Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1983-04-19 / 91. szám, kedd
A háborús veszély elhárításához a haladó erők ÚJ SZÚ 3 1983. IV. 19. közös összefogására van szükség Vasil Bil’ak beszéde a berlini Marx-konferencián Tisztelt Honecker elvtárs, kedves elvtársak, tisztelt barátaink! Csehszlovákia Kommunista Pártja nagyra becsüli a Német Szocialista Egységpárt kezdeményezését, konferencia összehívását, Marx Károly, a nagy forradalmár és tudós születésének 165. évfordulója és halálának 100. évfordulója alkalmából. E jubileumokkal kapcsolatban igen sok találó megállapítás jelent meg írásban, és hangzott el a tudományos szocializmus megalapítója művének világtörténelmi jelentőségéről. Rendkívül ösztönzőnek és értékesnek tartjuk Jurij Vlagyimirovics Andropovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának cikkét. Nagy érdeklődéssel hallgattuk meg Erich Ho- neckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének mélyen megalapozott felszólalását, valamint e világközgyűlésen elhangzott felszólalások egész sorát. Különböző forradalmi, demokratikus, nemzeti felszabadító irányzatok, különböző politikai pártok és mozgalmak képviselőiként gyűltünk össze, hogy kifejezzük mérhetetlen tiszteletünket Marx Károly műve iránt. Történelmi érdeme az volt, hogy a végtelenül sokrétű, látszólag sérthetetlen társadalmi valóságban felfedezte a történelmi fejlődést, a kizsákmányoló rendszerek pusztulásának és azon társadalom születésének objektív törvényszerűségeit, amely a munka, a szociális igazságosság, az ember tényleges szabadsága, valamennyi nemzet és faj egyenjogúsága iránti tiszteleten alapul. Marx nem csupán a világ valósághű megismerésére törekedett. A tudományos igazság számára a társadalom forradalmi átalakításának eszköze volt. Amint Lenin találóan rámutatott, a marxizmus az összes többi szocialista elmélettől abban különbözik, hogy az objektív helyzet és a fejlődés objektív folyamata elemzése során nagyszerűen egybekapcsolja a teljesen tudományos józanságot a forradalmi energia, a forradalmi alkotó erő, a tömegek forradalmi kezdeményezése és természetesen az egyes személyiségek, csoportok, szervezetek és pártok - amelyek meg tudják valósítani az egyes osztályokkal való kapcsolatot - jelentőségének határozott elismerésével. Mi mindnyájan magunkénak valljuk Marx Károly hagyatékát. Nem szükséges azonban tagadni azt, hogy művéért a marxizmus születésétől kezdve nagy küzdelem folyt és folyik. Tanácskozásunk lényege nem az, hogy egymásnak bizonygassuk, ki és hogyan teljesíti a nagy forradalmár és tudós hagyatékát. Minden egyes forradalmi haladó pártnak megvan a saját külön életrajza. Sok mindenben különböznek egymástól, nemzeti és történelmi sajátosságukkal, hatáskörük specifikus feltételeivel. Igaz azonban, mennél jobban használják ki minden párt febadatai teljesítése során és az új társadalom felépítéséért vívott küzdelemben a nemzetközi forradalmi és felszabadító mozgalom által összegyűjtött tapasztalatokat, minél jobban támaszkodhat az internacionalista szolidaritásra,' annál nagyobb sikereket ér el. Mindazok a pártok, amelyek társadalmi haladásra törekszenek, ezen felül felhasználhatják a Marx és Engels által kidolgozott és évszázadunk gyakorlata által igazolt tanítások felbecsülhetetlen szellemi gazdagságát. Szerencse volt az emberiség számára, hogy Marx Károly müvének következetes folytatójára talált Vlagyimir lljics Leninben. Lenin minden téren fejlesztette Marx tanítását és kiépítette a munkásosztály olyan forradalmi élcsapatát, amely képes volt Oroszország népét elvezetni a Nagy Októberi Szocialista Forradalomhoz és a szocializmus győzelméhez. Ö volt az, aki teljes mértékben megértette, hogy a marxizmus nem valamiféle érinthetetlen dogma, hanem élő, alkotó tanítás, módszer és útmutatás a tevékenységre. Megértette, hogy megbízható iránytű ez, amely lehetővé teszi minden zátony és vihar leküzdését, lehetővé teszi, hogy biztos léptekkel haladjunk előre a forradalmi célokhoz vezető úton. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, valamint a szovjet állam - a Szovjet Szocialista Köztársaságok szövetsége - létrejötte Marx Károly legnagyobb diadala. A Nagy Október eszméiből született meg Csehszlovákia Kommunista Pártja is, amely népünket elvezette a szocializmusba. A forradalmi harcok, valamint a szocialista építés során végzett alkotó munka tapasztalatai bizonyítják, hogy minden, gyakran igen eltérő helyzetekben is a forradalmi párt léte nélkülözhetetlen. Emellett nincs arról szó, hogy bárkire is rákényszerítsenek valamilyen modellt, hanem ennek olyan pártnak kell lennie, amely képes a dolgozó népet harcra mozgósítani és vezetni a kizsákmányolok és az elnyomók ellen, olyan társadalmi rend megteremtéséért, amelynek alapvető vonásait Marx Károly jellemezte. Előfordulnak olyan nézetek is, hogy Marx, Engels és lenin tanításai már elvesztették forradalmi erejüket, és kimerült ihlető hatásuk. Ez mélységes tévedés. Úgy, ahogy nem lehet folyó forrás nélkül, nem lehet forradalmi mozgalom sem eszmei forrásai, a mar- xizmus-leninizmus elmélete nélkül. Nemegyszer kell olyan szemrehányásokat hallanunk, hogy dogmatikusak vagyunk. Egyesek nyilvánvalóan arra törekszenek, hogy lebecsüljék, csökkentsék a mar- xizmus-leninizmus elméletének tekintélyét és vonzerejét. Bár az új társadalom építésének útján nehézségeink is támadnak, ennek oka nem az, hogy ezt az elméletet érvényesítjük. Ellenkezőleg, e nehézségek abból származnak, hogy ezt az elméletet csak korlátozottan vagyunk képesek alkotó szellemben, elvhűen érvényesíteni és fejleszteni korunk új feltételeivel és szükségleteivel összhangban. A bírálóknak, akik oly gyakran azzal vádolnak bennünket, hogy a mi szocializmusunk nem olyan, amilyennek azt Marx elképzelte- ha eltekintünk attól, mennyire elferdítik Marxnak a szocializmusról szóló nézeteit -, ajánlatos, hogy eljöjjenek, megismerkedjenek realitásunkkal, a reális szocializmus tapasztalataival, megismerjék problémáinkat, és ne vállalják az olyan ember szerepét, aki ugyan tudja, hogyan kell nevelni a szomszéd gyerekeit, de saját gyermekeivel, ha egyáltalán vannak gyermekei, nem tud zöldágra vergődni. Csehszlovákia Kommunista Pártja gyakorlati munkájában abból indul ki, hogy Marx módszerétől idegen bármiféle megcsonto- sodottság és sematizmus. A materialista dialektika - a marxizmus élő lelke, ahogy azt Lenin nevezte- nemcsak lehetővé teszi, hanem még meg is követeli azt, hogy szüntelenül reagáljunk a változó társadalmi valóságra, összevessük az eszméket a társadalmi realitással, tanításainkat továbbfejlesszük a változó konkrét történelmi feltételekkel összhangban. Marx és Lenin ereje arra, hogy előre lássák a jövő fejlődést, az élettel való szoros kapcsolatukból fejlődött ki, abból a képességükből, hogy fel tudták tárni mélyreható törvényszerű ^irányzatait. Amint Jurij Andropov elvtárs, az SZKP KB főtitkára találóan rámutatott: „Marx még a jövő eseményeit is pontosabban értékelte, mint ahogyan egyes mai „bírálóink“ a múlt eseményeit értékelik." A csehszlovák kommunisták kezdettől fogva a klasszikusok elméleti hagyatékának - a tudományos szocializmusnak - alkotó módon való érvényesítésére törekedtek. Saját tapasztalatunk, nemegyszer kemény gyakorlatunk meggyőzött bennünket a marxiz- mus-leninizmus pótolhatatlan jelentőségéről. Nem építhettük volna fel a szocializmust hazánkban, ha nem tanulmányoztuk volna az életet, nem igyekeztünk volna tekintetbe venni az élet valamennyi oldalát és ha ugyanakkor nem tartottuk volna tiszteletben a társadalmi fejlődés Marx Károly által felfedezett általános törvényszerűségeit. A gyakorlatban szerzett tapasztalataink szilárdan, egyszer s mindenkorra meggyőztek bennünket arról, hogy Marx és Lenin tanai csak internacionalista műként fejlődhetnek sikeresen és befolyásolhatják a forradalmi folyamatokat. Pártunk a marxizmus-leniniz- must mindig a nemzetközi munkásosztály közös tulajdonaként és eszközeként értelmezte. Számunkra, csehszlovák kommunisták számára a proletár internacionalizmus elválaszthatatlanul egybekapcsolódik a Szovjetunió népéhez fűződő megbonthatatlan szövetségünkkel és barátságunkkal. A nemzeti és az interna- cionális szempont pártunk számára teljes egységet alkot. A proletár internacionalizmus a népek szocialista közösségének létrejöttével szocialista internacionalizmussá fejlődött, amely nemcsak a pártok, hanem a nemzetek és államok közötti kapcsolatokat is kifejezi, s a csehszlovák nép tudatában elválaszthatatlanul egybefonódik a Szovjetunió iránti mélységes testvéri barátság érzéseivel. Ez népünk történelmi tapasztalatából fakad. A Szovjetunió volt az, amely a fasizmus felett aratott győzelmével megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy népünk értékesíthesse az antifasiszta harcban hozott áldozatait, szabadon dönthesse el fejlődésének útját. És a Szovjetunió volt az, amely ezen az úton megoltalmazott bennünket az imperialista intervenció veszélyétől, szüntelenül segített és segít minket. Pártunk a Szovjetunió Kommunista Pártját a fórradalmi és kommunista mozgalom legtapasztaltabb pártjának tekinti. A Szovjetunió Kommunista Pártjához fűződő viszonyunk nem valamiféle ku- fár számításból ered, hanem becsületbeli ügyünk, a történelmi igazság ismeretének ügye. Marx Károly lángelméjűsége abban is rejlik, hogy megsejtette az orosz proletariátus úttörő szerepét. A szocializmusnak megszületésétől kezdve nagy küzdelmet kellett vívnia a belső és külső ellenség erőivel. Ma, a világ legdinamikusabb erejét jelenti. Nem fejlődik azonban problémáktól, ellentétektől mentesen és tévedések, emberi hibák is kísérik. Ha azt hinnénk, hogy ez másként is lehetett volna, azt jelentené, hogy az idealizmus hibájába esnénk, tagadnánk az életnek magát a lényegét és az objektív dialektikát. Fontos azért e problémák és ellentétek megoldása és leküzdése. Számos nehézségünk azokból az új feladatokból fakad, amelyeket megoldunk, a további előrehaladás útjainak kereséséből, s ezeken az utakon gyakran újabb akadályok támadnak, amelyeket azelőtt nem láttunk előre. Sok nehézség keletkezik azonban osztályellenfeleink tevékenysége következtében is. Hány intervenciót, különféle embargót, blokádot, felforgató akciót kellett leküzdenünk! Mi mindent terveznek és követnek el ellenfeleink csak azért, hogy bebizonyítsák: a munkásosztály nem képes a szocialista államot irányítani és vezetni és azért, hogy meghiúsítsák művünket! Hogy az imperializmus a harcnak milyen szégyenteljes formáit alkalmazza, milyen cinizmus nyilvánul meg az általa választott módszerekben, erről tanúskodik az ún. UNITA-nak nemrégen elkövetett terrorcselekménye *azok ellen a csehszlovák állampolgárok ellen, akik az angolai népnek segítettek az új, boldogabb élet építésében. Egyes burzsoá kormányok, amelyek oly szívesen leckéztetnek bennünket humanitásból, ujjukat sem mozdították, egyetlen lépést sem tettek azért, hogy állampolgáraink kiszabaduljanak, hogy elítéljék a durva erőszakos cselekményt, habár nem titok, hogy ezek a terrorakciók az ö védnökségük alatt, az ő aktív segítségükkel mennek végbe. Feltétlenül le kellett küzdeni a szocializmus építéséről alkotott számos szubjektív és leegyszerűsített nézetet. Rendkívül veszélyesek voltak a szocialista építés könnyű voltáról táplált illúziók. Mi is megfizettünk azért a téves elképzelésért, hogy elegendő a politikai hatalmat átvenni, és a többi már simán megy, azért az igyekezetünkért, hogy meggyorsítsuk a fejlődést, tekintet nélkül az előfeltételekre és a reális lehetőségekre. Egyet azonban kijelenthetünk: mindig a dolgozók létérdekeivel összhangban láttunk hozzá a problémák megoldásához, nem hárítottuk át őket a dolgozó ember vállaira, amint azt a tőkés államokban teszik. Minden probléma és nehézség ellenére olyan sikereket értünk el a szocializmus építésében, amelyekre joggal lehetünk büszkék. Emlékezzünk rá, hogy a kapitalista Csehszlovákiát a szabadság és a demokrácia oázisaként tüntették fel. De milyen volt a valós helyzet? Osztály-, szociális és nemzptiségi elnyomás, tömeges kivándorlás, az alkotóképes lakosság 10 százaléka munka nélkül, sortűz a munkát és kenyeret követelő munkásokra és parasztokra, egész körzetek elmaradottsága és nyomora - ez jellemezte az akkori burzsoá köztársaságot. Mindez ma már a múlté. Eltűntek az akkori éles osztály-, szociális és nemzetiségi különbségek, dolgozóinknak biztosítva van a munkára, a pihenésre való joguk, biztosítva vannak betegség és öregség esetére, joguk van ingyenes művelődésre, dolgozóink szociális biztonságban élnek. Nem egészen egy negyedszázad alatt megvalósítottuk a szocialista iparosítást, szövetkezete- sítettük a mezőgazdasági kisüzemi termelést, s ezáltal megszüntettük a város és a falu közötti óriási különbséget. Ma iparunk nem egészen egy hónap alatt termel annyi terméket, mint amennyit a tőkés Csehszlovákiában egy teljes év alatt termeltek. A szocializmus egyik legjelentősebb sikerének a nemzetiségi kérdés megoldását tartjuk. Az államjogi, a gazdasági és a szociális fejlődésben levő különbségek leküzdésével kiküszöböltük az egykori viszályokat a nemzetek között, s megteremtettük Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei egységének szilárd alapját. Ma mindenki számára különbség nélkül hozzáférhető a művelődés és a kultúra. A műveltségi szintet tekintve országunk a világ vezető államai közé tartozik. A szocialista állam sokoldalúan gondoskodik a dolgozó ember elégedett élete biztosításáról, és e célra egyre több eszközt fordít. Csupán az 1982-es évben ez az összeg a megtermelt nemzeti jövedelemnek 35 százalékát tette ki. Ennek több mint a felét a nyugdíj- biztosításra, a gyermekes családok támogatására és más szociális célokra fordított kiadások alkották. És ami a legfontosabb - a nép maga igazgatja államát, saját maga gazdája, mindenről ő dönt. Ahhoz, hogy a nép maga uralkodjék, nem lehet szüksége a politikai felépítmény régi struktúrájára, sem pedig a gazdasági alap régi struktúrájára. A társadalmi tulajdon rendszerének felel meg a munkáshatalom, az állam politikai rendszere is, amelyben a népé a legfelsőbb akarat. A polgári politikai prularizmus a szocializmus általunk elért foka számára túlhaladott éppúgy, mint ahogy a fejlett kapitalizmus számára túlhaladottak a feudalizmus politikai rendszerének formái. A mi politikai rendszerünk a Nemzeti Front, amelyben Csehszlovákia Kommunista Pártján kívül további négy politikai párt, a szakszervezetek, az ifjúsági, a nőszervezetek és mások tömörülnek. Nem akarom önöket számadatokkal terhelni. A számadatoknak még a legnagyobb sokasága sem fejezheti ki hazánk népe életének gazdagságát és sokoldalúságát. A dolgozók életében bekövetkezett mélyreható változások, a szociális biztonság, amelyet a szocializmus biztosít, egyértelműen megerősítik, hogy helyes úton haladunk, azon az úton, amelyet a marxizmus-leninizmus mutat nekünk. És eredményeink, sikereink még sokkalta erőteljesebbek lehetnének, utunkon sokkal nagyobb előrehaladást tehettünk volna meg, ha nem kellene szembenéznünk, amint már említettük, az imperializmus reakciós erőinek támadásaival. Az imperializmus reakciós erőinek ezek a törekvései a szocializmus meggyengítésére,- a zsarolás, a megfélemlítés, a diszkrimináció és az ellenforradalmi puccskísérletek - nem gyengülnek, sőt erősödnek. Elvtársak, tisztelt barátaim! Amikor 135 évvel ezelőtt megjelent a Kommunista Kiáltvány, a világon még csak a kommunisták egy maroknyi csoportja volt. Ma több mint 70 millió kommunista van, és nincs a világnak olyan országa, amelyben ne nyilvánulna meg a marxizmus-leninizmus eszméinek hatása. A leghatalmasabb imperialista ország elnöke- ő maga Don Quichote szerepében - keresztes hadjáratot hirdet a kommunizmus ellen, a Szovjetunió ellen, a szocialista közösség és általában a haladás ellen. Ronald Reagan beszédei egyikében kijelentette, hogy „a jelenlegi világban a kommunizmus minden rossz forrása“. A rossz forrása azonban éppen az imperializmus, annak háborúra vágyó erői, amelyek a nyereségért telhetetlensé- gük és hegemonista világuralmi szándékaik következtében pusztító háborúkkal fenyegetik az emberiséget. Marx találóan leleplezte a kapitalizmusnak ezt az erkölcstelenségét, annak társadalmi-gazdasági gyökereit és rámutatott, hogy ez visszatükröződik a tőkés nagyhatalmak külpolitikájában is. Marx Károly a Nemzetközi Munkásszövetség programnyilatkozatában 1864-ben azt írta, a munkásosztály kötelessége, hogy^uralja a nemzetközi politika rejtelmeit s arra törekedjen, hogy „az erkölcsösség és az igazságosság egyszerű törvényei, amelyekhez a magánszemélyek kölcsönös kapcsolatainak kell igazodniuk, a nemzetek közötti kap(Folytatás a 4. oldalon)
