Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1983-05-30 / 125. szám, hétfő

A béke a szocializmus eszménye (Folytatás az 1. oldalról) nek, akik számára a háború elő­nyös, de korunkban a helyzet gyö­keresen megváltozott. A háború erőivel ma szemben áll a szocia­lista közösség, az erősödő nem­zeti felszabadító mozgalom, szá­mos ország hatalmas társadalmi ereje. A békéért, a háború elhárí­tásáért vívott harc a mai világban széles, szilárd alapokra támasz­kodik. Gustáv Husák elvtárs hangsú­lyozza, hogy Csehszlovákia teljes mértékben támogatja a Varsói Szerződés tagországainak azon politikai nyilatkozatában megfo­galmazott álláspontot, amelyet a politikai tanácskozó testület ja­nuárban, Prágában hagyott jóvá, s miszerint adottak a lehetőségek a nemzetközi kapcsolatok e ve­szélyes szakasza áthidalására. Azon múlik, mennyire határozot­tan, következetesen és céltudato­san járnak el ebben a küzdelem­ben az összes haladó, antiimperi- alista, demokratikus és békesze­rető erők. xxx Az egész világ békeerőinek élén a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa jár. Kö­vetkezetes békepolitikájuk, a há­ború elhárításáért folytatott küz­delmük odavezetett, hogy a népek­nek és számos uralkodó köreinek tudatában szilárdan rögződött az a felismerés, hogy a szocializmus politikája békepolitika, hogy a szo­cialista országoknak nem kell há­ború, ezek az országok nem akar­nak háborút és nem készülnek háborúra. A béke megőrzéséért és erősí­téséért vívott harc a szocialista országok népei számára küzde­lem azért, hogy megteremtsék a kedvező feltételeket az új szoci­ális szempontból igazságos társa­dalmi rendszer építéséhez, amelynek legfőbb célja a dolgozók anyagi és szellemi szükségletei­nek tökéletesebb kielégítése, éle­tük békés feltételeinek megterem­tése. Teljes mértékben ezt szol­gálja a szocialista országok külpo­litikája, a nemzetközi fórumokon tett számos fáradhatatlan béke­kezdeményezés. Az utóbbi évtizedben e politika, a szocialista országok ezen közös küzdelme kifejeződött abban a bé­keprogramban, amelyet az SZKP XXIV. kongresszusa hagyott jóvá, s a XXV. és XXVI. kongresszusa továbbfejlesztett. Kongresszusai­kon teljes és egyértelmű támoga­tásukról biztosították e programot a CSKP, valamint a többi szocia­lista országok kommunista és munkáspártjai. E békeprogram megvalósításá­ért folytatott küzdelem számos je­lentős pozitív eredménnyel járt. Ezek a nemzetközi erőviszonyok­ban bekövetkezett fontos változá­sokkal kapcsolatosak. Növekszik a szocialista közösség potenciálja, szilárdul azoknak az országoknak a nemzetközi helyzete, amelyek a fejlődés szocialista útját válasz­tották. Fokozódik az el nem köte­lezett országok befolyása, fejlődik a nemzetközi forradalmi folyamat, s erősödik a nemzetközi kommu­nista* és munkásmozgalom, a munkásosztály, minden dolgozó és minden békeszerető, háborúel­lenes erő befolyása a nem szocia­lista országokban is. Mindez ked­vező alapot teremt a béke megőr­zéséért, a népek függetlenségéért és a társadalmi haladásért vívott harc széles körű kibontakoztatá­sához. Joggal beszélhetünk arról, hogy a hetvenes évek sikeres időszakot képeztek az fegyes szocialista or­szágoknak és a szocialista közös­ség egészének fejlődésében. A szocializmus pozíciói jelentős megszilárdulásának, számos or­szág nemzeti szabadsága és füg­getlensége megszilárdításáért ví­vott sikeres harcának, a világbéke és a társadalmi haladás erői gya­rapodásának időszakát jelen­tették. A nemzetközi helyzet pozitív alakulása összhangban állott az egész világ népeinek érdekeivel, széles körű, aktív támogatásukra talált, mély gyökereket eresztett a nemzetközi helyzetben. Cikkének további részében Gustáv Husák rámutat arra, hogy a nemzetközi helyzet egészsége­sebbé tételét, a feszültség enyhí­tését célzó minden lépésért kez­dettől fogva harcolni kellett az im­perializmus, főként az amerikai imperializmus - az antikommuniz- mus által elvakított legreakciósabb agresszív erőinek - konok ellenál­lásával szemben. Ezek az erők gyűlölik a szocializmust és első­sorban a Szovjetuniót. Nem érte­nek egyet az országok békés egy­más mellett élésének politikájával, nem adták fel a konfrontáció irány­vonalát, nem titkolták, hogy ellen­zik a kölcsönösen előnyös nem­zetközi együttműködés fejleszté­sét és a feszültség enyhítését. Ez alátámasztja azt a gyakorlat által bizonyított tételt, hogy az enyhülés semmiképpen sem szünteti meg és nem szüntetheti vagy változtat­hatja meg az osztályharc törvé­nyeit, azt a tételt, hogy a nemzet­közi kapcsolatokban nem minden a szocialista országokon és bará­taikon múlik. A hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján az Egyesült Államok és más imperialista országok agresz- szív erői jelentős mértékben akti­vizálódtak. Különösen a Reagan kormányzat hatalomra kerülése után tovább éleződik a konfrontá- ciós politikai irányvonaluk. A lázas fegyverkezés intenzív fokozásával súlyosan veszélyeztetik a nemzet­közi stabilitást azzal a céllal, hogy megbontsák a jelenleg fennálló nemzetközi katonai stratégiai egyensúlyt, s katonai fölényre te­gyenek szert a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szemben. Ezzel kapcsolatban Gustáv Husák elvtárs felhívja a fi­gyelmet a különféle szovjetelle­nes, antiszocialista kampányokra, a valódi „lélektani hadviselésre“. E keresztes hadjárat részét képe­zik az imperializmus különböző stratégiáinak nyilvánosan terjesz­tett koncepciói és doktrínái, ame­lyek szerint lehetséges és reális egy korlátozott atomháború, a hosszabban tartó atomkonflik­tus, az első megsemmisítő csapás stb. Ezekkel az értelmetlen, ember­telen és alapjában véve hamis doktrínákkal és számításokkal a legnagyobb határozottsággal szembe kell szállni, mert ha kitör­ne az atomháború, katasztrofális következményekkel járna és köz­vetlen veszélyt jelentene egész népek létére. Ezért a szocialista országok nagy nyomatékkai mu­tatnak rá arra, hogy nem szabad megengedni az atomháború kitö­rését. A jelenlegi időszakban a né­peknek és az államoknak a nem­zetközi kapcsolatok terén nincs fontosabb és sürgetőbb feladata, mint az ilyen háború veszélyének elhárítása. Gustáv Husák elvtárs ezután a háborús veszély elhárítása fela­datainak reális jellegével foglalko­zik és hangsúlyozza, hogy a szo­cialista országok által következe­tesen követett békepolitika lénye­ge az, hogy a jelenlegi helyzetben az eltérő társadalmi rendszerű országok kapcsolataiban felülke­rekedjen a realitás iránti érzék és a józan ész. A Washingtonból ára­dó katonai hisztériával szemben a szocialista országok nyugodt, megfontolt hangnemet ütnek meg, konstruktív javaslatokat terjesztenek elő, amelyek alátámasztják béke­politikánk folyamatosságát, az atom-világkonfliktus veszélyének elhárítására való következetes tö­rekvésünket. Ezt az egyértelmű, szilárd irányvonalat ismét kifeje­zetten dokumentálta az a politikai nyilatkozat, amelyet az idén janu­árban Prágában a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Testüle­tének ülésén fogadtak el. A továbbiakban Gustáv Husák elvtárs foglalkozik Csehszlovákia aktív hozzájárulásával a szocialis­ta országok a közös békeprogram érvényesítésére tett törekvései­vel. Hangsúlyozza: a csehszlovák külpolitika kötelező irányelvét a je­lenlegi időszakban a CSKP XVI. kongresszusának határozatai ké­pezik. Ezekben pártunk teljes tá­mogatásáról biztosította az SZKP XXVI. kongresszusának külpoliti­kái programját. Az egyes kérdések sikeres megoldásának záloga el­sősorban a szocialista országok szilárd egysége és szoros együtt­működése. A csehszlovák külpolitika sark­köve a Szovjetunióval való szilárd barátság, szövetség és sokoldalú­an fejlődő együttműködés. Ez a népünk történelmi tapasztalatai által alátámasztott, megbízható védőpajzsa nemzeti szabadsá­gunknak, állami függetlenségünk­nek és szuverenitásunknak. Ezért népünk teljes mértékben támogat­ja ezt a szilárd külpolitikai irányvo­nalat. Jól tudatosítja, hogy ez né­pünk békés életének, a szocialista társadalom továbbfejlesztése programjának megvalósítása terén végzett nyugodt, alkotó munkája kedvező külső feltételei megterem­tésének legmegbízhatóbb útja. Gustáv Husák elvtárs a továb­biakban jellemzi Csehszlovákia részvételét a nemzetközi szerve­zetekben, és a világ számos or­szágaival fenntartott széles körű kétoldalú kapcsolatait. Számos le­szerelési tanácskozáson Cseh­szlovákia - a többi szocialista or­szággal együtt - hozzájárul a lá­zas fegyverkezés megállítása és a hatékony leszerelési intézkedé­sek elfogadása járható útjának ke­reséséhez. Arra törekszünk, hogy az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet résztvevői­nek madridi találkozója jelentősen hozzájáruljon a leszerelés sürgető problémáinak megoldásához, a fegyveres konfrontáció kockáz­tatásának csökkentéséhez és az európai enyhülés folyamatának helyreállításához. A széles antiimperialista front- - nak, a haladó, a demokratikus és a békeszerető erők közös eljárásá­nak erősítése érdekében Cseh­szlovákia fejleszti baráti kapcsola­tait és gyümölcsöző együttműké- dését számos afrikai, ázsiai és latin-amerikai országgal. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk nemzeti szabadságukért és füg­getlenségükért vívott harcukkal - állapítja meg Gustáv Husák elv­társ. Határozottan elutasítjuk a he­lyi konfliktusok szításának, a be­avatkozásnak és az intervenciónak imperialista politikáját. Támogat­juk az említett országok gazdasági és szociális fejlődését, nem köny- nyű küzdelmét az imperialista ura­lom alóli teljes felszabadulásukért. Szilárd, internacionalista, baráti szálak fűznek bennünket elsősor­ban azokhoz az országokhoz, amelyek a fejlődés szocialista útját választották. Csehszlovákia nagyra értékeli azt a szerepet, amelyet az el nem kötelezett országok mozgalma tölt be a békéért, a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért az imperia­lizmus ellen a normális, békés ál­lamközi kapcsolatok fejlesztéséért vívott harcban. A békés egymás mellett élés politikájával összhangban tovább­ra is fejleszteni akarjuk a jó vi­szonyt és a kölcsönösen előnyös együttműködést minden olyan tő­kés országgal, amely ez iránt ér­deklődik. Egyenjogú kapcsolatok fejlesztésére törekszünk, ame­lyekben nincs helye a nyomás, vagy a diszkriminálás semmilyen formájának, sem pedig a belügye- inkbe való beavatkozásra tett kí­sérleteknek. Számos nyugati or­szággal e téren - jegyzi meg Gus­táv Husák elvtárs - pozitív ered­ményeket értünk el, amelyek hoz­zájárulnak a világbéke és a nem­zetközi biztonság ügyének szilár­dításához. A szocialista közösség ereje egységén és összetartásán kívül az egyes országok szocialista rendszerének erejében, szilárd­ságában és sikeres fejlődésében rejlik. A szocialista Csehszlovákia, hazánk dolgozói e téren is aktív mérleget mutathatnak fel. Cseh­szlovákia ma fejlett szocialista or­szág, virágzó gazdasági élettel, magas fokú műveltséggel, jó élet- színvonallal, a nép sokoldalú szo­ciális ellátásával. Szocialista ha­zánk fejlesztésének sikerei egyút­tal köteleznek a jövőre nézve. A nyolcvanas évek olyan idősza­kot képeznek, amikor céljainkat lényegesen igényesebb és bonyo­lultabb feltételek között kell elér­nünk. Különösen a gazdasági életben rendkívül fontos, sürgető feladat, hogy megvalósítsuk a CSKP XVI. kongresszusának irányelvét és gazdaságunkat mi­nél gyorsabban a fejlődés intenzív útjára vezessük. Ha jogos büszkeséggel említjük meg azokat a sikereket, amelye­ket a csehszlovákiai dolgozók a szocializmus építésében elértek, ez nem jelenti azt, hogy ezen az úton haladva nem voltak akadá­lyok, nehézségek és részben té­vedések. A kommunisták, a mun­kásosztály, Csehszlovákia dolgo­zói tanulhattak azokból a gazdag tapasztalatokból, amelyeket a szocializmus építése és védel­me során a testvéri szovjet nép és más szocialista országok gyűjtöt­tek. De ettől függetlenül az új fela­datok megoldása során nem egy megpróbáltatást kellett kiállnunk, hibákkal, és balsikerekkel is szembe kellett néznünk. Ellenté­tes lenne marxista-leninista néze­tünkkel, ha ma azt akarnánk állíta­ni, hogy már leküzdtünk minden nehézséget, már mindent megol­dottunk. De biztosan állíthatjuk, hogy szocialista rendszerünk egészséges, életképes szervezet, amely a legnehezebb megpróbálta­tások idején is bizonyította erejét és azt, hogy övé a jövő. Nemzeteink, amelyeket a múlt­ban sokszor sújtotta a háborús szenvedés, saját tapasztalatukból jól ismerik a béke árát. Nagyra értékelik azt, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország elvhű politikájának köszönhetően né­pünk már csaknem négy évtizede békében él. Tudják: attól, hogy sikerül-e megőrizni a világbékét, a jövőben is függ békés életük és alkotó munkájuk. Népünk ezért érthető aggoda­lommal kíséri figyelemmel az utóbi évek nemzetközi helyzetének ala­kulását. Különösen erős ellenállást vált ki az Amerikai Egyesült Álla­mok jelenlegi kormányzatának po­litikája, amely kormányzat egyes szövetségeseinek támogatásával, vagy legalább is hallgatólagos be­leegyezésével alapjában veszé­lyezteti az európai enyhülés folya­matának pozitív eredményeit. A legsúlyosabb következmények­kel járna főként annak a döntés­nek a végrehajtása, hogy több száz új amerikai középhatótávol­ságú rakétát telepítenek néhány nyu- gat-európai NATO-tagország terü­letén. A Varsói Szerződés Szerveze­tének többi tagországával együtt a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság a prágai nyilatkozatban na­gyon nyomatékosan elítélte ezt a veszélyes törekvést, amely elke­rülhetetlenül mélyen negatív kö­vetkezményekkel járna egész Euró­pa helyzetére, az európai orszá­gok kapcsolataira nézve. A terv végrehajtása tovább destabilizál­ná a politikai és a katonai-straté- giai helyzetet, a pusztító fegyverek további felhalmozását segítené elő. Oda vezetne, hogy a béke Európában és a világ más részein még törékenyebbé válna. A Szovjetunió számos konkrét, konstruktív javaslatot terjesztett elő, amelyek Európa és az egész világ népeit fegyegető veszély el­hárítását célozzák. Csehszlovákia ezeket a javaslatokat teljes támo­gatásáról biztosította. Gustáv Husák elvtárs cikkének zárószakasza a széles körű nem­zetközi háborúellenes mozgalom jelentős szerepéről szól. Megálla­pítja, hogy az utóbbi hónapok fej­leményeit ismét bizonyítják a szo­cialista országok békeszerető kül­politikájának helyességét, amely politika nemcsak ezen országok népeinek, hanem világszerte a legszélesebb rétegeinek létér­dekeit is kifejezi. E békeprogram helyességének, életképességé­nek és nagy vonzerejének, vala­mint reális voltának forrása az a tény, hogy a helyzetnek, a nem­zetközi fejlemények meghatározó mozgató erőinek és fő irányzatai­nak mély marxista-leninista elem­zésén alapul. A háborús veszély fokozódó fe­nyegetése oda vezetett, hogy va­lóban világszerte, még az Ameri­kai Egyesült Államokban is szá­mos mozgalom keletkezett és ter­jedt el az atomfegyverek, a lázas fegyverkezés fokozása, a Nyugat- Európában telepítendő amerikai rakéták ellen. Ez a háborúellenes mozgalom számos országban va­lóban népi mozgalommá válik, s jelentős mértékben befolyásolja a politikai légkört. A világ békeszerető népeinek érdeke, hogy a háborúellenes mozgalom lehetőségei teljes mér­tékben kibontakozzanak, hogy e mozgalom teljes mértékben ér­vényesítse politikai befolyását, sú­lyát, hogy tevékenysége valóban hatékony legyen. Ehhez arra van szükség, hogy a mozgalom résztvevői tekintet nélkül eltérő ideológiájukra, világ­nézetükre, meggyőződésükre és hitükre, helyesen megértsék a há­borús veszély okait s ezekkel szembeszálljon közös, egybehan­golt eljárásukkal, becsületes együttműködésükkel. A csehszlovák kormány és ha­zánk dolgozói elvárják, hogy e té­ren pozitív hatása lesz a Prágában júniusban tartandó béke-világta­lálkozónak. Csehszlovákia népe, szocialista államunk szervei, a Nemzeti Front társadalmi szer­vezetei, munkakollektívák és egyének teljes mértékben támo­gatják e találkozót és nagy figye­lemmel kísérik előkészületeit. Re­méljük, hogy a prágai világtalálko­zó új ösztönzést ad a háborúelle­nes mozgalom fejlődésének, a vi­lágpolitikára gyakorolt politikai be­folyása további növekedésének.

Next

/
Thumbnails
Contents