Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-21 / 93. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1983. IV. 21. FELHÍVÁS A VILÁG NÉPEIHEZ Előkészületek a prágai béke-világközgyűlésre (ČSTK) - Havannában felhívás elfogadásával fejeződött be az a nemzetközi szeminárium, ame­lyen a katonai-ipari komplexum szerepéről tanácskoztak a békét, az országok szuverenitását és a nemzetek fejlődését fenyegető nukleáris veszélyben. A szemináriumra a prágai bé­ke-világközgyülés előkészületei­nek keretében került sor. A Havan­nában elfogadott dokumentum fel­hívással fordul a világ népeihez, hogy mindent tegyenek meg az amerikai imperializmus által szított lázas fegyverkezés leállítása, va­lamint az általános és teljes lesze­relés érdekében. A békés egymás mellett élés az egyedüli ésszerű alternatíva Andrej Gromiko cikke (ČSTK) - A békés egymás mel­lett élés elveinek szigorú betartása a jelenlegi feltételek közepette rendkívüli jelentőséggel bír, mivel a szocialista és a tőkés államok békés egymás mellett élése a nukleáris katasztrófa egyedüli ésszerű alternatívája - írja a Kom- munyiszt című szovjet elméleti fo­lyóirat legutóbbi számában And­rej Gromiko, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács első elnökhelyettese, külügyminiszter. A különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mel­lett élésének lenini elve - amelyet a szocialista országok következe­tesen megvalósítanak külpolitiká­jukban - megfelel a jelen kor jelle­gének, fő törvényeinek és követel­ményeinek, és ezért életereje nagy. Az SZKP és a szovjet állam politikája arra irányul, hogy a nem­zetközi kapcsolatokat a békés egymás mellett élés elvei alapján alakítsa, és ezt a legégetőbb fela­dat megoldása - a háborús ve­szély elhárítása, a tartós, igaz­ságos és demokratikus béke biz­tosítása - szerves részének tartja. A cikk a továbbiakban leszöge­zi, hogy a Szovjetunió mindig a békét támogatta és ellene volt a hóditó háborúknak. A leszerelés, az enyhülés és a vitás kérdések békés eszközökkel történő rende­zésének híve volt és az is marad. A szovjet külpolitika békeszerető jellege tükröződik a párt kongresz- szusainak, a Központi Bizottság üléseinek határozataiban, a szov­jet kormány döntéseiben és a Leg­felsőbb Tanács felhívásaiban. A Szovjetunió - hangsúlyozza Andrej Gromiko - a leszerelés kérdéseiben állandóan vállalja a kezdeményezést. Egyetlen ál­lam sem járult hozzá oly jelentő­sen e probléma felvetéséhez és kidolgozásához, mint a Szovjet­unió. Természetesen tudataiban vagyunk annak is, hogy számos nehézség, akadály gátolja erőfe­szítéseinket s ezeket a Nyugat militarista körei gördítik elénk. En­nek ellenére azonban az SZKP és a szovjet állam kitartó és szívós harcának köszönhetően olyan eredmények születtek, amelyek egyes területeken bizonyos mér­tékben fékezik a lázas fegyverke­zést. A szovjet külügyminiszter a to­vábbiakban kiemelte azt a kötele­zettségvállalást, hogy a Szovjet­unió elsőként nem alkalmaz nuk­leáris fegyvert és emlékeztet a kü­lönböző nemzetközi fórumon tett szovjet békejavaslatokra. A Szov­jetunió a genfi tárgyalásokon a mindkét fél számára elfogadható megállapodásokra törekszik, s a bécsi közép-európai haderő­csökkentési tárgyalásokon ugyan­csak mindent megtesz a siker ér­dekében. Andrej Gromiko végezetül a Varsói Szerződés legutóbbi prá­gai nyilatkozatában foglalt javasla­tokra hívja fel a figyelmet. A több mint 20 állam képviselői elítélték a Reagan-kormányzat agresszív politikáját, és hangsú­lyozták, hogy az amerikai közepes hatótávolságú rakéták nyugat-eu­rópai telepítése nemcsak Európa, hanem a világ békéjét is fenyegeti. A résztvevők a nemzetközi béke­mozgalom egységének elmélyíté­sére szólították fel a világ népeit. Méltatták a Szovjetunió szerepét a békéért vívott harcban, és hang­súlyozták: az újabb és újabb szov­jet békekezdeményezések arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió a háborús veszély elhárítására tö­rekszik. Romes Csandra, a Béke-világ- tanács elnöke zárszavában hang­súlyozta, hogy a júniusban Prágá­ban sorra kerülő béke-világköz- gyülés olyan fórum, amely nyitva áll a béke megőrzéséért, a békés egymás mellett élésért küzdők előtt. Oslóban befejeződött a „Konf­rontáció vagy új alternatívák?“ el­nevezésű nemzetközi konferen­cia, melyen a nyugat-európai, a skandináv országokbeli és egyesült államokbeli közéleti és politikai személyiségek vettek részt. Az elhangzott vitafelszólalások azt bizonyították, hogy a lázas fegyverkezés leállításának egye­düli útja a széles körű kelet-nyu­gati párbeszéd folytatása, a külön­böző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti bizalom és a jószom­szédi kapcsolatok légkörének a megteremtése. (ČSTK) - A hondurasi területről behatoló somozista bandák újabb terrorakciót hájtottak végre Nica­ragua ellen. Az ellenforradalmárok 20 tagú csoportja megtámadta Chinandega tartományban Bado Ancho községet. Erről a managuai külügyminisztérium számolt be, hozzátéve, hogy az akció során a falu egyik lakóját megölték, há­rom egészségügyi dolgozót és öt gyermeket foglyul ejtettek. A kül­ügyminisztérium Hondurast tette felelőssé a terrorakcióért. A szom­szédos ország mind intenzíveb­ben bekapcsolódik a Nicaragua ellen folytatott hadüzenet nélküli háborúba. A nicaraguai honvédelmi, vala­mint a belügyminisztérium közölte, hogy a sandinista hadsereg egy­ségei az ország északi részében az elmúlt három nap folyamán 52 ellenforradalmárt tettek ártalmat­lanná. A harcok során 7 nicara­guai katona is életét vesztette. Managuai hivatalos jelentés szerint a hadsereg felszámolt egy öttagú csoportot, amely Chinan­dega tartományban egy villamos erőművet akart a levegőbe röpíte­ni. A banditákat a tűzpárbaj során agyonlőtték. Tomas Borge belügyminiszter a TASZSZ-nak adott nyilatkozatá­ban többek között elmondotta, hogy a Nicaraguába betört ellen- forradalmi és zsoldos egységek komoly veszteségeket szenved­tek, és a sandinista hadsereg tá­madásai elől kénytelenek vissza­vonulni. Az elmúlt napokban a harcok színhelyén minőségileg megváltozott a hadi helyzet. A sandinisták és a népi milíciák sikeres hadműveletei következté­ben a somozista bandák jelentős mértékben elveszítették harci ké­pességüket. Honduras az ellenfor­radalmi bandák létének meghosz- szabbításáért igyekszik mindent megtenni, és ezért fegyverrel és lőszerrel látja el őket. Nem kizárt, hogy a somozisták végső veresé­gük előtt bevetik a Hondurasban elhelyezett tartalékaikat is - mon­dotta Borge. Ma már határozottan állíthatjuk: meghiúsult az Egyesült Államok azon kísérlete, hogy a Nicaragua elleni agressziót „polgárháború­ként“ tüntesse fel. A Reagan-kor­mányzat a nicaraguai eseménye­ket a salvadori polgárháborúval egy kalap alá akarta vonni, s így akarta diktálni saját feltételeit Közép-Amerikának. Nicaragua hajlandó tárgyalni, azonban sosem hajlandó nemzeti önállóságát sértő engedményeket tenni - hangsúlyozta Tomas Borge. Honecker - Arismendi találkozó (ČSTK) - Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke Berlinben fogadta Rodney Arismendit, az Uruguayi KP első titkárát, aki az NDK fővárosában részt vett a nem­zetközi Marx-konferencián. A felek elítélték az amerikai imperializmus agresszív törekvéseit Közép- Amerikában és szolidaritásukat fejezték ki a nicaraguai nép forra­dalmi harcával. CL vdemajfából Izvesztyija A szovjet—kínai normalizálás akadályai A kanadai parlament épülete előtt az elmúlt napokban az indián lakosság mintegy 2000 képviselője gyűlt össze, hogy tiltakozzon az őket sújtó megkülönböztetés ellen. A kanadai indiánok körében igen magas a munkanélküliség és a gyermekhalálozás aránya. Az indiánok átlagban tíz évvel alacsonyabb kort érnek meg mint a többi kanadai lakos. (Telefoto - ČSTK) A szovjet-kínai viszony alakulásának pillanatnyi ki­látásait, a közeledés akadá­lyozó tényezőit elemezte az Izvesztyija című lap kedd es­ti számában Nyikolaj Szerge- jev szemleíró. A cikket kivo­natosan ismertetjük. Ismeretes, hogy Kínában időről időre hivatalos nyilatkozatok hangzanak el arról, hogy Peking kész folytatni a Szovjetunióval a politikai párbeszédet. A kínai lapokban mostanában megjelenő írások azonban azt bizonyítják, hogy Kína korántsem mondott le a szovjetellenességről. Ez termé­szetesen az imperializmust segíti abban, hogy Kínát mint a Szovjet­Kommentárunk A nemzetközi kereskedelem volumene tavaly 6 száza­lékkal csökkent az 1981-es szint­hez viszonyítva. Az 1981-es érték pedig 1 százalékkal maradt el az egy évvel korábbi szinthez képest. Előzőleg pedig - a második világ­háború után - még 1952-ben és 1958-ban következett be hanyat­lás a világkereskedelemben, de a tavalyi visszaesés eddig nem tapasztalt méretű. Elemzések azt mutatják, hogy a világkereskede­lem lanyhulásához elsősorban a nyersanyagok, de legfőképpen az olaj iránti kereslet csökkenése járult hozzá. Némiképpen közre­játszott a világpiaci árak szintjének a tavalyi év második felétől ta­pasztalható esése is. Az országok közötti kereskede-' lem mérséklődéséhez egyes nyu­gati országok protekcionista intéz­kedései is hozzájárultak, amelyek­kel nehezítették a külföldi áruk bejutását saját piacukra. Az Egye­sült Államok járt e téren az élen. Csak néhány intézkedését említ­sük. magas védővámokkal tette lehetetlenné a közöspiaci acél, il­letve a kínai textiláru bejutását. Az előző okoknál jóval kisebb mérték­ben ugyan, de az Egyesült Álla­mok kormányzatának diszkriminá­ciós intézkedései a szocialista or­szágok ellen is a világkereskede­lem visszaesését jelző tendenciá­kat erősítették. A megfontoltan mérlegelő köz­gazdászok világszerte azon a vé­leményen vannak, hogy a világ- gazdaság jelenlegi helyzetében ajánlatosabb inkább tartózkodni az önző protekcionista lépésektől és a gazdasági szankcióktól. A más államok rovására tett ilyen jellegű lépések csak tovább nehe­zítik és terhelik az egyébként is nehéz próba elé állított nemzetkö­zi gazdasági együttműködést a különböző társadalmi rendszerű országok között. Ezeket az intelmeket eddig is figyelmen kívül hagyta az amerikai nyugatnémet bank, a Deutsche Bank például óva intett, hogy „Nyugat-Európa legyen észnél, ha az Egyesült Államok zsarol és fenyeget“. A bank elöljárói szerint az NSZK exportorientált ország, ezért számára létfontosságú a Ke­lettel folytatott kereskedelem, hi­szen a szocialista országok meg­rendeléseitől több-százezer mun­kahely függ az NSZK-ban. Állja a szavát? vezetés, de a jelek szerint ezután sem kíván másként tenni. Az utób­bi hetekben - a hét legfejlettebb tőkés ország május végi gazdasá­gi csúcstalálkozójának közeledté­vel - a nyugati lapok olyan értesü­léseket közöltek, hogy Reagan el­nök Williamsburgben házigazda­ként a szocialista országok elleni újabb gazdasági korlátozó intéz­kedések elfogadására próbálja rá­venni az NSZK-t, Franciaorszá­got, Nagy-Britanniát, Olaszorszá­got, Japánt és Kanadát. Sőt, a Fi­nancial Times arról értesült: az USA azzal akarja zsarolni Nyugat- Európát, hogy nem teszi hozzáfér­hetővé számára az amerikai sza­badalmakat és korszerű technoló­giákat, ha szembeszegülnek a Ke­lettel folytatott kereskedelem kor­látozására irányuló fehérházi el­képzelésekkel. Lett is erre felboly­dulás Nyugat-Európában! Szá­mos felelős politikus józanságra intette az amerikaiakat, több meg­értést elvárva tőlük. A legnagyobb Lambsdorff gazdasági miniszter maga is úgy vélte, hogy „eltúlzot­tak“ a washingtoni követelések. Megerősítette, az NSZK nem híve annak, hogy az amúgy is leféke­ződött nemzetközi kereskedelem­ben újabb kockázatos beavatko­zást hajtsanak végre. Vagyis - egyértelműbben fogalmazva: Bonn a rakétatelepítés kérdésé­ben ugyan feltétlenül követi Wa­shingtont és helyesli konfrontációs politikáját, ám ugyanakkor nem tartja kívánatosnak, hogy a konf­rontációs irányvonalat kiterjesszék a kelet-nyugati gazdasági együtt­működésre. Bonnhoz hasonlóan a többi nyugat-európai fővárosban is attól tartottak, hogy a Fehér Ház Wil­liamsburgben számukra elfogadha­tatlan „gazdasági viselkedési kó­dexet“ akar rájuk erőszakolni. Ezért az elmúlt hetekben a Közös Piac Írásban tiltakozott az ameri­kai kormánynál a tervezett újabb kereskedelmi korlátozások miatt. Mindez még a bonni kancellár múlt heti washingtoni útja előtt történt. Helmut Kohltól az európai szövetségesek azt várták, hogy Washingtonban Nyugat-Európa nevében és védelmében lép fel, valamint megpróbálja lebeszélni Reagan elnököt a kelet-nyugati kereskedelem aláásását célzó ter­veiről. Kohl ugyan már hazatért, mégsem tudni teljes bizonyosság­gal, hogy ez végül is sikerült-e neki. Hazaérkezése után szűksza­vúan annyit mondott, hogy a hét vezető tőkés ország májusi gaz­dasági csúcstalálkozóján nem lesz szó a kelet-nyugati kereske­delem korlátozásáról. „így álla­podtunk meg Reagan elnökkel“ - fűzte hozzá. A részletekbe nem bocsátkozó nyilatkozat mindössze annyit árul el, hogy a tőkés csú­cson nem lesz erről szó, azt már viszont nem állítja, hogy később sem, vagyis hogy végleg elvetik a tervet. Egyelőre ugyanis nem mondták le a „hetek“ április 29-re tervezett pénzügyminiszteri, illetve május 10-11 -én esedékes kereskedelmi és gazdasági miniszteri konzultá­ciókat. Ezeken a fórumokon a kor­látozó intézkedések egyeztetésé­ről kellene tárgyalni. Ha Reagan elnök állja szavát, akkor Williams­burgben nem a kelet-nyugati ke­reskedelem csökkenése lesz a központi téma, de az egyáltalán nem kizárt, hogy a kérdést nem tűzi-e ismét napirendre az év hát­ralevő részében. P. VONYIK ERZSÉBET unió elleni stratégiai partnert fel­használja stratégiai játékaiban. A legutóbbi időben Kínában el­szaporodtak az állítólagos szovjet fenyegetésről, továbbá Moszkva hegemon törekvéseiről szóló nyi­latkozatok. A Szovjetuniót teszik felelőssé a fegyverkezési hajsza fokozódásáért, továbbá Peking Washington jó partnerének bizo­nyul az Afganisztánnal és Kam­bodzsával kapcsolatos propagan­dakampányban. Kína azonban lát- nivalóan szemet huny az Egyesült Államok veszélyes, kalandor poli­tikája fölött, egyetlen szava sincs a világszocializmus ellen meghir­detett amerikai kereszteshábo­rúról. Bár a Szovjetunió sohasem fe­nyegette és ma sem fenyegeti Kí­nát - folytatódik a cikk - mégis állandóan felszólítják a kínai fővá­rosból, hogy számolja fel a norma­lizálódás elé állított akadályokat, és vessen véget a Kína elleni hegemonista politikájának. Pe- kingben úgy tüntetik föl, hogy a Szovjetunió jó kapcsolata Viet­nammal, Kambodzsával, Mongóli­ával és Afganisztánnal - úgymond - veszélyezteti Kína biztonságát. Vagyis a szovjet-kínai kapcsola­tokat harmadik országok kárára szeretnék rendezni. Ilyesmibe azonban a szovjet fél sohasem fog belemenni - szögezi le az Izvesz­tyija cikke, majd hozzáteszi: ront­ják továbbá a normalizálódás esé­lyeit a szovjet területeket megala­pozatlanul Kínának tekintő tan­könyvek, térképek, „tudományos“ kiadványok. A Szovjetunió kész az egészsé­ges kapcsolatok visszaállítására, de ehhez a szovjet-kínai konzul­tációk idején szükség van a légkör normalizálására. Ettől függ, hogy érdemben folytatódhatnak-e a megbeszélések. Szovjet részről továbbra is készen állnak a szov­jet-kínai kapcsolatok fejlesztésé­re, mert ez egyaránt szolgálja a két ország érdekeit, valamint a béke és a népek közötti barát­ság ügyét. Éppen ezért a Szovjet­unió határozottan fellép minden olyan zavaró körülmény ellen, ami további akadályokat állít a norma­lizálás elé, és kedvezőtlen hatás­sal van az ázsiai, valamint a világ- helyzet alakulására. Moszkva ilyen konstruktív hozzáállást vár Pekingtől is - írja az Izvesztyija. Újabb terrorakció Nicaragua ellen Tomas Borge nyilatkozata

Next

/
Thumbnails
Contents