Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-10 / 58. szám, csütörtök

VILÁGGAZDASÁG KOMMENTÁLJUK ■ ' ^ Kedvezőtlen eredmények és kilátások Afrikában Afrika jelenlegi gazdasági ne­hézségeinek leküzdése során az a fő feladat, hogy a világrész or­szágainak fejlődése minél gyor­sabban a belső tartalékok kihasz­nálására irányuljon - állapította meg. A Adedeji, az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának (ECA) végrehajtó titkára. A lagoszi akcióterv céljával összhangban (amelyet az Afrikai Egység Szervezetének tagállamai 1980-ban fogadtak el, s amely a gazdasági ágazatok többségé­ben az egyes országok önellátá­sának fokozatos elérésére irányul, kiemelve a tervgazdálkodás sze­repét az afrikai kontinensen). A Adedeji rámutatott, hogy fejleszte­ni kell az együttműködést területi és szubregionális szinten, s korlá­tozni kell Afrika függőségét az ipa­rilag fejlett nyugati országoktól. Az 1982-ben elért fejlődést ér­tékelve megállapította, hogy a gazdasági aktivitás hanyatlása, ami már 1980-ban elkezdődött, nemcsak elmélyült, hanem az el­múlt évben már az afrikai államok Növekszik az algériai földgázkivitel Algériát egyelőre nem nagyon érinti a megcsappant kőolaj-jöve­delem, hiszen olyan „fegyver“ van az ország kezében, mint a földgáz, amely hosszabb távon is busásan kárpótolhatja Algériát az elmaradó olajjövedelmekért. A „kék aranyból“ Algéria akkora készletekkel rendelkezik, hogy a jelenlegi kitermelési szintet ala­pul véve a tartalékok mintegy 370 évre elegendők. Tavaly mintegy 43 milliárd köbmétert hoztak a fel­színre, s a kitermelt mennyiségből 40 milliárd köbmétert exportáltak. Az elmúlt három esztendő bebizo­nyította, hogy Algéria igen ered­ményes értékesítési politikát foly­tat, s a földgázért a versenytársai­nál magasabb árat képes elérni. Hosszas alkudozások után há­rom legfontosabb vásárlójával, Franciaországgal, Olaszországgal és Belgiummal a Sonatrach algé­riai állami olaj- és földgáztársaság­nak sikerült hosszú távú megálla­podást kötnie,' mégpedig magas áron. Az eredményesség titka ab­ban áll, hogy Algéria mindhárom vevőjének jelentős megrendelése­ket helyezett kilátásba. Olaszor­szág az évtized közepétől évi 12, Franciaország pedig 9,1 milliárd köbméter gázt vásárolt Algériától. Cserébe Franciaország többek között egy autógyár, vasútvonalak és egy repülőtér megrendelésére számíthat, összesen 13 milliárd frank értékben. Hasonló nagyság­rendű megrendeléseket remél az olasz ipar is. A szerződések értelmében az algériai földgáz mind nagyobb mennyisége csővezetéken jut el Európába. Az olasz ENI-vel közö­sen Algéria 1981-ben fejezte be a Földközi-tengert átszelő 4 milli­árd dollár költségű gázvezeték építését, amely 1985-től üzemel majd teljes kapacitással. Jelenleg egy újabb tengeri gázvezeték épí­téséről is tárgyalnak, amelynek a tervek szerint Spanyolország lesz az európai végállomása. Algír azonban szeretné bővíteni vevőinek körét; az ország vezetői nemrégiben kifejezték reményü­ket, hogy Jugoszláviát, Ausztriát és Svájcot is elláthatják földgáz­zal. Franciaország az algériai föld­gáz tetemes részét cseppfolyósí­tott állapotban importálja. A cseppfolyósító üzemek kapaci­tása évi 32 milliárd köbméter. Az új értékesítési politika azonban a vezetékes szállítást részesíti előnyben. A gázkivitel az országnak 1982- ben mintegy 2 milliárd dollár bevé­telt hozott, a gázkondenzátumok exportja pedig 3 milliárd dollárt jövedelmezett. Arra számítanak, hogy 1983-ban a gázkivitelböl származó jövedeleiVi a tavalyihoz képest megkétszereződik, s leg­alább egymilliárd dolláros bevétel­emelkedést eredményez a konden- zátumkivitel bővülése. Az OPEC- tag Algéria számára tehát gyakor­latilag nem jelent anyagi megráz­kódtatást az olajár csökkenése, illetve a kereslet visszaesése, hi­szen 1983-ban az egész szénhid­rogén kivitelében a földgáz és a gázkoncentrátum kerül túl­súlyba. (F) bruttó nemzeti termelésének csökkenéséhez is vezetett. E helyzet alapvető okai az afri­kai országok belső fejlődésének specifikus jellegében, s a fejlett nyugati országokban bekövetke­zett termelési recesszióban rejle­nek. Az afrikai országok gazdasá­ga ugyanis elsősorban kivitelre orientált. Az országok többségé­ben a devizatartalékok már csak alig egy hónapi behozatal fedezé­sére elegendők. Habár az elmúlt évben az élel­miszer-termelés 2 százalékkal nö­vekedett, 17 afrikai országban mégis nagy gondot jelentett az alacsony terméshozam, s a lakos­ság élelmezése. Annak ellenére, hogy 15,2 millió tonnára nőtt a ga­bonafélék behozatala, az afrikai or­szágok többségében a korábbi helyzet miatt nem tudják biztosíta­ni a lakosság élelmiszer-ellátását. Az élelmiszerhiány állandóan nö­vekszik, mert az iparilag fejlett nyugati országok különböző politi­kai és egyéb feltételekhez kötik ez irányú „segítségüket“. Az idei év előrejelzésében az Afrikai Gazdasági Bizottság két lehetőséggel számol. Az egyik szerint abban az esetben, ha akti­vizálódik a nyugati országok gaz­dasága, úgy a bruttó nemzeti ter­melés 3-4 százalékos növekedé­sére lehet számítani az afrikai kontinensen. Ha viszont folytatód­ni fog a gazdasági visszaesés a tőkés országokban, akkor itt is csökkenés következik be, vagy legfeljebb 1,1 százalékos növeke­dést lehet elérni. A becslések szerint az afrikai térség külkereskedelmi mérleghi­ánya az idén további 2 milliárd dollárral növekszik, s eléri a 18,3 milliárd dolláros szintet. (Svét hospodárství) Kína gazdasági kapcsolatai Afrikával Kína a hatvanas évek elejétől a hetvenes évek közepéig nagy súlyt helyezett Afrikára, amely Csou En-laj akkori megállapítása szerint „megérett a forradalom­ra“. Peking kamat nélkül, vagy előnyös kamatokkal nyújtott hite­leket, segélyeket. Az 1970-től 1974-ig terjedő időszakban becs­lések szerint kétmilliárd dollárt adott az afrikai országoknak. Leg­ismertebb és legnagyobb afrikai vállalkozása a 400 millió dolláros, kamatmentes kínai kölcsönből 1970-1976 között épített Tanzam vasútvonal volt. Ezt a közel 1900 —INNEN-ONNAN= A világ kőolaj- és földgáztartalékai A jelenlegi időszakban a világ kőolaj- és földgázkészleteit kőolaj­ban számítva 300-600 milliárd tonnára becsülik. Ez 70-140-sze- res arányban haladja meg a jelen­legi évi kitermelés szintjét - álla­pítja meg az „ESSO“ konszern gazdasági közlönye. Az ismert készletek a feltételezett készletek­nek körülbelül a felét-negyedré- szét képezik. Ezek az 1982-es év elején 92 milliárd tonna kőolajat és több mint 82 000 milliárd köbméter földgázt tettek ki. A legnagyobb kőolajtartaléka Szaúd-Arábiának van (az egésznek körülbelül a ne­gyedrésze), ezután következik Kuvajt, a Szovjetunió, Mexikó és Irán. A földgázból a legnagyobb tartalékok a Szovjetunióban van­nak (40 %), majd pedig Irán, az Egyesült Államok, Algéria és Sza- úd-Arábia következik a sorrend­ben. Az említett öt országban van a világ földgázkészleteinek 70 százaléka, s ezek közül három ország az öt legtöbb kőolajjal ren­delkező országok csoportjába is tartozik. (HÍZ) Líbia fizetési gondjai Néhány évvel, ezelőtt Líbia félig ingyen osztogatta olaját a szegé­nyebb fekete afrikai és arab orszá­goknak. Eddig több mint félmilliárd dollár értékben ajándékozott ipari és mezőgazdasági beruházásokat összesen 22 afrikai országnak. Erre az nyújtott lehetőséget, hogy Líbia naponta 1,7 millió hordó ola­jat termelt, s hordónként 41 dollá­rért adta el a világpiacra szánt mennyiséget. Az elmúlt év tava­szán azonban fő vásárlói, a nyu­gati országok naponta már csak 5-600 ezer hordó olajat vettek át tőle. Líbia 1980-ban még 22,6 mil­liárd dollárt kapott olajexportjáért, 1981-ben azonban már 15,7 milli­árd dollárra csökkent a bevétele, ami tavaly az előzetes becslések szerint 8 milliárd dollár körül ala­kult. A nyugati pénzügyi szakem­berek attól tartanak, hogy az or­szág olajjövedelme nem lesz ele­gendő Líbia összesen 12 milliárd dolláros külföldi adósságainak megfizetésére. Attól ugyan nem kell tartani, hogy Líbia beállna az adósságok átütemezését kérő or­szágok sorába, de fizetési kötele­zettségeinek teljesítésénél már különbségeket tesz. (HVG) kilométer hosszú, a zambiai réz­bányákat a tanzániai Dar es Sa­laam kikötőjével összekötő vona­lat 15 ezer kínai munkás valóságos hadserege építette fel 30 ezer afri­kaival együtt. A vasút építésére sem a Világbank, sem a nyugati bankok nem voltak hajlandók pénzt költeni, gazdaságilag indo­kolatlannak tartották az egész vál­lalkozást. Végül is igazuk lett: a Tanzam 1978-ban a tervezett árumennyiségnek már csak a töredékét szállította. A rossz üzemeltetés, valamint a két or­szág közötti ellentétek miatt 1981- ben az utasforgalom is megszűnt, s jelenleg napirendre került a vas­út felszámolásának a kérdése. A kínai gazdaságpolitika új irányvonalának megfelelően, a modernizáció költségeinek nö­vekedésével, valamint a segély­nyújtó képesség csökkenésével összefüggésben Peking számára is megnőtt a gazdasági érdekeket közvetlenebbül kifejező együttmű­ködési formák jelentősége. Kína külkereskedelmében egyelőre csak néhány százalékkal része­sednek az afrikai országok, de távlatilag fontos piacnak tartják Af­rikát. Olyan valutabevételi forrás­nak, amellyel fedezhető a nyugati technológia importjának egy ré­sze, s nyersanyagbeszerzési szempontból is szükségük van Af­rikára. Tavaly Kína és Fekete- Afrika kereskedelmi forgalma 1,3 milliárd dolláros értéket ért el, je­lentősen nőtt az előző évekhez képest. Kína szeretne több nehéz­ipari berendezést, komplett üzemrészeket szállítani és minél több beruházásban részt venni vegyesvállalatok létrehozásával. Ezeket a célokat szolgálta Csao Ce-jang kínai miniszterelnök ez évi afrikai látogatása is, amikor tíz országot felölelő kőrútján a hetven fős kínai küldöttség új nyers­anyagbeszerzési forrásokat, s a kínai iparcikkeknek új felvevő piacokat igyekezett feltárni. (HVG) Felelősséget fokozó zárszámadások Szlovákiában a napokban fejeződtek be az efsz-ek zárszám­adó közgyűlései. A párt- és gazdasági szervek első értéke­lései szerint alkotó légkörben vitatták meg a szövetkezeti tagok a múlt évi termelési és gazdálkodási mérleget és hasznos javaslatokat tettek a rájuk váró igényes feladatok lehető legeredményesebb megvalósítására. Kiindulva a lehe­tőségekből, meghatározták az idei évre szóló termelési prog­ramokat. A tanácskozások tehát visszatekintve a múlt évre, előremutatva igyekeznek kialakítani olyan gazdálkodási módszert, amely megfelel a legújabb követelményeknek és elősegíti a termelés előirányzott növelését. A beszámolók és a vitákban elhangzott javaslatok sürget­ték a mezőgazdasági termelés intenzitásának fokozását, az ezzel kapcsolatos intézkedések gyorsabb ütemű megvalósí­tását. Szinte minden közgyűlésen előtérbe került a termelés szerkezetének olyan irányú meghatározása, hogy ennek következtében kialakuljon a szükséges egyensúly, a növény- termesztési és az állattenyésztési termelés között. Olyan legyen ez az egyensúly, hogy a növénytermesztési dolgozók az eladási tervek teljesítése után elegendő takarmányt ter­melhessenek az állatoknak. Az állattenyésztési termékeket a gazdaságokban megtermelt szemes- és tömegtakarmá­nyokból állítsák elő és a lehető legkisebb mértékben szorul­janak az állati takarmányalapra. Az értékelések szerint ilyen irányú törekvés bontakozott ki a Vágselyei (Šaľa), a Nádszegi (Trstice), a Vásárúti (Trhové Mýto) Efsz és más egységes földművesszövetkezetek tanácskozásán. Az egyensúly megteremtése, a termelés további növelése érdekében a felszólalók javasolták, hogy még nagyobb mértékben alkalmazzák az egyes munkaszaka­szokon a korszerű termelési módszereket. Ahol csak lehet, a bevált termelési módszerek szerint termeljenek. Jó példaként említhetjük a Vágselyei Efsz közgyűlését, ahol nagyon részletesen elemezték a múlt évi termelési eredményeket, és a tapasztalatok alapján tűzték ki az új feladatokat. Amint a beszámolóban elhangzott, gabonából több mint 6 tonnát termeltek hektáronként. A cukorrépa hektárhozama több mint 40 tonna volt. A takarmánytermelés­ben is nagy sikereket értek el. Nem szorulnak tehát az állami takarmányalapra. Mivel jó minőségű a takarmányuk, elhatá­rozták, hogy az állattenyésztésben fokozzák az állatok terme­lékenységét. Többek között tehenenként évente 4 ezer liter tejet termelnek. Ezen a közgyűlésen felszólalt Jozef Lenért elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, aki nagyra értékelte a szövetkezet termelési eredmé­nyeit és főleg azt emelte ki, hogy bátran alkalmazzák a terme­lési rendszereket, és komplex technológiai eljárásokat való­sítsanak meg a legfontosabb termelési szakaszokon. Nagy eredménynek tartotta, hogy az iparszerű kukoricatermesz­tési rendszerrel 8,20 tonna szemes kukoricát termeltek hek­táronként, közel ezer hektáros területen. Méltatta, hogy a Februári Győzelem 35. évfordulója tiszteletére a kooperáció keretében ezt a rendszert idén 18 ezer hektáron alkalmazzák. Az efsz-ek zárszámadó közgyűlései után tehát elmond­hatjuk, hogy a jól előkészített színvonalas tanácskozások hozzájárultak a legjobb termelési tapasztalatok, módszerek népszerűsítéséhez. A tagok a mélyen elemző beszámolók meghallgatása után az 1983-as évre mozgósító jellegű terme­lési terveket fogadtak el. Olyan terveket, amelyeket javasla­taik alapján maguk is formáltak, ezért felelősséget éreznek teljesítésükért. Ez a legnagyobb garancia, hogy a határoza­tok nem maradnak papíron, és a lehetőségekhez képest minden szövetkezetben megvalósítják azokat. BALLA JÓZSEF A ružomberoki Lenin Pamutipari Vállalatnál 128 szocialista munkabrigád felajánlotta, hogy a prágai béke-világközgyűlés alapjára több mint 130 000 koronát ad. A Helena Kubíková vezette Békevédők szocialista munkabrigád tagjai megígérték, hogy kétórai bérüket a békealapra adják. A munkacsoport tagjai ezen kívül kötelezték magukat arra, hogy 7000 kilogramm fonalat takarítanak meg a termékek minőségének romlása nélkül. A 41 tagú kollektíva tagjai között kubai és vietnami fiatalokat is találunk. Hatan megszerezték a hetedik ötéves tervidőszak úttö­rője címet, s az elmúlt két esztendő feladatait több mint két hónappal a határidő előtt teljesítették. A képen: Marta Šindleryová szakszervezeti szakaszbizalmi fonógépet kezel. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1983. III. 10. VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG

Next

/
Thumbnails
Contents