Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-05 / 54. szám, szombat

m ■ Egy hét a nagyvilágban KIS ______ NYELVŐR V igyáznák? Ha egy igét feltételes módban ragozunk, akkor a többes számú első személy jelölésére kétféle végződést kapcsolhatunk hozzá, mégpedig vagy a-nánk, -nénk, vagy a -nők, -nők toldalékot: adnánk, kérnénk, ill. adnók, kérnók. Az előbbiek alanyi, az utóbbiak tárgyas ragozású formák. József Attila egyik versében egymás mellett találjuk a kétféle igealakot: ,,E patakban megfü- rödnénk, megöblítenók az inget...“ A -nők, -nők végű igék a költői nyelven kívül manapság már jobbára csak emelkedett, ünnepélyes választékos stílusban fordulnak elő, a mindennapi beszéd a tárgyas ragozásban is a -nánk, -nénk toldalékot használja: ,,Talán már kiöblíthetnénk az inget.“ A tárgyas ragozás eredetibb alakjainak hátterébe szorulása érdekes következményekkel jár. Vannak, akik ragaszkodnak hozzájuk, de a régebbi szabály meglazulása őket is megtéveszt­heti. Egyik - nyelvhasználatában is igényes - riporterünk például annyira következetesen igyekszik élni a -nők, -nők végű igeala­kokkal, hogy olykor éppen következetlenségbe csap át, s ilyen mondatok is születnek tollán: „Szebbet, jobbat, okosabbat mon­dani úgy sem tudnók“; „Kiss Lászlónak is adnók egy kérdést“. Itt bizony mindenképpen csak a tudnánk, adnánk alak állná meg a helyét, hiszen ezekben a mondatokban az ige nem tárgyas, hanem alanyi ragozású (a mellette álló tárgy ugyanis határozat­lan, ez pedig alanyi ragozással jár együtt). Egy nemrégiben megjelent nyelvhelyességi témájú cikket így fejezett be jó szán­dékú, de laikus szerzője: „Bárcsak jobban vigyáznók nyel­vünkre!“ Magam sem tehetek mást, csak megismétlem ezt az intelmet helyes formában, alanyi ragozású igével: „Bárcsak jobban vigyáznánk nyelvünkre!“ Rácz Endre Február nemzetközi összefüggései Február 26-tól március 4-ig Szombat: Phnom Penhben nemzetközi békefórum nyílt meg a délkelet-ázsiai helyzet normalizálásáról - ötven amerikai szövetségi állam kormányzó­ja a hadikiadások növelése ellen foglalt állást. Vasárnap: Felbomlott a portugál kormánykoalíció. Hétfő: Belgrádban a JKSZ KB ülése az ország nehéz gazdasági he'yzetéről tanácskozott. - Bignone tábornok-elnök bejelentette, hogy október 30- án általános választások lesznek Argenti­néban. Kedd: Moszkvában külügyminiszter-helyettesi szin­ten megkezdődött a szovjet-kínai konzultációk második fordulója. Szerda: Jurij Andropov fogadta a szovjetunióbeli láto­gatáson tartózkodó Samora Machel mozambiki elnököt - Milánóban megkezdődött az Olasz Kommunista Párt XVI. kongresszusa. Csütörtök: Delhiben megkezdődött az el nem kötelezett országok hétfőn nyíló csúcskonferenciáját elő- készitö külügyminiszteri értekezlet. Péntek: Az NSZK-ban lezárult a vasárnapi idő előtti választásokat megelőző kampány. Finisben a nyugatnémet választási kampány Felmérések szerint a nyugatné­met választók 20 százaléka a va­sárnap sorra kerülő rendkívüli par­lamenti választások előtt néhány nappal is bizonytalan volt abban, hogy kire adja szavazatát. Ez le­hetetlenné tette a megbízható elő­rejelzést. A pártok a választási hadjárat utolsó hetében nem fu­karkodtak választóiknak tett ígére­teikkel, hogy a maguk oldalára állítsák a 43 millió választásra jo­gosult közül még habozókat. A kampányt lezáró nagy vitát csü­törtök este közvetítették a tévéál­lomások, melyben a legnagyobb pártok vezetői, Helmut Kohl, Hans-Dietrich Genscher, Franz- Jozef Strauss és Willy Brandt már ismert célkitűzéseiket foglalták össze. A pártok választási gépe­zete egész héten át teljes gőzzel működött és jellemző, hogy saját ígéreteik propagálása mellett leg­alább ennyi energiát fordítottak az ellenzéki pártok vezetőinek lejára­tására. Nem voltak válogatósak a módszerekben főleg a hármas­koalíció pártjai, hiszen Hans-Jo- chen Vogelt, az SPD kancellárje­löltjét egyenesen náci múlttal vá­dolták. Helmut Kohl az október óta kormányzó új bonni koalíció kan­cellárja meglepetéssel szolgált a héten. Választási győzelmében bízva magabiztosan kijelentette, hogy újraválasztása után mielőbb találkozni kíván Jurij Andropowal. Kijelentése azért keltett feltűnést, mert eddig kitérő választ adott egy szovjet-nyugatnémet csúcstalál­kozó eshetőségére. A csúcsot sürgető kijelentésével bizonyára tompítani igyekezett múltheti rea­gálásának élét. Kohl ugyanis Gro- miko szovjet külügyminiszternek a genfi rakétatárgyalásokat, illetve Nyugat-Európa szerepét értékelő nyilatkozatát „beavatkozásnak“ minősítette a nyugatnémet válasz­tási kampányba. Ezen túlmenően a csúcstalálkozó lehetőségének felvetésével úgy akart feltűnni a választók előtt, mint aki kész a szovjet-nyugatnémet együttmű­ködés fejlesztésére. A kancellár egyébként bízik a jelenlegi CDU -CSU-FDP hármaskoalíció fenn­maradásában. Strauss CSU-párt- vezér, bajor kormányfő viszont azt reméli, hogy a korábbi kabinet bu­kását okozó szabaddemokraták kiszorulnak a bonni parlamentből, (ha nem szerzik meg a szavaza­toknak legalább az 5 százalékát), s ebben az esetben visszatérhet a nyugatnémet nagypolitikába, méghozzá Genscher FDP-pártel- nök helyére a külügyminiszteri székbe. Az FDP érthetően szintén a koalíció fennmaradásában bízik és egy kikötése van: a szabadde­mokraták a jövőben is megtart­hassák a külügyi és gazdasági tárcát. A legfiatalabb párt, a kör­nyezetvédőket tömörítő „zöldek“ dédelgetett álma a bűvös 5 száza­lék elérése, s ezzel már bekerül­nének a Bundestagba. A koráb­ban az FDP-vel 13 éven át kor­mányzó szociáldemokraták nin­csenek könnyű helyzetben, hiszen Kohlék a hatalmi őrségváltás óta egy alkalmat sem szalasztanak el, hogy Helmut Schmidtéket hibáz­tassák a felgyülemlett gazdasági gondokért. Kétségtelenül az SPD vallja a legjózanabb álláspontot a választási kampány egyik kulcs­kérdésében, az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének ügyében. Willy Brandt pártelnök egy választási nagygyűlésen megerősítette: minden lehetséges eszközt fel kell használni arra, hogy szükségtelenné váljon a nukleáris rakéták megjelenése az NSZK-ban. Az adott helyzetben a legjobb alternatívát a nyugatnémet kom­munisták választási programja kí­nálja. Az NKP ugyanis a „rakéták helyett munkát“ jelszót tűzte vá­lasztási zászlajára, vagyis az egyedüli párt, amely kiáll a dolgo­zók jogainak védelme és a rakéta­telepítés megakadályozása mel­lett. A párt választási kiáltványa hangsúlyozta, hogy a válság ter­heit egyenletesen kell megosztani a társadalomban, nem pedig - ahogy a jobboldali pártok akar­ják - a dolgozókra hárítani a kö­vetkezményeket, s rámutat a kato­nai kiadások mérséklésével kell pénzt teremteni új munkahelyekre, szociális célokra. Amerikai kormányzók a hadikiadások mérsékléséért A múlt hét végén az Egyesült Államok ötven kormányzójának washingtoni ülésén határozat szü­letett arról, hogy szorgalmazni kell a csillagászati összegeket elérő amerikai katonai kiadások csök­kentését. A kormányzók azt java­solták Reagan elnöknek, hogy a felére mérsékelje a hadikiadá­sok növelésének ütemét ahhoz képest, amit a kormány eredetileg javasolt. A kormányzók ugyanak­kor arra intették a kormányt, sú­lyos társadalmi feszültségeket rejt magába, ha a Fehér Ház továbbra is az eddigi gyakorlathoz igazodik és a szociális kiadások lefaragá­sával akar pénzt teremteni újabb tömegpusztító fegyverekre. Az el­nökválasztás közeledtével a szö­vetségi államok vezetői fontos po­litikai tényezőt jelentenek, ezért Reagan elnöknek újraválasztási esélyeinek javítása érdekében mindenképpen mérlegelnie kell ezt a figyelmeztetést. Megváltozott erőviszonyok Portugáliában Több mint egy hónap van hátra a soron kívüli parlamenti választá­sokig, de a héten olyan esemé­nyek történtek Lisszabonban, amelyek nyomán alapvetően át­rendeződtek a hatalmi erőviszo­nyok. Kivált a kormányzó Demok­ratikus Szövetség nevű jobboldali koalícióból a szociáldemokrata páif is egyedül indul az április 25-i választásokon. Az erről szóló dön­tés a párt kongresszusán született meg, melyen leváltották Balsemao pártelnököt, aki egyébként a vá­lasztásokig ügyvivő kormányfő­ként tevékenykedik. A kormányko­alíció szétesése a szocialista párt malmára hajtja a vizet, és nagyon valószínű, hogy a szociáldemok­raták kilépésével meggyengült kormányzó blokk nem áll helyt a választásokon. Szovjet-mozambiki tárgyalások Samora Machel mozambiki el­nök hároméves szünet után láto­gatott el a héten ismét a szovjet fővárosba. A kei ország között már nyolc éve, a mozambiki füg­getlenség kivívása óta léteznek diplomáciai kapcsolatok, illetve 1977 óta barátsági és együttmű­ködési szerződés rögzíti a kölcsö­nös kapcsolatok kereteit. A mosta­ni csúcsszintű szovjet-mozambiki tárgyalásokon megelégedéssel szögezték le, hogy a szerződés elveivel összhangban jó meder­ben fejlődnek a kapcsolatok. Jurij Andropov és Samora Machel ta­lálkozóján megállapították, hogy kedvező lehetőségek vannak a gazdasági kapcsolatok kiszéle­sítésére. Az együttműködés szá­mos területre kiterjed, többek kö­zött a honvédelemre is. A tárgya­lásokon e kérdésre is hangsúlyt helyeztek, hiszen a fajüldöző dél­afrikai rezsim csapatai a mai napig rendszeres támadásokat hajtanak végre az antiimperialista politikát folytató, a szocialista fejlődés útját választó Mozambik ellen. A moszkvai csúcsszintű megbe­széléseken szovjet részről leszö­gezték, hogy a Szovjetunió a jövő­ben is támogatja Mozambiknak a gyarmati rendszer utolsó afrikai bástyáinak felszámolására irányu­ló törekvéseit. összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET A Győzelmes Február nemzet­közi összefüggéseit vizsgál­va hangsúlyozzuk, hogy a népi demokrácia Csehszlovákiában, ugyanúgy, mint Magyarországon és más országokban, nemcsak az országon belüli forradalmi moz­gásból született meg, hanem a Szovjetuniónak és a világ más forradalmi erőinek a fasizmus fö­lött aratott győzelméből is. és mindabból, amit számára Európá­ban a háború után az általános baloldali irányú fejlődés jelentett. A szocialista forradalom győzel­mének külpolitikai tényezőit köze­lebbről meghatározva elsősorban megemlíthetjük: a második világ­háború után az európai országok forradalmi mozgására markánsan és kedvezően hatott az a tény, hogy a háborúban a Szovjetunió volt a fasizmus elleni harc fő ereje, amely nélkülözhetetlen volt a há­ború demokratikus kimenetele számára. Szólnunk kell továbbá arról, hogy a Szovjetunió politikai­lag és katonailag megerősödve került ki a háborúból, s a marxista pártok vezette népi demokráciák létrejötte rendkívüli áttörésként terjedt el a világimperializmus frontjában. Európában és Ázsiában e je­lentős pozitív külpolitikai tényezők hatását azonban bizonyos mér­tékben és irányban korlátozta és hátráltatta a csehszlovákiai forra­dalom egész európai összefüg­gése. Ebbe az összefüggésbe tarto­zott többek között, hogy a háború után világméretben jelentősen megváltozott a kapitalizmus és a szocializmus erőinek aránya az utóbbi javára. Továbbá az, hogy megnőtt a Szovjetuniónak, a Csehszlovák Köztársaság szö­vetségesének politikai tekintélye és aktivitása, a háború után a Szovjetunió részéről Csehszlo­vákiának minden területen nyújtott konkrét segítsége. Reálissá vált annak lehetősége, hogy a Szovjet­ország forradalmi tapasztalatait a marxista pártok felhasználhas­sák a forradalmi akciókban a mar­xizmus-leninizmus alkotó érvé­nyesítésére. Megnőtt a Szovjet­unió szövetségesi védelmező sze­repe is, amely megakadályozta az esetleges kapitalista katonai inter­venciót. A már említettek közé tartoztak - a kapitalista nagyhatal­mak, az USA és Nagy-Britannia, de más imperialista erők - akkori igen veszélyes akciói is, amelyek a háború eredményeinek revízió­jára, az antifasiszta koalíció szét­verésére, az elfogadott demokrati­kus egyezmények megvalósításá­nak meghiúsítására és a világon a forradalmi változások elleni erő­szakos intézkedésekre irányultak. Ezek összekapcsolódtak a békét, valamint az eltérő társadalmi rendszerű országok demokratikus együttműködését fenyegető sötét cselszövésekkel. A Február előtti szocialista for­radalomba átnövő csehszlovák nemzeti és demokratikus forrada­lomnak - más forradalmakhoz ha­sonlóan - megvoltak a sajátossá­gai. Csehszlovákia viszonylag fej­lett ipari ország volt, így lényege­sen különbözött a többi, kevésbé fejlett népi demokratikus államtól. Az országban aránylag erős és tapasztalt kommunista párt tevé­kenykedett. Ez a párt már az első választásokon, 1946 májusában jelentős sikereket ért el és jelentős politikai pozícióra tett szert. A mi­niszterelnök is soraiból került ki. Az erős munkásosztályon kívül a kisburzsoázia számottevő cso­portjai léteztek. K özép-Európa e viszonylag fejlett országában a kom­munista mozgalom erős hagyo­mányain kívül a burzsoá parla­mentarizmus, az opportunista szociáldemokratizmus, a burzsoá Általános bá­nyászsztrájk elé néz Nagy-Britan­nia? Ennek meg­hirdetéséről dönte­nek a jövő héten sorra kerülő szava­záson a bányá­szok. A héten Dél- Walesben mintegy 23 ezer bányász sztrájkolt tiltakozá­sul a bányák terve­zett bezárása ellen. ÚJ SZÚ 4 1983. III. 5. Könözsi István felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents