szín­ház különböző összetevőit. Csak idén vehettük kézbe, az 1982-ben kiadott a Kezdő műked­velő együttesek módszertani ábé­céje - A csehszlovákiai magyar amatőr mozgalom elemzése és története című, két tanulmányt közreadó füzetet. Az első szerzői Olga Lichardová és Jozef Šmatlík, fordítója pedig Tóth László. A má­sodikat Szilvássy József írta, a két dolgozat kiegészíti egymást. A Kezdő műkedvelő együttesek módszertani ábécéjében mindazt megtalálhatja a színjátszó, amit eddig is tudnia kellett volna. A szervezés, a fenntartás, az együttesen belül végzett pedagó­giai munka tömör összefoglalása után vázolják a szerzők azt, ho­gyan készül az előadás. A darab­választás, a rendező felkészültsé­ge, munkája, az együttes művészi irányítása, mindezek rendszerbe foglalása adja a következő rész tematikáját. Magyarul először itt olvashatjuk a színházi törvény ide vonatkozó paragrafusait, a szerzői jog amatőrökre is érvényes előírá­sait. Csak sajnálhatjuk, hogy a Népművelési Intézet ajánlott módszertani kiadványainak jegy­zott a fő témákat árnyékoló visz- szafogott, de a mű szellemével összhangban álló dinamika mes­teri adagolása. Ránki előadás­módja valamiféle ,,új tárgyszerű­ség" elemeit demonstrálja. Igyek­szik megszabadítani Mozart zené­jét azoktól a túlzásoktól, amelyek a virtuóz és patetikus jellegű ro­mantikus zongoraversenyek nem- kívánatos visszahatásaként je­lentkeznek. A szólista érdeméül tudható be, hogy művészi felfogá­sa összhangban áll a klassziciz­mus legkorszerűbb értelmezésé­vel, s miközben megmarad a stílus határain belül, az adott „játékte­ret“ maradéktalanul kitölti saját ki­fejező eszközeinek gazdagságá­val és azzal a képességével, hogy autentikus s ugyanakkor sokrétűen differenciált módon tolmácsolja Mozart zongoraversenyét. Mindez csodálatraméltó technikai virtuozi­tással, pontossággal, tévedhetet­lenséggel és a hangok megszólal­tatásának sokszínű palettájával párosul. E rendkívüli gazdag mű­vészi képességek révén Ránki Dezső meggyőző módon, a tem­pók helyes megválasztásával és az egyes tételek sajátos jellegé­nek kidomborításával ötvözte mesteri egységgé a zeneművet. Szinte varázsos légkört teremtett például a zongoraverseny variáci­ós tételében, melynek kifejezés­beli sokrétűsége oly nagy igénye­ket támaszt a szólistával és az egész zenekarral szemben. (Itt je­gyezzük meg, hogy Ránki Dezső április 20-án szólóesttel is megör­vendeztette a bratislavai zenera­jongókat, s itt is osztatlan sikert aratott.) Hector Berlioz, akinek munkás­sága sok vonatkozásban átmene­ztJKtíoe nem kerültek bele a ma­gyarul is olvasható munkák. A kiadvány borítólapján olvas­ható címmel ellentétben Szilvássy József dolgozata A csehszlovákiai magyar amatőr színjátszómozga­lom három évtizede címen került közlésre. Ez megfelelőbb, hiszen huszonöt gépelt oldalt kitevő mun­ka csak a legutóbbi három évtized alatt végzett tevékenység vázlatos ismertetésére szorítkozik. Emellett számos olyan szempontot felvet, amely megérdemelné, a későbbi mélyebb elemzést. Az idén jelent meg Ján Za- varský Fejezetek a szcenográfiá- ból című munkája, örülnünk kelle­ne, hogy amatőrök számára is használható, gazdag illusztrációs anyagot felsorakoztató füzet jelent meg a díszlet és jelmeztervezés­ről. Ennek a magyar változata azonban sok tekintetben kifogá­solható. Mindenekelőtt a nyelvi hi­bák bosszantóak. Ebből eredően számos dráma- és színházművé­szeti következetlenség is szüle­tett, ami már a kiadvány szakmai értékét kérdőjelezi meg. Például: „A jelmez nem mindig a karaktert fedte.“ Ez a mondat feltehetőleg így lenne helyesebb: A jelmez nem mindig jelezte (tükrözte) a ka­raktert. Nyelvművelő cikkekbe illő példamondatok egész sorát lehet­ne idézni. A kötet szakmai tévedé­sei közül csupán kettőt: Shakes­peare ugyanazon drámáját Há­romkirályok, illetve Vízkeresztség, vagy amit akartok címmel is említi. A magyar fordítói és színházi ha­gyomány szerint ez a vígjáték Víz­kereszt, vagy amit akartok címen ismert. Ugyancsak rossz fordítás után lett Majakovszkij Buffo-misz- tériumából ,,Misztéria-buff“. A szcenográfia rendszerezésére törekvő tanulmány, mire az olvasó kezébe került veszített az értéké­ből. Kár érte, hiszen adatai, szín­háztörténeti tényei minden amatőr számára érdekesek és fonto­sak. (d-n) tét képez Beethoven és Liszt kö­zött, a fejlődés előfutáraként a ro- mantizmushoz közeli beethoveni klasszicizmusból indult ki. Egyike a romantikus világszemlélet első jelentős képviselőinek, akik előtér­be helyezték a művészet önábrá­zoló képességét. A rohamos társa­dalmi fejlődés akkori szakaszában a zeneművészet már nem csupán az ember iránti beethoveni bizal­mat, a beléje vetett hitet tükrözi, hanem a valóság szorongató ele­meit is, amelyek a korabeli társa­dalmi fejlődés határainak felisme­réséből adódtak. Libor Pešek karmesternek si­került meggyőző egységgé össze­fognia apró részletek sokaságából felépülő Fantasztikus szimfóniát - a részletekre való széthullás veszélye ugyanis e mű esetében különösen nagy. Pešek tolmácso­lásában elsősorban a témaveze­tés és a ritmikai elemek pontossá­ga, a részletek művészi érzékű megrajzolása érdemel dicséretet. Különösen jól érvényesült ez a szimfónia második tételében, a hangszínek sziporkázásában, a témák és motívumok precíz, erőteljes kiemelésében, ami bizto­sította a helyes tempókat, a tolmá­csolás folyamatosságát. Ugyan­akkor megállapítható, hogy nem törekszik a dallamvonalban rejlő hatások mesterséges felfokozásá­ra a dinamikai hullámvölgyek és csúcsok eltúlzásával. Figyelmét sokkal inkább a széles zenei sí­kok, az egység és a folyamatos­ság követelményeire összpontosí­totta. Jól jellemezte ezt a szimfó­nia zárórésze, amely nemcsak a mű kicsúcsosodását jelentette, hanem mintegy összefoglalását egész zenei mondanivalójának, végső kibontakozását a szimfónia minden részletét átható érzelmi viharoknak. ALBRECHT JÁNOS • Szigetcsépi és kecskeméti görög­dinnye-palánták tápkockában eladók. Cím: Hambalkó N. Kráľová n/V. 199. okr.: Galanta, tel.: Šaľa 34-43 hét köz­ben. 16.00-20.00 óráig, hét végén reg­geltől. Ú-1155 • Eladó garázsolt Škoda 100 L típusú személygépkocsi, gyártási év 1975. Cím: Domény F. nám. SNP 185/4 (sídl. Sever II), Dunajská Streda. Ú-1157 • 3-szobás ház nagy gyümölcsössel falun eladó. Jelige: Šaľa mellett. Ú-1175 KÖSZÖNTŐ • A legdrágább feleségnek, édesa­nyának, nagymamának, Majer Erzsébetnek Örsújfalura (Nová Stráž) 65. születés­napja alkalmából szívből gratulálnak, erőt, egészséget és még nagyon bol­dog, hosszú és nyugodt életet kí­vánnak férje, lánya, fia, menye, veje és unokái. Erzsiké sok puszit küld a drága nagymamának és kö­szöni odaadó gondoskodá­sát. 0-1142 • Jobbágy Jánosnak Krasznahor- kára (Krásnohorské Podhradie) 60. születésnapja alkalmából szívből gra­tulálnak, jó egészséget és örömteljes hosszú életet kívánnak. felesége, fia, két lánya, menye, veje és három unokája. Ú-1171 köszönetnyilvánítás • A fájdalmas veszteség okozta mély gyászunkban hálás szívvel mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, ismerős­nek, szomszédok­nak és mindazok­nak, akik 1983. március 30-án elkísérték utolsó útjára a kamocsai (Komoča) temetőbe a drá­ga jó férjet, édesapát, fiút, id. Lehotai Dénest, akit a kegyetlen halál rövid, de súlyos betegség után, 62 éves korában örökre kiragadott szerettei köréből Köszöne­tét mondunk mindazoknak, akik koszo­rúikkal, virágaikkal, részvétnyilvánítá­sukkal igyekeztek enyhíteni mély fáj­dalmunkat. Gyászoló felesége, gyermekei és édesanyja Ú-1087 • Könnyes szem­mel és vérző szív­vel mondunk kö­szönetét minda­zoknak a rokonok­nak, szomszédok­nak, ismerősöknek és az egész falu lakosságának, akik 1983. I. 5-én elkísérték utolsó útjára a deáki (Diakovce) temetőbe Kolozsi Mihályt, akit a kegyetlen halál rövid betegség után, 52 éves korában ragadott ki sze­rettei köréből. Külön mondunk köszöne­tét a vágsellyei (Šaľa) Jednota élelmi­szerraktár dolgozóinak, vezetőségé­nek, irodai alkalmazottainak, valamint sofőrjeinek és kocsikísérőinek a sok­sok virágért és koszorúért, melyekkel enyhítették mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége, két lánya, fia, menye, két veje, hét kis unokája, édesanyja, anyósa és testvérei Ú-1161 • Hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak és ismerős­nek, akik elkísérték a drága jó férjet, apát, testvért, sógort, nagyapát és déd­apát, id. Zsák Józsefet 1983. március 10-én a sókszelőcei (Selice) temetőbe. Köszönetét mon­dunk a sok koszorúért és virágért, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége és család­ja Ú-1164 • Mély gyászunkban őszinte köszöne- tünket fejezzük ki a rokonoknak, szom­szédoknak, ismerősöknek, a helyi párt- szervezetnek, az egységes földmű­vesszövetkezetnek, a hnb-nek, a rok­kantak szervezetének és mindazok­nak, akik 1983. április 13-án elkísérték utolsó útjára a csallóközaranyosi (Zlat- ná na' Ostrove) temetőbe a szerető férjet, jó édesapát, apóst és 'drága nagyapát, Vaskó Ferencet, akit a halál 62 éves korában váratlanul ragadott ki szerettei köréből. Külön mondunk köszönetét a búcsúbeszéde­kért, a sok koszorúért és virágért, me­lyekkel enyhíteni igyekeztek mérhetet­len fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-1169 • Hálás szívvel mondunk köszöne­tét minden kedves rokonnak, szom­szédoknak, isme­rősöknek, jó bará­toknak, volt mun­katársaknak, a he­lyi szövetkezet vezetőinek, a helyi nemzeti bizottság, a tüzoltótestület, va­lamint a többi tömegszervezet képvise­lőinek és mindazoknak, akik 1983. március 29-én elkísérték utolsó útjára a restei (Rešica) temetőbe a szerető férjet, a drága jó édesapát, nagyapát, fiút Körösi Ferencet, akit a halál 51 éves korában váratlanul ragadott ki szerettei köréből. Külön mondunk köszönetét a sok koszorúért és virágért, a búcsúbeszédért, a vi­gasztaló szavakért, melyekkel enyhíte­ni igyekeztek mély fájdalmunkat. örökké gyászoló felesége, gyermekei, unokája, veje, édes­anyja, testvérei és az egész rokonság Ú-1170 MEGEMLÉKEZÉS • Fájó szívvel és könnyes szemmel emlékezünk a gon­dos édesapára, a szerető férjre, Verebélyi Lászlóra (Fiľ. Biskupice), akinek hirtelen tá­vozása 1982. má­jus 7-én, 58 éves korában mély se­bet hagyott szerettei szívében. Mély fájdalommal emlékezünk e szomorú első évfordulón. Emlékét örökké őrző felesége, két lánya, fia, két veje, menye és három unokája. Ú-744 • Életünk legfáj­dalmasabb napja marad 1982. május 8-a. Ezen a napon 32 éves korában, súlyos rövid beteg­ség után váratlanul ragadta ki szerettei köréből a kegyetlen halál a drága jó leányt, édesanyát, feleséget, Šátekné Edéi Ilonát (Érsekújvár - Nové Zámky). Akik ismerték és szerették, emlékezze­nek rá szeretettel ezen a számunkra oly szomorú fájdalmas első évfordulón, örökké gyászoló szülei, testvé­rei, három kis gyermeke, férje és anyósa Ú-853 Két kiadvány - amatőr színjátszóknak JUGOSZLÁVIA KUPARI a ŠPORTKA jutalomutazása 15 napos társasutazás Jugoszláviába repülőgépen 30 részt­vevő részére. Az 1983. április 5-e és 1983. május 13-a között szokásos módon leadott Športka-szelvényével 2 személyre szóló utal­ványt nyerhet. Elszállásolás az Adriai-tengerparton épült luxusszállóban. A társasutazás keretében kirándulások lesznek Dubrov- níkba, Titográdba, Cetinjébe, Mosztárba, Csilipibe, valamint piknikkel egybekötött kirándulás Mijet-szigetére. ÚF-38 ÚJ SZÓ 6 1983. V. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents