Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-27 / 98. szám, szerda

ÚJ szú 5 983. IV. 27. Újítók között Amikor a múlt év végén a prá­gai Prefa vállalatnál jártam, meg­tudtam, hogy az előregyártott ele­mekből épült lakótelepeken eddig a főváros lakosságának mintegy huszonöt százaléka talált otthon­ra. A vállalat az építőanyag-fej­lesztésben azonban nem állt le, s az újítók és a feltalálók szüntele­nül a hatékonyság növelésére és a munkaigényesség csökkentésé­re irányuló feltételek megteremté­sén fáradoznak. És hogy igyeke­zetüket siker koronázza, arról a lá­tottak és a dolgozókkal folytatott beszélgetés alapján győződtem meg. Megszűnt a fárasztó, idegölő munka Az automatizált betonkeverőte­lep vezérlőhelyiségében egyetlen gombnyomásra indul meg a fejünk fölött a víz áramlása, hogy üzem­be hozza az udvaron lévő két 1500 literes keverőt, amely a ho­mokot, kavicsot és cementet vegyítve éjjel-nappal ontja a be­tont. Két éve már, hogy a folyama­tot a processzor irányítja, ez álla­pítja meg az előregyártott elemek különböző típusaihoz szükséges beton összetételét és a mennyisé­get is. A gépész gombnyomásra csupán a beton előírt állagát igénylő vízmennyiséget adagolja a keverékhez. A műveletek auto­matizálásának nagy előnye az is, hogy az eddigi egy betonkeverő helyett kettőt üzemeltetnek, s ez a termelés 70 százalékos növeke­dését eredményezi. A betonkeverőkön fokozatosan végrehajtott újítások főleg Jirí Vlčeknek és kollektívájának az ér­deme. Az ö ötleteiket a prágai Gépesítési, Automatizálási és Technológiai Kutatóintézet dolgo­zói egészítették ki és valósították meg. Karéi Hána és Karel Ziegler újítók csupán a berendezések megbízhatóbb működéséről gon­doskodtak.- Nincs is talán olyan berende­zésünk, amelyen ne valósítottunk volna meg újítási javaslatot - mondja Karel Ziegler. - Érdeklő­déssel, kedvvel dolgozunk, mert a vezetők megbecsülik a jó ötlete­ket. Nem is panaszkodunk, az ügyintézés gyors és pontos. Az elfogadott, többnyire a gépek mó­dosítására irányuló javaslatok megvalósításában rendszerint magam is részt veszek. Igaz ugyan, hogy a műveletek és a gé­pek továbbfejlesztése némi fejtö­rést igényel, de tapasztalataink szerint megéri a fáradságot. A szocialista versenyek fokozzák a munkakedvet A dolgozók növekvő kezdemé­nyezéséhez a minden évbe meg­rendezett versenyek gondos szer­vezése is hozzájárul. „A legjobb újítóért“, ,,Az év legjobb újításá­ért“, vagy akár ,,Az újítók és felta­lálók mozgalmának hónapjáért“ folyó vetélkedés ugyancsak bevál­totta a hozzáfűzött reményeket. Érthető, hogy a Prefa ezen a téren már tizenkét esztendeje a terme- lési-gazdasági egység legjobb vállalatainak egyike. De nem is lehet ez másként, ha meggondol­juk, hogy míg 1980-ban száz dol­gozóra alig 9,3, 1981-ben már 12,3 újítási javaslat jutott. Ezt az eredményt itt mindenki természetesnek tartja. Eduard Pele újító szerint ugyanis munká­jukban nincsenek magukra hagy­va. Megbízható és készséges ta­nácsadóik az üzem technológusai és műszaki dolgozói, szükség esetén azonban a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság üzemi csoportja szakembereinek a segítségére is számíthatnak. A gazdasági vezetők és a szak- szervezet célja ugyanis a dolgo­zók kezdeményezésének növelé­sével az eddiginél is hatékonyabb munkaformák bevezetése. Tavaly például az újítómozgalom első fél­évi eredményeivel nem volt okuk dicsekedni. A vállalatot a lemara­dás veszélye fenyegette. A dolgo­zók körében ugyanis az a mende­monda járta, hogy kimerítették az ötleteket, nincs már mit újítani. Ezt a káros felfogást természetesen nem nézhették tétlenül a gazdasá­gi vezetők, a szakszervezet és a SZISZ tisztségviselői. így született meg a múlt év szeptemberében az „Újítómozga­lommal a tudományos műszaki fejlesztésért“ című új verseny, amelynek sikerét részben a jutal­makra szánt, összesen 20 000 ko­ronát kitevő összeg volt hivatott biztosítani. Hogyan osztották el a pénzt? Erről Miroslav Urban újító így beszél:- A jutalmakat a javaslat társa­dalmi értékének megfelelő összeg­ben, tehát igazságosan és kése­delemmentesen, általános meg­elégedésre fizetik ki. A vállalatnak ugyanis érdeke az újítómozgalom fellendítése. Természetesen sokat tesz a szemléltető és a személyes agi­táció is. így például minden egyes dolgozó fizetéséhez a verseny fel­tételeit tartalmazó felhívást csatol­tak. Nem is maradt el az ered­mény: egyetlen hónap alatt több mint 270 javaslatot nyújtottak be, s ennek köszönhetően tavaly már száz dolgozóra 23,7 újítási javas­lat jutott. A javaslatok megvalósí­tása és három évi hasznosításuk esetén a számítások szerint mint­egy 2 millió 600 ezer koronával gyarapodik a társadalom. Értékelik az emberek igyekezetét Az említett akció tehát nem volt hiábavaló fáradság. A dolgozók ismét érdeklődni kezdtek az újítá­sok iránt, és hogy ez az érdeklő­désük nem szűnt meg, azt az idén januárban és februárban bejelentett 38 új ötlet is bizonyítja. Mire következtethetünk ebből? - Arra, hogy az emberek nagyobb gyakorlatra tettek szert az újítási javaslatok kidolgozásában és már nem idegenkednek az állítólagos nehézségektől. Minden ötletet megbecsülünk - mondja Miroslav Smola, a szakszervezeti bizottság elnöke - még akkor is, ha az esetünkben nem kivitelezhető. Ér­tékeljük ugyanis a dolgozók igye­kezetét, és hogy a pillanatnyi si­kertelenség senkinek se szegje a kedvét, az el nem fogadott ja­vaslatokért is könyvjutalomban ré­szesítjük őket. Tény, hogy a vállalat újítóinak a lehetőségei szinte korlátlanok, akár a nyersanyagokkal, a villany­árammal, az üzemanyaggal va­ló takarékoskodásra, vagy a kü­lönböző termelési folyamatok tö­kéletesítésére gondolunk. Figye­lemre méltó eredményeikről ta­núskodik a munkaigényesség csökkentése is. Az emberek itt nehéz gépekkel is néhány tonnás elemekkel dolgoznak, amelyeknek gyártása - még a legegyszerűb­beké is - több műveletet igényel. Az elemeket ugyanis az építővál­lalatok megrendeléséhez alkal­mazkodva kell szállítaniuk, bizto­sítva az épületek komplex módon, késedelemmentes befejezését. Ennek a feltétele az is, hogy az innovációs program teljesítéséhez hozzájárulva egyszerűbbé tegyék az elemek szerelését, s ezzel a la­kók egyre növekvő igényeit is ki­elégítsék. KARDOS MARTA Számítógépes üvegcsőgyártás Automatizált irányítási rendszer a Szlovák Műszaki Üveggyárban- Látott már hetven méteres üvegcsövet? Nem? Akkor jöjjön velem, most látni fog - mondja Végh Péter mérnök, s már vezet is végig a Bratislava-dúbravkai Szlovák Műszaki Üveggyár hatal­mas csarnokain. Nem először járok üveggyár­ban. Nem először látom, hogy mi­lyen lassan folyik az izzó üveg, és azt is tudom, hogy a kemence közelében csak az bírja ki öt perc­nél tovább, aki derékig vetkőzik a hőségben. Itt mégis más látvány fogad. Az olvasztókádak mellett csupán egy-két embert látni, s csak távolabb, a csarnok túlsó végében, az osztályozó gépek mellett dolgoznak többen. Itt nem fújnak üveggömböket és senki sem erőlteti meg a tüdejét, mert az egyes számú csarnokban, ahol most vagyunk, csak vékony üveg­csövek készülnek, amelyekre elektrotechnikai iparunk tart igényt.- ön a gyár automatizált irányí­tási központjának analitikusa. Elő­ször is arra vagyok kíváncsi, mikor indult be a gyárban a számítógé­pes adatfeldolgozás.- 1978-ban kezdtük el az adat­gyűjtést és két évvel később már be is fejeztük az automatizált irá­nyítási rendszer első szakaszának kiépítését. Ennek a feladatnak az volt a célja, hogy stabilizáljuk az olvasztókemence paramétereit, 1985-ig pedig az üvegformázás programját kell kidolgoznunk. Re­mélem, addigra megkapjuk a mik­roprocesszoros rendszert is, amely a formázást irányítja majd.- Beszéljünk akkor bővebben az első fejlesztési feladatról. Mi­lyen eredményeket értek el ezen a téren? Több mint harminc adatot je­gyeztünk fel, s ezek egytől egyik az üvegolvasztással kapcsolato­sak. Ahhoz ugyanis, hogy kiépít­hessük az automatizált irányítási rendszert, ismernünk kellett az üvegkemencék paramétereit. Hogy mennyi villamos energiára, gázra és mennyi levegőre van szükségünk a folyamatos terme­léshez, hogy milyen legyen a ke­mence hőmérsékletének a görbé­je és nem utolsósorban szem előtt kellett tartanunk a gépsorok haté­kony üzemeltetését is. A technológiai folyamat irányí­tását háttérszabályozók - hőmér­sékletjeladók, nyomásérzékelők, szinttávadók - segítségével érjük el, s a számítógép szüntelen kap­csoltában áll ezekkel a jelzőberen­dezésekkel. A kemencék, nagysá­guktól függően, naponta tizenöt- húsz-huszonöt tonna ólomüveg­csövet gyártanak, tehát nagy telje­sítményű berendezések. Számító­gépeink azonban nemcsak a tech­nológiai folyamatról adnak informá­ciókat, hanem a napi termelésről is. Tehát fenn, a számítóközpontban az égéstér nyomása, a kemence leterhelése és a negyedóránként mért hőelemek mellett a termelés mennyiségét is figyelemmel kísér­jük. Ennek alapján azután vissza­menőleg is ellenőrizhetjük az ered­ményeket. A formázó gépsor mellett ál­lunk. Ott, ahol az üvegcső vége még narancssárga színű és ezer fokon izzik. Néhány méterrel odébb, ahol 200-300 fokkal ala­csonyabb a hőmérséklete, már sokkal vékonyabb. A hetven méte­res üvegcsövet aztán méteres darabokra vágják, osztályozzák és így szállítják el a gyárból. A szomszédos csarnokban szi- maxüveget gyártanak, amelyet többek között Svédországba ex­portál a gyár.- Mit gondol, hány kiló üveget húz ki a gépsor egy perc alatt a kemencéből?- Csak találgatni tudok - Egyet? Kettőt?- Hármat. Néhány méterrel odébb egy má­sik kemence gyomrába látunk.- Itt, a csarnok végében már épül az új vezérlőterem - mutat hátra Végh Péter. - Lehet, hogy már ebben az évben átadják. Akkor aztán még több dolgunk lesz.- Most hány műszakban aoi- goznak a számítóközpontban?- Kettőben. EC 1030-as gé­pünk ugyanis az egész termelési­gazdasági egység adataival dol­gozik. Higyje el, nem tunatkozunk. A müszaknaplókban új és új kér­désekre bukkanunk, amelyekre csak a számítógépek segítségével adhatunk választ. SZABÓ G. LÁSZLÓ Megérkezett az új szállítmány (P. Košťál felvétele) Az állatkertről - más szemmel A bratislavai állatkert 1959 január elsején létesült. Az akkori állomány néhány igénytelen állatból tevődött össze. A múlt év végén már 130 állatfajtával, vagyis 540 darab állattal rendelkeztek, de az idei április elsejei nyitásig 15 fajtával ismét gyarapodtak: bővült a madarak, az emlősök és a patások kollekciója. Az állatkert területe is változott, az idén öt hektárral, a távlati tervek szerint 95 hektárral bővül. Nyolcvankét alkalmazottja van, s fenntartása, a beruházások nélkül, évi 4 millió 700 ezer koronába kerül. Hogyan teleltek az állatok? - tettük fel a kérdést beszélgeté­sünk elején Juraj Hanulay doktor­nak, az állatkert igazgatójának.- Szerencsére állataink meg­szokták az éghajlatunkat és jól érzik magukat a téli pihenő után. Nagyon vártuk már a tavaszt, la­kóink vágytak a mozgásra. Állatál­lományunk gyarapodott, de össze­tételét befolyásolja az, hogy épít­kezünk. Egyelőre a kevésbé igé­nyes állatokat telepítjük. Termé­szetesen nagy számban találha­tók exkluzív példányok is és olya­nok is, amelyek kihalófélben van­nak és ezért védetté nyilvánították őket. Ilyen a gepárd, a szumátrai tigris, a fehérnyakú kenguru, de ide tartozik a feketefarkas és egy csimpánz fajta is. Nagyon értékes az említett apró fehérnyakú ken­guru, amely hazánkban egyedül nálunk látható. Külön szerencse az, hogy mindkét állat itt hozta világra kicsinyét. Nagyszabású terveink vannak, idővel azt szeret­nénk, ha állatkertünkben otthonra lelne az elefánt is, de nemcsak az attraktív állatok bemutatása a cé­lunk - mondta az igazgató. Megtudtuk, hogy tervbe vették a szarvasmarha fejlődésének be­mutatását is az ósállattól kezdve, amelyet az NDK-ba tenyésztettek visszamenő keresztezéssel, a magyar szürkén, a watussin (af­rikai szarvasmarha) keresztül azo­kig a kis piros, fehércsíkos tehe­nekig, melyek megvételéről a na­pokban tárgyalnak. Mert az állat­kert célja, nem csupán az egzoti­kum, hanem az is, hogy főleg a gyereklátogatók megismerjék a háziállatokat, a kecskéket, juho­kat, de a sertéseket is. Hiszen a városi gyereknek nincs lehető­sége arra, hogy ezeket valahol másutt lássa! Arra a kérdésünkre, hogy hogyan és honnan szerzik be az állatokat, az igazgató a kö­vetkezőket válaszolta:- Csehszlovákiában 17 állatkert található és természetes az, hogy vagy egymástól vásárolunk, vagy egymás közt cserélünk. Ugyanis minden állatkertnek saját tenyé­szete van és a szaporulattal gaz­dálkodhatunk. De nemcsak a ha­zai, hanem a külföldi állatkertek között is folyik a cserekereskede­lem, illetve a vásár.- Beszélgetésünket félbeszakí­totta a telefon hangja. Hanulay doktor a libereci állatkert segítsé­gét kérte, hattyúkra és kacsákra van szüksége. Megelégedéssel tette le a kagylót és mi feltehettük következő kérdésünket. Ennyi ál­lat gondozása, etetése nem kis feladat. Hiszen a 145 állatfajta „kosztja“ nem egyforma. Mit és mennyit fogyasztanak az állatkert lakói?- Húst, zöldséget, gyümölcsöt, a különböző élelmiszerfajtákból a tejet, a péksüteményt, a kek­szet és kompótokat, de szénát, szalmát és szemes takarmányt is. A költségek csökkentése céljából tavaly két fóliasátorban termeltünk friss zöldséget, nyáron befőtteket készítettünk, ugyanis az állatkert­ben sok a gyümölcsfa. Az idén újabb két fóliasátrat építettünk. De hadd beszéljenek a számok. Ta­valy 81 000 koronáért vásároltunk élelmiszert (az előző években 100 ezerért) a zöldség 92 000 (az elő­ző években 122 000) a hús 370 000 koronába került. De álla­taink elfogyasztottak négy vagon szalmát, négy vagon szénát és két és fél vagon szemes takarmányt. Ott, ahol lehetséges zöld takar­mányt vetünk, hogy állataink le­gelhessenek. Az ésszerű takar­mánygazdálkodás itt is időszerű feladat - minél többet termelünk ki a meglévő területeken, annál több pénzünk marad az állatvásárlásra. Az igazgató ismét számokkal támasztotta alá az elmondottakat. Tavaly 267 000 koronáért vásárol­tak állatokat, 75 000 korona értékű volt a saját szaporulatok, az aján­dékba kapott állatok értéke 10 000 korona volt, 17 000 koronáért be- földről, 88 000 koronárt külföldről cseréltek állatokat. Az állatok el­adásából befolyt összeget, a 105 000 koronát is újabb állatok megvételére fordítják. A bratislavai állatkertnek nincs állat-óvodája, de a gyerekek meg­érinthetik a kis póni lovakat, meg­simogathatják a medvebocsot, a szelíd kecskegidát és a bárá­nyokat is.- Ha mi jók vagyunk az állatok­hoz, ők is jók hozzánk - mondta az igazgató. - Sajnos látogatóink A kis kenguru jól érzi magát egy része, figyelmen kívül hagyja kéréseinket. A világ minden állat­kertjében indokoltan tilos az álla­tok etetése. Az állatorvosi szolgá­lat tagjai mondhatnák el, milyen nehéz orvosolniuk a túltáplált állat emésztési zavarait. Minden nap van betegünk és a későn észlelt baj komoly károkat okozhat. Van­nak, akik rongálják a berendezé­seket, a ketreceket. És hogy véle­kedjünk azokról, akik szándéko­san, szadista módon irtják állata­inkat? Kit bántott az a leopárd, melynek valaki egy hosszú vas­rúddal eltörte a bordáját és az elpusztult? Vagy mit tehetünk ak­kor, ha a ketrecbe dobott kenyér­darabokban tűket találunk? - so­rolta felháborodottan az igazgató.- Mi óvjuk, őrizzük állatainkat megteszünk mindent azért, hogy jól érezzék magukat nálunk. De ehhez az is kell, hogy látogatóink segítsék munkánkat. Hiszen az állatkert megtekintése külön él­mény gyereknek, felnőttnek egy­aránt. Az állatkert kapuja előtt kisgye­rekek csoportja türelmetlenül várta míg a kísérőjük megvette a belé­pőjegyeket. S amikor a kapu ki­nyílt, csillogó, tágra nyílt szemek­kel léptek be az állatok birodalmá­ba. PÉTERFI SZONYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents