Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1983-04-09 / 83. szám, szombat
TANÍTÁSÁNAK EREJE IGAZÁBAN REJLIK DJ SZÚ 5 1983. IV. 9. Zdenék Snítil elvtárs beszéde Marx Károly születésének 165. és halálának 100. évfordulója alkalmából tartott prágai ünnepi gyűlésen A világ haladó nyilvánosságával együtt ezekben a napokban megemlékezünk Marx Károly, a tudományos szocializmus alapítója, a zseniális teoretikus, a kimagasló forradalmár, a nemzetközi munkásmozgalom vezére születésének 165. és halálának 100. évfordulójáról. Sokkal jobban mint bármikor azelőtt, elgondolkodunk Marx életművének jelentősége és hagyatéka fölött, amelyben ösztönzésre és tanulságokra találunk a jelen társadalmi fejlődése bonyolult problémái megoldásában. A XX. század története bizonyítja annak a marxi tanításnak igazát, életadó, alkotó erejét, amelyet közeli harcostársával és munkatársával, Engels Frigyessel együtt hozott létre, és amelyet a kapitalizmus imperialista fejlődési szakaszának feltételei között V. I. Lenin továbbfejlesztett és gazdagított. Tanításuk gondolatai, a tudományos világnézet eszméi korunkban uralják a széles néptömegeknek, az emberek százmillióinak tudatát és olyan anyagi erővé váltak, amely forradalmilag átalakítja a világot. A marxizmus-leniniz- mus jegyében győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely bölcsője lett a világ első szocialista államának, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének. E tanítás eszmei alapján további országokban is győzött a szocialista forradalom és fejlődik a létező szocializmus. Létrejött a szocialista országok világközössége, növekszik a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom befolyása, tekintélye. Feltartóztathatatlanul erősödik a nemzeti felszabadító mozgalom, széthullt és gyakorlatilag megszűnt az imperializmus régi gyarmati rendszere. A tőkés világ az élet minden területét sújtó mély válságon megy át. Elgondolkodva korunk világának e realitása, valamint a marxizmus-leni- nizmus e történelmi diadala fölött, teljes tudatában vagyunk annak, hogy manapság világszerte mindaz, ami forradalmi, haladó, és szocialista, azoknak az eszméknek gyökereiből táplálkozik, amelyeknek bölcsőjénél ott állt Marx Károly. Olyan örök életű művet hozott létre, amely igazával, emberi, humánus tartalmával a mához szól. Marx műve forradalmi fordulat a társadalmi gondolkodás történetében. Noha az őt megelőző korok számos jelentős gondolkodója igyekezett megválaszolni azt a kérdést, hogy miért és milyen törvények alapján fejlődik a társadalom, mi az oka annak, hogy a társadalomban eltérő az egyének, a csoportok és az osztályok helyzete, miért élnek egyesek bőségben, mások 'meg nyomorban, miért létezik osztályharc és háború, ezek a gondolkodók nem tudták feltárni a kizsákmányoló társadalmi rendeket jellemző jelenségek igazi okait. Csak Marx Károly tárta fel a történelmi fejlődés törvényeit, amelyek ösztönösen érvényesültek az emberi civilizáció fejlődésében. Marx Károly elméleti hagyatéka és a forradalmi munkásmozgalom, amelynek alapjait lefektette, él és fejlődik. Lehetővé teszi korunk társadalmi fejlődése fontos kérdéseinek helyes, tudományos alapokon nyugvó megválaszolását. Él és fejlődik minden gyűlölet és üldözés ellenére, amelynek áramlatában ma újra és újra, csakúgy mint A Kommunista Párt Kiáltványának, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom első programjának kiadása idején egyesülnek a világ reakciós erői. A burzsoá ideológusok, karöltve a különféle árnyalatú opportunistákkal és re- vizionistákkal, párhuzamosan azzal, hogy világszerte forradalmi változások mennek végbe, és növekszik a tudományos szocializmus eszméinek hatása, fokozzák támadásaikat Marx tanítása, a marxizmus-leninizmus, valamint a létező szocializmus értékei ellen. Főleg az utóbbi években ismét terjesztették azt a legendát, hogy Marx elmélete elavult, és legfeljebb tiszteletbeli hely illeti meg a szocializmusról szóló elméletek történetében. S nemcsak erről van szó. Korunk kapitalizmusának védelme és a tudományos szocializmus vonzerejének gyöngítése érdekében megkísérelik felszámolni Marx tanításának tudományos jellegét és forradalmi lényegét. A revizio- nisták szembeállítják egymással a fiatal és az érett Marxot, elsősorban pedig Marx és Lenin művét. Olyan kísérletek is előfordulnak, hogy szóban valamiképp pártolják Marxot, de elvetik a leninizmust. Az ilyen és az ehhez hasonló nézeteket és ellenforradalmi célzatosságukat végső soron alkalmunk volt megismerni Csehszlovákiában is a hatvanas évek válsága idején, amikor ezek a nézetek a jobboldali opportunista erők elméleti fegyvertárának részét képezték. _ A nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom történelmi tapasztalatai világosan bizonyítják, hogy aki elutasítja a leninizmust, valójában nem értette meg Marxot sem, lemondott róla, elpártolt tanításának forradalmi lényegétől. Teljes joggal hangsúlyozzuk Marx és Lenin, az emberiség legújabb kori története e két nagy személyisége művének történelmi és eszmei összefüggését. Teljes egészében érvényes, hogy aki ma marxista akar lenni, annak egyidejűleg leninistának kell lennie. Marx műve mellett el kell sajátítani azt, amivel Lenin és pártja, a leggazdagabb forradalmi tapasztalatokkal rendelkező párt, a Szovjetunió Kommunista Pártja gazdagította a tudományos kommunizmus tárházát, elméletét és gyakorlatát. A marxista-leninista tanítás, amely egységes világnézet és következetesen internacionalista a jellege, a történelem próbatétjei során teljes mértékben bizonyította igazát, életképességét és alkotó erejét. Marx Károly műve mély hatással volt munkásmozgalmunk fejlődésére, nemzeteink és nemzetiségeink legújabb kori történetére és a csehszlovák állam történetére is. A dolgozó népnek lehetővé tette számos olyan létfontosságú kérdés megoldását, amelyeknek rendezésére a burzsoázia képtelen volt csehszlovákiai uralmának teljes húsz esztendeje alatt. A soknemzetiségű burzsoá állam feltételei között az egységes internacionalista, kommunista párt megalakulása kifejezte azt a tényt, hogy munkásmozgalmunk megújult a marxizmus-leninizmus forradalmi elvei alapján, visszatért Marxhoz és ezáltal forradalmi hagyományaira épített. Egyidejűleg a leninizmus pártjára állt, és az új feltételek között helyesen tűzte ki feladatait. Abban a folyamatban, amelyben pártunk valóban új típusú párttá vált, s amelyet a párt bolsevizálásának nevezünk, történelmi helye van a CSKP V. kongresszusának. Lezárta a mély párton belüli válság szakaszát és kitűzte a burzsoá uralom elleni harc fő irányvonalát. Klement Gottwalddal az élén új vezetőséget választott, amely elsajátította és a párt politikájában alkalmazta a marxizmus-leninizmus eszméit, valóban forradalmi politikát folytatott, növelte a párt befolyását a munkásosztály soraiban és a dolgozó nép széles rétegeiben. Az osztályharcnak és a nemzeti küzdelemnek tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja tevékenységében akkor volt sikeres, amikor hű volt a marxizmus-leniniz- mushoz, s azt alkotó módon alkalmazta hazánk feltételeire. Éppen ezért vált cselekvőképes, érett politikai erővé, amely a legkövetkezetesebb antikapitalista erő lett a polgári Csehszlovákiában, majd vezető ereje lett a fasiszta megszállás idején a csehszlovák nép nemzeti felszabadító harcának és e harc két tetőzésének, a Szlovák Nemzeti Felkelésnek és a Cseh Nép Májusi Felkelésének. A történelem ehhez hasonlóan bizonyítja, hogy pártunk eljárása sikeres volt a nemzeti és demokratikus forradalomban, valamint a szocialista forradalomba történő átnövése folyamatában is, amelyet 1948- ban a dolgozó nép dicső Februári Győzelme koronázott. Éppen a munkásosztálynak és a dolgozók széles rétegeinek a csehszlovákiai burzsoá reakció fölötti győzelme bizonyította ékesen, hogy a szocializmushoz való átmenet utairól szóló marxista-leninista tanítás nemzetközileg érvényes az iparilag fejlett országok feltételeire is. Csehszlovákia Kommunista Pártja tevékenységének több mint hatvan esztendeje alatt gazdag tapasztalatokra és tanulságokra tett szert. Ezek egyértelműen megerősítik, hogy az az út, amelyet az emberiségnek Marx, Engels és Lenin jelölt ki, s amelyen a történelemben elsőkként a szovjetek nagy országának népei léptek ki lenini pártjuk vezetésével, Csehszlovákia feltételei között is az egyetlen reális útja volt a dolgozó ember kizsákmányolás alóli felszabadításának, a nemzetek és a nemzetiségek szabad fejlődésének és az állam szilárd nemzetközi helyzete megteremtésének. A hazai tapasztalatok csakúgy, mint más szocialista országok tapasztalatai bizonyítják, hogy a proletárdiktatúra a szocializmus építésének és védelmének alapvető eszköze egészen a fejlett szocialista társadalom felépítéséig, amikor. is a proletárdiktatúra állama minőségileg megszilárdul és össznépi állammá válik. Csehszlovákia Kommunista Pártja arról is meggyőződött, hogy marxista-leninista jellegének bármiféle gyöngülése, elméleti és programozó tevékenységének lanyhulása, az ellenséges ideológiával való megalkuvás, a prakticizmus és a szubjektivizmus törvényszerűen a forradalmi kilátások szem elől tévesztését idézi elő. A tapasztalatok igazolják, hogy amikor a párt eltért a marxizmus-leniniz- mustól és annak alapelveitöl, politikájában súlyos hibák fordultak elő. A hatvanas évek súlyos párton belüli és társadalmi válságának tapasztalatai bizonyítják, hogy az ilyen gyakorlat közvetlenül veszélyezteti a szocializmust, a legsúlyosabb következményekkel jár mind magára a pártra, mind a munkásosztályra és a többi dolgozóra nézve. Tanúbizonyságot nyert az is, hogy csak a párt marxista-leninista jellegének megújítása, a tudományos szocializmus elméletének alkotó érvényesítése tette lehetővé a súlyos válság leküzdését, s társadalmunk visszatérését a szocialista építés útjára, a fejlett szocialista társadalom építése útjára. Kommunista pártunk tapasztalatai a hatalomért vívottt harcnak, a szocializmus építésének, a válság leküzdésének és a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában ismét kiemelték annak a marxi megállapításnak fontosságát és időszerűségét, hogy a munkásosztálynak történelmi szerepe betöltéséhez forradalmi pártra van szüksége. Csehszlovákia népe csak ilyen párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével valósíthatott meg oly nagy művet a Győzelmes Február óta eltelt 35 esztendő alatt hazája felvirágoztatásában. Büszkék vagyunk arra, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja valóban dolgozó népünk forradalmi élcsapata és becsülettel eleget tesz történelmi szerepének. Elsősorban erre épül biztonságtudatunk, hogy a következő években fejlődésünkben előbbre lépünk. Manapság, amikor joggal tekintjük igyekezetünk súlypontjának, hogy hosz- szú távon növeljük a termelés hatékonyságát, javítjuk a munka minőségét, és áttérünk az intenzív gazdaságfejlesztésre, elsősorban Marx gazdasági tanításában látjuk a tanulságok és az ösztönzés fontos kútforrását. A jelen népgazdasági feladatai megoldása szempontjából ennek a tanításnak mindmáig időszerű jelentőségére figyelmeztetett nemrég Jurij Andropov elvtárs, az SZKP KB főtitkára, Marx Károly tanítása és a szocializmus építésének néhány kérdése a Szovjetunióban című cikkében. A fejlett szocialista társadalom építésének egyik kulcskérdése a tudományostechnikai forradalom vívmányainak egybekapcsolása a szocialista termelési viszonyok előnyeivel. A tudományos-műszaki haladás gyors megvalósítása híján egyszerűen nem érhető el jelentősebb társadalomfejlesztés. Ennek a fontos feladatnak teljesítése bizonyítani fogja, hogy milyen mértékben sajátítottuk el Marx hagyatékát. Napjainkban az egyéni, a kollektív és a társadalmi érdekek egységének megteremtése szempontjából rendkívüli jelentősége van annak, hogy helyesen értelmezzük a munka szerinti elosztás szocialista alapelvét, amelyet Marx Károly már A gothai program kiritkája című művében kifejtett. A CSKP XVI. kongresszusa abból az elvből indult ki, hogy a szocialista társadalomban közvetlen az összefüggés a szükségletek kielégítése, valamint ennek anyagi előfeltételei között. Figyelmeztetett arra, hogy az életszínvonal fejlesztése és tökéletesítése nem szubjektív óhajuktól függ, hanem az értékek megteremtésétől. Ennek az elvnek megszegése, amely megnyilvánul az egyenlősdiben, a bér folyósításában csak ,,a munkahelyi tartózkodásért“ és a társadalom számlájára való élősködésben, bénítja a kezdeményezést, kedvezőtlenül hat a dolgozók szervezettségére, fegyelmezettségére, felelősségérzetére és érdekükre, hogy minél jobb eredményeket érjenek el. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a szélesebb összefüggésekről sem, arról, hogy a társadalmi szubjektum alkotó erejének növekvő szerepe megkívánja a szocialista demokrácia további elmélyítését, a dolgozók mind nagyobb mérvű bevonását a társadalmi ügyek igazgatásába, tehát a termelés irányításába és tökéletesítésébe is. Marx gazdasági tanítása fölött elmélkedve nem hagyhatjuk figyelmen kívül az internacionalizmus kérdéseivel kapcsolatos állásfoglalásait sem. Manapság a Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Tanácsa keretében megvalósuló szocialista gazdasági és tudományos-műszaki integráció nemcsak nagy történelmi példája a nemzetközi munkamegosztás új minőségének és a nemzeti gazdaságok közeledésének, hanem elsősorban anyagi alapja korunk világában a forradalmi fejlődés legfontosabb tényezője, a létező szocializmus további sikeres kibontakozásának. A gazdasági fejlődésnek ezt az objektív követelményét mindig szem előtt kell tartani, de különösképp manapság, amikor a világimperializmus stratégiájában és a szocializmus elleni harca terveiben a gazdasági háború taktikájához folyamodik s amikor a tőkés gazdaságot a kiéleződött nemzetközi helyzetben sújtja a termelési, a kereskedelmi és a pénzügyi válság. A jelenlegi nemzetközi helyzet alakulása megerősíti azokat a szavakat, amelyeket Leonyid Brezsnyev fejtett ki az SZKP XXVI. kongresszusán: „Pártunknak, népünknek és általában bolygónk népeinek ma nincs fontosabb nemzetközi feladatuk a béke megőrzésénél. Ha meg- védjük a békét, akkor nemcsak a ma élő emberekre, nemcsak gyermekeinkre és unokáinkra gondolunk, hanem a jövő nemzedékeinek boldogságára is.“ Igen, ma egyszerűen az a helyzet, hogy az emberiség előtt az a lehetőség áll, vagy biztosítja minden nép fejlődését a béke feltételei között, vagy olyan katasztrófa felé haladunk, amely veszélyeztetné az emberi civilizáció létét. Éppen a világ jelenlegi helyzete nap nap után meggyőz bennünket arról, hogy a háború veszélyét végérvényesen nem hárítottuk el. Minél jobban gyengülnek az imperializmus hadállásai, világméretekben annál kono- kabbul megkísérli meggátolni és visszatéríteni a haladó történelmi fejlődést. Ezt a veszélyt semmiképp sem szabad lebecsülnünk. Hiszen az imperializmus az erőszak és a háború jelentős erőforrásaival rendelkezik. A tartós béke csak a szocializmus bázisán őrizhető meg, amint azt Marx Károly hangsúlyozta és megindokolta. A béke megőrzéséért és a nukleáris háború veszélye elhárításáért folyó harc, korunk valóban legnagyobb társadalmi küzdelme élén a Szovjetunió áll. Éppen az elmúlt napokban Moszkvában Jurij Andropov és Andrej Gromiko fontos nyilatkozatot tett. Szavaik hamisnak és hazugnak minősítik az Amerikai Egyesült Államok elnökének az úgynevezett szovjet fenyegetésről szóló állításait. A szovjet álláspontok újra kijelölik a lázas fegyverkezés beszüntetésének, a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos megegyezésnek, a bonyolult nemzetközi problémák nem konfrontáció, hanem egyenjogú tárgyalások közvetítésével történő megoldásának valós, konstruktív útját. A vezető szovjet képviselők világos és határozott szava ugyanakkor azonban nem hagy semmi kétséget afelől: a Szovjetunió elegendő erővel és lehetőséggel rendelkezik ahhoz, hogy ne engedje meg az erőegyensúly megbontását. Manapság, jóval inkább mint bármikor azelőtt, érvényes, hogy jelentős mértékben a haladó, a demokratikus, a békeszerető erők vállvetett, határozott magatartásától függ, vajon sikerül-e gátat vetni az imperializmus veszélyes törekvéseinek. Csehszlovákia népe mindig cselekvően részt vett ebben a harcban, s ma is eredményesen hozzájárul. Egyértelműen támogatja az ez év januárjában Prágában elfogadott Politikai Nyilatkozatban kifejezésre jutó békés kezdeményezést. Marx Károly tanításának ereje - amiről a történelem tanúskodik - igazában rejlik. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy ennek a történelmi igazságnak érvényesítéséért, amelyet Marx Károly mélyreható tudományos előrelátással megjövendölt, valamint az emberiség további haladó, békés fejlődéséért, a szocializmus és a kommunizmus további győzelmeiért szüntelenül harcot kell vívni a reakció és a háború erőivel. Csehszlovákia népe, amely a haladó, békés erők világarcvonalának szilárd része, cselekvően járul hozzá ehhez a nagy, valóban történelmi jelentőségű küzdelemhez, amelynek tétje a további társadalmi fejlődés, az emberi civilizáció sorsa.
