Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-05 / 54. szám, szombat

ÚJ szú 5 1983. III. 5. Helyrebillen a mérleg? Az állattenyésztés fejlesztésén a sor Fejögulyások szava A teremben mindenki feszülten figyelt. Nem csoda, hisz egy évi fáradságos munkájuk eredménye került mérlegre. Emlékezetükbe vésték a hatékonyság fokáról, a tervek teljesítéséről és az új feladatokról szóló adatokat. Azo­kat a számokat, amelyek jelezték, hogy szorít a cipő, mely munka- szakaszon kell jobb munkára ösz­tönző intézkedéseket hozni. Tudo­másul vették, hogy egyes problé­mák megoldása már nem tűr ha­lasztást. A növénytermesztés és az állattenyésztés közti egyensúly összehangolásáról volt szó. A csicsói (Čičov) Wilhelm Pieck Efsz-ben az erőfeszítések ellené­re sem folyt egyenletes gazdálko­dás, termelés a két legfontosabb termelési szakaszon. Amíg a nö­vénytermesztésben kiváló ered­mények születtek, az állattenyész­tésben csak nagyon lassan javult a helyzet, nem volt kielégítő az állatok termelékenysége. Szinte teljesen ezzel a nem kí­vánt aránytalansággal foglalkozott a szövetkezet zárszámadó köz­gyűlésén Baráth Imre, a közös gazdaság elnöke. Többször is megemlítette, dicsérte a növény- termesztésben dolgozókat, akik a tervezettnél közel 1 millió korona értékkel több terméket termeltek. Értékelése szerint tavaly sikeres évet zártak a növénytermesztők. Sűrűn vetett gabonából 5,2 tonnát takarítottak be hektáronként, ezzel a hozammal a komáromi (Komár­no) járásban a harmadik helyre kerültek a versenyben. A szemes kukorica hektárhozama közel 7 tonna volt. Alig győzték betakarí­tani és sok munkát adott a szárítá­sa és tárolása is. A vezetőség számítása szerint szemestakar­mányt nem kell igényelniük az ál­lami alapokból. A cukorrépa ter­melési tervét 120, a kenderét 119 százalékra teljesítették. A tömegtakarmányok termelé­sében döntő fordulatot értek el. Még a tarlókeverékek is nagy ho­zamokat adtak. A silókukorica ter­melési tervét 130 százalékra telje­sítették. Elegendő és jó minőségű takarmányt tároltak az állatállo­mány számára. A sok dicsérő szó után hideg zuhanyként hatott, hogy az 1981 - es évhez viszonyítva a szövetke­zet 77 tonnával kevesebb szar­vasmarhahúst termelt. Az elnök ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a lemaradás indokolatlan, mert járási méretben is a legjobb a takarmányellátottság gazdasá­gukban. Az alacsony termelési szint kedvezőtlenül hatott az ela­dási tervek teljesítésére. Marha­húsból 40,7, sertéshúsból 100 tonnával adtak el kevesebbet a tervezettnél. Az alacsony terme­lékenység miatt megdrágult az ál­lattenyésztési termékek előállítá­sa. Ez megmutatkozott a pénzügyi bevételek alakulásában is. Az ál­lattenyésztés 3 millió korona vesz­teséggel zárta az évet. A negatív tényezők egész lán­colata hangzott el a teremben. A dolgozók nem választottak el elegendő malacot a hizlaláshoz. A hízó marhák napi súlygyarapo­dása alig volt több 40 deka­grammnál. Egyes időszakokban a tej minősége is kifogásolható volt. A feldolgozó üzem még min­dig keveset sorolhatott az I. osz­tályba. Emiatt is komoly vesztesé­gek érték a szövetkezetei. Hogyan tovább, tették fel sokan a kérdést? Milyen módon lehetne eredményesebben termelni az ál- I atte ny észtésben ? Elsőnek Kiss Nándor mérnök jelentette ki, hogy szerinte az 1983-as évben fordulat következik be az állattenyésztésben, mert a vezetőség több intézkedést ho­zott a munkafegyelem megszilár­dítására, és a munkakörülmények megjavítására. Most már arról van szó, hogy a vezetőség még követ­kezetesebben törekedjen a hatá­rozatok megvalósítására, színvo­nalasabban irányítson és rugal­masabban szervezzen. Egyetér­tett vele Horváth Zoltán mérnök, főállattenyésztő is, aki már konk­rétan beszélt arról, milyen módon javítják meg a munkakollektívák tevékenységét. Szigorítják az ellenőrzést, a kiváló dolgozókat megjutalmazzák, a mulasztókat pedig megbüntetik. A tejből példá­ul havonta kétszer vesznek mintát minőségi ellenőrzésre. Ha II. osz­tályú, akkor literenként három fil­lérrel kevesebbet kapnak a tejért a fejők. A kocákat az egészségte­len istállóból más istállókba he­lyezték. Szerinte idén már annyi malacot választhatnak el a dolgo­zók, hogy elegendő süldővel tölt­hetik fel a hizlaldát. Más vezetők és a beosztottak közül is sokan az új módszerek alkalmazásának lehetőségeiről, a termelés növelésének feltételei­ről beszéltek. Konkrétan munka- szakaszonként tettek javaslatokat a rugalmasabb, eredményesebb munkára. Beszámoltak arról is, hogy a zárszámadó közgyűlés előtt a termelési értekezleteken már lényegesen növekedett a szö­vetkezeti tagok munkakezdemé­nyezése. Egymás után tették meg vállalásaikat. Olyan kezdeménye­zések ezek, amelyek konkrétak, pontosan meghatározzák a fela­datokat az egyes termelési szaka­szokon. A Februári Győzelem 35. évfordulójának tiszteletére 1 millió 278 000 korona értékű kötelezett­ségvállalást tettek. Elhatározták, hogy terven felül 90 tonna kukori­cát, 200 tonna cukorrépát, 10 ton­na napraforgót, 100 tonna szálas takarmányt és 20 tonna húst ter­melnek. A tagok kezdeményezése - amint a zárszámadó közgyűlés is bizonyította - lényegesen foko­zódik és minden jel arra mutat, hogy a vezetőségnek hatékony in­tézkedésekkel sikerül helyre bil­lentenie a mérleget. Az eredmény nem marad el, ha mindennapos igényes munkát végez minden ve­zető és beosztott. BALLA JÓZSEF Távol fekszik falutól és várostól Kolozs-tanya, a Gyulamajori (Du- lov Dvor) Állami Gazdaság tejter­melésre szakosított üzemrész­lege. Laposa József ötvenéves fejő­gulyás az első, akivel a tanyán találkoztam. Fiatalabb társával, Kvasznovszky Gyulával beszélge­tett. Nem nehéz kitalálni miről folyt köztük a szó. Valóban, a tejhozamról beszél­gettünk - mondta az idősebb fejő- gulyás. A fizetésünk függ tőle.- Mennyi tejet fejnek most?- Hétezer liter körül naponta.- Azt is meg kell mondani - szólt közbe a társa hogy a tervezettnél száz tehénnel keve­sebb van. Tavaly azonban így is túlteljesítettük a tervet. Közben a telepvezető, Kazán Miklós mérnök is hozzánk csatla­kozott, ő mondja:- A legutóbbi pártcsoportgyűlé- sünkön az elmúlt évi eredménye­ket összegeztük. A tervben 2 215 000 liter tej eladása szere­pelt, a valóságban 158 870 literrel többet adtunk el. Az idén a múlt évhez viszonyítva 267 000 literrel meg növekedett a tervünk.- Mit szóltak ehhez a fejőgu­lyások?- Csak azt mondhatom, amil a pártcsoport tagjai. A Februári Győzelem 35. évfordulója tisztele­tére 22 000 literrel többet fejünk. Kvasznovszky Gyula, pártonkí- vüli fejő is közbe szólt:- A kötelezettségvállalásról be­széltem Kardos Péterrel, Bogár Mjskával és a többi társammal. Azt mondtuk: ha a kommunisták, akkor mi, pártonkívüliek is álljuk a szavunkat. A fejőgulyások javasolták - ha már itt vagyok - nézzem meg a munkahelyüket is. A könnyűszerkezetes épület belülről inkább mélyhűtőhöz, mint istállóhoz hasonlít. A tehenek a trágyáiétól latyakos padlón fek­szenek. A látogatást a telepvezető iro­dájában fejeztem be. A grafikonok segítségével szemléltetően meg­magyarázta, hogy az új évben a rajt jól sikerült. Január folyamán 166 000 literrel szemben 181 000 liter tejet - nagyobbrészt első osz­tályút - adtak el. S ami szintén nem lebecsülendő, a tervezett 0,26 kg helyett 2 dekával keve­sebb erőtakarmányt használtak el egy liter tej előállításához. SZOMBATH AMBRUS reformizmus és a nacionalizmus hagyományai is hatottak. A CSKP az 1945-1948-as években a forradalom további el­mélyítésével összefüggésben ke­ményen küzdött pozícióinak meg­erősítéséért. Eközben szüntelenül szembe került a csehszlovákiai re­akció felforgató tevékenységével. A reakció uralta több párt - a cseh nemzeti szocialista párt és nép­párt, valamint Szlovákiában a De­mokrata Párt - vezetőségét. A re­akciós pártok az amerikai imperia­lizmusnak a forradalmi és demok­ratikus erők elleni fellépésétől ösz­tökélve 1947 második felében döntő csapást kezdtek előkészíte­ni népi demokratikus rendszerünk ellen. Kísérletet tettek a Nemzeti Front szétverésére, a kommunis­táknak a kormányból való eltávolí­tására - úgy, ahogy azt a reakció­nak Franciaországban és másutt sikerült a viszonyok ellenforra­dalmi megváltoztatására. A reak­ció szabotázscselekményei ve­szélyeztették a kétéves terv teljer sítését. Propagandája arra uszí­totta a parasztokat, hogy ne telje­sítsék a mezőgazdasági termény­beadásokat, rágalmakat terjesz­tett a csehszlovák-szovjet együtt­működésről, annak „elönytelen- ségét“ hangoztatva, igyekezett kétségeket támasztani a népi de­mokráciákkal való szorosabb kap­csolatok kiépítésével szemben. 1948. február 20-án a cseh nemzeti szocialista párt és nép­párt, Szlovákiában pedig a De­mokrata Párt képviselői - a Gott- wald-kormány tizenkét minisztere - benyújtották lemondásukat. Mi­ért távoztak a kormányból? Céljuk az volt, hogy elsősorban megbé­nítsák, aztán megállítsák, végül visszafordítsák a forradalmi folya­matot az országban, külpolitikájá­ban a Nyugat-barát irányzatra váltsanak át, s lényegesen meg­gyengítsék a Szovjetunióval való kapcsolatokat. A csehszlovák kommunisták azonnal ellentámadásba mentek át. Számukra alapvető jelentősé­gű volt, hogy a CSKP-nak a nép legszélesebb rétegeiben meglevő nagy tekintélyre támaszkodhattak, amelyet a forradalom eredményei szüntelenül gyarapítottak. Ezzel párhuzamosan külpolitikai téren is a haladás és a reakció erői közti kedvező arányra alapozhattak, amelyet a Szovjetunió befolyásá­nak növekedése jellemzett. Az ország haladó erői számára rendkívüli előnyt jelentett, hogy Csehszlovákiának abban az idő­ben már szövetségi szerződése volt nemcsak a Szovjetunióval, hanem Lengyelországgal és Ju­goszláviával is. Az antifasiszta ko­alíció e négy országa - melyek már akkor egyben az ENSZ tagjai is voltak - közti kétoldalú szövet­ségi szerződések az államok közti új politikai viszonyok rendszeré­nek magját képezték Európa e po­litikai szempontból kényes földraj­zi övezetében, a Szovjetunió és Németország között elterülő tér­ségben. /"^^ehszlovákiában, Len- Ub gyelországban és Ju­goszláviában a népi demokratikus politikai rendszer kezdettől fogva teljesebben és szélesebb körűen teljesítette forradalmi, átalakító feladatát, mint Magyarországon, Romániában és Bulgáriában. Az első csoportban említett orszá­gokban - amelyek a győztesekhez tartoztak - a népi demokratikus rendszer csapását nemcsak a volt fasiszta megszállók és a velük szövetséges hazai tőkések gaz­dasági és politikai pozíciói ellen irányíthatta, hanem - főképpen az iparban és a pénzintézeteket ille­tően - az amerikai, a brit és a fran­cia tőke ellen is. Az országok má­sodik - a legyőzőitekhez tartozó - csoportjában szövetséges ellen­őrző bizottságok működtek. Az USA és Nagy-Britannia ezek ré­vén a békeszerződés aláírásáig és érvénybe lépéséig a fegyver- szünet feltételeinek megtartása fölötti felügyelet keretében fellép­hettek az antifasiszta koalíció ka­pitalista tagjai vagyonát érintő esetleges államosítási intézkedé­sek ellen. Az említett országok 1947 szeptemberében kikerültek ebből a nehéz helyzetből, teljes nemzetközi szuverenitást szerez­tek. A Szovjetunió 1948 február 4­én Romániával, február 18-án pe­dig Magyarországgal írt alá szö­vetségi szerződést. A népi demok­ratikus országok közötti baráti kapcsolatok fokozatosan fejlődni kezdtek annak ellenére, hogy kap­csolataikban különféle viszonyla­tokban különféle komplikációk vol­tak. Ezek egyrészt az említett or­szágok kapitalista múltjára jellem­ző sokéves nemzetiségi viszály­kodásokkal, negatív tapasztala­tokkal és csökevényekkel, vala­mint a második világháborúban betöltött szerepükkel, másrészt el­térő szociális és osztályszerkeze­tükkel, s ebből következően a for­radalom időszakában az eltérő ütemmel, a politikai és szociális folyamatok más formáival, úgy­szintén ezekben az országokban a forradalom egyes sajátoságaival függtek össze. Az ide vonatkozó egyezmények értelmében a Szovjetunió jelentős támogatást nyújtott Csehszlová­kiának a forradalom fejlődésében. Kiterjedt és széles körű támogatá­sa nemcsak az antifasiszta koalí­ció államai pozitív egyezményei­nek egész sorával összefüggő ak­tivitásában nyilvánult meg, hanem a Csehszlovákiának nyújtott köz­vetlen - elsősorban politikai és gazdasági - segítségben is. Csehszlovákia az 1947-1948-as évek fordulóján Klement Gottwald szavai szerint nemzetközi szem­pontból a népi demokratikus or­szágok egész frontjának leggyen­gébb láncszeme volt, s különleges helyet foglalt el a Szovjetunió és a demokratikus tábor ellen irányu­ló imperialista tervekben. A Cseh­szlovák Köztársaság külkereske­delme a dollárövezettel kétmilliárd korona, a font sterling övezettel pedig egymilliárd korona hiányt mutatott; a nagy szárazság követ­keztében éhínség fenyegetett; az USA erős gazdasági és politikai nyomást gyakorolt országunkra, amelyek összekapcsolódtak a Csehszlovákiának már jóváha­gyott hitelekkel összefüggő intri­kákkal és a Marshall-terv körüli propagandával. A kritikus időpont­ban - amikor a Csehszlovák Köz­társaság az USÁ-ból gabonát akart vásárolni, de az amerikai kormány elutasította a tárgyaláso­kat - a Szovjetunió sietett a segít­ségünkre, habár ö is nehézségek­kel küzdött, és úgy döntött, hogy 600 000 tonna gabonát szállít Csehszlovákiának, ezenkívül szükséges nyersanyagokat is küld és jelentős hitelt nyújt. A Cseh­szlovák Köztársaság és a Szovjet­unió között 1947 decemberében megkötött, hosszú távra szóló ke­reskedelmi szerződés érzékeny csapást jelentett a hazai és a kül­földi reakció számára. Í Q/I7 őszén és telén, egé- I i/T- / szén 1948 február­jáig, amikor a csehszlovákiai reak­ciós erők - a viszonylag még erős jobboldal képviselői - elhatározták az osztályharcban a legszélsősé­gesebb módszerek alkalmazását, a burzsoá sajtóban egyre élesebb, de teljesen megalapozatlan táma­dások jelentek meg a szovjet szö­vetség ellen. A Marshall-terv elu­tasítását a burzsoá újságírók úgy tüntették fel, mint „áldozatot, amelyet a Csehszlovák Köztársa­ságnak a Szovjetunióval való szö­vetség oltárára kellett helyezni“. A jobboldali pártok képviselői két­ségeket támasztottak a Csehszlo­vák Köztársaság külpolitikája iránt, magasztalták a Nyugattal összekötő „hidakat“, elutasították vagy lényegesen megnehezítették a Szovjetunió és a népi demokrá­ciák felé irányuló „hidakat“. Szlo­vákiában a biztonsági szervek a köztársaság ellen irányuló, a külföldön, a kapitalista világban szervezett mozgalommal együtt­működő kiterjedt összeesküvést lepleztek le. A szociáldemokrácia 1947. évi brnói kongresszusán- amikor a párt vezetőségét átme­netileg a jobboldal uralta - elfoga­dott programban nem tettek emlí­tést a Szovjetunióval való szövet­ségről. A csehszlovák reakció képviselői - Petr Zenki, Hubert Ripka, Jan Šrámek és mások- szoros kapcsolatot tartottak fenn az USA és Franciaország politiku­saival. A cseh néppártiaknak az angol munkáspárt ún. keresztény­szocialista szárnyával volt nagyon szoros szövetségük. Abban az időszakban, amikor 1947 novem­berében a CSKP Központi Bizott­ságának ülésén Klement Gottwald arról beszélt, hogy „nagyon ked­vező a fejlődés“ Magyarországon, amellyel Jugoszlávia éppen akkor kötött szövetségi szerződést, ami­kor a Csehszlovák Köztársaság diplomáciája határozottan töreke­dett Magyaroszág, Románia és Bulgária felvételére az ENSZ-ben, ugyanakkor az USA élesen fellé­pett felvételükkel szemben, Hu­bert Ripka az USA-val való keres­kedelmet dicsérte, Eduard Beneš pedig Jan Masarykkal együtt a Franciaországgal való szövetsé­gi szerződés aláírására igyeke­zett, habár ebben az ügyben Fran­ciaország ignorálta Csehszlovákia javaslatait. A csehszlovákiai februári ese­mények krónikája szemlél­teti, hogy a tőkés Nyugat képvise­lői miként igyekeztek nyomással, cselszövésekkel, a reakció támo­gatásával ilyen vagy olyan módon annak elérésére, hogy Csehszlo­vákiát a kialakuló szocialista kö­zösség elleni stratégiailag előnyös bázisukká nyerjék meg. Ezek a tö­rekvések nem sikerültek, mert 1948-ban Csehszlovákia már nem az az állam volt, melynek állami szuverenitásával játszani lehetett, amint az 1938-ban, a müncheni diktátum idején történt. A Szovjetunió Csehszlovákia megbízható szövetségese volt és kezeskedett arról, hogy a kommu­nista párt vezette csehszlovák nép az új helyzetben saját ügyeit hala­dó módon, alkotmányosan, véron­tás és a kapitalista külföld katonai beavatkozása nélkül oldja meg. Csehszlovákiában a munkás- osztály és a CSKP győzelmének nagy nemzetközi jelentősége volt abban is, hogy Európában meg­erősödött a szocializmus pozíció­ja, s a gyakorlatban mutatkozott meg és igazolódott be a marxiz­mus-leni nizmus nemzetközi érvé­nyessége és életképessége. Dr. JÁN ČIERY, DrSc, A Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének vezető tudományos munkatársa A tagság feszülten figyeli az elnöki beszámolót (Gyökeres György felvétele;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents