Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1983-04-14 / 87. szám, csütörtök
ÚJ szú 3 1983. IV. 14. Meg kell szüntetni a közép-amerikai ügyekbe való külföldi beavatkozást Managuába látogatott Kolumbia, Mexikó, Venezuela és Panama külügyminisztere • Washington ellenzi az érdekelt felek kétoldalú tárgyalásait PALESZTIN JÖVŐ (ČSTK) - Daniel Ortega, a nicaraguai népi egység kormánya irányító tanácsának koordinátora rendkívül pozitívnak nevezte Kolumbia, Mexikó, Venezuela és Panama külügyminiszterével folytatott háromórás megbeszélését. Hozzáfűzte, hogy a Managuában kedden lezajlott tárgyalásokra a „latinamerikanizmus szelleme volt a jellemző“. Az említett négy ország külügyminisztere azért járt Managuában, hogy a közép-amerikai helyzet békés rendezésének útját egyengesse. A miniszterek már januárban aggodalmukat fejezték ki a térség országainak belügyeibe való idegen beavatkozás miatt, s hangsúlyozták, hogy helytelen a középamerikai válságot a kelet-nyugati konfrontáció számlájára írni. A négy külügyminiszter ismételten határozottan felszólított a kö- zép-amerikai ügyekbe való külföldi beavatkozás megszüntetésére, a salvadori polgárháború politikai rendezésére és a nicaraguai harcok tárgyalások útján történő befejezésére. Indítványuk szerint először Honduras, Salvador, Nicaragua, Guatemala és Costa Rica külügyminisztereinek kellene kétoldalú tárgyalásokat folytatniuk, s ezt követően valamennyi említett ország képviselői tárgyalóasztalhoz ülnének. Japán-közöspiaci ellentétek (ČSTK) - Tovább éleződnek Japán és a Közös Piac kereskedelmi, illetve gazdasági ellentétei. Hírügynökségi jelentések szerint a japán kormány tegnap Tokióban hivatalosan tiltakozott az Európai Közösségek Bizottságának otttartózkodó képviselőjénél amiatt, hogy a Közös Piac beperelte Japánt kereskedelmi politikája miatt az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) vezető szerveinél. A tokiói kormány tiltakozása azt is leszögezi, hogy az említett brüsszeli döntés károsan befolyásolja a japán-közöspiaci gazdasági kapcsolatokat. Grönland A parlamenti választások eredményei (ČSTK) - A Grönlandon kedden megtarott parlamenti választásokon a kormányzó Siumut baloldali párt elveszítette absz«lút többségét: a szavazatok 42,3 százalékát szerezte meg, míg az ellenzéki polgári Atassut pártra a választók 46.6 százaléka adta le voksát. A Dániától teljes függetlenséget követelő Inuit párt a szavazatokból 10.6 százalékot kapott. A Siumut párt a világ legnagyobb szigetén továbbra is vezető politikai erő marad, mivel támogatja őt az Inuit párt. Ezért Grönland várhatóan - a tavalyi népszavazás eredményével összhangban - továbbra is kitart amellett, hogy lépjen ki a Közös Piacból. A kormány - csakúgy, mint eddig - törekedni fog a Grönlandon levő amerikai katonai támaszpontok tervezett kibővítésének megakadályozására. Szokatlan választás (ČSTK) - Harold Washington demokrata párti képviselő személyében első ízben választottak Chicagóban néger polgármestert. Washington szoros győzelmet aratott, bár ellenfele, Bemard Ep- ton republikánus párti képviselő igyekezett kampányában a fehér bőrű választókat a maga oldalára állítani, s „befeketítette1 Washington egész eddigi közéleti tevékenységét. A néger polgármesterre azonban nemcsak a chicagói színes bőrű kisebbség szavazott, hanem a fehér bőrű lakosság túlnyomó része is, ezzel is kifejezve elégedetlenségét a republikánus Reagan-kormányzat gazdasági és politikai irányvonalával. A külügyminiszterek diplomáciai offenzívájukat Costa Ricában kezdték, Managuából Salvadorba utaztak, majd Hondurasba és Guatemalába látogatnak. Bernardo Sepulveda Amor mexikói külügyminiszter, a csoport szóvivője a managuai látogatást befejezve kijelentette, hogy Luis Alberto Monge Costa Rica-i elnök tárgyalások útján szeretné megoldani a válságot - csakúgy, mint a nicaraguai vezetők. Ezzel teljesen ellentétes az Egyesült Államok álláspontja. John Negroponte, az USA hondurasi nagykövete az érdekelt latin-amerikai országok közötti kétoldalú tárgyalásokat „alkalmatlanoknak“ nevezte. xxx Március vége óta a nicaraguai fegyveres erők további 273 ellenforradalmárt tettek ártalmatlanná - közölte a honvédelmi minisztérium. Becslések szerint a Nicaragu(ČSTK) - Szaad Haddad őrnagy, a megszállt Dél-Libanonban állomásozó izraelbarát egységek parancsnoka „Dél-Libanon katonai kormányzójának“ tisztségére tart igényt. A The Times című londoni lapnak adott interjújában e posztra való kinevezését jelölte meg a libanoni helyzet bármiféle rendezése feltételének. Haddad az interjúban azt állította, hogy már most katonai kormányzó Libanon déli részén, de azt akarja, „ezt formálisan is erősítsék meg“. Haddad azt hangoztatta, minden libanoni kötelessége „felkészülni a szíriaiak elleni harcra“, x x > Az amerikai képviselőház külügyi bizottsága újabb pénzügyi segélyt hagyott jóvá Izraelnek a jövő évre. Izrael gazdasági célokra 850 millió dollárt, fegyverkezésre 1,7 milliárd dollárt kap az Egyesült Államoktól. Ez 350 millió dollárral több, mint amennyit a Reagan(ČSTK) - Charles Hernu francia hadügyminiszter madridi sajtó- konferenciáján közölte, hogy Franciaország és Spanyolország katonai együttműködési szerződés aláírását tervezik, amely az 1970-beh kötött hasonló dokumentumot helyettesítené. Hernu kedden fejezte be kétnapos tárgyalásait Madridban a két ország katonai együttműködésének „el- ményítéséről“. Az új szerződés szerint a két ország közösen gyártana új fegyverfajtákat. Hernu ezzel kapcso(ČSTK) - Az amerikai szenátusban folyik a vita Kenneth Adel- man kinevezéséről a fegyverkezési és leszerelési ügynökség igazgatói tisztségébe. Adelmant erre a fontos posztra Reagan elnök javasolta. A vita drámai, mivel számos kongresszusi képviselő és más amerikai politikus élesen bírálta az elnök javaslatát. A szenátus külügyi bizottsága már elutasította Adelman jelölését, mert az amerikai ENSZ-misszió vezetőjének volt helyettese nem tudott választ adni a fegyverzetellenőrzésre vo(ČSTK) - Washingtonban tegnap számos ismert amerikai szakértő, kongresszusi képviselő és közéleti személyiség sajtóértekezletet tartott, melyen rámutattak arra, hogy a Reagan-kormányzat tervei veszélyeztetik a világbékét. Herbert Scoville, a titkosszolgálat egykori igazgató-helyettese - aki jelenleg a fegyverzetellenőrzést sürgető tömörülés elnöke - kijelentette, hogy az új rakétarendszer ába behatoló mintegy 2000 somozista egynegyedét számolták fel. A sandinista hadsereg eddig 91 embert veszített, 54 katonája megsebesült. Az agresszió áldozatainak száma azonban körülbelül 600 a polgári áldozatokkal együtt. Az ellenforradalmi bandákkal folytatott harcok az ország területén nem szűntek meg. A sandinista hadsereg sikeresen verte visz- sza az ellenforradalmi egységek meglepetésszerű támadását a Bonanza bánya ellen (Zelaya tartomány), valamint Rio San Juan tartományban, amely Costa Ricával szomszédos, megakadályozták a somozisták egy csoportjának behatolási kísérletét. A nicaraguai hadsereg kémelhárításának tájékoztatása szerint a Honduras területén táborozó ellenforradalmárok Zelaya tartomány keleti részében újabb behatolási kísérletre készülnek. kormányzat kért. E jelentős és erősen izraelpárti bizottság tagjai arról is döntést hoztak, hogy Jordániának a jövőben nem ad el az USA semmilyen repülőgépet, amíg az „nyilvánosan nem kötelezi magát“ arra, hogy elismeri Izraelt, s gyors ütemben nem kezd tárgyalásokat vele a közel-keleti válság rendezéséről. xxx Ronald Reagan Washingtonban kedden folytatott megbeszélést Kabusz ománi szultánnal elsősorban a közel-keleti helyzetről, ezen belül a Perzsa öböllel kapcsolatos kérdésekről. Washingtonban nagy jelentőséget tulajdonítanak a látogatásnak, mivel Oman beleegyezését adta az USA-nak, hogy használhassa a területén levő katonai támaszpontokat és berendezéseket. A Pentagon azzal számol, hogy ezeket a bázisokat az intervenciós gyorshadtest bevetésekor használhatnák ki. latban hozzáfűzte, hogy Francia- ország „megkülönböztetett katonai kapcsolatokat“ kíván kialakítani Spanyolországgal, tekintet nélkül arra, miképp alakul majd Madrid és a NATO viszonya. Spanyolország szeretné megvásárolni a francia AMX-32 típusú harckocsik gyártásának licencét. Franciaország azt is szeretné, ha Spanyolország új Mirage 2000 típusú repülőgépeket, korszerű helikoptereket, valamint Exocet és Roland típusú rakétákat vásárolna. natkozó alapvető kérdésekre sem. Emlékezetes, hogy a szenátusi bizottság előtt a fegyverkezési hajsza korlátozására tett erőfeszítéseket „fikciónak“ nevezte. Reagan azonban kitart jelöltje mellett. N szenátusi vita megkezdése előtt maga az elnök, valamint Shultz külügy- és Weinberger hadügyminiszter személyesen is igyekezett meggyőzni a szenátorokat, hogy Adelman mellett szavazzanak. A szenátus ma hozza meg Adelman ügyében végső döntését. létrehozása növeli az atomháború kirobbanásának valószínűségét és veszélyezteti a fegyverzetek ellenőrzéséről folyó tárgyalásokat. Henry Kendall a háborús veszély miatt aggódó tudósokat tömörítő szövetség elnöke arra figyelmeztetett, hogy Washington szélsőségesen értelmetlen politikát folytat, amely nukleáris öngyilkossággal végződhet. Ez a felsorolás is bizonyítja, hogy Ammanban nagy volt a tét, nem több és nem kevesebb, mint a palesztin ellenállási mozgalom önállósága, illetve ilyen vagy olyan mértékű behódolása Jordániának. Igaz, hogy jó cél érdekében szövetkezni nem bűn, nem vétek. Csakhogy Jordánia a már negyedik évtizede tartó arab-izraeli ellentétek során még egyszer sem volt képes szilárdan a sarkára állni, a leghatározottabban mondani nemet vagy igent. Mindig keresett, s ha nem talált, hát csinált egy hátsó kiskaput, amelyen keresztül végszükség esetén kimentheti saját érdekeit. Ezúttal is egy ilyen helyzet megteremtésére törekedett a ha- semita uralkodó, amikor nagy hajlandóságot mutatott a palesztin érdekek képviseletének elvállalására. Az USA azonban nem véletlenül szorgalmazta a Camp David-i megállapodások aláírása óta oly kitartóan éppen Jordánia csatlakozását a különbéke-szerződés- hez. Husszein király az az arab államfő, aki a leghajlékonyabb gerincű, aki minden áron, ha nem rendezni, hát legalább „lerendez- ni“ akarja a számára több oknál fogva is különösen kényes palesztin kérdést. Egészen más indokkal szorgalmazza a probléma mielőbbi megoldását Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke. Törekvése nagyon is érthető, hiszen szeretné, ha népének végre saját hazája, békés élete lenne. Arafat realista, ésszerű kompromisszumra hajlandó politikus, minden megnyilatkozása, minden lépése az adott közel-keleti és nemzetközi helyzet figyelembevételével születik. Ammanban viszont Arafatnak, mint politikusnak, éppen egyik fő erénye- kompromisszumra való hajlama- majdnem vétekké lett. Egyes értesülések szerint a PFSZ vezetője Husszeinnel elvben megállapodott arról, hogy a király képviseli majd a PFSZ-t az USA-val és Izraellel folytatandó tárgyalásokon, amelyek kiindulási alapját a fezi béketerv ás a Reagan-terv adná. Először ammani ülésén a PFSZ végrehajtó bizottsága, majd Kuwaitban az AI Fatah- a PFSZ legnagyobb, éppen Arafat vezette tagszervezete - központi bizottsága is elutasította a jordán-palesztin közös közlemény elfogadását, amely tartalmazta volna ezt az egyezséget. A PFSZ és ezen belül az AI Fatah egyöntetűen azzal indokolta az ilyen megállapodás elutasítását, hogy az ellentétben állna a fezi csúcskonferencia és a palesztin parlament algíri tanácskozásának határozataival. Ha ugyanis megszületik ez az egyezmény, Husszein király szabad kezet kapott volna ahhoz, hogy le- paktálhasson az amerikaiakkal, ami nem is olyan valószínűtlen feltételezés. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy miután Washingtonban értesültek arról, miszerint a palesztinok nem hatalmazták fel Husszeint a PFSZ nevében való tárgyalásra, a kormányon belül eluralkodott az idegesség, mivel ez egyúttal annyit jelent, hogy a Reagan-terv megvalósítására az egyik utolsó remény is elveszett. Az amerika elnöke és külügyminisztere ugyan igyekezett optimista hangnemben nyilatkozni, de nagyon jól tudják, hogy Husszein nélkül nem sokra mennek. Reagan azonnal kapcsolatba lépett telefonon Husszein királlyal, a szaúdi uralkodóval és II. Hasz- szánnal is, hogy nyomást gyakoroljon rájuk a további fejlemények olyan irányba való terelése céljából, amelyek megfelelnek az amerikai érdekeknek. A jordán uralkodó - legalábbis a hivatalos közlemény szerint - nem tűnik csalódottnak a dolgok ilyen irányú fejleménye felett. Közölte, Jordánia elismeri az 1974- es rabati arab csúcskonferencia döntését, hogy a PFSZ a palesztin nép egyedüli törvényes képviselője, a PFSZ-nek és a palesztin népnek joga van önállóan dönteni sorsáról. Hozzáfűzte, Jordánia továbbra is fenntartja kapcsolatait a palesztin mozgalommal. Meglepő módon az éppen Tokióban tartózkodó Hoszni Mubarak, egyiptomi államfő volt az, aki elsőként hívta fel a figyelmet az üggyel kapcsolatos egyik fontos mozzanatra. Mégpedig arra, hogy a közel-keleti rendezést célzó erőfeszítések pillanatnyilag egyben harcot jelentenek az idővel, mivel az ősszel megkezdődik az amerikai elnökválasztási kampány, és addig valamilyen eredményt kell elérni. Azután az amerikai politikusoknak a kisebb gondja is nagyobb lesz a közel-keleti gondoknál. Sürget az idő azért is, mivel gyorsuló ütemben folytatódik a megszállt arab területek betelepítése. Tel Aviv mégcsak leplezni sem próbálja, hogy végső célja a megszállt területek demográfiai jellegének gyökeres megváltoztatása, hogy ezzel kész tények elé állítsa a világot. Husszeini dilemma: hogyan jönne össze? (Népszabadság) A marokkói király még a múlt héten javasolta, hogy április 16-án tartsanak rendkívüli arab csúcskonferenciát, hogy megvitassák az Arab Liga úgynevezett hetek bizottságának az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagállamában tett látogatásának eredményeit, amely látogatásokon a bizottság ismertette a fezi csúcs határozatait. A PFSZ támogatja a csúcskonferencia megrendezésének gondolatát, annál is inkább, hogy ezen - mivel az USA és Izrael nem hajlandó közvetlenül tárgyalni a PFSZ-szel - jóváhagyassa, ugyanez a héttagj bizottság (tagjai: Marokkó, Algéria, Tunézia, Jordánia, Szíria, Szaúd- Arábia és a PFSZ) tárgyaljon a jövőben a palesztin kérdés rendezéséről. A csúcskonferencia az eredeti tervek szerint április 16-án kellene, hogy megkezdődjön, de megvalósulása még mindig kérdéses, mivel egyes tagállamok, így Jordánia és Szíria sem tartja megfelelőnek az alapos előkészületek nélküli tárgyalásokat. Úgy vélik, azok csak újabb ellentéteket szülnének az arab világon belül, ez pedig különösen veszélyes lenne a jelenlegi, több tekintetben is sorsdöntő időszakban. GÖRFÖL ZSUZSA Haddad feltételeket szab REAGAN TÁRGYALT AZ OMÁNI SZULTÁNNAL Franciaország-Spanyolország Megkülönböztetett katonai kapcsolatok Egyesült Államok Szenátusi vita Adelman kinevezéséről SZÉLSŐSÉGESEN ÉRTELMETLEN POLITIKA Vélemények az USA fegyverkezéséről Harc az idővel M ég tavaly ősszel kezdődtek, majd több hónapos szünet után az elrrú It két hét folyamán folytatódtak Ammanban a palesz- tin-jordániai tárgyalások a palesztin kérdés rendezéséről. A palesztin diplomácia egy időre ide helyezte székhelyét; az 1970-es ,,fekete szeptember" óta először tartott itt ismét ülést a PFSZ végrehajtó bizottsága. Jasszer Arafat és Husszein király több ízben tárgyalt négyszemközt is, s valamennyi tanácskozás témája az volt, milyen mértékben és milyen módon vegyen részt Jordánia a palesztinok jövőjének rendezésében, kapjon-e vagy sem tárgyalási felhatalmazást Husszein király a PFSZ-től, és ha igen, mi legyen a tárgyalások kiindulási alapja - a fezi terv vagy Reagan terve?
