Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1983-04-16 / 89. szám, szombat
ÚJ szú 5 1983. IV. 16. A JÁRÁSI PÁRTKONFERENCIA KÜLDÖTTEI Az aranykezű mester Még a sokéves gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező, legügyesebb bútorasztalosok között is ritka a furnírfeldolgozás összes csínját-bínját alaposan ismerő szakember. A múltban csakis kézi fűrészeléssel végezték ezt a rendkívüli pontosságot igénylő műveletet. Ma a fűrésztelepeken nagyméretű hámozó-, gyalu-, illetve késelő gépek szeletelik a rendeltetés szerint negyedmilliméterestől általában fél centiméterig növekvő vastagságúra a nemes nyersanyagoknak számító tölgy, bükk, lucfenyő, jegenye, éger és nyárfarönköket. A bútorkészítésnél nélkülözhetetlen külső díszítő borítónak használják fel a legtöbbször szinte leheletvékony lapokat. Felragasztásuk előtt csalhatatlan szemmértékkel és már-már művészi érzékkel úgy kell összeválogatni, megfelelő méretűre vágni a különféle darabokat, hogy a fa utánozhatatlan szépségű természetes mintázata minden oldalról éppen egymáshoz illő, egységes egészet alkotó felületet mutasson a bútoron. A topolčanyi Béke Bútorgyárak losonci (Lučenec) üzemében az elmúlt években aránylag sokan próbálkoztak ezzel a munkával. Néhány nap, vagy egy-két hét elteltével azonban egymás után kérték áthelyezésüket az üzem akármelyik más műhelyébe. Voltak, akik még a vállalattól is kiléptek, csakhogy megszabaduljanak a „furnírszecceléstől“. Egyedül a most 51 éves Slávka János asztalos, a losonci üzem egyik legrégibb dolgozója végzi több mint három évtizede a mesterség legnehezebb műveletét.- Bizony itt nagyon oda kell figyelni minden mozdulatra, hiszen döntő mértékben a furnírfeldolgo- záson múlik a bútorok szépsége - magyarázza munka közben bonyolult feladatát az aranykezűnek ismert mester. - Az a szabály, hogy ugyanazon farönkböl vágott lapokból kell kiszabni, összeállítani egy-egy szobabútor minden darabjának külső borítólemezeit. Ez pedig már azért sem egyszerű, mert ritkán egyforma a nyersanyag minősége. Sokat kell méregetni, kombinálni,» amíg a csomós helyek, a repedések, vagy a kívánttól elütő színárnyalatú és ritkább anyagszerkezetű laprészek leválasztása után egy-egy rönk anyaga kiadja az egész garnitúrára való borítólemez-mennyiséget. Ráadásul mindezt gyorsan kell megcsinálni, mert különben az üzem többi műhelyében késnének a soronkövetkező munkafolyamatokkal is. Slávka János már huzamosabb ideje legalább három ember helyett dolgozik az üzemben.- Hogyan bírja ezt a tempót?- Már gyermekkoromban, amikor a magamfajta szegényeknek nagyon nehéz életük volt. nagy munkaszeretetre és feltétlen helytállásra tanítottak. Becsületbeli ügynek kellett kezdettől fogva tekinteni a kifogástalan minőségű szorgalmas munkát, s az ezzel járó áldozatkész helytállást. Szerintem nem az időt, hanem a feladat nagyságát kell nézni, amikor dolgozik az ember. Minden reggel fél öt tájban jövök be az üzembe, pedig csak jóval később kezdődik a műszak. Délutánonként rendszerint négyig, ötig, de nem ritkán még tovább is bent maradok, miután a többiek már kettőkör elmennek. Ök túlórázás nélkül könnyen megtehetik ezt, hiszen a műszak- váltáskor mások állnak a helyükre. Engem viszont senki sem vált fel. Ezért az idén például még egyetlen szabad szombaton sem maradtam otthon. Bár a többiek olyankor nem dolgoznak leáll az egész üzem, mindig bejövök, hogy állandóan legyen elég feldolgozott furnír a fokozatosan növekvő ütemű gyártáshoz. Utánam ugyanis napi két műszakban hét asszony ragasztja össze a kiválogatott és megfelelő méretűre vágott lapokat. Csak munkaidőben pedig nem győznék annyit feldolgozni, amennyi az ő teljesítményükhöz, illetve a többi műhelyben dolgozók munkájához szükséges. Slávka Jánost azonban nemcsak ezek a körülmények késztetik szabad napjai feláldozására. Már csaknem két évtizede népi ülnök a Losonci Járás- bíróságon, ahová évente legalább tizenkét napra elszólítja öt az üzemből az ugyancsak komoly kötelesség. Persze amikor nagyobb ügyeket tárgyalnak, ennél több időt is el kell töltenie a bűnügyekben ítélkező tanácsban.- Nem kevés egyéb különfeladatom is van - sorolja a továbbiakat. - Mint a pártalapszereveze- tünk alelnökének gyakran gyűlésekre kell mennem, konkrét feladatokat kell teljesítenem a pártmunka szervezésében, sokat kell foglalkoznom a pártcsoportok tevékenységének irányításával, és ezenkívül, mint a Népi Milicia tagjának is kijut számomra a soron kívüli megbízatásokból.- Miért vállalja mindezt?- Több mint 20 évvel ezelőtt azért kértem felvételemet a pártba, hogy egyszerű munkásként többet tegyek a társadalomért annál, amit a puszta kötelesség diktál. Azóta pedig az a dolgom, hogy teljesítsem a pártnak adott ígéretet. Az üzemben még soha nem volt panasz Slávka János munkájára. Az ottani kommunisták legutóbbi évzáró taggyűlésén ezért is hoztak olyan döntést, hogy a losonci járási pártkonferencián küldöttként ö képviselje a több mint száz tagú alapszervezetet. LALO KÁROLY Kőművesruhában Maltertól és festéktől tarkállik a ruhája. S bár ő a kilenctagú homlokzatdíszítő kőművescsoport vezetője, legalább hat órát dolgozik naponta a nem veszélytelen függőállványon.- Három óraként váltjuk egymást. Kőműves legyen a talpán, aki ettől többet kibír a sokszor nyolc-tíz emeletnyi szédítő magasságban - magyarázta Duchon István, a Nyitrai Építőipari Vállalat kommunista kőművese, aki idestova huszonöt évet töltött el a szakmában.- Cigarettát? - kínálom.- Nem, a világért sem, nem szabad. Két hete hagytam abba a füstölést, nem akarom ilyen könnyen megadni magam. Úgy mondják, erős vagyok, akkor pedig nem hazudtolhatom meg önmagamat, nem igaz? Nem gyújtok rá én sem, a termoszból forró teát kapunk, megisszuk, aztán folytatjuk a beszélgetést. Egy szuszra mondja el magáról a hivatalos tudnivalókat. Munkahelyén tagja az alapszervezeti pártbizottságnak, lakhelyén a polgári bizottság elnöke, a városi nemzeti bizottság képviselője. Az elmúlt időszak egy kicsit nyugtalanít, de a jövő bíztat Takács András, a Szomotori (Somotor) Állami Magtermesztő Gazdaság agronómusa s egyben a bodrogközi mezőgazdasági vállalat igazgatósági pártáiapszerve- zetének elnöke - amint azt a hét közepén folytatott beszélgetésünk során bevallotta - nem a legnyu- godtabban tölti e hét végét a tőke- terebesi (Trebišov) járási pártkonferencián. Elsősorban azért nem, mert a határában sok még a tennivaló, s ezek végzéséhez az utóbbi napokban az időjárás sem akar nekik kedvezni.- Az árpát ugyan már bevetettük, ám a tervezett 110 hektár zabból csak 55 hektáron van földben a mag, a lóbab vetésével pedig körülbelül a felénél tartunk. Sajnos, a rengeteg csapadék, valamint a Bodrog folyó áradása következtében a szántóföldek talaja eléggé lágy, nedves, így a vetési munkák üteme mostanában jóval lassúbb, mint amilyen az idei tavaszi munkák indulásakor volt - vázolta a helyzetet a növénytermesztési szakember. Még szerencse, hogy az öszön bevetett gabonafélék jól fejlődnek. Takács András minden bizonynyal szót kér majd a konferencia vitájában. Nem a tervezettnél szerényebb tavalyi gazdasági eredmények „objektív“ okait szándékozik majd felsorolni, nem akar mentegetőzni, hanem elsősorban arról akarja tájékoztatni a tanácskozókat, hogy a szomotori Állami Gazgaság dolgozói milyen tervekkel, elhatározásokkal indultak ebbe az évbe, hogyan akarják teljesíteni feladataikat.- Az elmúlt tél folyamán üzemünkben mind gazdasági, mind pártvonalon alapos elemzést végeztünk és úgy tűnik, a konkrét intézkedéseknek már kézzel fogható eredményei vannak. Remélem, a folytatás is jó lesz.- Mit vár a pártkonferenciától?- Sokat. Elsősorban azonban azt, hogy járásunkban véget vet annak a gyengének mondható időszaknak, amelyért mindannyiunkat, de főleg a mezőgazdaságot annyi bírálat, szemrehányás érte. Szó se róla, ideje lenne már, hogy a tőketerebesi járás ezen a téren minél előbb visszanyerje régi jó hírnevét. Gazdaságunkban mindnyájan ezen fáradozunk s remélem, a járás többi üzemében, munkaközösségében és községében is így viszonyulnak a közös feladatokhoz. (gazdag)- Hogyan osztja be az idejét?- A jól megválasztott időbeosztással el lehet végezni a rryjnkán kívüli teendőket is. Egyébként azt tartom: aki a közéleti tevékenységre elszánta magát, az becsületesen teljesítse kötelességét.- A munkatársai megértők?- A legnagyobb össznang és egyetértés uralkodik közöttünk. Be sem fejezte mondókáját, a soros Németh István lekiáltott az állványról:- Pajtás, lent felejtettem a vakolókanalamat, légy szíves hozd fel az emeletre és nyújts ki valamelyik ablakon!- Na tessék! jó, hogy a fejét nem hagyta otthon - morgott durcásan, de azért teljesítette munkatársa kívánságát. Közben elérkezett az ebéd ideje. A csoportvezető az anyagot készítő lenti munkásokkal, Fazekas Sándor és František Hladký társaságában a vállalat közeli étkezdéjébe indult. Hogy véleményt mondjak a kőművesek kosztjáról, engem is meghívott. Csütörtök lévén, gulyásleves és töpörtyűs túrós nokedli szerepelt az étlapon. A szakácsokat dicséri, hogy maradékot senki sem hagyott a tányérjában.- Mégsem jár mindenki ebédre- jegyezte meg Fazekas Sándor- Inkább előnybe részesítik a hideg kosztot, az otthonról hozott füstölt kolbászt, szalonnát.- Magukra vessenek - érvelt Duchon István és máris munkába szólította társait, majd ismét elfoglalta helyét a leereszkedő függőállványon. František Hladký azonban lent maradt, vele folytattam az eszmecserét. Elmondta, hogy Duchon István rendkívüli leleményes ember, mindenre kiterjed a figyelme. Az alapszervezet évzáró taggyűlésén küldöttnek a járási konferenciára őt választották.- Mit fog a vitában elmondani?- Vállalatunk és a mi csoportunk is egyenletesen teljesítjük tervfeladatainkat. Az első három hónap alatt harminchárom százalékot értünk el a tervmutatók teljesítésében. Közben megjött a kömüvescso- port vezetője, mert véget ért a munkaidő. Amint átöltözött együtt távoztunk a buszmegállóhoz. Duchon István hajadonfővel jár, nem szereti a sapkát. Jól láttam, hogy fekete hajában egyre sűrűbben jelentkeznek az ezüstös szálak.- A gondoknak természetesen megvan a következménye- mondta és felszállt a négyes számú buszra. SZOMBATH AMBRUS A Prerovi Gépgyár hazánk egyik legkorszerűbb nehézgépipari vállalata. Főként az építőipar számára nélkülözhetetlen alapanyagokat gyártó berendezéseket, sőt egész üzemegységeket állít elő. A képen: František Stádler, az egyik szocialista munkabrigád vezetője munka közben. (Vladislav Gal- gonek felvétele ČTK) Milliók - ötös csoportokban Hatvan évvel ezelőtt alakult meg a Vörös Segély A nagy proletár költő, József Attila Lebukott című versében így ír a Vörös Segélyről: „Enyhítsd kínunk, ha munkás vagy s szabad, / elvtárs, hisz te vagy a Vörös Segély, / Testvér, segíts a lebukot- takat.“ A Vörös Segély megalakulását a Kommunista Internacionálé negyedik kongresszusán Feliks Kon javasolta a Régi Bolsevikok Szövetsége megbízásából. A kommunista irányítással működő nemzetközi, párton kívüli szervezet nevét több nyelven is feljegyezték, hiszen első konferenciáján 22 ország küldöttei vettek részt, néhány év múlva már 44 országban 8 millió tagja volt. Egy évtizeddel később pedig 68 országban 12 millió tagja. A történetírók tömör, tárgyilagos szavakkal vázolják a Vörös Segély küldetését: az ellenforradalmi rendszerű országokban elfogott forradalmárok és családjaik anyagi, erkölcsi és jogi megsegítése. Ha idősebb elvtársaink, a veterán pártharcosok emlékeznek és emlékeztetnek erre, mindjárt fel- forrósodnak a szavak, mert nagy akciók - Georgi Dimitrov, Ernst Thälmann, Sacco és Vanzetti, Major István védelme, az asztúriai harcosok, az osztrák schutzbun- disták megsegítése - jutnak eszükbe. Valamint maguk és egykori harcostársaik proletáréletének sok-sok megpróbáltatása- a bebörtönzések, kihallgatások, hozzátartozóik nyomora -, amikor reményt adott, segítséget nyújtott nekik a Vörös Segély. Hogyan működött? Az emlékezők és emlékeztetők méltán izzó szavainak meghallgatása után vegyük elő a dokumentumokat. Az egyik gyűjteményben (KSČ v Bratislave 1921-1945- A CSKP Bratislavában 1921-1945) megtaláljuk az akkori rendőrség jelentését arról a párt- gyűlésről, melynek programjaként Zuzana Holanová, Józsa Ferenc és Löwinger Max Ottó ismertették a Vörös Segély jelentőségét, küldetését. Hozzácsatolták a Zuzana Holanová fogalmazta tájékoztatót is, mely a szervezésre vonatkozott. öten legyenek egy csoportban, egy sejtben, olvashatjuk, három kommunista, két pártonkívüli. A másik dokumentum is az akkori rendőrség irattárából való, Róth Imre és Ervin Pollák, bratislavai területi párttitkárok 1926. augusztus 15-én előterjesztett beszámolója ez. Egyebek közt a Vörös Segély szervezésének, működésének fényeiről is tájékoztat. Akkor 57 önálló szervezete volt. 14 kollektív tagságú, 20 részlegszervezete, Bratislavában pedig 1110 tagja. A harmadik dokumentum egy, a Vörös Segély bratislavai szervezői ellen kiadott vádirat. Furcsa, de tény, hogy ebben a vádiratban 20 pontba foglalva szerepel a működés leírása. Többek között az is, hogy a moszkvai központú Nemzetközi Vörös Segély Ellenőrző Bizottságának öt tagja van, és Szlovákiában is ötös csoportokba szervezve működik a Vörös Segély. Persze az 1927-ben kiadott vádirat, majd a rákövetkező rendőrségi és bírósági intézkedés nem törte meg a Vörös Segély erejét. Sőt, még az 1932-ben elrendelt hivatalos betiltás sem. Hivatalosan ugyan megváltozott a neve, de így is részben legálisan, részben pedig illegálisan működött tovább. Szlovákiában 1936-ban 187 önálló szervezete volt. Madarász Sándor, Schönfeld Gyula s társaik szinte fáradhatatlan szervezők voltak, s a fasizmus ellen alakult egységfront tömegszervezeteként irányították a Vörös Segély szlovákiai működését. Amikor a Kommunista Internacionálé - figyelembe véve a kommunista pártok működésének rendkívül eltérő feltételeit, a központi irányítás megvalósíthatat- lanságát a háború körülményei között, - elhatározta feloszlását, megszűnt a Vörös Segély működése is. Történelmi hivatását betöltötte. Amíg működött, széles tömegeket mozgósított, munkatársaiból számos kommunista harcost is nevelt, de elismerésre leginkább az a törekvése méltó, hogy a néptömegeket a nemzetközi szolidaritás szellemében a reakció, a fehérter- ror, a fasizmus ellen egyesítette, az áldozatoknak anyagi és erkölcsi segítséget nyújtott tekintet nélkül politikai és szakszervezeti hovatartozásukra. A történelmi hivatást hiánytalanul betöltő szervezet megalakulásának évfordulójára emlékezve, tisztelettel adózunk azoknak a kommunistáknak és pártonkívü- lieknek, azoknak a millióknak és millióknak, akik ötös csoportokba szervezve, áldozatot, fáradozást vállalva, maguk voltak a Vörös Segély. HAJDÚ ANDRÁS Prága déli útvonalának építésében segítenek a fiatalok. Ez egyben az első idei országos ifjúsági építőakció, amelyen jelenleg 70 cseh és szlovák fiatal vesz részt. Felvételünk az útszakasz egyik részén dolgozó fiatalokat ábrázolja. (Petr Matička felvétele - ČTK)
