Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-09 / 83. szám, szombat

m íT'aWtúíI; • Egj) hét a nagyvilágban Moszkva a tárgyalások híve Gyakorlatilag ugyanezekről a leszerelési kérdésekről volt szó Andrej Gromiko múlt szombati moszkvai nemzetközi sajtóérte­kezletén is. Amint arra számítani lehetett, a szovjet külügyminiszter országa számára elfogadhatatlan­nak minősítette Reagan elnöknek a közepes hatótávolságú rakéták­ra vonatkozó ún. közbülső megol­dását. Az amerikai elnök március­végi indítványa nyomán kialakult moszkvai álláspont nem keltett meglepetést, hiszen aki reálisan tekint a rakétakérdésre, tudhatta, hogy a Szovjetunió nem fogadhat­ja el az egyenlő biztonság elvét figyelmen kívül hagyó felkínált ja­vaslatot. Hogy miért, arra a szovjet diplomácia vezetője világosan rá­mutatott és az okokat három pont­ban foglalta össze. Első helyen azt emelte ki, hogy a Fehér Ház ezúttal sem vette számításba a brit és francia raké­tákat, holott nyilvánvaló, hogy ezek is a Szovjetunió ellen irányul­nak. Másodsorban Reagan nem érintette a Nyugat-Európában, il­letve a repülőgép-anyahajókon ta­lálható nukleáris eszközök hordo­zására alkalmas repülőgépeket. A szovjet álláspont szerint a tár­gyalásokról nem lehet kizárni a nem szárazföldi indítású rakétá­kat, hiszen Hirosimára is repülő­gépről dobták le az atombombát. Harmadsorban pedig teljes mér­tékben elfogadhatatlan az a köve­telés, hogy a Szovjetunió semmi­sítse meg ázsiai területén levő közepes hatótávolságú rakétáit. A szovjet diplomácia vezetője a genfi tárgyalásokról szólva vitá­ba szállt azzal a washingtoni állás­ponttal, hogy a „rakétaügy halad“, hiszen ,,a tárgyalások folytatód­nak“. Hangsúlyozta, hogy nem így van, mert a meddő tárgyalások nem jelentik a békéhez és a meg­egyezéshez vezető utat, ugyanis az Egyesült Államok több tekintet­ben mellőzi a másik fél biztonsági érdekeit. Ha a Szovjetunió elfo­gadná a „közbülső megoldást“, akkor a nukleáris robbanófejek számát tekintve az USA két és félszeres fölénybe kerülne. Gromi­ko válaszaiból bíráló hangnem csendült ki, ugyanakkor mindvégig érzékeltette, hogy a Szovjetunió a tárgyalások híve és az egyenlő biztonság alapján kiegyensúlyo­zott megállapodásra törekszik a fegyverzetkorlátozásról. A palesztinok ■ ■■ f/ ■ / // a jovojerol A héten rendkívül mozgalmas volt a palesztin diplomácia. Jasz- szer Arafat, a PFSZ vezetője több­szöri halasztás után háromszor is tárgyalt Husszein jordániai király- lyal arról, hogy ki és milyen kere­tek között tárgyaljon az izraeli megszállás alatt levő palesztin te­rületek jövőjéről. Az Egyesült Államok arra pró­bálja rávenni Husszeint, hogy a palesztinok nevében tárgyaljon Izraellel egy palesztin önkormány­zat létrehozásáról Jordánia kere­tein belül. Washington egyre in­kább sürgeti a jordániai királyt, hogy adjon mielőbb választ a Fe­hér Ház tervére. Ezért gyorsultak fel a héten a palesztin és arabközi eszmecserék, ám azok eredmé­nyei egyáltalán nem kedvezőek az Egyesült Államok számára. A PFSZ nem hatalmazta fel a jor­dániai királyt arra, hogy a paleszti­nok nevében tárgyaljon. Ehelyett Arafaték úgy tervezik, hogy az Arab Liga bizottsága számára kér­nek majd tárgyalási felhatalma­zást a rendkívüli arab csúcsérte­kezletről, de nem a Reagan-terv, hanem a fezi arab csúcson elfoga­dott program alapján, amely az önálló palesztin állam létrehozá­sával számol. Összeáll itta: P. Vonyik Erzsébet Április 2-töl 8-ig Szombat: Andrej Gromiko nemzetközi sajtóértekezletet tartott Moszkvában - A nyugat-európai országokban és az Egyesült Államokban folytatódott a pénteken kezdő­dött négynapos húsvéti béketüntetések sorozata Vasárnap: Jasszer Arafat palesztin vezető négyszemközti esz­mecseréi a jordániai királlyal Hétfő: A finn külügyminiszter Moszkvába érkezett a két ország barátsági szerződése megkötésének 35. év­fordulóján rendezett ünnepségekre Kedd: Dmitrij Usztyinov Berlinben - A francia kormány önkényesen és megalapozatlanul kiutasított 47 szovjet diplomatát, követségi alkalmazottat és új­ságírót. Szerda: Prágában megkezdődött a Varsói Szerződés külügy­miniszteri bizottságának kétnapos ülése - Nicaragua tárgyalásokat javasolt Hondurasnak és az USA-nak a vitás kérdések rendezéséről Csütörtök: Hajnalba nyúltó viták után a francia parlament bizal­mat szavazott a Mauroy-kormánynak Péntek: Moszkvában sajtóértekezletet tartott az Európai Biz­tonság és Együttmüködés szovjet bizottsága az Európát fenyegető nukleáris veszélyről A háborús veszély elhárításáért A héten két napon át Prágában tanácskoztak a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei a világpolitika homlokterében álló legidőszerűbb problémáról, a há­ború és béke kérdéséről. A Varsói Szerződés tagállamai - akárcsak a Politikai Tanácskozó Testület ja­nuári prágai ülésén - ezúttal is megerősítették, hogy változatlanul a legfontosabb feladatnak a béke megőrzését, az enyhülés fenntar­tását, illetve az imperialista ag­resszív körök militarista tervei ke­resztülvitelének a megakadályo­zását tekintik. Az elfogadott nyilat­kozat rámutat arra, hogy a kiéle­ződött nemzetközi helyzetben a béke megőrzéséhez a nukleáris háború veszélyének elhárításán keresztül vezet az út. Ezzel össze­függésben emlékeztettek arra, hogy a Politikai Tanácskozó Tes­tület ülésén három hónappal eze­lőtt elfogadott javaslatok reális al­ternatívát jelentenek a nukleáris katasztrófával szemben. A prágai indítványokat világszerte úgy fo­gadták, mint felhívást a széles körű együttműködésre az emberi élet megőrzése céljából a Földön. A Varsói Szerződés tagállamai most újólag megerősítették, to­vábbra is érvényben van az a ja­nuári kezdeményezésük, amely ajánlja, hogy a Varsói Szerződés és a NATO szerződésben mond­jon le a katonai erő alkalmazásáról és kötelezze el magát a békés kapcsolatok fenntartása mellett. Ez az indítvány azóta méltán kel­tett pozitív visszhangot felelős kor­mánykörökben és a közvélemény­ben egyaránt. A Varsói Szerződés tagállamai­nak külügyminiszterei rámutattak arra, hogy a washingtoni kor­mányzat változatlanul konfrontáci- ós politikája, valamint űrháborúval számoló fegyverkezési tervei azt a veszélyt hordozzák magukban, hogy a nukleris fegyverkezés újabb fordulójára kényszerül a vi­lág. Éppen ezért ebben a helyzet­ben minden állam kötelessége, hogy megakadályozzák az ese­mények ilyen veszélyes meneté­nek az alakulását, illetve elősegít­sék azt, hogy a nemzetközi kap­csolatokat a kölcsönösen előnyös együttműködés medrébe tereljék vissza. A prágai tanácskozás résztvevői sajnálkozással állapí­tották meg, hogy mindinkább kitel­jesednek az új amerikai rakéták év végére tervezett nyugat-európai telepítésének előkészületei. Az Egyesült Államok a jelek szerint nem hajlandó lemondani erről a szándékáról, ha bár a látszat kedvéért tárgyal ugyan Genfben az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról. A Varsói Szerző­dés tagállamai - szinte megszá­molni is lehetetlen, hogy hányad­szor - ismét megerősítették: arra törekszenek, hogy Európa telje­sen megszabaduljon mind a köze­pes hatótávolságú, mint pedig a taktikai fegyverektől és készek bármikor közreműködni egy ilyen megoldás érdekében. A prágai közlemény ugyanak­kor azt is kiemeli, hogy a háborús veszély elhárításáért vívott harc­ban a szocialista országok fontos támaszát jelentik a világ különbö­ző országaiban egyre erősödő bé­kemozgalmak. A békeerők jelen­leg hatalmasabbak a háború erői­nél, ezért megvan a remény arra, hogy egységbe tömörülve képe- • sek szembeszállni a békét és az enyhülést veszélyeztető tervekkel. A prágai közlemény kiemeli, hogy a béke erőinek tevékenysé­ge mindinkább megélénkül, s min­denekelőtt egységüktől, összefor- rottságuktól és céltudatos tevé­kenységüktől függ - mert napja­inkban hatalmasabbak a háború erőinél - a béke megvédése, a há­ború elkerülése. Nagy-Britanniában a húsvéti békeakciók egyik leglátványosabb megmozdulásaként a tüntetők 24-kilométeres élő láncot alkottak a burghfieldi atomfegyvergyár, az Aldermastone-i nukleáris kutató központ és a Greenham Common-i amerikai légi támaszpont között. (Telefoto: ČSTK) KIS ______ NY ELVŐR Zöld erdőbe, zöld mezőbe... A helyhatározóragok használatának roppant egyszerű szabá­lya van, mindenki tudja, hol? kérdésre -bari, -ben rag, hová kérdésre meg -ba, -be rag járul a szóhoz. Ülünk a szobában, játszunk a kertben, bemegyünk a szobába, kiszaladunk a kertbe. Ezt a szabályt aligha tévesztené el valaki. Amikor azonban,élnünk kell vele, már könnyen esünk tévedésbe. Bizony gyakorta mon­dunk ilyeneket: Megtalálhatod a könyvbe. Disznótorba, lakoda­lomba voltam. Mi van a zsebed be? Stb. Pedig ezekben a monda­tokban a helyhatározó hol? kérdésre felel, tehát így kellene mondanunk: könyvben, disznótorban, lakodalom ban, zsebed ben. Ez a jelenség nem valami újabban terjedő nyelvi hiba. A nyelv- történet tanúsága szerint a -bar -be ragot már évszázadokkal ezelőtt is használták ban, -ben helyett. Aki pedig nyelvjárásainkat ismeri, tudja, hogy a -ba, -be rag szinte az egész magyar nyelvjárásterületen átvette a -ban, -ben szerepét is, tehát azt mondják: a szobába vagyok, a szobába megyek, a kertbe vagyok, a kertbe megyek. Népdalainkban, falun ismert műdalainkban sem használatos a -ban, -ben rag. A csodálatos madár zöld erdőbe, zöld mezőbe sétál, s a két szál majoránna is Ferenc Jóska táborába van, nem a táborában. Nem csoda, hogy a két rag ilyenféle használata íróinknál is megtalálható. Természetesen elsősorban falusi tárgyú írásokban, a tájnyelvhez még közel álló íróknál olvashatunk ilyen mondato­kat: „Persze a disznók és a cselédgyerekek nem fürödhetnek többé a tóba...“; „Az is akadály volt, hogy ritkán dolgoztunk a lányok közelébe“ (Veres Péter, Pályamunkások). De régebbről is idézhetünk példát. Mikszáth például így ír a Noszty fiúban: „Reggelre kelve első dolga volt a bárót felkeresni a nagy sárga épületbe a piacon.“ Verseket olvasgatva ugyancsak találunk - szinte minden költőnél - egy-két adatot erre a jelenségre; ez persze általában a ritmus vagy a rím kedvéért van, a költői szabadság jogán:..... az égbe bál van, minden este bál van“ - írja Kosztolányi Hajnali részegség című versében. De idézhetünk a Szeptemberi áhítat­ból is: „Húgom virágokat kötöz a kertbe...“; „Vagy nézd az estét, a kormos zavar ba kis műhelyébe dolgozik a varga“. Idézzünk Reviczkytől is: „Lent a hajóba pattog a nóta...“ Petőfinél, Arany Jánosnál már ritkább ez a jelenség; pontosabban mondva: ha a rím kedvéért -ba, -be ragot használnak -ban, -ben helyett, a legtöbb esetben akkor is az a mellé magasan odatett vesszővel, hiányjellel utalnak az n elmaradására. Meg kell még említenünk, hogy mai irodalmi és köznyelvünk­ben is van nem egy példa az említett ragok egykori keveredésére, illetőleg arra, hogy a -ba, -be átvette a -ban, -ben szerepét. Azt mondjuk például, hogy ebben a korban, de csak így beszélhe­tünk: hébe-korba, vagy hébe-hóba; a tejben főtt dara, kása, rizs: tejbedara, tejbekása, tejberizs stb. Mindezek ellenére a mi felfogásunk csak az lehet erről a kérdésről, hogy bár a mindennapi, igénytelen beszédben nem ítélhetjük meg túlságosan szigorúan a -ban, -ben rag helyett a -ba, -be használatát, írásban mindenesetre meg lehet és meg is kell követelnünk az irodalmi formát. Irodalmi nyelvünkben - ha vannak is még ingadozások - kialakultnak mondható a hol? kérdésre -ban, -ben, a hova? kérdésre -ba, -be használata, s ezt egyre inkább követi az igényesebb beszélt nyelv is. • Hogy a ban, -ben helyetti -ba, -be használatát ma már sokan helytelennek, tájnyelvinek érzik, bizonyítja egy napjainkban mutatkozó jelenség: némelyek még akkor is -ban, -ben ragot használnak, amikor a -ba, -be volna helyes. Ilyeneket hallunk: „Menjünk beljebb a peronról a kocsiban“; „Be kell vennem a tervben“; „A gyerekek kiszaladnak a kertben“ stb. Ennek a jelenségnek - amely még meglehetősen szórványos - az lehet egyik oka, hogy akik ilyesmit mondanak, szorosan véve éppen a pontos és irodalmi kiejtésre való törekvésükben követik el a hibát. LÖRINCZE LAJOS Fokozni is tudni kell! Egy vendéglátóipari ellenőrző vizsgálat után az illetékesek így foglalták össze a tapasztalataikat: ,,Megállapítjuk, hogy a jelenle­ginél minőségibb kiszolgálásra van szükség.“ A minőségi melléknév kiváló minőségű jelentése meglehető­sen új keletű. Még sokunk nyelvérzéke berzenkedik ellene, pedig, úgy hiszem, ma már a maga területén (sajtónyelv) bízvást megbékélhetünk vele. Amint azonban fokozásra kerül a sor, jobban tesszük, ha a jó minőségű, kiváló minőségű egyenértéke- sektől kérünk segítséget, és így fejezzük, ki magunkat: jobb (vagy kiválóbb) minőségű és legjobb (vagy legkiválóbb) minőségű. Szakszövegeinkben nem ritkák az ilyesfajta kifejezések: a legoptimálisabb módszer; a legminimálisabb hibaszázalék; a legmaximálisabb hatékonyság. - Mivel az optimális, minimális és maximális latin eredetű szavaink azt jelentik, hogy a legkedve­zőbb, a lehető legkisebb, illetve a lehető legnagyobb, ha már ragaszkodunk a használatukhoz, ajánlatos beérnünk a fokozás nélküli formákkal (optimális módszer, minimális hibaszázalék, maximális hatékonyság), hiszen a felsőfokot tovább fokozni furcsa dolog. Persze, sokkal szebb megoldás a legkedvezőbb módszerről, a lehető legkisebb hibaszázalékról és az elérhető legnagyobb hatékonyságról beszélni, de az is igaz, hogy a szak­szövegekben gyakran nem kerülhetjük el a latin eredetű alakok használatát. Egy tárlatról szóló színes beszámolóból való ez az idézet: ,,Megforrósul a kép körül a levegő, mennyivel másabb, mint az Elmúlás zordsága..- A riport olvasójában bizonyára felötlik, hogy a „legmásabb“ mégiscsak az lenne, ha a tudósító egysze­rűen így írt volna: ... milyen más ez, mint... vagy így:... mennyire már ez, mint... ROZSLAY GYÖRGY ÚJ SZÚ 4 4 1983. IV. 9.

Next

/
Thumbnails
Contents