Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-07 / 55. szám, hétfő
VWTm&KWMá.\ Új könyvek Karéi Čapek: Az irodalom margójára A Kulisszatitok, Emberi dolgok, Évszakok. Tárgyak és tájak című válogatások után Az irodalom margójára című kötet Karéi Ca- peknak az irodalommal, írókkal, a kor irodalmi problémáival és a szavakkal foglalkozó publicisztikájából ad ízelítőt. A kiváló cseh író hivatásának tekintette az újságírást, ösztönzést érzett benne, lehetőséget arra, hogy állandó párbeszédben álljon az olvasók minél nagyobb táborával. Nem a kiválasztottakhoz akart szólni, hanem a bármiféle foglalkozást űző, bármilyen társadalmi réteghez tartozó egyszerű emberekhez, ahogyan ő megfogalmazta: a néphez. Ezt a széles olvasótábort akarta tájékoztatni és egyúttal szórakoztatni is, mert meggyőződése szerint a művész egyik fontos feladata, hogy megszabadítsa az olvasót az élet unalmas, szorongató szürkeségétől. A kötetbe sorolt írásokból azonban nemcsak az olvasót tájékoztatni, szórakoztatni akaró újságírót ismerjük meg, hanem az elkötelezett antifasisztát és a nemzeti nyelvet mindenekfelett becsülő művészt. Tamás Mihály: Két part közt fut a víz Mirákulum Drótvasút Tamás Mihály Két part közt fut a víz című társadalmi-életrajzi, tipikusan nemzetiségi regénye 1936-ban jelent meg a Franklin Kiadónál. Az 1918-as államfordulatot követő évek sodrában lepereg előttünk egy szlovákiai magyar műegyetemi hallgató felnőtté, emberré érésének életszakasza. A regény egyrészt reálisan, tárgyilagos kritikával ábrázolja a háború utáni csehszlovákiai és magyarországi viszonyokat - hiszen a főhős TAMAS MIHÁLY Két part közt fut a viz Mirákulum Drótvasút a még forrongó idők szeszélyétől űzetve hol Budapesten, hol Szlovákiában tűnik fel másrészt sajátos légkörteremtő erővel mutatja be egy szerelem és házasság fordulatos történetét. A regényből erőteljesen csendül ki Tamás alapvető mondanivalója: a hazafi- ság lényege a szülőföldhöz való ragaszkodás. A mirákulumban, amely a Nyugatban irodalmi díjat nyert, a falu új papja összeütközésbe kerül a parasztokkal. Az árvíz alkalmával megment egy szolgálólányt gyermekével. A hívők ezt csodának vélik, s ellenszenvük tiszteletté változik. A Drótvasút története egy szerelmi háromszög kialakulását s ezzel kapcsolatban a mérnökbe szerelmes ruszin cselédlány tragikus halálát mutatja be. Tamás Mihály Beregszászon született 1897-ben, Ausztráliában hunyt el 1967-ben. Szülővárosában járt gimnáziumba, majd a budapesti műegyetemen folytatta építészmérnöki tanulmányait. Útépítő mérnök lett, 1934-től Kassán egy angol aszfaltozóvállalat alkalmazottja, 1938 után Budapesten, 1948 óta pedig Ausztráliában látott el hasonló munkakört. A két világháború között főként haladó polgári lapok munkatársa volt: a Kassai Naplóé, a Magyar Újságé, 1937-ben szerkesztője lett a Tátra című szépirodalmi folyóiratnak, és igazgatója a hozzá tartozó könyvkiadónak. Művei: Novelláskönyv (Kassa 1923), Tavaszi vallosmás (elbeszélések, Berlin, 1926), Mirákulum (három kisregény, Kassa 1932), Szép szerelmes nyár (regény, Kassa 1936), Két part közt fut a víz (regény, Budapest 1936, Bratislava 1970), Sziklán cserje (elbeszélések, Bratislava 1937), Maris (regény, Budapest 1944). Milena Lukešová - Jan Kudláček: Marci és az őszi erdő Gyermekeink öröme a természet - sugallja a szülőknek ez a színes képekkel illusztrált könyv. A legkisebbek számára készült kötetben dominálnak a képek, s a szöveget nemcsak kiegészítik, hanem önálló művészeti alkotásokként jelennek meg. A bájos állatfigurák, az emberi arcot öltött növények, a természeti jelenségek egyszerű ábrázolása teszik érdekessé ezt a könyvet. A gyermekkor élményei után A könyv, az olvasás az iskolában is hozzátartozott egyéniségéhez, t i Sok esetben társai érdeklődését is befolyásolta, hiszen édesapja révén, aki társadalmi munkában a falu könyvtárosa volt, minden gyermeki fantáziát megmozgató új könyvhöz hozzájutott. Ma ugyanannak a kis fiókkönyvtárnak ó a vezetője... T 'óth Irén, naponta Lekenyé- ből (Bohúňovo) ingázik munkahelyére, a hosszúszói (Dlhá Ves) szövetkezetbe, ahol a könyvviteli osztályt vezeti. Bár a könyvvitel kifejezés a nyelvben csupán alaktanilag kötődik az olvasásra szánt könyvekhez, egyéniségében mégis kapcsolódik a kettő egymáshoz. Bár könyvekről ő sem tud a könyvelés „tartozik-követel“ viszonyrendszerében beszélni, hiszen az ember gondolatai, érzései, véleménye a világról, aligha vethetők össze a közgazdaság matematikai alapjaival.-A két dolog mennyiben azonosul, illetve különül el egymástól az életében?- Ezt azok tudnák megmondani, akik közelebbről ismernek. Nekem a munkám is, a rendszeres olvasás is beivódott az életembe. Gyakorlatilag mire a pályaválasztás ideje elérkezett, elolvastam a leányregényeket, Jókai, Mikszáth, Móricz fontos könyveit.- A kötelező olvasmányokat is?- Azt is, elvégre nem véletlenül kötelezőek. Bár egyre többször hallani véleményeket, hogy nem elengedhetetlen az ismeretük. Számomra az olvasás mindig örömszerző. Úgy érzem, a gyermekkori olvasmányaim meghatározták, hogy mit olvasok ma.-Tényleg mit?- Krimit semmi esetre sem. A tévében sem szeretem, bár olykor rákényszerülök, hiszen egy- egy filmről csak akkor tudom kideríteni, hogy krimi-szerű, amikor már nézem. Bár ebben nem vagyok kizárólagos. Legutóbb például Mika Waltari finn író négy kisregényét olvasva fedeztem fel, hogy újabbkori kedvenceim egyike krimit is írt. Stílusára, történelmi regényeinek hőseire gondolva elolvasom majd ezt is, feltéve, ha hozzájutok.- És a többiek?- Változnak, bár vannak néhá- nyan, akikhez olvasóként mindig visszatérek. Gyurkó László például nemcsak a legújabb Arcképvázlat történelmi háttérrel című könyvével kötött le. A Faustus doktor boldogságos pokoljárása, a Lenin, Október, a Szerelmem Elektra, de a Búsképű lovag is tetszett.- Ezek szerint drámákat is olvas?- Nem minden drámát, de Németh László drámáit elolvastam, s nekem is az a véleményem, hogy inkább olvasásra, az emberi bölcsesség megismerésére íródtak. Bár egy-egy jól sikerült tévéváltozatot is megnézhettem.- Van olyan könyv, amit kétszer is elolvasott, amely vissza-vissza- térő örömet ad.- Kevés az ilyen könyv, de Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz című regényét, és a kedves verseimet Világkönyvtár + Soha többé - írások a háború ellen, ezzel a címmel jelentette meg a kölni Rugenstein kiadó azt a kötetet, amelyben német írók írásával dokumentálja az utóbbi száz esztendő háborúellenes gondolkodását. írók, politikusok, művészek vallanak a békevágyról, a békéről. Az antológiában Kari Liebknecht, Heinrich Mann, Arnold Zweig, Kurt Tucholsky, Carl von Ossietzky, Christa Wolf, Bertolt Brecht, Erich Kästner, Max Frisch, Albert Einstein, Ingeborg Bachmann és mások írásai szerepelnek. ♦ Jevgenyij Jevtusenko, szovjet költő biografikus ihletésű filmkölteményt forgat, Federico Fellini Amarcordjának stílusában. A Menedék című alkotás hőse egy kilencéves kisfiú, aki a realista, de egyben mesebeli történet szereplőjeként éli át a háború utolsó esztendőit Zimában, egy szibériai faluban. Az egész világon ismert és elismert szovjet költő első filmjének munkálatai márciusban fejeződtek be. A hírek szerint a film gondolatisága sok tekintetben hasonló lesz költészetének nyílt véleménymondásanoz, eitsucíiseyó- hez. + Güntner Walraff az Unsere Zeit című újságnak adott interjújában szól új témájáról, amelyhez most gyűjt anyagot. Az ismert nyugatnémet publicista és író, aki elkötelezte magát a békeharcnak, a Bundeswehr több tisztjének vallomását szerezte meg, amelyben ezek a katonák hivatásukról és a háborús fenyegetésről beszélnek. ,,Úgy beszélnek a háborúról, mint a munkáról“ fejti ki Walraff. ,,Most már világos, hogy 1983-tól, amikor az amerikaiak az NSZK- ban el akarják helyezni a Per- sching-2 rakétákat, a háború veszélye inkább valószínűbb, mint sem. . . Persze azt állítják, hogy a háború majd csak Európára korlátozódik. Szép kilátások, nemde?“ Walraff feltétlenül szükségesnek tekinti, hogy a Bundes- wehr-re próbáljanak hatni a haladó, demokratikus erők. ,.Eddig ezt a fontos dolgot átengedtük a konzervatívoknak, reakciósoknak, és magunk elfordultunk a hadseregtől. Tulajdonképpen miért? Ez óriási téma és a fiatal szerzők bátran nekifoghatnának vizsgálatához. “ mindig örömmel olvasom. Ady Endre, Radnóti Miklós és Szabó Lőrinc költeményeit gyakran kezembe veszem.- Ezek a kötetek - gondolom - a saját könyvtárában is megtalálhatók.- Mindig kéznél vannak, és sokszor átsegítenek egy-egy élethelyzeten.- Újabban azt is emlegetik, hogy az emberek könyvek helyett a megvastagodott újságokat, hetilapokat olvassák. Mit tapasztal egy kis falu könyvtárosa?- Lehet, hogy így van. Azokkal PÁRBESZÉD AZ OLVASÁSRÓL nem tudok foglalkozni, akik nem járnak a könyvtárba. Az olvasóim viszont aligha cserélnek fel egy jó regényt az újságok cikkeivel. A könyvtárba többnyire idősebbek, gyerekek és a szenvedélyes felnőtt olvasók járnak. A legtevékenyebb társadalmi korosztályból keveset olvasnak. Idén harminc olvasó iratkozott be, de évközben hetvenre is gyarapszik a létszámuk. Egy esztendőben kétezer kölcsönzést jegyezhetek, ami azért nem rossz arány.- Mit olvasnak a lekenyeiek?- Erre anélkül is ismert a válasz, hogy megmondanám. Berke- si, Szilvási és a krimik vezetnek. Bár meggyőződésem, hogy az érdeklődésük előítéletek nyomán alakul. Ha valakit fokozatosan sikerült rávezetni az igényes olvasásra, s felismerte az értékes irodalom másságát, az már csak esetleg pihentetőnek olvas krimit.- Mennyire szeretik a csehszlovákiai magyar írókat?- Általában csak a prózát olvassák.- És ön?- Duba Gyula, Rácz Olivér, Or- dódy Katalin... a felsorolást lehetne folytatni. Elolvastam a műveiket, s ennek ellenére nem mondhatnám, hogy kiemelten szeretnék egy-egy írót. Bár Gál Sándor kisprózája és szociografikus írásai emlékezetesek.- Ez összefügg azzal, hogy esetenként az olvasók többségétől idegen, vagy más életkörülmények, érzelmi és gondolati síkok alapján építkezik az író?- Mindenképpen. A hazai könyveket olvasva az a benyomása az embernek, hogy minden író el akarja hitetni velünk, hogy olvasójának az az érdekes, az izgalmas, a gondolatébresztő és szívhez- szóló, amit ő annak tart. S ez nem mindig van így. önmagámból kiindulva: Nem véletlenül szeretem Gyurkót, műveiben a történelem tényszerűsége keveredik a történettel, az emberi mesével. Ez két ^ dolog - a tények és a mese - a mai ember gondolkodásának a szerves része. Ezt nem én találtam ki, de elfogadom, mert könyvtárosi tapasztalataim ezt igazolják.- A könyvről, az olvasásról beszélgetve, most úgy érzem, tartozik egy vallomással. Határozott véleménye van a felvetett dolgokról, s mindaz amit elmondott, meggyőzően hangzik. Befejezésül szeretném, ha szubjektív, a szívének leginkább kedves könyvekről, írókról szólna. E gyetlen név, amelynek kiejtésekor ízeket, szágokat, érzek, színeket látok: Tamási Áron. Stílusa, nyelvezete nyelvünk forrásaihoz vezet el. A tavaszi föld szaga árad egy-egy mondatából. Az ő alkotásaiban minden mozog, él, lüktet. Nem szokványos fordulatokból, nem klisékből építkezik, s a nyelvisége, a világa megtartó erejű. DUSZA ISTVÁN Jaroslav Hašek, az újságíró Születésének közelgő 100. évfordulója kapcsán Jaroslav Hašek életműve ismét az érdeklődés homlokterébe került. Zdenék Horení könyve, amely Jaroslav Hašek, az újságíró címmel jelent meg a prágai Novinár kiadóban, elsősorban a nagy cseh író publicisztikai munkásságát vizsgálja. Elsősorban az újságoknál, a szerkesztőségekben végzett munkáját elemzi, továbbá szól Hašek világnézeti fejlődéséről, amelyet publicisztikája alapján vizsgál. Horení helyesen állapítja meg, hogy az írót bohém élete munkáinak azonnali megjelentetésére kényszerítette, amely néha bizony a színvonalukon is meglátszik. Ezeket az írásokat olvasva, megállapítható, hogy Hašek nézeteinek fejlődése a háború előtti szociálisan motivált bohémkedéstől a világháború alatt kialakult forradalmi magatartásig vezet. Ezt a kismonográfia szerzője igazul és torzításoktól mentesen tárja fel. Szól Hašek tévedéseiről, nacionalista illúzióiról. Ugyanakkor nem túlozza el a megingás e rövid időszakát, hiszen az író tevékenysége lényegét tekintve mindvégig kompromisszumokat nem ismerő volt. Erre a bonyolult emberi és írói fejlődésre árnyaltan mutat rá a szerző. A kismonográfia alapján megismerhetjük Hašek publicisztikai és irodalmi alkotásának szoros kapcsolatát. Újságírói munkája, a naprakész informáltság tette lehetővé számára, hogy irodalmi értékű alkotásaiban megjelenjenek a szociális kérdések, s minden esetben tendenciózusan, agitatív erővel élezze ki ezeket. Zdenék Horení könyvében nem a szenzációt kereste, amelyhez sokakat a hašeki világ óhatatlanul elvezet. Szorgalmasan és türelmesen világította meg a nagy író és humorista világát. (Tvorba) Országszerte kiállításokat, író-olvasó találkozókat rendeznek az ünnepi könyvhónap alkalmából. (Gyökeres György felvétele) ÚJ SZÚ 4 1983. III. 7.
