Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1983-04-27 / 98. szám, szerda
ÚJ szú 3 1983. IV. 27. Miként lehet megakadályozni a háborút JURIJ ANDROPOV VÁLASZA EGY AMERIKAI DIÁKLÁNYNAK (ČSTK) - Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára válaszolt egy amerikai diáklány, Samantha Smith levelére, amely a hozzá naponta érkező számos levél egyike. A tízéves Samantha kérdésére, hogy miként lehet megakadályozni a háborút, így válaszolt: A Szovjetunióban az emberek mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a világban már soha többé ne legyen háború, mert tudják, milyen szörnyű és pusztító egy háború. Negyvenkét évvel ezelőtt országunkat megtámadta a náci Németország. A nácik városaink és falvaink ezreit pusztították el, szovjet férfiak, nők és gyerekek millióit gyilkolták meg. Ebben a háborúban győztünk, közösen harcoltunk az Egyesült Államokkal azért, hogy számos nemzet felszabaduljon a nácizmus uralma alól. Remélem, hogy erről tanultatok az iskolában is. Ma nagyon is békében kívánunk élni, kereskedni és együttműködni a világ minden országával, tehát még olyan nagy országgal is, mint az Egyesült Államok. Amerikának és nekünk is olyan borzalmas atomfegyvereink vannak, amelyek egy pillanat alatt emberek millióit ölhetik meg. Mi azonban nem akarjuk ezek bevetését, ezért a Szovjetunió kötelezettséget vállalt, hogy elsőként soha nem alkalmaz atomfegyvert egyetlen ország ellen sem. Jurij Andropov a levélben a Krim-félszigeten levő Artyek pionírtáborba hívta meg az amerikai diáklányt. A levelet a Szovjetunió washingtoni nagykövetségének közvetítésével juttatták el a diáklányhoz. NINCS FONTOSABB FELADAT A NUKLEÁRIS VESZÉLY ELHÁRÍTÁSÁNÁL Bizottságokban folytatta munkáját az IPU ülésszaka (ČSTK) - Helsinkiben 87 ország mintegy 500 küldöttének részvételével tegnap folytatódott az Interparlamentáris Unió tavaszi ülésszaka. A politikai, biztonsági és leszerelési kérdésekkel foglalkozó bizottságban tegnap beszédet mondott Vitalij Ruben, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnöke, a szovjet parlamenti küldöttség vezetője. Arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok által kikényszerített fegyverkezési hajsza a haditechnika gyors fejlődése következtében azzal a veszéllyel fenyeget, hogy ellenőrizhetetlenné válik. Ezért nincs és nem lehet fontosabb feladat, mint az atomháborús veszély elhárítása. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békejavaslatai ezt szolgálják. Vitalij Ruben a továbbiakban arra figyelmeztetett, hogy az európai nukleáris fegyverek kérdésének megoldására előterjesztett Reagan-féle ún. közbülső megoldás ugyanazt a célt szolgálja, mint az Egyesült Államok fegyverkezési politikája egészében véve: a nukleáris erőfölény megszerzését a Szovjetunióval szemben. A Szovjetunió azonban sohasem engedi meg, hogy bármilyen fenyegetéssel szemben védtelen maradjon. Az említett bizottságban ugyancsak tegnap szólalt fel Ján Marko, a Szövetségi Gyűlés első alelnöke, a csehszlovák küldöttség vezetője. A leszereléssel és a biztonsággal összefüggő kérdések megoldása során az ENSZ szere-'" péről szólva kijelentette, hogy nem a világszervezet működésének mechanizumusa jelenti tekintélye növelésének a legnagyobb akadályát, hanem elsősorban a politikai jóakarat hiánya. A továbbiakban a szónok rámutatott arra, hogy A salvadori rezsim egységei nem egész 4 esztendő alatt 43 ezer polgári személyt gyilkoltak meg, s az említett időszakban 3300-an tűntek el nyomtalanul. Ez a szám napról napra növekszik, mivel a salvadori légierő rendszeresen bombázza a falvak környékét, s más hadműveleteket is végrehajt. Az amerikai kormányzat a népirtó rezsimet ellátja fegyverekkel, tanácsadókkal. Képünkön: a salvadori hadsereg „partizánellenes akciói“ után a falusi házakból általában csak romok maradnak. (Telefoto - ČSTK) a Varsói Szerződés tagállamai prágai tanácskozásukon elfogadott politikai nyilatkozatukban pozitív álláspontra helyezkedtek az ENSZ szerepének megerősítésével kapcsolatban. Ján Marko felszólalása végén tájékoztatta a résztvevőket a júniusban Prágában sorra kerülő bé- ke-világközgyűlés előkészületeiről. Hangsúlyozta, hogy nyílt és őszinte párbeszédről lesz szó, amelynek során megvitatják majd a béke megőrzéséhez vezető lehetőségeket. A jelenlevő képviselőket a békeharc aktív támogatására hívta fel. Újabb támadás készül Nicaragua ellen (ČSTK) - Daniel Ortega, a nicaraguai kormányzó tanács koordinátora Managuában kedden arra hívta fel a figyelmet, hogy mintegy 4 ezer ellenforradalmár újabb támadásra készül Nicaragua ellen, s további front megnyitását tervezik. A managuai kormány közleménye megállapítja, hogy Costa Rica területét a katonai agresszió újabb frontjának megnyitására használják ki. A határ menti térségben 500-700 ellenforradalmár áll készen, hogy behatoljon Nicaraguába. A kormányzó tanács és a sandinista nemzeti felszabadítási front arra figyelmeztet, hogy ezt a helyzetet a Costa Rica-i kormány tudta nélkül és Luis Alberto Monge államfő beleegyezése nélkül az amerikai kormányzat készítette elő. Az új front kialakulásának közvetlen veszélye olyan provokatív lépés, amely a két szomszédos ország rendezési törekvései ellen irányul - hangsúlyozza a közlemény. Zsivkov - Karamanlisz találkozó (ČSTK) - Várnában tegnap folytatódtak Todor Zsivkov és Konstantin Karamanlisz megbeszélései. A háromnapos hivatalos bulgáriai látogatáson tartózkodó görög elnök és BKP KB főtitkára, bolgár államfő áttekintette a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit és hangsúlyozta, hogy fel kell számolni a háborús veszélyt és az egyre nagyobb méreteket öltő lázas fegyverkezési versenyt. Fejlődő kapcsolatok Andrej Gromiko megbeszélései a venezuelai külügyminiszterrel (ČSTK) - A hivatalos moszkvai látogatáson tartózkodó Jose Zambrano, venezuelai külügyminisztert hétfőn este fogadta Andrej Gromiko, a SZKP KB Politikai Bizottságának tágja, a miniszterelnök első helyettese, külügyminiszter. A baráti és tárgyszerű légkörben lezajlott megbeszélésen áttekintettek több nemzetközi kérdést, valamint megvizsgálták a kétoldalú kapcsolatokat. Megállapították, hogy a két ország a béke és a nemzetközi biztonság kérdéseiben közelálló, vagy azonos nézeteket vall. A megbeszélés során nagy fiigyeimet szenteltek a világ különböző körzeteiben - köztük Kö- zép-Amerikában és a Karib-tér- ségben levő feszültségforrások felszámolásának. Gromiko külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniót aggasztja a Közép-Amerikában kialakult veszélyes helyzet. Ez összefügg azokkal az imperialista törekvésekkel, hogy az ott élő népekre kényszerítse akaratát és elfojtsa szabadságért, a nemzeti függetlenségért vívott harcát. Megerősítette, hogy a Szovjetunió változatlanul a térség népei önrendelkezési joga tiszteletben tartásában, a külső beavatkozás megszüntetésében látja a térség békéjének biztosítását. Pozitívan értékelte Venezuela, Mexiko, Nicaragua és néhány más ország arra vonatkozó javaslatát, hogy engyenrangú felek párbeszéde útján oldják meg a térség problémáit. A két külügyminiszter állást foglalt amellett, hogy a Szovjetunió és Venezuela továbbfejleszti kapcsolatait. AFGANISZTAN ÁPRILIS CÉLJAIT KÖVETVE K erek évfordulót, az 1978-as áprilisi forradalom, 5. évfordulóját ünnepli ma az afgán nép. A nemzeti demokratikus s egyben antifeudális és antiimperialista forradalom fő céljait - a feudális termelési viszonyok, a gazdasági, kulturális és ideológiai gyarmatosítás hatásának felszámolását, az államhatalom és a közélet demokratizálását, a tömegek életszínvonalának emelését, a dolgozók jogainak biztosítását, az el nem kötelezett politika folytatását, a Szovjetunióval való sokoldalú kapcsolatok elmélyítését - a kormány 30 pontos programja rögzítette. A stratégiailag fontos, gazdaságilag elmaradott Afganisztánban olyan folyamat indult meg amely az ország történetében példátlan: 1979 júliusáig például 296 ezer földnélküli és kisparaszt jutott földhöz. A nemzetközi imperializmus az északi szomszéd, a Szovjetunió kezét vélte felfedezni az események mögött, pedig a két ország kapcsolatai a békés egymás mellett élésnek és a jószomszédi viszonynak valóban szép példája. Afganisztán függetlenségének elnyerése után, 1919-ben elsőként a Szovjetuniónak ajánlotta fel barátságát, amelyet a két ország 1921-ben szerződéssel pecsételt meg. Ettől kezdve a Szovjetunió jelentős anyagi támogatást nyújtott déli szomszédjának. A Daud-rezsim azonban egyre nagyobb korlátok közé szorította a szovjet-afgán kapcsolatokat, s igyekezett minél szélesebbre tárni a kaput a nemzetközi imperializmus előtt. 1978-ig 117 ipari és mezőgazdasági üzem épült fel szovjet segítséggel, s 50 ezer afgán szakembert és munkást képeztek ki a szovjet szakemberek közreműködésével. Ennek ellenére az ország belsejében végbement hatalmi harc mindig kizárólag Afganisztán belügye maradt. Az elmúlt öt évben Afganisztánnak - az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt vezetésével - nehéz küzdelmek egész sorát kellett megvívnia. A kisebb-nagyobb sikertelenségek, visszaesések ellenére sikerült megőrizni és megvédeni azt az utat, amelyet az áprilisi forradalom nyomán kezdett meg az ország. Három évvel ezelőtt Babrak Karmallal az élen új vezetőség került a párt és az állam élére, amely kezdettől fogva az áprilisi forradalom céljainak következetes végrehajtására törekedett: igyekezett és igyekszik felszámolni a nyomort, az elmaradottságot, a kizsákmányolást, el akarta és el akarja érni, hogy minden gyermek járjon iskolába, hogy minden ember részesüljön orvosi ellátásban, hogy afganisztán a nemzetek és a törzsek igazi hazájává váljon. Óriási munka ez, amely már kezdi meghozni a gyümölcsét. Az elért sikerek törvényszerűen a nemzetközi imperializmus ellenséges akcióinak sokasodását vonták maguk után. Vélt okokra hivatkozva közvetlenül és közvetve minden úton-módon igyekszik megálljt parancsolni a fejlődésnek Afganisztánban: a néphatalom sikereinek leplezésével, a konszolidáció fegyveres megzavarásával, az ellenségeskedés, a bizalmatlanság felébresztésével. Az ellen- forradalmi bandák amerikai fegyverekkel folytatják felforgató tevékenységüket Afganisztánban és a szomszédos Pakisztán területén. Az áprilisi forradalom évfordulójának közeledtével az ellenséges akciók is szaporodtak. Az ún. Szabad Kabul Rádió például az elmúlt időszakban összesen 250 ezer dollárt költött az Afganisztán elleni ellenséges műsorok készítésére. A módszerek egyre rafináltabbak, a célok egyre nyilvánvalóbbak: felforgató akciókkal, a normális élet megzavarásával minél több akadályt gördíteni a fejlődés útjába és állandóan „melegen tartani“ - főleg nemzetközi fórumokon az úgynevezett afgán kérdést. Az 1979 óta az afgán kormány kérésére ott-tartózkodó szovjet csapatok feltétel nélküli kivonását nemegyszer próbálták politikai feltételekhez kötni, pedig számtalanszor volt alkalom meggyőződni arról, hogy a Szovjetunió bármikor hajlandó e lépésre, ha megszűnik az Afganisztánt fenyegető külső veszély. Ezt az elmúlt napokban Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára a Der Spiegel című hamburgi hetilapnak adott interjújában ismét nyomatékosan hangsúlyozta. Afganisztánban most a jó és a még jobb munka, az ország védelme az első számú feladat. Fiatalok és idősek, férfiak és nők - önkéntesek ezrei - munkaszüneti napokon is dolgoztak az elmúlt hónapokban: 40 iskolát építettek fel, 100 kilométer gyalogjárót és utat építettek, segítettek a családi házak újjáépítésében s szépítették környezetüket a forradalom évfordulójára készülődve. Az országban egyre többen tudatosítják: a forradalom eredményeinek megszilárdítása megköveteli, hogy minden ember részt vállaljon az országépítés nagy munkájából, konkrét tettekkel járuljon hozzá az elért sikerek gyarapításához. KOVÁCS ILONA B runo Kreisky beváltotta ígéretét, nem vállalja többé a kormányfői tisztséget, mert „személyes vereségének“ tekinti, hogy az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) nem volt képes a vasárnapi parlamenti választásokon megőrizni abszolút többségét. A 72 éves politikus 16. éve áll a szocialista párt, s 1970 óta megszakítás nélkül az egypárti kormány élén. (Pártelnöki tisztségét, amelyben az SPÖ tavaly decemberi kongresszusán újból megerősítette, még néhány hónapig megtartja.) A kancellár személyében olyan politikus távozik az osztrák és a nemzetközi politikai porondról, akinek személye meghatározó volt Ausztria második világháború utáni történetében. Kreisky annak idején pl. elítélte az amerikaiak iráni kommandóakcióját, s bár a nyugati kormányokhoz hasonlóan értékelte a Szovjetunió Afganisztánnak nyújtott segítségét, visszautasította, hogy a NATO ezt ürügyként használja ki az enyhülési politikától való letéréshez, az éles szovjetellenes kampányhoz. De megemlíthetnénk Izraellel kapcsolatos, gyakran igen éles állás- foglalásait is, vagy azt, hogy az osztrák kormány határozottan kiáll a palesztinok ügye mellett. Nem tagadható viszont, hogy Kreiskyt mély elvi nézeteltérések választják el a kommunistáktól, mindig ellenfele volt a szocialista rendszernek, s elképzelhetetlennek tartotta a szociáldemokraták és a kommunisták együttműködését. Az alapvető nézeteltérések mellett azonban felismerte az alapvető közös érdekeket. Ilyen tekintetben a „szociális partnerség“ politikája egy ideig eredményesnek mutatkozott. A többi nyugati országhoz viszonyítva alacsonyabb munka- nélküliségnek azonban az volt az ára, hogy az államadósság 13 esztendő alatt 47,1 milliárd schil- lingről 390,5 milliárdra nőtt, a költségvetési deficit megtízszerezőMEGRENDÜLT BIZALOM Ausztria partnere a szocialista országoknak az enyhülés folytatásáért vívott küzdelemben. A választások után, az SPÖ hamar fölocsúdott, s a pártelnökség máris kijelölte Kreisky utódját Fred Sinowatz eddigi alkancellár személyében. A szociáldemokraták azonban elgondolkodhatnak visszaesésük okain. Ezek pedig egyértelműen a belpolitikában keresendők. Az utóbbi években Ausztriára is mind nagyobb súllyal nehezedett a tőkés világgazdasági válság, s a szociális biztonság fenntartása csak az államadósság, a költségvetési deficit jelentős növekedésével volt úgy ahogy elképzelhető. A munkanélküliség visszafogása volt Kreiskyék egyik legfontosabb célja, s a munkaadók és a munkavállalók érdekeinek bizonyos fokú egyeztetése, dött. Ilyen helyzetben már hozzá kellett nyúlni a szociális alapokhoz, s a „teljes foglalkoztatottság“ veszélybe került. A munkanélküliség jelenleg eléri a csaknem 5 százalékos arányt, s elsősorban a 25 éven aluli fiatalokat sújtja. (Ez lehet az egyik oka az SPÖ visszaesésének, ugyanis a mostani választók 10 százaléka olyan fiatal volt, aki először járult az urnákhoz.) Az adók is nagyot ugrottak, s ezek a terhek főként a dolgozó tömegekre hárultak. Kreisky ujabb adóemelési tervvel állt elő az év elején, mint mondotta, munkahelyek teremtésének céljából. Az SPÖ nyíltan az osztrákok elé tárta a választások előtt a gazdasági helyzetet, s nem ígért teljesíthetetlen dolgokat, csupán a lakosság megértését kérte. A választási eredményekből azonban kitűnik, hogy - bár az SPÖ 90 mandátumával továbbra is az ország legerősebb pártja - megrendült a bizalom a szocialisták iránt. S milyen lesz a jövő? Az SPÖ mozgástere kétségkívül leszűkül, akár maga kormányoz tovább kisebbségben, akár koalícióra lép valamelyik párttal. Az előbbi esetben a nagyobb létszámú ellenzék szavazhatja le bármikor a kormányt, az utóbbi esetben pedig nyilván kompromisszumokra lesz szükség a jó együttműködés érdekében. Kreisky korábban bármiféle koalíció gondolatát elvetette, talán okulva a nyugatnémet testvérpárt, az SPD példáján, amely mind több kompromisszumra kényszerült, s így eltávolodott eredeti programjától, tehát a választóitól is. Mindazonáltal a legvalószínűbb az, hogy az SPÖ a 12 mandátumhoz jutott Osztrák Szabadság Párttal (FPÖ) lép koalícióra, amely hajlandó az együttműködésre. A hatalomból azonban szeretne részesülni a polgári Osztrák Néppárt (ÖVP) is, amely csak 9 képviselővel kevesebbet (81 -et) küldhet a parlamentbe, mint a szocialisták. A jelenleg folyó párttanácskozásokon és a pártközi megbeszéléseken dől el milyen kormányzási forma alakul ki Ausztriában. PAPUCSEK GERGELY KOMMENTÁRUNK
