Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-07 / 55. szám, hétfő
TOKIÓRA TEKINT AZ ASZTALITENISZ-VILÁG Megmarad az ázsiaiak fölénye (?) Interjú dr. Lakatos Györggyel, az ETTU elnökével Ez idén Prievidza volt a színhelye - február 17-20 között - Csehszlovákia nemzetközi asztalitenisz bajnokságának. A harminchatodszor megrendezett viadal az európai élvonal számára főpróba volt a tokiói világbajnokság előtt. A rendezvény vendégei között ott volt dr. Lakatos György, a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnöke, aki a budapesti EB óta az Európai Asztalitenisz Unió elnöke, és egyúttal a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség elnöke is. Sok elfoglaltsága mellett a négynapos verseny során akadt ideje arra is, hogy interjút adjon lapunk számára. • ön mint a sportág legfőbb irányítója Európában, minden rangos viadal szemtanúja. Miként látja az öreg kontinens versenyzőinek reményeit az áprilisi tokiói világbajnokság előtt?- Nem a legjobbak az európai versenyzők kilátásai. Az okok sem egyértelműek, de talán döntő momentum volt, hogy a hetvenes évek elején- közepén a sportág „művészei“ túlságosan is sokáig voltak az élvonalban, és másoknak szinte reményük sem volt közéjük ékelődni. így nem volt elég ösztönző számukra, hiszen legjobb „dopping“ a siker. Azt pedig leginkább S. Bengsston, Johansson, Surbek, Jónyer, Klampár, Orlowski, Secretin és Gergely aratták a férfiaknál, míg a nőknél ez nem volt ennyire szembetűnő. Az utóbbi időben Magos Judit két egyéni EB-címe mellett hatszor állhatott EB-dobogó legmagasabb fokán, s rajta kívül ez csak Rudnovának sikerült, de az még az elmúlt évtized elején volt. Nem volt azonban olyan nagy az űr az abszolút élvonal és a mögöttük következők között, mint a fótiaknál. így aztán amikor a korábban élen álló versenyzők visszaestek, a férfiaknál késett a nemzedékváltás, sőt még mindig nem következett be, mert nem fejlődött kellőképpen a közvetlen utánpótlás. Érzésem szerint még nehéz három-négy éves átmeneti időszaknak nézünk elébe. • Ezek szerint - ha jól értelmezem az ön szavait - az európai élvonalban túlságosan nem is lehet valósan minősíteni, de még rangsorolni sem, s ez érvényes a csapatokra éppúgy, mint az egyéni számokra...- Nem egyértelműen, hiszen a férfiaknál elsősorban a svédek látszanak kivételnek, kiváló technikájuk és küzdőszellemük révén. Női vonalon elsősorban a szovjet versenyzők tettek nagy lépést előre - ami az eredményességüket illeti. Ami pedig a játékstílusukra vonatkoztatható - véleményem szerint - túlságosan is védekező stílusban játszanak, és nem valószínű, hogy az elegendő lesz az ázsiaiakkal szemben.- Kijelenthetjük tehát, hogy az európaiaknak nincs esélyük Tokióban az ázsiaiak ellen?- A papírforma szerint valóban nem sok esélyük van. Azonban a páros számokban elsősorban a férfiaknál van reményük az európaiaknak, mert a kínaiak nem játszák túlságosan jól a párost. Ezzel azt is elmondtam, hogy ázsiaiakon a férfiaknál elsősorban a kínaiak értendők. A japán és a koreai versenyzők legyőzése jóval kisebb gondot okoz. Csapatban - ha győzelemre nem is, - jó helyezésre van reményük az európaiaknak, méghozzá a svéd és a csehszlovák együttes látszik erre legalkalmasabbnak. • Négy éve világbajnok, két éve ezüstérmes volt a magyar férficsapat. Most nincs semmi reménye a Berczik-legénységnek?!- Magyarország most nagyon nehéz helyzetben van, hiszen Klampár nélkül a magyar csapat játékereje az európai középmezőny megelőzésére még alkalmas lehet. Ha töröljük is Klampár hátralévő büntetését, még nem megoldott minden, hiszen aligha állíthatnánk teljes értékűen az asztalhoz. Egyfelől eltiltása miatt hagyott ki edzést, másrész ugyanennél az oknál fogva nem versenyzett. Ez utóbbi pedig a rendszeres edzések elvégzése esetében sem lenne pótolható. Ráadásul Gergely nagyon visszaesett, sok edzésről elmaradt, két ember kiesését pedig aligha bírja el a kínain kívül a világ bármely más csapata, így mi sem. Kriston még mindig csak tehetség. • A magyar női csapat is a kontinens legjobbja volt egy évvel ezelőtt...- Most sem szerepelt itt Prievidzán túlságosan gyengén a magyar női csapat, hiszen Szabó eljutott a döntőig, a csapatversenyben pedig egyetlen vereséget szenvedtünk, mégpedig a szovjet csapattól. Nagyon hiányzik Urbán Edit, aki porcmútéten esett át, és sajnos nem nagy a valószínűsége, hogy a VB-ig eléri tavalyi formáját. • On szerint melyek az előbbrelé- pés útjai?- Véleményem szerint Csehszlovákiában sokkal jobb lehetőségei vannak az asztaliteniszezóknek, mint nálunk Magyarországon, és éppen a csehszlovákiai példa mutatja: a siker feltétele az, hogy mélyen le kell nyúlni a fiatalokhoz! Mi is hoztunk az előrelépést előségitö hasonló intézkedéseket: például az NB I, NB II és NB Ili csapatbajnoki mérkőzésein minden csapat köteles egy ifjúsági játékost szerepeltetni. Ez pedig nem kevesebb, mint 132 ifjúsági játékosnak ad alkalmat a rutinszerzésre. A tíztagú válogatott keretekbe három ifjúsági játékos is van, sőt a női keretbe tizenegyedikként bekerült a Bátorfi Csilla is, az utánpótlás legtehetségesebbje. Tavaly például a junior EB-n kétszer is megverte Nemes Olgát, a TOP 12 idei győztesét. Mindez persze a jelen pillanatban nem jogosíthat fel bennünket vérmes reményekre már ez idén vagy jövőre. A magyar asztalitenisz helyzetét talán egy népszerű sláger szövegével is jellemezhetnénk: „nincs egyebem, csak a remény...“ Ez azonban megalaoozottnak látszik. • Önnek feladata a sportág európai színvonalának emelése, annak elősegítése csakúgy, mint a magyar asztalitenisz előrelépésének biztosítása.- Én a kettőt nem tudom elszakítani egymástól. Azt szeretném, hogy ha Európa egyszer megelőzi Ázsiát, akkor abból a magyar versenyzők se maradjanak ki. Egyébként az európai asztali- tenisz fejlődését sem úgy képzeli az ETTU vezérkara, hogy az élen járó országok lépjenek még előbbre, hanem hogy a hátul kullogok minél rövidebb időn belül ott legyenek a legjobbak sarkában. Júliusban ezért edzőtábort létesítünk a gyenge európai országok versenyzői számára. Elmélyítjük a magyar-csehszlovák együttműködést is. Ebben egyébként, mint a magyar szövetség elnöke munkálkodom. Közös edzőtábort létesítünk a felnőttek és az ifjúságiak számára, felváltva egyszer Csehszlovákiában, egyszer Magyarországon. Elmélyül a klubcsere, felváltva túráznak csapataink egymás vendégeként, biztosítjuk edzők cseréjét is. Remélhetőleg mindennek rövidesen megmutatkozik az eredménye, és az európai asztalitenisz hullámvölgyének megszüntetésében a magyar és csehszlovák versenyzők egyaránt tevékenyen részt vesznek. Az interjút olvasóink nevében is megköszöni: MÉSZÁROS JÁNOS Nők kizárva A Királyi Henley Regatta, vagyis a londoni Henley evezősverseny 1839 óta minden nyári idény nagy eseménye. A Temze folyón rendezik, Londontól körülbelül 60 kilométerre nyugatra. A Guardian című angol lap jó adag elfogultsággal állapította meg, hogy „ez az egyik legszebb sportesemény, amelyet a britek ajándékozták meg a világot“, ezen a nyáron ismét csak férfiversenyzőket lát vendégül... Két esztendőn keresztül a négynapos versenyek utolsó két napján - evezősnőket is engedtek indulni. Most a verseny vezetősége rendes évi közgyűlésén úgy döntött, hogy ismét eltiltják a részvételtől a gyengébb nem képviselőit. Peter Coni, evezős egyesületek elnöke, aki a Times fogalmazása szerint ,,a legszentebb és legkonzervatívabb vízi szertartás“ előkészítéséért felelős, sajnálkozással közölte a közgyűlés döntéŰJ SZÚ 1983. A vágsellyei (Šaľa) futballisták (felvételünkön) nem a leghízelgöbb, 12. helyen zárták az SZNL ll-ben az őszi idényt. Most jól sikerült felkészülés áll mögöttük, és bíznak abban, hogy nemcsak bentmaradnak, hanem javuló játékukkal újabb szurkolókat szereznek a sprotágnak városukban és környékén. (Š. Hubinák felv.) sét. Hozzátette: a jelenlegi versenyműsor ezt nem teszi lehetővé. „Ha a jövőben esetleg megváltoznának a versenyszámok- hangsúlyozta az elnök - akkor a női számokat is be lehetne iktatni a műsorba.“ A döntést az angol sajtó csodálkozással vette tudomásul, annál inkább, mert maguk a versenyek szervezői „sikeresnek minősítették az elmúlt két esztendő kísérletét a női evezősökkel.“ Mindenesetre a Henley-regatta nem marad hűtlen régi hírnevéhez és „a múlt évenként visszatérő ünnepe“ kíván lenni. Ezt jelzi egyrészt a női versenyzők eltiltása, másrészt pedig a fajgyűlölő Délafrikai Köztársaság evezős csapatainak meghívása. A múlt nyáron például a rendezők - az egyértelmű ENSZ-határozatok ellenére- négy dél-afrikai hajóegységet hívtak meg a versenyekre. Ez azután azt eredményezte, hogy az NDK és a Szovjetunió meghívott csapatai nem indultak a versenyeken. Egyébként a Temze 2212 méter hosszú versenypályáján az árral szemben eveznek a versenyzők. Azon senki sem csodálkozik, hogy a seregszemle rendezői is az idők folyásával szemben eveznek, mert hiszen a Henley-regatta minden külsősége a múltból itt maradt múzeum benyomását kelti. Az egyik angol lap állapította meg, a Henley-regatta makacsul ragaszkodik a viktoriánus hagyományokhoz és a versenyeket végignéző „előkelő“ közönség nem éppen a sporteseményre kiváncsi, hanem inkább ruhatárának legfeltűnőbb darabjait akarja mutogatni a Temze partján felállított sátrak-- ban, teázás, pezsgőzés, és habos epertorta fogyasztása közben. Jellemző, hogy a Henley-regatta nézői közé nem engednek be nadrágot vagy nadrágkosztümöt viselő nőket sem. Hát ilyesmik is előfordulnak a büszke Albionban... A dortmundi Európa-bajnokság számunkra legszebb pillanata: Jozef Sabovčík (balra) a győzelmi emelvény második fokán. Középen a győztes Schramm, mellette Fagyejev (ČSTK-felvétel) Mától műkorcsolya és jégtánc VB Sabovčík és még kilenc várományos Alig egy hónap telt el a dortmundi műkorcsolya és jégtánc Európa- bajnokság óta, s a sportág kedvelői már e héten újból találkozhatnak kedvenceikkel a tévé képernyőjén - ezúttal a helsinki világbajnokságon. A csehszlovák műkorcsolyasport nagy reményekkel indul majd Finnország fővárosába. S a Dort- mundban elért siker tudatában ez nem is csoda. Ott, a Westfallen- halléban Jozef Sabovčík ezüstérmet szerzett, méghozzá nem is könnyű módon: legnagyobb ellenfele, a hazaiak üdvöskéje, Norbert Schramm után futva. Az idegfeszültség következtében akkor néhány hiba csúszott Jozef szabadkorcsolyázásába. Reméljük, most a VB-n nem lesz semmi ilyen zavaró körülmény, s a bratislavai fiú hibátlan kürt mutat be. Legalább olyat, mint a Banská Bystrica-i országos bajnokságon. Természetesen, a kűr elején ott lesz az a szép tripla Axel, amit a világ összes műkorcsolyázója közül csak ő tud ilyen tisztán. Nem titkoljuk, hogy Sabovčíktól ismét érmet várunk. Mert hát ilyen a verseny. Evés közben jön meg az étvágy, avagy ha egyszer valaki elkezd egy sorozatot (legalább is a siker esetében), akkor utána még a dobogóról lecsúszás is kudarcot jelent. Ez talán igazságtalan is valahol, de ha valaki olyan fiatal, mint Jozef, pályája kezdetén jár, akkor mit is várjon tőle az ember. Ráadásul, ha ez a versenyző megmutatta, hogy tud valamit. Az ó betörése révén végre elmondhatjuk a nagy hagyományokkal rendelkező sportág hazai történetéről: hét (mi esetünkben kilenc!) szűk esztendő után végre nálunk is van méltó utód, olyan akivel nemzetközi szinten is számolnak. Kik is lesznek Jozef Sabovčík legnagyobb vetélytársai Helsinkiben? A világbajnok, amerikai Hamilton, az Európa-bajnok Schramm, a két kanadai fiú, Poc- kar és Orser, a tavalyi koppenhágai VB nagy meglepetései, Pockar akkor öt helyezéssel rukkolt előre, a tripla Axelt ugró Orser pedig két éve még ott sem volt a világversenyen. De soroljuk tovább az ellenfeleket: a szovjet Fagyejev, aki szintén tudja a már említett legnehezebb ugrást, aztán a francia Simond, ó a kűrben gyengébb ugyan, de az iskolája kitűnő. Felzárkózhat hozzájuk a szovjet Kotyin, az NSZK-beli Fischer, sőt, Cerne is. Tíz név - és három dobogós hely. Ezzel csak azt akartuk jelezni, mennyire szorosnak és erősnek ígérkezik az idei VB férfimezőnye. S még valamit, hogy az az érem, amit mi Sabovčíktól várunk, nem is olyan kicsiség! Bocsáttassák meg az újságírónak, hogy a férfi mű korcsolyázásnál jóval többet időzött, mint a többi versenyszámnál. Hogy miért történt így, nem kell hozza magyarázat. A jégtánc tavalyi világ- és Euró- pa-bajnok párosa, az angol Jayne Torwill és Christopher Dean sérülés miatt sajnos nem lehetett ott a Westfallenhallében. Rajtuk kívül hiányzottak az elmúlt években szinte művészi tökélyt elért Mi- nyenkováék is, így aztán nem csoda, ha az EB befejeztével azt írtuk: valamelyest hiányérzetünk támadt az idén látottak alapján. Hisszük, hogy ez csak pillanatnyi jelenség volt, hiszen a VB-n már rajthoz állnak Torwillék is, s az ő jelenlétük a többieket még szebb bemutatóra ösztökéli. Annál is jogosabb részünkről ez az elvárás, mert a jégtánc az elmúlt évek során az Európa- és világbajnokságok történetében a legrangosabb versenyszám volt (a férfi műkorcsolyázás mellett). A szovjet jégtánciskola fiatal képviselői egyelőre még nem érik el a Mojszejeva-Mi- nyenkov duó által képviselt szintet, de a nagy választékban biztosan akadnak olyanok, akik az évek során (talán már jövőre is) egyéni stílust teremtve Mojszeje- váékhoz hasonlóan fogalommá lesznek a sportágban. Főként Besztyemjanováékra gondolunk, habár az ő stílusuk még mindig nagy vitatéma... De ha visszaidézzük: a példaképeké annak idején mekkora nagy vihart kavart föl! Készakarva hagytuk legutoljára a nők és a párosok kategóriáját. Mert az egy hónappal ezelőtt lezajlott EB után sem mondhattunk el róla mást, mint tavaly a koppenhágai VB után (sőt, előtte a lyoni EB, s előtte..., szóval néhány év óta): nincs új a nap alatt, nagy a pangás mindkét mezőnyben. Talán az idei VB befejeztével már valami mást mondhatunk? URBÁN KLÁRA Előkészületek a jégkorong VB-re (CSTK) - Dortmund, Düsseldorf és München kész tervekkel várja a jégkorong-világbajnokság lebonyolítását. Elkészült az edzések beosztása is. A szovjet, a csehszlovák, a svéd, az olasz és a nyugatnémet válogatott Dort- mundban a Parkhotelben szállásol el, a kanadaiak a Lenhof szállót választották. A finnek székhelye a Ramada hotel Düsseldorfban. Münchenben minden részvevő csapat a Holiday Inn szállóban lakik. Megkezdődött a jegyek árusítása, s csaknem 48 000 elkelt. A rendezők sikernek tartanák, ha a rendelkezésre álló 400 000 hely fele gazdára találna. A következő játékvezetőket jelölték ki: Fedotov (szovjet), Šubrt (csehszlovák), Olsson (svéd), Juhola (finn), Gregson (kanadai), Faucette (amerikai). Vonalbírók: Schnieder, Vogt, Frey, Wurth, Schmid (mind nyugatnémet), Barinov (szovjet), Wahnanen (finn), Tatí- ček (csehszlovák), Alaimo (olasz), Sommerschuh (NDK- beli).
