Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1983-04-28 / 99. szám, csütörtök
ÚJ szú : 5 1983. IV. 28. MŰHELYTITOK ÖTLET ÉS HASZON • HOL KELL KERESNI A HIBÁT? \/eszteglő teherautók, traktorok, V megbillentve és felemelve, kerekek nélkül, pedig a Vágfüzesi (Vrbová nad Váhom) Efsz határában már nagy a sürgés-forgás, mindenütt gépek dübörögnek, még a dűlőutak is forgalmasak.- Itt, a műhelyben - magyarázza Hegyi Tibor -, még nincs csúcsforgalom, nyáron van annak az ideje, de munka akad azért bőven, s egyre több. Csak a karbantartók mondhatják, hogy ők a szokásos ütemben dolgoznak. Hozzájuk igyekszünk, Fitosi Gyula és Szeder János munkahelyére. Ugyanis: a pártbizottság kezdeményezésére másfél éve rendszeresítették az efsz személy- és teherautóinak, 28 traktorának a hetenkénti ellenőrzését, karbantartását. A gépek vezetői azóta ugyan csak felét kapják a karbantartásért járó órabérnek, de a munkát elvégzik helyettük a műhelyben, és a mutatkozó hibákat azonnal javítják. Kilenc kommunista szerelő dolgozik a műhelyben, a kezdeményezés nyomán ők honosították meg ezt a munkamódszert. Mi a haszna? Forró László műhelyvezető, előbb arról beszél, hogy e módszer bevezetését gondos számítás, körültekintő, aszó legszorosabb értelmében vett egyéni agitáció előzte meg, csak azután válaszol:- A rendszeres olajcserével megvalósítjuk a fáradtolaj gyűjtését, és ez nemcsak takarékossági intézkedés, a talajszennyezés megelőzését is szolgálja. Innen üzembiztosán működő gépekkel indulnak munkába a sofőrök, meg a gépkezelők, ami biztonságérzetet ad. A javítók jobban ismerik a gépek állapotának változását, előjegyzik, előre megrendelikaszükséges pótalkatrészeket, így nincs felesleges gépállás, viszont a gépek teljesítő képessége biztonságosan fokozható. Az általánosnál jóval több ideig üzemképesek a gépek. Előre kiszámítottunk mindent. A módszer közvetlen haszna több ezer korona havonta. Közvetett haszna jóval több, azt nehéz kiszámítani, de ha vállalkozna rá valaki, a végső tételként nagy számot írna, hat-, vagy hétjegyűt. Mintha pincéből kiabálna, úgy szól fel atraktor alól Szeder János, az egyik javító:-A hétszázát, ez meg eltörött! Segítsen már főnök...! Nekem még elmagyarázza Forró László, hogy a kijelölt időre el kell végezni a karbantartást, mert mint a fogorvosnál a pácienst, úgy rendelikelöre, napra, órára a járműveket, a gépeket, azután kigombolja nyakán az inget, és csak a munkával törődik.- Különben a fék, a motor, meg a kábelek rendben vannak? Hát szereljük le a kereket, lássuk csak azt a törést. Vezetési elvek Hegyi Tibor tájékoztat a műhelyben dolgozó kommunisták szervező, irányító tevékenységéről.- Kilencen vagyunk, önálló pártcsoportunk nincs ugyan, de kommunista a főnök, egyik munkatársunk, Vas István pártbizottsági tag - a műhellyel kapcsolatos, fontosabb ügyeket velük szoktuk megbeszélni. Amire azt mondjuk, hogy „rendben van, vállaljuk“, meg is csináljuk. Hallgat egy sort, aztán így folytatja:- Fontos az ellenőrzés, ezt sohasem mulasztjuk el, de inkább az emberek önállóságára alapozunk. Senkire nem erőszakoljuk rá hatalmi szóval a döntést, viszont a fegyelmezetlenséget, a mellébeszélést, a tehetetlenséget nem tűrjük. Ki szól hozzá? A 2-es számú munkacsarnok felé indulunk. Néhány, kis méretű plakát díszíti a folyosó falát, és „Ki szól hozzá?“ feliratú faliújság. Rajta egyetlen cikk. Tematikus feladat. Kombájn módosítása kerti bab cséplésére.- Mások is észrevették már? - kérdem.- Persze - mondja kísérőm. - Amikor először elolvastam, szóltam a többieknek is, hogy mit szólnak hozzá? További magyarázat helyett pedig előveszi a tegnap érkezett levelet, amit a tematikus feladat kiírója, az AGROKOMPLEX vállalat küldött. Négy címzettje van a levélnek: Hegyi Tibor, Forró László, Vendégh Béla, Szeder Sándor. A levél értesítés, hogy a címzettek 5000 korona jutalmat kapnak a tematikus feladat megoldásáért.- Ez tehát az ötlet haszna - állapítom meg.- Csak a nekünk járó - mondja. - A mi földmúvesszövetkezetünk száz hektáron termeszt kerti babot, az ország meg sok- ezer hektáron. Speciális babkombájnt valutáért kellene behoznunk a cséplésére, mi pedig egy kis módosítással a gabonakombájnt használhatjuk erre. Megérte a fejtörést, az okoskodást. Bizalmasan Már harmadszor járom körül a műhelyt, a munkacsarnokot. A látottakból, hallottakból furcsa, ellentmondásos helyzetkép rajzolódik elém. Itt is gond a pótalkatrészek hiánya, de azért bizonyos tengelyek felújításával maguk is rendszeresen foglalkoznak. Panaszkodnak, jogosan is talán, hogy nincs nagyraktár a járásban, viszont Benkovszky Lajos ügyességét dicsérik, aki ha kell, valóságos országjáró. A mühelyfőnök nem mondható különösebben szigorúnak, kiabálni még nem hallották, pedig idénymunkában 30 dolgozó munkáját irányítja, akik között „vitatkozó“ mindig akad.- Szóval - kezdi mosolyogva Hegyi Tibor. - Vannak vezetők, akik mindjárt idegesek, kiabálnak, ha valami nem sikerül. Ó nem ilyen, inkább magában füstölög. Persze, munka közben adódnak bizonyos baklövések, amiért a felelősséget, emberileg érhető módon, mindig másra próbáljuk hárítani, de ö váltig csak ezt hajtogatja: a hibát magatoknál keressétek. Megtanultuk tőle azt is, hogy nekünk, kommunistáknak önmagunk előtt kell felelősséget vállalni. Kívülről, a hatalmas tolókapu mögül dübörgés, majd dudálás haííatszi’k, nemsokára belép a traktoros is, kezdi tolni a kapuszárnyat. Hegyi Tibor odasiet, tolja a másikat, közben a traktoros felé fordul, úgy szól hozzá:- Ne is kérdezzem ugye, hogy mennyire sürgős... • És felém is vet egy pillantást, mert ugye nyilvánvaló már ez a műhelytitok is: a kölcsönös egyetértés. HAJDÚ ANDRÁS • Újabb ötlet? Munka közben Hegyi Tibor (A szerző felvétele) Például, ők hárman... Bodrogközben nem nehéz munkáját lelkiismeretesen végző embert találni, aki izig-vérig a mezőgazdaság elkötelezettje, akiről elmondható, hogy a családján kívül elsősorban a kenyeret adó föld sorsa érdekel, akik úgy örülnek a dolgos hétköznapoknak, mint a szabad szombatnak, s akiket nem a véletlen vitt a mezőgazdaságba, nem kényszerhelyzetük tartja ott őket, hanem a szakma- szeretet. A Tisza, a Bodrog, a Latorca és a Labore mentén sok ilyen mező- gazdasági dolgozó él. Közülük jó páran a leleszi (Leles) Május 1 Efsz-ben - abban a 3120 hektáros üzemben, amely két-három évtizeddel ezelőtt Kelet-Szlovákia legelőkelőbb közös gazdaságai között öregbítette e vidék földműveseinek jó hírét, ám jelenleg gyengélkedik, illetve - a tavalyi gazdasági mérlegből, valamint az idei részeredményekből ítélve - felfelé kapaszkodik onnan, ahová néhány évvel ezelőtt többek között a tetemes károkat okozott ár- és talajvíz is süllyesztette. Hogy kik azok? Erre a kérdésemre a minap a szövetkezet elnöke, Juhász Lajos és pártelnöke, Török Imre szinte kapásból válaszoltak: - Például Palkó László, Fedor Miklósné, Pandy János... - és még néhány tucat nevet említettek. Persze, mindegyiket nem jegyeztem meg, hiszen csak hárommal akartam megismerkedni. Palkó László harmincegy éves. Traktoros. A szövetkezet vezetői elégedettek vele, mert igyekvő dolgozónak, jó szakembernek ismerik. öttagú családjával a közelmúltban költözött be a földmü- vesszövetkezet építette emeletes lakóház egyik kétszobás lakásába. - Egyelőre megfelel - célzott a kis otthonra -, ha pedig kinőjük, majd építünk vagy veszünk egy nagyobbat. Megismerkedésünk, beszélgetésünk első perceiben eléggé szűkszavúnak tűnt, de később, amikor az általános dolgokról munkájára terelődött a szó, mintha kicserélték volna.- 1978-tól dolgozom Leleszen. A Királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) Gép- és Traktorállomásról jöttem ide. Királyhelmeci születésű vagyok, ott tanultam, ott szerettem meg ezt a mesterséget. Apám szakmája is ez volt. Hogy mi a munkahelyi teendőm? Mindent szívesen csinálok, amit egy traktorosnak a határban kell és lehet végeznie. Ha szántani küldenek, szántok, ha vetni, akkor vetek; olykor kaszálok, terményt szállítok... Egyszóval azt csinálom, amivel munkabeosztáskor vezetőim megbíznak. Ha úgy hozza a helyzet, akár késő estig, néha pedig a szombaton és a vasárnap is. Szívesen megyek, mert tudom, hogy a mezei munkákat nem lehet elnapolni, ugyanakkor meg azért is, mert keresni is akarok. Ameny- nyit csak lehet, kicsavarok a 100- as „kristályomból“. Persze, azért ügyelek arra is, hogy amit elvégzek, arra ne legyen senkinek sem panasza. A zömök fiatalemberre a helyi kommunisták is felfigyeltek. A pártelnöktől tudom, hogy rövidesen felveszik a tagjelöltek sorába. Az is friss hír róla, hogy a helyi szövetkezetből őt javasolták a járás legjobb dolgozóinak fényképgalériájára. A Fedor házaspár azok közé az állatgondozók közé tartozik, akiknek munkájával elégedettek, s akiket munkahelyükön és lakhelyükön egyaránt megbecsülnek, tisztelnek. Fedor Miklós már három évtizede dolgozik a tehenészetben, felesége - aki tagja a földmúvesszövetkezet vezetőségének, az üzemi pártbizottságnak s a helyi nőszervezetben is vállal munkát - 1963-tól. Egyszer tőle hallottam, hogy „A tehenet nem lehet minden áron fejni. Ha nem kapja meg, ami kell és jár neki, akkor bizony nem ad több tejet“. Fedorékhoz számukra váratlanul nyitottam be. A háziasszony éppen mosott.- Reggel fél négykor megyünk itthonról, hogy én akkorra hazaérhessek, amikor a hét éves Melinda és az alapiskolából most mezőgazdasági szakközépiskolába készülő Katika iskolába indulnak. Különben a fiunk is helyben dolgozik, zootechnikus. A férjem még marad, hiszen nyáron minden ötödik napon legelteti a csordát a réten, ha pedig nem szolgálatos, akkor is rendet kell tenni az istáló- ban. Délután három óra körül folytatjuk és hét óra is van már, mire hazaérünk. Húsvétkor, május elsején, karácsonykor ugyanez a napirendünk...- A legjobb fejőknek tartják itt önöket...- Hát nem mondom, volt év, amikor tehenenként 3600-3700 liter tejet fejtünk. Mostanában alacsonyabb az átlag, de hát az nemcsak a tehenektől és a fejőktől függ... A közelmúltban megtört a jég. Április 11 -tői teljesítjük a tejeladási tervünket. Pandy János traktorost - azon kívül, hogy szorgalmas, becsületes és a fiatalok számára példás mezőgazdasági dolgozóként tartják nyilván - a legjobb helyi vetőnek ismerik. Pontosan, szépen elvégzett munkájáért a járási versenyekben már nemegyszer ért el „érmes“ helyezést.- 1953-ban kocsisként kezdtem dolgozni a közösben, majd 1962- ben a lovat traktorra cseréltem, s azóta a gépek nyergében járom a bacskai és leleszi határt. Minden dűlőjét úgy ismerem, akár a tenyeremet. Azt is tudom róla, hogy talaja sokkal kényesebb, mint másutt a kerületben. Ha esik, baj van, mert feltör a talajvíz is, vagy kiönt a Latorca. Ha nagy a szárazság, kiég a növényzet. Jelenleg is vagy 400 hektár olyan területünk van, ahol a víz és a latyak az úr. Most szövetkezetünk egy új termelési program megvalósításába kezdett. Növekszik a bab, a napraforgó és a dohány termesztési területe és úgy tudom, a zöldségfélékből lesz annyi, mint eddig. Sokat várunk ettől az új programtól és arra törekszünk, hogy beváljon. GAZDAG JÓZSEF Palkó László Fedor Miklósné Pandy János (A szerző - 2 - és Molnár János felvételei)
