Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1983-05-28 / 124. szám, szombat

ÚJ szú 3 1983. V. 28. Mugabe elutazott Berlinből Fokozódó feszültség Izrael és Szíria között (ČSTK) - Nyugati hírügynökségi jelentések szerint tegnap harci ké­szültségbe helyezték az izraeli egy­ségeket. Samir külügyminiszter ezzel egyidőben megfenyegette Szíriát, hogy Izrael megtesz min­den szükséges intézkedést. A hely­zet ismét azt követően éleződött ki rendkívüli módon, hogy izraeli kém­repülőgépek megsértették Szíria légiterét, és szíriai gépek üldözőbe vették őket. Az eseményekkel összefüggés­ben Musztafa Tiasz szíriai had­ügyminiszter kijelentette, hogy az izraeli taktika jól ismert: Izrael má­sokat vádol háborús előkészüle­tekkel azért, hogy ezzel álcázza saját agresszív szándékait. Arra hívta fel a figyelmet, hogy Izraelnek a Szíria ellen folyó rendszeres felderítő tevékenysége adataiból tudnia kell, hogy a Szíria által foganatosított katonai intézkedé­sek kizárólag védelmi jellegűek. Az észak-libanoni Tripoliban a haladó libanoni pártok és szerve­zetek képviselőinek találkozóján hangsúlyozták, hogy Libanon az Egyesült Államok erőteljes nyomá­sára kényszerült az Izraellel létre­jött megállapodás aláírására. A résztvevők leszögezték, hogy a megállapodás nem segíti elő a megszálló izraeli egységek távo­zását Libanonból. (ČSTK) - Robert Mugabe zim­babwei kormányfő, a Zimbabwei Afrikai Népi Szövetség elnöke teg­nap befejezte négynapos hivata­los baráti látogatását az NDK-ban, és elutazott Berlinből. A repülőté­ren a véndéget Erich Honecker, az NSZEP KB fótikára, az NDK Államtanácsának elnöke és más vezetők búcsúztatták. Elutazása előtt Mugabe sajtókonferenciát tartott, s ezen hangsúlyozta, hogy a zimbabwei küldöttség látogatása az NDK-ban hozzájárul a két or­szág közötti politikai, gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés elmélyítéséhez. A lengyel belügyminiszter az ország helyzetéről EANES portugál elnök tegnap hivatalosan megbízta Mario Soa- rest, a Szocialista Párt főtitkárát az új kormány megalakításával. Ea­nes az április 25-i előrehozott par­lamenti választások eredménye, valamint a legerősebb politikai pártok képviselőivel folytatott kon­zultációi után döntött így. SZPIROSZ KIPRIANU ciprusi elnök tegnap Párizsból Rómába érkezett, ahol II. János Pál pápá­val fog tárgyalni. Róma az utolsó állomása nyugat-európai kőrútjá­nak, melynek során Görögország, Belgium, Olaszország és Francia- ország képviselőivel tárgyalt. KARL VAJNÓT, az Észt Kom­munista Párt Központi Bizottságá­nak első titkárát 60. születésnapja alkalmából Lenin-renddel tüntet­ték ki. MADZSAPRADES indiai szö­vetségi államban a héten megtar­tott helyhatósági választásokban a helységek többségében a kor­mányzó párt az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) győzött. A TÖRÖK KATONAI BÍRÓSÁ­GOK az elmúlt napokban két poli­tikai szervben 44 halálos ítéletet hoztak. Dyarbakir városban a be­tiltott Kurdisztáni Forradalmi Párt 35 tagját ítélték halálra. Kilenc ha­lálos ítéletet az isztambuli katonai bíróság hozott szélsőséges cso­portok tagjainak perében. A PERUI KORMÁNY Limában és Callao kikötőjében rendkívüli állapotot rendelt el azt követően, hogy a nemzeti gárda tagjai fellá­zadtak és a perui fővárosban el­foglalták a rendőrlaktanyákat. így akartak érvényt szerezni béreme­lési követeléseiknek. AUSZTRÁLIA és Új-Zéland élesen tiltakozott a francia kor­mánynál amiatt, hogy folytatja a Csendes-óceán déli részén atomfegyver-kísérleteit. (ČSTK) - A Nemzeti Megújho­dás Hazafias Mozgalma (PRON) országos tanácsa végrehajtó bi­zottságának csütörtöki ülésén (Cseslaw Kiszczak tábornok, bel­ügyminiszter adott tájékoztatást a lengyel-társadalompolitikai hely­zetről. Hangsúlyozta többek kö­zött, hogy az ország vezetőinek egyetlen célja van: a nemzeti megbékélés, a válság leküzdése, a szocialista állam védelme a bel­ső és külső veszélyektől s a társa­dalom életében mutatkozó negatív jelenségek okainak felszámolása. A belügyminiszter a nyugati álla­mok Lengyelország-ellenes táma­dásaival kapcsolatban leszögezte, hogy ezek az országok egyebek között a nemzeti egyetértést szol­gáló valamennyi konstruktív kez­deményezés megtorpedózását tartják szem előtt. Azt szeretnék, ha Lengyelországban sosem sta­bilizálódna a helyzet, s fennma­radna az általános elégedetlenség hangulata. A Nyugat propagandá­jával és pénzével is támogatja a lengyel földalatti csoportokat - mondotta. Kiszczak tábornok beszámolt arról is, hogy a lengyel biztonsági szervek a szükségállapot kihirde­tése után több illegális csoportot, szervezetet, nyomdát számoltak fel, a „Szolidaritás“ 25 illegális Görög tiltakozás (ČSTK) - Görögország tiltako­zott az ellen, hogy amerikai kato­nai repülőgépek megsértették az ország légiterét. A görög külügy­miniszter szerint a „Distant Drum“ fedőnevű NATO-hadgyakorlato- kon részt vevő amerikai gépek az Égei-tengerben levő Tilosz és Karpatosz szigetek térségében öt­ször megsértették Görögország légiterét. A héten ez már a máso­dik provokáció, amely athéni véle­mény szerint befolyásolhatja a gö­rög területen levő amerikai tá­maszpontok jövőjéről folyó kétol­dalú tárgyalásokat. adóját leplezték le, és jelentős mennyiségű államellenes röpla­pot, plakátot koboztak.el. Emlékeztetett rá, hogy az ellen­zék kísérletei a május 1-i és 3-i ünnepségek megzavarására eredménytelenek maradtak. Kitért arra is, hogy néhány katolikus püspök és pap ugyancsak állam­ellenes tevékenységet fejt ki. Contadora-küldöttség Managuában (ČSTK) - Megérkezett Mana- guába a mexikói, panamai; vene­zuelai és kolumbiai küldöttekből álló úgynevezett Contadora-cso- port megfigyelői missziója. Az em­lített négy ország korábban jelez­te, hogy hozzá kíván járulni a nica- raguai-Costa Rica-i ellentétek bé­kés rendezéséhez, mivel Costa Rica területéről a somozista ban­dák állandó támadásokat hajtanak végre a nicaraguai területek ellen. A küldöttség tagjai ellátogatnak a nicaraguai-hondurasi határra, majd a hét végén Panamaváros­ban sorrakerüló konferencián tájé­koztatják a Contadora-csoport és más közép-amerikai ország kül­ügyminisztereit missziójuk ered­ményeiről. NICARAGUA - COSTA RICA A déli front NICARAGUA ELLEN északi irányból, Honduras területéről in­dult meg a fő támadás, ám az ellenforradalmi erőket felkaroló Egyesült Államok kezdettől fogva arra törekedett, hogy harapófogó­ba szorítsa a sandinista rendszert, így délről, Costa Ricából is - elő­ször kisebb, majd egyre nagyobb- ellenforradalmi egységek hatol­tak be az ország területére. Két front alakult ki: még északról So­moza egykori nemzeti gárdájának maradványai támadnak a hondu­rasi hadsereg közreműködésével, Costa Ricában a nicaraguai forra­dalom más - nem somozista - el­lenségei találtak menedékre. A „déliek“ vezetője az az Edén Pastora, ciki a Somoza-diktatúra elleni gerillaharcokban nagy érde­meket szerzett, s 1981 júliusáig a managuai kormány honvédelmi miniszterhelyettese volt. Szembe­fordult azonban a sandinista forra­dalommal, s két éve egyszerűen bejelentette: „a térség forradalmi mozgalmait“ kívánja támogatni, s távozott az országból. Mint kide­rült, nem ment messzire, csak a szomszédba. Costa Ricában több tucat kikép­ző tábort építettek ki az ottani bandák, amelyek jól fel vannak szerelve fegyverekkel, munícióval, ruházattal, élelmiszerrel, önerőből erre aligha lettek volna képesek az itteni ellenforradalmárok. Nem is volt szükségük erre: Washington készségesen állt rendelkezésük­re, s most valamiféle egységet akar összetákolni a somozisták és Pastora csapatai között. MAGYARÁZATRA SZORUL viszont a Costa Rica-i kormány magatartása. Az ország kb. egy éve uralmon levő elnöke, a szoci­áldemokrata Luis Alberto Monge- annak ellenére, hogy pártja a kö- zép-amerikai válság tárgyalásos rendezését szorgalmazó Szocia­lista Intemacionálé tagja - tulaj­donképpen kezdettől fogva az USA politikáját segítette a térség­ben. A miértre egyszerű a válasz: cserébe az amerikai hitelekért, amelyekre az országnak égetően szüksége van. A gazdasági válság ugyanis nem kíméli az egykor ,,Közép»-Amerika Svájcaként“ em­legetett Costa Ricát sem. A fej­lesztési programokat csak újabb és újabb hitelekkel lehetett finan­szírozni, ám az eladósodás már tarthatatlan méreteket öltött. A kormány így kénytelen volt az ismert „gyógymódhoz“ folyamod­ni. A szociális kiadások drasztikus csökkentése azonban a szakszer­vezetek és a demokratikus erők egységes ellenállását váltotta ki. A korábban tehát szilárdnak tűnő belső rendet kikezdték a súlyos gazdasági gondok. A dolgozók til­takozását a kormány „kommunis­ta lázításnak“ igyekszik feltüntet­ni. És itt ismét az USA lép színre, s nyomást gyakorol Costa Ricára, hogy hozzon létre regulár is had­sereget (eddig csak biztonsági erői vannak). San Jósé ugyan e kér­désben még ellenáll Washington­nak, de újabb fegyveres testületet szervezett, a polgári milíciát. Az Egyesült Államok tehát Costa Rica katonai potenciálját szeretné nö­velni, s azt a saját céljaira kihasz­nálni. A Costa Rica-i kormány kezdet­ben tagadta, hogy az ország terü­letén nicaraguai ellenforradalmi bázisok lennének, s amikor a hely­színen járt újságírók erre cáfolha­tatlan bizonyítékokat sorakoztat­tak fel, akkor sem lépett fel a nica­raguai ellenforradalmárokkal szemben, bár azt ígérte Managuá- nak, hogy semleges marad a mos­tani konfliktusban. SEMLEGESSÉGRŐL azonban már nem lehet szó. Costa Rica túlságosan elkötelezte magát az USA mellett és ezt bizonyítja, hogy - a Prensa Latina hírügynök­ség jelentése szerint - amerikai tengerészgyalogos egységeket engedett területére, amelyek célja nyilván nem az ország biztonsá­gának védelme. Monge kormánya veszélyes útra lépett, s úgy tűnik, hogy már ha akarna sem szaba­dulhatna ki az amerikai lasszó szorításából. PAPUCSEK GERGELY TASZSZ-nyilatkozat Pretoria Maputo elleni légitámadásáról (ČSTK) - A TASZSZ szovjet hírügynökség tegnap nyilatkozatot adott ki a dél-afrikai légierő Mapu­to elleni terrortámadásával kap­csolatban. A dokumentum leszö­gezi: A Szovjetunióban felháboro­dással fogadták a pretoriai fajüldö­ző rezsim barbár akcióját a mo­zambiki főváros ellen. Ez a provo­káció ismét megerősítette a Dél­afrikai Köztársaság agresszív tö­rekvéseit. A pretoriai hatóságok, minde­nekelőtt a hadügyminiszter, nyilat­kozataikban, amelyek a Maputo elleni légitámadás napján hang­zottak el, azzal fenyegetőztek, hogy bármikor és bárhol készek hasonló akciót végrehajtani. A faj­üldözők tehát a jövőben is veszé­lyeztetni szándékoznak az afrikai kontinens népeinek békéjét és biztonságát, s fokozni akarják a 4eszültséget a világ eme ré­szében. Pretoria nem hajthatta volna végre akcióját Mozambik ellen, ha nem támaszkodhatna az imperi­alista erők, elsősorban az USA támogatására. A Nyugaton egyéb­ként erősödnek azok a törekvé­sek, hogy egy kalap alá vegyék a térségben élő népek igazságos harcát és a fajüldözők agresszív akcióit. A Szovjetunió szükséges­KOMMENTÁRUNK A tőkés csúcstalálkozó mos­tani házigazdája, az Egye­sült Államok okult a tavalyi ver- sailles-i kudarcból. Akkor az 1975 óta rendszeresített évenkénti összejö­vetel francia szervezői nem voltak eléggé óvatosak és az üléster­mekből túl sok szivárgott ki az ott zajló heves vitákról. A kudarcot csak tetézte, hogy a végén nyilat­kozatot sem adtak ki és ez a hall­gatás még több találgatásra adott okot. Most, Williamsburgben teljes lesz a titoktartás, zárt ajtók mögött a nyilvánosság teljes kizárásával folynak majd az eszmecserék és a megbeszélések alatt - a szokás­tól eltérően - még a külügyminisz­terek sem ülnek folyton az állam­fők mellett. Közlemény itt viszont lesz, amit a tervek szerint maga Reagan elnök olvas fel majd hét­főn, de a jelenlévő újságírók nem tehetnek fel kérdéseket a csúcsta­lálkozó illusztris résztvevőinek. A szervezők igyekezete világos: eleve elkerülni minden vitát, szó­párbajt. Ronald Reagannek ugyanis egy teljesen kudarcmen­tes csúcsra van szüksége, hiszen várhatóan a közeli hetekben beje­lenti indulási szándékát az elnök- választáson, márpedig ehhez egy zátonyra futott találkozó kifejezet­ten rossz előjátékot jelentene. Tel­jesen ködbe akarják tehát burkolni mindazt, ami Williamsburgben három napon át történik majd. Mégis könnyen megeshet, hogy az óvatoskodás a visszájára fordul és ezúttal sem sikerül eltussolni nem tartotta időszerűnek és a bonni kormány ugyanezen a vé­leményen van. Nem kizárt, hogy Reagan elnök épp a valutakérdés­ben Párizs és Bonn között tapasz­talható nézeteltérésekből „próbál majd élni“ és így akar majd éket Homályba burkolt csúcs a nézetkülönbségeket. A napirend ugyanis olyan kérdéseket tartal­maz, amelyekben a résztvevők aligha jutnak közös nevezőre. Ve­gyük például az egymással szem­ben alkalmazott protekcionista in­tézkedések kérdését. Ezekben fő­leg maga az Egyesült Államok jár az élen és a behozatalt nehezítő intézkedések következtében ta­valy több mint öt százalékkal csökkent a tőkésországok egymás közti kereskedelme. De vehetnénk akár a hónapok óta folyó dollár­frank párviadalt, mert a dollár túl magas árfolyama miatt a frank tartósan harmatgyenge. Mitter­rand elnök két héttel ezelőtt éppen ezért sürgette, hogy hozzanak lét­re egy szilárd árfolyamokra épülő új nyugati valutarendszert a dollá­ron nyugvó jelenlegi ingatag he­lyett. Ezt az indítványt az USA verni a két közöspiaci ország közé. M ind Párizs, mind Bonn vi­szont azt követeli az Egye­sült Államoktól, hogy szállítsa le a túl magas kamatlábakat és ez a kérdés is szenvedélyes szócsa­tákat ígér. Ezenkívül itt vannak még az „örökzöld“ problémák: a gazdasági stagnálás, a munka- nélküliség és az infláció. Némi jelek arra utalnak, hogy az év végétől már talán beindulhat a las­sú fellendülés és a mostani csúcs feladata éppen az lenne, hogy feltérképezze a gazdasági fellen­dülés lehetőségeit. Az amerikai kereskedelmi miniszter vélemé­nye szerint azonban a tőkés gaz­dasági csúcstalálkozó hét résztve­vője egyikének sincs erre vonat­kozó garantált receptje. Vitákra okot adó téma van tehát épp elég, az a kérdés, mennyire sikerül végül is a harmónia látsza­tát kelteni. Az nem vitás, hogy Reaganék akarják a prímet vinni és a saját érdekeiknek megfelelő nézetek elfogadására próbálják rábírni a többieket. Ez valószínű­leg nem fog simán menni, hiszen két politikai résztvevő jövője telje­sen bizonytalan - ugyanis Tha­tcher brit kormányfő és Fanfani olasz miniszterelnök újraválasztá­sáért küzd a közeli hetekben s ezért feltehetően nem írhatnak alá az amerikai diktátumnak behó­doló nyilatkozatot. A bonyolult williamsburgi helyzetképet némiképp le­egyszerűsíti, hogy a szocialista or­szágokkal fenntartott kereskede­lem kérdését előzetesen már le­vették a napirendről, mivel e tekin­tetben voltak a nézeteltérések a legnagyobbak. Nyugat-Európa és Japán egyaránt helytelenítette, hogy az amerikai elképzeléseknek megfelelően a jövőben korlátoz­zák a kelet-nyugati kereskedel­met. Ha e kérdés netán mégis a felszínre kerülne, akkor a willi­amsburgi tőkés csúcstalálkozó óhatatlanul a versailles-i kudarcra lesz kárhoztatva. (p. vonyik) nek tartja, hogy ismételten szoli­daritásáról biztosítsa a mozambiki népet az imperializmus, a gyarma­tosítás, a fajüldözés elleni har­cában. Az ENSZ BT csütörtök esti Na- míbiai-vitájában a felszólalók vé­leménye megegyezett abban, hogy az ország függetlenségének legfőbb akadálya az a támogatás, amelyet a Dél-afrikai Köztársaság­nak a nyugati hatalmak, főleg az Egyesült Államok nyújtanak. Azim- babwei, a tunéziai, a szíriai delegá­tus és más felszólalók is amellett foglaltak állást, hogy a Biztonsági Tanács ismét vegye át a közvetlen felelősséget Namíbia függetlensé­gének megadásáért. A BT pénteken befejezte a na­míbiai helyzetről folyó vita első hetét. SALVADOR A hazafiak figyelmeztetése (ČSTK) - A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front vál­lalta magára a felelősséget Albert Schaufelberger tengerészgyalo­gos őrnagy, a Salvadorban levő amerikai katonai tanácsadók cso­portja parancsnokhelyettesének meggyilkolásáért. A hazafiak akció­jukat figyelmeztetésnek szánták az országban tartózkodó vala­mennyi amerikai katonai szakér­tőnek. A partizánok egyébként szer­dán Cabanas tartományban elfog­lalták a kormánycsapatok egyik táborát, és sikeres támadást intéz­tek az Usulutan tartománybeli Santiago de Maria ipari központ ellen. Az amerikai-salvadori katonai együttműködésről tárgyal szerda óta Washingtonban Fidel Chavez salvadori külügyminiszter.

Next

/
Thumbnails
Contents