Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-14 / 61. szám, hétfő

Tair Szalahov: A Káspi-tenger partján Dokumentum értékű rádióműsor Masszív, sötét faasztalok körül ül­dögélnek, hátukat a falnak tá­masztják, beszélgetnek, vitatkoz­nak, nevetnek. Zenészek készítik elő hangszereiket a műsorhoz. Egy nagyobb asztaltársaság han­gos beszélgetésének egy-egy szófoszlánya - Luther..., paraszt- háború... - eljut a távolabb ülők fülébe is. Valahonnan melankoli­kus afrikai zene hallatszik. Moritzbastei (Móric-bástya)- így hívják ezt a hangulatos, történelmi légkö­rű „diákcsapszé- ket“, amelyet szemlátomást hi­ba volna kocs­mává lefokozni. A Móricz-bás- tya Ifjúsági és Di­ákközpont az NDK legnagyobb ifjúsági klubjai­nak egyike. Az országban összesen 6500 ilyen intézmény áll a fiatalok ren­delkezésére; a látogatók szá­ma évente kere­ken húszmillió. A Móric-bástyá- val, mielőtt a jelenlegi urainak ha­talmába került, nem bánt éppen kesztyűs kézzel a történelem. Nevét és létét Móric szász vá­lasztófejedelemnek köszönheti, aki a XVI. században a várost körülvevő erődítmény részeként emeltette. Az egykor tizenöt mé­ter magas, patkó alakú bástya szülőatyja nem kisebb ember volt, mint a híres építész (és polgár- mester): Hieronymus Lotter. Az ő nevéhez fűződik egyebek között A tóparti kis házak ablakai fehér papírokkal beragasztva - akár­csak 1941 nyomasztó őszén. A vízhez egy fiú sétál oda, kezé­ben akvárium, s az aranyhalakat a tóba bocsátja. Népfölkelők csa­pata: némelyiküknél a hátizsák helyett házipapucsot, írógépet, lekvárosüveget látni. A statiszták ismert írók, újságírók - valameny- nyien Jevgenyij Jevtusenko ba­rátai. Moszkvában ugyanis új film for­gatása kezdődött, a címe Óvoda. Jevtusenko nem először vesz részt filmezésben, de a mostani eset különleges: ő írta a forgató- könyvet - amely tavaly jelent meg az Iszkussztvo Kino című folyó­iratban - és maga is rendezi a fű­met. A költő rendezőt már a forga­tást megelőzően hasznos taná­csokkal látta el Szergej Bondar- csuk. Jevtusenko nem tagadja, hogy a film tizennégy éves főhőse, aki az evakuálás során apa és anya nélkül kerül el a távoli, szibé­riai Zima nevű állomásra - önélet­rajzi fogantatása figura. Alakítója Szerjozsa Guszakot, a 123-as számú moszkvai általános iskola a régi lipcsei városháza megépíté­se is. A Móric-bástya gyakran volt he­ves csatározások színhelye, míg­nem a hétéves háborúban (1756-63) végképp romba dőlt. Sűrű fűtakaró borította az omla- dékait, amikor 1974-ben az FDJ ottani járási vezetőségének a ha­tározata alapján új fejezet kezdő­dött a bástya történetében. A X. VIT után az NDK városainak és falvainak ifjúsága nagy munkához látott: a fiatalok régi épületekből klubhelyiségeket akartak építeni maguknak. A lipcsei Marx Károly Egyetemen is már régebben ke­resték a megoldást, hol biztosít­hatnának helyet a sok ezer diák­nak, ahol azok meghitt környezet­ben tölthetik a szabad idejüket, szórakozhatnak, művelődhetnek. A választás a hatalmas egyetem szomszédságában fekvő, romos pincékre esett. Az első, néhány fős, csákányokkal és ásókkal kivo­nuló brigádot hamarosan sereges­tül követték az egyetem diákjai. Nyolc éven keresztül, egészen az 1982. februári ünnepélyes felava­tásig folyt a kemény munka. Az összesen 130 ezer munkaórához, legalább egy műszak erejéig, va­lamennyi hallgató hozzájárult. A szorgos munka eredményekép­pen két szinten, húsz dongabolto­zatot tártak fel és állítottak helyre. A már helyreállított pincehelyi­ségeket késedelem nélkül birto­kukba vették a fiatalok. A további munkálatok okozta helyszűke és a fűtés hiánya miatt, eleinte meg­lehetősen szerény keretek között tartották a rendezvényeket, ám a hangulatra már akkor sem volt panasz. így azok is ízelítőt kaphat­tak az egyetemi klub későbbi éle­téből, akik - mint a munka úttörői - tanulmányaik alatt már nem vár­hatták meg a létesítmény egészé­nek hivatalos átadását. A már végzett szakemberek közül sokan ma is rendszeresen felkeresik a klubot. Azok, akik annak idején legalább ötven órát töltöttek az tanulóját nem minden ingadozás nélkül választotta ki a szerepre. Jevtusenkót először elbizonytala­nította, hogy a fiú túlságosan ma­gabiztos, aztán rájött, hogy emö- gött határozott jellem rejtőzik. A megjelent, forgatókönyvön né­mi kurtításokat kellett végrehajta­ni, elmaradt többek között az a részlet, amelyben a főhős, Zse- nya apját egy német tiszt vallatja. A forgatás közben készült műhely- beszélgetés során a Lityeraturnaja Gazeta munkatársának Jevtusen­ko elmondta, hogy időközben látta a Mephistót, s a főszereplő Bran- dauer játéka egyszerűen magával ragadta, ezért arra gondolt, más formában mégis visszahozná a fenti jelenetet. Jevtusenko emlé­kezett azokra a történetekre, ame­lyeket a Jasznaja Poljana-i Tolsz - toj-múzeum munkatársaitól hal­lott. A háború alatt, amikor a köz­séget elfoglalták a németek, a megszállók az író dolgozószo­bájában a családi fényképek mellé Hitler-fotókat lógattak. Esténként építkezésen, törzstagnak számí­tanak, számukra - aggastyán ko­rukig - díjtalan a belépés. Aki pedig százötven munkaórával di­csekedhet, az a klub összes ren­dezvényét ingyen látogathatja. Ha figyelembe vesszük, hogy a hat­száz (!) személyes Móric-bástya rendezvényei iránt az érdeklődés gyakran nagyobb, mint a helyisé­gek befogadóképessége, szinte főnyeremény egy ilyen kis igazol­vány. A nagy népszerűségnek nyilván nem csak az az oka, hogy itt frissen csapolt sört mérnek. A nagyfokú érdeklődés elsősor­ban a diákok ízlése szerint kialakí­tott pezsgő klubélettel magyaráz­ható. A kisszámú állandó sze­mélyzet tevékenységét egyete­mistákból verbuválódott kétszáz fős munkaközösség segíti. Ennek a társadalmi munkában működő testületnek, a legfőbb feladata, hogy tartalmas programokat szer­vezzen a klub látogatói számára. Tagjai természetesen segítkeznek ott is, ahol a vendég az első bé- nyomásait szerzi a klub nívójáról: a belépőjegyek ellenőrzésénél, a ruhatárban, a pultok mögött stb. A diákok tehát maguk döntik el, hogy mivel és hogyan töltik a sza­bad idejüket. Ma már több állandó programja is van a klubnak. A gondolat és a szenvedély erejével című ren­dezvénysorozat a tudomány és a történelem számos kiemelkedő személyiségével kíván megismer­tetni. Egyetemi törzsasztal az el­nevezése azoknak a vitaesteknek, amelyeken a hallgatók és tanáraik beszélgetnek egymással. A szom­jas Pegazus pedig a fiatal írók felolvasásainak a címe. A műsorból természetesen nem hiányozhat a zene, a tánc, a kaba­ré, sőt gyakran a pantomim sem. Ám, ha valakinek mindehhez épp nincs kedve, az végigjárhatja a Móric-bástyában berendezett galériát, esetleg beszállhat egy bi­liárdpartiba, vagy beülhet az ere­deti tervek alapján újjáépített két fogadó - Rókalak és Fecskefé­szek - valamelyikébe. Tévedés volna azt hinni, hogy a Móric-bástya az egyetemisták valamilyen világtól gondosan el­zárt erődítménye, ahová mások be sem léphetnek. A klub házi­rendje szerint például minden di­áknak joga van egy vendéget be­vinnie a rendezvényekre. Igen hasznos és élénk kapcsolatokat ápol a Móric-bástya a város több vállalatával, intézményével. A partnerek között van a Lipcsei öntöde és Gépgyár, a város há­rom művészeti főiskolája és sportKlubja is. Az egyetemi klub alapszabályai szerint helyet kell adni a fiatalok nyílt és termékeny vitáihoz, műve­lődéséhez, kikapcsolódásához; a Móric-bástya Ifjúsági és Diák­központ betölti ezen feladatát. BIRGIT DATHE sorsot húztak, hogy aznap ki al­szik az író díványán, majd távozás után szuronnyal felaprították a fekvőhelyet. Jevtusenko arra gondolt, hogy a vallatási jelenetet Tolsztoj házában forgatnák le. Ezért levelet írt Klaus Maria Bran- dauernak, beszámolva a Mephis- tóban nyújtott alakításáról szerzett mély benyomásairól, s egyben mellékelte a forgatókönyv vallatási jelenetét. Ha sikerülne megnyerni a bécsi színészt, akkor ez az epi­zód visszakerülne a filmbe. Ugyanezen műhelybeszélge­tésben Jevtusenko kifejtette néze­teit a költészet és filmművészet „vérrokonságáról“. Utalt Dov- zsenkóra, aki már Puskin Poltavá- jának bizonyos részeiben mon­tázs-módszereket vett észre. E két művészeti ág - Jevtusenkót idézve - rokon „az egyesíthetet- len egyesítésének lehetőségében is“. A filmben is döntő szerepet játszanak a ritmus-törvények, mindkettőben lehetséges a líra és epika elegyítése. Ritka élményben volt részük mindazoknak, akik március első csütörtökén este a Kossuth rádiót hallgatták. Katona József remek­művét, a Bánk bánt sugározták, a Nemzeti Színház 1951. évi elő­adásának hangfelvételét. Már ma­ga a felvétel is archívumi érték. S ami ritka és különös élményt nyújtott, az a dráma szereposz­tása volt. A mindenkori magyar színházművészet olyan kiválósá­gait hallhattuk, akik közül ma már sajnos jó néhányan nincsenek kö­zöttünk. Mindenekelőtt a Petur bánt megszemélyesítő Somlay Ar­túrt említem, akinek 100. születés­napját február 28-án ünnepeltük. Nincs már az élők sorában a II. Endrét alakító Básti Lajos, a Bánk bánt megszemélyesítő Rajczy La­jos, a Tiborc szerepében emléke­zeteset nyújtó Bihari József, to­vábbá Balázs Samu (Mikhál bán), Nikola Gjuzelev azok közé az operaénekesek közé tartozik, akik hazai és külföldi fellépéseikkel egyaránt népszerűsítik azt a bol­gár énekes iskolát, amely már annyi kiválóságot adott a nagyvi­lág operaszínpadainak. Gjuzelev immáron húsz éve formálja meg a klasszikus orosz és olasz opera, továbbá a modern bolgár zene­dráma kiemelkedő szerepeit. Ez a nagyszerű művész ifjúko­rában két múzsa között ingado­zott. Gyermekkora óta rabja a mu­zsikának, ám csábítja a festészet is. Beiratkozik a Szófiai Képzőmű­vészeti Akadémiára, de közben énekórákat is vesz. Első fellépései az Akadémiai Egyetemista Ének­karhoz fűződnek. Már itt is sikert arat szólóival. Első nemzetközi si­kereit ifjúsági fesztiválokon éri el. Aztán kitűnő eredménnyel elvégzi a Képzőművészeti Akadémiát és mégis az ének mellett dönt: a Szó­fiai Nemzeti Opera tagja lesz. A művész viszonylag rövid úton, vargabetűk nélkül jut el a nagy sikerekig. A karrier 1961- ben indul Puccini Turandot című Van az Óvoda forgatókönyvé­ben egy jelenet, amely roppant jellemző a korra: egy különc sak­kozóról van szó, aki nem érti - bár a front Moszkvához közeleg, de ő ezt kellőképpen nem érzékeli -, miért nem akad sakkpartnerre, aki hajlandó lenne vele egy partit ját­szani. Az epizódszerepet Jevtu­senko eredetileg Innokentyij Szmoktunovszkijnak szánta, de a színész elfoglaltsága miatt úgy döntött, maga játssza el. Ha röpke időre is - az író-rendező tehát színészként is szerepel a filmben. A színészi feladat - mint már említettük - nem jelent majd külö­nösebb újdonságot a jeles költő számára. Két esztendővel ezelőtt ugyanis, éppen a nyári moszkvai nemzetközi filmfesztivál kezdetérje készült el az a nagy lélegzetű életrajz-film, amely az űrkutatás tudományát megalapozó prosz tu­dósnak, Ciolkovszkijnak állított emléket. Giolkovszkij, az álmodo­zó, ismeretlen világokat felfedezni akaró makacs embert - Jevtusen­ko alakította akkor. (M.T.) Somogyvári Rudolf (Solom mes­ter), Ungvári László (Biberach) sem. De a már eltávozottak mellett élményszámba ment hallani a har­minckét évvel ezelőtti Gobbi Hildát Gertrudis szerepében, és az Ottót alakító Kállay Ferencet is. S leg­alább ilyen jó csengésű a két ren­dező - Major Tamás és Vámos László neve is. S nem zavarta az előadás élve­zetét az sem, hogy a harminckét évvel ezelőtti rögzítéstechnika észrevehetően nem volt a ma megszokott szinten, s természe­tes az is, hogy a felvételről hallott Bánk bán-előadás bizonyos fokig eltér a mai színházfelfogástól. Mert ez az előadás így - ahogy hallottuk - marad meg bennünk: három évtizeddel ezelőtti korszak színházkultúrájának megkapó do­kumentumaként. NÉMETH GYULA operájának Timurjával. Ezt a mű­vészi érés időszaka követi. Egyre több vendégszereplésre hívják meg. Fellép a moszkvai Nagy Színházban, a párizsi Operában, a milánói Scalában, a New York-i Metropolitanban, Bécs, Salzburg, Barcelona, Leningrád, Riga, Prá­ga, Toulouse, Chicago, San Fran­cisco, Nápoly és Athén operaszín­padain. Lelkesen ünnepük japán turnéján, London, Párizs és Genf hangversenytermeiben pedig ora­tóriumok kiváló interpretátoraként dicsőítik. Nikola Gjuzelev gazdagon ár­nyalt hangjának köszönhetően fia­talon eljátszhatta az operairoda­lom legnagyobb basszus szerepe­it, az Igor herceg Galackiját, a Bo­risz Godunov Barlaamját, Pimen- jét, és magát Boriszt, a Hovans- csina Hovanszkiját, a Don Carlos Fülöp királyát, a Faust Mefisztóját, a Sevillai borbély Don Basiliójátés a szerepek szerepét: Don Jüant. így vált Gjuzelev letisztult, érett művésszé, aki szuggesztív kifeje­zésmódjának, személyes vará­zsának, hajlékony dallamvezeté­sének, finom ízlésének és tudato­san egyszerű előadásmódjának köszönheti világsikerét. (B) Ősi szibériai szobrok Mammutagyarból faragott, leg­alább 24 ezer éves szobrokat fe­deztek fel Szibériában, az Angara partján, Uszty-Kova község köze­lében. A két szobor közül az egyik madarat, a másik pedig mammu- tot ábrázol. Ezek a faragványok a Szibériában föllelt legrégibb ilyen jellegű tárgyak. Az ásatások során számos egyéb dísz- és használati tárgyat is napvilágra hoztak a régészek. Figyelemre méltóak azok a különlegesen megmunkált kétélű kések is, ami­lyenekhez hasonlókat már Kelet- Szibériában, a jakutföldön és Észak-Amerikában is találtak. E leletek hasonlósága újfent meg­erősíti azt a tételt, amely szerint az írott történelem előtti korban Ke- let-Szibéria a mai Bering-szoro- son keresztül szárazföldi össze­köttetésben állt Észak-Ameriká- val. (Budapress - APN) Klubtagok eszmecsere közben Jevtusenko filmet rendez Egyetemisták - négyszáz éves erődben A világhír Szófiában kezdődött / ÚJ szú 4 1983. III. 14. Bezárul mögöttünk a súlyos vaskapu. Eltűnik a bíborszínű látó­határ, megszűnik a nyomasztó hő­ség, hűvös félhomály vesz körül bennünket. A vörös nyerstéglából és terméskőből kialakított ívbolto­zat alatt lépcső vezet lefelé. Jobb- ra-balra asztalokkal, székekkel berendezett tágas beszögellések s további járatok torkolatai. Ideális környezet kísértetjáráshoz? Szó sincs róla: akik itt esténként talál­kozót adnak egymásnak, azok szórakozni, művelődni vágyó fia­talok, többségükben diákok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents