Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1983-04-22 / 94. szám, péntek
Utak és kiutak filmművészetünkben A cseh és a szlovák játékfilmek XXI. fesztiváljáról O strava, az észak-morvaor- szági kerület székhelye adott az idén otthont a cseh és szlovák játékfilmek XXI. fesztiváljának. A résztvevők a barrandovi, a gottwaldovi és a kolibai játékfilmstúdió tavalyi termését - 44 alkotást áttekintve értékelték film- művészetünk helyzetét és megvonták a múlt év mérlegét. Elöljáróban állapítsuk meg: a bemutatott filmek színvonala átlagos volt. örvendetes, hogy a legmagasabb díjjal kitüntetett film - Stefan Uher Betonon legeltetett lovak című munkája - a kolibai stúdió műtermeiből került ki, s az alkotás hamisítatlan atmoszférájával és a mai kelet-szlovákiai falu életének sajátos bemutatásával vonta magára a figyelmet. Elnyerte a közönség tetszését a másik szlovák film, Dušan Trančík Fenevadak ketrece című műve is. A cseh alkotások közül véleményünk szerint csak két film vetekedhet az említettekkel: az Üreszsebúek, Jaroslav So- ukup munkája és a Részleges napfogyatkozás, melyet Jaromil Jireš rendezett. A többi film, bár akadt köztük nemegy figyelemreméltó is, a termés egészét tekintve nem minősíthető kiegyensúlyozott alkotásnak. A fesztivál egyik fődíját a Betonon legeltetett lovak című szlovák •film kapta. Jegyezzük meg: Koli- bán már régen nem készült olyan film, mely mind a nézők, mind a kritikusok körében egyértelmű fogadtatásra talált volna. Az alkotás Milka Zimková elbeszélése alapján készült, a főszerepet is ó játssza; teljesítményéért megkapta a legjobb női alakítás díját. A Kelet-Szlovákiában napjainkban játszódó történet központi alakjai hús-vér emberek, akik örülni, szo- morkodni egyaránt tudnak, s akik az egykor elmaradott vidék mai bőségét teljesen magától értetődőnek tekintik, a múlt mégis valahol a lelkűk mélyén szunnyad. Ez az ellentmondás teszi őket vérbő, színes figurákká, nem önmaguk karikatúrái, hanem rendkívül sajátos, utánozhatatlan egyéniségek. Ilyen aprólékosan felvázolt mikro- környezetet szlovák filmben még nem láthattunk. Az alkotás egy asszonyról, úgy is mondhatnánk általában a nőkről szól. Azokról, akik hibáztak egyszer életükben és ezért egy életen át fizetniük kell. Kemény és töretlen ez az asszony, körömszakadtáig harcol a boldogságáért. Jobb sorsra érdemes, s amikor már-már úgy tűnik, hogy boldogabb holnap köszönt rá, minden kezdődik elölről, sorsa szinte megismétlődik, újratermelődik a leánya életében. Ezt a kálváriát a film úgy mutatja be, hogy ez az élet rendje-módja, az asszonyoknak ez az osztályrészük; érzelgősség nélkül, humorral és megértéssel, művészi igényességgel ábrázolja a történteket. E gészen más világba kalauzolja a nézőt Dušan Trančík Fenevadak ketrece című munkája. A cselekmény szintén napjainkban, de Bratislavában, az állatkertben játszódik, a mű hőse ugyanis állatgondozó. A rendező az élet apró-cseprő dolgait bemutatva jellemzi a hőst, a látszólag rendes embert, aki az általa kitaposott úton haladva éli megszokott, tisztes napi életét. Ez a nyugodt, jelentéktelen ember, aki talán a légynek sem tudna ártani, valójában nagyon is önző, kegyetlen, sőt gyáva is, s az adandó alkalommal azonnal kimutatja foga fehérjét. Elég, hogy az útjába kerüljön egy fiatal, látszatra nyegle, voltaképpen azonban tiszta, nyílt ember. A történet két különböző magatartásforma, életfelfogás szembesítésére épül, az alkotó érdeklődésének középpontjában ennek vizsgálata áll, az emberben megbúvó rosszat, a becsületességgel álcázott gonoszságot elemzi. Szemmel láthatóan az ifjú nemzedéknek szurkol, melyben van annyi erő, hogy szembeszegüljön az ilyen egyénekkel és cselekedeteikkel. A főszerepet Bekim Fehmiu jugoszláv színész játssza, partnere Marek Brodský. A másik három film cselekménye is napjainkban játszódik, s bár témájuk érdekes, ábrázolásmódjuk nincs összhangban a témaválasztás igényességével. Ide sorolhatjuk a Korai nyár című alkotást (rendezte Otakar Krivánek), mely a túl fiatalon vállalt anyaság problematikájával foglalkozik, továbbá Peter Hledík, A csaj című debü- táns munkáját, mely egy ötvenéves férfi fellobbanó szerelméről szól és Ľudovít Filan Az autópálya végén című filmjét, mely a karrierizmust, a jellemtelenséget, s egyéb negatív tulajdonságokat tűz gombostűhegyre. A téma feldolgozását tekintve nem mondható jeles alkotásnak Peter Solan Sejtése sem és felemás fogadtatásban részesült a szlovák-ju- goszláv közös vállalkozásban készült Goluža úr halála is. Figyelemre méltó alkotás viszont Éva Štefankovičová Irkafirka című de- bütáns munkája. Gyermekmusical a Golyócskák, melyet Jozef Za- char rendezett, s bár az alkotás gyermekekről szól, róluk mégis mintha megfeledkeztek volna. Valami hasonló történt Martin Hollý Só vagy arany című mesefilmjével is, mely ugyan igényes munka, alkotói azonban nem vették figyelembe a gyermekek életkori sajátosságait, ezért nem elég érdekes és vonzó a mű éppen azoknak, akiknek szánták. Kevésbé jót mondhatunk Martin Ťapák A világ legnagyobb homokvára című mesefilmjéről is. A fesztivál másik fődíját Václav Matéjka Szerelmem Jakabbal című munkájának ítélték. Az alkotás a megalkuvást, a képmutatást, a karrierizmust ostorozza, egy tanítónő és egy vállalati igazgatóhelyettes sorsát bemutatva. A cselekményt a rendező egy farsangi álarcosbál jeleneteivel szövi át. Ez a megoldás kétségtelenül eredeti, a farsangi vígság, a jelmezek azonban túl harsányak és zavarólag hatnak. Földöntúli lények látogatnak bolygónkra Old- rich Lipský Üdvözlet a Földről című munkájában, melyet szintén fődíjjal jutalmaztak. A földöntúliak élményeit rajzolt betétekkel tűzdelték meg az alkotók, ezzel mintegy magyarázatot fűzve az idegenek által a Földünkön tapasztaltakhoz. A néző jót mulat az ötletgazdag filmen, az alkotó a patronokat azonban a kelleténél korábban elsüti, így több ízben is azt hisszük, hogy a filmnek már vége van, amikor a cselekmény még mindig folytatódik. Az alkotás közönség- sikerre számíthat, ennek ellenére nem tartozik az igazán jó cseh vígjátékok közé. Különdíjat kapott Jaroslav Balík Eszeveszett kánkán című alkotása, mely az osztrákokkal közösen készült. A történet az első világháború végén kezdődik, s a világválság időszakáig tart. Központi alakjai egy volt katonatiszt és egykori csicskása. (Az utóbbit Josef Vink- /ár játssza, akit a legjobb férfialakítás díjával tüntettek ki) A film üde tempójú, mesterségbeli tudással készült mű, de távolságtartó. Hasonló érzésekkel távozik a néző Jirí Svoboda Találkozás a halál árnyékában című filmjéről is. Ez a mű nemcsak rideg, hanem mesterkélt is, a történet valósággal kiagyalt. Jana Brejchová (a legjobb női alakítás másik díja) és Radoslav Brzobohatý képességeik legjavát nyújtották, csodákat azonban ők sem tehettek. Az alkotók túlságosan eredetieskedtek, ez pedig nem vezetett célra. Egyszerűség és természetesség jellemzi Jaroslav Soukup Üreszsebúek című alkotását, mely a legjobb forgatókönyv díját kapta. Két érettségiző fiatal áll a forgató- könyvíró-rendező érdeklődésének középpontjában. Ezek a fiúk pályakezdőként kemény próbát állnak ki. Jaroslav Soukup érzékenyen, egyszerűen, de hatásosan ábrázolja a mai fiatalok érzés- és lelkivilágát. A Részleges napfogyatkozás - Jaromil Jireš rendezésében - egy látássérült serdülő lányt életének abban a szakaszában mutatja be, amikor reményét vesztve válságos helyzetbe kerül, majd ismét önmagára talál. Az alkotó elkerülte a szentimentaliz- mus buktatóit, alkotása ízlésesen, sok-sok érzelemmel készült film. A cseh alkotások közül ezenkívül már csak négy film érdemel említést; a Hogyan veszít a világ költőt (rendezte Dušan Klein) az Egy tehetséges cipész halála című krimi, melyet Jan Schmidt rendezett, a Varázslatos kaland, Antonín Kachlík munkája és Štépán Skalský vígjátéka, a Ha válunk, hát váljunk. H a elgondolkodunk a tavalyi filmtermésen, ismét hangsúlyoznunk kell, hogy átlagos volt, sőt egyik-másik film ezt a színvonalat sem éri el. Négy, esetleg hat film örömet szerez, az átlagon azonban ez nem sokat változtat. A látottak alapján megerősödik bennünk az a tény, hogy a rendezőknek • egy jelentős hányada ugyan érti mesterségét, de túlságosan rutinosan dolgozik, filmjeik ezért nem hagynak a nézőben maradandó élményt. Nem elég bátran elemzik a nehézségeket, márpedig ezekből bőven van. A művészet célja, hogy korunkat, a mindennapokat ábrázolja. A filmvásznon éppen ezt hiányoljuk. Sokat tettünk már ezért, de ha a mát őszintén akarjuk megmutatni, van még mit tennünk. Ezt bizonyította a cseh és a szlovák játékfilmek idei fesztiválja is. EMÍLIA KINCELOVÁ Hašek-centenárium Romániában Jaroslav Hašek, a cseh irodalom klasszikusa születésének közelgő 100. évfordulója élénken foglalkoztatja a román irodalmi sajtót is. A Romania, Luceafarul, Convorbiri literare és még néhány neves hetilap tanulmányokkal, jegyzetekkel, a író rövid humoros írásainak közlésével emlékszik meg a centenáriumról. A lapok többsége tájékoztatja olvasóit az idei csehszlovákiai „Hašek év“ fontosabb tervezett rendezvényeiről is. Legutóbb például a népszerű bukaresti szatirikus folyóiratban, az Urzicában olvashattunk egy érdekes összeállítást Jaroslav Hašekrôl. A esek irodalom legjobb román fordítója és ismerője Jean Grossu írásban méltatja Jaroslav Hašek szerepét a világirodalomban és többek közt leszögezi: ,,A világirodalom nem ismer még egy hasonló könyvet, mely az imperialista háború tragédiáját, esztelenségét és kegyetlenségét olyan mesterien leplezné és a nevetés megsemmisítő erejével pellengérre állítaná, mint Jaroslav Hašeknek Švejk a derék katona című regénye. “ A folyóirat közli továbbá a szerző két, románul eddig még meg nem jelent, humoros elbeszélését is Josef Lada eredeti illusztrációival. A centenárium alkalmából nemsokára a könyvesboltokba kerül Hašek nagyszerű regényének az ötödik román nyelvű kiadása is a már említett Jean Grossu fordításában. Hašek remekművének romániai népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint a mostani kiadás példányszáma: 150 000. A hetvenes évek elején a bukaresti Nemzeti Színház bemutatta a regény színpadi változatát is. A román fővárosban több mint 300 előadást ért meg a darab. Fokozatosan még további tíz vidéki román színház is műsorára tűzte, míg a román televízió eddig ötször közvetítette. A nagysikerű előadás felújítását ősszel tervezik. KOKES JÁNOS, Bukarest Két nap alatt közel négyszáz gyermek mutatkozott be a nyugatszlovákiai kerület hét magyarlakta járásából Érsekújváron (Nové Zámky), hogy számot adjon vers- és prózamondói, gyermek- és bábszínházi felkészültségéről. Ahogy az lenni szokott, voltak jó, gyenge és halvány bemutatkozások, igazán jók, vagyis hibátlanok nem, de a díjazottaknak minden esélyük megvan ahhoz, hogy iskolájukat, városukat méltón képviseljék a Dunamenti Tavaszon. A legkedvesebb meglepetést a színjátszó együttesek és a kisszí npadok szerezték azzal, hogy valamennyien gyermekszínházzal A párkányi Nevenincs előadásának egyik pillanata rukkoltak elő. Vagyis nem a naturalista színjátszáshoz ragaszkodó, úgymond „egész estét betöltő“ színdarabbal, nem is versekből szerkesztett műsorral léptek fel, hanem a szó legnemesebb értelmében gyermekszínházi produkciókkal, amelyekben egyenrangú szerepe van a szónak és a játéknak, a díszleteknek és a kellékeknek. S pedagógusrendezőink végre nem harmadrangú darabokhoz nyúltak, hanem a szerkezetükkel, építkezésükkel tiszta és egyszerű népmeséinkhez. A nyolc gyermekszínházi produkció közül egynek nem volt népmesei alapja, ami meg is látszott a dramaturgiai munkán: a légi (Lehnice) Május Gyermekszínház Saint-Exupéry A kis herceg című történetéből mutatott be néhány jelenetet. Hogy mindkét kategória első díja a szenei (Senec) alapiskolába került, az a jó darabválasztás mellett annak is köszönhető, hogy mind az Ifjú Gárda, mind a Pöttömszínház rendelkezik olyan szereplőkkel, akik nyilván a céltudatos színházpedagógiai munka nyomán, nemcsak a rendező-vezető Csuka Gyuláné szándékát képesek megvalósítani, de önmaguk elképzeléseit is. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Kisfókusz és a marcelházi (Marcelová) Prü- csök megérdemelt sikert aratott produkciójában elsősorban még a választott játékstílus megkövetelte típusábrázolásra és a meglevő ötletek, színpadi megoldások finomítására kell összpontosítani. Persze nemcsak az eddig említett együtteseknek, de a többi résztvevőnek - a párkányi (Štúrovo) Csángálóknak, az alsópéteri (Dolný Peter) Levelecskének és a jókaí (Jelka) Fecske Gyermekszínháznak - is arra kell törekednie, hogy játékosabbá, ötletesebbé és színházibbá varázsolják jól megválasztott és eddig is nagy munkát igénylő műsorát. Csak sajnálhatjuk, hiszen magunk lettünk szegényebbek, hogy a nyárasdi (Topoľniky) Hol volt... Gyermekszínház nem érkezett meg Érsekújvárra a minden szempontból elkötelezett és nagyon időszerű Szemüvegesek című Fehér Klára- darabbal. A bábcsoportok első kategóriájában igazi meglepetés született, hiszen egy eddig ali£ ismert együttes, a párkányi Nevenincs Kovács Magda Kele-Kelep árulása című meséjének bemutatásával első díjat szerzett. Nem tudni, hogy a gyerekek és a rendező- vezető Bernáth Margit eredményében mekkora szerepet játszott az iskola vezetésének hathatós támogatása, amit az igazgató jelenléte is igazolt, azonban tény, hogy jóval több együttesünk végezhetne színvonalasabb munkát hasonló támogatás mellett. A dunaszerdahelyi Százszorszép, és a komáromi (Komárno) Napsugár zömében kezdő tagokkal dolgozik, ám ismerve Marták Katalint és segítőtársait, valamint Szép Erzsébetet, bízvást remélhetjük, hogy a tőlük megszokott színvonalú produkcióval mutatkoznak be az országos fesztiválon. A második kategória nagy közönségsikerét, Soóky László, Bimbó, a gonosz óriás című bábjátéka aratta, amelyet Gál Lívia állított színpadra a marcelházai Prücsök nagyon tehetséges, mind hangban, mind a bábozásban igaz típusokat megformáló gyermekszínészeivel. A dunaszerdahelyi Pipitér Gaál Ida Darázs úrfi című darabját mutatta be, a szerző rendezésében. A gyermekszínházaknál említettük már a nyárasdiak érthetetlen távolmaradását, hadd szögezzük le, vagy a Zselizi (Želiezovce) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Hóvirág bábcsoportjának „otthonhagyása“ is furcsállható. A versmondók versenyében a leghullámzóbb színvonal a harmadik kategóriában volt, persze, érthetően, tesszük hozzá nyomban, hiszen ez a serdülők kategóriája, amelyben a gyermek vagy azt hiszi, hogy már felnőtt, s ennek megfelelően választ „világmegváltó“ szöveget, vagy azt, hogy még gyermek, s az igazából kiskorúakhoz szóló verssel nem bír technikailag megküzdeni. A második kategóriában igazából főleg Nyúl Péter remekelt, akárcsak az első kategóriában a köbölkúti (Gbelce) Racska Gábor. Félreértés ne essék, többnyire nem a versválasztással volt baj, hanem a versbéli gondolatok értelmezésével, egymáshoz illesztésével, a drámai vagy éppen hangulati súlypontok meglelésével. A megszokottnál is ,többet mondtak a csehszlovákiai nagyar irodalomból, s örömteli, hogy nem a másod- egy harmadvonal termékeiből. A marcelházi Czibor Károly Hazudós meséjét a Madách kiadó megjelentette Rozmaringkoszorú című kötetéből vette, vagyis a délszlovákiai népköltészetből. A fölmerülő problémák, szakmailag kifogásolt pontatlanságok ellenére a népköltészetből áradó tisztaság, őszinteség jellemezte ezt a fesztivált. SZIGETI LÁSZLÓ A szenei Pöttömszínház ismét kimagaslóan szerepelt (Gyökeres György felvételei) ÚJ SZÓ 6 1983. IV. 22. Két nap alatt - négyszázan
