Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-10 / 58. szám, csütörtök

Téglafalak tövében A mester irányításával készül a habarcs (A szerző felvételei) < ----------------------------------------------------------------------------------------­Ho l vannak a panaszkönyvek? Téglasor kerül téglasorra, szor­gos kezek nyomán magasodnak a falak. Előírásosan, egyenesen húzott sarkakkal, ember legyen a talpán, aki hibát talál valahol. Pedig akik építik, még csak tanul­ják a mesterséget. FÓLIASÁTORBAN KAPÁLNI NEHEZEBB- Szomolay Zsolt vagyok, má­sodikéves tanuló - mutatkozik be a habarcsot készítők egyike, majd egy osztállyal feljebb járó társa, Vágovics József nyújtja kezét. Pelikán Józsefnek, a gyakorlati oktatás mesterének irányításával dolgoznak, ő ügyel arra, hogy a téglák kötőanyaga előírásos le­gyen. A helyes kötést is gyakorolni kell. Kádár István és Kollár László- Gyakorlati foglalkozás kereté­ben, a termelőmunka során taní­tom meg, hogy milyennek kell len­nie a habarcsnak ha falazunk, va­kolunk vele a falon vagy a meny- nyezeten, ha az alapot rakjuk fel, vagy simítunk. A vizsga ugyan nem hivatalos, a mester kérdését azonban komo­lyan veszik a tanítványok, s rész­letesen elmondják, hogy melyik esetben milyenek a habarccsal szembeni elvárások.- A legfontosabb persze, hogy ne legyen se „sovány“ se ,.túltáp­lált“, vagyis mindig annyi meszet, illetve cementet rakjunk bele, amennyi kell - toldja meg a har­madikos Molnár József. - A taka­rékoskodás a megbeszéléseken mindig szóba kerül, s nem ússzuk meg figyelmeztetés, dorgálás nél­kül, ha nem ügyelünk a helyes összetételre. Azért sem jár dicsé­ret, ha a szükségesnél csak per­cekkel is tovább forog a keverő. Az pedig még csak véletlenül sem fordulhat elő, hogy tízórai közben nyekereg a masina, s kevergeti a habarcsot, amíg mi eszünk. Aznap a harmadikos Fölös Sándor is a „malterosok“ csoport­jába tartozott.- Nehéz munka, nagyon elfárad a műszak végére? - kérdezem, miközben éppen nekigyűrkőzne, hogy útnak indítsa a megrakott talicskát.- Hát, meg kell markolni alapo­san, de fóliasátorban kapálni azért nehezebb. És szép is amit csiná­lunk. Eddig egy pillanatra sem bántam meg a választásomat. Kifejti, próbálja elmagyarázni, hogy mit érez, amikor átutazik mondjuk Vágtornócon (Trnovec nad Váhom) s meglátja a kultúr- ház magasba nyúló falait, ennek az építésében is van része. S ha majd hónapok múltán itt, Diószeg (Sládkovičovo) mellett halad el a főúton, ahonnan jól idelátni, s ta­lán éppen e habarcsteknő helyén, a homokozóban építenek homok­várat az óvodások, minden bi­zonnyal büszkeség tölti el. Ez öröm, hogy ő is részese annak a munkának, amelynek gyümöl­csét hatvan kisgyermek élvezi. MUNKA KÖZBEN TANÍTANAK Talán mondani is felesleges, hogy a malterosokkal egyidősek a falat rakok és azok is, akik a kézközeibe hordják a téglát.- Gyerekek! Nem kell azt úgy megrakni - figyelmezteti az utób­biakat Augustín Stoklas építésve­zető, miközben „elhúznak“ mel­lettünk a téglarakománnyal Mi ta­gadás, tetézett a talicska, bár még férne rá nem is egy tégla. S ráadá­sul ketten vannak, az egyik tolja, a másik húzza a járgányt.- Nem célunk, hogy túlhajszol­ják magukat a gyerekek. Úgy szervezzük a munkát, hogy folya­matosan, erejükhöz mért ütemben dolgozzanak. Közben az épületki­méréstől és az alapozástól kezd­ve, az első tégla letételén át egé­szen a vakolásig a hagyományos kőművesmunka minden részleté­vel megismerkedjenek. Aztán majd választhatnak, hogy ezt akarják-e csinálni, vagy inkább panelépületeken dolgoznak. Mire az építésvezető befejezte, a téglával is célba értek. Nagy Pál munka közben a téglarakás egy­szeregyét is felmondta.- Vigyáznom kell, hogy ne rak­jam a téglát a lábak alá, ne legyen túlterhelve az állás, no és persze úgy helyezzem el, hogy miközben az egyiket felteszem, a másik ne essen a fejemre.- Látszatra egyszerű dolgok ezek, de ahhoz, hogy úgymond az ember vérébe szívódjanak, betart­sa őket még akkor is, ha nem gondol az előírásokra, számtalan figyelmeztetés és türelmes neve­lés szükséges - mondja Tóth Alojz, a három szakmester legidő­sebbje. Szavai szerint ő még „maszek­nál“ kezdett ismerkedni a szakma alapjaival, majd partiban inasko- dott, így a múlt és a jelen közötti különbség lényegét is látja.- A partiban az inas amolyan kifutógyerek is volt. Ha elfogyott a cigaretta, rohant a boltba. Tar­totta a falazólecet, s ha elmozdult, bizony még a pofon is elcsattant. Nagy Pál munka közben Mi munka közben tanítunk. Az egyik nap habarcsot kever a gye­rek, a másikon falaz, sarkat rak, s társa tartja a lecet. Gyakorlatban csinálja mindazt, amit előzőleg az iskolapadban megtanult.- Például a helyes kötést, vagy azt, hogy miként lehet, kell a törött téglákat is felhasználni, mi a titka, feltétele a habarccsal való takaré­koskodásnak - veszi át a szót fiatalabb kollégája, Kádár István, aki a habarcskészítést irányító kollégájával együtt már a Galántai Járási Építőipari Vállalatnál tanul­ta ki a szakmát, itt lett mesterből gyakorlati oktató. - Elvünk, hogy mindent megmagyarázunk, ha nem elég egy dolgot négyszer el­mondani, akkor elmondjuk tizen­négyszer. Ez az állás például mind­össze másfél méter, de elég ma­gas ahhoz, hogy ha valaki lelépne róla, komolyabb baja essen. Azt is meg kell tanítani, belenevelni a ta­nulóba, hogy munka közben érez­ze hol áll, milyen irányban mennyit és mekkorát léphet. ÖSSZETARTÓ ERÓ Amíg a mester beszélt, az állvá­nyon dolgozók rövid időre ab­bahagyták a munkát, így egy-két kérdésre is felelhettek.- Hogyan bírják a téli hideget?- Aki dolgozik az nem fázik, és amint látja, van megfelelő munka­ruhánk. A tízórait és az ebédet meleg helyen fogyaszthatjuk el, s ha nagy a hideg, mondjuk mí­nusz tíz fok, akkor időközönként bemegyünk felmelegedni - mond­ja Horváth László, majd társai, Fecske Károly és Kollár László azt igyekeznek összegezni, hogy mi­lyen követelményeknek kell eleget tenni és hogyan teljesítik a felada­tokat.- Követelmény sok van. Minde­nekelőtt az anyagtakarékosság. Nem hagyhatunk feleslegesen nagy fugákat, s úgy kell igyekezni, hogy a tégladarabokat is elrakjuk. Nem dicsérnének meg, ha az áll­vány alatt féltéglák lennének. És természetesen saját épségünkre is vigyáznunk kell, akárcsak a tár­sainkéra. Jaj lenne annak, aki ha­vas, jeges padlót tenne fel az állványra.- Éppen tegnap volt megbeszé­lésünk, megismerkedtünk a jövő heti feladatokkal. A tervet teljesít­jük, és a brigádvezető elmondta, hogy a vállalásokkal sincs baj.- A gyerekek valóban tartják adott szavukat - veszi át a szót a címzett, a brigád vezetője, vagy­is az építésvezető. - A szakma ismereteken túl az összetartozás érzését és a kötelességtudatot is igyekszünk belenevelni a gyere­kekbe. Ezért a kőművestanoncok ifjúsági szocialista brigádba tömö­rülnek, amelynek a gyakorlati munkát irányító három mester is tagja. Mint kommunisták oktatnak és nevelnek egyszerre. Figyelem­mel kísérik a tanoncok jellembeli, valamint eszmei és politikai fejlő­dését, s az arra érdemeseket a pártbizottság figyelmébe ajánl­ják, mint párttagjelölteket. A válla­lás nem számok, adatok halmaza, hanem kötelezettség a technoló­giai fegyelem betartására, az anyag- és energiatakarékosságra, az építkezésen a rend megtartá­sára stb. így amikor a végzős tanulók bekerülnek egy-egy parti­ba, már olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek megköny- nyítik a beilleszkedést. Az építkezéseken átgondolt ok­tató-nevelő tevékenység folyik, s helyességét tények bizonyítják. A Galántai Járási Építőipari Vál­lalat tanulói eddig valamennyi épületüket kifogástalan minőség­ben és határidőre adták át. Bár még messze van 1984 nyara, de már most biztos, hogy a diószegi óvodások is idejében beköltözhet­nek a minden elvárásnak megfele­lő óvodába. A közel kétmillió koro­na értékű óvoda eddig az ütem­tervnek megfelelően épül, s amit annyian hangsúlyoztak az építők közül, rajtuk igazán nem múlik, hogy a jövőben is így legyen. EGRI FERENC Vitathatatlan a plakát népneve­lő szerepe, mert a sugalmazás titkával rendelkezik: nem tudjuk elfelejteni, ha egyszer láttuk, nem térhetünk ki a nekünk szegezett kérdés, felszólítás elől. Sajátos műalkotás. Különösen a politikai plakát, mely tartalmas mondaniva­lójával eszmeileg hat. Látványt nyújtva ébreszt gondolatokat, cse­lekvésre mozgósít. Erről győződtünk meg, amikor a Szlovák Képzőművészek Szö­vetsége bratislavai kiállítási ter­mében rendezett bemutatót meg­tekintettük. Az SZLKP KB agitáci­ós és propaganda osztályának és a Képzőművészek Szövetségé­nek megbízásából dr. Zuzana Ševčíková kandidátus rendezte a bemutatót. Közel száz plakátot láttunk. Szép számban olyat is, amelyik még nem jelent meg, mert hiszen az idősebb nemzedéket képviselő Ľudovít Hečko érdemes művész és Ján Chovan tanár plakátjai mellett a főiskolások alkotásait is bemu­tatták. ■ A színes foltok és a színek sajátos alkalmazásával hatott re­Lapozgatom a Belkereskedelmi Törvény végrehajtására tavaly au­gusztusban kiadott rendeletet, amely már lassan fél éve, hogy hatályba lépett. Egyes rendelke­zéseit önkéntelenül is összeha­sonlítom a saját tapasztalataim­mal. Csalódottnak érzem magam, amikor eszembe jut, mit reméltem ettől a rendelettől, amikor még a hatályba lépése előtt elolvastam. A törvény és a végrehajtására hi­vatott rendelet megtartása, ha nem is az egyik napról a másikra, de rövid időn belül lényeges javu­lást hozhatott voiria az eladó-vá­sárló kapcsolatokba. Persze ép­pen a megtartással, a jogkövetés­sel van baj. Túlbecsültem a jog hatékonyságát. Azt hittem, elég egy törvény és egy rendelet és megszűnik minden jogos panasz a belkereskedelem alkalmazottjai­ra, az üzletek tele lesznek szolgá­latkész, mosolygós, udvarias elő­adókkal, becsületes, pontosan számoló és számlázó pénztáro­sokkal, a pultok alól eltűnik az áru... Egy jogszabály hatálybalépése úgy látszik még nem jelenti az életbelépést (főleg, ha kötelessé­geket állapít meg) és nem vonja automatikusan maga után a jog­szabály címzettjeinek a rendelke­zésekkel egyező magatartását. Nem elég tehát önmagában a jog­szabály. Szükséges az is, hogy legyen, aki kikényszeríti a megtar­tását, szép szóval vagy büntetés­sel, ha az előbbi nem használ. A meg nem torolt szabálysértések a büntethetetlenség érzését ala­kítják, formálják a „delikvensben“, azt a meggyőződést, hogy ő a jog fölött áll. Persze nem állíthatunk minden egyes üzletbe ellenőrt, hogy az érintettek megtartsák a jog rendelkezéseit. De erre nincs is szükség. Az emberek döntő többsége önként, kényszer nélkül követi a jogot, talán valamiféle erkölcsi kényszer, talán a lehetsé­ges ellenőrzés tudatának hatása alatt. A „lehetséges ellenőrzés“ egyik formája a belkereskedelem­ben és a szolgáltatóiparban elv­ánk Milan Vavro, Jakab Zsuzsan­na, Jozef Tura egy-egy plakátja. A legtöbben felesleges ecsetvo­nás nélkül, a lehető legvilágosab­ban fejezték ki mondanivalójukat. A formát, lényeget, éles és mély vonalakkal kifejező rajz leginkább Ondrej Zimka, Rónai Péter, Emil Fulka plakátjain kapott szerepet. Ök az ábrázolás gazdaságos és szemléletes kimunkálásával igye­keztek érdeklődést kelteni, szólni a nézőhöz. Részletezés, fontolga­tás nélkül, közléssel, de nagyon hangsúlyos közléssel. A fénykép, illetve a fotomontázs nagyon jól érvényesült Peter Cibu- la. ifj. Dóka József, Oto Bachorík plakátjai. Főleg azért, mert a megszerkesztéskor ügyesen hasznosították a mozgás, a válto­zás ábrázolásának lehetőségeit. Mérlegelést, hasonlítást, váloga­tást kínálva ébresztettek gondola­tokat. Az élet, az eszmei nevelés kö­vetelményeit kifejező mondanivaló témája a legtöbb plakáton a Feb­ruári Győzelem volt. Elsősorban azért, mert ezt a bemutatót a 35. évforduló jegyében rendezték. Ám nemcsak ez a téma szerepelt ben a panaszkönyv lenne. Persze csak „lenne“, mert nem egy üzemegység alkalmazottjai nem kis akadályokat gördítenek az ilyen ellenőrzés gyakorlása elé. Az említett rendelet világosan és fél­reérthetetlenül szól a panaszköny­vekről, amelyeket úgy kell elhe­lyezni az üzlethelyiségben, hogy az „a vásárlók számára jól látható és hozzáférhető legyen“. A gya­korlat viszont gyakorta ellentmond ennek a rendelkezésnek. A leg­jobb esetben egy táblát helyeznek el többé-kevésbé jól látható he­lyen, ezen „jelzik“, hogy hol talál­ható a panaszkönyv. Persze, ná­lunk a panaszkönyvet „kérni szo­kás“ (szokás?), mert az üzletve­zetők valamilyen rosszul felfogott szemérmességgel elrejtik a vásár­lók elől az irodájukban. Azután, ha valaki mégiscsak kéri, vagy kérni próbálja a panaszkönyvet, túlsá­gosan gyakran kap olyan választ, hogy a „főnök“ éppen nem tartóz­kodik az üzletben, vagy más ma­gyarázattal tagadják meg a pa­naszkönyv kiadását. Nincs szándékomban kételked­ni az ilyen magyarázatok megala­pozottságában (hiszen ha egyszer a „főnök nincs itt“, akkor valóban nem adhatja ki a panaszkönyvet)’ de abban sem kételkedek, hogy az üzletvezetők rájöttek, nem tesz jót a panaszkönyv lapjai tisztasá­ga megőrzésének, ha a könyv a vásárlók kezeügyében van. Én személyesen ugyanis (és nem­csak én), kimondottan megalázó­nak érzem, ha a panaszkönyv el­tüntetése vagy kiadásának megta­gadása nem egy vásárlóban azt a benyomást kelti (és persze jog­gal), hogy az üzlet alkalmazottjai ezzel fogyatékosságaik leleplezé­sét kívánják elkerülni. Jó lenne, ha ezekre a jelensé­gekre felfigyelnének azok az irá­nyító és ellenőrző szervek is, amelyek feladatai közé és hatás­körébe tartozik a törvény végre­hajtása. A jogszabály ugyanis nem hat önműködően, társadalmi hatékonysága jelentős mértékben az ellenőrzés színvonalának függ­vénye FEKETE MARIAN a plakátokon, hanem május else­je, a Szlovák Nemzeti Felkelés, a csehszlovák-szovjet barátság is. A háború és béke kérdésével, a környezetvédelem problémáival foglalkozó plakátok sem hiá­nyoztak. Említésre érdemes, hogy olyan társadalompolitikai témák is hang­súlyosan szerepeltek egyes pla­kátokon, mint az alkoholizmus el­leni küzdelem, a véradás, a tűzvé­delem. Ez azt is bizonyítja, hogy a plakátkészítők még sohasem használták olyan intenzitással a művészi eszközöket az agitáció céljaira, mint éppen napjainkban. Sajnálatos, hogy nem adtak ki katalógust. Akárcsak nagyon egy­szerű, géppel írott szövegű, sok­szorosított jegyzékét a kiállított plakátoknak. Nem kell belépődíjat fizetni, az érdeklődők megvásárol­nák a katalógust. Már csak azért is, mert a képzőművészek szövet­sége minden évben megrendezi a politikai plakátok kiállítását, így a katalógus nagyobb rangot adna a rendezvénynek. Egyébként a kiállítás március végéig megtekinthető. HAJDÚ ANDRÁS DJ SZÓ 6 1983. III. 10. POLITIKAI PLAKÁTOK KIÁLLÍTÁSA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents