Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-19 / 91. szám, kedd

A háborús veszély elhárításához a haladó erők közös összefogására van szükség Utolsó vonat (cseh) (Folytatás a 3. oldalról) csolatokban is érvényes legfel­sőbb törvényekké váljanak. Az ilyen külpolitikáért folytatott harc része a munkásosztály felszaba­dításáért vívott általános harcnak.“ Ki tartja számon a sérelmeket és bűntetteket, amelyeket a kapi­talizmus követett és követ el? Nem kell messzire a történelembe visz- szatekinteni. Lidice, Oradour, Os- viecim, Buchenwald, Hirosima, My Lai - ez is kapitalizmus. A palesz­tinok millióinak megfosztása hazá­juktól, a tömeggyilkosságok Satilla és Sabra táborokban - ez ugyan­csak kapitalizmus. A számtalan áldozat Indonéziában, Chilében, Kambodzsában, Salvadorban, a Közel-Keleten - ez ugyancsak kapitalizmus. Az emberi elme ki­gúnyolása, az arcátlanság és a ci­nizmus megnyilvánulása, amikor az ilyen tömegmészárlásokat és tömeges megtorlásokat a szabad­ság és a demokrácia győzelme szükségességével mentegetik. Az éhezők, az írástudatlanok száz­milliói, a munkanélküliek milliói, egész felsorakozó nemzedékek megfosztása a távlatoktól, a terro­rizmus, az erőszak kultusza, a kö­nyörtelen egoizmus, a fajüldözés, a faji megkülönböztetés, az em­berközi kapcsolatok alapvető nor­máinak lábbal tiprása - ez ugyan­csak kapitalizmus. Változott-e az az igazság, amelyet Marx tár fel, hogy a kapitalizmus fejlődése so-- rán halmozza a nyomort és a bűn­tetteket? A jelenkori imperializmus leg­nagyobb gaztette az atomháború előkészítése. Az imperializmus, mindenekelőtt az Egyesült Álla­mok agresszív erői reménytelen erőfeszítésükben, hogy megállít­sák a történelem menetét, készek kockára tenni, a termonukleáris háború lángjainak martalékává tenni a civilizáció és a kultúra évezredes értékeit. Ma valóban nincs sürgetőbb és fontosabb feladat az egész embe­riség számára, mint meghiúsítani az imperializmus reakciós erőinek e fenyegető terveit, megakadá­lyozni a háborús tűzvész kitörését. Habár teljesen megváltoztak a fel­tételek, amelyek közepette az im­perializmus korlátlanul dönthetett a háború és a béke kérdéseiről, s az imperializmussal szemben ma hatalmas erők állnak a világon, amelyeket a Szovjetunió, a szo­cialista közösség országai és más haladó államok képviselnek, vala­mint az óriási háborúellenes béke­mozgalom, semmi esetre sem szabad lebecsülni a háborús ve­szélyt. • Az emberiség nagyon sokat ta­nult, egyre jobban tudatosítja, hogy nem szabad hagynia magát megtéveszteni, nem szabad en­gednie, hogy manipuláljanak vele. Szovjet üdvözlet 50 éves a Chilei Szocialista Párt (ČSTK) - A Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bi­zottsága táviratban üdvözölte a Chilei Szocialista Pártot megala­kításának 50. évfordulója alkal­mából. A távirat megállapítja, hogy a Chilei Szocialista Párt részt vett a széles néptömegek mozgósítá­sában, a fasizmus és a reakció támadásai elleni harcban és nagy szerepet játszott a népi front létre­hozásában és az 1938-as elnök- választáson való győzelmében. Chile valamennyi demokratikus erői harcának jelentős pillanata volt a Népi Egység választási győ­zelme 1970. szeptemberében és a népi kormány létrehozása, mely­nek élén Salvador Allende állt. Ma a Chilei Szocialista Párt a többi baloldali erővel együtt a fasiszta katonai junta megdöntéséért és a demokrácia felújításáért harcol, hozzájárul a nukleáris háború fe­nyegetése ellen, a világ békéjéért folytatott közös harchoz - állapítja meg a távirat. Joggal mondhatjuk, bekövetkezett az idő, amikor a néptömegek egy­re széleseb mértékben aktívan belépnek a nemzetközi politikába, amint azt Marx előre megmondta. Az USA és a NATO militarista tervei ellen egyre aktívabban fel­lépnek tömegmozgalmak a tőkés világban, t mind Nyugat-Európá- ban, mind pedig az USA-ban, Ka­nadában és Japánban. Ez minő­ségileg új valóságot jelent a máso­dik világháború utáni történe­lemben. Az imperialista körök, amelyek kezdetben figyelmen kívül hagyták a békemozgalmat, most egyre in­kább e mozgalom megbomlasztá- sára és szétzúzására töreksze­nek. Állandó lélektani és politikai nyomást gyakorolnak a békemoz­galom résztvevőire. Különféle módszereket alkalmaznak, provo­kátorokét építenek be, csakhogy zsákutcába tereljék a háborúelle­nes mozgalmat. Nem riadnak vissza semmiféle demagógiától, sem pedig nyílt csalásoktól. Ott, ahol elhangzott a tézis, hogy a há­borúellenes mozgalmat Moszkva ihleti, hazugságot terjesztenek a két szupernagyhatalomnak a nemzetközi helyzet kiéleződéséért és a fegyverkezési hajszáért való „egyforma felelősségéről“. Hogyan lehetséges, hogy ez a demagógia bárhol visszhangra talál! Ne feledkezzünk meg arról, hogy a tőkés államokban az em­berek millióinak nincs lehetőségük megtudni a tényleges igazságot a szocializmusról, a Szovjetunió­ról. Azt az igazságot sem, hogy 65 éven át a nemzetközi reakció szün­telenül terjeszti az antiszovjetiz- must, a szovjet veszélyről szóló koholmányokat és a legkülönfé­lébb rágalmakat a Szovjetunióról. Az amerikai imperializmus évente százmillió dolláros összegeket for­dít erre az ideológiai diverzióra. Emellett minden becsületes em­bernek, aki hozzájut az objektív információkhoz és a politikai ábé­cének legalább az alapjait ismeri, lehetősége van meggyőződni arról, hogy a Szovjetunió és a szocialis­ta országok soha senkit nem ve­szélyeztettek és nem veszélyez­tetnek, hanem ellenkezőleg, újból és újból állandóan békekezdemé­nyezéseket tesznek. Igazolják ezt a közelmúltban tett szovjet javaslatok is, amelyeket Jurij Andropov, az SZKP KB főtit­kára a Szovjetunió megalakulásá­nak 60. évfordulója alkalmából ter­jesztett elő. A Szovjetunió az Egyesült Államoktól eltérően jó akaratot és készséget tanúsít a nukleáris leszerelés valamennyi kulcskérdésének konstruktív meg­oldására az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján. A békéért folyó küzdelemben kifejtett határozott erőfeszítést fe­jezte ki a Varsói Szerződés Politi­kai Tanácskozó Testületének ez év januári prágai ülése is. Az elfo­gadott politikai nyilatkozatban a Varsói Szerződés államai reális békealternatívát tűztek ki az Egye­sült Államok és az Észak-atlanti Szövetség háborús irányvonalával szemben, amelyek éppen ebben az évben új amerikai közép-ha­tótávolságú atomrakéták telepíté­sére készülnek Európában, s ezáltal az emberiséget az atom­katasztrófa veszélyes küszöbe felé sodorják. Mélységes meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és a szocialis­ta közösség többi országának bé­kepolitikája megfelel a világ vala­mennyi békeszerető embere aka­ratának és érdekeinek. Mint ismeretes, ez év júniusá­ban Prágában tartják meg a béke- világközgyűlést. Ez az utóbbi idők (ČSTK) - Ziaul Hak pakisztáni elnök rezsimje legfőbb támogató­jának tartja a hadsereget, ennek ellenére a fegyveres erők soraiban is terjed az elégedetlenség a kor­mány politikájával. A PTI indiai , hírügynökség jelentése szerint legszélesebb körű béketalálkozója lesz. Nagy megtiszteltetésnek tartjuk, hogy éppen nálunk, mint mondani szokás, Európa szívé­ben, abban az országban, amelyet az egyik világháború sem került el, itt hangzik el az emberiség legsa- játabb érdekét kifejező óhaj - bé­kében élni. Hisszük, hogy a prágai békegyülés nyílt párbeszéd lesz a különböző pártok, mozgalmi •' és szervezetek képviselőinek, mindazoknak a részvételével, aki­ket politikai meggyőződésükre és világnézetükre való tekintet nélkül egybefűz a közös erőfeszítés a háborús veszély elhárításáért, földünk békéjének megőrzéséért. Meggyőződésünk, hogy mind­azok, akiknek szívügyük a béke, mindent megtesznek azért, hogy a prágai gyűlés jelentős ösztön­zést adjon valamennyi békeszere­tő, háborúellenes erő további célt tudatos tevékenységének. Míg Marx életében a munkás- osztály és a dolgozó tömegek egyesítésének fő tartalma a társa­dalmi és a nemzeti felszabadulá­sért vívott harc volt, ma, amikor maga az emberiség léte forog ve­szélyben, az egységre való törek­vés új minőségi szintre emelkedik. Úgy jellemezhetnénk, mint felhí­vást az egész földkerekség lakói­hoz: jóakaratú emberek, egyesül­jetek az emberi civilizáció meg­mentéséért! Sürgetően hangzik éppen ma Julius Fučíknak, nemzeti hősünk­nek, a fasizmus elleni küzdelem nagy harcosának felhívása: „Em­berek, szerettelek benneteket, le­gyetek éberek!“ Kedves elvtársak, barátaink! Joggal vagyunk büszkék arra, hogy azok közé tartozunk, akik aktívan részt vehetnek a világ* for­radalmi átalakításában, úgy amint azt Marx Károly tudományosan megindokolta. Ha visszatekintünk a tudományos kommunizmus megszületése óta eltelt időre, lát­juk, milyen óriási változásokra ke­rült sor a világon, milyen életképes­ségről tett tanúságot a marxizmus. A világ jelentős része mentesült a kizsákmányolástól és az elnyo­mástól. A szocializmus megvál­toztathatatlan valóság. Egyre job­ban befolyásolja a világtörténelem menetét. Tovább fejlődik a tőkés országok dolgozóinak forradalmi mozgalma, szociális, nemzeti és demokratikus jogaikért. Viharos folyamat megy végbe a felszaba­dított népek küzdelmében teljes függetlenségükért, jogukért a va­lóban szabad életre. Mint Marx hagyatékának felelős örökösei és valóra váltói, tudatá­ban vagyunk, hogy a harc nem ért véget, hogy továbbra is mérhetet­len erőt kell kifejteni, nem csekély áldozatokat kell hozni, hogy a szo­cializmust csupán szorgalmas és becsületes munkával lehet kivívni. Mélységes meggyőződésünk, hogy a haladás és a béke erői győzedelmeskednek a reakció és a háború erői felett, hogy a jövő a szocializmus dolgozó emberéé. Ezt a derűlátást abból a történelmi útból merítjük, amelyet forradalmi és haladó mozgalmunk ebben az évszázadban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta meg­tett. A marxizmus-leninizmus napjaink legjelentősebb szellemi erejévé vált, amely újabb és újabb híveket fog szerezni, a dolgozók millióit, és amelynek egyre na­gyobb befolyása lesz az emberi­ség jövő életére. Végül szeretném megköszönni a német elvtársaknak, vendéglá­tóinknak e jelentős konferencia összehívását, azt, hogy megte­remtették a sikeres lefolyásához szükséges feltételeket. Köszönöm figyelmüket. a tisztek egy csoportja nyilatkoza­tot adott ki, amelyben elítéli a re­zsim bel- és külpolitikáját, mert az ellentétben áll a nép érdekeivel. A nyilatkozat a megtorló rezsim elleni harc fokozására szólítja fel az ország lakosságát. Az ötvenes évek végén játszó­dik e cseh film története, s hősei pályakezdő fiatalok, pontosabban két frissen végzett egyetemi hall­gató. Ahhoz a nemzedékhez tar­toznak, melynek tagjai napjaink­ban a legproduktívabb munkaerő­nek számítanak. A két fiatalember nagyon is különbözik egymástól; nem csupán mentalitásuk, élet- szemléletük eltérő, hanem nagy köztük a származásbeli különbség is: az egyik szegény munkáscsalád sarja, a másik viszont jómódú pol­gári család ivadéka. E különbség természetesen visszatükröződik magatartásukban, életvitelükben, igényeikben, sőt meghatározza egész lényüket, emberi kapcsola­taikat is. Július Matula rendező - aki Ka­rel Misaf regénye alapján^forgatta az Utolsó vonatot - arra töreke­dett, hogy meggyőző képet rajzol­jon az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején élő fiata­lokról, s korhű atmoszférát teremt­ve megidézze a félmúltat. S mind­Piedone minden mennyiségben eladható. Rizzo felügyelővel, azaz Piedonéval immár negyedszer ta­lálkozunk; láthattuk őt megszokott környezetében, a nápolyi kikötő­ben, elvitt bennünket magával Hongkongba, Afrikába, s most Egyiptomban az útikalauzunk. S ha már Közel-Kelet tűnik feľ a vásznon, akkor természetesen olaj körül bonyolódnak a kalandok. Steno legújabb Piedone-sztori- ja éppoly szórakoztató, mint az előző darabok voltak. Pedig a tör­ténet kiszámítható, olyannyira egy kaptafára készül valamennyi: a tagbaszakadt rendőrtiszt némi információra tesz szert, először nem tulajdonít neki jelentőséget, aztán nemzetközi bűnszövetkezet körvonalai kezdenek kibontakozni. A mázsás felügyelő akcióba lép, csatlakozik hozzá állandó kísérő­je, az ütődött Caputo őrmester, s valahonnan mindig előkerül Bo- do is, a zulu kisfiú. A felügyelő már majdnem felgöngyölíti a gengsz­terbandát, de kéretlen segítőtársai mindig találnak okot az ügyetlen­járt jegyezzük is meg: a hiteles légkörteremtés filmjének talán leg­nagyobb erőssége. A mű két köz­ponti alakját az alkotók szembesí­tik, de nem az egymáshoz fűződő baráti kapcsolatuk, hanem a többi emberhez, az élethez való viszo­nyuk, erkölcsi felfogásuk révén. Elkerülték a jellemábrázolás buk­tatóit, a leegyszerűsítést, s ennek eredményeként vérbő karaktere­ket sikerült teremteniük, főleg a kulcsfigurák esetében. Bár a film a munkásszármazású értelmiség formálódását mutatja be, ennek ellenére időszerű mondanivalója is van, hiszen az alakuló új életfor­ma vadhajtásait vizsgálva elitéli a kispolgári életstílust, s azokat, akik a társadalomtól mindig csak kapni akarnak. Ezeket a jellembeli tulajdonságokat egyugyanazon családon belül láttatja az alkotó. A főszerepet az eddig ismeret­len Vladimír Dlouhý, az egyik leg­tehetségesebb fiatal cseh szí­nész játssza. Partnerei nem kap­tak olyan nagy teret képességeik kibontakoztatására, mint ő. kedésre. Aztán a mázsás pofo­noktól kidőlnek az ellenfelek, az amatőr rendőrbiztosok is megunják az ügyetlenséget, meg a külföldi színhelyeket s a jól összeszokott társaság dolgavégeztével elége­detten tér vissza a dél-olaszorszá­gi kikötővárosba. Olajozottan forog a dramaturgia gépezete. S Bud Spencer - Pie- done - ezúttal is elhiteti velünk, hogy a jó elnyeri jutalmát, a rossz büntetést kap, s a természet ado­mánya, a puszta ököl többet érhet az élethalálharcban bármiféle mo­dern fegyvernél. És a néző látva a főszereplő biztonságot sugárzó termetét, hihetetlen nyugalmát, könnyen azonosul a sziklaöklű rendőrtiszttel. A kaland, az ökölpárbaj mellett a filmben megcsodálhatjuk Egyip­tom szépségeit és egzotikumát is, a piramisokat, a tevéket, a bazár­árusokat élvezet nézni, s ha látvá­nyuk nem ér is fel egy társasút élményével, így is kellemesen szórakozhatunk.-ym­Piedone, azaz Bud Spencer az olasz filmben Pakisztán Elégedetlenség a hadsereg soraiban A cseh film egyik jelenete; jobbra Vladimír Dlouhý, a főszereplő Piedone Egyiptomban (olasz) ÚJ SZÚ 4 1983. IV. 19. ÚJ FILMEK

Next

/
Thumbnails
Contents