Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-11 / 59. szám, péntek

ÚJ szú 5 1983. III. 11. Az eredmények a szervezésen is múlnak Utolsókból lettek elsők a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás legjobb tehenészei A vállalat vezetői átveszik a versenyzászlót (Štefán Nehér felvétele) A KÖZÉP-SZLOVÁKIAI KE­RÜLET több egységes földmü- vesszövetkezetében és álfami gazdaságában az elmúlt két-há- rom évben nagyon leromlottak a tejtermelési eredmények. A helyi szakemberek főleg a tömegtakar­mányok várakozáson aluli hoza­maival indokolták a lemaradáso­kat. A mostani zárszámadó köz­gyűléseken nem egy helyen köz­vetve ugyancsak a kedvezőtlen időjárást okolják a legutóbbi siker­telenségekért. A tavalyi hosszan tartó száraz­ság a Dačov Lom-i SZNF Egysé­ges Földművesszövetkezet hatá­rát sem kerülte el. A korponai dombvidék magasabb részein lé­vő szántóföldi parcellákról és ré­tekről mégis elegendő mennyisé­gű és jó minőségű takarmányt gyűjtöttek be az állatállomány ellá­tására.- Feltételeink között mindig sok­kal jobban megérezteti a hatását a száraz időjárás, mint a sík terü­leteket művelő gazdaságokban- mondja Milan Baláž mérnök, növénytermesztési ágazatvezető.- A dombhátakról még a kiadó- sabb esők után is nagyon gyorsan eltűnik a nedvesség. Nálunk rá­adásul rendkívül köves is a talaj. Tavaszonként minden tábláról tonnaszámra kell kihordani az ekék által kiforgatott kőmennyisé­get. Ahhoz például, hogy egyszer­re két vetőgéppel dolgozhassunk valamelyik dűlőben, legalább tíz traktoros pótkocsit kell előre kül­deni, amelyekre harminc ember szedi össze fáradságos munkával a kődarabokat. A mostoha természeti adottsá­gok láttán korábban senki sem csodálkozott azon, hogy a Dačov Lom-i szövetkezet hosszú időn át a sereghajtók közé tartozott a nagykürtösi járásban. Például az 1975-ös aratáskor csak alig 2,3 tonna volt a gabonafélék átlagos hektárhozama. Burgonyából pedig ugyanabban az évben 33 mázsa termett hektáronként, ami figye­lembe véve, hogy tavasszal min­den hektárra 25 mázsa vetőgumót ültettek ki, az egész közép-szlová­kiai kerület leggyengébb eredmé­nyének számított. Mivel a hetve­nes évek második feléig szénából és egyéb szálastakarmányból sem volt szinte soha elég, áz állat- tenyésztésben is egymást érték a súlyosbodó bajok. Ezek felszá­molását kezdetben még tovább nehezítette a hasonló adottságok­kal rendelkező szomszédos Su- cháni Efsz-el történt egyesülés.- Addig, majd a társulást követő első két évben többnyire rövid idő­közönként váltották itt egymást az emberek a legfontosabb vezető­ségi posztokon - emlékezik vissza Anton Macko mérnök, főkönyvelő - Végül 1978-ban Michal Selský elvtárs személyében, aki koráb­ban nyolc évig a járási mezőgaz­dasági igazgatóság főagronómu- sa volt, valóban hozzáértő, szer­vezni tudó szakember került a szövetkezet élére. Az új elnök mindenekelőtt a munkafegyelem megszilárdításában látta a gazdál­kodás fellendítésének a zálogát. Kezdettől fogva mindenkitől szigo­rúan számon kérte a kiosztott fela­datok teljesítését. Ezzel rendsze­ressé vált a kiemelkedő teljesít­mények külön jutalmazása és a hanyagul dolgozók elmaraszta­lása is. Ez a módszer persze nem tetszett egyformán mindenkinek, viszont a helyességét hamarosan igazolták a javulásnak indult ered­mények. ELSŐKÉNT A NÖVÉNYTER­MESZTÉSBEN mutatkozott meg a lelkiismeretes munka haszna. A gondos talajművelés, a szak­szerű tápanyagellátás, az idejé­ben elvégzett növényápolás és egyebek mellett az indokolatlan betakarítási veszteségek elkerülé­se is nagymértékben segítette a terméshozamok növelését. Két év elteltével például már 1,4 ton­nával több szemet csépeltek ki a gabonaföldek minden hektárjá­ról a korábban megszokott átlagos mennyiségnél. Ugyanakkor a bur­gonya hektárhozama elérte a 19 tonnát, a silókukoricáé pedig a 40 tonnát, amire szintén nem volt még példa sem a dačovi, sem a sucháni határban.- A növénytermesztésben elért sikerek lehetővé tették az állatte­nyésztés eredményességének a fokozását is - folytatja a főköny­velő. - Amióta évről évre több és jobb minőségű szálas takarmá­nyunk van, nem okoz gondot a fo­kozatosan gyarapodó állatállo­mány ellátása sem. Számosálla­tokként most már minden évben legalább 2,7 tonna tömegtakar­mányt tartalékolunk a téli etetési időszakra. Ezzel a szarvasmarha­tenyésztésben a termelékenység fokozásával egyidejűleg kiküszö­böltük a téli és a nyári eredmény- mutatók közötti lényeges különb­ségek egy részét is. Korábban a nyár végétől, ami­kor gyérülni kezd a legelők nö­vényzete, a következő évi új ter­mésig előbb fokozatosan csök­kent, majd hosszasan stagnált a tehenek fejési átlaga. A tél má­sodik felében és a tavasz kezde­tén már csak alig napi öt litert fejtek tehenenként. Most több mint hét liter a tejhozam alsó határa.- ötszáz tehenet tartunk - szá­mol tovább Anton Macko mérnök. - A nyár kezdetétől az ősz végéig legeltetjük az egész állományt. Vi­szont szeptembertől kezdve es­ténként már lucernát is kapnak az állatok a legjobb tejelési időszak meghosszabbítása érdekében. Minden évben rászánjuk erre egy ötven hektáros parcella termését. Megéri, hiszen 1978 óta a kon­centrált takarmányadagok lénye­ges csökkentése ellenére az ak­kori 2650 literről ez idáig már 3340 literre növekedett egy-egy tehén havi tejhozama. Ezzel az ered­ménnyel tavaly elsők lettünk a nagykürtösi járásban. Ugyan­csak figyelemre méltó, hogy egy liter tejre számolva csak 24 deka koncentrált takarmányt adagol­tunk a teheneknek. A TEJTERMELÉS FELLENDÍ­TÉSÉNEK fontos előfeltétele volt a rendkívül nagy gonddal végzett zootechnikai munka. Az utóbbi években továbbtenyésztésre már csak azokat a teheneket tartották meg, amelyektől az első laktáció után évi 3000 liternél több tejet fejtek. A gazdasági udvarokon to­vábbi komoly előrelépést jelentett a munkaszervezés módosítása. A legfontosabb változás, hogy a részlegvezető zootechnikusok- tól, az állatgondozóktól, a fejőktől és az etetőktől a jó munkadíjak fejében a korábbi szokás helyett nemcsak elvárják, hanem szigorú­an meg is követelik a rájuk bízott feladatok becsületes teljesítését. Az elnök hetente legalább egy, alkalommal mindenütt ellenőrzi az istállók és az állatok tisztaságát, ami a hetvenes években szintén sok kívánni valót hagyott maga után. Hasznosnak bizonyult az utófejés bevezetése is, hiszen a nagyobb zsírtartalmú tej éppen ezzel kerül a sajtárokba. LALO KÁROLY A Nyitrai Magasépítő Vállalat csaknem 3500 munkást foglalkoz­tat. A vállalat kollektívái az elvárá­soknak megfelelően teljesítették népgazdasági feladataikat. Duchony István pártelnök, a nyilvános gyűlésen a jó gazda büszkeségével sorolta fel az ered­ményeket.- Az értékelt időszakban 855 lakásegység építését fejeztük be, ebből 599-et át is adtunk rendelte­tésének, összesen 250 millió ko­rona értékű munkát végeztünk el a beruházási építkezéseken. A szép eredményt leginkább an­nak tulajdoníthatjuk, hogy az anyagi érdekeltséggel sikerült ha­tékonyabb munkára össztönözni a dolgozókat. Sokat jelentett az is, hogy a párttagok döntő többsége példamutatóan végezte munkáját. Ezután neveket említett. Varga Jaroslav, Ján Bošanský, Paluch Antal, Kollár Domonkos vezette kőművés- és szerelőcsoport telje­sítménye volt a legjobb és egyben példamutató is. Bár mennyiség tekintetében az idei terv nem ír elő növekedést, az igényesebb feladatok teljesítése mégis nem kis gondok elé állítja az üzemegység dolgozóit. Erről a kérdésről František Kukla épí­tészmérnök, az igazgató beszélt részletesebben.- Köztudott, hogy a tavalyi év­hez viszonyítva 234 lakásegység­gel csökkentették tervünket. Per­sze, ezzel arányosan bővítették a járulékos építkezések számát. A folyó év végéig a három járás­ban 5 óvodát, három kilenctanter- mes iskolát keli építenünk, ugyan­akkor folytatnunk kell a lakásegy­ségek építését is. Az igazgató szavai nagy vissz­hangot váltottak ki a tanácskozá­son, hiszen közben arról is tájé­koztatta a nyilvános pártgyűlés résztvevőit, hogy kevesebb anyag és energia felhasználásával kell megvalósítani a feladatokat. Ugyanakkor 16 millió korona érté­kű munka elvégzésével részt kell venniük a mohi atomerőmű épít­kezésében is. Nehezíti a feladatot az is, hogy az óvodák építésénél kevés lehetőség nyílik a gépesí­tésre.- Tehát ez azt jelenti - emelke­dett szólásra Both Pál kőműves- mester hogy az idén nem a munka mennyisége - bár ez sem lebecsülendő - hanem a mi­nőségi követelményekre esik a hangsúly. Nyilvánvalóan többet is kell majd dolgoznunk. Ezért ja­vaslom, hogy a gazdasági vezetők gondoskodjanak a folyamatos anyagszállítás biztosításáról, az anyagi érdekeltség növeléséről. Mi kommunisták ugyanis munka- területünkön csak akkor tudunk érdemben és hatásosan érvelni, agitálni, nagyobb teljesítményre serkenteni, ha az a munkás, aki többet és jobban dolgozik, vasta­gabb borítékkal térhet haza fize­téskor. jói ismert sajátossága a mun­katerületnek - s ez jellemző az építőipar nagy részére hogy megszűnt az úgynevezett tarisz- nyázás. Sok helyen meleg ételt kapnak a munkások, néhány el­enyésző kivételtől elkekintve ma már minden építőipari munkás na­ponta hazajut családjához. Ha a távolság miatt erre nincs lehető­ség, tiszta és kényelmes szobák várják őket a munkásszállásokon.- Mégsem ennyire egyértelmű a gondoskodás - panaszkodott Michal Benko. - Rendszerint szét­szórtan helyezkednek el az épít­kezések, nincs mindenütt biztosít­va a meleg étellel való ellátás, sokszor a táskából kosztolunk. S ha történetesen megszervezik az ebéd kihordását, a szállítók mindig késve érkeznek. Természetesen a dolognak ez csak az egyik oldala, másfelől ta­pasztalhatjuk, hogy éppen azok a munkások támasztják a legna­gyobb igényeket az üzemegység­gel szemben, akik csütörtökön es­te már hazautaznak, de még hét­főn sem állnak munkába. Molnár József ezzel kapcsolatosan mond­ta el véleményét.- Szerencsére az olyan munká­sok, akik maszekolásra építik szá­mításaikat, előbb-utóbb távozni kényszerülnek az üzemből. Ám, ha számuk elenyésző is, mégis hátráltatják a terv teljesítését, pa­zarlóan bánnak az anyagokkal, szerszámokkal, a munkaidő egy részét ellógják. A kollektívák köte­lessége, hogy a javíthatatlanokat végképp kirekesszék soraikból. Az alapszervezet nyilvános gyűlésén párttagok, pártonkívüli dolgozók nyíltan és őszintén kifej­tették nézeteiket, nagyra értékel­ték, hogy meghatározott időkö­zönként találkozhatnak az üzem politikai és gazdasági vezetőivel. Felrótták viszont, hogy a pártbi­zottság tagjai ritkán keresik fel munkahelyükön a dolgozókat. Szóvá tették azt is, hogy a részle­geken, építkezéseken nincs rend­szeres munkamegbeszélés, imitt- amott kapnak csak tájékoztatást az üzem életéről, gazdasági ered­ményeiről, még mindig sok a nem kellően kihasznált gépkocsifuvar, jelentéktelen mennyiségű anyago­kért is a központba kell autózni. Egyszóval konkrét jelzésekkel, észrevételekkel segítették az üzem irányítóinak munkáját. Befejezésül Jozef Béger, a szakszervezet vállalati bizottsá­gának elnöke és Eugen Brečka, a vállalat gazdasági- és kereske­delmi igazgatóhelyettese az 1982- es év feladatainak példás teljesí­téséért az üzemegység igazgató­jának átadták a szakszervezeti bi­zottság és a vállalati igazgató ver­senyzászlaját. Az csak természe­tes, hogy a kitüntetés, az elisme­rés az üzemegység építömunká- sait illeti, akik ez alkalomból 3,5 millió korona értékű kötelezettség­vállalást tettek. SZOMBATH AMBRUS SOK KICSI SOKRA MEGY A társadalmi ellenőrzés eredményei a Georgi Dimitrov Vegyipari Művekben Bár az év első negyede már lassan mögöttünk van, a tüzelő­anyag-, az energia- és az üzem­anyag-fogyasztás társadalmi ellen­őrzésének értékelése továbbra is napirenden marad vállalataink és üzemeink termelési értekezletein. Miből mennyit lehet megtakarítani az idén? Hogyan foghatjuk szoro­sabbra az energia- és a fűtő- anyag-szükségletet? Bizonyára ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják mindazokat, akik felelősséget éreznek gazdasá­gunk további fejlődéséért. A bratislavai Georgi Dimitrov Vegyipari Művek jó eredménnyel zárta a tavalyi évet. Amikor Peter Cibulčíktól, a gyár gazdasági osz­tályának vezetőjétől megkérdez­tem, elégedettek-e az energiata­karékosság területén elért ered­ményekkel, határozott igennel vá­laszolt.- Tudja, mi nem decemberben határoztuk el, hogy ellenőrizni fog­juk a villamos energiával és a tü­zelőanyagokkal kapcsolatos gaz­dálkodást. Az már későn lett vol­na. Mi már 1979-ben háromtagú bizottságokat alakítottunk az üzemben, s azóta hetente fokozott figyelemmel kísérjük, mennyi energiát fogyasztottunk és meny­nyit sikerült megtakarítanunk. A jelek szerint jól bevált ez a mód­szer; tizennégy bizottság dolgozik a gyárban, s ezek rendszeresen beszámolnak tapasztalataikról. Kezdetben voltak, akik idegenked­tek az ilyen jelentésektől, nem érezték fontosnak, hogy hétről hétre ugyanazokról a kérdésekről vitázzunk, de nem telt el sok idő, és az eredmények igazolták az ellenőrzések szükségességét.- A társadalmi ellenőrzést ti­zenhárom tagú bizottság végzi, de bekapcsolódtak a munkába a mű­helybizottságok elnökei is, akik aztán a dolgozókkal együtt részle­tesen megvitatják a kitűzött fela­datokat. Ennek eredményeként több hibát észleltünk a gyárban. A jelentések első pontjai gőzelpá­rolgásról és rossz tömítésű gőzve­zetékekről szólnak, s éppen eb­ben látjuk az energiaveszteség egyik okát. Megállapítottuk azt is, hogy a szakszerűtlen kezelés miatt több helyen meghibásodott a hőmérsékletszabályozó, s van­nak helyiségek, amelyekben sok­kal több a világítótest, mint amennyire szükség van. Tudom, sokan lebecsülik és jelentéktelen­nek tartják az ilyen észrevételeket, pedig ők is tisztán látják, hogy sok kicsi sokra megy. Annak ellenére, hogy negyedik éve hetente ellen­őrizzük a fűtést, a világítást és az energiafogyasztást, s a vállalati diszpécserközpontban minden észrevételt megvitatunk, a kiváló eredmények mellett még mindig vannak hibák, amelyeket nem si­került kiküszöbölnünk. Kiszámítot­tuk, hogy a kötelezettségvállalá­sok teljesítésével évente 11 300 gigajoule energiát takaríthatunk meg. Ez persze nem a főenergeti­kustól függ, hanem a technológu­soktól, a műszaki fejlesztés dolgo­zóitól és a termelésben részt vevő munkásoktól. Jobb eredményt csak akkor várhatunk, ha az üzem érdekét mindenki a magáénak érzi. Befejezésül néhány szám az 1983-as évet illetően. A terv sze­rint 231 500 gigajoule energiát szeretnénk megtakarítani, amely az idei energiafogyasztásunk 4,2 százalékát teszi ki. A jövőben éven­te 3-4 százalékkal szeretnénk csök­kenteni az energiafogyasztásun­kat. Árutermelésünk képe pedig így fest: 1983-ban 2970 millió, 1984-ben pedig 3151 millió koro­na értékű árut termelünk. Ebből is látható, hogy üzemünk a fokozott villamosenergia- és tüzelőanyag­takarékosság mellett sem csök­kenti a termelést.-szabó­Az őszinte szó haszna

Next

/
Thumbnails
Contents