Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-08 / 56. szám, kedd

Örömök és gondok A csicsói új iskolában Az iskolabusz bőven ki lenne használva Elismerően bólintok, miután végigjártuk a korszerű, 18 termes új iskolát Csicsón (Čičov). Fördős Kálmán, a helyi magyar tanítási nyelvű iskola igazgatója meg nagyot só­hajt:- Leginkább talán a feleségek meg a kollégák tudnák megmon­dani, mennyi utánjárás, ener­gia kellett ehhez az új épülethez. Dehát nem érde­mes sopánkodni, mert ez az or­szág egyik legszebb iskolája, s ez a tény kárpótol minden fáradozá­sért. Büszkén mutatja a könyvtárat, az iskolai étkezdét, a pedagógu­sok kabinetjeit, az iskolai klubot és a színes tévét, amelyet a szülői tanács ajándékozott az iskolának, megnézzük az audovizuális segéd­eszközöket. Ezt a járási nemzeti bi­zottságoktól kapták más, a korsze­rű oktató-nevelő munkához nélkü­lözhetetlen kellékkel együtt. S az igazgató szeme újra felragyog:- így már öröm a tanítás. S per­sze, a szülők is boldogok. Itt job­ban, többet tanulhatnak gyerme­keik. Dolgoztak is a szülők seré­nyen, sok szabad szombatot töl­töttek itt azért, hogy mielőbb elké­szüljön ez a létesítmény. Az igazgató aztán a helyi Wil- heim Pieck Efsz segítségét di­cséri.- Az ő építőbrigádjuk végezte az úgynevezett apró munkát, Orvosolni kellene az említett gondokat amelyet mindenképpen meg kel­lett csinálni, viszont keresni nem lehet rajta. De a szövetkezet veze­tőségét nem a nyereség érdekel­te, hanem a gyermekek, a tagság gyermekeinek a jövője. Sokat se­gítettek nekünk. A beázott mennyezetre téved a tekintetem. Az igazgató eltalálja gondolataimat:- Hát a nyitrai Magasépítő Vál­lalat bizony nem végzett valami lelkiismeretes munkát. Hibás a te­tőzet szigetelése, sok helyen szi­várog a víz, görbék az ajtók sarok­vasai és így sorolhatnám tovább azokat a hibákat, amelyek az üze­meltetés óta bukkantak föl. Mit tegyünk? Amit lehet azt mi kijavít­juk, társadalmi munkában. Gondokról beszélgetünk a szö­vetkezet irodájában is, Baráth Im­re elnökkel és Kósa Gyulával, a hnb elnökével.- Öröm és üröm, leginkább ez a két szó jellemzi kedélyállapo­tunkat - tárja szét a karját Kósa Gyula. Mert az új iskola nagy bol­Itt jobban, többet tanulhatnak gyermekeik dogság, de nagyobbak a gondja­ink is. Például a kiadásaink jóval megemelkednek. Idáig Csicsón, Kolozsnémán és Füssön is volt kis iskola, most már háromszázhatva- nan járnak az új épületbe, a jövő tanévben ide jönnek valamennyi­en, több mint ötszázan. Eddig mintegy 260 ezer koronát költöt­tünk az iskolára, most ez csaknem egymillióra rúg majd. Igaz, itt köz­ponti fűtés, korszerű étkezde áll a tanulók rendelkezésére. ígéretet kaptunk a járási nemzeti bizottság­tól, hogy rövidesen megoldják ezt a gondunkat. Reméljük, így lesz.- Problémát jelent az utazás is. Csicsóra reggel sokan jönnek munkába, orvoshoz, ezekre a já­ratokra nem lehet bezsúfolni a ta­nulókat - mondja Baráth Imre. - Füssről kilencvenen jönnek majd naponta. Kolozsnémáról több mint hetvenen. S ennyien mennek dél­után haza is, nem egy időben. Csak a Csehszlovák Autóközleke­dési Vállalat komáromi üzeme se­gíthet, új járatok beállításával. Kí­nálkozik, persze, jobb megoldás is. Mi baráti kapcsolatot tartunk fenn NDK-beli földmüvesszövetke- zettel. Ott láttuk, hogy a tanulókat mindenhol iskolabusszal szállítják. Nincs tolakodás, ezen a buszon csak iskolások utaznak. Szerintem semmi akadálya, hogy felsőbb szerveink segítségével mi is átve­gyük ezt a jó tapasztalatot. Az iskolabusz bőven ki lenne hasz­nálva. Idénymunkákra, kirándulá­sokra is ezzel járhatnának a tanu­lók. Érdemes lenne elgondolkozni ezen az ötleten. Fördős Kálmán hozzáteszi:- Valamennyien nyugodtabbak lennénk, ha a tanulóink nem zsú­folt járatokon utaznának. Egyéb­ként a délutáni foglalkozások szá­mát is növelni kell, ezért jövőre két napközi osztályt és egy klubot is szeretnénk nyitni. Jelentkezőnk van bőven, reméljük a járási állami szervek is támogatják kérelmün­ket, mert helytelen lenne, ha a dol­gozó szülök gyermekei felügyelet nélkül téblábolnának órákon át az iskola környékén vagy máshol. Sokáig beszélgettünk a peda­gógiai munkáról, szép tervekről is. Mert az iskola valóban kiemelkedő eredményeket ér el a pályaválasz­tásban s más téren is. De azért orvosolni kellene mielőbb az emlí­tett gondokat, hogy az új épület­ben végre a legfontosabbal, az oktató-nevelő munkával törőd­jenek. Mielőtt kezet rázunk, még egy­szer megdicsérem az új épületet. Az igazgató ismét sóhajt:- Jó lenne, ha jövőre már belül­ről, közelről is minden ilyen szép lenne. így legyen. SZILVÁSSY JÓZSEF Gyökeres György felvételei Érdekes olvasmányok Tallózás a Literárni mésíčníkben Némileg új köntösben és két új rovattal bővülve jelenik meg janu­ár óta a Cseh írók Szövetségének folyóirata. Az egyik a Čas socializ­mu (A szocializmus kora) című esszérovat, amelyben a Februári Győzelem 35. évfordulójának évé­ben a cseh írók közül vallanak majd néhányan az év folyamán szülőföldjük, szűkebb pátriájuk társadalmi-, kulturális fejlődésnek harmincöt évéről. A lap első szá­mában Jiŕí Stano, a második számban pedig Václav Cibula val­lomása olvasható; az előbbi az iparváros Ostrava, az utóbbi pedig egy ma már Prágába beolvadó kisközség társadalmi-kulturális változásait követi nyomon. A Nové Stránky (Új oldalak) című rovatban pedig a 19. és a 20. század demok­ratikus irodalmának legjelentősebb képviselőinek munkásságát feli­déző cikkeket, esszéket, tanulmá­nyokat olvashatnak majd folyama­tosan az érdeklődők. Az első számban Jan Neruda költészeté­nek fejlődését elemzi Vladimír Kri- vánek. A februári számban pedig, születésének 80. évfordulója al­kalmából, Julius Fučík munkássá­gát és életművét méltatja. Tanul­mányaikban Hana Hrzalová, Bla­hoslav Dokoupil, Elvira Olonová és Pavel Pesta elemzi Fučík mun­kásságát. A januári számban megemléke­zés található Gustáv Husák elv­társ 70. születésnapja alkalmából, míg a februári számot Vitézslav Rzounek írása vezeti be, melyben a februári események történelmi jelentőségét méltatja. Jelentős terjedelmű válogatás olvasható a januári számban a ku­bai írók-költők müveiből, össze­sen 12 alkotó mutatkozik be a vá­logatásban, s lényegében mind­nyájan olyanok; akik - a kubai irodalom már ismert és neves sze­mélyiségeivel ellentétben - még ismeretlenek, vagy kevésbé is­mertek a cseh olvasók körében. A februári szám vendégeként pe­dig a cseh irodalom egyik legjele­sebb szovjetunióbeli szakértője és ismerője, Vlagyimir Motornij mondja el véleményét a cseh iro­dalomról. A cseh-szovjet irodalmi kapcsolatokról. A januári számban két írás ol­vasható a magyar irodalommal kapcsolatosan is. Az egyikben - a bizonyos fokig már köreinkben is ismert műfordító - Milan Navrátil recenzálja a Velká generace (A nagy generáció), című, a Nyugat hét legjelesebb költőjét bemutató antológiát, amely az elmúlt évben jelent meg az Odeon kiadó gondo­zásában, s amelyet a recenzens ,,a magyar költészet megismeré­sének alapvető kiadványa “-ként értékel. A másik írásban Szántó György a Madách Kiadó idei ter­veiről tájékoztatja a folyóirat olva­sóit, elsősorban a cseh és szlovák irodalom magyar nyelvű megjelen­tetését, tolmácsolását illetően. A két szám szépirodalmi anya­gában is számos érdekes anyagot közölnek. Ismerős nevekkel talál­kozunk a két szám Műhely rovatá­ban is. NÉMETH GYULA ÚJ FILMEK Egy festő tragédiája (román) A képzőművészek életrajza a kortárs filmben gyakori téma. Egy-egy jeles egyéniség életének, sorsának megrajzolása hálás fel­adat, annál is inkább, mert a nézők kedvelik a színes élettörténeteket, a művészeket körüllengő sajátos atmoszféra, zajos élet bemutatá­zök alkalmazása. A festészet megújítójaként tartják őt számon hazájában; elvetette a merev aka- demizmust, képei természetessé­get tükröznek s ezt leplezetlenül vállalja és hirdeti is. így munkái a hivatalos körök fanyalgását, ri­deg elutasítását váltották ki. Lu­Jelenet a román filmből; balra Ion Caramitru - Stefan Luchian szere­pében sát. Az igényesebb vállalkozások persze nem a külsőségek kidom­borítására, a művész regényes éle­tének elmesélésére szorítkoznak, hanem a kor a művész kapcsolatá­nak, személyisége jellegzetes vo­násainak, a sorsát meghatározó, életmódját döntően befolyásoló tényezőknek az ábrázolására, s elmélyült lélekrajzra törek­szenek. Ez utóbbi célt követte Nicolae Margineanu rendező is, aki Ste­fan Luchiannak, a századforduló éveiben élt s a filmben látható eredeti képei alapján ítélve tehet­séges, de nálunk talán alig ismert festőnek a sorsát, ezen ellentmon­dásos egyéniségnek a kálváriáját vitte vászonra. A román festészet­ben Stefan Luchian nevéhez fűző­dik a valóság modern képi megje­lenítése, az újszerű kifejezöeszkö­chian nyomorog, erejét, alkotó­kedvét a nélkülözés és a környező világban való csalódás felmor­zsolja. Az alkotók Luchian sorsának megfilmesítésekor nem követték a szokványos életrajzi filmeket, nem az alkotómunka gyötrelmes útját vitték vászonra, hanem korhű atmoszférát teremtve bontakoztat­ják ki a festő életének egy-egy jelentős mozzanatát, így például felvillantják a fiatal művészek lá­zongását az akademizmus ellen, Luchian viszonzatlan szerelmét, a testét-lelkét sújtó tragédiát. A rendező mellőzi a lélektani ábrá­zolást, s a festő életének epizódja­it oly vontatottan és távolságot tartva eleveníti meg, hogy Luchian nem férkőzhet közel a néző szí­véhez. Hatalmas űrhajó száguld vala­hol a Naprendszeren kívül. Utasait váratlanul felébreszti hibernált ál­mukból a vezérlő komputer: egy közeli bolygóról az életre utaló rádiójelek érkeznek az űrbe. A Nostromo utasai leszállnak a ti­tokzatos égitestre, ahol elpusztult civilizáció nyomaira bukkannak. Egyiküket megtámadja egy polip­hoz hasonlatos lény. A sebesültet s vele a félelmetes, visszataszító így a szorongás, a fenyegetettség egyre fokozódó fázisait élheti át a néző. Ridley Scott rendező jól ismeri a különleges hatásokat. Nem törekszik mély emberábrázo­lásra, szigorú lélekrajzra, nem akar újragondolásra szánt gondo­latokat közölni. Egyszerűen szóra­koztatni akar, s ezt jó színvonalon, mesterségbeli biztonsággal teszi. A film nemcsak feszült izgalmával kelt feltűnést, hanem a filmtechni­Az amerikai tudományos-fantasztikus film egyik kockája élőlényt magával viszi a legény­ség az űrhajóra. A tapadós polip­ból vérengző, hatalmas szörny fej­lődik ki, s ezzel megkezdődik az űrhajósok kilátástalan küzdelme ja szörnyeteggel. És a néző is elin­dul a borzongás, sokkolás egyre magasabbra vivő lépcsőfokain. Szokványos sci-fi helyzetből in­dul ki ennek az amerikai filmnek a története. Az alkotók a tudomá­nyos-fantasztikus játékot azonban a horrorfilmek elemeivel telítették, ka és a fényképezés teljesen új­szerű módszereivel is. A feszült­ségkeltés eszközei közé az alkotó jócskán válogatott a horrorfilmek fegyvertárából is. Nincs filmjének egyetlen olyan fölösleges kockája sem, amely ne a feszültség foko­zását, élezését szolgálná. Hamisí­tatlan hollywoodi szuperprodukció ez a film, melyben minden képsor tökéletesen illúziókeltő, így a néző zavartalanul retteghet.-ym­VZ"' ÚJ SZÚ 4 1983. III. 8. A nyolcadik utas: a halál (amerikai)

Next

/
Thumbnails
Contents