Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-10 / 58. szám, csütörtök

HATÉKONYABB MUNKÁVAL KÖZÖS CÉLJAINK ELÉRÉSÉÉRT ÚJ szú 5 1983. III. 10. JAVASLATOK EGYELŐRE VENDÉGLŐBEN Már korszerű körülmények között Ahhoz, hogy hűen érzékeltes­sük, mit jelent számunkra az eb­ben a tanévben átadott új iskola, amelyben korszerű konyha és ebédlő is található, szólnunk kell az előzményekről is. Iskolánk régi, Bányász téri épü­letében 1957-ben kezdődött a gyermekek étkeztetése. Ott egy 6x3 méteres ebédlő és a mai viszonyokhoz képest egy rosszul felszerelt konyha üzemelt, ahol a személyzet szinte minden mun­kát kézzel végzett. A szűk helyi­ségben akkor egyszerre legfeljebb huszonnyolcán ebédelhettek. Ezzel szemben a mai épület szinte minden igényt kielégít. Úgy véljük, minden feltétel adva van a korszerű iskolai étkeztetéshez. Tavaly szeptember 15-től teljes kapacitással üzemel a konyha, ahol három szakácsnő, négy kise­gítő, illetve a főnök és egy admi­nisztrátor tevékenykedik. Aligha Az óvoda emlegetésekor általá­ban a pedagógusok munkájára, a nevelés kérdéseire, olyan gon­dokra gondolunk, amelyek a fog­lalkoztatás, játékosság, az iskolai felkészítés címszavak mögött rej­lenek. Az óvodai életnek sokkal kevesebbet emlegetett területe - s ez így is van rendjén - az étkeztetés. Ez a munka a külső szemlélő, s a legtöbb szülő szá­mára is ,,a kulisszák mögött“ zaj­lik. Viszont az óvónők és a kony­hafőnök, a szakácsnők munkájá­nak egységet kell alkotnia, segítik és kiegészítik egymást, hiszen a cél közös: testileg és lelkileg egészséges, felkészült apróságo­kat akarunk útjukra, azaz az alap­iskolák első osztályaiba bocsátani. Óvodánk, a pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) kétosztá- lyos, hatvan férőhelyes magyar tanítási nyelvű óvoda nem egész hét évvel ezelőtt épült. Mivel óvo­dánk Z-akcióban épült (amit egyébként csak dicsérni lehet) a konyhai felszerelésre a szoká­sosnál kevesebb pénz jutott. Hat éven keresztül,küszködtünk ezzel a gonddal, a berendezéseket a városkerületi nemzeti bizottság gazdasági osztályától fokozatosan (az anyagi lehetőségek arányá­ban)^ kaptuk. Ez év januárjában kaptunk egy 18 000 korona értékű univerzális konyhai robotot, s most jutottunk el odáig, hogy a konyha a munkák nagy részét gépesítve tudja végezni. Mivel aránylag kis óvoda a miénk, gazdaságilag két másik, szlovák óvoda étkeztetése is az irá­nyításom alá tartozik. Az elsőben nincsen konyha, ezért tőlünk, a ma­gyar óvodából szállítjuk az ételt. Ez az épület ugyanolyan, mint a miénk, s náluk a konyha helyisé­gét ebédlőnek rendezték be A másik szlovák óvodában van konyha, ők tőlünk a főzéshez szükséges alapanyagot kapják. Az étkeztetés szempontjából ez van a legelőnyösebb helyzetben, mivel van ebédlője is. A magyar óvodában a konyha­főnökön kívül egy szakácsnő, egy betanított szakácsnő, két konyhai segédalkalmazott és egy félmű­szakra szerződtetett bevásárló dolgozik. A kisebb szlovák óvodá­ban nincs, a nagyobbikban három konyhai alkalmazott dolgozik. Az elsőbe a mi alkalmazottunk szállít­ja és tálalja az ételt (tízórai, ebéd, uzsonna). Korábban említett másik prob­lémánk a helyszűkével kapcsola­tos. A magyar óvodában nincsen étterem, ezért az osztályokban fo­lyik az étkezés. Például a tízórai elfogyasztása után nagyon gyor­san rendet kell teremteni az aszta­lokon, hogy a gyerekek megkezd­hessék a foglalkozást. Az ebéd­hez való terítéshez ismét ki kell várni a megfelelő időpontot, ez rendszerint akkor történik, amikor a gyerekek a szabadban tartóz­kodnak. Viszont rossz időjárás esetén úgy kell megszervezni a munkát, hogy a szakácsnők ne lehet panaszunk az építészeti kivi­telezésre és a technikai felszerelt­ségre. Bár egyetlen dolgot nagyon hiányolunk, s erre szeretnénk is felhívni az illetékesek figyelmét. A miénkhez hasonló konyhát- ahol hétszáz személynek főznek- aligha célszerű hűtőkamra nél­kül felépíteni. A tervezői hozzáér­tés azt diktálná, hogy az ilyen jelentős kapacitás számára a rom­landó élelmiszer-alapanyagokat (hús, tej stb.) egy külön erre a cél­ra készült helyiségben tárolják. Sajnos, a meglevő, a méreteiben és térbeli elosztásukban megfele­lő raktárhelyiségek sem hibát­lanok. A meghatározó itt is az embe­rek munkája, szakmai felkészült­ség. A konyha kollektívája az idén elhatározta, hogy részt vesz a szocialista munkabrigád-moz- galomban, céljuk a bronzjelvény megszerzése. nagyon zavarják az óvónők mun­káját. Az óvodai étkeztetés fontos mozzanata az étlap összeállítása, amit egyébként a körzeti gyermek- orvos is rendszeresen ellenőriz. Ezt a szülők tájékoztatására is kifüggesztjük az öltözőkben. A rendszeres, felsőbb szervek által végzett ellenőrzéseken kívül, amelyek nagyon sok mindenre ki­terjednek, a szülőkből is alakult egy bizottság, amely évente több­ször is ellenőrzi a konyha tisztasá­gát, a koszt mennyiségét, minősé­gét, az étkezés kulturáltságát. A jövőben arra fogunk töreked­ni, hogy javítsuk az ételek össze­tételét, mindenekelőtt több zöldsé­get és gyümölcsöt akarunk adni a gyerekeknek. Viszont ez nem­csak rajtunk múlik, hanem a püs­pöki üzletek ellátottságán is. Tá­volabbról ugyanis nem vásárolha­tunk, mivel a szállításhoz a bevá­sárlónknak csak egy kétkerekű targonca áll a rendelkezésére. M. TÖRÖK IRÉN, a Pozsonypüspöki Magyar Tanítási Nyelvű Óvoda konyhafőnöke A szocialista népgazdaság ro­hamos fejlődése új munkalehető­ségeket nyújt a háztartásbeli nők számára. Ahhoz azonban, hogy minél több nő bekapcsolódhasson a termelésbe, társadalmunknak is hozzá kell járulnia, többek között a nevelőintézmények, beleértve az iskolai étkezdék hálózatának bővítésével. Az iskolai étkeztetés nemcsak szociális és társadalmi ügy, hanem fontos szerepet tölt be a nevelés területén is. Társadalmi jelentősége mellett nagyban meg­könnyíti a dolgozó édesanyák háztartási gondjait. Ezért mi is nagy figyelmet fordí­tunk az iskolai étkeztetésre, új ét­kezdék létesítésére és a meglevők tökéletesítésére. Járásunkban összesen 86 étkezde működik. Ebből 25 alapiskolai, 6622 étkező­vel, ez a tanulóifjúság 44,5 száza­lékát teszi ki. Megemlíthetjük azt is, hogy az alapiskolák étkezdéi­ben 221 középiskolai (gimnáziu­mi) diák étkezik. Az 54 óvodai étkezdében 4723 gyermeknek tíz­órait, ebédet és uzsonnát biztosí­tunk. Az óvodában étkezők a beis­kolázott óvodáskorú gyerekek 95,8 százalékát teszik ki. Tervszerűen emeljük az étke­zők számát és az előirányzott nö­velést sikerült minden évben elér­nünk, sőt néhány százalékkal túl­léptük. Az elmúlt időszakban je­lentősen bővült az iskolai étkez­dék hálózata, ami lehetővé tette az étkezők számának a növelését. Az új létesítmények többsége álla­mi beruházással épült fel, de na­gyon jelentős az önsegélyes ala­pon épült óvodák, illetve óvodai étkezdék száma is. Ehhez nagy­ban hozzájárultak a járásunk terü­letén levő efsz-ek és az üzemek A konyha és az ebédlő építé­szeti kivitelezése, megfelelő fel­szereltsége kényelmes körülmé­nyeket teremt az étkezéshez. Mi­vel több iskolából is járnak ide, közöttük gimnazisták is, feltétlenül szükséges a rendszeres pedagó­giai felügyelet. Célunk, hogy a kö­zösségben élő, tanuló gyermekek és fiatalok megtanulják becsülni mindazt, amit a közös asztalról kapnak. Ezért a legkisebbeket is önállóságra neveljük. Ezt szolgálja egyebek között az, hogy a levest a gyerekek maguk szedik, asze­rint, mennyit akarnak elfogyaszta­ni. A dolognak más oldala is van, hiszen iskolánkban nem kevés a cigánytanuló, akik otthonról ala­csonyabb szintű étkezési kultúrát és higiéniai szokásokat hoznak magukkal. Az ő esetükben több­szörösen is fontos a pedagógiai felügyelet, hiszen itt kell elsajátíta­niuk az alapvető szokásokat. Az ismert közétkeztetési formá­kon kívül iskolánkban folyik egy „tejakció“ is, amelynek keretében 180 gyermek iszik naponta iskola­tejet. Ez szép eredmény, ha arra gondolunk, hogy az év elején húsz gyermekkel kezdtük. Ezt a munkát a konyha személyzete minden kü­lön juttatás nélkül végzi. Az iskola­tej elsősorban a rendszeres és az arányos étkezést szolgálja. Bizo­nyos mértékben helyettesíti az el­maradt reggelit is, hiszen köztu­dott a családok szokásait vizsgáló kutatások eredményeiből, hogy elég sok gyermek nem reggelizik rendesen. Iskolánk vezetése nem feledke­zik meg arról, hogy a tanulók egészséges testi és szellemi fejlő­désének egyik fontos feltétele a helyes és rendszeres táplálko­zás. Megbíztunk egy öttagú cso­portot, hogy rendszeresen ellenő­rizze az étkeztetést, (gy a konyha főnöke és dolgozói az esetleges gondjaikkal nincsenek egyedül, s orvoslásban is segítséget kap­nak az iskola vezetésétől. DOBRÁNSZKY ZOLTÁN, a Rozsnyói (Rožňava) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatóhelyettese is. Nagyon jól működő étkezdével is ellátott üzemi óvodáink vannak. A Dunatőkési (Dunajský Klatov) Állami Gazdaságban létesült járá­sunkban elsőként üzemi óvoda. Nagyon korszerű, egésznapos el­látást nyújtó óvoda épült a duna­szerdahelyi Agrofrigor, a várkonyi (Vrakúň) Elektrosvit üzemekben is. További üzemi óvodánk épül a Juhocukor és a Járási Építőipari Vállalat hozzájárulásával, örven­detes lenne, ha ezt a példát továb­bi üzemek is követnék. Elmond­hatjuk, hogy vannak korszerű ét­kezdéink, azonban továbbra is nagy gondot okoz némely megle­vő étkezdénk elavult gépi felsze­relésének a felújítása. A hiányos felszereltség miatt a főzés nagyon munkaigényes, ezáltal több kony­hai alkalmazottra van szükség. Ennek megoldásában részben se­gítenek az efsz-ek is. Munkaerő­gondjainkat jelentős mértékben enyhíti az a körülmény, hogy azokban a községekben, ahol a szülők többsége a szövetkezet­ben dolgozik, a mezőgazdasági üzem hozzájárul az étkezde üze­meltetéséhez. így ma már 13 konyhai alkalmazottat tartunk nyil­ván, akik az efsz munkásállomá­nyába tartoznak. Ez évi 200 000 korona hozzájárulást jelent a jnb oktatási osztályának a béralapjá­hoz. Ki kell emelnünk a Csilizközi és a Felsőpatonyi (Horná Potôň) Efsz-t, ahol 4, illetve 2 konyhai alkalmazottal járulnak hozzá a he­lyi étkezde működéséhez. Az ételek minőségének javítása érdekében igyekszünk az iskolai tankerteket is kihasználni. A tan­kertekben kitermelt zöldséget, gyümölcsöt a szakácsnők részben felhasználják, részben tartósítják. Nagycétényben (Veľký Cetín) 1962-ben adták át az új iskolaépü­letet, azóta a helybeli s a nyitra- csehi (Nitrany) gyerekek tágas, vi­lágos, korszerű tantermekben ta­nulnak. (Azelőtt három épületben is folyt az oktatás, a szünetekben ingáztak a pedagógusok, cipelték magukkal a segédeszközöket egyik helyről a másikra.) Akkor eszünkbe sem jutott elégedetlen­kedni azért, hogy az új iskolaépü­letben nincs tornaterem, étkezde, napközi. Igaz, az igények sem voltak olyanok, mint ma; kevés asszony volt alkalmazásban falu­helyen, legfeljebb idénymunkát vállaltak a szövetkezetben. Ennek ellenére ígéretet kap­tunk, hogy rövidesen elkészül a többi épület is, amelyre az isko­lának szüksége van. Sajnos, nem így történt. Nem készülhettek el, mert még sok faluban kellett új iskolát építeni, hogy legyen hol tanítani. Akik később költöztek új fedél alá, azok már az iskolaépü­lettel együtt kapták az étkezdét, a napközit. Mi vártunk, majd intéz­kedtünk, felajánlásokat tettünk, hogy legyen végre a mi tanulóink­nak is éttermük, napközijük. A Nyitrai Jnb oktatási osztályának ígérete szerint 1984-ben kezde­nek hozzá az építésükhöz. A terv­dokumentáció már kész, értéke 37 ezer korona. Nem Z-akcióban ké­szül majd az épület, de bizonyára szükség lesz segítségre, mert az szeretnénk, ha minél előbb a tanu­lóink rendelkezésére állhatna. Ér­téke, a berendezéssel együtt: 1 millió 300 ezer korona lesz. Persze, addig sem ülhetünk öl­be tett kézzel, mint ahogy eddig sem ültünk. Majdnem háromszáz tanuló látogatja naponta iskolán­kat, helybeliek és bejárók, akiknek az édesanyjuk állásban van. A ta­nítás délután is folytatódik nálunk, a felső tagozatosokkal, de a kiseb­bek is ott vannak a különböző foglalkozásokon, szakkörökben, rajgyülésen stb. Feltétlenül gon­doskodnunk kellett tehát a tanulók étkeztetéséről. A feladatot a Jed­nota Fogyasztási Szövetkezet dol­gozóival közösen oldottuk meg, mégpedig úgy, hogy a gyerekek E tekintetben az ekecsi (Okoč) és az illésházai (Nový Život) iskolai étkezdék dolgozóinak munkáját említhetjük példaként. Némely községben az efsz is hozzájárul friss terményekkel az étkeztetés minőségének javításához. Itt meg­említhetjük a csilizradványi (Cilizs- ká Radvaň), nagymagyari (Zlaté Klasy), alistáli (Hroboňovo), bősi (Gabčíkovo) és a bakai iskolai ét­kezdék dolgozóit, akik a termé­nyekből száz liter kompótot és savanyúságot tartósítottak. Az így megtakarított pénzösszeget az ételek tápanyagértékének emelé­sére tudják felhasználni. Az is fragyon fontos, hogy a gyerekek kulturált körülmények között étkezhessenek. ízlésüket, szépérzéküket fejlesztjük, ha az étkezés külső körülményei - a te­rítés és a tálalás - is megfelelők. Nagyon lényeges, hogy megte­remtsük számukra a nyugodt lég­kört. Óvodáink többségében ezt el is értük. Gondot okoz azonban továbbra is az iskolai étkezdékben a hasonló feltételek megteremté­se. Itt mindenekelőtt nagy aka­dályt jelent az étkezők magas lét­száma, ami miatt az étkeztetés több váltásban történik. A 7. ötéves tervidőszakban tovább kívánjuk tökéletesíteni az iskolai étkeztetést, egyrészt új lé­tesítmények létrehozásával, más­részt a fent említett nehézségek eltávolításával, s főleg jó tapaszta­lataink és sikeres próbálkozásaink felhasználásával. VILÁGI MAGDA, a Dunaszerdahelyi Jnb oktatásügyi osztályának munkatársa 1970 óta a helyi vendéglőben ét­keznek, a sokévi átlag szerint mintegy hetvenen havonta. Az al­só tagozatosok körében az utóbbi három tanévben 42-50 között mozgott az ebédet igénylők szá­ma, a felső tagozatosokat tekintve ez a szám 25-40 között alakult. E megoldás során számolnunk kellett azzal, hogy a kocsmában sokféle ember megfordul, és olyan viselkedések tanúja lehet a gyer­mek, amelyek negatívan hathat­nak rá. Hogy ezt elkerüljük, nem a söntésen keresztül visszük a gyerekeket az étterembe, hanem egy hátsó bejáratot használunk. A két helyiség közötti ajtót azon­ban nem lehet bezárni, hiszen itt étkeznek az efsz és más üzemek dolgozói is, akik frissítőt is fo­gyasztanak az ebéd után. De ma már ez sem jelent gondot, nem fordul elő, hogy nemkívánatos személy zavarja meg a gyerekek ebédjét. Mindenki tudomásul vet­te, hogy a vendéglő 12.20-tól 13.30-ig nem kocsma, hanem az iskolások étterme. Ennek elérésé­ben sokat segített a vendéglő ve­zetője, És mivel az„alkalmazottak is tudják, hogy a fő jövedelemfor­rás, legalábbis itt, a konyha, igye­keznek mindent elkövetni, hogy az ételek minősége és a fogyasztás körülményei kielégítők legyenek. Ahhoz azonban, hogy ennyi mun­kást és tanulót valóban megfelelő­en tudjanak ellátni naponta, jobb feltételeket, átalakítást, korsze­rűbb berendezéseket szükségei a konyha. Ebben segíthetne a Jednota illetékes járási osztálya. Bár a vendéglő csak 350 méter­re van az iskolától, nagyon figyel­mesnek, körültekintőnek kell len­niük a tanulóknak és főként a kísé­rőknek, hiszen az úttesten va­gyunk kénytelenek közlekedni, mi­velhogy járda az egyik oldalon sincs. Kíséret nélkül egyetlen ta­nuló sem mehet ebédre. A mostani tanév első szülői ér­tekezletén több szülő fölvetette az étkeztetés kérdését, sok mindent kifogásoltak, elsősorban az ételek minőségét. Észrevételeik jegyző­könyvbe kerültek, majd közös erő­vel igyekeztünk javítani a helyze­ten. Módunk volt tapasztalni - hi­szen mi, pedagógusok is ott étke­zünk -, hogy azóta jobb az ellátás színvonala, az ételek minősége, változatosabb az étrend. Egyéb­ként a szülői munkaközösség leg­utóbbi vezetőségi ülésén bizott­ság alakult, melynek feladata fi­gyelemmel kísérni a tanulók ét­keztetését, ügyelni arra, hogy az az adott körülmények között a le­hető legjobb legyen. Sajnos, mos­dó használatára (az ebéd előtt és után) csak az iskola épületében van mód, erre szinte naponta föl­hívjuk a tanulók figyelmét. Meg kell még jegyeznem, hogy az ebéd árának emelkedésekor, októberben, több szülő kivette gyermekét az étkezdéből; egy hó­nap múltán azonban újra bejelen­tette, hiszen még így is minimális összegről van szó, az alsó tagoza­tosok 4 koronát, a nagyobbak 4.30-at fizetnek egy ebédért (a különbözetet - a 2,50-et, illetve a 3,10-et a hnb fizeti). Helytelenít­jük, hogy sok bejáró, köztük főleg alsó tagozatos tanuló szülei bele­egyeznek abba, hogy gyermekük ne járjon ebédre, inkább édessé­gen éljen, amit naponta vásárol az üzletben. Ez nemcsak hogy drágább, de a főtt ételt sem pótol­ja. Feladatunk, mint minden más iskoláé szocialista társadalmunk­ban, hogy gondoskodjunk tanítvá­nyaink sokoldalú fejlődéséről, szellemi és testi fejlődéséről egy­aránt. Ezért is szeretnénk, ha a szülők nagyobb mértékben használnák ki, ilyen téren is, a le­hetőségeket, azokat, amelyek az új napközi és étkezde felépülése után tovább bővülnek. SZÁRAZ ELEK, a Nagycétényi magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolá igazgatója AZ EGÉSZSÉGES ÓVODAI ÉTKEZTETÉSÉRT Helyi erőkre is támaszkodva % TAPASZTALATOK PROBLÉMÁK EREDMÉNYEK

Next

/
Thumbnails
Contents