Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-30 / 101. szám, szombat

yqpn MV! 1 OH * VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA gondolatban közel száz év mun­M kasmozgalmi történelmét kel­lene áttekintenünk, hogy felfoghassuk május elsejének, e ma már hatalmas nemzetközi ünnepnek jelentőségét. Eredetét tekintve az 1886-os hayrmar­keti vérengzés chicagói munkásmár­tírjainak emlékére tiltakozásul és az amerikai munkások iránti szolidaritás­ból a II. Internacionálé 1899-ben, Pá­rizsban tartott alapító kongresszusa nyilvánította május elsejét a munka' ünnepévé és a nemzetközi proletár szolidaritás napjává. Legelőször 1890-ben ünnepelték meg május elsejét mindenütt, ahol ön­tudatos proletárok, osztályharcos munkások éltek s dolgoztak nagyobb számban. Nálunk is nevezetes volt az 1890-es május elseje, kiváltképp Prá­gában. Eleinte minden évben ,ezen a napon a nyolcórás munkanapot kö­vetelve vonultak az utcákra. Aztán fo­kozatosan a dolgozókat megillető poli­tikai jogokért - a választójogokért, az egyesülési és gyülekezési szabadság jogáért - rendezett tömegmegmozdu­lások, felvonulások, nagygyűlések harcos napjává vált. Új tartalommal a Kommunista Inter­nacionálé gazdagította a világ dolgo­zóinak május elseji tüntető felvonulá­sait. Szovjet-Oroszország 1919. má­jus 1 -ét óriási manifesztációkkal ünne­pelte, amely új felfogásban a felszaba­dult munka örömünnepe lett. Ez rend­kívül fellelkesítette és forradalmasítot­ta az egész világ öntudatos proletárjait és más dolgozóit, hogy erejüket tömeg­akciókban egyesítsék, s mindenkor a nagyobb darab kenyérért, az emberi felemelkedésért és méltóságért küzd­jenek, s a népek értelmetlen öldökié­riusai haladtak az élen - így többnyire elsősorban ők szenvedték el az emlí­tett hatósági terror könyörtelenségét, aljas tettlegességét, lihegő bosszúál­lását. Különösen idézni kell a fasiszta megszállás sötét, borzalmakkal tele időszakát, amikor már csak a kommu­nisták gyújtogatták a remény világító mécseseit. A CSKP 1941-ben illegális A munka nagy nemzetközi ünnepe sértek megakadályozására töreked­jenek. A kapitalizmus belső ellentmondá­sai következtében kiéleződött osztály­harc sodró lendületében terebélye­sedtek milliók és milliók mozgalmává s hatásos fegyverévé. A München előtti köztársaság fennállása alatt Csehszlovákia Kommunista Pártja szervezte a hazai május elseji tünteté­seket, amelyek a burzsoá hatóságok rendeletére s karhatalmuk brutális fel­lépései nyomán gyakran végződtek véres összecsapásokkal. Azonban, mint más tiltakozó tüntetéseken, a má­jus elsejei felvonulásokon is mindig a kommunista párt vezető funkcioná­májusi brosúrát adott ki Julius Fucik szerkesztésében, melynek egy részle­te így szól: „... Igen, a föld alatt va­gyunk. Azonban nem mint eltemetet­tek, hanem mint a szocialista termés csírázó magja, mely mint a tavaszi napsugár feltör az egész világon. Má­jus elseje a tavasz híradója, a szabad ember, az egész emberiség ta­vasza..." Felszabadulásunk után a május el­seji ünnepségek is új tartalmat kaptak. A CSKP ezt az ünnepet összekapcsol­ta népünk alkotó igyekezetével, a nemzetközi kommunista és munkás­mozgalom sikereivel. Amellett a szo­cialista közösség országainak szünte­len fejlődése egyben a mi sikerünk is, mindig szilárdította és a jövőben is szilárdítani fogja szocialista rendsze­rünket, mint a kölcsönös testvéri együttműködésre, támogatásra, szoli­daritásra és proletár nemzetköziségre támaszkodó erőt. Az idei május elseji ünnepségek derűs hangulatában azonban nem fe­ledkezhetünk meg az egész világot fe­nyegető veszélyről sem. Ezért ítéljük el és tegyünk meg mindent az imperia­lizmus azon kísérletei ellen, amelyek a világot, az emberiséget az atomhá­ború martalékaivá szándékoznak ten­ni. Mert mi a világ többi szocialista és haladó erőivel - az egész emberiség­gel - békében, szorongás nélküli lég­körben, biztonságban akarunk élni, ünnepelni minden május elsejét - az egyetemes emberi haladást szolgáló emberi munka hatalmas és impozáns ünnepét. Hogy mind az idén, mind a jövőben összehangozzanak emelkedett ünnepi érzéseink a nagy proletárköltő, József Attila verssoraival: „... s az aranyba vont ég alatt, - mert beköszönt az ünnep, - a szabadság sétára megy. Hős népe ágat lenget, s ö kézenfogva vezeti szép gyermekét, a rendet!" 'MIKUS SÁNDOR SZOMBAT 1983. április 30. XXXVI. évfolyam 101. szám Ára 50 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents