Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)
1983-05-28 / 124. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Szombat: Május 21-töl 27-ig Az amerikai elnök miami beszédében durván támadta Kubát - Ausztriában megkezdődött a szudé- tanémet napok provokatív rendezvénysorozata Vasárnap: A libanoni elnök fogadta Philip Habib amerikai diplomatát, aki beszámolt rijadi, kairói és Tel Aviv-i tárgyalásairól Hétfő: Adél-afrikai légierő a mozambiki főváros peremkerületeit bombázta - az ENSZ-ben folytatódott a Na- mibia-vita Kedd: A zimbabwei kormányfő befejezte csehszlovákiai látogatását - Bécsben beiktatták az új kormányt — Irak a harcok beszüntetését javasolta Iránnak Szerda: Az amerikai szenátus megszavazta az MX-rakéták fejlesztéséhez szükséges összeget Csütörtök: A dán kormány felszólította a parlamentet, hogy járjon közbe a NATO rakétahatározatának módosításáért Péntek: Megérkeztek Willamsburgbe a ma kezdődő tőkés csúcstalálkozó résztvevői - Bohuslav Chňoupek folytatta tárgyalásait Madagaszkáron Mugabe prágai tárgyalásai Magyarországon, Csehszlovákiában, majd az NDK-ban tárgyalt a héten Robert Mugabe zimbabwei kormányfő. A prágai tárgyalásokon a felek megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország közötti kapcsolatok fejlődnek és szilárdulnak, valamint síkra szálltak a kétoldalú együttműködés erősítése és elmélyítése mellett a politika, a gazdaság, a kereskedelem, a tudomány és a kultúra területén. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök tájékoztatta Robert Mugabét a Varsói Szerződés januárban tartott prágai üléséről és köszönetét fejezte ki a szocialista közösség fontos békekezdeményezéseivel kapcsolatban elfoglalt pozitív zimbabwei álláspontért. Mindkét fél elítélte a csehszlovák állampolgároknak az UNITA által végrehajtott angolai elrablását és fogvatartá- sát. A zimbabwei küldöttség csehszlovákiai látogatásának legfontosabb eredménye, hogy megállapodást írtak alá a CSKP és a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió közötti együttműködésről, amely kiemelkedő jelentőségű a pártközi kapcsolatok szempontjából és jó alapot jelent az együttműködés fejlesztéséhez. Robert Mugabe zimbabwei látogatásra hívta meg Gustáv Husákot. Zöld az MX-eknek Az amerikai törvényhozásban lezárult a hónapok óta folyó MX-csata egyik szakasza. A képviselőház után szerdán a szenátus is jóváhagyta a kormányzat által kért 625 millió dolláros összeget a 100 darab, egyenként 10 nukleáris robbanófejes MX-rakéta telepítésének előkészítésére, a fejlesztési munkálatokra. A kongresszus két házában tehát december óta pálfor- dulás következett be, hiszen akkor a képviselőház és a szenátus majdnem ugyanolyan arányban utasította el a költséges program finanszírozását, mint amilyen többséggel most megszavazta. Reagan elnök saját átütő sikerének igyekezett beállítani az MX-eknek zöldet adó szavazást, ám számos kongresszusi képviselő - köztük Thomas O’Neill, a képviselóház elnöke is - úgy véli, hogy az MX- ek ügyében még nem mondták ki a végső szót és a kormány jelenlegi győzelme nem minősíthető véglegesnek, csak ideiglenesnek. Felmerül a kérdés, hogy alig öt hónap alatt miért változott meg gyökeresen a törvényhozás álláspontja. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy az elnök és legközelebbi munkatársai példátlanul rámenős, eszközökben nem válogató módon győzködték az MX-ek telepítésének szükségességéről a honatyákat. A képviselők megnyeréséért folyó kampány főleg azután öltött óriási méreteket, hogy a képviselóház elfogadta a nukleáris fegyverek befagyasztását sürgető határozatot. A nagy nyomás tehát végül is megtette a magáét, s a kormányzat a megtévesztésként ,, békefenntartóknak“ keresztelt MX interkontinentális rakéták programját ellenzőket egy rendkívül hatásos érvvel állította maga mellé. Reaganék céljaiknak megfelelően felnagyították a nyugat-európai országokból érkező arra utaló jelzéseket, hogy ha „Amerika nem vállalja a kockázat fokozását saját területén az MX-ek telepítésével“, akkor a nyugat-európai kormányok is elzárkózhatnak a közepes hatótávolságú amerikai rakéták országuk területére történő elhelyezésétől. A Fehér Ház tehát úgy vélte, ha nem akarja magára haragítani Nyugat-Európát, akkor a rakétakérdésben saját jó példával kell kirukkolnia. Persze, a kampányból ezúttal sem hiányoztak a szokásos ,,érvek“. Ezeket a mondvacsinált indokokat Weinberger hadügyminiszter mondta ki minden kertelés nélkül, amikor azzal fenyegetőzött, ha nem hagyják jóvá s a legnagyobb megrendeléseket az ún. „kaliforniai fegyvergyártó maffia“ tagjai kapják, akik egyébként az elnök szűkebb baráti köréhez tartoznak. A kongresszusi szavazás előtti napon Washingtonban tömegtüntetésre került sor, melynek résztvevői a fegyverkezési hajsza új szakaszát előkészítő MX-program ellen tiltakoztak. Reagan kirohanásai Kuba ellen Az amerikai elnök rövid időn belül immár másodízben foglalkozott részletes beszédben a középamerikai helyzettel. Reagan Miamiben kubai ellenforradalmárok nagygyűlésén elhangzott beszédében elsősorban az Egyesült Államok és Kuba viszonyát elemezte. Hallgatósága - amely nagyrészt a hírhedt Omega-7 és Alfa- 66 kubai emigráns terrorista csoportok tagjaiból verbuválódott - jelentések szerint tapssal fogadta Ronald Reagan Kuba-ellenes kirohanásait. A Fehér Ház ura bevezetőjében megerősítette, hogy kormánya nem változtat a középamerikai térség országainak belügyeibe való beavatkozásra épülő politikáján. Arcátlanul azt állította, hogy Kuba nem független ország, felforgató tevékenységet folytat a térségben, sőt kábítószerekkel kereskedik. Az uszító beszédet értékelve Havannában leszögezték, hogy az Reagan eddigi legdurvább Kuba-ellenes fellépésének minősíthető. Kubai vélemény szerint az elnök képtelen rágalmaival két célt tartott szem előtt: a kubai ellenforradalmárok megnyerését a jövő évi elnökválasztásra és másrészt Washington Kuba befe- ketítésével akarja elterelni a figyelmet saját intervenciós politikájáról. A TASZSZ szovjet hírügynökség a beszédet értékelve megállapította, hogy az amerikai kormányzat által régóta folytatott Kuba-ellenes kampány példátlan méreteket öltött és élére maga Reagan elnök állt. A szovjet hírügynökség szerint maga az elnök ugyan nem ment el odáig, hogy nyílt fegyveres inváziót sürgetett volna Kuba ellen, de megtette helyette ezt Barry Goldwater szenátor, aki a vietnami háború idején az egyik legszélsőségesebb politikusként szerzett kétes hírnevet. A TASZSZ emlékeztetett arra, hogy a múltban Kuba ellen intézett fegyveres támadások gyászos kudarcai végződtek. „A kubai nép, amely már több mint negyedszázada eltökélten és bizakodóan járja a maga választotta utat, nincs egyedül, hanem számíthat a Szovjetunió és az egész szocialista közösség támogatására, szolidaritására. Nincs az az erő, amely Kubát letéríthetné útjáról“ - hangsúlyozza a szovjet hírügynökség. Provokatív akció Bécsben az elmúlt hét végén került sor az NSZK-ban és az Ausztriában élő ún. „szudétanémetek“ provokatív összejövetelére. A revansista kicsengésű rendezvény megnyitóján jelen volt Kohl bonni kancellár személyes képviselője is, sőt Rudolf Kirshschláger osztrák elnök is, aki beszédet intézett az összegyúl- tekhez. A Volksstimme, az osztrák kommunisták lapja cikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy a szu- détanémet rendezvények nem tekinthetők ártalmatlan kulturális összejöveteleknek, mert ezek a szervezetek elutasítják a második világháború nyomán kialakult európai határokat és realitásokat. Hazánk külügyminisztériuma tiltakozott Ausztria prágai nagyköveténél amiatt, hogy a provokatív akciót a semleges Ausztriában tártották meg. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET Az MX-rakéták telepítése ellen a Capitolium előtt lezajlott tüntetés egyik résztvevőjét a közbelépő rendőrök letartóztatták. (Telefoto: ČSTK) KIS ____ NY ELVŐR Kevesebb témát! Ha figyelemmel kísértük szóhasználatunkat az utóbbi években, bizonyára feltűnt, hogy nagy karriert futott be a téma szó. Használják vagy kell, vagy sem, kiszorít más, jobban a szövegbe illő szavakat: vagyis divatszó lett. így is mondják már tréfásan: téma lett a téma. Hadd bocsássuk előre, a téma szó ellen nincs kifogásunk, ha a helyén szerepel. Mit is jelentett eddig a köznyelvben, illetve milyen értelemben kellene most is használnunk? Első jelentése: írásmű tárgya, beszédtárgy. Például: „Az iskolában erről a témáról írtak dolgozatot a tanulók; „Az író nehéz témát választott“; „Ez már elcsépelt téma“; „Ezt a témát már kimerítettük“ stb. Második jelentése: valamely zenemű alapját alkotó zenei gondolat, amelyet a zeneszerző bővebben kifejt. Például: „Bartók szívesen dolgozott fel népi eredetű témákat.“ A harmadik jelentése erősen szakmai jellegű, és már elavultnak tekinthető: az indoeurópai nyelvekben a névszók és az igék főalakjai, amelyekből mint tövekből a többi alak megszerkeszthető. Most pedig nézzük, milyen jelentésekben, illetve mely szavak helyett használják sokan napjainkban a téma szót! „Ebben a témában nem vagyok otthon“ - mondta valaki, amikor építkezéssel kapcsolatban kérték a véleményét. Mondhatta volna: „Ebben a kérdésben nem vagyok otthon.“ „Mindent megteszünk ebben a témában“ - ígéri az ügyintéző a fölöttesének, amikor az tájékozódik az egyik ügy állásáról. Helyesen: „Mindent megteszünk ebben az ügyben.“ „Ebben a témában már nem értünk el eredményeket“ - halljuk gyakran több értelemben is. Ez a helyzettől függően jelentheti ezt is: „Ebben az ügyben (dologban) már értünk el eredményt“; s ezt is: „Ezen a téren már értünk el eredményt.“ „Ebben a témában nem mondok véleményt“ - zárkózik el a megkérdezett a véleménynyilvánítástól. Ez is jobban hangzik így: „Ebben a kérdésben nem mondok véleményt.“ „Ez a téma nem érdekel.“ Ha beszédtémáról vagy írásmű témájáról van szó, akkor helyénvaló a kijelentés, de általában ezek helyett halljuk: „Ez az ügy (dolog) engem nem érdekel“; „Ez a kérdés engem nem érdekel.“ „Főként export témájú dolgokkal foglalkozunk“ - jelentette ki egy vállalat vezető beosztású dolgozója abban az értelemben, hogy a vállalatuk főként kivitelre alkalmas dolgokat gyárt. De ezt talán így kellett volna mondania: „Főként exportálható dolgokkal foglalkozunk"; vagy: „Főként kivitelre alkalmas termékfajtákat gyártunk.“ Amint látjuk, a kérdés, ügy, dolog szavakat szorítjuk ki a téma szóval. Egy kis önellenőrzéssel elkerülhetnénk ezt, s megszüntethetnénk szóhasználatunk modorosságát. JAKAB ISTVÁN A birtokos jelzőről Már többen szóvá tették, nyelvészek és nem nyelvészek egyaránt, hogy sokan olyankor is elhanyagolják a birtokos jelző -nak, nek ragját, amikor nem volna szabad. Olykor csak a jó hangzás követelménye ellen vétenek vele, máskor azonban nyelvünk szabályai ellen is. - Az előbbi mondatban két birtokos szerkezet van; az egyik: a jó hangzás követelménye, a másik: nyelvünk szabályai. Az elsőben a (jó) hangzás birtokos jelző, a követelménye birtokszó; a másodikban a nyelvünk birtokos jelző, a szabályai birtokszó. Ha akarjuk, ki is tehetjük ezekben a szerkezetekben a -nak, -nek ragot, így: a jó hangzásnak a követelménye, nyelvünknek a szabályai. Attól nem kell tartanunk, hogy általában fölösleges módon használják a -nak, -nek ragot, akár utána kitett névelővel, akár a nélkül. Mint mondtam, inkább az a baj, hogy nagyon is takarékoskodnak vele. Számtalanszor olvashatunk újságjainkban, folyóiratainkban effélét: a Tudományos Munkások Világszövetsége elnöke, e helyett: a Tudományos Munkások Világszövetségének elnöke; az Indiai Államok Tanácsa tagja is jobban hangzik így: az Indiai Államok Tanácsának Tagja; a Magyar írók Szövetsége hetilapja szintén jobb volna emígy: a Magyar írók Szövetségének hetilapja. Egy költőnk szerzése ez: .......a Nemzeti Színház ka rnagya, illetve rendezője tanácsa és ösztökélése segített“, e helyett: karnagyának, illetve rendezőjének. De szinte még ezen a példán is túltesz egy könyvtár bélyegzője. A helységnevet elhallgatjuk szövegének végéről, csak a többit idézzük, szó szerint: Szakszervezetek Országos Tanácsa üdülője könyvtára. Helytelen szokás szerint a határozott névelő is elmaradt ennek a szerkezetnek az éléről. így helyesbíthetjük: A Szakszervezetek Országos Tanácsa üdülőjének könyvtára. Ilyenkor rendszerint az utolsó birtokos jelzőhöz függesztjük a ragot. Ne írjunk tehát ilyen többszörös birtokos szerkezeteket: A Szovjetunió Tudományos Akadémiája moszkvai palotája: vagy: a Magyar írók Szövetsége elnöksége. Könnyen segíthetünk rajtuk az elsikkadt -nak, -nek rag odatételével: a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának moszkvai palotája, a Magyar írók Szövetségének elnöksége. Lássunk még egynéhány gyakoribb hibát. Egy munkásasz- szonyról mondja valaki: ... a bútorgyártás még négy műveletét elsajátította; helyesen: a bútorgyártásnak. Munkássága a zene szinte minden területét felöleli - olvassuk egy zeneszerzőnkről; vagyis: a zenének szinte minden területét. Egy utazónk írja: A Vörös-tenger egy talán névtelen szigetén ülök; tudniillik: A Vörös-tengernek. - Ezekben az idézetekben a birtokszónak erősen nyomatékos bővítménye van, azért ilyenkor, s akkor is, ha maga a birtokszó nagyon hangsúlyos, a birtokos jelzőhöz odakívánkozik a rag. A következő fajta mondat pedig félreértést vagy legalábbis jelentésben bizonytalanságot okoz: „Tyihonov nem egy versét fordította már le*“ Először nem tudjuk, hogy Tyihonov volt-e a fordító, vagy valaki más fordította le az ő verseit, mert az említett másik személy is költő. Csak később tűnik ki, hogy így kell érteni a mondatot: „Tyihonovnak nem egy versét fordította már le.“ A vonatkozó névmási birtokos jelzőt is sokszor ragtalanul felejtik, például: „Olyan cikk, amely mondanivalója érdekes“; helyesen: ... amelynek mondanivalója. Igen számosán így beszélnek, írnak: „Előadásom végére értem.“ Én inkább így mondom: Elóadásomnakvégére értem. FERENCZY GÉZA ÚJ SZÚ 4 1983. V. 28. az MX-programot, akkor az országot „szovjet támadás veszélye fenyegetheti“. Az említett politikái megfontolásokon kívül más körülmények is közrejátszottak, összefonódó erőpolitikai koncepciókról és profitérdekekről is szó volt, hiszen az egész MX-program több milliárd dollárt emészt majd fel.
