Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-15 / 62. szám, kedd

Fejezetek Marx és Engels életéből Beszélgetés az NDK televíziójának új sorozatáról Ezekben a hetekben a Cseh­szlovák Televízió képernyőjén lát­hatjuk a Fejezetek Marx és Engels életéből című tizenegy részes NDK-tévésorozatot, melynek ké­szítésében három rendező műkö­dött közre. Egyikük Günter Wit­tenbecher, akit megkértünk, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre a sorozat csehszlovákiai bemuta­tója alkalmából. 0 önök eredeti dokumentumo­kat is beépítettek az alkotásba. A történelmi hűség kedvéért együttműködtek történészekkel, ezenkívül személyesen látogatták meg azokat a helyeket, ahoi szü­letett, élt és dolgozott a tudomá­nyos kommunizmusnak e két szü­lőatyja. Hol mindenütt jártak, és milyen állapotban találták életük, munkásságuk dokumentumait? - Először Wuppertalba mentük el, amely Barmen és Eberfeld egyesítésével született. Barmen Engels szülővárosa. Aztán Trierbe mentünk, ahol Marx Károly szüle­tett, majd ellátogattunk Kölnbe, ahol a Rheinische Zeitungot adták ki, ezután következett Bonn, Brüsszel, Párizs, Zürich, London, Manchester. Az egyik helyen volt szerencsénk, a másikon nem, Manchesterben és Kölnben példá­ul nem maradt fenn róluk semmi abból a korból, Londonban ugyan­akkor megvannak még azok a há­zak, amelyekben éltek vagy ame­lyeket látogattak. Létezik még az a vendéglő, ahol felkérték őket a Kommunista Kiáltvány megírá­sára. Trierben is áll a ház, amely­ben Marx született, illetve a fele­sége élt. Engels wuppertali ottho­na is megvan még. A sorozat hitelét erősítendő, na­gyon fontos volt, hogy fölkeressük ezeket a helyeket. Igyekeztünk megmutatni, hogy mindketten más-más környezetből jöttek. En­gels gyáros családban született, Marx szegény, vagyontalan csa­ládból származott. Megpróbáltuk érzékeltetni gondolatviláguk fejlő­dését, jellemük, nézeteik alakulá­sát, amelyre elejétől kezdve a cél­tudatosság és megfontoltság volt jellemző. • Megkérem, mondja el rövi­den az egyes részek tartalmát. - Az első rész azzal az időszak­kal foglalkozik, amikor Marx és Engels még nem ismerték egy­mást. Ezt nagyjából az 1835-1843-as esztendők jelentik; az epizód ott végződik, hogy Marx Károlyt elbocsátják a Reinische Zeitungtól. A második rész az 1843-1844-es évekkel foglalko­zik. Marx hét évig titkolt udvarlás után feleségül veszi a polgári származású Jenny von Westpha­lent. És mivelhogy ennek a rész­nek a címe Fejről talpra, főként arról van szó, hogy Marx meg nem alkuvó vitát folytat a hegeli filozófiá­val. Megpróbáltuk behozni azt a pillanatot is, araikor 1844-ben a párizsi Cafe de la Regence-ban először találkozik egymással Marx és Engels. És amikor kiderül, hogy ugyanazokról a dolgokról azonos nézeteik vannak, elhatározzák, hogy együtt fognak dolgozni. Ez­zel a találkozással kezdődik tartós és erős barátságuk, amelynek alapja a kölcsönös tisztelet és az emberi társadalom fejlődéséről val­lott nézeteik azonossága. Ez a ba­rátság, lelki kapcsolat különösen Marx számára fontos, egzisztenciá­lis szempontból is. A harmadik rész azzal kezdődik, hogy Marxot kiutasítják Párizsból; ezután Brüsszelbe költözik, ahol levelező­irodát nyit. Épp a levelek körforgá­sa révén kerül kapcsolatba a mun­kásosztály a tudományos kommu­nizmussal. 1847 decemberében a Kommunisták Szövetségének, amelynek mindketten tagjai voltak, II. kongresszusán fontos feladatot fogadnak el - megírását a Kom­munista Kiáltványnak. A levert for­radalom - ezt a címet adtuk a ne­gyedik résznek. Marx Károly Brüsszelben van, fogságban, az­tán Párizsba megy, ahol éppen lezajlott a márciusi forradalom. A Kommunista Kiáltvány ekkor már végső formájában van és ha­tására megszületik a német kom­munisták forradalmi programja. A rész Marxnak a kölni Neue Rhei­nische Zeitung szerkesztőségé­ben folytatott tevékenységével fe­jeződik be. Csillagon a címe az ötödik résznek, amelynek témája a londoni emigráció és a kommu­nista mozgalom alakulása Köln­ben. Marx legnagyobb műve, A tö­ke keletkezése történetének szen­teltük az egész hatodik részt. A hetedik Marx és Engels politikai tevékenységével foglalkozik, amelyet a nemzetközi munkás­mozgalomért fejtettek ki. A nyolca­dik epizód témája Marx és Engels viszonya a Párizsi Kommünhöz; a kilencedikben az I. Internacioná­lé szétesésének a körülményeit próbáltuk mpg közelbe hozni. Eb­be az időszakba soroltuk az 1874-1876-os éveket, amikor Marx gyógykezelésen volt Karlovy Varyban. Az utolsó előtti részben Lon­donba vezetjük el a nézőt, ahol • Marx és Engels szorgalmasan dolgoznak elméleti munkáikon. Ez az időszak Marx Károly halálával zárul - 65 évesen hunyt el. A soro­zat záró epizódjában, amikor már csak Engels él, azt a hatalmas erőfeszítést igyekeztünk érzékel­tetni, amelyet a barát és harcos­társ A tőke harmadik és negyedik fejezetének rendszerezésében végzett. • Tehát forgattak Karlovy Vary­ban is. Helyén találtak-e mindent, amit a forgatókönyv szerint bemu­tatni akartak? - A fürdőváros múzeumának igazgatóságán lehetőségünk nyílt arra, hogy felvételeket készítsünk az úgynevezett fürdökönyvekről '- Kurbuch -, amelyekben Marx neve is ott szerepel, sőt az egyik­ben az is ott áll neve mellett, hogy „nagy szocialista" (Der grose So­cialist). A Hotel Germániát, amely­ben Marx lakott és amely ma az ő nevét viseli, sajnos, nem tudtuk szerepeltetni. Száz évvel ezelőtt ugyanis teljesen más volt. De megszereztük a róla készült egy­kori fotót. (Egyébként ilyen módon gyarapodott fokozatosan fénykép­gyűjteményünk, amely körülbelül ötezer darabból áll). Karlovy Vary-i tartózkodása so­rán Marx ellátogatott a doubíi (ko­rábban Aich) porcelángyárba. Az épületet megújult állapotban talál­tuk és természetesen megválto­zott az üzemelés módja is. Szá­mos felvételt készítettünk viszont a város házairól, amelyek homlok­zata még idézi a kort, továbbá a fürdősétányról, amely külsőjével segített a századvég légkörének érzékeltetésében. A helyi lovas­klubtól egy, körülbelül százéves, páros fogatú hintót kölcsönöztünk, hogy kézi kamerával tudjuk megö­rökíteni a festői tájat, (ma termé­szetesen rezervátum) nem mesz­sze Doubítól, amerre Marx járha­tott annak idején. Meg kell mondanom, mindenütt készségesen és megértéssel fo­gadtak, mint ahogyan a cseh fil­mesek is mondják, amikor nálunk, az NDK-ban forgatnak. A Karlovy Varyban készített belső felvételek közül megemlítem azt, amelyik magában a fürdőben készült, egy eredeti fürdőkádról és a gyógyfor­rás buzogásáról. Ezek bizonyára nem változtak. EV AVANUROVÁ Festő a Balatonnál SZÁZ ÉVE SZÜLETETT EGRY JÓZSEF A festők önarcképejn csaknem mindig a szemek ragadják meg a nézőt. Picasso és Csontváry önarc­képein a szemek külön életet élnek, a mágneses erőt sugárzó tekintet szinte hipnotizál. Egry József 1 928-ban alkotott Festő a Balatonnál cimu képen 'a művész szemeit teljesen eltakarja kalapjának karimája. Mégis ott érezzük őket, szinte látjuk, amint az összpontosított figyelem, az alkotás hevé­ben résnyire szűkülve fürkészik a tájat. Láthatatlan jelenlétük figyelmeztetésként hat. Itt nem az arcon, az alakon van a hangsúly. A tökéletesen zárt, mesterien kiegyensúlyozott kompozíciójú kép kö­zéppontjában ugyan a festő áll, de ugyanolyan hangsúlyt kap az öt körülvevő táj is, amely szinte együtt él, lélegzik a művésszel. A festmény lírai erejű vallomás Egry munkásságáról, az emberi lélek és a természet nagyszerű találkozásáról. ,,Egry József Balaton-ihlette vizionárius erejű, atmoszférikus piktúrája egyedülálló jelenség a ma­gyar művészetben" - jelentette ki annak idején Lyka Károly, a kiváló művészettörténész. Ma már elmondhatjuk, hogy nemzetközi viszonylatban is párját ritkítja Egry művészete. Az impresszionizmus lezárulásával a tájképfestés ázsiója is csökkent; alig találunk festőt, aki Egryhez hasonló elszánt ma­kacssággal ragaszkodott volna egy tájhoz, s rendel­kezett volna azzal a természetélményt átszellemíte­ni tudó rendkívüli lírai erővel, ami az ö képeiből árad. Mestereit, Szinyei Merse Pált és Ferenczy Ká­rolyt akik mellett 1906-tól 1908-ig dolgozott a buda­pesti Képzőművészeti Főiskolán, szintén a termé­szetrajongás jellemezte. Szinyeinél azonban a táj látványa mindig örömérzetet fakaszt, ö a természet derűs csodálói közé tartozott. Ferenczynek, a nagy­bányai kör egyik legmarkánsabb képviselőjének képein a táj az ábrázolt cselekmény hangulati hatását fokozza, erőteljesen aláhúzza azt. Egry ennél tovább ment. Az expresszionistákhoz hason­lóan a tájat mint motívumot kiindulópontnak tekin­tette saját belső világának ábrázolásához. Képein 1 a természet nem vegetál, hanem mindig akcióban van. Müncheni és párizsi tanulmányai, belgiumi tanul­mányútja és budapesti tartózkodása után 1918-ban végérvényesen a Balaton mellett telepedett le. Először Keszthelyen, majd Badacsonytomajban élt. Lenyűgözte és fogva tartotta a szüntelenül arcát váltogató tó, amelyet számtalan változatban örökí­tett meg vásznain. A hatalmas víztükör a végtelen tér, a szabadság élményével ajándékozta meg. Képein a víz hideg kékjét, a párák szürke rezgését feloldja a ragyogó napfény, amely teljesen elárasz­tani látszik a messzeségbe nyúló tájat. Mint Szíj Béla írja, a mindenséget éltető naphoz, ,,ehhez a hatalmas természeti erőhöz kell igazítani képein minden mondanivalót, ezért kell elhagynia a kissze­rű naturális részleteket, s helyettük a lényeget sűrítő, erőtől feszülő monumentális egységet meg­teremtenie. Ebben az egységben az ember és természet egyaránt hatalmas erők sugallója." Bár kezdeti korszakában a nagyközönség nem sok megértéssel fogadta műveit, Egry mégsem változtatott stílusán, amely - a sajátos mondaniva­lóhoz hűen - teljesen egyéni, nem köthető egyetlen izmushoz sem. Különös, az olajat pasztellel kombi­náló technikával készült vásznain a grafikus és a festői elem együtt hat. Ember és természet meghitt, bensőséges viszonya, tökéletes egymás­rahangoltsága ritkán kapott olyan páratlan lírai erejű, szuggesztív kifejezést, mint Egry József alko­tásaiban. VOJTEK KATALIN - ÚJ FILMEK Ideiglenes paradicsom (magyar) Tragikus szerelmi történet, ha úgy tetszik, szerelmi dráma ez a magyar film, melyet Kovács András rendezett (a forgatóköny­vet is ö írta). Olyan művek fűződ­nek a nevéhez, mint a Hideg na­pok, a Nehéz emberek vagy a Mé­nesgazda. Aki ismeri életművét, talán elcsodálkozik azon, hogy most szerelmesfilmet készített, hi­szen eddigi munkáiban általában kevés hely jutott a szerelemnek. Kovács András ez alkalommal francia katona és egy magyar asz­szony szereimfenek lírai krónikája ez a film. Jacques a német fog­ságból megszökött katonatársai­val együtt Magyarországon talált menedéket. Kezdetben csaknem idillikus körülmények közé került, távol a fronttól, a bombázásoktól, élvezve a lakosság együttérzését. A francia hadifoglyok internáló tá­borául egy Balaton-parti szálloda szolgált, szabad kijárási lehető­séggel. Itt ismerkedik meg a férfi Frajt Edit (jobbra) és Tanay Bella a magyar filmben nem folytatta az említett filmek ábrázolási módszerét, megváltoz­tatta a műfaj jellegét. Amíg korábbi filmjeiben, a társadalmi-történelmi összefüggéseket kutató, publi­cisztikus alkotásaiban az adott korszak politikai-ideológiai konflik­tusaira irányította figyelmét, az Ideiglenes paradicsorrtian a kiéle­zett politikai szituáció (a második világháború időszaka) csupán fe­szültségteremtő háttérül szolgál, hogy kiemelje az emberi kapcso­latok, vágyak, magatartások és a valóság aszinkronját. A film csu­pán utal a meghatározott társadal­mi-történelmi valóságra, s csak annyiban és annyira foglalkozik az 1943-tól 1945-ig terjedő, képtelen, tragikus időszakkal, amennyire a két szerelmes személyisége, hovatartozása, szerepe megköve­teli. A rendezőt most először a két főszereplő sorsának, szerelmének alakulása izgatta. Egy, a második világháború alatt Magyarországra menekült Vérviszály Klárival, az elvált zsidó származá­sú asszonnyal, akit katonatiszt fér­je, karrierjét féltve, elhagyott. Klári védekezik az új szerelem ellen, tudja, hogy Jacques visszatér ha­zájába, családjához, ez a kapcso­lat is csak csalódást, magányt hozhat számára. A kölcsönös sze­relem alakulásáról, a tragédiába torkolló szerelemről szól Kovács András, következetesen végigve­zetve az eseményeket a német megszállásig, a nemzet és az egyén számára egyaránt tragikus végig. A hatásos szerelmi történet két főszereplője a francia André Dus­solier és Frait Edit. André Dusso­lier nagyszerű színész; remek és hiteles figurát formál a francia ka­tona alakjából. Frajt Edit vonzó és tehetséges is, de kezdő színész­nő, kellő rutin híján nehezen birkó­zott meg Klári figurájának eljátszá­sával. Az Ideiglenes paradicsom a legutóbbi moszkvai nemzetközi filmfesztiválon ezüst-díjas lett. (olasz) Érzelmes, szenvedélyes, tragé­diába hulló történet a Vérviszály, amelyet olyan nevek fémjeleznek, mint Sophia Loren, Marcello Mast­roianni, Giancarlo Giannini és Lina Wertmüller (az utóbbi a film rende­zője). Egy részletesén megfestett történelmi háttér előterében a ren­dező szerelmi háromszög "törté­netet rajzol; a szerelmi szál össze­szövődik a műben a húszas évek Szicíliája szociális-politikai viszo­nyainak ábrázolásával. Szerelmi dráma a film, melyben a három főszereplő nemcsak származásban különbözik egy­mástól, hanem emberi alapállás­ban, törekvésben és akarásban is. A férje meggyilkolásáért bosszú­vágy fűtötte özvegyasszony két férfi - egy „amerikás" nagyúrrá, a valóságban azonban közönsé­ges bűnözővé süllyedt szicíliai szegényörriön és env arievt^kr^ta származású, szocialista érzelmű humanista filozófus - között ver­gődik. Hármuk szerelmi kapcsola­tát mind erőteljesebben zavarja meg az éleződő fasizmus. S bár a politikai szituáció, a társadalmi­történelmi helyzet bemutatása kezdetben független a cselek­ménytől, a sztori bonyolításával mind nyilvánvalóbb, hogy az ese­mények az emberi kapcsolatok el­lentmondásosságának ábrázolá­sára szolgálnak. Lina Wertmüller napjaink egyik legizgalmasabb nőrendezője. Szép, tragikomikus elemekkel át­szőtt emberi drámát, részleteiben is kimunkált filmet alkotott. Ismert és tehetséges színészegyénisé­gekkel játszatja el a főszerepeket; az említett sztárok hitelesen és árnyaltan keltik életre az általuk megformált figurát. -ym­ÚJSZÚ 4 Giancarlo Giannini, Marcello Mastroianni és Sophia Loren az olasz film főszerepében 198 3 w. 15.

Next

/
Thumbnails
Contents