Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1983-05-24 / 120. szám, kedd

ÚJ szú 3 1983. V. 24. SALVADOR Az USA fokozni akarja a beavatkozást (ČSTK) - A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front egy­ségei az elmúlt 7 hét alatt a had­sereg 655 katonáját tették ártal­matlanná - közölte a Radio Ven- ceremos, a hazafiak rádióadója. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy a felszabadító mozgalom mind na­gyobb fölénybe kerül a kormány­csapatokkal szemben. A fentieket támasztotta alá Wal­lace Nutting tábornok, az USA déli hadseregcsoportjának vezér­kari főnöke a Washington Postnak adott vasárnapi nyilatkozatában. A tábornok követelte, az Egyesült Államok készüljön fel arra, hogy egységeket kell majd Salvadorba küldenie, „mivel a partizánok a lé­lektani háborúban győznek“. Kö­vetelte azt is, hogy Washington növelje a salvadori kormánynak nyújtott katonai támogatást. Kanadában egyre erősödik a kanadai-amerikai katonai együtt­működés ellen tiltakozó mozgalom. Az elmúlt napokban, hetekben számos tiltakozó akción követelték, hogy az ottawai kormány ne bocsássa az USA rendelkezésére rakétakísérletek céljából az ország területét. A fenti felvétel a kanadai fővárosban lezajlott ilyen tiltakozó akción készült (Tel efoto - ČSTK) Megfigyelők vizsgálják a Costa Rica-i-nicaraguai határtérségben kialakult helyzetet 35 latin-amerikai ifjúsági szervezet új antiimperialista front megalakításáról tárgyal (ČSTK) - Mexikó, Venezuela, Panama és Kolumbia (a Contado- ra-csoport) képviselőiből álló 12 tagú küldöttség tegnapra virradó éjszaka érkezett Costa Ricába, hogy megvizsgálja a nicaraguai -Costa Rica-i határ térségében kialakult helyzetet. A megfigyelők feladata, hogy meggyőződjenek azokról az adatokról, melyek sze­rint Costa Rica területén legkeve­sebb 12 táborban 1500 nicaraguai ellenforradalmár kap kiképzést. Néhány Costa Rica-i kormány- képviselő igyekszik a határtérség­ben kialakult helyzetet lekicsinyel­ni, pedig a helyi sajtó és a lakos­ság is azt állítja: hogy a területen az ellenforradalmárok fokozzák aktivitásukat. A kormány azt sze­retné elhitetni, hogy ezek a bázi­sok Nicaragua területén vannak. A managuai kormány a 12 tagú megfigyelő csoport helyszínre ér­kezését pozitívan értékeli, s úgy véli, hogy tevékenysége hozzájá­rul a konfliktus békés rendezésé­hez. A megfigyelők jelentést ké­szítenek a tapasztaltakról, s azt a május 28-30-ra Panamába ter­vezett külügyminiszteri értekezlet elé terjesztik. Ezen a tanácskozá­son a Contadora-csoport mellett Nicaragua, Honduras, Costa Rica, Salvador és Guatemala képviselői lesznek jelen. A Costa Rica-i-nicaraguai ha­tár mentén uralkodó feszült hely­Kinek az érdekeit szolgálja a szovjetellenes rágalomkampány? A moszkvai Pravda cikke (ČSTK) - A skandináv államok és néhány más nyugat-európai or­szág sajtója továbbra is azt a ha­zugságot terjeszti, hogy szovjet tengeralattjárók megsértik Svéd­ország és Norvégia felségvizeit. A moszkvai Pravda tegnapi szá­mában ezzel kapcsolatban leszö­gezi: Az ember azt várná, hogy az illetékes szovjet hatóságok hivata­los magyarázata után, amely e va­lótlan és bizonyíthatatlan állításo­kat kategorikusan elutasította, az ilyen üres hazugságok terjesztői kijózanodnak. A burzsoá sajtó azonban valakinek a parancsára „veri a dobot“, és fokozza az országunk elleni rágalomkam­pányt. Hozzájuk csatlakozott Poul Schülter dán miniszterelnök, aki Bunkerlakók... A 35 éves Szato Jaszauki feleségével és három gyerme­kével már hét hónapja egy atombunkerben él a Japán északi, hegyvidékes részén fekvő Fukusima tartomány Ni- honmatcu városa mellett. Sza- tónak 8,6 millió jenjébe (mint­egy 36 ezer dollár) került a 15 centiméter vastagságú beton­falas bunker építése, valamint az az elektronikus mérőmű­szer, amely megállapítja az esetleges atomrobbanás epi­centrumát és a sugárzás erős­ségét. Az atombiztos bunker azt a célt szolgálja, hogy a csa­ládot az esetleges nukleáris háborúban megvédje a radio­aktív sugárzástól. Ez a példa is szemléletesen tanúskodik arról, hogy a japán közvélemény mennyire tart egy atomháborútól, hiszen a felke­lő nap országa a második vi­lágháború befejező szakaszá­ban már egyszer tragikus mó­don „ kísérleti nyúl“ volt, ami­kor az amerikai légierő ledobta Hirosimára és Nagaszakira az atombombát. (ČSTK) kijelentette, hogy „le kell vonni a következtetéseket“... Úgy tűnik, katonai és műszaki következmé­nyekre gondolt. Ami Dániát illeti, nyilvánvalóan új tengeralattjárókat akar szerezni. Katonai előkészüle­tek fokozásának igényével lépnek fel a semleges Svédország bizo­nyos körei is, amelyek a légierő és a haditengerészet nagyobb támo­gatását szorgalmazzák. A Skandinávia közvéleményé­nek katonai szellemben történő megdolgozására irányuló kam­pányt nem lehet elválasztani attól a globális nyugati propagandától és politikától, amelynek alaphang­ját a NATO s elsősorban Washing­ton adja meg. Nem véletlen, hogy a mitikus tengeralattjárókról szóló első provokatív közleményeket az NSZK, Nagy-Britannia és az USA sajtója hozta nyilvánosságra. A Pravda megjegyzi, hogy a norvégiai szövetségesek harci szellemének támogatása céljából Weinberger amerikai hadügymi­niszter Oslóba készül. Öt követő­en George Busch amerikai alel­nök tesz skandináv körutat. Nem vitás, hogy ezek az urak újabb olajat öntenek a szovjetellenes szenvedélyek tüzére, s nyilván nyomást gyakorolnak majd NATO- beli partnereikre és a semle­ges Svédországra is, hogy meg­erősítsék a térségben az USA ka­tonai-politikai pozícióit - szögezi le a Pravda. zetről tanúskodnak az ellenforra­dalmárok újabb támadásairól szó­ló hírek is. Pénteken a sandinista hadsereg Managuától 115 kilomé­terre délre Rivas község közelé­ben csapott össze az ellenforra­dalmi bandákkal, öt ellenforradal­már meghalt, két nicaraguai kato­na megsebesült. Sikertelen táma­dás után a többi bandita visszahú­zódott Costa Flica-i bázisára. Vasárnap a sandinisták Rio San Juan déli tartományban egy városka elleni meglepetésszerű támadást vertek vissza. A bandi­ták ezúttal is Costa Ricába húzód­tak vissza és a helyszínen hagyták amerikai gyártmányú fegyvereiket, xxx Közép-Amerika, valamint Mexi­kó és Panama 35 diák-munkás-, paraszt-, vallási és más ifjúsági szervezetének képviselői hétfőn Managuában tárgyalóasztalhoz ültek, hogy megvitassák egy új harci szervezet - az USA nicara­guai intervenciója elleni harc front­ja - megalakítását. Amint azt eb­ből az alkalomból a sandinista ifjú­sági szövetség egyik vezetője ki­jelentette, a washingtoni kormány tervet dolgozott ki a sandinista forradalom felszámolására. Az a tény, hogy ez eddig nem sikerült, bizonyítja, hogy Nicaragua széles­körű nemzetközi támogatást kap, s ebből az ifjúsági szervezetek is kiveszik részüket. Az új antiimperi­alista tömb létrehozása nagy je­lentőségű nemcsak a sandinista forradalom, hanem a térség összes nemzeti felszabadító moz­galma számára - hangsúlyozta a nicaraguai ifjúsági szövetség egyik vezetője. Repülőszerencsétlenség (ČSTK) - Az NSZK-ban állomásozó amerikai egységek Majna-Frankfurt- ban az ottani katonai repülőtéren légi napot tartottak, amely tragikusan vég­ződött. Eddig meg nem állapított okok következtében öt ember életét vesztet­te és további személyek megsebe­sültek. A repülőtér felett átrepülve az öt F-104-es stípusú Starfighter bombá­zógép egyike még ki nem derített okok miatt a Frankfurt peremén levő sport­stadion mellett a földre zuhanva darab­jaira tört. Rendőrségi adatok szerint a repülőgép roncsai öt embert megöl­tek, valamint megrongáltak, illetve megsemmisítettek számos személyau­tót. A gép pilótája katapultált. Terrorcselekmények Peruban (ČSTK) - Fernando Belaunde Terry perui elnök elítélte azokat a terrorcselekményeket, amelye­ket a múlt hét végén Ayacucho város környékén a magát Fényes ösvénynek nevező baloldali mao­ista szervezet követett el. A terroristák péntekről szom­batra virradó éjszaka támadást in­téztek a térség lakossága biztosí­tásának szavatolására kivezényelt kormánycsapatok parancsnoksá­ga ellen. Katonai források szerint a szélsőségesek és a hadsereg kozölí. vasárnap is folytatódtak az összecsapások. A harcokban húsz terrorista és egy kormányka­tona veszítette életét. A térségben a maoisták erőszakkal akartak utánpótlást szerezni, miközben 40 polgári személyt, köztük gyer­mekeket és öregeket meggyilkol­tak figyelmeztetésül azok számá­ra, akik nem hajlandók velük együttműködni. A múlt héten a hadsereg és a terroristák közötti összecsapá­sok során 196-an, az év eleje óta 540-en haltak meg. Kommentárunk Koalíció - de milyen? O—erdán lesz egy hónapja annak, hogy Portugáliá­ban az áprilisi forradalom évfordu­lóján megtartották az előre hozott parlamenti választásokat, amely a jobboldal látványos vereségét eredményezte. Az új kormány megalakulásáig a kormányfői te­endőket még Pinto Balsemao, a decemberben megbukott jobbol­dali kormány elnöke látja el. A bonyolult portugál viszonyok megértéséhez szükséges röviden felidézni a választások eredmé­nyeit. A Soares féle Szocialista Párt (PS) kapta a legtöbb szava­zatot, 36,3 százalékot, s ezzel a 250 tagú parlamentben száz helyet mondhat a magáénak. A kommunista párt által veze­tett Népi Egység Szövetség 1,3 százalékkal növelte szavazatai­nak számát, s 44 mandátumot szerzett a parlamentben. A három éve hatalomra került, s decemberben megbukott De­mokratikus Szövetséget (csak a nevében volt demokratikus) há­rom párt alkotta. A legnagyobb, a magát Szociáldemokrata Párt­nak (PSD) nevező polgári liberá­lis párt a 82 helyett, most 73 parlamenti mandátumot mondhat a magáénak, a szélsőségesen konzervatív, jobboldali Demokra­tikus és Szociális Centrum (CDS) a korábbi 46 helyett csak 29 képviselői helyet szerzett, a legkisebb, a monarchista párt pedig kiesett a parlamentből. Te­hát a jobboldali koalíció pártjai közül a legerősebb, a szociálde­mokrata szenvedte el a legkisebb vereséget. Soares álma akkor teljesült vol­na, ha pártja megszerzi az abszo­lút többséget, és megalakíthatja egypárti kormányát. Ehhez azon­ban a száz mandátum kevés. Ha vállalja egy kisebbségi kormány megalakítását, akkor számolnia kell azzal, hogy a parlamentben nagyon rövid idő alatt megbuktat­hatják, s akkor új parlamenti vá­lasztásokat kell kiírni. Elmélet­ben tehát két másik lehetősége van: koalícióra lép a kommunis­tákkal, s akkor máris megvan a biztonságosabb kormányzáshoz szükséges abszolút többség: 144 mundátum a 250-ből. Ez igazán csak elméleti lehetőség, mert So­ares már évek óta elutasítja a baloldal összefogásának, azaz a kommunistákkal való együttmű­ködésnek még a gondolatát is. A másik lehetőséget választotta tehát: a decemberben megbukott koalíció legerősebb tagjával, a Szociáldemokrata Párttal lép szövetségre, s ennek az új PS-PSD koalíciónak kétharma­dos többsége (173 mandátum) lenne a parlamentben, ami a kor­mány egyeduralmát jelentené. Hi­szen Ramalho Eanes államfő hiá­ba vétózná meg a kormány bár­mely döntését, az alkotmányos előírások értelmében ugyanis az elnöki vétót a parlament kéthar­mados többséggel hatálytalanít­hatja. S enki sem bízik abban, hogy a szocialista-szociálde­mokrata kormány orvosolni tudná az ország súlyos bajait. Hiszen bukott királyok királysága lenne ez. Soares, aki 1978-ig már volt miniszterelnök, akkor abba bukott bele, hogy a legjobboldalibb párt­tal, a CDS-szel lépett szövetség­re, s ezzel lényegében elindította azt a folyamatot, melynek ered­ményeképpen az egymást gyor­san váltó kormányok egyre inkább jobbratolódtak, mígnem az 1979- ben hatalomra került, a már emlí­tett hárompárti szövetség nyíltan az áprilisi forradalom vívmányai­nak felszámolását tűzte ki célul. Ez a kormány a három év alatt a tönk szélére sodorta az orszá­got, s bele is bukott 1982 decem­berében. Soares pedig a bukott trió tagjával akar szövetkezni a gondok orvoslására. De e csöp­pet sem előnyös szövetséget is csak akkor sikerül elérnie, ha je­lentős engedményeket tesz a szo­ciáldemokratáknak, akik tőle jobb­ra állnak. Ezt pedig a tőle balra álló erők, mindenekelőtt a kommu­nisták és az ország legnagyobb, legerősebb szakszervezete, az In- tersindical semmi esetre sem nézi majd tétlenül. Mindehhez hozzá kell még tenni, hogy a szocialisták sem egységesek, a balszárny nem mindenben ért egyet a párt­vezér és leendő kormányfő állás­pontjával. Nincs sok remény arra, hogy a Soares vezetése alatt álló új kormány a jobboldalt kibuktató vá­lasztók által remélt kedvező válto­zásokat hozza az ország életébe. A decemberben megbukott kor­mány ugyanis súlyos örökséget hagyott hátra: a munkanélküliség meghaladja a 10, az infláció pedig a 23 százalékot, s az ország el­adósodása is katasztrofális mére­teket ölt. Sokan remélik, hogy So­ares nem is fog tudni megbirkózni ezekkel a feladatokkal, az 1978- as évinél még jobban lejáratja ma­gát, s akkor nagyon kevés eséllyel indulhatna egy év múlva az elnök- választásokon. A zilált gazdaságon túlmenő­en a jobboldali kormány a demokrácia felszámolásában is rohamléptekkel sietett előre. Fel­oszlatták a haladó katonatisztek­ből álló Forradalmi Tanácsot, Ea­nes államfő tanácsadó szervét, amelynek egyébként legfőbb fela­data az alkotmány, Nyugat-Euró- pa leghaladóbb alkotmányának a védelme volt. Az államfő ugyanis éppen a Forradalmi Tanácsra tá­maszkodva vétózott meg koráb­ban egy egész sor jobboldali tör­vénytervezetet . T ermészetes, hogy ezután a fő célpont követke­zett, az alkotmány, melynek újra­fogalmazását is megszavaztatták a palamentben, s ezzel megkezd­ték a forradalom legfontosabb eredményeinek, az államosítás­nak és a földreformnak a „vissza­csinálását“. Akkor mindezt a Soa- res-féle szocialisták parlamenti szavazatai is elősegítették. Nem véletlen, hogy Eanes államfő és Soares kijelölt kormányfő kapcso­latai enyhén szólva is hidegek. Említettük már, hogy egy év múlva elnökválasztás lesz Portu­gáliában, s az alkotmány szerint Eanest már nem lehet újraválasz­tani. Az elnöki tisztségre Soares is pályázik, csakhogy az ő személye Eanes véleménye szerint - egyáltalán nem biztosítaná az ország demokratikus fejlődését. Soares is tudja tehát: ha kormány­főként megbukik, elnöknek sem kell majd. S így Eanes környeze­téből kerülhetne ki az államfő útódja. Ezzel is magyarázható Eanes legutóbbi lépése. Bejelentette azt, amiről már hónapok óta folyt a ta­lálgatás: egy új párt megalakításá­ra készül. Megfigyelők szerint ez egy sajátságosán portugál, „kö­zépbal“ párt lenne, tömörítené mindazon erőket, melyek nem bíz­nak sem a kompromittált szocialis­tákban, sem az ugyancsak lejára­tott szociáldemokratákban. Ez az „elnöki párt“ a jelek szerint szilár­dan demokratikus alapokon állna, feladata az 1974-es forradalom védelme lenne. Minden jel szerint számíthatna a kommunisták tá­mogatására is. Egy ilyen új politi­kai erőt a megfigyelők véleménye szerint csak egyetlen olyan sze­mélyiség képes létrehozni, aki a tömegek szimpátiáját is élvezi, s ez maga Eaneš államfő. M inden bizonytalanság elle­nére elmondható, hogy az áprilisi parlamenti választások po­zitív változásokat is eredményez­tek. Ezeket Alvaro Cunhal, a PKP főtitkára is hangsúlyozta a Rudé právonak adott interjújában: a leg- reakciósabb pártok vereséget szenvedtek, nem alakíthatnak is­mét kormányt. A tömegek szava­zataikkal igazolták, nem értenek egyet az áprilisi forradalom vívmá­nyainak felszámolásával, ahogy azt a jobboldal tette. Ismét erősö­dött a kommunista párt (egymillió ember szavazott rá) és az általa vezetett Népi Egység Szövet­ség. A portugálok többsége az or­szág demokratizálódására adta le voksát, ez pedig nem lesz biztosít­va azzal, hogy Soares a szociál­demokratákkal lép szövetségre. Ezért megalapozott a kommunis­táknak az a véleménye, hogy egy ilyen kormány nem lesz hosszú életű. MALINÁK ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents