Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-14 / 61. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1983. III. 14. Marx és korunk M a, március 14-én lesz száz éve, hogy meghalt Marx Károly, a tudományos kommunizmus megalapítója, a zseniális gondolkodó, a lánglelkü forradalmár, a világproletariátus tanítója és vezére. Nincs ma a földgolyón olyan hely, ahol ne ismernék Marx nevét és tanítását. Neve azoknak a mélyreható forradalmi változásoknak a jelképe, amelyeket az elmúlt száz év alatt az emberiség elért. Marx Károly Engels Frigyessel és Vlagyimir lljics Leninnel együtt magasba emelte a kommunizmusért folytatott harc zászlaját. Egész gyakorlati és elméleti munkásságukat a proletariátusnak szentelték. Marx kidolgozta a proletariátus tudományos világnézetét, feltárta a történelmi fejlődés törvényszerűségeit, felfedezte a tőkés termelési mód és általában a polgári társadalom mozgásának törvényét. Tudós, teoretikus, de ugyanakkor forradalmár volt, aki a szocializmust utópiából tudománnyá változtatta és megindokolta a kapitalizmus megszűnésének szükségszerűségét. Marx hozzásegítette a munkásosztályt, hogy tudatosítsa történelmi szerepét a kizsákmányoló rend felszámolásában és a szocializmus építésében, rámutatott, hogy a forradalmi elméletet össze kell kapcsolni a munkásmozgalommal. Marx életének és munkásságának fő célja a munkásosztály felszabadítása volt és egyúttal megalapozta a nemzetközi munkásmozgalmat. Marx munkásságának jelentősége abban rejlik, hogy Engelsz- szel együtt kidolgozta a munkás- osztály világnézetét, filozófiai, gazdasági és szociálpolitikai nézeteinek rendszerét. Igy keletkezett a dialektikus materialista filozófia, a marxista gazdaságtan és a tudományos szocialiTmus. A dialektikus és történelmi materializmusban kidolgozta a társadalom, a természet és a gondolkodás fejlődésének legáltalánosabb törvényeit. A marxista gazdaságtanban Marx gazdaságilag megindokolta a munkásosztály harcát és győzelmét. Legnagyobb művében, a Tőkében feltárta a tőkés társadalom gazdasági törvényszerűségeit és a tőkés kizsákmányolás mechanizmusát, miközben az értéktöbbletről szóló tanítása a marxizmus gazdaságtanának alapja lett. Marx és Engels a tudományos szocializmusban kidolgozta a forradalmi munkásmozgalom elméletét és programját. A munkásosztályt olyan erőnek tekintették, amely teljesítve történelmi szerepét fel tudja számolni a tőkés rendszert, a kizsákmányolást és fel tudja építeni a kommunizmust. Elméletet dolgoztak ki a proletárforradalomról és a proletariátus diktatúrájáról, mint az új, igazságos szocialista társadalom kialakításának alapvető feltételéről. Marx határozta meg a proletariátus osztályharca stratégiájának és taktikájának legfontosabb alapelveit, ezek az új történelmi feltételek között is érvényesek és időszerűek. Ezek elsősorban a marxista párt által vezetett munkás- osztály vezető szerepe, a proletár internacionalizmushoz való hűség, a proletariátus osztályharcá- nak összekapcsolása a demokratikus szabadságjogokért és a nemzeti felszabadulásért folytatott harccal és nem utolsósorban a proletariátus és a dolgozók széles rétegei szövetségének kialakítása. Marx arra a következtetésre jutott, hogy ki kell alakítani a munkásosztály osztályszervezetét. Marx gyakorlati tevékenysége jelentős szerepet játszott a Kommunisták Szövetségének megalapításában, amely az első forradalmi párt volt és programjával, a Kommunista Párt Kiáltványával megalapozta a munkásosztály további öntudatos harcát. A kiáltvány jelmondata - Világ proletárjai, egyesüljetek! - meghatározta a proletár internacionalizmus alapelveit. A későbbiekben Marx jelentős szerepet töltött be az I. Internacionálé marxista gondolatainak érvényesítésében és 1871-ben a párizsi kommünnek adott tanácsokat. Élete utolsó éveiben is érdemdús munkát végzett. A munkás- mozgalomban kifejtett gyakorlati tevékenysége mellett befejezte a Tőke II. és III. kötetét. Még oroszul is megtanult, hogy jobban megértse az oroszországi helyzetet. Halála előtt azt írta, hogy Oroszország a megérő forradalom országa és nagy nemzetközi je- lensősége lesz. Úgy vélekedett, hogy a forradalom keleten kezdődik, ahol még sértetlen az ellenforradalom bástyája és kialakult a hadserege. M arx tanítását tanítványai és munkatársai, elsősorban Lenin, továbbfejlesztették. A leninizmus a marxizmus folytatását jelentette az imperializmus és a proletárforradalmak időszakában, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában. Lenin nemcsak teoretikus volt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban az életben érvényesítette Marx Károly gondolatait. Ezért a leninizmust jogosan nevezik korunk marxizmusának. Megingathatatlanul hű a marxizmus alapelveihez, de ugyanakkor tudományos elemzés alapján feltárta a társadalmi élet új jelenségeit. Kidolgozta az imperializmus, a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra elméletét, a szocializmus és a kommunizmus építésének elméletét, s így alátámasztotta és továbbfejlesztette, a munkásosztály történelmi szerepére és vezető szerepének elmélyülésére vonatkozó marxista tanítást. Ezért a kommunista mozgalom tudományos tanítását marxizmus -leninizmusnak nevezzük. A lenini eszmékkel gazdagított marxizmus a szocializmusért és a békéért folytatott forradalmi harc helyes stratégiájával és taktikájával vértezi fel a forradalmi pártokat. Maga Lenin azt írta, hogy Marx elmélete nem végleges, érintethetetlen tanítás, megalapozta azt a tudományt, amelyet a szocialistáknak minden irányban tovább kell fejleszteniük, ha nem akarnak lemaradni az élet fejlődése mögött. Ma nem létezne a marxizmus a leninizmus elmélete és gyakorlata nélkül, mivel a leninizmus választ ad korunk legégetőbb kérdéseire, elméletileg és politikailag is felvértezi a forradalmi tömegeket a békéért, a demokráciáért, a nemzetek szabadságáért, a társadalmi haladásért, a szocializmusért és a kommunizmusért folytatott harcban. A marxizmus-leninizmus ma megmutatja a nemzetközi munkásosztálynak és kommunista pártjainak, milyen úton vívható ki a szocialista forradalom győzelme, a proletariátus hatalma a többi dolgozóval szövetségben, hogyan számolható fel a kapitalizmus és építhető fel az új szocialista társadalom. A Marx Károly halála óta eltelt száz év bebizonyította tanításának és eszméinek életképességét és hatását azáltal, hogy ma hatalmas erők fejlesztik tovább ezt a tanítást, azok az erők, melyek ma a forradalmi világfolyamat mozgatóerői - vagyis a szocialista világrend, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom. A történelmi fejlődés legfontosabb eredménye a reális szocializmus Szovjetunió vezette országainak keletkezése. Létezésük Marx eszméinek és általában a marxizmus-leninizmusnak nagy győzelmét jelenti. Azáltal, hogy a szocializmus túllépte egy ország határait a szocializmus javára változtak meg a nemzetközi erőviszonyok, és új feltételek alakultak ki a munkásosztálynak a fejlett tőkés országokban folytatott harcához és a nemzeti felszabadító mozgalomhoz. A mai forradalmi mozgalmak Marx tanításának törvényszerű folytatását jelentik az új történelmi feltételek között. A nemzetközi munkásosztály a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt egyesíti ma a szocialista közösség és a többi ország munkás- mozgalmának erőit. A szocialista országok és a tőkés, valamint a fejlődő országok munkásosztályának sikerei a nemzetközi munkásosztályt hatékony nemzetközi erővé tették. E folyamat egyesítő tényezője n nemzetközi kommunista mozgalom, amely Marx, Engels és Lenin tanításának képviselője és megvalósítója. Marx tanítása jelentőségének értékelésében azokból a tapasztalatokból indulunk ki, amelyekkel a Szovjetunió és a többi szocialista ország gazdagította a nemzetközi forradalmi mozgalmat. Azon országok gyakorlati tapasztalatai, melyekben a szocializmus valóság lett, rámutatnak Marx, Engels és Lenin tanításának helyességére és lehetővé teszik, hogy továbbfejlesszük a szocializmus és kommunizmus építésére vonatkozó tanítást. A többi párthoz hasonlóan Csehszlovákia Kommunista Pártja is hozzájárult tapasztalataival a marxista-leninista elmélet fejlesztéséhez. Csehszlovákiában is bebizonyosodott, hogy a munkásosztály csak azzal a feltétellel teljesítheti történelmi szerepét, - döntheti meg a kapitalizmust és építheti a szocializmust - ha élén a munkásosztály forradalmi pártja áir. Csehszlovákia Kommunista Pártjának történetében alapvető jelentősége volt a marxizmus-leninizmus alkotó elsajátításának. A csehszlovák forradalmi munkás- mozgalom, Csehszlovákia Kommunista Pártja egész története meggyőzően bizonyítja Marx tanításának életerejét. A CSKP akkor ért el sikereket, amikor a kapitalizmus és a fasizmus elleni harcban, a nemzeti és demokratikus forradalom időszakában és.a szocialista építés éveiben a marxista-leninista elméletet összekapcsolta a forradalmi mozgalom gyakorlatával, amikor harcolt a marxizmus -leninizmus tisztaságáért, a jobboldali és baloldali opportunizmus ellen és amikor a csehszlovák társadalom fejlődésének adott történelmi időszakában alkotó módon érvényesítette a marxizmus-leni- nizmus tanítását. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezért Marx tanításának érvényesítésével a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszába vezethette országunkat. O-y áz év forradalmi tapasztaüZ latai bizonyítják Marx tanításának életképességét. Ez a tanítás ma az egész világon elterjedt, olyan hatalmas eszmei-politikai erőt képvisel, amely további győzelmekhez vezeti a proletár internacionalizmust és a világ szocialista megváltoztatására irányuló minden törekvést. Ebben rejlik Marx öröksége korunkban. ' MILAN HRBEK VÉGSŐ SZÍVDOBBANÁSÁIG Klement Gottwald halálának 30. évfordulójára Klement Gottwald elhunytéval nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi kommunista mozgalmat is érzékeny veszteség érte. Attól kezdve, hogy 1896. november 23-án Dédi- cében nyomorgó parasztcsaládban világra jött, nagy és töretlen ívű politikai pályát futott be 1953. március 14-én bekövetkezett haláláig. Küzdelmekkel, súlyos megpróbáltatásokkal tele életének s örökbecsű munkásságának mind elméleti, mind gyakorlati megnyilvánulásai 30 év elteltével úgyszólván általánosan ismertté váltak. Mindamellett múlhatatlan értékű politikai elvei, következetes kommunista és internacionalista magatartása, szocialista humanizmusa, és erkölcsi feddhetetlensége szüntelenül - főleg minden, személyével kapcsolatos évforduló alkalmával - mély tiszteletadásra késztet emléke s nagyrabecsülésre egész életműve előtt. A politikailag öntudatos és müveit munkásoknak ahhoz a nemzedékéhez tartozott, akik okultak az első világháború mérhetetlen szenvedéseiből. Politikai pályájának kezdete a Nagy Októberi Szocialista Forradalom magával ragadó példájának jegyében telt. Ékesen tanúsítja ezt, hogy a szociáldemokrácia baloldalának soraiban ő is rendkívüli aktivitással harcolt a Csehszlovák Köztársaság szocialista típusú állammá alakításáért, ami az 1920-as decemberi országos sztrájkmozgalom kegyetlen hatósági elnyomása után már csak jövőbeli reménnyé vált. 1921-ben a CSKP megalakulása után kristályosodott ki benne az eltökéltség, hogy a hivatásos forradalmár útjára lép. Mint fiatal tisztségviselőt 1921 és 1924 között a párt a szlovákiai kommunista sajtó megszervezésével bízta meg. Újságírói, szerkesztői, adminisztrátori munkakörben, majd a Pravda chudoby, Hlas ľudu és Proletárka főszerkesztőjeként hatásosan fellendítette a szlovákiai pártéletet. 1925 szeptemberében küldöttként részt vett a CSKP III. kongresszusán, ahol első ízben választották be a Központi Bizottságba, amelynek közel három évtizeden át, egészen élete végéig tagja maradt. Az igazi fordulópontot politikai pályáján az 1928-29-es évek jelentették. 1928 júliusában részt vett a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusán Moszkvában, ahol mint a CSKP marxista irányzatának képviselőjét megválasztották a KI Végrehajtó Bizottságába, később az Elnökségbe is, és sokoldalú tevékenységet fejtett ki Georgi Dimitrov, Dmitrij Zaharovics Manuilszkij, Wilhelm Pieck, Palmiro Togliatti és Hertta Elina Kuusinen oldalán. A nemzetközi kommunista mozgalom e legfelsőbb irányító szervének tagja volt egészen 1943. május 15-én történt feloszlatásáig. A húszas évek végétől Klement Gottwald minden erőfeszítése a CSKP lenini típusú párttá alakítására irányult. A marxista irányzat vezető személyisége lett, aki a történelmi V. kongresszuson megsemmisítő csapást mért Jílekék opportunista csoportjára. A kongresszus a CSKP KB főtitkárává választotta. Még abban az évben a csehszlovák Nemzetgyűlés képviselő-testületének is tagja lett. Tisztségeit a párt egységének megszilárdítására és a tömegekkel való kapcsolatainak kiszélesítésére, főleg a kapitalista kizsákmányolás elleni könyörtelen osztályharc vezetésére használta ki. Klement Gottwald munkásságának másik döntő szakaszát Hitler németországi uralomra jutása után az antifasiszta küzdelmek töltötték ki. A harmincas évek közepétől, meghatározóbban a Kl VII. s a CSKP ugyancsak VII. kongresszusa után oroszlánrésze volt az antifasiszta népfrontpolitika kibontakoztatásában s e mozgalom szervezésében - elsősorban hazai földön, de a nemzetközi küzdőtereken is. 1938 őszén, a párt illegális munkája irányelveinek kidolgozása után a CSKP KB döntése alapján Moszkvába távozott, hogy a CSKP külföldi vezetősége élén onnan irányítsa a Csehszlovákia szabadságáért és önnállóságáért vívott ellenállási mozgalmat és fegyveres antifasiszta felkeléseket, egészen a nácizmus végleges szétzúzásáig. Mindebben meghatározó szerepet játszottak az 1943. decemberében kötött csehszlovák-szovjet barátsági szerződés, a szovjet földön szervezett csehszlovák katonai egységek, a duklai hadműveletek s a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítése és hatékony támogatása. Hazai földre a felszabadító szovjet hadsereg nyomában a CSKP moszkvai vezetősége élén 1945 tavaszán tért vissza. Ettől az időtől kezdve vezető párt és állami funkciókat töltött be. Előbb a CSKP KB elnökévé, majd főtitkárává, a csehszlovák kormány elnökének helyettesévé, aztán elnökévé választották, végül pedig 1948 júniusában a Nemzetgyűlés a köztársaság elnökévé választotta. A felszabadulás után irányító és szervező képességének döntő szerepe volt a dolgozó nép Februári Győzelmének kivívásában, a proletárdiktatúra megteremtésében, végül pedig a CSKP IX. kongresszusán a szocialista építés fő irányvonala kidolgozásában. Mind elméleti, mind pártpolitikai munkássága megerősíti' a személyiségeknek a történelemben betöltött szerepére vonatkozó marxista-leninista tételt. Ahogy azt Lenin is megfogalmazta: ,,A történelem folyamán egyetlen osztály sem érte el a hatalmat, ha nem került ki belőle olyan fejlett személyiség, aki képes a mozgalmat szervezni és irányítani...“ MIKUS SÁNDOR
